Chapter 10—Methods

Módszerek

House to House

Házról házra

Of equal importance with special public efforts is house-to-house work in the homes of the people. In large cities there are certain classes that cannot be reached by public meetings. These must be searched out as the shepherd searches for his lost sheep. Diligent, personal effort must be put forth in their behalf. When personal work is neglected, many precious opportunities are lost, which, were they improved, would advance the work decidedly.—Testimonies for the Church 9:111. {ChS 113.1}

A nyilvános munkával egyenlő fontossággal bír a házanként végzett szolgálat az otthonokban. A nagyvárosokban több embercsoportot nem lehet elérni a nyilvános összejövetelekkel. Fel kell kutatni őket, ahogy a pásztor megy az elveszett bárány után. Gondos, egyéni erőfeszítésre van szükség az érdekükben. Amikor elhanyagoljuk a személyes munkát, nagyon sok lehetőséget vesztegetünk el, amiket ha kihasználnánk, az a művet határozottan előrelendítené. (Testimonies, IX, 111.) {ChS 113.1}   

Deeds as well as words of sympathy are needed. Christ prefaced the giving of His message by deeds of love and benevolence. Let these workers go from house to house, helping where help is needed, and, as opportunity offers, telling the story of the cross. Christ is to be their text. They need not dwell upon doctrinal subjects; let them speak of the work and sacrifice of Christ. Let them hold up His righteousness, in their lives revealing His purity.—Testimonies for the Church 7:228. {ChS 113.2}

Szükség van a tettekre és az együtt érző szavakra. Krisztus az üzenet átadását szeretettel és jóakarattal vezette be. Járjanak e munkások házról házra, segítséget nyújtva ott, ahol az szükséges; amint arra alkalom kínálkozik, mondják el a kereszt történetét. Az Üdvözítő legyen társalgásaik tárgya. Nem kell időzniük a tanításokon, beszéljenek csak Jézus művéről és áldozatáról. Emeljék magasba az ő igazságosságát, nyilatkoztassák ki tulajdon életük által az ő tisztaságát. (Testimonies, VII, 228.) {ChS 113.2}   

God is no respecter of persons. He will use humble, devoted Christians, even if they have not received so thorough an education as some others. Let such ones engage in service for Him by doing house-to-house work. Sitting by the fireside, they can—if humble, discreet, and godly—do more to meet the real needs of families than could an ordained minister.—Testimonies for the Church 7:21. {ChS 113.3}

Isten nincs tekintettel az emberek személyére. Alázatos és odaszentelt keresztényeket fog felhasználni, még ha nem is részesültek olyan alapos oktatásban, mint némelyek. Álljanak be az ilyenek az ő szolgálatába, végezzék a házról házra való munkát. A családi tűzhely mellett, ha alázatosak, tapintatosak és istenfélők lesznek, jobban meg tudnak felelni egy család valódi szükségleteinek, mint ahogy egy felszentelt lelkész tenné. (Testimonies, VII, 21.) {ChS 113.3}   

Among the members of our churches there should be more house-to-house labor, in giving Bible readings and distributing literature.—Testimonies for the Church 9:127. {ChS 113.4}

Gyülekezetünk tagjai részéről több házról házra végzett munkára volna szükség, Biblia-tanulmányokkal és könyvek osztogatásával. (Testimonies, IX, 127.) {ChS 113.4}   

Those who engage in house-to-house labor will find opportunities for ministry in many lines. They should pray for the sick, and should do all in their power to relieve them from suffering. They should work among the lowly, the poor, and the oppressed. We should pray for and with the helpless ones who have not strength of will to control the appetites that passion has degraded. Earnest, persevering effort must be made for the salvation of those in whose hearts an interest is awakened. Many can be reached only through acts of disinterested kindness. Their physical wants must first be relieved. As they see evidence of our unselfish love, it will be easier for them to believe in the love of Christ.—Testimonies for the Church 6:83, 84. {ChS 113.5}

Azok, akik részt vesznek a házról házra végzett munkában, számos területen találnak alkalmat mások szolgálatára. Imádkozzanak a betegekért, és tegyenek meg mindent, ami erejükből telik, szenvedéseik könnyítésére. Munkálkodjanak az alacsony sorban levőkért, a szegényekért és az elnyomottakért. Imádkoznunk kell az elhagyatottakért, velük és értük, akiknek nincs akaraterejük a szenvedély által megrontott étvágyuk legyőzésére. Buzgó és állhatatos erőfeszítéseket kell tennünk azok megmentésére, akik szívében érdeklődés ébredt. Sokakat csak az önzetlen jóság tetteivel lehetséges megszólítani. Előbb testi szükségleteiket kell enyhíteni. Amikor majd látják önzetlen szeretetünk bizonyítékát, könnyebb lesz nekik hinni Krisztus szeretetében. (Testimonies, VI, 83–84.) {ChS 113.5}   

Let the workers go from house to house, opening the Bible to the people, circulating the publications, telling others of the light that has blessed their own souls.—Testimonies for the Church 9:123. {ChS 114.1}

Járjanak a munkások házról házra, nyissák meg a Bibliát az embereknek, adják körbe a cikkeket, szóljanak másoknak is arról a világosságról, amely saját lelküknek áldást nyújtott. (Testimonies, IX, 123.) {ChS 114.1}   

Our Saviour went from house to house, healing the sick, comforting the mourners, soothing the afflicted, speaking peace to the disconsolate. He took the little children in His arms and blessed them, and spoke words of hope and comfort to the weary mothers. With unfailing tenderness and gentleness, He met every form of human woe and affliction. Not for Himself, but for others did He labor. He was the servant of all. It was His meat and drink to bring hope and strength to all with whom He came in contact.—Gospel Workers, 188. {ChS 114.2}

Üdvözítőnk házról házra járt, gyógyította a betegeket, vigasztalta a gyászolókat, enyhet adott a megszomorítottaknak, békességet szólt a vigasztalanoknak. Karjába vette a kisgyermekeket és megáldotta őket, a reménység és a vigasztalás szavait szólta a megfáradt anyáknak. Kifogyhatatlan gyengédséggel és kedvességgel állt az emberi lesújtottság és bánat minden formája mellé. Nem önmagának, hanem másokért munkálkodott. Mindeneknek szolgája volt. Az ő eledele és itala volt, ha reményt és erőt nyújthatott mindenkinek, akivel kapcsolatba került. (Gospel Workers, 188.) {ChS 114.2}   

The presentation of the truth, in love and simplicity, from house to house, is in harmony with the instruction that Christ gave His disciples when He sent them out on their first missionary tour. By songs of praise, by humble, heartfelt prayers, many will be reached. The divine Worker will be present to send conviction to hearts. “I am with you always,” is His promise. With the assurance of the abiding presence of such a helper, we may labor with faith and hope and courage.—Testimonies for the Church 9:34. {ChS 114.3}

Az igazság szeretetteljes és keresetlen egyszerűséggel való bemutatása házról házra összhangban áll azzal az iránymutatással, amit Krisztus adott tanítványainak, amikor kiküldte őket az első misszióútjukra. A dicséret énekeivel, alázatos, szívből jövő imákkal sokakat érünk majd el. Az isteni Munkás is jelen lesz majd, hogy meggyőzze a szíveket. „Veletek leszek mindenkor”, szól ígérete. Egy ilyen segítő állandó jelenlétének biztosítékával hittel, reménységgel és bátorsággal munkálkodhatunk. (Testimonies, IX, 34.) {ChS 114.3}   

House-to-house laborers are needed. The Lord calls for decided efforts to be put forth in places where the people know nothing of Bible truth. Singing and prayer and Bible readings are needed in the homes of the people. Now, just now, is the time to obey the commission, “Teaching them to observe all things whatsoever I have commanded you.” Those who do this work must have a ready knowledge of the Scriptures. “It is written” is to be their weapon of defense.—Counsels to Parents, Teachers, and Students, 540. {ChS 114.4}

Házról házra járó munkásokra van szükség. Az Úr határozott erőfeszítések megtételére szólít fel azokon a helyeken, ahol az emberek semmit nem tudnak a Biblia igazságáról. Énekre, imára és Biblia-olvasásra van szükség az emberek otthonaiban. Most, épp most van az ideje annak, hogy engedelmeskedjünk a megbízatásnak: „Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek.” Azoknak, akik e munkát végzik, a Szentírás bármely pillanatban rendelkezésre álló ismeretével kell rendelkezniük. A „meg van írva” legyen önvédelmi fegyverük. (Counsels to Teachers, 540.) {ChS 114.4}   

My brethren and sisters, visit those who live near you, and by sympathy and kindness seek to reach their hearts. Be sure to work in a way that will remove prejudice instead of creating it. And remember that those who know the truth for this time, and yet confine their efforts to their own churches, refusing to work for their unconverted neighbors, will be called to account for unfulfilled duties.—Testimonies for the Church 9:34. {ChS 115.1}

Testvérek és testvérnők, látogassátok meg a közeletekben lakókat, és igyekezzetek együttérzéssel és kedvességgel elérni az ő szívüket. Munkálkodjatok úgy, hogy az inkább eltávoztassa az előítéletet, semmint, hogy felkeltené. És emlékezzetek arra, hogy akik ismerik az erre az időre szóló igazságot, ám erőfeszítéseiket csak saját gyülekezeteikre korlátozzák, és nem óhajtanak megtéretlen szomszédjaikért dolgozni, számot kell, hogy adjanak azon kötelezettségeikért, amiknek nem tettek eleget. (Testimonies, IX, 34.) {ChS 115.1}   

On this first tour the disciples were to go only where Jesus had been before them, and had made friends. Their preparation for the journey was to be of the simplest kind. Nothing must be allowed to divert their minds from their great work, or in any way excite opposition and close the door for further labor. They were not to adopt the dress of the religious teachers, nor use any guise in apparel to distinguish them from the humble peasants. They were not to enter into the synagogues and call the people together for public service; their efforts were to be put forth in house-to-house labor. They were not to waste time in needless salutations, or in going from house to house for entertainment. But in every place they were to accept the hospitality of those who were worthy, those who would welcome them heartily as if entertaining Christ Himself. They were to enter the dwelling with the beautiful salutation, “Peace be to this house.” That home would be blessed by their prayers, their songs of praise, and the opening of the Scriptures in the family circle.—The Desire of Ages, 351, 352. {ChS 115.2}

