In Patriarchal times the Jordan Valley was “well watered everywhere, ... even as the garden of the Lord.” It was in this fair valley that Lot chose to make his home when he “pitched his tent toward Sodom.” Genesis 13:10, 12. At the time that the cities of the plain were destroyed, the region round about became a desolate waste, and it has since formed a part of the wilderness of Judea. {PK 229.1}
A patriarkális korban a Jordán völgye, a folyó „egész környéke bővizű föld” volt, olyan, „mint az Úr kertje”. Ezt a gyönyörű völgyet választotta otthonául Lót, amikor „egészen Sodomáig sátorozott” (1Móz 13:10, 12). Amikor a síkság városai megsemmisültek, a vidék körös-körül elhagyott pusztasággá lett, és azóta Júda pusztájához tartozott. {PK 229.1}
A portion of the beautiful valley remained, with its life-giving springs and streams, to gladden the heart of man. In this valley, rich with fields of grain and forests of date palms and other fruit-bearing trees, the hosts of Israel had encamped after crossing the Jordan and had first partaken of the fruits of the Promised Land. Before them had stood the walls of Jericho, a heathen stronghold, the center of the worship of Ashtoreth, vilest and most degrading of all Canaanitish forms of idolatry. Soon its walls were thrown down and its inhabitants slain, and at the time of its fall the solemn declaration was made, in the presence of all Israel: “Cursed be the man before the Lord, that riseth up and buildeth this city Jericho: he shall lay the foundation thereof in his first-born, and in his youngest son shall he set up the gates of it.” Joshua 6:26. {PK 229.2}
A gyönyörű völgy egy része megmaradt életadó forrásaival és vízfolyásaival az emberek örömére. Ebben a gabonamezőkben, datolyapálma erdőkben és más gyümölcstermő fákban gazdag völgyben ütött tábort Izráel serege, miután átkelt a Jordánon. Ekkor ettek először az ígéret földjének gyümölcséből. Előttük állt Jerikó, a pogány erődítmény fala. Jerikó a kanaánita bálványimádás legutálatosabb és legerkölcstelenebb formájának, az Astoret-imádásának központja volt. Falai nemsokára leomlottak, és lakóit megölték. Pusztulásakor ez az ünnepélyes nyilatkozat hangzott el egész Izráel jelenlétében: „Átkozott legyen az Úr előtt az az ember, aki hozzáfog, hogy fölépítse ezt a várost, Jerikót! Elsőszülöttjére rakja le az alapját, és legkisebb fiára állítsa föl kapuit!” (Józs 6:26). {PK 229.2}
Five centuries passed. The spot lay desolate, accursed of God. Even the springs that had made residence in this portion of the valley so desirable suffered the blighting effects of the curse. But in the days of Ahab's apostasy, when through Jezebel's influence the worship of Ashtoreth was revived, Jericho, the ancient seat of this worship, was rebuilt, though at a fearful cost to the builder. Hiel the Bethelite “laid the foundation thereof in Abiram his first-born, and set up the gates thereof in his youngest son Segub, according to the word of the Lord.” 1 Kings 16:34. {PK 230.1}
Elmúlt öt évszázad. A hely kihalt, Istentől átkozott volt. A pusztító átok a forrásokra is kihatott, amelyek pedig azelőtt nagyon kívánatos lakóhellyé tették a völgynek ezt a részét. Akháb hitehagyása idején azonban, amikor Jézabel befolyására újjáéledt az Astoret-imádás, Jerikó, ennek a vallásnak ősi székhelye, újra felépült; de az építő rettenetes árat fizetett érte. A bétheli Hiel „elsőszülött fián, Abirámon vetette meg annak alapját, és legkisebb fián, Szegúbon állította fel a kapuját, az Úr szava szerint” (1Kir 16:34). {PK 230.1}
Not far from Jericho, in the midst of fruitful groves, was one of the schools of the prophets, and thither, after the ascension of Elijah, Elisha went. During his sojourn among them the men of the city came to the prophet and said, “Behold, I pray thee, the situation of this city is pleasant, as my lord seeth: but the water is nought, and the ground barren.” The spring that in former years had been pure and life-giving, and had contributed largely to the water supply of the city and the surrounding district, was now unfit for use. {PK 230.2}
