2. Mind
  3. Kéziratkiadások
  4. IV. rész – Isten egyháza diadalmaskodik
  5. A bizalom és a bátorítás szavai

Words of Confidence and Encouragement

A bizalom és a bátorítás szavai

One of Mrs. White's Last messages sent to the 1913 General Conference. {MR311 42}

(White asszony egyik utolsó üzenete, amit az 1913-as Generál Konferenciának küldött.) {MR311 42}   

For a number of months after the close of that meeting, [The meeting referred to is the general conference of 1909.] I bore a heavy burden, and urged upon the attention of the brethren in responsibility those things which the Lord was instructing me to set before them plainly. Finally some of those in positions of trust in connection with the general work, after much prayer and careful study of the various messages given, ventured to undertake by faith the work called for,—a work they could not fully understand; and as they went forward in the fear of God, they received rich blessing. {MR311 42.1}

Annak a találkozónak a befejezése után [ITT AZ 1909-ES GENERÁLKONFERENCIÁRA UTAL - a szerkesztő megjegyzése] néhány hónapon keresztül nehéz terhet hordoztam, és felhívtam a felelős testvérek figyelmét azon dolgokra, amelyekre az Úr utasított, hogy tárjam eléjük világosan. Végül néhányan azok közül, akik az általános munkával kapcsolatban bizalmi beosztást töltöttek be, sok imádság és a különböző kapott üzenetek gondos tanulmányozása után bátrak voltak hit által felvállalni a szükséges munkát – olyan munkát, amit nem érthettek teljesen. És miközben Isten félelmében haladtak előre, gazdag áldást nyertek. {MR311 42.1}   

It has brought great rejoicing to my heart to see the marvelous transformations that have been wrought in the lives of some who thus chose to advance by faith in the way of the Lord, rather than to follow a way of their own choosing. Had those brethren in responsibility continued to view matters in a false light, they would have created a condition of things that would sadly have marred the work; but when they heeded the instruction that was sent, and sought the Lord, God brought them into the full light, and enabled them to render acceptable service, and to bring about spiritual reformations.— {MR311 42.2}

Nagy örömömre szolgált látni azokat a csodálatos átalakulásokat, amelyek végbementek egyesek életében, akik úgy döntöttek, hogy inkább hitben haladnak előre az Úr útján, mintsem saját választásukat követték volna. Ha a felelős állást betöltő testvérek továbbra is hamis fényben látták volna a dolgokat, akkor olyan állapotokat hoztak volna létre, amelyek sajnálatosan rontottak volna a munkán. Amikor azonban megszívlelték az Úrtól kért és kapott útbaigazítást, Isten teljes világosságot adott nekik és képessé tette őket arra, hogy elfogadható szolgálatot nyújtsanak és lelki reformációt hajtsanak végre. {MR311 42.2}   

***** {MR311 42}

***** {MR311 42}   

When the Lord sets His hand to prepare the way before His ministers, it is their duty to follow where He directs. He will never forsake, or leave in uncertainty those who follow His leadings with full purpose of heart. {MR311 43.1}

Amikor az Úr felemeli kezét, hogy utat készítsen szolgái előtt, akkor az a kötelességük, hogy kövessék az útmutatását. Soha nem fogja elhagyni vagy bizonytalanságban hagyni azokat, akik szívük teljes elhatározásával követik a vezetését. {MR311 43.1}   

“I rejoice,” my brethren, “that I have confidence in you in all things.” And while I still feel the deepest anxiety over the attitude that some are taking toward important measures connected with the development of the cause of God in the earth, yet I have strong faith in the workers throughout the field, and believe that as they meet together and humble themselves before the Lord and consecrate themselves anew to His service, they will be enabled to do His will.... {MR311 43.2}

„Nagy öröm van a lelkemben, testvéreim, hogy minden tekintetben bízom bennetek.” És miközben még mindig a legmélyebb aggodalom nyomaszt azon néhány ember magatartása miatt, akik fontos intézkedéseket hoznak Isten földi ügyének előbbre vitelével kapcsolatban, mégis nagyon bízom a misszió-területeken dolgozó munkásokban és hiszem, hogy amikor összejönnek és az Úr előtt megalázzák magukat és ismételten a szolgálatára szentelik magukat, képessé fogja tenni őket az akarata cselekvésére... {MR311 43.2}   

I have been deeply impressed by scenes that have recently passed before me in the night season. There seemed to be a great movement—a work of revival—going forward in many places. Our people were moving into line, responding to God's call. My brethren, the Lord is speaking to us. Shall we not heed His voice? Shall we not trim our lamps, and act like men who look for their Lord to come? The time is one that calls for light-bearing, for action. {MR311 43.3}

Nagy hatással voltak rám azok a jelenetek, amelyek a közelmúltban vonultak el előttem, éjjel. Úgy tűnt, hogy sok helyen nagy megmozdulások vannak – egy megújulási munka halad előre. Népünk felsorakozik Isten hívására válaszul. Testvéreim! Az Úr szól hozzánk. Ne figyelnénk oda hangjára? Ne készítsük lámpásainkat és ne tegyünk úgy, mint olyanok, akik Uruk eljövetelét várják? Olyan időket élünk, amelyek fényhordozásra, tettekre hívnak. {MR311 43.3}   

“I therefore ... beseech you,” brethren, “that ye walk humbly of the vocation wherewith ye are called, with all lowliness and meekness, with long-suffering, forbearing one another in love; endeavoring to keep the unity of the Spirit in the bond of peace.”—The General Conference Bulletin, May 19, 1913, p. 34. (Republished in Selected Messages 2:401-2) {MR311 43.4}

„Kérlek azért titeket…, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, mellyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében.”– General Konferenciai Bulletin 1913, május 19. 34. oldal (Szemelvények 2. kötet 401-2 odalak) {MR311 43.4}