Chapter 9—The Call to Arouse

Felrázás

The Summons

A felszólítások

Let the gospel message ring through our churches, summoning them to universal action. Let the members of the church have increased faith, gaining zeal from their unseen, heavenly allies, from a knowledge of their exhaustless resources, from the greatness of the enterprise in which they are engaged, and from the power of their Leader. Those who place themselves under God's control, to be led and guided by Him, will catch the steady tread of the events ordained by Him to take place. Inspired with the Spirit of Him who gave His life for the life of the world, they will no longer stand still in impotency, pointing to what they cannot do. Putting on the armor of heaven, they will go forth to the warfare willing to do and dare for God, knowing that His omnipotence will supply their need.—Testimonies for the Church 7:14. {ChS 77.1}

Hangozzék fel az evangéliumi üzenet gyülekezetszerte, felszólítva őket az általános cselekvésre. A tagok növekedjenek a hitben, buzgóságot nyerve láthatatlan mennyei szövetségeseiktől, kimeríthetetlen forrásaik tudatából, nagyszerű voltából a vállalkozásuknak és vezetőjük hatalmából. Akik Isten irányítása alá helyezik magukat, hogy ő irányítsa és terelgesse őket, azok meg fogják ragadni azoknak az eseményeknek a fő sodrát, amelyeket az Úr rendelt el. Betöltekezve annak lelkével, aki életét adta a világért, nem tehetetlenkednek tovább, azt mutogatva, hogy mit nem tudnak csinálni. Felvéve a menny páncélzatát, hadba indulnak, készen arra, hogy tevékenykedjenek és bátran síkra szálljanak Istenért, tudva, hogy az ő mindenható volta betölti szükségletüket. (Testimonies, VII, 14.) {ChS 77.1}   

Let us arouse! The battle is waging. Truth and error are nearing their final conflict. Let us march under the blood-stained banner of Prince Emmanuel, and fight the good fight of faith, and win eternal honors; for the truth will triumph, and we may be more than conquerors through Him who has loved us. The precious hours of probation are closing. Let us make sure work for eternal life, that we may glorify our heavenly Father, and be the means of saving souls for whom Christ died.—The Review and Herald, March 13, 1888. {ChS 77.2}

Ébredjünk fel! Háborúban vagyunk. Az igazság és a tévelygés a végső összecsapás felé halad. Vonuljunk fel Immánuel fejedelem véráztatta zászlaja alatt, és harcoljuk meg a hitnek szép harcát, és nyerjük el az örökkévaló koszorút. Az igazság ugyanis diadalt fog aratni, és általa, aki szeretett bennünket, több mint győzedelmesek lehetünk. A próbaidő drága pillanatai közelegnek. Szerezzünk bizonyosságot abban, hogy munkálkodunk az örök életért, dicsőíthetjük mennyei Atyánkat és eszközök lehetünk azoknak a lelkeknek a megmentésében, akikért Krisztus meghalt. (Review and Herald, 1888. március 13.) {ChS 77.2}   

Marching Orders

Hadiparancs

The duke of Wellington was once present where a party of Christian men were discussing the possibility of success in missionary effort among the heathen. They appealed to the duke to say whether in his judgment such efforts were likely to prove a success commensurate to the cost. The old soldier replied: “Gentlemen, what are your marching orders? Success is not the question for you to discuss. If I read your orders aright, they run thus, ‘Go ye into all the world, and preach the gospel to every creature.’ Gentlemen, obey your marching orders.”—Gospel Workers, 115. {ChS 77.3}

Wellington herceg egy ízben fültanúja volt, ahogy egy keresztény férfiakból álló társaságban arról beszélgettek, hogy a misszionáriusi fáradozásokat a pogányok között miként kísérheti siker. A herceghez fordultak, hogy mondja meg, véleménye szerint ezek az erőfeszítések meghozzák-e a várt sikert. Az idős katona így felelt: „Uraim, hogy szól az önök hadiparancsa? A várható siker nem lehet mérlegelés tárgya. Ha jól olvasom, a felszólítás ekképpen szól: »Menjetek el e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek.« Uraim, engedelmeskedjenek a hadiparancsnak.” (Gospel Workers, 115.) {ChS 77.3}   

No Time for Delay

Nincs idő a késlekedésre

“The great day of the Lord is near, it is near, and hasteth greatly.” Zephaniah 1:14. Let us be shod with the gospel shoes, ready to march at a moment's notice.—Testimonies for the Church 9:48. {ChS 78.1}

„Közel van az Úrnak nagy napja, közel van és igen siet.” (Sof 1:14) Vegyük fel magunkra az evangélium saruját, készen arra, hogy tüstént induljunk. (Testimonies, IX, 48.) {ChS 78.1}   

Church members ... are to be ever ready to spring into action in obedience to the Master's commands. Wherever we see work waiting to be done, we are to take it up and do it, constantly looking unto Jesus.... If every church member were a living missionary, the gospel would speedily be proclaimed in all countries, to all peoples, nations, and tongues.—Testimonies for the Church 9:32. {ChS 78.2}

A gyülekezeti tagoknak… állandóan készen kell állniuk arra, hogy a Mester parancsának engedelmeskedve a cselekvés mezejére lépjenek. Mindenütt el kell végeznünk a ránk váró munkát, eközben folyamatosan tekintsünk Jézusra… Ha minden gyülekezeti tag élő misszionárius lenne, az evangélium szélsebesen eljutna az országokba, hirdettetne minden népnek, nemzetnek és nyelvnek. (Testimonies, IX, 32.) {ChS 78.2}   

We are nearing the close of this earth's history. We have before us a great work,—the closing work of giving the last warning message to a sinful world. There are men who will be taken from the plow, from the vineyard, from various other branches of work, and sent forth by the Lord to give this message to the world.—Testimonies for the Church 7:270. {ChS 78.3}

Közeledünk e földi történelem befejező pillanatához. Hatalmas munka áll előttünk: a záró felvonása ez annak a műnek, amelynek keretében a bűnös világnak át kell adnunk az utolsó figyelmeztető üzenetet. Lesznek majd emberek, akik az eke szarva mellől, a szőlőből vagy más munka végzése közben nyernek elhívást, és küldi el őket az Úr, hogy átadják ezt az üzenetet a világnak. (Testimonies, VII, 270.) {ChS 78.3}   

Sound an alarm throughout the length and breadth of the earth. Tell the people that the day of the Lord is near, and hasteth greatly. Let none be left unwarned. We might have been in the place of the poor souls that are in error. We might have been placed among barbarians. According to the truth we have received above others, we are debtors to impart the same to them.—Testimonies for the Church 6:22. {ChS 78.4}

Fújjatok ébresztőt széltében és hosszában e Földön. Mondjátok el az embereknek, hogy az Úr napja közel, és igen siet előre. Senki ne maradjon figyelmeztetés nélkül. Akár mi is lehetnénk azon szegény lelkek helyében, akik tévelyegnek. Mi is születhettünk volna barbár népek közé. Amaz igazság szerint, amit mi, szemben másokkal, elnyertünk, tartozunk ugyanezt megosztani velük. (Testimonies, VI, 22.) {ChS 78.4}   

My brethren and sisters, it is too late to devote your time and strength to self-serving. Let not the last day find you destitute of the heavenly treasure. Seek to push the triumphs of the cross, seek to enlighten souls, labor for the salvation of your fellow beings, and your work will abide the trying test of fire.—Testimonies for the Church 9:56. {ChS 78.5}

Testvéreim és testvérnőim, túlságosan előrehaladott az idő ahhoz, hogy időtöket és erőtöket az én szolgálatának szenteljétek. Nehogy az utolsó napok úgy találjanak benneteket, hogy megfosztjátok magatokat a mennyei kincstől. Igyekezzetek kiterjeszteni a kereszt diadalútját, törekedjetek megvilágosítani a lelkeket, fáradozzatok embertársaitok üdvösségéért, és munkátok ki fogja állni a tűzpróbát. (Testimonies, IX, 56.) {ChS 78.5}   

We must give this message quickly, line upon line, precept upon precept. Men will soon be forced to great decisions, and it is our duty to see that they are given an opportunity to understand the truth, that they may take their stand intelligently on the right side. The Lord calls upon His people to labor—labor earnestly and wisely—while probation lingers.—Testimonies for the Church 9:126, 127. {ChS 79.1}

Gyorsan át kell adnunk az üzenetet, parancsra új parancs, szabályra új szabály következik. Az emberek nemsokára nagy döntésekre kényszerülnek, nekünk pedig kötelességünk észrevenni, hogy ők kaptak egy lehetőséget az igazság megértésére, nekik pedig értelmes módon a jó oldalra kell állniuk. Az Úr felszólítja népét, hogy munkálkodjon, buzgón és okosan, míg a próbaidő le nem jár. (Testimonies, IX, 126–127.) {ChS 79.1}   

We have no time to lose. The end is near. The passage from place to place to spread the truth will soon be hedged with dangers on the right hand and on the left. Everything will be placed to obstruct the way of the Lord's messengers, so that they will not be able to do that which it is possible for them to do now. We must look our work fairly in the face, and advance as fast as possible in aggressive warfare. From the light given me of God I know that the powers of darkness are working with intense energy from beneath, and with stealthy tread Satan is advancing to take those who are now asleep, as a wolf taking his prey. We have warnings now which we may give, a work now which we may do; but soon it will be more difficult than we can imagine. God help us to keep in the channel of light, to work with our eyes fastened on Jesus our leader, and patiently, perseveringly press on to gain the victory.—Testimonies for the Church 6:22. {ChS 79.2}

Nincs vesztegetni való időnk. A vég közel. Az egyik helyről a másikra való járást az igazság terjesztése céljából hamarosan veszedelmek kísérik mind jobb, mind bal kéz felől. Mindent latba vetnek, hogy eltorlaszolják az utat az Úr hírnökei előtt, úgyhogy nem áll módjukban majd elvégezni azt, amit ma még lehetséges. Becsületesen bele kell állnunk a munkánkba, és amilyen gyorsan csak lehet, támadó hadviselést folytatva meneteljünk előre. Az Úr által nekem juttatott világosság alapján tudom, hogy a sötétség erői hallatlan erőbedobással munkálkodnak onnan alulról, Sátán lábujjhegyen járva halad előre, hogy elejtse azokat, akik most alszanak, ahogy a farkas kaparintja meg zsákmányát. Figyelmeztető üzeneteink vannak, amiket átadhatunk, és munkánk, amit elvégezhetünk. De nemsokára ugyanez nehezebb lesz, mint képzelnénk. Isten segítségünkre van, hogy megmaradjunk az igazság útján, hogy szemünket Jézusra, a mi vezetőnkre függesztve munkálkodjunk, és béketűréssel, kitartóan haladjunk egyre csak előre, míg diadalmat nem nyerünk. (Testimonies, VI, 22.) {ChS 79.2}   

There is danger in delay. That soul whom you might have found, that soul to whom you might have opened the Scriptures, passes beyond your reach. Satan has prepared some net for his feet, and tomorrow he may be working out the plans of the archenemy of God. Why delay one day? Why not go to work at once?—Testimonies for the Church 6:443. {ChS 79.3}

A késlekedés veszélyt rejteget. Azt a lelket, akit megtalálhattatok volna, akinek megnyithattad volna a Szentírást, végül nem érhetitek el. Sátán már el is készített valami hálót, amelybe beleléphet, és holnap talán már Isten ősellenségének a tervét hajtja végre. Miért késlekedünk akár csak egy napot is? Miért nem indulunk munkába tüstént? (Testimonies, VI, 443.) {ChS 79.3}   

Vigilance and fidelity have been required of Christ's followers in every age; but now that we are standing upon the very verge of the eternal world, holding the truths we do, having so great light, so important a work, we must double our diligence. Every one is to do to the very utmost of his ability. My brother, you endanger your own salvation if you hold back now. God will call you to account if you fail in the work He has assigned you.—Testimonies for the Church 5:460, 461. {ChS 79.4}

Krisztus a követőitől minden korban éberséget és hűséget kívánt meg. Most azonban, hogy az örökkévaló világ határmezsgyéjén állunk, bírva az igazságokat, lévén oly nagy a világosságunk, munkánk pedig annyira fontos, meg kell kettőznünk a szorgalmunkat. Mindenkinek a képessége legjavát kell nyújtania. Testvérem, ha visszatartod magad, veszélybe sodrod az üdvösségedet. Isten számon fog kérni téged, ha elmulasztod elvégezni azt a munkát, amit ő jelölt ki neked. (Testimonies, V, 60–61.) {ChS 79.4}   

Important Questions

Fontos kérdések

Eternity stretches before us. The curtain is about to be lifted. What are we thinking of, that we cling to our selfish love of ease, while all around us souls are perishing? {ChS 80.1}

Az örökkévalóság tárul ki előttünk. A függöny pillanatokon belül felgördül. Miről gondolkodunk vajon, ha ennyire csüngünk az énünkön és a kényelemszeretetünkön, miközben körülöttünk lelkek vesznek el? {ChS 80.1}   

Have our hearts become utterly callous? {ChS 80.2}

Teljesen megkérgesedett a szívünk? {ChS 80.2}   

Can we not see and understand that we have a work to do in behalf of others? {ChS 80.3}