Első körútjuk alkalmával a tanítványoknak csak azokra a helyekre kellett elmenniük, ahol Jézus már járt előttük és barátokra lelt. Az útra tett előkészületeiknek a lehető legegyszerűbbeknek kellett lenniük. Semmi olyat nem végezhettek, ami eltéríthette gondolataikat nagyszerű munkájuktól, vagy ami bármi módon ellenkezést válthatott ki, s elzárta volna az utat a munka folytatása előtt. Nem vehették magukra a vallási tanítók öltözetét, sem semmi leplet vagy ruhadarabot, ami megkülönböztette volna őket az egyszerű földművesektől. Nem mehettek be a zsinagógákba, nem hívhatták egybe az embereket nyilvános istentiszteletre; erőfeszítéseiket házról házra végzett munkában kellett kifejteniük. Nem vesztegethették idejüket szükségtelen köszöntgetésekkel, sem egyik háztól a másikig való vendégeskedéssel. Ugyanakkor minden helyen el kellett fogadniuk azok vendégszeretetét, akik méltók voltak, akik ugyanolyan szívesen látták őket, mintha magát Krisztust látták volna vendégül. A hajlékokba e szépséges köszöntéssel: „Békesség e háznak”, kellett belépniük. Az ilyen otthon áldásban részesült imáik, dicsérő énekeik, valamint a Szentírás családi körben való megnyitása által. (The Desire of Ages, 351–352.) {ChS 115.2}   

Visit your neighbors in a friendly way, and become acquainted with them.... Those who do not take up this work, those who act with the indifference that some have manifested, will soon lose their first love, and will begin to censure, criticize, and condemn their own brethren.—The Review and Herald, May 13, 1902. {ChS 115.3}

Keressétek fel szomszédjaitokat barátságosan és ismerkedjetek meg velük… Akik nem állnak be ebbe a munkába, akik azzal a közömbösséggel viseltetnek, amit némelyek tanúsítottak, hamarosan elveszítik első szeretetüket, és elkezdik majd gáncsolni, bírálni és ítélgetni saját testvéreiket. (Review and Herald, 1902. május 13.) {ChS 115.3}   

The apostle's efforts were not confined to public speaking; there were many who could not have been reached in that way. He spent much time in house-to-house labor, thus availing himself of the familiar intercourse of the home circle. He visited the sick and the sorrowing, comforted the afflicted, and lifted up the oppressed. And in all that he said and did, he magnified the name of Jesus. Thus he labored, “in weakness, and in fear, and in much trembling.” He trembled lest his teaching should reveal the impress of the human rather than the divine.—The Acts of the Apostles, 250. {ChS 115.4}

Az apostolok erőfeszítései nem a nyilvános beszédre korlátozódtak; sokakat nem lehetett volna ilyen módon elérni. Sok időt töltött el a házról házra végzett munkával, így keresve az alkalmat a meghitt családi körben folytatott beszélgetésekre. Meglátogatta a betegeket és a gyászolókat, megvigasztalta a megszomorítottakat és felemelte az elnyomottakat. Mindenben, amit mondott, mindenben, amit tett, Jézus nevét magasztalta fel. Így munkálkodott „erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt”. Attól félt, hogy tanítása inkább az emberinek, semmint hogy az isteninek a jegyét viselheti. (The Acts of the Apostles, 250.) {ChS 115.4}   

Go to your neighbors one by one, and come close to them till their hearts are warmed by your unselfish interest and love. Sympathize with them, pray with them, watch for opportunities to do them good, and as you can, gather a few together and open the Word of God to their darkened minds. Keep watching, as he who must render an account for the souls of men, and make the most of the privileges that God gives you of laboring with Him in His moral vineyard. Do not neglect speaking to your neighbors, and doing them all the kindness in your power, that you “by all means may save some.” We need to seek for the spirit that constrained the apostle Paul to go from house to house pleading with tears, and teaching “repentance toward God, and faith toward our Lord Jesus Christ.”—The Review and Herald, March 13, 1888. {ChS 116.1}

Keressétek fel szomszédaitokat egyenként, menjetek közel hozzájuk, míg az önzetlen érdeklődés és a szeretet fel nem melegíti a szívüket. Érezzetek együtt velük, keressétek annak alkalmát, amikor jót tehettek velük, és mihelyt módotokban áll, gyűjtsétek néhányukat magatok köré, és nyissátok meg Isten Igéjét elsötétült elméjük számára. Keressétek egyre az alkalmakat, mint akiknek számot kell adniuk az emberek lelkéről, és használjátok fel a kiváltságokat, amivel Isten felruház titeket, arra, hogy munkálkodtok vele az ő lelki szőlőskertjében. Ne hanyagoljátok el a szomszédaitokkal való beszélgetést, azt, hogy szívesek legyetek irányukban, ahogy az erőtökből telik, hogy „minden módon megtarthassatok némelyeket”. Arra a lelkületre kell törekednünk, amely Pál apostolt arra kényszerítette, hogy házról házra járva könnyek között kérleljen, és tanítsa „az Istenhez való megtérést és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hitet”. (Review and Herald, 1888. március 13.) {ChS 116.1}   

The Lord has presented before me the work that is to be done in our cities. The believers in these cities are to work for God in the neighborhood of their homes. They are to labor quietly and in humility, carrying with them wherever they go the atmosphere of heaven.—Testimonies for the Church 9:128. {ChS 116.2}

Az Úr elém tárta azt a munkát, amely nagyvárosainkban elvégzésre vár. A híveknek ezekben a városokban, saját otthonuk közelében kell munkálkodniuk Istenért. Munkálkodjanak csendesen és alázattal, s a menny légkörét vigyék magukkal, valahová mennek. (Testimonies, IX, 128.) {ChS 116.2}   

The One-Soul Audience

Egy főből álló hallgatóság

The work of Christ was largely made up of personal interviews. He had a faithful regard for the one-soul audience. From that one soul the intelligence received was carried to thousands.—Testimonies for the Church 6:115. {ChS 116.3}

Krisztus munkájában nagy helyet kaptak a személyes beszélgetések. Hű  tisztelettel viseltetett az egy fős hallatóság iránt is. Attól az egy lélektől ezrekhez jutott el a kapott ismeret. (Testimonies, VI, 115.) {ChS 116.3}   

He was faint and weary; yet He did not neglect the opportunity of speaking to one woman, though she was a stranger, an alien from Israel, and living in open sin.—The Desire of Ages, 194. {ChS 116.4}

Kimerült volt és elcsigázott; így sem mulasztotta volna el azonban az alkalmat, hogy szóljon egy asszonnyal, noha idegen volt, elszakadt Izraeltől és nyíltan bűnben élt. (The Desire of Ages, 194.) {ChS 116.4}   

The Saviour did not wait for congregations to assemble. Often He began His lessons with only a few gathered about Him, but one by one the passers-by paused to listen, until a multitude heard with wonder and awe the words of God through the heaven-sent Teacher. The worker for Christ should not feel that he cannot speak with the same earnestness to a few hearers as to a large company. There may be only one to hear the message; but who can tell how far-reaching will be its influence? It seemed a small matter, even to His disciples, for the Saviour to spend His time upon a woman of Samaria. But He reasoned more earnestly and eloquently with her than with kings, councilors, or high priests. The lessons He gave to that woman have been repeated to the earth's remotest bounds.—The Desire of Ages, 194. {ChS 116.5}

Az Üdvözítő nem várta meg, míg egy gyülekezet sereglik egybe. Tanításait gyakran kezdte meg úgy, hogy alig néhányan gyűltek köré, de az arra elmenők egyre-másra megálltak, figyeltek, mígnem egy sokaság hallgatta álmélkodva és megilletődve Isten beszédét a mennyből küldött Tanító szájából. Krisztus munkása ne érezze úgy, hogy nem tud ugyanolyan buzgón szólni kevés hallgatónak, mint egy nagyobb gyülekezet előtt. Lehet, hogy csak egy valaki hallja az üzenetet; de ki mondhatja meg, milyen messze ható lesz annak befolyása? Még a tanítványok számára is oly csekély dolognak tűnt, hogy az Üdvözítő egy szamáriai asszonyra vesztegesse az idejét. Ő azonban komolyabban és ékesebben érvelt előtte, mint ha királyok, tanácsnokok vagy főpapok álltak volna vele szemben. Az a tanítás, amit annak az asszonynak adott, eljutott a föld legtávolabbi sarkaira is. (The Desire of Ages, 194.) {ChS 116.5}   

Close Personal Touch

Közeli személyes kapcsolat

There is need of coming close to the people by personal effort. If less time were given to sermonizing, and more time were spent in personal ministry, greater results would be seen.—The Ministry of Healing, 143. {ChS 117.1}

Személyes erőfeszítés által közel kell kerülnünk az emberekhez. Ha kevesebb időt szánnánk a prédikálásra és több időt szentelnénk a személyes munkára, nagyobb eredményeket látnánk. (The Ministry of Healing, 143.) {ChS 117.1}   

The Lord desires that His word of grace shall be brought home to every soul. To a great degree this must be accomplished by personal labor. This was Christ's method.—Christ's Object Lessons, 229. {ChS 117.2}

Az Úr azt kívánja, hogy a kegyelem Igéje jusson el valamennyi ember otthonába. Mindez nagymértékben személyes munka által végzendő el. Ez volt Krisztus módszere. (Christ’s Object Lessons, 229.) {ChS 117.2}   

Those who have been most successful in soul-winning were men and women who did not pride themselves on their ability, but who in humility and faith sought to help those about them. Jesus did this very work. He came close to those whom He desired to reach.—Gospel Workers, 194. {ChS 117.3}

Azok a férfiak és nők voltak a legsikeresebbek a lélekmentésben, akik nem kérkedtek a képességeikkel, hanem akik alázattal és hittel igyekeztek a körülöttük élőkön segíteni. Jézus pontosan ezt a munkát végezte. Közel ment azokhoz, akiket vágyott elérni. (Gospel Workers, 194.) {ChS 117.3}   