Jerikótól nem messze, bőven termő ligetek között volt az egyik prófétaiskola. Odament Elizeus, miután Illés mennybe szállt. Ott-tartózkodása alatt a város férfiai eljöttek hozzá és ezt mondták: „Uram, magad is látod, hogy ez a város jó lakóhely, de a vize rossz, és a földje terméketlen”. Az egykor tiszta és életadó forrás, amely a város és környéke vízellátását jórészt biztosította, most használhatatlan volt. {PK 230.2}
In response to the plea of the men of Jericho, Elisha said, “Bring me a new cruse, and put salt therein.” Having received this, “he went forth unto the spring of the waters, and cast the salt in there, and said, Thus saith the Lord, I have healed these waters; there shall not be from thence any more death or barren land.” 2 Kings 2:19-21. {PK 230.3}
The healing of the waters of Jericho was accomplished, not by any wisdom of man, but by the miraculous interposition of God. Those who had rebuilt the city were undeserving of the favor of Heaven; yet He who “maketh His sun to rise on the evil and on the good, and sendeth rain on the just and on the unjust,” saw fit in this instance to reveal, through this token of compassion, His willingness to heal Israel of their spiritual maladies. Matthew 5:45. {PK 231.1}
Elizeus nem emberi bölcsességgel gyógyította meg Jerikó vizeit, hanem Isten csodát művelő beavatkozásával. Akik a várost újra felépítették, nem érdemelték meg a menny kegyét. De „aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak” (Mt 5:45), jónak látta könyörületének e jeléből megmutatni, kész Izráelt lelki betegségéből is kigyógyítani. {PK 231.1}
In casting salt into the bitter spring, Elisha taught the same spiritual lesson imparted centuries later by the Saviour to His disciples when He declared, “Ye are the salt of the earth.” Matthew 5:13. The salt mingling with the polluted spring purified its waters and brought life and blessing where before had been blighting and death. When God compares His children to salt, He would teach them that His purpose in making them the subjects of His grace is that they may become agents in saving others. The object of God in choosing a people before all the world was not only that He might adopt them as His sons and daughters, but that through them the world might receive the grace that bringeth salvation. When the Lord chose Abraham, it was not simply to be the special friend of God, but to be a medium of the peculiar privileges the Lord desired to bestow upon the nations. {PK 231.4}
A keserű forrásba dobott sóval Elizeus ugyanazt a lelki tartalmú tanítást adta, mint amit századokkal később a Megváltó nyújtott tanítványainak ezzel a kijelentésével: „Ti vagytok a föld sója” (Mt 5:13). A fertőzött forrással összevegyülő só megtisztította a vizet. Életet és áldást teremtett ott, ahol előbb minden hervadt és pusztult. Amikor Isten sóhoz hasonlítja gyermekeit, meg akarja értetni velük, azért árasztja rájuk kegyelmét, hogy eszközök legyenek mások megmentésében. Isten nemcsak azért emelt ki egy népet a világ népei közül, hogy fiaivá és leányaivá fogadhassa őket, hanem, hogy általuk eljuthasson a világhoz az üdvösséget hozó kegyelem. Az Úr nemcsak azért választotta ki Ábrahámot, hogy különleges barátjává legyen, hanem, hogy közvetítse azokat a sajátságos kiváltságokat, amelyeket adni akar a nemzeteknek. {PK 231.4}
The world needs evidences of sincere Christianity. The poison of sin is at work at the heart of society. Cities and towns are steeped in sin and moral corruption. The world is full of sickness, suffering, and iniquity. Nigh and afar off are souls in poverty and distress, weighed down with a sense of guilt and perishing for want of a saving influence. The gospel of truth is kept ever before them, yet they perish because the example of those who should be a savor of life to them is a savor of death. Their souls drink in bitterness because the springs are poisoned, when they should be like a well of water springing up unto everlasting life. {PK 232.1}