Nem vagyunk képesek észrevenni és megérteni, hogy vár ránk egy munka, amit mások érdekében el kell végeznünk? {ChS 80.3}   

My brethren and sisters, are you among those who, having eyes, see not, and having ears, hear not? {ChS 80.4}

Testvéreim és testvérnőim, ti is azok közül valók vagytok, akiknek szemük van, de nem látnak, fülük van, viszont nem hallanak? {ChS 80.4}   

Is it in vain that God has given you a knowledge of His will? {ChS 80.5}

Hiába részesített benneteket Isten az ő akaratának ismeretében? {ChS 80.5}   

Is it in vain that He has sent you warning after warning of the nearness of the end? {ChS 80.6}

Hiába küldött az Úr nektek figyelmeztetést figyelmeztetésre a vég közelségéről? {ChS 80.6}   

Do you believe the declarations of His word concerning what is coming upon the world? {ChS 80.7}

Hisztek az ő Igéje kijelentéseiben, amelyek arra vonatkoznak, hogy mi jön a világra? {ChS 80.7}   

Do you believe that God's judgments are hanging over the inhabitants of the earth? {ChS 80.8}

Hiszitek-e, hogy a Mindenható ítélete már-már lesújt a Föld lakóira? {ChS 80.8}   

How, then, can you sit at ease, careless and indifferent?—Testimonies for the Church 9:26, 27. {ChS 80.9}

Akkor hogyan tudtok ücsörögni ilyen ráérősen, gondtalanul és közömbösen? (Testimonies, IX, 26–27.) {ChS 80.9}   

The Call to Awake

Felhívás ébredésre

The work is fast closing up, and on every side wickedness is increasing. We have but a short time in which to work. Let us awake from spiritual slumber, and consecrate all that we have and are to the Lord. His Spirit will abide with true missionaries, furnishing them with power for service.—The Southern Watchman, April 9, 1903. {ChS 80.10}

A munka gyorsan közelít a befejezéshez, a gonoszság pedig mindenfelé nőttön-nő. Rövid már az az idő, amikor még dolgozhatunk. Ébredjünk fel a lelki szendergésből, és szánjuk oda mindenünket, amink van, s magunkat mindenestül az Úrnak. Lelke az igaz misszionáriusokkal fog lakozni, felövezve őket hatalmával a szolgálatra. (Southern Watchman, 1903. április 9.) {ChS 80.10}   

Wake up, brethren and sisters, wake up. Sleep no longer. “Why stand ye here all the day idle?” Jesus calls you, saying, “Go work today in My vineyard.” Whoever has received the Holy Spirit, will make it manifest; for all his powers will be employed in the most active service. All who actually receive Christ by faith, work. They feel the burden of souls. God now calls upon every one who has a knowledge of the truth, who is a depositary of sacred truth, to arise and impart the light of heaven to others.—The Review and Herald, December 5, 1893. {ChS 80.11}

Ébredjetek fel, testvéreim és testvérnőim, ébredjetek fel! Ne aludjatok immár! „Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván?” Jézus felszólít titeket, ezt mondva: „Menjetek el ti is a szőlőbe!” Aki elnyerte a Szentlelket, az nyilvánvalóvá teszi azt, ugyanis minden erejét latba fogja vetni egy igazán tevékeny szolgálatban. Voltaképpen akik hit által befogadják Krisztust, azok dolgoznak is, mivel érzik a lelkek terhét. Isten most felszólít mindenkit, aki bírja az igazság ismeretét, aki őrizője a szent üzenetnek, hogy serkenjen fel, és ossza meg a mennyei világosságot másokkal. (Review and Herald, 1893. december 6.) {ChS 80.11}   

Wake up, brethren; for your own soul's sake, wake up. Without the grace of Christ you can do nothing. Work while you can.—The Southern Watchman, July 17, 1906. {ChS 80.12}

Ébredjetek fel, testvérek, a saját lelketek érdekében mondom, ébredjetek fel! Krisztus kegyelme nélkül semmit nem tehettek. Munkálkodjatok, amíg tudtok. (Southern Watchman, 1906. július 17.) {ChS 80.12}   

If our eyes could be open to discern the fallen angels at work with those who feel at ease and consider themselves safe, we would not feel so secure. Evil angels are upon our track every moment.—Testimonies for the Church 1:302. {ChS 81.1}

Ha megnyílhatna a szemünk, és felismernénk a bukott angyalokat, amint tevékenykednek azok körül, akik kényelemben vélik és úgy tekintik magukat, mint akik biztonságban vannak, nem éreznénk olyan nyugodtnak magunkat. A gonosz angyalok minden pillanatban a sarkunkban járnak. (Testimonies, I, 302.) {ChS 81.1}   

God calls upon all, both preachers and people, to awake. All heaven is astir. The scenes of earth's history are fast closing. We are amid the perils of the last days. Greater perils are before us, and yet we are not awake. This lack of activity and earnestness in the cause of God is dreadful. This death stupor is from Satan.—Testimonies for the Church 1:260, 261. {ChS 81.2}

Isten felszólít mindenkit, úgy a prédikátorokat, mint a népet, hogy ébredjen fel. Az egész menny izgatott. A földi történelem jelenetei gyorsan közelednek a végükhöz. Az utolsó napok veszedelmei közepette élünk. Nagyobbnál nagyobb veszélyek leselkednek ránk, és mi mégsem vagyunk ébren. A tevékenységnek és a buzgóságnak ez a hiánya Isten művében rettenetes. Ez a halálos bódulat Sátántól származik. (Testimonies, I, 260–261.) {ChS 81.2}   

What shall I say to arouse the remnant people of God? I was shown that dreadful scenes are before us; Satan and his angels are bringing all their powers to bear upon God's people. He knows that if they sleep a little longer, he is sure of them, for their destruction is certain.—Testimonies for the Church 1:263. {ChS 81.3}

Mit mondjak, amivel felserkenthetném Isten maradék népét? Megmutatták nekem, hogy rettenetes jelenetek állnak előttünk; Sátán és valamennyi angyala minden erejüket az Úr népére összpontosítja. Az ördög tudja, hogy ha egy kicsit is tovább alszanak, biztos lehet felőlük, mivel a romlásuk betelt. (Testimonies, I, 263.) {ChS 81.3}   

In these final hours of probation for the sons of men, when the fate of every soul is so soon to be decided forever, the Lord of heaven and earth expects His church to arouse to action as never before. Those who have been made free in Christ through a knowledge of precious truth, are regarded by the Lord Jesus as His chosen ones, favored above all other people on the face of the earth; and He is counting on them to show forth the praises of Him who hath called them out of darkness into marvelous light. The blessings which are so liberally bestowed, are to be communicated to others. The good news of salvation is to go to every nation, kindred, tongue, and people.—Prophets and Kings, 716, 717. {ChS 81.4}

Az emberek fiai számára adott próbaidő ezen végső óráiban, amikor is oly közel az a pillanat, amikor minden egyes lélek sorsa örökre eldől, a menny és a föld Ura elvárja gyülekezetétől, hogy serkenjen fel a cselekvésre úgy, mint soha előtte. Az Úr Jézus azokat, akik a drága igazság ismerete által Krisztusban szabadokká lettek, kiválasztottjainak tekinti, akiket a Föld színén élő minden más nép felett  pártfogolt; ő pedig rájuk alapozza, hogy kijelentsék annak dicséretét, aki kihívta őket a sötétségből az ő csodálatos világosságára. Az oly nagy bőséggel népére árasztott áldásokat másokkal is közölnünk kell. Az üdvösség jó hírének el kell jutnia minden nemzethez, fajhoz, nyelvhez és néphez. (Prophets and Kings, 716–717.) {ChS 81.4}   

Not one in a hundred among us is doing anything beyond engaging in common, worldly enterprises. We are not half awake to the worth of the souls for whom Christ died.—Testimonies for the Church 8:148. {ChS 81.5}

Százból egy sincs közöttünk, aki a közönséges, e világi dolgai mellett bármi egyebet is csinálna. Félig sem vagyunk tudatában azon lelkek értékének, akikért Krisztus meghalt. (Testimonies, VIII, 148.) {ChS 81.5}   

If the followers of Christ were awake to duty, there would be thousands where there is one today, proclaiming the gospel in heathen lands. And all who could not personally engage in the work, would yet sustain it with their means, their sympathy, and their prayers. And there would be far more earnest labor for souls in Christian countries.—Steps to Christ, 81. {ChS 81.6}

Ha a Megváltó követőiben tudatosulna kötelességük, ezrek lennének ott, ahol ma egy van, hirdetve az evangéliumot pogány országokban. Mindazok pedig, akik nem tudnak személyesen részt venni a munkában, a maguk eszközeivel, együttérzésükkel és imádságaikkal támogathatnák őket. A keresztény országokban is sokkal buzgóbb lenne a lelkekért folyó munka. (Steps to Christ, 86.) {ChS 81.6}   

Thousands enjoy great light and precious opportunities, but do nothing with their influence or their money to enlighten others. They do not even take the responsibility of keeping their own souls in the love of God, that they may not become a burden to the church. Such ones would be a burden and a clog in heaven. For Christ's sake, for the truth's sake, for their own sakes, such should arouse and make diligent work for eternity.—The Review and Herald, March 1, 1887. {ChS 82.1}

Ezrek örvendenek a nagy világosságnak és a drága alkalmaknak, mégsem tesznek semmit mások megvilágosítása érdekében, sem befolyásukkal, sem pénzükkel. Még csak annak felelősségét sem veszik magukra, hogy megtartsák lelküket Isten szeretetében, hogy ne jelentsenek terhet gyülekezet számára. Az ilyenek csak koloncok lennének a mennyben. Nekik Krisztus és az igazság kedvéért, valamint tulajdon érdekükben is fel kell serkenniük, hogy serényen munkálkodjanak az örökkévalóságért. (Review and Herald, 1887. március 1.) {ChS 82.1}   

The church of Christ may be fitly compared to an army. The life of every soldier is one of toil, hardship, and danger. On every hand are vigilant foes, led on by the prince of the powers of darkness, who never slumbers and never deserts his post. Whenever a Christian is off his guard, this powerful adversary makes a sudden and violent attack. Unless the members of the church are active and vigilant, they will be overcome by his devices. {ChS 82.2}

Jézus gyülekezetét okkal hasonlíthatjuk egy hadsereghez. Az összes katona élete fáradságos, nehézségekkel és veszélyekkel teli. Mindenfelől éber ellenség vesz körül, ami a sötétség erői fejedelmének vezérlete alatt áll, aki sohasem szunnyad és nem hagyja el az őrhelyét. Valahányszor egy keresztény távozik helyéről, ez az erős ellenség hirtelen heves támadást intéz ellene. Ha a gyülekezet tagjai nem lesznek tevékenyek és éberek, alulmaradnak a csábító fondorlataival szemben. {ChS 82.2}   

What if half the soldiers in an army were idling or asleep when ordered to be on duty; the result would be defeat, captivity, or death. Should any escape from the hands of the enemy, would they be thought worthy of a reward? No; they would speedily receive the sentence of death. And is the church of Christ careless or unfaithful, far more important consequences are involved. A sleeping army of Christian soldiers—what could be more terrible? What advance could be made against the world, who are under the control of the prince of darkness? Those who stand back indifferently in the day of battle, as though they had no interest and felt no responsibility as to the issue of the contest, might better change their course or leave the ranks at once.—Testimonies for the Church 5:394. {ChS 82.3}

Mi történne, ha egy hadseregben a katonák fele henyélne vagy álomba szenderülne, amikor szolgálatban vannak? Az eredmény vereség, fogság vagy halál lenne. S ha valaki meg is menekülne az ellenség kezéből, méltónak találná őket valaki is a kitüntetésre? Aligha, viszont tüstént kézhez vehetnék a halálos ítéletüket. Ha Krisztus gyülekezete nemtörődöm vagy hűtlen, annak sokkal súlyosabbak a következményei. Keresztény katonák alvó serege – ugyan mi lehet ennél rettenetesebb? Miként juthatnak előre csak egy lépéssel is a világgal szemben azok, akik a sötétség fejedelmének irányítása alatt állnak? Akik a csata idején hanyagul a háttérbe húzódnak, mint akiket nem is érdekel a küzdelem kimenetele és nem éreznek felelősséget érte, jobban teszik, ha megváltoztatják a hozzáállásukat, vagy ha nem, inkább hagyják el sorainkat. (Testimonies, V, 394.) {ChS 82.3}   

There Must Be Action

Cselekvésre van szükség

I was shown God's people waiting for some change to take place,—a compelling power to take hold of them. But they will be disappointed, for they are wrong. They must act; they must take hold of the work themselves, and earnestly cry to God for a true knowledge of the work themselves. The scenes which are passing before us are of sufficient magnitude to cause us to arouse, and urge the truth home to the hearts of all who will listen. The harvest of the earth is nearly ripe.—Testimonies for the Church 1:261. {ChS 82.4}