In Christlike sympathy we should come close to men individually, and seek to awaken their interest in the great things of eternal life. Their hearts may be as hard as the beaten highway, and apparently it may be a useless effort to present the Saviour to them; but while logic may fail to move, and argument be powerless to convince, the love of Christ, revealed in personal ministry, may soften the stony heart, so that the seed of truth can take root.—Christ's Object Lessons, 57. {ChS 117.4}

Krisztusi együttérzéssel kell közel kerülnünk az emberekhez egyenként, s fel kell keltenünk az érdeklődésüket az örök élet nagyszerű dolgai iránt. Lehet bár a szívük oly kemény, mint a letaposott útfél, és meglehet, hiábavaló erőfeszítésnek tűnhet az Üdvözítő számukra való bemutatása; de miközben a logika csődöt mondhat, és az érvelés erőtlennek bizonyulhat a meggyőzésre, a személyes munkában megnyilvánuló krisztusi szeretet meglágyíthatja a kőszívet, úgy, hogy az igazság magva szárba szökkenhet benne. (Christ’s Object Lessons, 57.) {ChS 117.4}   

By personal labor reach those around you. Become acquainted with them. Preaching will not do the work that needs to be done. Angels of God attend you to the dwellings of those you visit. This work cannot be done by proxy. Money lent or given will not accomplish it. Sermons will not do it. By visiting the people, talking, praying, sympathizing with them, you will win hearts. This is the highest missionary work that you can do. To do it, you will need resolute, persevering faith, unwearying patience, and a deep love for souls.—Testimonies for the Church 9:41. {ChS 117.5}

Személyes munkával szólítsátok meg a körülöttetek élőket. Ismerkedjetek meg velük. A prédikálás nem végzi el azt a munkát, amit pedig el kell. Isten angyalai kísérnek el titeket azok hajlékaiba, akiket meglátogattok. Ezt a munkát nem lehet végezni megbízás alapján. Kölcsön pénz, fizetség véghez nem viheti azt. Prédikációk sem végezhetik el. Azzal, hogy ellátogattok az emberekhez, beszélgettek, imádkoztok, együtt éreztek velük, meg fogjátok nyerni a szíveket. Ez a legmagasabb rendű misszionáriusi munka, amit csak végezhettek. Ennek műveléséhez eltökélt, állhatatos hittel, nem lankadó béketűréssel és a lelkek iránt érzett mély szeretettel kell rendelkeznetek. (Testimonies, IX, 41.) {ChS 117.5}   

With the calling of John and Andrew and Simon, of Philip and Nathanael, began the foundation of the Christian church. John directed two of his disciples to Christ. Then one of these, Andrew, found his brother, and called him to the Saviour. Philip was then called, and he went in search of Nathanael. These examples should teach us the importance of personal effort, of making direct appeals to our kindred, friends, and neighbors. There are those who for a lifetime have professed to be acquainted with Christ, yet who have never made a personal effort to bring even one soul to the Saviour. They leave all the work for the minister. He may be well qualified for his calling, but he cannot do that which God has left for the members of the church. {ChS 118.1}

János, András, Simon, Fülöp és Nátánáel elhívásával vettettek meg a keresztény gyülekezet alapjai. János két tanítványát vezette Krisztushoz. Ezután egyikük, András, összetalálkozott fivérével és az Üdvözítőhöz hívta. Ekkor kapta a hívást Fülöp, aki viszont Nátánáel keresésére indult. Álljanak e példák előttünk, hogy megtanuljuk, mennyire fontosak a személyes erőfeszítések, miképp az is, hogy rokonainkat, barátainkat és szomszédjainkat mi magunk szólítsuk meg. Akadnak, akik élethossziglan vallják, hogy ismerik Krisztust, mégsem tesznek semmilyen személyes erőfeszítést, hogy akár csak egy lelket is a Megváltóhoz vezessenek. Minden munkát a lelkészre hagynak. Aki ugyan elhívásához méltó felkészültséggel rendelkezhet, de nem végezheti el azt a feladatot, amit Isten a gyülekezet tagjaira hagyott. {ChS 118.1}   

There are many who need the ministration of loving Christian hearts. Many have gone down to ruin who might have been saved, if their neighbors, common men and women, had put forth personal effort for them. Many are waiting to be personally addressed. In the very family, the neighborhood, the town where we live, there is work for us to do as missionaries for Christ. If we are Christians, this work will be our delight. No sooner is one converted than there is born within him a desire to make known to others what a precious friend he has found in Jesus. The saving and sanctifying truth cannot be shut up in his heart.—The Desire of Ages, 141. {ChS 118.2}

Sokan szorulnak rá a szerető keresztény szívek szolgálatára. Sokan züllöttek roncsokká, olyanok, akiket meg lehetett volna menteni, ha szomszédjaik – egyszerű férfiak és nők – személyesen fáradoztak volna értük. Sokan várnak arra, hogy személyesen szólítsák meg őket. Van misszionáriusi munkánk, amit Krisztusért végezhetünk, magában a családban, a szomszédok között, a városban, ahol élünk. Ha keresztények vagyunk, e munka lesz a mi örömünk. Addig, amíg egy emberben nem ébred fel a vágy, hogy milyen hű barátra lelt Jézusban, nem mondható el róla, hogy megtért. Nem zárhatja a szívébe a megmentő és megszentelő igazságot. (The Desire of Ages, 141.) {ChS 118.2}   

One of the most effective ways in which light can be communicated is by private personal effort. In the home circle, at your neighbor's fireside, at the bedside of the sick, in a quiet way you may read the Scriptures and speak a word for Jesus and the truth. Thus you may sow precious seed that will spring up and bring forth fruit.—Testimonies for the Church 6:428, 429. {ChS 118.3}

Az egyik leghatékonyabb mód, amelyen keresztül világosságot lehet árasztani, a személyes munka. Otthoni körben, a szomszédaitok konyhájában, a betegágy mellett nyugodtan olvashattok fel a Szentírásból, és szólhattok Jézusról és az igazságról. Ily módon értékes magot vethettek el, amely majd szárba szökken és gyümölcsöt hoz. (Testimonies, VI, 428–429.) {ChS 118.3}   

Salt must be mingled with the substance to which it is added; it must penetrate and infuse in order to preserve. So it is through personal contact and association that men are reached by the saving power of the gospel. They are not saved in masses, but as individuals. Personal influence is a power. We must come close to those whom we desire to benefit.—Thoughts from the Mount of Blessing, 36. {ChS 119.1}

A sónak el kell vegyülnie azzal az anyaggal, amihez hozzáadják; át kell azt hatnia és szét kell folynia ahhoz, hogy tartósító ereje legyen. Ugyanígy az embereket is személyes kapcsolat és társas érintkezés által éri el az evangélium megmentő hatalma. Nem tömegszerűen, hanem egyénként üdvözülnek. A személyes befolyás hatalom. Közel kell kerülnünk azokhoz, akiknek a javát kívánjuk szolgálni. (Thoughts from the Mount of Blessing, 59.) {ChS 119.1}   

Jesus saw in every soul one to whom must be given the call to His kingdom. He reached the hearts of the people by going among them as one who desired their good. He sought them in the public streets, in private houses, on the boats, in the synagogue, by the shores of the lake, and at the marriage feast. He met them at their daily vocations, and manifested an interest in their secular affairs. He carried His instruction into the household, bringing families in their own homes under the influence of His divine presence. His strong personal sympathy helped to win hearts.—The Desire of Ages, 151. {ChS 119.2}

Jézus minden lélekben azt a valakit látta, akinek át kell adnia az ő országába szóló meghívót. Azzal érte el az emberek szívét, hogy úgy járt közöttük, mint aki a javukat keresi. Megkereste őket a nyílt utcán, a magánházakban, a bárkákon, a zsinagógában, a tópartokon és a menyegzői ünnepségen. Találkozott velük napi foglalatosságaik közben, és érdeklődést tanúsított világi ügyeik iránt. Elvitte tanítását a háztartásokba, a családokat saját otthonaikban kerítette isteni jelenlétének befolyása alá. Mély személyes együttérzése segítette őt abban, hogy megnyerje a szíveket. (The Desire of Ages, 151.) {ChS 119.2}   

Christ's method alone will give true success in reaching the people. The Saviour mingled with men as one who desired their good. He showed His sympathy for them, ministered to their needs, and won their confidence. Then He bade them, “Follow Me.”—The Ministry of Healing, 143. {ChS 119.3}

Egyedül Krisztus módszere nyújt igazi sikert az emberek elérésében. Az Üdvözítő úgy vegyült el az emberek között, mint aki a javukat akarja. Kinyilvánította irántuk táplált rokonszenvét, megelégítette szükségleteiket és megnyerte bizalmukat. Majd felszólította őket: „Kövess engem.” (The Ministry of Healing, 143.) {ChS 119.3}   

We should do as Christ did. Wherever He was, in the synagogue, by the wayside, in the boat thrust out a little from the land, at the Pharisee's feast or the table of the publican, He spoke to men of the things pertaining to the higher life. The things of nature, the events of daily life, were bound up by Him with the words of truth. The hearts of His hearers were drawn to Him; for He had healed their sick, had comforted their sorrowing ones, and had taken their children in His arms and blessed them. When He opened His lips to speak, their attention was riveted upon Him, and every word was to some soul a savor of life unto life. {ChS 119.4}

Cselekedjünk úgy, ahogy Krisztus. Bárhol is volt, a zsinagógában, az utak mentén, egy csónakban, amit kissé ellöktek a parttól, a farizeusok vendégségében vagy egy vámszedő asztalánál. Az emberekkel a magasabb rendű életre tartozó dolgokról beszélgetett. A természet dolgait, a mindennapi élet eseményeit összekötötte az igazság beszédével. Hallgatói szívét önmagához vonzotta; mert meggyógyította a betegeket, megvigasztalta a gyászolókat, karjába vette a kisgyermekeket és megáldotta őket. Amikor megnyitotta az ajkát szólásra, figyelmük őreá szegeződött, és minden egyes szava a lélek számára élet illata volt az életre. {ChS 119.4}   