A világnak szüksége van az őszinte kereszténység bizonyítékaira. A bűn mérgezi a társadalmat. A nagy- és kisvárosokat átitatta a bűn és az erkölcsi romlottság. A világ tele van betegséggel, szenvedéssel és gonoszsággal. Közelben és távolban nyomorgó és aggódó emberek élnek. Rájuk nehezedik a bűntudat és elvesznek megmentő befolyás hiányában. Állandóan eléjük tárják az evangélium igazságát, mégis elvesznek, mert a halál lehelete árad azoknak a példájából, akiknek életet kellene árasztaniuk. Lelkük keserűséget szív magába, mert a források mérgezettek, pedig olyanoknak kellene lenniük, mint az örök életet árasztó víznek kútfeje. {PK 232.1}
Salt must be mingled with the substance to which it is added; it must penetrate, infuse it, that it may be preserved. So it is through personal contact and association that men are reached by the saving power of the gospel. They are not saved as masses, but as individuals. Personal influence is a power. It is to work with the influence of Christ, to lift where Christ lifts, to impart correct principles, and to stay the progress of the world's corruption. It is to diffuse that grace which Christ alone can impart. It is to uplift, to sweeten the lives and characters of others by the power of a pure example united with earnest faith and love. {PK 232.2}
A sónak vegyülnie kell azzal az anyaggal, amelybe beleteszik. Át kell járnia, át kell itatnia azt, hogy konzerválódjék. Ugyanígy személyes kapcsolat és barátság útján érinti az embert az evangélium megmentő ereje. Az emberek nem nagy tömegben térnek meg, hanem egyenként. A személyes befolyás hatalom. Krisztus erejével kell dolgoznunk, hogy követeiként jó befolyást árasztva tolmácsoljuk a helyes elveket, és gátat vessünk a világ romlottságának! Hirdessük a kegyelmet, amelyet egyedül Krisztus adhat! Emeljük, nemesítsük mások életét és jellemét, a buzgó hittel és szeretettel párosult tiszta példamutatás erejével. {PK 232.2}
Of the hitherto polluted spring at Jericho, the Lord declared, “I have healed these waters; there shall not be from thence any more death or barren land.” The polluted stream represents the soul that is separate from God. Sin not only shuts away from God, but destroys in the human soul both the desire and the capacity for knowing Him. Through sin, the whole human organism is deranged, the mind is perverted, the imagination corrupted; the faculties of the soul are degraded. There is an absence of pure religion, of heart holiness. The converting power of God has not wrought in transforming the character. The soul is weak, and for want of moral force to overcome, is polluted and debased. {PK 233.1}
Az addig fertőzött jerikói forrásról az Úr kijelentette: „Meggyógyítom ezt a vizet, nem okoz többé halált és terméketlenséget.” A szennyezett víz jelképezi az Istentől elszakadt embert. A bűn nemcsak elválaszt Istentől, hanem el is fojtja az emberi lélek vágyát és képességét arra, hogy megismerje Istent. A bűn megzavarja az ember egész szervezetét, megrontja értelmét, megfertőzi képzeletét, gyengíti lelki képességeit. Hiányzik a tiszta vallás és a szív szentsége. Isten megtérést hozó ereje nem formálta át a jellemet. A lélek gyenge, és a győzedelmeskedő erkölcsi erő hiánya miatt fertőzött és eldurvult. {PK 233.1}
To the heart that has become purified, all is changed. Transformation of character is the testimony to the world of an indwelling Christ. The Spirit of God produces a new life in the soul, bringing the thoughts and desires into obedience to the will of Christ; and the inward man is renewed in the image of God. Weak and erring men and women show to the world that the redeeming power of grace can cause the faulty character to develop into symmetry and abundant fruitfulness. {PK 233.2}