A menny megmutatta nekem Isten népét, amely egy változás bekövetkezésére vár – egy kényszerítő hatalomra, amely birtokába veszi őket. De csalódni fognak, mert tévedésben élnek. Cselekedniük kell; maguknak kell megragadni a munka végét, maguknak kell buzgón kiáltani Istenhez a munka igaz ismeretéért. A szemünk láttára lejátszódó jelenetek eléggé nagy horderejűek ahhoz, hogy felserkentsenek bennünket, és az igazságot azok szívére helyezzük, akik hallják azt. Mindjárt beérik a földön az aratnivaló. (Testimonies, I, 261.) {ChS 82.4}   

Everything in the universe calls upon those who know the truth to consecrate themselves unreservedly to the proclamation of the truth as it has been made known to them in the third angel's message. That which we see and hear calls us to our duty. The working of satanic agencies calls every Christian to stand in his lot.—Testimonies for the Church 9:25, 26. {ChS 83.1}

Minden a világegyetemben azokhoz folyamodik most, akik ismerik az igazságot, hogy szenteljék magukat fenntartás nélkül az igazság hirdetésének, amint azt kijelentette nekik a harmadik angyal az üzenetében. Amit látunk és hallunk, a kötelesség mezejére szólít. A sátáni ügynökök munkálkodása minden keresztényt arra hív, hogy ki-ki álljon a helyére. (Testimonies, IX, 25–26.) {ChS 83.1}   

The message of Christ's soon coming is to be given to all the nations of the earth. Vigilant, untiring effort is required to overcome the forces of the enemy. Our part is not to sit still and weep and wring our hands, but to arise and work for time and for eternity.—The Southern Watchman, May 29, 1902. {ChS 83.2}

A Krisztus közeli eljövetelét tartalmazó üzenetet át kell adni a Föld nemzeteinek. Az ellenség erőinek legyőzése éber és fáradhatatlan erőfeszítéseket kíván. Nem az a mi dolgunk, hogy nyugodtan ücsörögjünk, ölbe tett kézzel, hanem hogy fölserkenjünk és munkálkodjunk az időnek és az örökkévalóságnak. (Southern Watchman, 1902. május 29.) {ChS 83.2}   

“Do something, do it soon, with all thy might;
An angel's wing would droop if long at rest;
And God Himself, inactive, were no longer blest.” {ChS 83.3}

Tedd, mi jó, tedd hamar, teljes erődből,
Angyalszárny is sorvadoz, ha nem repül,
S még az Úr sem volna boldog tétlenül.
{ChS 83.3}   

Testimonies for the Church 5:308. {ChS 83}

(Testimonies, V, 308.) {ChS 83}   

Let no one think that he is at liberty to fold his hands and do nothing. That any one can be saved in indolence and inactivity is an utter impossibility. Think of what Christ accomplished during His earthly ministry. How earnest, how untiring, were His efforts! He allowed nothing to turn Him aside from the work given Him. Are we following in His footsteps?—The Colporteur Evangelist, 38. {ChS 83.4}

Nehogy azt gondolja bárki is, hogy szabadságában áll karba tenni a kezét és nem csinálni semmit. Teljes lehetetlenség üdvözülnie annak, aki életét tunyaságban és tétlenségben éli le. Gondoljatok arra, mit végzett el Krisztus földi szolgálata során! Mennyire buzgó és fáradhatatlan volt! Nem engedte meg, hogy bármi eltérítse őt a számára kijelölt útról. Mi az ő nyomdokain járunk? (Colporteur Evangelist, 38.) {ChS 83.4}   

Divine and human agencies are combined in the work of saving souls. God has done His part, and Christian activity is needed now. God calls for this. He expects His people to bear a part in presenting the light of truth to all nations. Who will enter into this partnership with the Lord Jesus Christ?—The Review and Herald, March 1, 1887. {ChS 83.5}

A lélekmentés munkájában isteni és emberi eszközök működnek együtt. Isten megtette a maga részét, most pedig a keresztények tevékenykedésére van szükség. Az Úr szólít fel erre. Elvárja népétől, hogy ő is vállalja a maga részét azzal, hogy elétárja valamennyi nemzetnek az igazság világosságát. Ki társul az Úr Jézus Krisztushoz ebben a munkában? (Review and Herald, 1887. március 1.) {ChS 83.5}   

The church must be a working church if it would be a living church. It should not be content merely to hold its own ground against the opposing forces of sin and error, not be content to advance with dilatory step, but it should bear the yoke of Christ, and keep step with the Leader, gaining new recruits along the way.—The Review and Herald, August 4, 1891. {ChS 83.6}

Ha a gyülekezet élő akar lenni, munkálkodnia kell. Nem elégedhet meg pusztán azzal, hogy megvédi saját területeit a bűn és a tévelygés ellenséges erőivel szemben, nem elégedhet meg azzal, hogy teszetosza módon halad előre, hanem magára kell vennie Krisztus igáját, lépést kell tartania a Vezérrel, új híveket nyerve útközben. (Review and Herald, 1891. augusztus 4.) {ChS 83.6}   

We have only a little while to urge the warfare; then Christ will come, and this scene of rebellion will close. Then our last efforts will have been made to work with Christ and advance His kingdom. Some who have stood in the forefront of the battle, zealously resisting incoming evil, fall at the post of duty; others gaze sorrowfully at the fallen heroes, but have no time to cease work. They must close up the ranks, seize the banner from the hand palsied by death, and with renewed energy vindicate the truth and the honor of Christ. As never before, resistance must be made against sin,—against the powers of darkness. The time demands energetic and determined activity on the part of those who believe present truth. They should teach the truth by both precept and example.—The Review and Herald, October 25, 1881. {ChS 84.1}

Kevés időnk van már arra, hogy a harcra serkentsünk; Jézus hamar visszajön, és a lázadás véget ér. Ekkor tehetjük meg majd utolsó próbálkozásainkat arra, hogy az Üdvözítővel együtt munkálkodva előbbre vigyük az ő országát. Némelyek, akik a csata első vonalában álltak és hatalmas lélekkel ellenálltak a bejövő gonoszságnak, elesnek feladatuk végzése közben; mások szomorúan szemlélik az elbukó hősöket, de nincs idejük szüneteltetni a munkát. Fel kell tölteniük a sorokat, ki kell venniük a lobogót a halál miatt kihűlt kezekből, hogy újult erővel védelmezzék Krisztus igazságát és becsületét. Ellenállást kell tanúsítaniuk a bűnnel, a sötétség hatalmaival szemben, jobban, mint bármikor korábban. Az idő erőteljes és eltökélt cselekvést kíván meg azok részéről, akik hisznek a jelenvaló igazságban. Tanítaniuk kell az igazságot, mind parancsolat, mind példaadás által. (Review and Herald, 1881. október 25.) {ChS 84.1}   

The Lord now calls upon Seventh-day Adventists in every locality to consecrate themselves to Him, and to do their very best, according to their circumstances, to assist in His work.—Testimonies for the Church 9:132. {ChS 84.2}

Az Úr felszólítja most a különböző helyeken élő hetednapi adventistákat, hogy szenteljék magukat neki, és legjobb tudásuk szerint és körülményeik mértékében vegyenek részt műve építésében. (Testimonies, IX, 132.) {ChS 84.2}   

Idleness and religion do not go hand in hand; and the cause of our great deficiency in the Christian life and experience is inactivity in the work of God. The muscles of your body will become weak and useless if they are not kept in exercise, and it is so with the spiritual nature. If you would be strong, you must exercise your powers.—The Review and Herald, March 13, 1888. {ChS 84.3}

A henyélés és a vallás nem járnak kéz a kézben; keresztény életünk és tapasztalatunk nagy hiányosságai pedig az Isten művében való tétlenkedésre vezethetők vissza. Testetek izmai is gyengék és hasznavehetetlenek lesznek, ha nem késztetitek őket munkára, és ugyanígy van ez a lelki természetünkkel is. Ha erősek akartok lenni, használatban kell tartanotok erőiteket. (Review and Herald, 1888. március 13.) {ChS 84.3}   

We are to be diligent workers; an idle man is a miserable creature. But what excuse can be offered for idleness in the great work which Christ gave His life to accomplish? The spiritual faculties cease to exist if they are not exercised, and it is Satan's design that they shall perish. All heaven is actively engaged in the work of preparing a people for the second coming of Christ to our world, and “we are laborers together with God.” The end of all things is at hand. Now is our opportunity to work.—The Review and Herald, January 24, 1893. {ChS 84.4}

Szorgalmas munkásoknak kell lennünk; a dologtalan ember nyomorúságos lény. De vajon milyen mentség lehet a tunyaságra abban a nagy műben, aminek megvalósításáért Krisztus az életét adta? A lelki képességek elhalnak, ha nem késztetik őket munkára, az pedig Sátán terve, hogy ezek tönkremenjenek. Az egész menny tevékenyen részt vesz abban a munkában, ahol egy népet készítenek fel Krisztus második eljövetelére e világba, és mi „munkatársai vagyunk Istennek”. Minden dolog vége elérkezett. Ez a mi alkalmas időnk a munkára. (Review and Herald, 1893. január 24.) {ChS 84.4}   

It is heart missionaries that are needed. Spasmodic efforts will do little good. We must arrest the attention. We must be deeply in earnest.—Testimonies for the Church 9:45. {ChS 85.1}

A szív misszionáriusaira van szükség. A görcsös erőfeszítések kevés jóval kecsegtetnek. Le kell kötnünk a figyelmet. Legyünk mélységesen komolyak. (Testimonies, IX, 45.) {ChS 85.1}   

There are among us those who, if they would take time to consider, would regard their do-nothing position as a sinful neglect of their God-given talents.—Testimonies for the Church 6:425. {ChS 85.2}

Vannak közöttünk, akik ha rászánnák az időt és végiggondolnák, semmittevésüket az Istentől kapott talentumaikkal szembeni bűnös hanyagságnak tekintenék. (Testimonies, VI, 425.) {ChS 85.2}   

What is our position in the world? We are in the waiting time. But this period is not to be spent in abstract devotion. Waiting, watching, and vigilant working are to be combined. Our life should not be all bustle and drive and planning about the things of the world, to the neglect of personal piety and of the service that God requires. While we should not be slothful in business, we should be fervent in spirit, serving the Lord. The lamp of the soul must be trimmed, and we must have the oil of grace in our vessels with our lamps. Every precaution must be used to prevent spiritual declension, lest the day of the Lord overtake us as a thief.—Testimonies for the Church 5:276. {ChS 85.3}

Mi a helyzetünk a világban? A várakozás idejét éljük. Ezt az időszakot azonban nem elvont szemlélődéssel kell töltenünk. A várást a figyeléssel és az éber munkálkodással kell ötvöznünk. Életünknek nem a világ dolgainak tervezése körül kell forognia, nem irányulhat rá, miközben elhanyagoljuk a személyes vallást és az Isten által megkívánt szolgálatot. Eközben nem lehetünk nemtörődömök az üzleti dolgainkban sem, de az Urat odaadó lélekkel kell szolgálnunk. A lélek lámpását meg kell tisztogatnunk, és a kegyelem olaját oda kell készítenünk az edényeinkbe a lámpás mellé. Tegyünk meg minden óvintézkedést, hogy elejét vegyük a lelki hanyatlásnak, nehogy az Úrnak napja tolvaj módjára lepjen meg bennünket. (Testimonies, V, 276.) {ChS 85.3}   

We are living in an age when there is to be no spiritual idleness. Every soul is to be charged with the heavenly current of life.—Testimonies for the Church 8:169. {ChS 85.4}

Olyan korban élünk, amiben nincs helye a lelki tunyaságnak. Minden szívnek telítődnie kell a mennyei életárammal. (Testimonies, VIII, 169.) {ChS 85.4}   

Crowd all the good works you possibly can into this life.—Testimonies for the Church 5:488. {ChS 85.5}

Töltsd meg az életedet a lehető legtöbb jó tettel. (Testimonies, V, 488.) {ChS 85.5}   

Jesus would have all who profess His name become earnest workers. It is necessary that every individual member build upon the rock Christ Jesus. A storm is arising that will wrench and test the spiritual foundation of every one to the utmost. Therefore avoid the sandbed; hunt for the rock. Dig deep; lay your foundation sure. Build, oh, build for eternity! Build with tears, with heartfelt prayers. Let every one of you, from henceforth, make your life beautiful by good works. Calebs are the men most needed in these last days.—Testimonies for the Church 5:129, 130. {ChS 85.6}

Jézus arra vágyik, hogy mindaz, aki az ő nevét vallja, buzgó munkás legyen. Szükséges, hogy minden tag ráépüljön a sziklára, Krisztus Jézusra. Olyan vihar készülődik, amely minden egyes ember lelki alapját a legnagyobb mértékben meg fogja próbálni. Ezért hát kerülnünk kell a homokra építkezést; keressétek az igazi sziklaalapot. Ássatok mélyre, építsetek biztos alapra. Építsetek az örökkévalóságnak, ó, az örökkévalóságnak! Építsetek könnyekkel és szívből jövő imákkal. Mától ékítse mindegyikőtök az életét jó cselekedetekkel. Kálebekre van a legnagyobb szükség ezekben az utolsó napokban. (Testimonies, V, 129–130.) {ChS 85.6}   

The Divine Measurement

Az isteni mérleg

There is a measurement of character constantly going on. The angels of God are estimating your moral value, and ascertaining your needs, and bearing your case to God.—The Review and Herald, April 2, 1889. {ChS 85.7}

Mindegyre folyik a jellemek mérlegre helyezése. Isten angyalai megmérik erkölcsi értéketeket, és miután kiderítik a szükségleteitek, az Úr elé tárják ügyeteket. (Review and Herald, 1889. április 2.) {ChS 85.7}   

We shall individually be held responsible for doing one jot less than we have ability to do. The Lord measures with exactness every possibility for service. The unused capabilities are as much brought into account as are those that are improved. For all that we might become through the right use of our talents God holds us responsible. We shall be judged according to what we ought to have done, but did not accomplish because we did not use our powers to glorify God. Even if we do not lose our souls, we shall realize in eternity the result of our unused talents. For all the knowledge and ability that we might have gained and did not, there will be an eternal loss.—Christ's Object Lessons, 363. {ChS 86.1}

Személyesen leszünk felelősségre vonva, ha csak egy jottányival is kevesebbet teszünk, mint amire képességünk alapján elhívott bennünket a menny. Az Úr pontosan megmér minden szolgálatra nyíló lehetőséget. A használaton kívül hagyott képességeket ugyanúgy mérlegre helyezi, mint azokat, amelyek ki lettek használva. Isten mindenért felelősségre von bennünket, amivé talentumaink helyes használata által lehettünk volna. Aszerint ítél meg minket, amit el kellett volna végeznünk, de nem tettünk érte semmit, mivel nem arra használtuk az erőinket, hogy Istent dicsőítsük meg. Még ha nem is veszítjük el a lelkünket, az örökkévalóságon át érzékelni fogjuk annak következményeit, hogy nem használtuk fel talentumainkat. Minden el nem nyert ismeret és képesség örökkévaló veszteségünkké lesz. (Christ’s Object Lessons, 363.) {ChS 86.1}   

What Might Have Been

Mi lehetett volna?