So it should be with us. Wherever we are, we should watch for opportunities of speaking to others of the Saviour. If we follow Christ's example in doing good, hearts will open to us as they did to Him. Not abruptly, but with tact born of divine love, we can tell them of Him who is the “chiefest among ten thousand,” and the One “altogether lovely.” This is the very highest work in which we can employ the talent of speech. It was given to us that we might present Christ as the sin-pardoning Saviour.—Christ's Object Lessons, 338, 339. {ChS 119.5}

Így kell ennek lennie nálunk is. Bárhol is vagyunk, keresnünk kell annak alkalmát, hogy szóljunk másoknak is az Üdvözítőről. Ha követjük Krisztus példáját a jó cselekvésében, szívek nyílnak meg számunkra, ahogy az ő számára is megnyíltak. Nem udvariatlanul, hanem az isteni szeretet szülte tapintattal szólhatunk róla, aki „tízezer közül is kitetszik”, aki „mindenestül szép”. Ez a legmagasabb rendű munka, amelyben a beszéd talentumát műbe állíthatjuk. Azért kaptuk ezt, hogy bemutathassuk Krisztust mint bűnbocsátó Üdvözítőt. (Christ’s Object Lessons, 338–339.) {ChS 119.5}   

His presence brought a purer atmosphere into the home, and His life was as leaven working amid the elements of society. Harmless and undefiled, He walked among the thoughtless, the rude, the uncourteous; amid the unjust publicans, the reckless prodigals, the unrighteous Samaritans, the heathen soldiers, the rough peasants, and the mixed multitude. He spoke a word of sympathy here and a word there, as He saw men weary, yet compelled to bear heavy burdens. He shared their burdens, and repeated to them the lessons He had learned from nature, of the love, the kindness, the goodness of God. {ChS 120.1}

Jézus jelenléte tisztább légkört vitt az otthonba, élete kovászként hatott a társadalom tagjaira. Ártatlanul és szeplőtlenül járt a tapintatlan, durva, faragatlan emberek között, az igazságtalan vámszedők, a féktelen tékozlók, a bűnös szamaritánusok, a pogány katonák, a faragatlan földművesek és a tarka sokaság között. Mindenkihez volt együtt érző szava, ha látott valakit, aki megfáradt – pedig neki is nagyon nehéz terheket kellett hordoznia. Osztozott gondjaikban, és elismételte nekik a természetből vett tanításait a szeretetről, a kedvességről és Isten jóságáról. {ChS 120.1}   

He taught all to look upon themselves as endowed with precious talents, which if rightly employed would secure for them eternal riches. He weeded all vanity from life, and by His own example taught that every moment of time is fraught with eternal results; that it is to be cherished as a treasure, and to be employed for holy purposes. He passed by no human being as worthless, but sought to apply the saving remedy to every soul. In whatever company He found Himself, He presented a lesson that was appropriate to the time and the circumstances. He sought to inspire with hope the most rough and unpromising, setting before them the assurance that they might become blameless, and harmless, attaining such a character as would make them manifest as the children of God. Often He met those who had drifted under Satan's control, and who had no power to break from his snare. To such a one, discouraged, sick, tempted, and fallen, Jesus would speak words of tenderest pity, words that were needed and could be understood. Others He met who were fighting a hand-to-hand battle with the adversary of souls. These He encouraged to persevere, assuring them that they would win; for angels of God were on their side, and would give them the victory.—The Desire of Ages, 90. {ChS 120.2}

Mindenkit arra tanított, hogy vegyék észre, milyen értékes képességekkel ajándékozta meg őket Isten, amik – ha helyesen használják fel őket – örök gazdagságot szerezhetnek. Minden hiábavalóságot kigyomlált az életéből, és tulajdon példája által tanította, hogy minden pillanat örökkévaló következménnyel bír, vagyis az időt olyan becsben kell tartani, mint egy kincset, és szent célokra kell fordítani. Egyetlen ember mellett sem ment el, mint valami értéktelen holmi mellett, hanem a lelkeknek igyekezett megmentő gyógyírt nyújtani. Bármilyen körben is találta magát, mindig a körülményeknek és az időnek megfelelően tanított. Igyekezett reményt ébreszteni a legfaragatlanabb, legegyszerűbb emberben is, eléjük tárva annak bizonyosságát, hogy feddhetetlenné és ártatlanná válhatnak, s olyan jellemre juthatnak el, amely Isten gyermekeiként bizonyítja őket. Gyakran találkozott Sátán befolyása alatt sodródókkal, akiknek nem volt erejük kitörni a csapdából. Az ilyen elcsüggedt, beteg, megkísértett és elbukott emberekhez Jézus a leggyengédebb szánalom szavaival szólt, amelyre nagy szükség volt, és amit meg is érthettek. Olyanokkal is találkozott, akik közelharcot vívtak a lelkek ellenségével. Állhatatosságra buzdította és arról biztosította őket, hogy övék lesz a diadal, mivel Isten angyalai mellettük állnak és győzelemre segítik őket. (The Desire of Ages, 91.) {ChS 120.2}   

The Combination of Spiritual Revival and Personal Work

A lelki ébredés és a személyes munka társítása

When churches are revived, it is because some individual seeks earnestly for the blessing of God. He hungers and thirsts after God, and asks in faith, and receives accordingly. He goes to work in earnest, feeling his great dependence upon the Lord, and souls are aroused to seek for a like blessing, and a season of refreshing falls on the hearts of men. The extensive work will not be neglected. The larger plans will be laid at the right time; but personal, individual effort and interest for your friends and neighbors, will accomplish much more than can be estimated. It is for the want of this kind of labor that souls for whom Christ died are perishing. {ChS 121.1}

Ha a gyülekezetek eljutnak az ébredésre, ez azért van, mert némelyek buzgón igyekeznek elnyerni Isten áldását. Éhezik és szomjúhozzák az igazságot, hitben kérik és aszerint is kapják meg. Komolyan indulnak a munkába, érezve hallatlan Istenre utaltságukat, és a lelkek fel lesznek rázva, hogy ők is hasonló áldásra törekedjenek, és a felüdülés köszönt be az emberek szívébe. Nem hanyagolják el az átfogó munkát. A nagyobb terveket a legjobb időben fektetik le; de a barátok és szomszédok iránt mutatott egyéni, személyes erőfeszítés és érdeklődés többet végez el, mint azt bárki is vélné. Az ilyen típusú munka hiányában vesznek el a lelkek, akikért Krisztus meghalt. {ChS 121.1}   

One soul is of infinite value; for Calvary speaks its worth. One soul, won to the truth, will be instrumental in winning others, and there will be an ever-increasing result of blessing and salvation. Your work may accomplish more real good than the more extensive meetings, if they lack in personal effort. When both are combined, with the blessing of God, a more perfect and thorough work may be wrought; but if we can have but one part done, let it be the individual labor of opening the Scriptures in households, making personal appeals, and talking familiarly with the members of the family, not about things of little importance, but of the great themes of redemption. Let them see that your heart is burdened for the salvation of souls.—The Review and Herald, March 13, 1888. {ChS 121.2}

Minden egyes személy végtelen értékkel bír; a Golgota nyilvánítja ki annak méltóságát. Az igazságot elfogadott egyetlen ember is fontos szerepet játszik mások megnyerésében, folyománya pedig az áldás és az üdv folytonos gyarapodása lesz. Munkátok több valóságos jót visz végbe, mint a legnagyobb összejövetel is, ha abból hiányzik a személyes szolgálat. Ha a kettőt társítjuk Isten áldásával, tökéletesebb és alaposabb munka végezhető el; de ha a kettőből csak az egyik rész kivitelezésére van mód, legyen az a Szentírás házanként való megnyitásának egyéni módja, személyre szóló felhívásokkal, ismerősként jőve a családtagokhoz, nem jelentéktelen dolgokról, hanem a megváltás nagyszerű témáiról beszélgetve. Hadd lássák, hogy szíveteken viselitek a lelkek üdvösségének terhét! (Review and Herald, 1888. március 13.) {ChS 121.2}   

Go to the People

Menjetek el az emberekhez!

We are not to wait for souls to come to us; we must seek them out where they are. When the word has been preached in the pulpit, the work has but just begun. There are multitudes who will never be reached by the gospel unless it is carried to them.—Christ's Object Lessons, 229. {ChS 121.3}

Nem várhatunk arra, hogy a lelkek jöjjenek el hozzánk, hanem nekünk kell megkeresnünk őket ott, ahol vannak. Amikor a prédikáció elhangzott a szószékről, a munka még épp csak megkezdődött. Egész embertömegek vannak, akikhez soha nem jut el az evangélium, ha mi nem visszük el hozzájuk. (Christ’s Object Lessons, 229.) {ChS 121.3}   

The gospel commission is the great missionary charter of Christ's kingdom. The disciples were to work earnestly for souls, giving to all the invitation of mercy. They were not to wait for the people to come to them; they were to go to the people with their message.—The Acts of the Apostles, 28. {ChS 121.4}

Az evangéliumi megbízatás Krisztus országának nagyszerű misszionáriusi kiváltságlevele. A tanítványoknak buzgón kellett munkálkodniuk a lelkekért, átnyújtva mindenkinek a kegyelmi meghívást. Nem várhattak arra, míg az emberek fordulnak oda hozzájuk, nekik kellett elmenniük hozzájuk az üzenetükkel. (The Acts of the Apostles, 28.) {ChS 121.4}   

Invite to Your Home for Bible Study

Hívjatok embereket magatokhoz a Biblia tanulmányozására!

