Cain and Abel, the sons of Adam, were very unlike in character. Abel feared God. Cain cherished rebellious feelings and murmured against God because of the curse pronounced upon Adam and because the ground was cursed for his sin. These brothers had been instructed in regard to the provision made for the salvation of the human race. They were required to carry out a system of humble obedience, showing their reverence for God and their faith and dependence upon the promised Redeemer, by slaying the firstlings of the flock and solemnly presenting them with the blood as a burnt offering to God. This sacrifice would lead them to continually keep in mind their sin and the Redeemer to come, who was to be the great sacrifice for man. {SR 52.1}
Kain és Ábel Ádám fiai nagyon különböző természetű volt. Ábel félte Istent. Kain lázadó érzéseket ápolt magában, és zúgolódott Isten ellen az átok miatt, amelyet kimondott Ádámra és a földre az ő bűne miatt. Ezek a testvérek oktatást nyertek az emberiség megváltására tett gondoskodásról. Megkívánták tőlük, hogy hajtsák végre az alázatos engedelmességnek egy rendszerét, kinyilvánítva Isten iránti tiszteletüket és a megígért Megváltóban való hitüket és bizalmukat azáltal, hogy megölik a nyáj elsőszülöttjét és annak vérét ünnepélyesen bemutatják Istennek égőáldozatul. Az áldozatnak állandóan arra kellett vezetnie őket, hogy elméjükben tartsák bűnösségüket és a Megváltó eljövetelét, aki a nagy áldozat lesz majd az emberiségért. {SR 52.1}
Cain brought his offering unto the Lord with murmuring and infidelity in his heart in regard to the promised Sacrifice. He was unwilling to strictly follow the plan of obedience and procure a lamb and offer it with the fruit of the ground. He merely took of the ground and disregarded the requirement of God. God had made known to Adam that without shedding of blood there could be no remission of sin. Cain was not particular to bring even the best of the fruits. Abel advised his brother not to come before the Lord without the blood of sacrifice. Cain, being the eldest, would not listen to his brother. He despised his counsel, and with doubt and murmuring in regard to the necessity of the ceremonial offerings, he presented his offering. But God did not accept it. {SR 52.2}
Kain zúgolódással és a megígért áldozat iránti hitetlenséggel hozta áldozatát Istennek. Nem akarta pontosan követni az engedelmesség tervét és nem akart gondoskodni egy bárányról, hogy megáldozza a föld gyümölcsével. Csak kivette a földből a gyümölcsöt, és megvetette Isten követelményét. Isten tudatta Ádámmal, hogy vérontás nélkül nem nyerhet bűnbocsánatot. Kain még arra sem ügyelt, hogy a gyümölcsök legjavát hozza. Ábel tanácsolta bátyjának, hogy ne jöjjön az Úr elé az áldozat vére nélkül. Kain – mivel idősebb volt – nem akart hallgatni öccsére. Megvetette tanácsát és a szertartási áldozat szükségessége iránti kétellyel és zúgolódással mutatta be áldozatát, azért nem fogadta el Isten. {SR 52.2}
Abel brought of the firstlings of his flock and of the fat, as God had commanded; and in full faith of the Messiah to come, and with humble reverence, he presented the offering. God had respect unto his offering. A light flashes from heaven and consumes the offering of Abel. Cain sees no manifestation that his is accepted. He is angry with the Lord and with his brother. God condescends to send an angel to Cain to converse with him. {SR 53.1}
Ábel nyájának elsőszülötteit hozta zsírjával együtt, amint Isten megparancsolta és a Messiás eljövetelében való teljes hittel és alázatos tisztelettel mutatta be az áldozatot. Isten figyelt áldozatára. Egy fény villanik fel a mennyből és megemészti az áldozatot. Kain semmi jelét sem látja annak, hogy az ő áldozatát is elfogadta az Úr, azért haragszik az Úrra és testvérére. Isten leszáll, hogy egy angyalt küldjön Kainhoz, hogy beszélgessen vele. {SR 53.1}
The angel inquires of him the reason of his anger, and informs him that if he does well and follows the directions God has given, He will accept him and respect his offering. But if he will not humbly submit to God's arrangements, and believe and obey Him, He cannot accept his offering. The angel tells Cain that it was no injustice on the part of God, or partiality shown to Abel, but that it was on account of his own sin and disobedience of God's express command that He could not respect his offering—and if he would do well he would be accepted of God, and his brother should listen to him, and he should take the lead, because he was the eldest. {SR 53.2}
Az angyal megkérdezte tőle haragjának okát és közli vele, hogy ha jót cselekszik s követi az Istentől kapott utasításokat, Ő elfogadja és értékeli áldozatát. Ha azonban nem veti alá magát Isten rendelésének alázattal, hogy higgyen és engedelmeskedjék neki, akkor nem fogadhatja el áldozatát. Az angyal megmondja Kainnak, hogy nem volt igazságtalanság Isten részéről és nem volt részrehajló Ábel iránt, hanem Isten kifejezett parancsa iránti engedetlensége és bűne miatt nem fogadta el áldozatát. Ha azonban jót cselekszik, Isten elfogadja őt és testvére is hallgat rá, és ő veszi át a vezetést, mivel ő az idősebb. {SR 53.2}