If every soldier of Christ had done his duty, if every watchman on the walls of Zion had given the trumpet a certain sound, the world might ere this have heard the message of warning. But the work is years behind. While men have slept, Satan has stolen a march upon us.—Testimonies for the Church 9:29. {ChS 86.2}

Ha Krisztus minden katonája eleget tett volna kötelességének, ha a Sion falain az őrszemek határozott zengést adtak volna a kürtnek, már ezelőtt eljutott volna a fülekhez a figyelmeztető üzenet. A mű azonban évekre késedelmet szenvedett. Míg az emberek elaludtak, Sátán előnyre tett szert velük szemben. (Testimonies, IX, 29.) {ChS 86.2}   

Let us now take up the work appointed us, and proclaim the message that is to arouse men and women to a sense of their danger. If every Seventh-day Adventist had done the work laid upon him, the number of believers would now be much larger than it is. In all the cities of America there would be those who had been led to heed the message to obey the law of God.—Testimonies for the Church 9:25. {ChS 86.3}

Ragadjuk meg most a számunkra kijelölt munkát, és hirdessük az üzenetet, amely tudatára kell, hogy ébressze a férfiakat és a nőket a körülöttük lévő veszélynek. Ha minden hetednapi adventista teljesíti a reá bízott munkát, a hívek száma sokkal magasabb lenne a mostaninál. Amerika minden városában jelen volnának azok, akik késztetést kaptak az Úr parancsolatai iránti engedelmességre felszólító üzenet meghallására. (Testimonies, IX, 25.) {ChS 86.3}   

Had the purpose of God been carried out by His people in giving to the world the message of mercy, Christ would, ere this, have come to the earth, and the saints would have received their welcome into the city of God.—Testimonies for the Church 6:450. {ChS 86.4}

Ha Isten népe végrehajtotta volna a menny szándékát, és átadta volna a világnak a kegyelem üzenetét, Krisztus már ezelőtt eljött volna a Földre, és a szentek már bebocsátást nyerhettek volna a szent városba. (Testimonies, VI, 450.) {ChS 86.4}   

Heaven's Register

A mennyei névjegyzék

The world needs missionaries, consecrated home missionaries, and no one will be registered in the books of heaven as a Christian who has not a missionary spirit.—The Review and Herald, August 23, 1892. {ChS 86.5}

A világnak szüksége van misszionáriusokra, odaszentelt életű otthoni misszionáriusokra, és a mennyei könyvbe senkit, aki nem rendelkezik ezzel a lelkülettel, nem jegyeznek be mint keresztényt. (Review and Herald, 1892. augusztus 23.) {ChS 86.5}   

If the church members do not individually take hold of this work, then they show that they have no living connection with God. Their names are registered as slothful servants.—Testimonies for the Church 5:462, 463. {ChS 87.1}

Ha a gyülekezeti tagok egyenként nem ragadják meg a munkát, akkor ezzel azt bizonyítják, hogy nincs élő kapcsolatuk Istennel. Nevüket rest szolgákként jegyzik majd be. (Testimonies, V, 462–463.) {ChS 87.1}   

In every religious movement there are some who, while they cannot deny that the cause is God's, still hold themselves aloof, refusing to make any effort to help. It were well for such ones to remember the record kept on high,—that book in which there are no omissions, no mistakes, and out of which they will be judged. There every neglected opportunity to do service for God is recorded; and there, too, every deed of faith and love is held in everlasting remembrance.—Prophets and Kings, 639. {ChS 87.2}

Minden vallási mozgalomban akadnak egyesek, akik, noha azt nem tagadhatják, hogy az ügy Istené, távol tartják magukat tőle, és visszautasítanak minden erőfeszítést, amivel segíthetnének. Az ilyenek jól teszik, ha megemlékeznek a mennyben őrzött feljegyzésről – arról a könyvről, amelynek nincsen híja, amelyben nincsenek hibák, és ami alapján megítélik őket. Ott minden elszalasztott alkalmat a szolgálatra feljegyeztek; a hit és a szeretet valamennyi cselekedete örökre fennmarad. (Prophets and Kings, 639.) {ChS 87.2}   

On the morning of October 23, 1879, about two o’ clock, the Spirit of the Lord rested upon me, and I beheld scenes in the coming judgment.... Ten thousand times ten thousand were assembled before a large throne, upon which was seated a person of majestic appearance. Several books were before Him, and upon the covers of each was written in letters of gold, which seemed like a burning flame of fire, “Ledger of Heaven.” One of these books containing the names of those who claim to believe the truth, was then opened. Immediately I lost sight of the countless millions about the throne, and only those who were professedly children of the light and of the truth engaged my attention.... {ChS 87.3}

1879. október 23-ának hajnalán két óra körül az Úrnak Lelke nyugodott meg rajtam, és a közelgő ítélet jeleneteit szemléltem… Tízezerszer tízezren gyűltek össze a nagy trónszék elé, amelyen egy felséges külsejű személy foglalt helyet. Több könyv hevert előtte, amelyek fedelén aranyozott betűkből álló írás állt – ami olyannak tűnt, mint a tűz izzó lángja: „Mennyei nyilvántartás”. Ekkor e könyvek egyikét, amely azok nevét tartalmazta, akik vallják, hogy hisznek az igazságban, nyitották meg. Hirtelen eltűntek a szemem elől a trón körül álló megszámlálhatatlan milliók, figyelmemet már csak azok kötötték le, akik a világosság és az igazság hitvalló gyermekei voltak… {ChS 87.3}   

Another book was opened, wherein were recorded the sins of those who profess the truth. Under the general heading of selfishness came every other sin.... One class were registered as cumberers of the ground. As the piercing eye of the Judge rested upon these, their sins of neglect were distinctly revealed. With pale, quivering lips they acknowledged that they had been traitors to their holy trust. They had had warnings and privileges but they had not heeded nor improved them. They could now see that they had presumed too much upon the mercy of God. True, they had not such confessions to make as had the vile and basely corrupt; but, like the fig tree, they were cursed because they bore no fruit, because they had not put to use the talents intrusted to them. This class had made self supreme, laboring only for selfish interests. They were not rich toward God, not having responded to His claims upon them. Although professing to be servants of Christ, they brought no souls to Him. Had the cause of God been dependent on their efforts, it would have languished; for they not only withheld the means lent them of God, but they withheld themselves.... They had allowed others to do the work in the Master's vineyard, and to bear the heaviest responsibilities, while they were selfishly serving their own temporal interests.... {ChS 87.4}

Másik könyv is megnyittatott, amelybe az igazság hitvallóinak bűneit jegyezték fel. Az önzés általános fejezete alatt következtek minden egyéb bűnök... Az egyik osztályt a föld terhei elnevezés alatt tartották számon. Amikor a Bíró átható tekintete nyugodott meg rajtuk, bűnük, a hanyagság bűne világos kinyilatkoztatást nyert. Halovány, remegő ajakkal ismerték el, hogy elárulói lettek szent megbízatásuknak. Volt részük intésekben, kiváltságokban, ők azonban ügyet sem vetettek azokra, sem nem éltek velük. Ekkor már látták, hogy túlságosan is Isten könyörületességére építettek. Igaz, nekik nincs olyan megvallani valójuk, mint amilyen a hitvány és a velejéig romlott embereknek; mégis miként a fügefa, meg lettek átkozva, mert nem termettek gyümölcsöt, ugyanis nem használták ki a rájuk bízott talentumokat. Ez az osztály az ént tette az első helyre, egyes-egyedül önző érdekeikért munkálkodtak. Nem voltak termékenyek Isten felé, nem feleltek meg az Úr irántuk támasztott elvárásainak. Habár Krisztus szolgáinak vallották magukat, nem hoztak neki lelkeket. Ha Isten ügye az ő fáradozásaiktól függött volna, a mű elsorvadt volna; ők ugyanis nem csupán a nekik kölcsönzött javakat tartották vissza, de visszatartották saját magukat is... Hagyták, hogy mások dolgozzanak a Mester szőlőjében, hogy ők viseljék a legsúlyosabb felelősségeket, mialatt ők önző módon saját földi érdekeiknek szolgáltak… {ChS 87.4}   

Said the Judge, “All will be justified by their faith, and judged by their works.” How vividly then appeared their neglect, and how wise the arrangement of God in giving to every man a work to do to promote the cause and save his fellow men. Each was to demonstrate a living faith in his family and in his neighborhood, by showing kindness to the poor, sympathizing with the afflicted, engaging in missionary labor, and by aiding the cause of God with his means. But, like Meroz, the curse of God rested upon them for what they had not done. They had loved that work which would bring the greatest profit in this life; and opposite their names in the ledger devoted to good works there was a mournful blank.—Testimonies for the Church 4:384-386. {ChS 88.1}

A bíró így szólt: „Mindnyájan a hitük alapján ítéltetnek meg, és megítéltetnek az ő cselekedeteikből.” Mennyire megelevenedett ekkor számukra hanyagságuk, és milyen bölcs is az Isten elrendezése, hogy minden embernek adott egy munkát, amellyel előbbre viheti a művet és megmentheti embertársát. Mindenkinek feladata volt, hogy élő hitet mutasson be a családjában és szomszédai között, kedvességet tanúsítva a szegények iránt, együtt érezve a megszomorítottakkal, kivéve részét a misszionáriusi fáradozásból és javaikkal támogatva Isten ügyét. Rajtuk azonban, csakúgy, mint Merozon, Isten átka nyugodott meg amiatt, amit nem tettek meg. Azt a munkát kedvelték, ami a legnagyobb haszonnal kecsegtetett az életükben; a jó cselekedeteknek szentelt nyilvántartásban a nevük mellett viszont csak egy siralmas fehér folt látható. (Testimonies, IV, 384–386.) {ChS 88.1}   

More Required of Us Than of Our Fathers

Többet kívánnak tőlünk, mint atyáinktól

Greater light shines upon us than shone upon our fathers. We cannot be accepted or honored of God in rendering the same service, or doing the same works, that our fathers did. In order to be accepted and blessed of God as they were, we must imitate their faithfulness and zeal,—improve our light as they improved theirs, and do as they would have done had they lived in our day. We must walk in the light which shines upon us, otherwise that light will become darkness.—Testimonies for the Church 1:262. {ChS 88.2}

Nagyobb világosság ragyog ránk, mint egykor atyáinkra. Nem nyerhetünk elfogadást és tisztességet Istentől, ha ugyanazt a szolgálatot teljesítjük és ugyanazt a munkát végezzük el, amit atyáink teljesítettek és végeztek el. Hogy pedig ugyanabban az elfogadásban és áldásban részesüljünk az Úrtól, mint ők, követnünk kell őket hűségükben és buzgóságukban – úgy használva a mi világosságunkat, ahogy ők használták fel az övéket, és úgy munkálkodva, ahogy ők is munkálkodnának, ha a mi időnkben élnének. Járnunk kell a ránk áradó világosságban, különben ez a fény sötétséggé válik. (Testimonies, I, 262.) {ChS 88.2}   

An Appeal to the Slothful Church

Felhívás a henyélő gyülekezethez

It is a mystery that there are not hundreds at work where now there is but one. The heavenly universe is astonished at the apathy, the coldness, the listlessness of those who profess to be sons and daughters of God. In the truth there is a living power.—Testimonies for the Church 9:42. {ChS 88.3}