Invite your neighbors to your home, and read with them from the precious Bible and from books that explain its truths. Invite them to unite with you in song and prayer. In these little gatherings, Christ Himself will be present, as He has promised, and hearts will be touched by His grace.—The Ministry of Healing, 152, 153. {ChS 122.1}

Hívjátok meg szomszédaitokat magatokhoz, és olvassatok velük együtt a drága Bibliából és annak az igazságait magyarázzátok könyvekből. Hívjátok el őket közös éneklésre és dicséretre. E kicsiny gyülekezésekben Krisztus maga is jelen lesz, miként megígérte, és szíveket fog megérinteni az ő kegyelme. (The Ministry of Healing, 152–153.) {ChS 122.1}   

While in Ephesus, Apollos “began to speak boldly in the synagogue.” Among his hearers were Aquila and Priscilla, who, perceiving that he had not yet received the full light of the gospel, “took him unto them, and expounded unto him the way of God more perfectly.” Through their teaching he obtained a clearer understanding of the Scriptures, and became one of the ablest advocates of the Christian faith.—The Acts of the Apostles, 270. {ChS 122.2}

Efézusi tartózkodása idején Apollós „kezdett nagy bátorsággal szólni a zsinagógában”. Akvila és Priszcilla is a hallgatók között volt, akik miután megértették, hogy Apollós még nem vette be az evangélium teljes világosságát, „maguk mellé vették őt, és nyilvábban kifejtették előtte az Istennek útját”. Tanításuk révén a Szentírás világosabb megértésére jutott el, és a keresztény hit egyik legrátermettebb védelmezője lett belőle. (The Acts of the Apostles, 270.) {ChS 122.2}   

Be Social

Legyetek barátságosak!

To all who are working with Christ I would say, Wherever you can gain access to the people by the fireside, improve your opportunity. Take your Bible, and open before them its great truths. Your success will not depend so much upon your knowledge and accomplishments, as upon your ability to find your way to the heart. By being social and coming close to the people, you may turn the current of their thoughts more readily than by the most able discourse. The presentation of Christ in the family, by the fireside, and in small gatherings in private houses, is often more successful in winning souls to Jesus than are sermons delivered in the open air, to the moving throng, or even in halls or churches.—Gospel Workers, 193. {ChS 122.3}

Mindenkinek mondom, akik Krisztussal együtt munkálkodnak, hogy valahol bebocsátást nyertek az emberekhez, a családi tűzhelyhez, használjátok ki az alkalmat. Vegyétek elő Bibliátokat, és nyissátok meg előttük nagyszerű igazságait. Sikeretek nem annyira ismereteiteken és képességeiteken, mint inkább azon fog múlni, hogy hogyan találtok utat a szívükhöz. Barátságosságot tanúsítva és közel kerülve az emberekhez könnyebben eltéríthetitek gondolataik folyását, mint akármilyen nagy szónoklattal. Krisztus bemutatása a családokban, a tűzhely mellett, illetve házanként kis csoportokban gyakran nagyobb sikerrel kecsegtet a lelkek megnyerésében Jézus számára, mint a szabadtéren, de akár a nagy termekben vagy a templomokban sokaság előtt elmondott szónoklatok. (Gospel Workers, 193.) {ChS 122.3}   

The example of Christ in linking Himself with the interests of humanity should be followed by all who preach His word, and by all who have received the gospel of His grace. We are not to renounce social communion. We should not seclude ourselves from others. In order to reach all classes, we must meet them where they are. They will seldom seek us of their own accord. Not alone from the pulpit are the hearts of men touched by divine truth. There is another field of labor, humbler, it may be, but fully as promising. It is found in the home of the lowly, and in the mansion of the great; at the hospitable board, and in gatherings for innocent social enjoyment.—The Desire of Ages, 152. {ChS 122.4}

Krisztus példáját - hogy összekapcsolta a saját és az emberiség érdekeit - követniük kell mindazoknak, akik igéjét hirdetik és elfogadták kegyelmének evangéliumát. Nem szükséges lemondanunk a társasági kapcsolatokról. Nem kell másoktól elkülönülnünk. Úgy közelíthetünk meg bármilyen rendű embert, ha ott keressük fel, ahol van. Az emberek ritkán keresnek fel bennünket önszántukból. Az isteni igazság nemcsak szószékről érintheti az emberi szíveket. Van egy másik munkaterület is, lehet, hogy szerényebb, de ugyanolyan ígéretes. Ez az alacsony sorsúak otthona, a gazdagok palotája, a vendégszeretők asztala és az ártatlan társas örömet nyújtó összejövetelek helye. (The Desire of Ages, 152.) {ChS 122.4}   

Christ was not exclusive, and He had given special offense to the Pharisees by departing in this respect from their rigid rules. He found the domain of religion fenced in by high walls of seclusion, as too sacred a matter for everyday life. These walls of partition He overthrew. In His contact with men He did not ask, What is your creed? To what church do you belong? He exercised His helping power in behalf of all who needed help. Instead of secluding Himself in a hermit's cell in order to show His heavenly character, He labored earnestly for humanity. He inculcated the principle that Bible religion does not consist in the mortification of the body. He taught that pure and undefiled religion is not meant only for set times and special occasions. At all times and in all places He manifested a loving interest in men, and shed about Him the light of a cheerful piety.—The Desire of Ages, 86. {ChS 123.1}

Krisztus nem zárkózott be, és azzal, hogy e tekintetben is távol állt az ő merev szabályaiktól, különösen sértette a farizeusokat. A vallás területét Jézus szerint a kizárólagosság magas falai vették körül, mintha az túlságosan is szent dolog lett volna a mindennapi élethez képest. Ő ledöntötte ezeket a válaszfalakat. Az emberekkel való érintkezései során soha nem kérdezte: Milyen hitvallású vagy? Melyik egyházhoz tartozol? Segítő hatalmát mindenki irányában gyakorolta, aki segítségre szorult. Mennyei jelleme megbizonyítására ő nem egy remete cellájába zárkózott be, hanem buzgón fáradozott az emberiségért. Emlékezetébe véste azt az elvet, hogy a Biblia vallása nem a test sanyargatásából áll. Azt tanította, hogy a tiszta és foltmentes vallás nem csak meghatározott időre és alkalmakra vonatkozik. Mindig és mindenütt szeretetteljes érdeklődést tanúsított az emberek iránt, és a derűs kegyesség világosságát árasztotta önmaga körül. (The Desire of Ages, 86.) {ChS 123.1}   

In face of their prejudices He accepted the hospitality of this despised people. He slept under their roofs, ate with them at their tables,—partaking of the food prepared and served by their hands,—taught in their streets, and treated them with the utmost kindness and courtesy.—The Desire of Ages, 193. {ChS 123.2}

Szembement az előítéletekkel és elfogadta e megvetettek vendégszeretetét. Házaikban aludt, asztaluknál étkezett velük együtt – elfogyasztva az ő kezük által készített és felszolgált ételt –, utcáikon tanított, és a legmesszemenőbbekig nyájasan és udvariasan viselkedett velük. (The Desire of Ages, 193.) {ChS 123.2}   

Manifest Sympathetic Interest

Tanúsítsatok együtt érző érdeklődést!

Those who are fighting the battle of life at great odds may be refreshed and strengthened by little attentions which cost nothing. Kindly words simply spoken, little attentions simply bestowed, will sweep away the clouds of temptation and doubt that gather over the soul. The true heart-expression of Christlike sympathy, given in simplicity, has power to open the door of hearts that need the simple, delicate touch of the Spirit of Christ.—Testimonies for the Church 9:30. {ChS 123.3}

Azok, akik az élet nagy tétre menő küzdelmét vívják, felfrissülhetnek és megerősödhetnek a semmibe sem kerülő kicsiny figyelmességek által. A keresetlenül kimondott kedves szavak, az egyszerűen gyakorolt kis figyelmességek elűzik a kísértés és a kétely fellegeit, amelyek a lélek körül gyülekeznek. A krisztusi együttérzés igaz szívből jövő mesterkéletlen kifejezése hatalom a szívek ajtajának megnyitására – nekik Krisztus Lelkének egyszerű és finom érintésére van szükségük. (Testimonies, IX, 30.) {ChS 123.3}   

Thousands of hearts can be reached in the most simple, humble way. The most intellectual, those who are looked upon and praised as the world's most gifted men and women, are often refreshed by the simple words that flow from the heart of one who loves God, and who can speak of that love as naturally as the worldling speaks of the things which his mind contemplates and feeds upon. Often the words well prepared and studied have little influence. But the true, honest words of a son or daughter of God, spoken in natural simplicity, will open the door to hearts that have long been locked.—Testimonies for the Church 6:115. {ChS 124.1}

Szívek ezreihez találhatunk utat a legegyszerűbb és legalázatosabb módon. A legnagyobb értelemmel bíró emberek, akikre a világ úgy tekint – és akként magasztal –, mint a legtehetségesebb emberekre, gyakran újulnak meg azon keresetlen egyszerűségű szavak által, amelyek annak szívéből áradnak, aki Istent szereti, és aki ugyanolyan természetesen tud beszélni erről a szeretetről, mint ahogy a világiak szólnak azokról a dolgokról, amiket szemlélnek és amikből az elméjük táplálkozik. A jól előkészített és kimódolt szónoklatoknak gyakran csekély hatásuk van. Azonban Isten fiának vagy leányának őszinte, természetes egyszerűséggel elmondott szavai megnyitják majd a szívekhez vezető ajtót, amit sok ideje tartottak bezárva. (Testimonies, VI, 115.) {ChS 124.1}   

Cite Personal Experience

Idézzétek fel személyes tapasztalataitokat!