But even after being thus faithfully instructed, Cain did not repent. Instead of censuring and abhorring himself for his unbelief, he still complains of the injustice and partiality of God. And in his jealousy and hatred he contends with Abel and reproaches him. Abel meekly points out his brother's error and shows him that the wrong is in himself. But Cain hates his brother from the moment that God manifests to him the tokens of His acceptance. His brother Abel seeks to appease his wrath by contending for the compassion of God in saving the lives of their parents when He might have brought upon them immediate death. He tells Cain that God loves them, or He would not have given His Son, innocent and holy, to suffer the wrath which man, by his disobedience, deserves to suffer. {SR 53.3}
Azonban Kain ilyen hűséges tanítás után sem tért meg. Ahelyett, hogy megrótta volna magát és visszariadt volna hitetlenségétől, még mindig Isten igazságossága és részrehajlása miatt panaszkodik. Féltékenységében és gyűlöletében verseng Ábellel, és korholja őt. Ábel szelíden mutat rá testvére tévedésére és megmutatja neki, hogy a rossz őbenne van. Kain azonban gyűlöli testvérét attól a pillanattól fogva, amikor Isten kinyilvánítja annak jelét, hogy elfogadta őt. Ábel igyekszik lecsillapítani Kain haragját, utalva Isten részvétére, amellyel megmentette szüleinek életét, amikor azonnali halállal sújthatta volna őket. Elmondja Kainnak, hogy Isten szereti őket, mert különben nem adta volna oda ártatlan és szent Fiát halálra, amelyet az embernek kellene elszenvednie engedetlensége miatt. {SR 53.3}
While Abel justifies the plan of God, Cain becomes enraged, and his anger increases and burns against Abel until in his rage he slays him. God inquires of Cain for his brother, and Cain utters a guilty falsehood: “I know not: am I my brother's keeper?” God informs Cain that He knew in regard to his sin—that He was acquainted with his every act, and even the thoughts of his heart, and says to him, “Thy brother's blood crieth unto me from the ground. And now art thou cursed from the earth, which hath opened her mouth to receive thy brother's blood from thy hand; when thou tillest the ground, it shall not henceforth yield unto thee her strength; a fugitive and a vagabond shalt thou be in the earth.” {SR 54.1}
Miközben Ágel igazolja Isten tervét, Kain haragra gerjed. Haragja növekszik és fellángol Ábel ellen, míg végül dühében megöli őt. Isten ekkor tudakozódik testvére után és Kain bűnös hazugságot mond: „Nem tudom, avagy őrizője vagyok-e én az én atyámfiának?” (I. Móz. 4:9) Is ten közli Kainnal, hogy tud bűnéről és minden cselekedetéről, és ismeri szívének gondolatait, azért így szól hozzá: „A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földről. Mostan azért átkozott légy e földön, mely megnyitotta az ő száját, hogy befogadja a te atyádfiának vérét, a te kezedből. Mikor a földet míveled, ne adja az többé néked az ő termő erejét, bujdosó és vándorló légy a földön.” (I. Móz. 4:10–12) {SR 54.1}
The curse upon the ground at first had been felt but lightly; but now a double curse rested upon it. Cain and Abel represent the two classes, the righteous and the wicked, the believers and unbelievers, which should exist from the fall of man to the second coming of Christ. Cain's slaying his brother Abel represents the wicked who will be envious of the righteous and will hate them because they are better than themselves. They will be jealous of the righteous and will persecute and put them to death because their right-doing condemns their sinful course. {SR 54.2}
Az átok a földön először csak enyhén volt érezhető, de most kétszeres átok nyugodott rajta. Kani és Ábel a két osztályt ábrázolja, az igazakat és gonoszokat, a hívőket és hitetleneket, akiknek az ember bukásától kezdve Krisztus eljöveteléig létezniük kell. Kain testvérgyilkossága ábrázolja a gonoszokat, akik irigykednek az igazakra, üldözik és megölik őket, mivel jó cselekedeteik kárhoztatják bűnös életmódjukat. {SR 54.2}
Adam's life was one of sorrow, humility, and continual repentance. As he taught his children and grandchildren the fear of the Lord, he was often bitterly reproached for his sin which resulted in so much misery upon his posterity. When he left the beautiful Eden, the thought that he must die thrilled him with horror. He looked upon death as a dreadful calamity. He was first made acquainted with the dreadful reality of death in the human family by his own son Cain slaying his brother Abel. Filled with the bitterest remorse for his own transgression, and deprived of his son Abel, and looking upon Cain as his murderer, and knowing the curse God pronounced upon him, bowed down Adam's heart with grief. Most bitterly did he reproach himself for his first great transgression. He entreated pardon from God through the promised Sacrifice. Deeply had he felt the wrath of God for his crime committed in Paradise. He witnessed the general corruption which afterward finally provoked God to destroy the inhabitants of the earth by a flood. The sentence of death pronounced upon him by his Maker, which at first appeared so terrible to him, after he had lived some hundreds of years, looked just and merciful in God, to bring to an end a miserable life. {SR 55.1}