Rejtély, hogyhogy nincsenek a munkában százával ott, ahol most csak egy valaki van. A mennyei mindenség megdöbbent azok fásultságán, szenvtelenségén és unottságán, akik Isten fiainak és leányainak vallják magukat. Az igazságban élő erő lakozik. (Testimonies, IX, 42.) {ChS 88.3}   

We can never be saved in indolence and inactivity. There is no such thing as a truly converted person living a helpless, useless life. It is not possible for us to drift into heaven. No sluggard can enter there.... Those who refuse to co-operate with God on earth, would not co-operate with Him in heaven. It would not be safe to take them to heaven.—Christ's Object Lessons, 280. {ChS 89.1}

Hanyagságban és tétlenségben töltve napjainkat soha nem nyerhetjük el az üdvösséget. Olyan nincs, hogy valaki igazán megtért, s eközben tehetetlen és haszontalan életet él. Az nem lehetséges, hogy csak úgy besodródjunk a mennybe. Egyetlen tunya ember sem juthat be oda… Akik elutasítják az Istennel való együttműködést itt a Földön, a mennyben sem munkálkodnának vele együtt. Nem volna biztonságos, ha ők is bejutnának oda. (Christ’s Object Lessons, 280.) {ChS 89.1}   

All heaven is looking with intense interest upon the church, to see what her individual members are doing to enlighten those who are in darkness.—The Review and Herald, February 27, 1894. {ChS 89.2}

Az egész menny élénk érdeklődéssel tekint a gyülekezetre, hogy meglássák, mit végeznek tagjai a sötétségben élők megvilágosítása érdekében. (Review and Herald, 1894. február 27.) {ChS 89.2}   

You should solemnly consider that you are dealing with the great God, and should ever remember that He is not a child to be trifled with. You cannot engage in His service at will, and let it alone at pleasure.—Testimonies for the Church 2:221. {ChS 89.3}

Komolyan tekintetbe kellene vennetek, hogy a hatalmas Istennel álltok szemben, és minduntalan emlékeznetek kell arra, hogy ő nem egy gyermek, akivel tréfálkozni lehet. Nem állhattok a szolgálatba tetszés szerint, se nem is léphettek ki belőle kényetekre-kedvetekre. (Testimonies, II, 221.) {ChS 89.3}   

Heavenly intelligences have been waiting to co-operate with human agencies, but we have not discerned their presence.—Testimonies for the Church 6:297. {ChS 89.4}

A mennyei értelmes lények egyre arra várnak, hogy együttműködhessenek az emberi eszközökkel, de mi nem érzékeltük jelenlétüket. (Testimonies, VI, 297.) {ChS 89.4}   

Heavenly angels have long been waiting for human agents—the members of the church—to co-operate with them in the great work to be done. They are waiting for you.—Testimonies for the Church 9:46, 47. {ChS 89.5}

Az angyalok régóta várnak az emberi eszközökre – a gyülekezet tagjaira –, hogy együttműködhessenek velük az elvégzésre váró nagy műben. Ők rátok várnak. (Testimonies, IX, 46–47.) {ChS 89.5}   

Many, many are approaching the day of God doing nothing, shunning responsibilities, and as the result they are religious dwarfs. So far as work for God is concerned, the pages of their life history present a mournful blank. They are trees in the garden of God, but only cumberers of the ground, darkening with their unproductive boughs the ground which fruit-bearing trees might have occupied.—The Review and Herald, May 22, 1888. {ChS 89.6}

Sokan, sokan közelítenek Isten napjához semmit sem téve, kitérve a felelősség elől, aminek eredményeként vallási törpék lettek. Az életük történetét taglaló könyvek azon oldalai, amelyek az Úr művével állnak kapcsolatban, csupa lehangoló fehér foltot mutatnak. Fák ők a menny kertjében, de csak a földet foglalják, beárnyékolva terméketlen gallyaikkal a földet, amit gyümölcstermő fák foglalhatnának el. (Review and Herald, 1888. május 22.) {ChS 89.6}   

There is danger for those who do little or nothing for Christ. The grace of God will not long abide in the soul of him who, having great privileges and opportunities, remains silent.—The Review and Herald, August 22, 1899. {ChS 89.7}

Veszélyben forognak azok, akik semmit sem vagy alig valamit végeznek Krisztusért. Isten kegyelme nem marad meg sokáig annak az embernek a lelkében, aki nagy kiváltságokat és alkalmakat kapott, de csendben maradt. (Review and Herald, 1899. augusztus 22.) {ChS 89.7}   

There is no time to sleep now,—no time to indulge in useless regrets. He who ventures to slumber now will miss precious opportunities of doing good. We are granted the blessed privilege of gathering sheaves in the great harvest; and every soul saved will be an additional star in the crown of Jesus, our adorable Redeemer. Who is eager to lay off the armor when by pushing the battle a little longer he will achieve new victories and gather new trophies for eternity?—The Review and Herald, October 25, 1881. {ChS 90.1}

Most nincs idő az alvásra – nincs idő szabad folyást engedni a céltalan sajnálkozásnak. Aki megkockáztatja az alvást, drága alkalmakat fog kihagyni a jó cselekvésére. Miénk az áldott kiváltság, hogy kévéket gyűjthessünk a nagy aratásban; és minden egyes megmentett lélek egy-egy újabb csillag lesz Jézus, a mi imádandó Megváltónk koronájában. Ki az, aki most akarná levetni a páncélzatát, amikor ha még egy kicsit folytatja a harcot, újabb diadalokat arathat és újabb babérokat gyűjthet az örökkévalóságnak? (Review and Herald, 1881. október 25.) {ChS 90.1}   

The heavenly messengers are doing their work; but what are we doing? Brethren and sisters, God calls upon you to redeem the time. Draw nigh to God. Stir up the gift that is within you. Let those who have had the opportunity to become familiar with the reasons of our faith, now use this knowledge to some purpose.—Historical Sketches, 288. {ChS 90.2}

A mennyei hírnökök végzik a munkájukat; és mi vajon mit teszünk? Testvéreim, testvérnőim, Isten felszólít benneteket, hogy pótoljátok be az elvesztegetett időt. Közeledjetek Istenhez. Gerjesszétek fel a bennetek levő lelki ajándékot. Azok, akiknek volt alkalmuk megismerkedniük hitünk érveivel, most végre használják is ezt az ismeretet valamire. (Historical Sketches, 288.) {ChS 90.2}   

How can you who repeat the Lord's prayer, “Thy kingdom come, Thy will be done in earth as it is in heaven,” sit at ease in your homes without helping to carry the torch of truth to others? How can you lift up your hands before God and ask His blessing upon yourselves and your families, when you are doing so little to help others?—Historical Sketches, 288. {ChS 90.3}

Hogyan vagytok képesek ti, akik az Úr imádságát mondogatjátok – „Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is…” –, ücsörögni kényelmes otthonaitokban, és nem segíteni az igazság fáklyájának másokhoz való eljuttatásában? Hogyan tudjátok felemelni kezeteket Isten előtt, áldást kérve önmagatokra és családotokra, amikor olyan keveset tesztek mások megsegítésére? (Historical Sketches, 288.) {ChS 90.3}   

There are among us those who, if they would take time to consider, would regard their do-nothing position as a sinful neglect of their God-given talents. Brethren and sisters, your Redeemer and all the holy angels are grieved at your hardness of heart. Christ gave His own life to save souls, and yet you who have known His love make so little effort to impart the blessings of His grace to those for whom He died. Such indifference and neglect of duty is an amazement to the angels. In the judgment you must meet the souls you have neglected. In that great day you will be self-convicted and self-condemned. May the Lord lead you now to repentance. May He forgive His people for neglecting the work in His vineyard which He has given them to do.—Testimonies for the Church 6:425, 426. {ChS 90.4}

Vannak közöttünk olyanok, akik ha rászánnák az időt és leülnének gondolkodni, semmittevésüket az Istentől kapott talentumaikkal szembeni bűnös hanyagságnak tekintenék. Testvéreim, Megváltótok és a szent angyalok bánkódnak szívetek keménysége miatt. Krisztus tulajdon életét adta, hogy lelkeket mentsen meg; ti azonban, akik megismertétek az ő szeretetét, oly csekély erőfeszítést tesztek annak érdekében, hogy megosszátok kegyelmének áldásait azokkal, akikért meghalt. Ez a közönyösség, ez a feladatokkal szembeni hanyagság megütközést vált ki az angyalok között. Az ítéletben szembe kell majd találnod magad azokkal a lelkekkel, akiket elhanyagoltál. A nagy napon önmagadat fogod vádolni és elítélni. Bár az Úr elvezethetne téged a bűnbánatra! Bárcsak megbocsáthatna népének, amiért elhanyagolta a munkát a reá bízott szőlőskertben! (Testimonies, VI, 425–426.) {ChS 90.4}   

What can we say to the slothful church member to make him realize the necessity of unearthing his talent and putting it out to the exchangers? There will be no idler, no slothful one, found inside the kingdom of heaven. O that God would set this matter in all its importance before the sleeping churches! O that Zion would arise and put on her beautiful garments! O that she would shine!—Testimonies for the Church 6:434. {ChS 90.5}

Mit mondhatunk a rest gyülekezeti tagnak, hogy felfogja annak szükségét, hogy kiássa talentumát és elvigye azt a pénzváltók asztalára? A mennyek országában nem lesz egy dologtalan, egy rest sem. Ó, bár Isten teljes súlyában láttatná ezt a kérdést az alvó gyülekezettel! Ó, bár Sion felrezzenne a szunnyadásból, és magára öltené szépséges ruháját! Ó, bár ragyogna Sion! (Testimonies, VI, 434.) {ChS 90.5}   

There is work to be done for those who know not the truth, just such work as was done for you when you were in darkness. It is too late to sleep, too late to become indolent do-nothings. To every one the Householder has given a work. Let us go forward, and not backward. We want a new conversion daily. We want the love of Jesus throbbing in our hearts, that we may be instrumental in saving many souls.—The Review and Herald, June 10, 1880. {ChS 91.1}

Az igazság ismerői számára van egy elvégzésre váró munka, csakúgy, mint ahogy értetek is munkálkodtak, amikor még sötétségben jártatok. Az idő túl előrehaladott ahhoz, hogy tétlenkedjünk, hogy nemtörődöm semmittevők legyünk. A ház Ura mindenkinek kiadta a feladatát. Haladjunk előre és ne hátra! Naponta újra és újra meg kell térni. Akarjuk, hogy Jézus szeretetére dobbanjon a szívünk, akarjuk, hogy eszközök lehessünk a lelkek megmentésében. (Review and Herald, 1880. június 10.) {ChS 91.1}   

The Lord Jesus requires that every soul who claims to be a son or daughter of God, should not only depart from all iniquity, but be abundant in acts of charity, self-denial, and humility. The Lord has presented the working of a certain law of mind and action, that should warn us in regard to our work. He says: “Whosoever hath not, from him shall be taken even that which he seemeth to have.” Those who do not improve upon their opportunities, who do not exercise the grace that God gives them, have less inclination to do so, and finally in a sleepy lethargy, lose that which they once possessed. They make no provision for the future time of need in gaining a large experience, in obtaining an increased knowledge of divine things, so that when trial and temptation come upon them, they may be able to stand. When persecution or temptation comes, this class lose their courage and faith, and their foundation is swept away, because they did not see the need of making their foundation sure. They did not rivet their souls to the eternal Rock.—The Review and Herald, March 27, 1894. {ChS 91.2}

Az Úr Jézus elvárja, hogy minden lélek, aki Isten fiának vagy leányának vallja magát, ne csupán eltávozzon a gonosztól, hanem bővölködjön az irgalmas cselekedetekben, az önmegtagadásban és az alázatosságban. Az Úr bemutatta egy bizonyos gondolkodásmód és cselekedet törvényének működését, amelynek intenie kellene bennünket a munkánkkal kapcsolatban. Így szól: „Akinek nincsen, még amit gondol is, hogy van, elvétetik tőle.” Akik nem használják ki alkalmaikat, akik nem állítják műbe a kegyelmet, amit Istentől nyertek, mind kevesebb hajlandóságot mutatnak rá, hogy végül álmatag levertségükben elveszítsék mindazt, amivel egykor bírtak. Nem tettek félre a szükség idejére, bőséges tapasztalatokat nyerve, gyarapítva az isteni dolgokban való jártasságukat, hogy amikor a próba és a kísértés jön rájuk, megállhassanak. Amikor jön az üldözés és a kísértés, ez az embercsoport elveszíti bátorságát és hitét, házuk alapja pedig kimozdul a helyéből, mert nem gondoltak vele, hogy biztos alapra építsenek. Nem horgonyozták lelküket az örök Kősziklához. (Review and Herald, 1894. március 27.) {ChS 91.2}   

How terrible it will be in the last great day to find that those with whom we have been familiarly associated are separated from us forever; to see the members of our families, perhaps our own children, unsaved; to find those who have visited our homes, and eaten at our tables, among the lost. Then we shall ask ourselves the question, Was it because of my impatience, my un-Christlike disposition; was it because self was not under control, that the religion of Christ became distasteful to them? {ChS 91.3}