Those who have put on Christ will relate their experience, tracing step by step the leadings of the Holy Spirit,—their hungering and thirsting for the knowledge of God and of Jesus Christ whom He has sent, the result of their searching of the Scriptures, their prayers, their soul-agony, and the words of Christ to them, “Thy sins be forgiven thee.” It is unnatural for any to keep these things secret, and those who are filled with the love of Christ will not do so. In proportion as the Lord has made them the depositaries of sacred truth will be their desire that others shall receive the same blessing. And as they make known the rich treasures of God's grace, more and still more of the grace of Christ will be imparted to them.—Christ's Object Lessons, 125. {ChS 124.2}

Akik Krisztust magukra öltik, el fogják mondani tapasztalatukat, lépésről lépésre végigkövetve a Szentlélek vezetését: ahogy éhezték és szomjúhozták Isten ismeretét és Jézus Krisztusét, akit elküldött; a Szentírásban való vizsgálódásaik eredményét, imáikat, lelki gyötrődésüket és Krisztus hozzájuk intézett szavait: „bűneid megbocsáttattak”. Az a természetellenes, ha valaki mindezt titokban tartja, és akiket Krisztus szeretete tölt be, nem cselekednek így. Amint az Úr szent igazságok letéteményeseinek tette meg őket, aszerint él bennük annak vágya, hogy mások is részesüljenek ugyanebben az áldásban. Ahogy megismertetik Isten kegyelmének gazdag kincseit, Krisztus áldásainak egyre bőségesebb mértéke árad ki rájuk. (Christ’s Object Lessons, 125.) {ChS 124.2}   

Arouse every spiritual energy to action. Tell those whom you visit that the end of all things is at hand. The Lord Jesus Christ will open the door of their hearts, and will make upon their minds lasting impressions. Strive to arouse men and women from their spiritual insensibility. Tell them how you found Jesus, and how blessed you have been since you gained an experience in His service. Tell them what blessing comes to you as you sit at the feet of Jesus, and learn precious lessons from His Word. Tell them of the gladness and joy there is in the Christian life. Your warm, fervent words will convince them that you have found the pearl of great price. Let your cheerful, encouraging words show that you have certainly found the higher way. This is genuine missionary work, and as it is done, many will awake as from a dream.—Testimonies for the Church 9:38. {ChS 124.3}

Serkentsetek fel minden lelki energiát a cselekvésre. Mondjátok el azoknak, akiket felkerestek, hogy a dolgok vége elérkezett. Az Úr Jézus Krisztus meg fogja nyitni a szívük ajtaját és elméjükre maradandó benyomást fog gyakorolni. Igyekezzetek felserkenteni a férfiakat és a nőket lelki érzéketlenségükből. Mondjátok el nekik, hogyan találtátok meg Jézust és milyen áldásokat nyertél te azóta, hogy tapasztalatokra tettél szert az ő szolgálatában. Mondjátok el nekik, milyen áldás árad rátok, amikor a Megváltó lábánál ültök és drága tanításokat vesztek az ő Igéjéből. Beszéljetek nekik arról, micsoda öröm és boldogság rejlik a keresztény életben. Kedves és lelkes szavaitok arról fogják meggyőzni őket, hogy nagy értékű igazgyöngyre leltetek. Derűs és bátorító üzenetetek legyen a bizonysága annak, hogy valóban megtaláltátok a magasabb rendű utat. Ez az igazi misszionáriusi munka; és ha nem lankadunk, sokan mintegy álomból fognak felébredni. (Testimonies, IX, 38.) {ChS 124.3}   

Those whom God employs as His instruments may be regarded by some as inefficient; but if they can pray, if in simplicity they can talk the truth because they love it, they may reach the people through the Holy Spirit's power. As they present the truth in simplicity, reading from the Word, or recalling incidents of experience, the Holy Spirit makes an impression on mind and character. The will becomes subordinate to the will of God; the truth heretofore not understood comes to the heart with living conviction, and becomes a spiritual reality.—Testimonies for the Church 6:444. {ChS 125.1}

Azok közül, akiket Isten eszközként használ, némelyeket nem tekintenek hatékonynak; ám ha tudnak imádkozni, ha képesek egyszerűen beszélni az igazságról, mert szeretik azt, a Szentlélek ereje által el tudják érni az embereket. Amint keresetlen egyszerűséggel bemutatják az igazságot, olvasva az Igéből vagy felidézve tapasztalatokat, a Lélek hatni fog az elmére és a jellemre. Az akarat aláveti magát Isten akaratának; a mindaddig meg nem értett igazság eleven meggyőző erővel jut a szívbe, és lelki valósággá válik. (Testimonies, VI, 444.) {ChS 125.1}   

Illustrations Effective

Hatásos szemléltetések

His messages of mercy were varied to suit His audience. He knew “how to speak a word in season to him that is weary;” for grace was poured upon His lips, that He might convey to men in the most attractive way the treasures of truth. He had tact to meet the prejudiced minds, and surprise them with illustrations that won their attention. Through the imagination He reached the heart. His illustrations were taken from the things of daily life, and although they were simple, they had in them a wonderful depth of meaning. The birds of the air, the lilies of the field, the seed, the shepherd and the sheep,—with these objects Christ illustrated immortal truth; and ever afterward, when His hearers chanced to see these things in nature, they recalled His words. Christ's illustrations constantly repeated His lessons.—The Desire of Ages, 254. {ChS 125.2}

Jézus kegyelmi üzeneteit hallgatóihoz szabta. Tudta, miképpen kell „erősíteni a megfáradtat beszéddel”; kedvesség ömledezett ajkain, hogy a legvonzóbb módon nyújthassa át az embereknek az igazság kincseit. Tapintatot tanúsított azokkal szemben, akik előítéletet tápláltak, és olyan szemléltetésekkel lepte meg őket, amelyek lekötötték a figyelmüket. A képzelet segítségével ért el a szívhez. Példázatait a mindennapi élet dolgaiból merítette, s bár azok egyszerűek voltak, jelentésük csodálatos mélységeket tárt fel. A madarak, a mezők liliomai, a mag, a pásztor és a bárány – Krisztus e dolgokkal szemléltette az örök igazságot, hogy majd amikor hallgatói történetesen viszontlátták azokat a természetben, felidézték szavait. Jézus szemléltetései folyvást elismételték tanításait. (The Desire of Ages, 254.) {ChS 125.2}   

The apostles endeavored to impart to these idolaters a knowledge of God the Creator, and of His Son, the Saviour of the human race. They first directed attention to the wonderful works of God,—the sun, the moon, and the stars, the beautiful order of the recurring seasons, the mighty snow-capped mountains, the lofty trees, and other varied wonders of nature, which showed a skill beyond human comprehension. Through these works of the Almighty, the apostles led the minds of the heathen to a contemplation of the great Ruler of the universe.—The Acts of the Apostles, 180. {ChS 125.3}

Az apostolok igyekeztek megosztani e bálványimádókkal a teremtő Isten és az ő Fia, az emberiség Megváltójának ismeretét. Figyelmüket először az Úr csodálatos műveire irányították – a Napra, a Holdra, a csillagokra, a visszatérő évszakok gyönyörű rendjére, a hatalmas hófödte hegycsúcsokra, a sudár fákra és a természet egyéb csodáira, amelyek az emberi értelmet meghaladó szakértelemről vallottak. A Mindenható e művein keresztül az apostolok a világegyetem nagy uralkodójára terelték a pogányok figyelmét. (The Acts of the Apostles, 180.) {ChS 125.3}   

Deal with Practical Fundamentals

Gyakorlatias megalapozás

Paul was an eloquent speaker. Before his conversion, he had often sought to impress his hearers by flights of oratory. But now he set all this aside. Instead of indulging in poetic descriptions and fanciful representations, which might please the senses and feed the imagination, but which would not touch the daily experience, Paul sought by the use of simple language to bring home to the heart the truths that are of vital importance. Fanciful representations of truth may cause an ecstasy of feeling; but all too often, truths presented in this way do not supply the food necessary to strengthen and fortify the believer for the battles of life. The immediate needs, the present trials, of struggling souls, --these must be met with sound, practical instruction in the fundamental principles of Christianity.—The Acts of the Apostles, 251, 252. {ChS 126.1}

Pál ékesen szóló előadó volt. Megtérése előtt gyakran igyekezett benyomást gyakorolni hallgatóira magasan szárnyaló szónoklatai által. Most azonban mindezt mellőzte. Ahelyett, hogy költői leírásokba merült volna vagy cikornyás előadásmódot vett volna fel, amelyek ugyan elkényeztetik az érzékeket és betöltik a képzeletet, azonban nincsenek kapcsolatban a mindennapi élettel; az apostol igyekezete inkább arra irányult, hogy az életfontosságú igazságokat egyszerű szavakkal vésse hallgatói szívébe. A szemkápráztató előadásmód ugyan kiválthat rajongó érzelmeket, ám az ilyen módon bemutatott igazság túlságosan gyakran nem tudja azt a táplálékot nyújtani, amely szükséges a hívő megszilárdítására és megerősítésére az élet harcaiban. A küzdő lelkek közvetlen szükségletei és jelen próbái: a kereszténység alapvető elveinek ezekre kell megválaszolniuk egészséges és gyakorlatias útmutatásokkal. (The Acts of the Apostles, 251–252.) {ChS 126.1}   

Hold to Affirmative Truth

Tartsuk magunkat a pozitív üzenetekhez

Often, as you seek to present the truth, opposition will be aroused; but if you seek to meet the opposition with argument, you will only multiply it, and that you cannot afford to do. Hold to the affirmative. Angels of God are watching you, and they understand how to impress those whose opposition you refuse to meet with argument. Dwell not on the negative points of questions that arise, but gather to your minds affirmative truths, and fasten them there by much earnest prayer and heart-consecration.—Testimonies for the Church 9:147, 148. {ChS 126.2}

Amikor igyekezzük bemutatni az igazságot, gyakran támad ellenállás; ám ha az ellenállásra érvekkel próbálunk válaszolni, csak növeljük azt, amit nem engedhetünk meg magunknak. Tartsuk magunkat a pozitív üzenetekhez. Isten angyalai vigyáznak rátok, ők pedig értik, hogyan gyakoroljanak hatást azokra, akiknek az ellenkezését nem akarjátok érvekkel legyőzni. Ne időzzetek a felmerülő kérdések negatív vonatkozásain, hanem töltsétek be elméteket pozitív igazságokkal, és rögzítsétek azokat komoly ima és a szív odaszentelése által. (Testimonies, IX, 147–148.) {ChS 126.2}   

Representatives in the Thoroughfares of Travel

Az igazság képviselői a főutak mentén

Those who in response to the call of the hour have entered the service of the Master Workman, may well study His methods of labor. During His earthly ministry, the Saviour took advantage of the opportunities to be found along the great thoroughfares of travel. It was at Capernaum that Jesus dwelt at the intervals of His journeys to and fro, and it came to be known as “His own city.” This city was well adapted to be the center of the Saviour's work. Being on the highway from Damascus to Jerusalem and Egypt, and to the Mediterranean Sea, it was a great thoroughfare of travel. People from many lands passed through the city, or tarried for rest on their journeyings to and fro. Here Jesus could meet all nations and all ranks, the rich and great, as well as the poor and lowly; and His lessons would be carried to other countries and into many households. Investigation of the prophecies would thus be excited; attention would be directed to the Saviour, and His mission would be brought before the world.—Testimonies for the Church 9:121. {ChS 126.3}