A megtisztult szív számára minden megváltozik. Jellemünk átalakulása tanúsítja a világnak, hogy Krisztus bennünk lakik. Isten Lelke új életet teremt lelkünkben; gondolatainkat és vágyainkat Krisztus akarata alá rendeli. Belső emberünk megújul, és Isten képmására formálódik. Gyönge és tévedő emberek tanúsítják a világnak, hogy a megváltó hatalom és kegyelem a sérült jellemű embert kiegyensúlyozott és gyümölcsöző egyéniséggé tudja tenni. {PK 233.2}
The heart that receives the word of God is not as a pool that evaporates, not like a broken cistern that loses its treasure. It is like the mountain stream, fed by unfailing springs, whose cool, sparkling waters leap from rock to rock, refreshing the weary, the thirsty, the heavy-laden. It is like a river constantly flowing and, as it advances, becoming deeper and wider, until its life-giving waters are spread over all the earth. The stream that goes singing on its way leaves behind its gift of verdure and fruitfulness. The grass on its banks is a fresher green, the trees have a richer verdure, the flowers are more abundant. When the earth lies bare and brown under the summer's scorching heat, a line of verdure marks the river's course. {PK 233.3}
Az Isten beszédét befogadó szív nem olyan, mint a vizét elpárologtató tavacska vagy mint a repedezett víztároló, amely elveszti kincsét; hanem mint a kiapadhatatlan források táplálta hegyi patak, amelynek friss, habzó vize szikláról csörgedez, és felüdíti a fáradt, szomjas, teher alatt roskadozó embert. Olyan, mint az állandóan áramló folyó, amely útjában egyre mélyül és szélesedik, amíg életadó vize szétárad az egész földre. A patak, amely csobogva halad útján, hátrahagyja ajándékait – a zöldellő természetet és a termékenységet. Partjain üdébb a fű, dúsabb a fa lombja, és több virág nyílik. Amikor a föld csupaszra és barnára ég a nap perzselő hevétől, zöldellő sáv jelzi a folyó útját. {PK 233.3}
So it is with the true child of God. The religion of Christ reveals itself as a vitalizing, pervading principle, a living, working, spiritual energy. When the heart is opened to the heavenly influence of truth and love, these principles will flow forth again like streams in the desert, causing fruitfulness to appear where now are barrenness and dearth. {PK 234.1}
Így van ez Isten hűséges gyermekeivel is. Krisztus vallása éltető, mindent átható elvekben, élő, tevékeny lelkiségben mutatkozik meg. Ha szívünk nyitott az igazság és szeretet mennyei befolyása előtt, ezek az elvek úgy áradnak tova, mint patakok a kietlenben; gyümölcsöt teremnek a sivárság és terméketlenség helyén. {PK 234.1}
As those who have been cleansed and sanctified through a knowledge of Bible truth engage heartily in the work of soulsaving, they will become indeed a savor of life unto life. And as daily they drink of the inexhaustible fountain of grace and knowledge, they will find that their own hearts are filled to overflowing with the Spirit of their Master, and that through their unselfish ministry many are benefited physically, mentally, and spiritually. The weary are refreshed, the sick restored to health, and the sin-burdened relieved. In far-off countries thanksgiving is heard from the lips of those whose hearts are turned from the service of sin unto righteousness. {PK 234.2}
Ha a Biblia igazságának ismerete által megtisztult és megszentelődött emberek szívvel-lélekkel dolgoznak lelkek megmentésén, akkor igazán életet lehelnek. Amint naponta isznak a kegyelem és ismeret kimeríthetetlen forrásából, tapasztalják, hogy szívük csordultig megtelik Mesterük Lelkével, és önzetlen szolgálatuk által sok ember részesül fizikai, szellemi és lelki áldásokban. A fáradtak felüdülnek, a betegek meggyógyulnak, és a bűn terhe alatt roskadozók megkönnyebbülnek. Távoli országokban hálaadás hallatszik azoknak ajkáról, akik a bűn szolgaságából az igazsághoz tértek. {PK 234.2}