Milyen rettenetes lesz látni a végső nagy napon, hogy azok, akikhez oly közel álltunk, mindörökre elválasztatnak tőlünk; látni családunk tagjait, netalán saját gyermekeinket az üdvösséget elvesztők között; és azokat, akik eljártak hozzánk és velünk egy asztalnál étkeztek, az elveszettek között találni. Akkor majd fel kell tennünk magunknak a kérdést: nem az én türelmetlenségem, keresztényietlen viselkedésem okozta mindezt, nem azért esett meg, mert nem fékeztem meg az ént, hogy Krisztus vallása taszító lett számukra? {ChS 91.3}   

The world must be warned of the soon coming of the Lord. We have but a little time in which to work. Years have passed into eternity that might have been improved in seeking first the kingdom of God and His righteousness, and in diffusing the light to others. God now calls upon His people who have great light and are established in the truth, having had much labor bestowed upon them, to work for themselves and for others as they have never done before. Make use of every ability; bring into exercise every power, every intrusted talent; use all the light that God has given you to do others good. Do not try to become preachers, but become ministers for God.—The Southern Watchman, June 20, 1905. {ChS 92.1}

A világot figyelmeztetni kell az Úr hamarosan bekövetkező eljövetelére. Kevés időnk maradt immár a munkálkodásra. Évek vesztek el az örökkévalóság számára; évek, amiket úgy kellett volna kihasználnunk, hogy először Isten országát és annak igazságát keressük, és fényt árasztunk másokra. A Mindenható most felszólítja népét, amely nagy világossággal bír és az igazságban van lecövekelve, és amelyért egykor oly sokat fáradoztak, hogy munkálkodjanak önmagukért és másokért úgy, mint még soha korábban. Állítsatok műbe minden képességet, vegyetek használatba minden erőt, minden rátok bízott talentumot; éljetek minden világossággal, amiket azért árasztott rátok Isten, hogy tegyetek jót másokkal! Ne arra igyekezzetek, hogy prédikátorok, hanem hogy Isten szolgái legyetek. (Southern Watchman, 1905. június 20.) {ChS 92.1}   

Forceful Illustrations

Erőteljes szemléltetések

Divine love has been stirred to its unfathomable depths for the sake of men, and angels marvel to behold in the recipients of so great love a mere surface gratitude. Angels marvel at man's shallow appreciation of the love of God. Heaven stands indignant at the neglect shown to the souls of men. Would we know how Christ regards it? How would a father and mother feel, did they know that their child, lost in the cold and the snow, had been passed by, and left to perish, by those who might have saved it? Would they not be terribly grieved, wildly indignant? Would they not denounce those murderers with wrath hot as their tears, intense as their love? The sufferings of every man are the sufferings of God's child, and those who reach out no helping hand to their perishing fellow beings provoke His righteous anger.—The Desire of Ages, 825. {ChS 92.2}

Az isteni szeretet felfoghatatlan mélységében nyilatkozott meg az emberért, és az angyalok álmélkodnak azon, hogy akik e nagy szeretetben részesültek, bennük ily felületes hálaérzés ébred csak. Az angyalok álmélkodnak azon, hogy az ember mennyire sekély felszínességgel értékeli Isten szeretetét. A menny felháborodottan áll az embereknek a lelkek iránt tanúsított hanyagsága láttán. Akarjuk tudni, minek tekinti ezt Krisztus? Hogyan érezne egy apa vagy egy anya, ha tudná, hogy hóban és fagyban ragadt gyermekük meghalt úgy, hogy hagyták elpusztulni azok, akiknek módjukban állt volna megmenteni őt? Vajon nem emésztené őket az iszonytató bánat, nem háborodnának fel szerfelett? Vajon nem mutatnának e gyilkosokra haraggal, amely oly forró lenne, mint amilyen forrók a könnyeik, és oly heves, mint amilyen a gyermek iránt érzett szeretetük? Minden ember szenvedése Isten fiainak szenvedése, így mindazok, akik nem nyújtanak segítő kezet az elveszés szélén álló embertársuknak, az ő jogos haragját vonják magukra. (The Desire of the Ages, 825.) {ChS 92.2}   

I have read of a man who, journeying on a winter's day through the deep, drifted snow, became benumbed by the cold which was almost imperceptibly stealing away his vital powers. And as he was nearly chilled to death by the embrace of the frost king, and about to give up the struggle for life, he heard the moans of a brother traveler, who was perishing with cold as he was about to perish. His humility was aroused to rescue him. He chafed the ice-clad limbs of the unfortunate man, and, after considerable effort, raised him to his feet; and as he could not stand, he bore him in sympathizing arms through the very drifts he had thought he could never succeed in getting through alone. And when he had borne his fellow traveler to a place of safety, the truth flashed home to him that in saving his neighbor he had saved himself also. His earnest efforts to save another quickened the blood which was freezing in his own veins, and created a healthful warmth in the extremities of the body. These lessons must be forced upon young believers continually, not only be precept, but by example, that in their Christian experience they may realize similar results.—Testimonies for the Church 4:319, 320. {ChS 92.3}

Olvastam egy emberről, aki egy téli napon hatalmas hóförgeteg közepette utazott, dermedt tagokkal vesztegelt a fagyban, amely alig észrevehetően kiszívta belőle az életerőt. Amikor a tél ölelésében már-már halálra fagyott, és azon a ponton volt, hogy feladja az életéért folytatott küzdelmet, meghallotta egy utazó embertársának nyöszörgését, aki csakúgy, mint ő, a fagyhalál szélén állt. Felébredt benne az alázat, hogy megmentse őt. Dörzsölni kezdte a szerencsétlen fagyott végtagjait, és jelentős erőfeszítések árán lábra állította; és minthogy nem tudott megállni, részvétteljes karjában vitte őt ugyanabban a hóförgetegben, amiről azt gondolta, hogy egymaga soha nem tudna átvergődni rajta. Amint utazótársát biztonságos helyre sikerült vinnie, villant át elméjén a tudat, hogy felebarátját megmentve önmagát is megmentette. A másik ember felé irányuló komoly erőkifejtései felgyorsították a már jóformán fagyott ereiben a vérkeringést, és egészséges melegséget hoztak létre a test végpontjaiban. E tanulságot folyamatosan hangsúlyozni kell a fiatal hívők számára, nem csupán parancs formájában, hanem példaadás által is, hogy keresztény tapasztalataikban hasonló eredményeket nyugtázhassanak. (Testimonies, IV, 319–320.) {ChS 92.3}   

You are not to shut yourselves up to yourselves, and be content because you have been blessed with a knowledge of the truth. Who brought the truth to you? Who showed the light of the Word of God to you? God has not given you His light to be placed under a bushel. I have read of an expedition that was sent out in search of Sir John Franklin. Brave men left their homes, and wandered about in the North Seas, suffering privation, hunger, cold, and distress. And what was it all for?—Merely for the honor of discovering the dead bodies of the explorers, or, if possible, to rescue some of the party from the terrible death that must surely come upon them, unless help should reach them in time. If they could but save one man from perishing, they would count their suffering well paid for. This was done at the sacrifice of all their comfort and happiness. {ChS 93.1}

Nem szabad bezárkóznotok magatokba és megelégednetek, mivelhogy részesültetek az igazság megismerésének áldásában. Ki hozta el nektek az igazságot? Ki mutatta meg Isten Igéjének világosságát? Az Úr nem azért adta a világosságát, hogy véka alá rejtsétek. Olvastam a Sir John Franklin megkeresésére indított kutatóútról. Bátor emberek hagyták oda otthonaikat, és járták be keresztül-kasul az Északi-tengert, szenvedve a nélkülözés, az éhség, a hideg és az aggodalom miatt. Mindezt miért? Pusztán azért a tisztességért, hogy megtalálják a felfedezők holttesteit, vagy ha lehetséges, megmentsenek a társaságból egyeseket a rettenetes haláltól, amely egész biztosan rájuk következne, ha csak időben nem érkezik hozzájuk segítség. Ha akár egyetlen embert is mementhettek volna a pusztulástól, úgy tekintették volna, hogy ez szenvedésükért bőven kárpótolta őket. Mindezt kényelmük és boldogságuk feláldozása árán vitték végbe. {ChS 93.1}   

Think of this, and then consider how little we are willing to sacrifice for the salvation of the precious souls around us. We are not compelled to go away from home, on a long and tedious journey, to save the life of a perishing mortal. At our very doors, all about us, on every side, there are souls to be saved, souls perishing,—men and women dying without hope, without God,—and yet we feel unconcerned, virtually saying by our actions, if not by our words, “Am I my brother's keeper?” These men who lost their lives in trying to save others are eulogized by the world as heroes and martyrs. How should we who have the prospect of eternal life before us feel, if we do not make the little sacrifices that God requires of us, for the salvation of the souls of men?—The Review and Herald, August 14, 1888. {ChS 93.2}

Gondoljatok erre, majd ítéljétek meg, mennyire kevéssé állunk készen áldozatot hozni a körülöttünk élő drága lelkek üdvösségéért. Senki nem kényszerít arra bennünket, hogy egy hosszú és fárasztó utazás kedvéért elhagyjuk otthonunkat, hogy megmentsük egy elveszés szélén álló halandó életét. Itt a kapuinknál is vannak, körülöttünk mindenfelé, megmentésre váró, veszendő lelkek – férfiak és nők, akik reménység és Isten nélkül halnak meg, és mi mégsem érzünk nyugtalanságot, és ha szavakkal nem is, de cselekedeteinkkel gyakorlatilag azt mondjuk: „Avagy őrizője vagyok-e az én atyámfiának?” Ezeket a férfiakat, akik mások életét próbálták megmenteni, a világ hősökként és vértanúkként magasztalta. Hogyan kellene akkor nekünk éreznünk, akik számára az örök élet a kilátás, ha nem hozzuk meg azt a kis áldozatot, amit Isten kíván meg tőlünk az emberek lelkének megmentése érdekében? (Review and Herald, 1888. augusztus 14.) {ChS 93.2}   

In a town in New England a well was being dug. When the work was nearly finished, while one man was still at the bottom, the earth caved in and buried him. Instantly the alarm was sent out, and mechanics, farmers, merchants, lawyers, hurried breathlessly to the rescue. Ropes, ladders, spades, and shovels were brought by eager, willing hands. “Save him, O save him!” was the cry. {ChS 94.1}

Egy új-angliai városban kutat ástak. A munka már a végéhez közeledett, amikor is a föld ráomlott egy emberre, aki még a gödör mélyén tartózkodott, és betemette őt. Azonnal segítségért kiáltottak, és kétkezi munkások, földművelők, kereskedők, ügyvédek siettek lélekszakadva a megmentésére. Serény és készséges kezek köteleket, létrákat, ásókat és lapátokat hoztak oda. „Mentsétek ki őt, ó, mentsétek ki őt!” – kiáltoztak itt is, ott is. {ChS 94.1}   

Men worked with desperate energy, till the sweat stood in beads upon their brows and their arms trembled with the exertion. At length a pipe was thrust down, through which they shouted to the man to answer if he were still alive. The response came, “Alive, but make haste. It is fearful in here.” With a shout of joy they renewed their efforts, and at last he was reached and saved, and the cheer that went up seemed to pierce the very heavens. “He is saved!” echoed through every street in the town. {ChS 94.2}

Az emberek határtalan erőbedobással dolgoztak, a verejték patakokban gyöngyözött a szemöldökük felett, karjuk pedig remegett az erőlködéstől. Végül egy csövet dugtak le, azon keresztül kiáltottak le az embernek, hogy megtudják, vajon életben van-e még. A válasz nem késett: „Élek, de siessetek. Rettenetes itt lenn.” Örömkiáltás zúgott fel, és megkettőzött erőfeszítéssel folytatták a munkát, mígnem végre elértek hozzá és megmentették. A keblekből kiszakadó örömujjongás pedig olybá tetszett, hogy szinte áthatol az egeken. „Megmenekült!” – visszhangzott városszerte utcáról utcára. {ChS 94.2}   

Was this too great zeal and interest, too great enthusiasm, to save one man? It surely was not; but what is the loss of temporal life in comparison with the loss of a soul? If the threatened loss of a life will arouse in human hearts a feeling so intense, should not the loss of a soul arouse even deeper solicitude in men who claim to realize the danger of those apart from Christ? Shall not the servants of God show as great zeal in laboring for the salvation of souls as was shown for the life of that one man buried in a well?—Gospel Workers, 31, 32. {ChS 94.3}

Túl nagy volt a buzgalom, az érdeklődés, túl nagy a lelkesedés ahhoz képest, hogy csak egy ember megmentéséről volt szó? Semmiképpen nem. De mit tesz egy földi élet elvesztése egy lélek elveszésével összevetve? Ha egy élet elmúlásának fenyegető réme az emberi szívekben ilyen heves érzelmeket váltott ki, egy lélek elveszésének nem kellene ennél is mélyebb segíteni akarást ébreszteni az emberekben, akik azt állítják, tudják, milyen veszedelemben vannak a Krisztustól távol levők? Nem kellene Isten szolgáinak ugyanolyan nagy buzgalmat tanúsítaniuk a lelkek üdvösségéért való fáradozásban, mint amilyen a kútba temetődött ember életéért küzdve nyilvánult meg? (Gospel Workers, 31–32.) {ChS 94.3}   