Azok, akik az idő sürgető hívásának engedve a legfőbb Munkás mellé szegődtek, jól teszik, ha tanulmányozzák az ő módszerét. Földi szolgálata idején az Üdvözítő kihasználta azokat az alkalmakat, amik a fő közlekedési útvonalak mentén nyíltak. Jézus Kapernaumban lakott az ide-oda való utazásai közötti időszakban, és ezt a települést úgy ismerték, mint „az ő városá”-t. E helység nagyon alkalmas volt arra, hogy az Üdvözítő munkájának központja legyen. A Damaszkuszból Jeruzsálembe, valamint Egyiptomba és a Földközi-tengerhez vezető út mentén feküdt hatalmas közlekedési csomópontként. A legkülönbözőbb országokból való emberek utaztak keresztül rajta vagy szálltak meg benne útjukat megszakítva. Jézus itt minden nemzetbélivel, minden rendű-rangú emberrel – a gazdagokkal és a hatalmasokkal ugyanúgy, mint a szegényekkel és az alacsony sorban levőkkel – találkozott; tanításai pedig ily módon más országokba, sok otthonba is eljutottak. Mindez serkentette a próféciák kutatását, a figyelem az Megváltóra irányult, küldetése a világ szeme elé tárult. (Testimonies, IX, 121.) {ChS 126.3}   

In the world-renowned health resorts and centers of tourist traffic, crowded with many thousands of seekers after health and pleasure, there should be stationed ministers and canvassers capable of arresting the attention of the multitudes. Let these workers watch their chance for presenting the message for this time, and hold meetings as they have opportunity. Let them be quick to seize opportunities to speak to the people. Accompanied by the power of the Holy Spirit, let them meet the people with the message borne by John the Baptist, “Repent ye: for the kingdom of heaven is at hand.” Matthew 3:2. The word of God is to be presented with clearness and power, that those who have ears to hear may hear the truth. Thus the gospel of present truth will be placed in the way of those who know it not, and it will be accepted by not a few, and carried by them to their own homes in all parts of the world.—Testimonies for the Church 9:122. {ChS 127.1}

A világhírű fürdőhelyeken és turisztikai központokban ezrek fordulnak meg egészségük javulását várva vagy a gyönyöröket hajhászva, ott olyan lelkészeknek és könyvmunkásoknak kell állomásozniuk, akik képesek nagy tömegek figyelmét megragadni. Keressék e munkások annak alkalmát, hogy bemutassák az erre az időre szóló üzenetet, és ahogy erre lehetőség kínálkozik, tartsanak összejöveteleket. Ragadják meg gyorsan a lehetőséget, amikor szólhatnak az emberekhez. A Szentlélek hatalmával támogatva keressék fel őket Keresztelő János üzenetével: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!” (Mt 3:2) Isten Igéjét tisztán és hatalommal kell bemutatni, és akiknek van füle a hallásra, meghallják majd az igehirdetésüket. A jelenvaló igazság ily módon azok útjába kerül, akik nem ismerik, s amit sokan fogadnak majd el, hogy azután elvigyék a világ legkülönbözőbb részén levő otthonaikba. (Testimonies, IX, 122.) {ChS 127.1}   

“Ministry of Healing” and “Christ's Object Lessons” are peculiarly adapted for use in tourist centers, and everything possible should be done to place copies of these works in the hands of those who have leisure and inclination to read.—Testimonies for the Church 9:85. {ChS 127.2}

„A nagy Orvos lábnyomában” és a „Krisztus példázatai” különösen alkalmasak a turistaközpontokban való terjesztésre, és amit csak lehet, el kell követni azért, hogy e művek egy-egy példánya azok kezébe kerüljön, akik ráérnek az olvasásra és hajlandóságot is mutatnak rá. (Testimonies, IX, 85.) {ChS 127.2}   

Health restaurants and treatment-rooms should be established. Our efforts in these lines should include the great seaside resorts. As the voice of John the Baptist was heard in the wilderness, “Prepare ye the way of the Lord,” so must the voice of the Lord's messengers be heard in the great tourist and seaside resorts.—Testimonies for the Church 7:55, 56. {ChS 127.3}

Egészséges éttermeket és ápolótermeket kell létrehozni. Az e vonalon tett erőfeszítéseinknek magukba kell foglalniuk a nagy tengerparti helyeket. Ugyanúgy, ahogy Keresztelő János szava is hallható volt a pusztában: „Készítsétek az Úrnak útját!”, az Úr hírnökeinek hangja is hallható kell, hogy legyen a nagy turista- és tengerparti központokban. (Testimonies, VII, 55–56.) {ChS 127.3}   

Sent Forth Two by Two

Kettesével kiküldve

Calling the twelve about Him, Jesus bade them go out two and two through the towns and villages. None were sent forth alone, but brother was associated with brother, friend with friend. Thus they could help and encourage each other, counseling and praying together, each one's strength supplementing the other's weakness. In the same manner He afterward sent forth the seventy. It was the Saviour's purpose that the messengers of the gospel should be associated in this way. In our own time evangelistic work would be far more successful if this example were more closely followed.—The Desire of Ages, 350. {ChS 127.4}

Jézus, miután maga köré hívta a tizenkettőt, felszólította őket arra, hogy induljanak el kettesével a falvakba és a városokba. Senkit nem küldött egymagában, hanem testvérnek testvérrel, barátnak baráttal kellett társulnia. Így segíthették és bátoríthatták egymást, együtt tanácskozhattak és imádkozhattak, kinek-kinek az ereje kipótolhatta a másik gyengeségét. Hasonló módon küldte ki később Krisztus a hetvenet. Az Üdvözítő szándéka az volt, hogy az evangélium hírnökei ilyen módon lépjenek közösségre egymással. Az evangelizálás műve a mi időnkben is sokkal sikeresebb lenne, ha e példát gondosabban követnénk. (The Desire of Ages, 350.) {ChS 127.4}   

Medical Evangelistic Tours

Egészségügyi evangelizációs körutak

From the instruction that the Lord has given me from time to time, I know that there should be workers who make medical evangelistic tours among the towns and villages. Those who do this work will gather a rich harvest of souls, from both the higher and lower classes. The way for this work is best prepared by the efforts of the faithful canvasser.—Testimonies for the Church 9:172. {ChS 128.1}

Az Úr által időről időre nekem adott iránymutatás alapján tudom, hogy szükség lenne olyan munkásokra, akik orvosi evangelizációs körutakra indulnának a városokba és a falvakba. Akik e munkát végzik, bőséges lélekaratásra számíthatnak mind a magasabb, mind az alsóbb néposztályokból. A hűséges könyvevangélisták fáradozásai alaposan előkészítették e munka számára az utat. (Testimonies, IX, 172.) {ChS 128.1}   

Gospel Medical Missionaries

Egészségügyi evangelizátorok

Workers—gospel medical missionaries—are needed now. You cannot afford to spend years in preparation. Soon doors now open to the truth will be forever closed. Carry the message now. Do not wait, allowing the enemy to take possession of the fields now open before you. Let little companies go forth to do the work to which Christ appointed His disciples. Let them labor as evangelists, scattering our publications, and talking of the truth to those they meet. Let them pray for the sick, ministering to their necessities, not with drugs, but with nature's remedies, and teaching them how to regain health and avoid disease.—Testimonies for the Church 9:172. {ChS 128.2}

Most egészségügyi evangéliumhirdetőkre van szükség. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy éveket töltsünk az előkészületekkel. Az igazság előtt ma még nyitva álló kapuk hamarosan örökre bezárulnak. Vigyétek el most az üzenetet. Ne várjatok, ne engedjétek meg az ellenségnek, hogy birtokba vegye a ma még nyitva álló munkaterületeket. Kis csoportok induljanak el annak a feladatnak az elvégzésére, amit Krisztus az ő tanítványainak jelölt ki. Fáradozzanak evangelizátorokként, terjesszék kiadványainkat, beszéljenek az igazságról mindazoknak, akik útjukba kerülnek. Imádkozzanak a betegekért, szolgáljanak nekik szükségleteik szerint nem orvosságokkal, hanem természetes gyógymódokkal, megtanítva őket arra, hogyan nyerhetik vissza egészségüket és kerülhetik el a betegségeket. (Testimonies, IX, 172.) {ChS 128.2}   

My brethren and sisters, give yourselves to the Lord for service. Allow no opportunity to pass unimproved. Visit the sick and suffering, and show a kindly interest in them. If possible, do something to make them more comfortable. Through this means you can reach their hearts, and speak a word for Christ. Eternity alone will reveal how far-reaching such a line of labor can be. Other lines of usefulness will open before those who are willing to do the duty nearest them.—Testimonies for the Church 9:36. {ChS 128.3}

Fivéreim és nővéreim, adjátok át magatokat az Úr szolgálatára! Ne hagyjátok a lehetőségeket kihasználatlanul. Keressétek fel a betegeket és a szenvedőket, tanúsítsatok irántuk nyájas érdeklődést. Ha lehet, tegyetek valamit életük megkönnyítésére. Ezen az úton-módon eléritek a szívüket és szólhattok Krisztusról. Egyedül az örökkévalóság fogja feltárni, mennyire messze ható lehet a munkának ez a vonala. Más területeken is azok lesznek majd hasznosak, akik örömest tesznek eleget a kezük ügyében levő kötelességeknek. (Testimonies, IX, 36.) {ChS 128.3}   

Industrial Education

Munkára nevelés

There are multitudes of poor families for whom no better missionary work could be done than to assist them in settling on the land and in learning how to make it yield them a livelihood. The need for such help and instruction is not confined to the cities. Even in the country, with all its possibilities for a better life, multitudes of the poor are in great need. Whole communities are devoid of education in industrial and sanitary lines. Families live in hovels, with scant furniture and clothing, without tools, without books, destitute of both comforts and conveniences, and of means of culture. Imbruted souls, bodies weak and ill-formed, reveal the results of evil heredity and of wrong habits. These people must be educated from the very foundation. They have led shiftless, idle, corrupt lives, and they need to be trained to correct habits.—The Ministry of Healing, 192. {ChS 129.1}

