Chapter 64—The Second Resurrection

A második feltámadás

Then Jesus and all the retinue of holy angels, and all the redeemed saints, left the city. The angels surrounded their Commander and escorted Him on His way, and the train of redeemed saints followed. Then, in terrible, fearful majesty, Jesus called forth the wicked dead; and they came up with the same feeble, sickly bodies that went into the grave. What a spectacle! What a scene! At the first resurrection all came forth in immortal bloom, but at the second the marks of the curse are visible on all. The kings and noblemen of the earth, the mean and low, the learned and unlearned, come forth together. All behold the Son of man; and those very men who despised and mocked Him, who put the crown of thorns upon His sacred brow and smote Him with the reed, behold Him in all His kingly majesty. Those who spat upon Him in the hour of His trial now turn from His piercing gaze and from the glory of His countenance. Those who drove the nails through His hands and feet now look upon the marks of His crucifixion. Those who thrust the spear into His side behold the marks of their cruelty on His body. And they know that He is the very one whom they crucified and derided in His expiring agony. And then there arises one long protracted wail of agony, as they flee to hide from the presence of the King of kings and Lord of lords. {SR 418.1}

Ekkor Jézus a szent angyalok kíséretében és a megváltott szentekkel együtt elhagyta a szent várost. Az angyalok körülvették vezérüket, és elkísérték útján, és a megváltott szentek menete is követte. Ekkor Jézus rettenetes, félelmetes fenséggel hívta elő a meghalt gonoszokat, akik ugyanazon gyenge, beteges testtel támadtak fel, ahogy a sírba szálltak. Milyen látvány! Milyen jelenet! Az első feltámadáskor az igazak mindnyájan halhatatlan szépségben jöttek el ő, de a második feltámadáskor a gonodáskor az igazak mindnyájan halhatatlan szépségben jöttek el ő, de a második feltámadáskor a gonoszok mindnyájan magukon viselték az átok látható jeleit. A királyok és a föld nemesei, a szegények és alacsonyrendűek, a tanultak és tanulatlanok együtt jöttek elő. Mindnyájan meglátták Isten Fiát. Meglátták királyi fenségében azok az emberek is, akik megvetették és kigúnyolták, akik szent homlokára tették a töviskoronát, és megvesszőzték bambusznáddal. Azok, akik megpróbáltatásának órájában leköpdösték, most elfordulnak átható tekintetétől és arcának dicsőségétől. Azok, akik átszegezték kezét és lábát, most rátekintenek keresztre feszítésének jeleire. Az, aki oldalába szúrta lándzsáját, szemlélheti testén kegyetlenségének jeleit. Tudják, hogy Ő az, akit keresztre feszítettek, és kinevettek végső haláltusájában. Ekkor hosszú, elnyújtott jajkiáltásban törnek ki, amint menekülnek, hogy elrejtőzzenek a királyok Királyának és az urak Urának jelenléte előtt. {SR 418.1}   

All are seeking to hide in the rocks, to shield themselves from the terrible glory of Him whom they once despised. And, overwhelmed and pained with His majesty and exceeding glory, they with one accord raise their voices, and with terrible distinctness exclaim, “Blessed is He that cometh in the name of the Lord!” {SR 419.1}

Valamennyien el akarnak rejtőzni a sziklák alá, hogy megoltalmazzák magukat attól a félelmetes dicsőségtől, amelyet egykor megvetettek. Elárasztva és megkínozva fenségétől egyhangúlag emelik fel szavukat és félelmetes világossággal kiáltják: „Áldott, aki jő az Úrnak nevében!” {SR 419.1}   

Then Jesus and the holy angels, accompanied by all the saints, again go to the city, and the bitter lamentations and wailings of the doomed wicked fill the air. Then I saw that Satan again commenced his work. He passed around among his subjects and made the weak and feeble strong, and told them that he and his angels were powerful. He pointed to the countless millions who had been raised. There were mighty warriors and kings who were well skilled in battle and who had conquered kingdoms. And there were mighty giants and valiant men who had never lost a battle. There was the proud, ambitious Napoleon, whose approach had caused kingdoms to tremble. There stood men of lofty stature and dignified bearing, who had fallen in battle while thirsting to conquer. {SR 419.2}

Ekkor Jézus és a szent angyalok az összes szent kíséretében újra bementek a szent városba, miközben az elítélt gonoszok keserű siránkozásai és jajgatásai betöltik a levegőt. Ekkor láttam, hogy Sátán ismét megkezdte munkáját. Körüljárta alattvalóit. A gyengéket és betegeket megerősítette és meggyógyította, kijelentette nekik, hogy ő és angyalai hatalmasak. Rámutatott a feltámadottak megszámlálhatatlan millióira, akik között hatalmas harcosok és királyok voltak, akik ügyesen harcoltak, és országotatlan millióira, akik között hatalmas harcosok és királyok voltak, akik ügyesen harcoltak, és országokat győztek le. Ott voltak a hatalmas óriások és hős vitézek, akik sohasem veszítettek csatát. Ott volt a büszke, becsvágyó Napóleon is, akinek közeledésére országok reszkettek. Ott álltak a hatalmas termetű és méltóságteljes magatartású férfiak, akik győzelemre szomjazva estek el a harcban. {SR 419.2}   

As they come forth from their graves, they resume the current of their thoughts where it ceased in death. They possess the same desire to conquer which ruled when they fell. Satan consults with his angels, and then with those kings and conquerors and mighty men. Then he looks over the vast army, and tells them that the company in the city is small and feeble, and that they can go up and take it, and cast out its inhabitants, and possess its riches and glory themselves. {SR 419.3}

Amikor ők előjönnek sírjukból, ugyanott folytatják gondolatmenetüket, ahol abbahagyták haláluk pillanatában. Ugyanaz a győzelmi vágy él bennük, mint amely uralta őket, amikor elestek a csatában. Sátán ekkor tanácskozik angyalaival, majd a királyokkal, győzőkkel és hatalmas férfiakkal. Áttekinti hatalmas seregét, és közli velük, hogy a városban lévő csoport kicsi és gyenge, azért megtámadhatják, bevehetik és kiűzhetik lakóit, és megszerezhetik maguknak a város gazdagságát és dicsőségét. {SR 419.3}   

Satan succeeds in deceiving them, and all immediately begin to prepare themselves for battle. There are many skillful men in that vast army, and they construct all kinds of implements of war. Then with Satan at their head, the multitude move on. Kings and warriors follow close after Satan, and the multitude follow after in companies. Each company has its leader, and order is observed as they march over the broken surface of the earth to the Holy City. Jesus closes the gates of the city, and this vast army surround it, and place themselves in battle array, expecting a fierce conflict. 421 {SR 419.4}

Sátán sikeresen félrevezeti őket, és mindnyájan azonnal készülődni kezdenek a harcra. Sok ügyes ember van a roppant nagy seregben, akik mindenféle harci eszközt készítenek. Ekkor a sokaság Sátán vezetésével előrenyomul. A királyok és harcosok szorosan követik Sátánt, és a sokaság csoportokban nyomul utánuk. Minden csapatnak megvan a vezére, és teljes rendben nyomulnak előre a föld megrepedezett felszínén, a szent város felé. Jézus bezárja a szent város kapuit, amelyet a hatalmas hadsere g körülvesz, majd csatasorba állnak, és várják a heves küzdelmet. {SR 419.4}