Ádám élete szomorúság, megalázkodás és állandó bűnbánat volt. Amikor gyermekeit és unokáit tanította az Úrnak félelmére, gyakran keserű szemrehányásokat tettek neki bűneiért, amely oly sok nyomorúságot hozott utódaira. Amikor elhagyta a szép Édent, iszonyattal töltötte el a gondolat, hogy meg kell halnia. A halált borzalmas szerencsétlenségnek tekintette. Először ismerkedett meg a halál szörnyű valóságával az emberi családban, mikor saját fia, Kain megölte testvérét, Ábelt. Saját törvényszegésének keserű bűntudatával és fiától, Ábeltől megfosztottan tekintett gyilkos fiára. Ismerte az átkot, amelyet Isten kimondott rá. Ádám szíve megtört a bánattól. A legkeserűbb szemrehányással illette magát első nagy törvényszegéséért. Bocsánatért könyörgött Istenhez a megígért áldozat által. Mélyen átérezte Isten haragját a Paradicsomban elkövetett bűnéért. Látta a nagy romlottságot, amely Istent végül arra indította, hogy vízözön által megsemmisítse a föld lakóit. A halálos ítélet kimondása után először olyan rettenetesnek tűnt fel előtte, de miután még élt néhány száz évet, Isten igazságosnak és irgalmasnak tetszett előtte, hogy véget vessen nyomorult életének. {SR 55.1}
As Adam witnessed the first signs of decaying nature in the falling leaf and in the drooping flowers, he mourned more deeply than men now mourn over their dead. The drooping flowers were not so deep a cause of grief, because more tender and delicate; but the tall, noble, sturdy trees to cast off their leaves, to decay, presented before him the general dissolution of beautiful nature, which God had created for the special benefit of man. {SR 55.2}
Ádám szemlélte a természetben a rothadás első jeleit a lehulló falevelekben és a hervadó virágokban és mélyen gyászolt, mint ahogyan ma az emberek halottaikat gyászolják. A hervadó virágok nem okoztak neki olyan mély bánatot, mert gyengédek és kicsinyek, de a magas, sudár, hatalmas fák leveleinek lehullása, elkorhadása bemutatta előtte a szép természet általános pusztulást, amelyet Isten az ember különös áldására teremtett. {SR 55.2}
To his children and to their children, to the ninth generation, he delineated the perfections of his Eden home, and also his fall and its dreadful results, and the load of grief brought upon him on account of the rupture in his family which ended in the death of Abel. He related to them the sufferings God had brought him through to teach him the necessity of strictly adhering to His law. He declared to them that sin would be punished in whatever form it existed. He entreated them to obey God, who would deal mercifully with them if they should love and fear Him. {SR 55.3}
Gyermekeinek és azok gyermekeinek a kilencedik nemzedékig elbeszélte édeni otthonának tökéletességét, bukását és annak rettenetes következményeit és a bánat terhét, amelyet a családjában való szakadás hozott rá, amely Ábel halálával végződött. Elmondta nekik azokat a szenvedéseit, amelyeket Isten mért rá, hogy általa megtanítsa a törvény iránti szigorú engedelmesség szükségességére. Elmondta nekik, hogy a bűn elnyeri büntetését bármilyen formában nyilvánul is meg. Kérte őket, hogy engedelmeskedjenek Istennek, aki kegyelmesen fog bánni velük, ha szeretik és félik Őt. {SR 55.3}
Angels held communication with Adam after his fall, and informed him of the plan of salvation, and that the human race was not beyond redemption. Although fearful separation had taken place between God and man, yet provision had been made through the offering of His beloved Son by which man might be saved. But their only hope was through a life of humble repentance and faith in the provision made. All those who could thus accept Christ as their only Saviour, should be again brought into favor with God through the merits of His Son. {SR 56.1}
Az angyalok fenntartották a kapcsolatot Ádámmal bukása után is, és közölték vele a megváltás tervét, és hogy az emberi fajnak van reménye a megváltásra. Habár félelmetes elkülönülés, szakadás állt be Isten és az ember között, Ő mégis gondoskodott szeretett Fiának feláldozása által az ember megmentéséről. Egyedüli reményük azonban csak alázatos bűnbánat és hit élete által teljesedhetett. Mindazok, akik így elfogadják Krisztust, mint egyedüli Megváltójukat, újra visszajutnak Isten kegyelmébe az Ő Fiának érdemei által. {SR 56.1}