Profession vs. Expression

Hitvallás és megvallás

Every important truth received into the heart must find expression in the life. It is in proportion to the reception of the love of Christ that men desire to proclaim its power to others; and the very act of proclaiming it, deepens and intensifies its value to their own souls.—The Review and Herald, February 19, 1889. {ChS 94.4}

Minden fontos igazságnak, amit befogadunk a szívünkbe, kifejezésre kell jutnia az életben. Az emberek Krisztus szeretete befogadásának mértékében vágynak hirdetni annak erejét; maga a hirdetés pedig elmélyíti és növeli annak értékét saját lelkük számára. (Review and Herald, 1889. február 19.) {ChS 94.4}   

Our faith should be prolific of good works; for faith without works is dead.—Testimonies for the Church 4:145. {ChS 95.1}

Hitünknek bővölködnie kell a jó cselekedetekben, mert a hit cselekedetek nélkül megholt. (Testimonies, IV, 145.) {ChS 95.1}   

All who receive the gospel message into the heart will long to proclaim it. The heaven-born love of Christ must find expression.—Christ's Object Lessons, 125. {ChS 95.2}

Mindenki, aki befogadja a szívébe az evangéliumi üzenetet, arra vágyik majd, hogy hirdethesse azt. A mennyei eredetű Krisztus-szeretetnek kifejezésre kell jutnia. (Christ’s Object Lessons, 125.) {ChS 95.2}   

We are to praise God by tangible service, by doing all in our power to advance the glory of His name.—Christ's Object Lessons, 300. {ChS 95.3}

Istent kézzelfogható szolgálattal kell dicsőítenünk, megtéve mindent erőnk szerint neve dicsőségének előbbre vitelére. (Christ’s Object Lessons, 300.) {ChS 95.3}   

Our faith at this time must not stop with an assent to, or belief in, the theory of the third angel's message. We must have the oil of the grace of Christ that will feed the lamp, and cause the light of life to shine forth, showing the way to those who are in darkness.—Testimonies for the Church 9:155. {ChS 95.4}

Hitünk e mostani időben nem állhat meg azon a ponton, hogy helyeseljük, illetve hisszük a három angyal üzenetének elméletét. Rendelkeznünk kell Krisztus kegyelmének olajával, amely táplálja a lámpást és felragyogtatja az élet világosságát, utat mutatva a sötétségben levőknek. (Testimonies, IX, 155.) {ChS 95.4}   

Your spiritual strength and blessing will be proportionate to the labor of love and the good works which you perform.—Testimonies for the Church 3:526. {ChS 95.5}

A lelki erőtök és az áldásotok a szeretetteljes munkálkodással és az elvégzett jó cselekedetekkel lesz arányban. (Testimonies, III, 526.) {ChS 95.5}   

Very much more might be done for Christ if all who have the light of truth would practice the truth.—Testimonies for the Church 9:40. {ChS 95.6}

Sokkal többet tehetnénk Krisztusért, ha mindenki, aki rendelkezik az igazság világosságával, gyakorolná az igazságot. (Testimonies, IX, 40.) {ChS 95.6}   

I was shown that as a people we are deficient. Our works are not in accordance with our faith. Our faith testifies that we are living under the proclamation of the most solemn and important message that was ever given to mortals. Yet in full view of this fact, our efforts, our zeal, our spirit of self-sacrifice, do not compare with the character of the work. We should awake from the dead, and Christ will give us life.—Testimonies for the Church 2:114. {ChS 95.7}

A menny megmutatta nekem, hogy mint nép fogyatkozásokkal terheltek vagyunk. Tetteink nincsenek összhangban hitünkkel. Hitünk arról tesz bizonyságot, hogy a halandóknak valaha adott legünnepélyesebb és legfontosabb üzenet hirdetése idején élünk. Mégis hiába vagyunk teljesen tisztában ezzel a ténnyel, erőfeszítéseink, buzgóságunk, az önfeláldozásban mutatott lelkületünk nem állja ki az összehasonlítást a munka jellegével. Fel kell ébrednünk halottainkból, és Jézus életet ad nekünk. (Testimonies, II, 114.) {ChS 95.7}   

Go forth in faith, and proclaim the truth as if you believed it. Let those for whom you labor see that to you it is indeed a living reality.—Testimonies for the Church 9:42. {ChS 95.8}

Menjetek előre hitben, és hirdessétek az igazságot, ahogy hittetek benne. Hadd lássák azok, akikért munkálkodtok, hogy számotokra ez tényleg élő valóság. (Testimonies, IX, 42.) {ChS 95.8}   

A Christlike life is the most powerful argument that can be advanced in favor of Christianity.—Testimonies for the Church 9:21. {ChS 95.9}

A krisztusi élet a kereszténység mellett felhozható leghatalmasabb érv. (Testimonies, IX, 21.) {ChS 95.9}   

There are many who profess the name of Christ whose hearts are not engaged in His service. They have simply arrayed themselves in a profession of godliness, and by this very act they have made greater their condemnation, and have become more deceptive and more successful agents of Satan in the ruin of souls.—The Review and Herald, March 27, 1888. {ChS 95.10}

Sokan vannak, akik az Üdvözítő nevét vallják, de szívük nincs elkötelezve az ő szolgálatában. Ők pusztán csatlakoztak egy hitvalláshoz, ám e tettükkel csak súlyosbították az ítéletüket, valamint Sátánnak még nagyobb hitető erővel bíró és még sikeresebb eszközei lesznek a lelkek megrontásában. (Review and Herald, 1888. március 27.) {ChS 95.10}   

Those who are watching for the Lord, are purifying their souls by obedience to the truth. With vigilant watching they combine earnest working. Because they know that the Lord is at the door, their zeal is quickened to co-operate with the divine intelligences in working for the salvation of souls. These are the faithful and wise servants who give to the Lord's household “their portion of meat in due season.” They are declaring the truth that is now specially applicable. As Enoch, Noah, Abraham, and Moses each declared the truth for his time, so will Christ's servants now give the special warning for their generation.—The Desire of Ages, 634. {ChS 96.1}

Akik az Úrért őrködnek, megtisztítják lelküket az igazságnak való engedelmesség által. Az éber őrködést buzgó munkálkodással párosítják. Mivelhogy tudják, hogy az Úr az ajtó előtt áll, buzgóságuk megsokszorozódik, hogy a lelkek megmentéséért folytatott munkálkodásban együttműködjenek az isteni eszközökkel. Ezek azok a hű és bölcs szolgák, akiket az Úr gondviselővé tett az ő háznépén, „hogy a maga idejében” adjanak „azoknak eledelt”. Szólják az erre az időre kiváltképpen alkalmazható igazságot. Miként Énokh, Noé, Ábrahám és Mózes is hirdették az ő idejükre érvényes igazságot, akként fogják Krisztus szolgái átadni saját nemzedéküknek a különleges figyelmeztetést. (The Desire of the Ages, 634.) {ChS 96.1}   

Our standing before God depends, not upon the amount of light we have received, but upon the use we make of what we have. Thus even the heathen who choose the right as far as they can distinguish it, are in a more favorable condition than are those who have had great light, and profess to serve God, but who disregard the light, and by their daily life contradict their profession.—The Desire of Ages, 239. {ChS 96.2}

Az, hogy meg tudunk-e állni Isten előtt, nem a kapott világosság mennyiségén, hanem azon múlik, hogyan használjuk azt, amink van. Ily módon még a pogányok is – akik amennyiben képesek különbséget tenni, a jót választják – kedvezőbb helyzetben vannak, mint akiknek nagy volt a világosságuk, és vallják, hogy Istent szolgálják, de figyelemre sem méltatják a világosságot, és mindennapi életükkel ellene vallanak hitüknek. (The Desire of the Ages, 239.) {ChS 96.2}   

It is the privilege of every Christian, not only to look for, but to hasten the coming of our Lord Jesus Christ. Were all who profess His name bearing fruit to His glory, how quickly the whole world would be sown with the seed of the gospel. Quickly the last great harvest would be ripened, and Christ would come to gather the precious grain.—Christ's Object Lessons, 69. {ChS 96.3}

Minden keresztény kiváltsága, hogy ne csak várja, hanem siettesse is a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak az eljövetelét. Ha mindenki, aki az ő nevét vallja, gyümölcsöt teremne a dicsőségére, milyen gyorsan szét lehetne hinteni az egész világban az evangélium magját! Hamar beérne a termés a végső nagy aratásra, a Megváltó pedig eljönne, hogy begyűjtse az értékes gabonát. (Christ’s Object Lessons, 69.) {ChS 96.3}   

Christians should arouse themselves, and take up their neglected duties; for the salvation of their own souls depends upon their individual efforts.—The Review and Herald, August 23, 1881. {ChS 96.4}

A keresztényeknek fel kell serkenniük, és hozzá kell látniuk elhanyagolt feladataikhoz; ugyanis saját lelkük üdvössége egyéni erőfeszítéseiken áll vagy bukik. (Review and Herald, 1881. augusztus 23.) {ChS 96.4}   

True worship consists in working together with Christ. Prayers, exhortation, and talk are cheap fruits, which are frequently tied on; but fruits that are manifested in good works, in caring for the needy, the fatherless, and widows, are genuine fruits, and grow naturally upon a good tree.—The Review and Herald, August 16, 1881. {ChS 96.5}

Az igaz istentisztelet a Krisztussal való együttmunkálkodásban áll. Az imádságok, az intések és a beszéd hitvány gyümölcsök, amik az illetőre vannak aggatva; ám azok a gyümölcsök, amik a jó cselekedetekben (a nélkülözőről, az árván maradottról és az özvegyről való gondoskodásban) mutatkoznak meg, valódiak, és egy jó fán természetes módon nőnek. (Review and Herald, 1881. augusztus 16.) {ChS 96.5}   

Let the individual members of the church take up their appointed work of diffusing as well as receiving light. Not one is excusable in being an idler in the Lord's vineyard.—The Review and Herald, February 19, 1889. {ChS 96.6}

A gyülekezet tagjai egyénenként fogjanak hozzá a számukra kijelölt munkához, ami egyszersmind a világosság árasztása és befogadása. Senkinek nem lehet mentsége arra, ha tétlenkedik az Úr szőlőskertjében. (Review and Herald, 1889. február 19.) {ChS 96.6}   

The doing principle is the fruit that Christ requires us to bear; doing deeds of benevolence, speaking kind words, and manifesting tender regard for the poor, the needy, the afflicted.—The Review and Herald, August 16, 1881. {ChS 97.1}

A „csináld” elve az a gyümölcs, amelynek megtermését Krisztus elvárja tőlünk; a jótékonyság gyakorlása, a kedves szavak, a gyengéd figyelmesség a szegények, a szükségben lévők és a megszomorítottak iránt. (Review and Herald, 1881. augusztus 16.) {ChS 97.1}   

The Samaritan woman who talked with Jesus at Jacob's well had no sooner found the Saviour than she brought others to Him. She proved herself a more effective missionary than His own disciples. The disciples saw nothing in Samaria to indicate that it was an encouraging field. Their thoughts were fixed upon a great work to be done in the future. They did not see that right around them was a harvest to be gathered. But through the woman whom they despised a whole city full were brought to hear Jesus. She carried the light at once to her countrymen. This woman represents the working of a practical faith in Christ.—The Ministry of Healing, 102. {ChS 97.2}

A szamaritánus asszony, aki a Jákób kútjánál beszélgetett Jézussal, alighogy megtalálta az Üdvözítőt, mindjárt másokat is vitt hozzá. Hatékonyabb misszionáriusnak bizonyult, mint a tanítványai. A tanítványok semmi arra utaló jelet nem vettek észre Szamáriában, hogy ez egy ígéretes terület lenne. Gondolataik azon csüngtek, hogy majd nagy munka vár rájuk a jövőben. Észre sem vették, hogy ott helyben mennyi az aratnivaló. Ám az általuk megvetett asszonyon keresztül egy egész város jött el, hogy hallgassa Jézust. A nő azonnal elvitte a világosságot földijeinek. Ő jelképezi a gyakorlatias Krisztus-hit működését. (The Ministry of the Healing, 102.) {ChS 97.2}   

Seventh-day Adventists are making progress, doubling their numbers, establishing missions, and unfurling the banner of truth in the dark places of the earth; and yet the work moves far more slowly than God would have it. [Why?] The members of the church are not individually aroused to put forth the earnest effort they are capable of making, and every branch of the work is crippled by the lack of fervent piety, and devoted, humble, God-fearing laborers. Where are the soldiers of the cross of Christ? Let the God-fearing, the honest, the single-hearted, who look steadfastly to the glory of God, prepare themselves for the battle against error. There are too many faint, cowardly hearts in this hour of spiritual conflict. O that out of weakness they may be made strong, and wax valiant in fight, and put to flight the armies of the aliens!—Historical Sketches, 290. {ChS 97.3}

