The Reformation did not, as many suppose, end with Luther. It is to be continued to the close of this world's history. Luther had a great work to do in reflecting to others the light which God had permitted to shine upon him; yet he did not receive all the light which was to be given to the world. From that time to this, new light has been continually shining upon the Scriptures, and new truths have been constantly unfolding. {SR 353.1}
A reformáció nem fejeződött be Lutherrel, amint azt sokan gondolják. Folytatni kell a világ történelmének lezárulásáig. Luthernek nagy munkát kellett elvégeznie, hogy másokra is ráárassza azt a tényt, amelyet Istentől nyert. De Luther nem nyerte el a teljes világosságot, amelyet a világnak át kellett adnia. Attól a naptól mostanáig új világosság ragyogott rá a Szentírásra, és állandóan új igazságok tárulnak fel. {SR 353.1}
Luther and his co-laborers accomplished a noble work for God; but, coming as they did from the Roman Church, having themselves believed and advocated her doctrines, it was not to be expected that they would discern all these errors. It was their work to break the fetters of Rome and to give the Bible to the world; yet there were important truths which they failed to discover, and grave errors which they did not renounce. Most of them continued to observe the Sunday with other papal festivals. They did not, indeed, regard it as possessing divine authority, but believed that it should be observed as a generally accepted day of worship. There were some among them, however, who honored the Sabbath of the fourth commandment. Among the reformers of the church an honorable place should be given to those who stood in vindication of a truth generally ignored, even by Protestants—those who maintained the validity of the fourth commandment and the obligation of the Bible Sabbath. When the Reformation swept back the darkness that had rested down on all Christendom, Sabbathkeepers were brought to light in many lands. {SR 353.2}
Luther és munkatársai nemes munkát végeztek Istenért, mivel azonban a római egyházból kerültek ki, maguk is hitték és védelmezték tanait, és így nem lehetett tőlük elvárni, hogy felismerjék ennek minden tévedését. Munkájuk az volt, hogy letörjék Róma bilincseit, és a világ népének kezébe adják a Bibliát. Mégis bizonyos fontos igazságokat nem tudtak felismerni, és egyes súlyos tévelygéseket nem tudtak feladni. Közülük többen továbbra is a vasárnapot ünnepelték a többi pápai eredetű ünneppel együtt. Nem tekintették úgy, hogy isteni tekintéllyel bír, de hitték, hogy meg kell tartaniuk mint általánosan elfogadott istentiszteleti napot. Néhányan közülük azonban a negyedik parancsolat szombatját tisztelték. Az egyház reformátorai között tiszteletre méltó helyre kell tenni azokat, akik még a protestánsok előtt is ismeretlen igazságokat védelmeztek, akik fenntartották a negyedik parancsolat érvétánsok előtt is ismeretlen igazságokat védelmeztek, akik fenntartották a negyedik parancsolat érvényességét, és a bibliai szombat kötelező voltát. Amikor a reformáció visszaszorította a sötétséget, amely elárasztotta az egész kereszténységet, a szombat ünneplőit sok országban fellelhették. {SR 353.2}
Those who received the great blessings of the Reformation did not go forward in the path so nobly entered upon by Luther. A few faithful men arose from time to time to proclaim new truth and expose long-cherished error, but the majority, like the Jews in Christ's day, or the papists in the time of Luther, were content to believe as their fathers believed, and to live as they lived. Therefore religion again degenerated into formalism; and errors and superstitions which would have been cast aside had the church continued to walk in the light of God's Word, were retained and cherished. Thus the spirit inspired by the Reformation gradually died out, until there was almost as great need of reform in the Protestant churches as in the Roman Church in the time of Luther. There was the same spiritual stupor, the same respect for the opinions of men, the same spirit of worldliness, the same substitution of human theories for the teachings of God's Word. Pride and extravagance were fostered under the guise of religion. The churches became corrupted by allying themselves with the world. Thus were degraded the great principles for which Luther and his fellow laborers had done and suffered so much. {SR 354.1}