Szegény családoknak egész sokasága létezik, akik felé nincs jobb misszionáriusi munka, mint ha abban segítjük őket, hogy földet adunk nekik, és megtanítjuk őket, hogyan biztosíthatják belőle a megélhetésüket. Az ilyen fajta segítséget és útbaigazítást nem kell a városokra korlátozni. Bizony, vidéken is, ahol a jobb életnek egész sor lehetőségei állnak rendelkezésre, sok szegény él nagy nélkülözések között. Egész városok vannak munka és egészségügyi oktatás híján. Családok élnek kunyhókban, hiányos bútorzattal és ruházattal, szerszámok és könyvek nélkül, megfosztva a jóléttől, a kényelemtől és a szellemi művelődés eszközeitől. Leállatiasodott lelkek, gyenge, beteges testi állapotok árulkodnak a rossz örökség és a bűnös szokások következményeiről. Ezeknek az embereknek az alapoktól szükséges az oktatásuk. Élhetetlen, tunya, romlott életet éltek, és szükségük van arra, hogy rávezessük őket a helyes szokásokra. (The Ministry of Healing, 192.) {ChS 129.1}   

Attention should be given to the establishment of various industries so that poor families can find employment. Carpenters, blacksmiths, and indeed every one who understands some line of useful labor, should feel a responsibility to teach and help the ignorant and the unemployed.—The Ministry of Healing, 194. {ChS 129.2}

Nagy figyelmet kell fordítanunk a különböző üzemek alapítására, hogy a szegény családok találjanak maguknak foglalatosságot. Ácsok, kovácsok és lényegében mindenki, aki ért valamely hasznos tevékenységhez, feladatának kell éreznie, hogy tanítsák és segítsék a tudatlanokat és a munkanélkülieket. (The Ministry of Healing, 194.) {ChS 129.2}   

Christian farmers can do real missionary work in helping the poor to find homes on the land, and in teaching them how to till the soil and make it productive. Teach them how to use the implements of agriculture, how to cultivate various crops, how to plant and care for orchards.—The Ministry of Healing, 193. {ChS 129.3}

A keresztény földművesek igazi misszionáriusi munkát végezhetnek azzal, ha segítenek a szegényeknek otthonra lelni a földön, megtanítva őket, hogyan kell felszántani a talajt és termékennyé tenni azt. Tanítsuk meg nekik a mezőgazdasági eszközök helyes használatát; miképpen kell művelni a különböző kultúrákat és hogyan ültessenek és gondozzanak gyümölcsfákat. (The Ministry of Healing, 193.) {ChS 129.3}   

In ministry to the poor there is a wide field of service for women as well as for men. The efficient cook, the housekeeper, the seamstress, the nurse,—the help of all is needed. Let the members of poor households be taught how to cook, how to make and mend their own clothing, how to nurse the sick, how to care properly for the home. Let boys and girls be thoroughly taught some useful trade or occupation.—The Ministry of Healing, 194. {ChS 129.4}

A szegények megsegítésének szolgálatában hatalmas munkaterület kínálkozik a nők és a férfiak számára. Jól dolgozó szakácsok, gazdasszonyok, varrónők, ápolónők – mindnyájuk segítségére szükség van. Tanítsuk meg a szegényebb családok tagjait főzni, arra, hogyan varrhatják és foltozhatják meg saját ruhájukat, miként ápolhatják a betegeket, s mimódon tarthatják rendben otthonukat. A fiúkat és a lányokat alaposan képezzük ki egy hasznos szakmára vagy mesterségre. (The Ministry of Healing, 194.) {ChS 129.4}   

Invite to Gospel Meetings

Hívogassatok evangelizációs alkalmakra!

There are many things that persons may do if they only have a mind to work. There are many who will not go to church to hear the truth preached. By personal efforts in simplicity and wisdom these might be persuaded to turn their feet to the house of God. Conviction may fasten upon their minds the first time they hear a discourse upon present truth. Should your solicitations be refused, do not be discouraged. Persevere till success crowns your efforts.—The Review and Herald, June 10, 1880. {ChS 130.1}

Sok olyan dolog van, amit az emberek elvégezhetnek, ha van kedvük dolgozni. Sokan vannak, akik nem mennek el a gyülekezetbe, hogy hallják az igazság prédikálását. Az egyszerűen és bölcsen véghezvitt személyes erőfeszítések által eljuthatnak arra a gondolatra, hogy mégis elmennek Isten házába. Már az első alkalommal, amikor meghallják a jelenvaló igazságról szóló beszédet, hit ébredhet a lelkükben. Ha kérleléseitek netán elutasításra is találnak, ne csüggedjetek el. Tartsatok ki, míg siker koronázza erőfeszítéseiteket. (Review and Herald, 1880. június 10.) {ChS 130.1}   

Gather Into the Sabbath School

Hívogassatok a szombatiskolába!

Another work in which all may engage is gathering children and youth into the Sabbath school. The young may in this way labor efficiently for the dear Saviour. They may shape the destinies of souls. They may do a work for the church and the world the extent and greatness of which will never be known until the day of final accounts, when the “Well done” is spoken to the good and faithful.—The Review and Herald, June 10, 1880. {ChS 130.2}

A másik munka, amelyből kivehetjük a részünket, a gyermekek és az ifjak szombatiskolába való hívogatása. Az ifjak ily módon hatékonyan dolgozhatnak a drága Üdvözítőnek. Alakítgathatják a lelkek sorsát. Egy olyan munkát végezhetnek a gyülekezetért és a világért, amelynek kihatására és nagyságára egyedül a végső számadás napján derül fény, amikor a jók és a hűségesek e szózatot vehetik majd: „Jól van.” (Review and Herald, 1880. június 10.) {ChS 130.2}   

By Pen and Voice

Tollal és élőszóval

With pen and voice proclaim that Jesus lives to make intercession for us. Unite with the great Master Worker, follow the self-denying Redeemer through His pilgrimage of love on earth.—The Review and Herald, January 24, 1893. {ChS 130.3}

Hirdessük tollal és élőszóval, hogy Jézus él és közbenjár értünk. Álljatok a legfőbb Munkás mellé, kövessétek az önmegtagadó Megváltót földi szeretetzarándoklatában. (Review and Herald, 1893. január 24.) {ChS 130.3}   

Some will work in one way and some in another, as the Lord shall call and lead them. But they are all to strive together, seeking to make the work a perfect whole. With pen and voice they are to labor for Him.—Testimonies for the Church 9:26. {ChS 130.4}

Némelyek így dolgoznak, mások amúgy – aszerint, amint az Úr elhívja és vezeti őket. De mindnyájuknak együtt kell harcolniuk, törekedve arra, hogy a munka tökéletes egész legyen. Mind tollal, mind élőszóval érte kell fáradozniuk. (Testimonies, IX, 26.) {ChS 130.4}   

Christ crucified,—talk it, pray it, sing it, and it will break and win hearts.—Testimonies for the Church 6:67. {ChS 130.5}

A megfeszített Krisztus – ő legyen beszédetek, imátok és énekeitek tárgya, ez megtöri és megnyeri majd a szíveket. (Testimonies, VI, 67.) {ChS 130.5}   

The pen is a power in the hands of men who feel the truth burning upon the altar of their hearts, and who have an intelligent zeal for God, balanced with sound judgment. The pen, dipped in the fountain of pure truth, can send the beams of light to dark corners of the earth, which will reflect its rays back, adding new power, and giving increased light to be scattered everywhere.—Life Sketches, 214. Our ministers should not give all their powers to preaching discourses, and let the work end there. They should instruct the members of the church how to take hold of and successfully carry forward this branch of the work [missionary correspondence], which is to our tract and missionary society like a wheel within a wheel. The movement of this inner wheel keeps in healthful, powerful action the outer wheel. Let this inner wheel cease its action, and the result will be seen in diminished life and activity in the tract and missionary society.—The Review and Herald, June 10, 1880. {ChS 130.6}

Hatalom a toll olyan emberek kezében, akik érzik, hogy az igazság ott ég a szívük oltárán, és akik egészséges ítélőképességgel kiegyensúlyozott, értelmes buzgalommal hevülnek Isten iránt. A tiszta igazság forrásába mártott tollal az igazság fénysugarait küldhetik a Föld sötét részeibe, amelyek vissza fogják verni e sugarakat, új erővel töltve fel azokat, növekvő világosságot árasztva szerteszét. (Life Sketches, 214.) Lelkészeinknél nem szabadna, hogy minden erejüket a prédikálás és a beszéd eméssze fel, nem szabadna, hogy ezzel be is végződjék a munka. Meg kell tanítaniuk a gyülekezeti tagokat arra, hogyan álljanak be és vigyék sikerre a műnek ezt az ágát [a missziós levelezést], amely olyan a traktátusunk és a missziós társaságunk számára, mint kerék a kerékben. E belső kerék mozgása tartja egészséges, erőteljes mozgásban a külső kereket. Ha netán e belső megszűnne mozogni, a következmények elsorvadt életben és tevékenységben lennének tetten érhetők a traktátusban és a missziós társaságban. (Review and Herald, 1880. június 10.) {ChS 130.6}   

Do not become weary of vigilant missionary labor. This is a work you may all engage in successfully, if you will but connect with God. Before writing letters of inquiry, always lift up your heart to God in prayer that you may be successful in gathering some wild branches which may be grafted into the true vine, and bear fruit to the glory of God. All who with humble hearts take part in this work, will be continually educating themselves as workers in the vineyard of the Lord.—The Review and Herald, June 10, 1880. {ChS 131.1}

Ne fáradjatok bele az éber misszióba. Olyan munka ez, amelyben mindnyájan sikerrel vehettek részt, amihez nem kell más, csak hogy kapcsolatban legyetek Istennel. Egy-egy érdeklődő levél megírása előtt emeljétek fel szíveteket az Úrhoz imában, hogy sikeresen össze tudjatok szedni valami vadhajtást, hogy beoltassék az igazi szőlőtőbe és gyümölcsöt teremjen a menny dicsőségére. Akik csak alázatos szívvel részt vesznek ebben a munkában, folyamatosan képezni fogják magukat az Úr szőlőskertjének munkásaihoz illően. (Review and Herald, 1880. június 10.) {ChS 131.1}