Azok, akik elnyerték a reformáció nagy áldásait, nem haladtak előre azon az ösvényen, amelyre Luther oly nemes lelkűen lépett rá. Időről-időre felkelt néhány hűséges férfi, hogy új igazságokat hirdessen, és feltárja a régen ápolt tévelygéseket, de a többség a Krisztus napjaiban élő zsidókhoz vagy a Luther idejében élő római katolikusokhoz hasonlóan megelégedett azzal, hogy azt higgyék, amit atyáik hittek, és úgy éljenek, mint atyáik éltek. Ezért a vallás újra formasággá vált, a tévelygéseket és baik hittek, és úgy éljenek, mint atyáik éltek. Ezért a vallás újra formasággá vált, a tévelygéseket és babonákat, amelyeket eltávolíthattak volna, ha a gyülekezet tovább is Isten világosságának fényében járt volna, megtartották és tovább ápolták. Így a reformáció szelleme fokozatosan kihalt, míg végül majdnem ugyanolyan nagy szükség volt a reformálásra a protestáns egyházakban, mint a római egyházban Luther idejében. Ugyanazon lelki kábultság, az emberek véleményének ugyanolyan tiszteletben tartása, ugyanolyan világias szellem uralkodott, és Isten igéjének tanításait ugyanúgy emberi rendeletekkel helyettesítették. A büszkeséget és a nagyvilági pazarlást a vallás palástja alatt ápolták. Az egyházak megromlottak a világgal való szövetkezés által. Így lealacsonyodtak azok a nemes alapelvek, amelyekért Luther és munkatársai oly sokat tettek és szenvedtek. {SR 354.1}
As Satan saw that he had failed to crush out the truth by persecution, he again resorted to the same plan of compromise which had led to the great apostasy and the formation of the church of Rome. He induced Christians to ally themselves, not now with pagans, but with those who, by their worship of the God of this world, as truly proved themselves idolaters. {SR 354.2}
Amikor Sátán látta, hogy az igazságot nem tudta legyőzni üldözések által, újra a megalkuvásnak azt a fegyverét választotta, amely a nagy hitehagyásra és a római egyház megreformálására vezetett. Rábírta a keresztényeket, hogy szövetkezzenek, de most nem a pogányokkal, hanem azokkal, akik e világ Istenének imádásával szintén bálványimádóknak bizonyultak. {SR 354.2}
Satan could no longer keep the Bible from the people; it had been placed within the reach of all. But he led thousands to accept false interpretations and unsound theories, without searching the Scriptures to learn the truth for themselves. He had corrupted the doctrines of the Bible, and traditions which were to ruin millions were taking deep root. The church was upholding and defending these traditions, instead of contending for the faith once delivered to the saints. And while wholly unconscious of their condition and their peril, the church and the world were rapidly approaching the most solemn and momentous period of earth's history—the period of the revelation of the Son of man. {SR 355.1}
Sátán nem tudta tovább visszatartani a Bibliát a néptől. Mindenki számára elérhetővé vált. Ezreket bírt arra azonban, hogy hamis magyarázatokat és téves elméleteket fogadjanak el anélkül, hogy tanulmányozták volna a Szentírást, hogy megismerjék az igazságot. Megrontotta a Biblia tanításait, hogy mély gyökeret verjenek a hagyományok, amelyek milliókat tettek tönkre. Az egyház fenntartotta és védelmezte e hagyományokat, ahelyett, hogy küzdött volna a hitért, amely egyszer a szenteknek osztályrészül jutott. Mialatt teljes tudatlanságban voltak állapotuk és az őket fenyegető veszedelem felől, az egyház és a világ gyorsan közeledett a föld történelmének legünnepélyesebb és legfontosabb időszakához: az Emberfia eljövetelének idejéhez. {SR 355.1}