A hetednapi adventisták fejlődnek, megkettőzik taglétszámukat, missziókat hoznak létre, és kibontják az igazság lobogóját a föld sötétségben levő helyein is; a mű mégis sokkal lassabban halad, mint ahogy azt Isten eltervezte. [Miért?] A gyülekezet tagjai nem serkentek fel, hogy kibontakoztassák azt az erőt, amelyre pedig képesek, és a mű minden egyes ága megbénult a buzgó kegyesség, valamint az odaszentelt, alázatos és istenfélő munkások hiánya miatt. Hol vannak Krisztus keresztjének katonái? A hívő, becsületes, szívben-lélekben egy emberek, akik csakis Isten dicsőségére tekintenek, készülődjenek a tévelygéssel szembeni küzdelemre. A lelki harc ezen órájában túl sok a bágyadt és gyáva szív. Ó, bár a gyengeséget lerázva megerősödnének, felbátorodnának és megfutamítanák az idegenek hadait! (Historical Sketches, 290.) {ChS 97.3}   

It is a universal principle that whenever one refuses to use his God-given powers, these powers decay and perish. Truth that is not lived, that is not imparted, loses its life-giving power, its healing virtue.—The Acts of the Apostles, 206. {ChS 97.4}

Általános törvény, hogy ha valaki nem akarja használni az Istentől kapott képességeit, akkor azok hanyatlásnak indulnak, majd elvesznek. Az igazság, amit nem élünk át és nem osztunk meg, elveszti életadó hatalmát, gyógyító erejét. (The Acts of the Apostles, 206.) {ChS 97.4}   

Nothing will give bone and sinew to your piety like working to advance the cause you profess to love, instead of binding it.—Testimonies for the Church 4:236. {ChS 98.1}

Semmi nem látja el úgy csontokkal és inakkal a vallásosságotokat, mint amikor annak az ügynek az előmenetelén munkálkodtok, ami mellett hitet tesztek, hogy szeretitek, és nem fékezitek azt. (Testimonies, IV, 236.) {ChS 98.1}   

Those who endeavor to maintain Christian life by passively accepting the blessings that come through the means of grace, and doing nothing for Christ, are simply trying to live by eating without working. And in the spiritual as in the natural world, this always results in degeneration and decay.—Steps to Christ, 80, 81. {ChS 98.2}

Némelyek megkísérlik úgy élni a kereszténységet, hogy csak passzívan fogadják el az áldásokat, amelyek a kegyelem eszközein keresztül áramolnak hozzájuk, és nem tesznek semmit Krisztusért. Az ilyenek egyszerűen megpróbálnak úgy élni, hogy csak esznek, de nem dolgoznak. Ez a lelki életben, csakúgy, mint a természet világában, mindig elkorcsosodást és hanyatlást eredményez. (Steps to Christ, 85.) {ChS 98.2}   

Danger Accompanying Missionary Activity

A misszionáriusi tevékenységgel járó veszély

Let us not forget that as activity increases, and we become successful in doing the work that must be accomplished, there is danger of our trusting in human plans and methods. There will be a tendency to pray less, and to have less faith. We shall be in danger of losing our sense of dependence upon God, who alone can make our work succeed; but although this is the tendency, let no one think that the human instrument is to do less. No, he is not to do less, but to do more by accepting the heavenly gift, the Holy Spirit.—The Review and Herald, July 4, 1893. {ChS 98.3}

Ne feledjük el, hogy amint a tevékenység felerősödik, és sikereket érünk el a végzendő munkában, létezik egy veszély, tudniillik hogy emberi tervekben és módszerekben kezdünk bizakodni. Ilyenkor mind kevesebbet imádkozunk, és egyre kisebb lesz a hitünk. Az a veszély fenyeget bennünket, hogy elveszítjük az Istentől való függésünk tudatát, holott egyes-egyedül ez vezethet bennünket sikerre. Ámde csak azért, mert megvan ez a hajlamunk, senki ne gondolkozzon úgy, hogy az emberi eszköznek kevesebbet kell vállalnia. Nem, nem vállalhat kevesebbet, viszont többet fog elvégezni a mennyből jövő ajándék, a Szentlélek elfogadása által. (Review and Herald, 1893. július 4.) {ChS 98.3}   

There will come times when the church will be stirred by divine power, and earnest activity will be the result; for the life-giving power of the Holy Spirit will inspire its members to go forth and bring souls to Christ. But when this activity is manifested, the most earnest workers will be safe only as they depend upon God through constant, earnest prayer. They will need to make earnest supplication that through the grace of Christ they may be saved from taking pride in their work, or of making a savior of their activity. They must constantly look to Jesus, that they may realize that it is His power which does the work, and thus be able to ascribe all the glory to God. We shall be called upon to make most decided efforts to extend the work of God, and prayer to our heavenly Father will be most essential. It will be necessary to engage in prayer in the closet, in the family, and in the church.—The Review and Herald, July 4, 1893. {ChS 98.4}

Jönnek majd idők, amikor a gyülekezetet isteni erő fogja felpezsdíteni, aminek buzgó tettrekészséget eredményez; ugyanis a Szentlélek életadó ereje arra fogja ösztökélni tagjait, hogy elinduljanak és lelkeket hozzanak Krisztushoz. De amikor e készség megnyilvánul, a legbuzgóbb munkások is csak akkor lesznek biztonságban, amikor folyamatos imádság által Istenre támaszkodnak. Könyörögjünk kitartóan, hogy Krisztus kegyelme által meneküljenek meg attól, hogy büszkeséget vigyenek bele a munkába, vagy úgy érezzék, a sok tevés-vevés üdvözíti őket. Állandóan Jézusra kell tekinteniük, hogy megértsék, az ő ereje által halad előre a munka, és így képesek lesznek minden dicsőséget Istennek tulajdonítani. A menny a legeltökéltebb erőfeszítések megtételére szólít fel bennünket, és az Atyát kereső ima alapvető fontossággal bír majd. Szükség lesz imaéletet élni mind a belső szobában, mind a családban és a gyülekezetben. (Review and Herald, 1893. július 4.) {ChS 98.4}   

In the estimation of the rabbis, it was the sum of religion to be always in a bustle of activity. They depended upon some outward performance to show their superior piety. Thus they separated their souls from God, and built themselves up in self-sufficiency. The same dangers still exist. As activity increases, and men become successful in doing any work for God, there is danger of trusting to human plans and methods. There is a tendency to pray less, and to have less faith. Like the disciples, we are in danger of losing sight of our dependence on God, and seeking to make a savior of our activity. We need to look constantly to Jesus, realizing that it is His power which does the work. While we are to labor earnestly for the salvation of the lost, we must also take time for meditation, for prayer, and for the study of the Word of God. Only the work accomplished with much prayer, and sanctified by the merit of Christ, will in the end prove to have been efficient for good.—The Desire of Ages, 362. {ChS 98.5}

A rabbik szemében a vallás netovábbja az, ha valaki állandóan sürög-forog. Kötődtek bizonyos külső teljesítményhez, így bizonyítva az ő magasrendű kegyességüket. Így elszakították a lelküket Istentől, és önelégültek lettek. Ez a veszély ma is fennáll. A tevékeny munka erősödésével, és ahogy az emberek Istenért munkálkodva mind sikeresebbek lesznek, jelentkezik az a veszély, hogy egyre inkább emberi tervekben és módszerekben bíznak. Egyre kevesebb az ima, és egyre kevesebb a hit. Miként a tanítványokat, úgy bennünket is az a veszély fenyeget, hogy szem elől tévesztjük Istentől való függésünket, és igyekszünk a sürgölődést üdvözítő szereppel felruházni. Állandóan Jézusra kell tekintenünk, és tisztában kell lennünk azzal is, hogy az ő ereje által megy előre a munka. Miközben buzgón fáradozunk az elveszett emberek megmentésén, találjunk időt az elmélkedésre, az imára és Isten Igéjének tanulmányozására. Egyes-egyedül a sok imával és a Krisztus érdemeivel megszentelt munka fog a végén a jót hatékonyan képviselő munkának bizonyulni. (The Desire of the Ages, 362.) {ChS 98.5}   

Encouragement to Beginners in Christian Service

Bátorítás azoknak, akik most indulnak Krisztus szolgálatába

The most successful toilers are those who cheerfully take up the work of serving God in little things. Every human being is to work with his life-thread, weaving it into the fabric to help complete the pattern.—Testimonies for the Church 6:115. {ChS 99.1}

Azok lesznek a legsikeresebb teherhordozók, akik örömest szolgálják Istent a kis dolgokban is. Minden embernek magának kell munkálnia élete fonalán, beleszőve azt az anyagba, ily módon egészítve ki a mintát. (Testimonies, VI, 115.) {ChS 99.1}   

We are to make our everyday duties acts of devotion, constantly increasing in usefulness, because we see our work in the light of eternity.—Testimonies for the Church 9:150. {ChS 99.2}

Mindennapi kötelességeinket, az önfeláldozás tetteit állandóan növekvő hasznossággal kell ellátnunk és végeznünk, mert mi a munkánkat az örökkévalóság fényében látjuk. (Testimonies, IX, 150.) {ChS 99.2}   

The Lord has a place for every one in His great plan. Talents that are not needed are not bestowed.—Testimonies for the Church 9:37. {ChS 99.3}

Az Úr mindenkinek juttat helyet az ő nagy tervében. Azokat a talentumokat, amikre nincs szükség, nem osztja ki. (Testimonies, IX, 37.) {ChS 99.3}   

Each has his place in the eternal plan of heaven. Each is to work in co-operation with Christ for the salvation of souls. Not more surely is the place prepared for us in the heavenly mansions than is the special place designated on earth where we are to work for God.—Christ's Object Lessons, 326, 327. {ChS 99.4}

Mindenkinek megvan a maga helye az örök mennyei tervben. Mindenkinek Krisztussal való együttműködésben kell munkálkodnia a lelke üdvösségéért. Nem bizonyosabb a mennyei hajlékokban a helyünk, mint amennyire biztos a földön a számunkra kijelölt hely, ahol Istennek kell dolgoznunk. (Christ’s Object Lessons, 326–327.) {ChS 99.4}   

The Lord has His eye upon every one of His people; He has His plans concerning each.—Testimonies for the Church 6:12. {ChS 99.5}

Az Úr rajta tartja szemét népe minden egyes tagján; terve van mindegyikükre vonatkozóan. (Testimonies, VI, 12.) {ChS 99.5}   

All can do something in the work. None will be pronounced guiltless before God unless they have worked earnestly and unselfishly for the salvation of souls.—Testimonies for the Church 5:395. {ChS 100.1}

Mindenki tud valamit végezni a műben. Senkit nem fog Isten vétektől mentesnek nyilvánítani, ha nem munkálkodott buzgón és önzetlenül a lelkek üdvösségéért. (Testimonies, V, 395.) {ChS 100.1}   

Your duty cannot be shifted upon another. No one but yourself can do your work. If you withhold your light, someone must be left in darkness through your neglect.—Testimonies for the Church 5:464. {ChS 100.2}

Saját kötelességeteket nem helyezhetitek át másokra. A munkátokat csak ti magatok végezhetitek el. Ha visszatartjátok a világosságotokat, hanyagságotok miatt valaki sötétségben marad. {ChS 100.2}   

The humble worker who obediently responds to the call of God may be sure of receiving divine assistance. To accept so great and holy a responsibility is itself elevating to the character. It calls into action the highest mental and spiritual powers, and strengthens and purifies the mind and heart. Through faith in the power of God, it is wonderful how strong a weak man may become, how decided his efforts, how prolific of great results. He who begins with a little knowledge, in a humble way, and tells what he knows, while seeking diligently for further knowledge, will find the whole heavenly treasure awaiting his demand. The more he seeks to impart light, the more light he will receive. The more one tries to explain the Word of God to others, with a love for souls, the plainer it becomes to himself. The more we use our knowledge and exercise our powers, the more knowledge and power we shall have.—Christ's Object Lessons, 354. {ChS 100.3}

Az alázatos munkás, aki engedelmesen válaszol az Úr hívására, bizonyos lehet abban, hogy megkapja a mennyei támogatást. Egy ilyen nagy és szent felelősség elfogadása önmagában is felemelő a jellem számára. A legmagasabb szellemi és lelki erőket állítja műbe, megerősíti és megtisztítja az elmét és a szívet. Csodálatos, hogy az Atya erejébe vetett hit által a gyenge ember milyen erőssé válik, mennyire eltökélt lesz erőfeszítéseiben, mily bővölködő a nagyszerű eredményekben. Aki csekély tudással, de alázattal indul el, és elmondja, amit megismert, s eközben szorgalmasan igyekszik a további ismeretek megszerzésébem, egy egész mennyei tárházra lel, ami mindenkor a szolgálatára áll. Egyre inkább törekszik arra, hogy világosságot adjon át, annál nagyobb világosságban részesül. Minél többet próbálkozik valaki azzal, hogy elmagyarázza Isten Igéjét másoknak a lelkek iránt érzett szeretettel, annál nyilvánvalóbb lesz neki magának is. Ha minél többet használjuk tudásunkat és gyakoroljuk képességeinket, annál több ismeretet és erőt fogunk nyerni. (Christ’s Object Lessons, 354.) {ChS 100.3}   

Let every one labor for God and for souls; let each show wisdom, and never be found in idleness, waiting for some one to set him to work. The “some one” who could set you to work is overcrowded with responsibilities, and time is lost in waiting for his directions. God will give you wisdom in reforming at once; for the call is still made, “Son, go work today in My vineyard.” “Today if ye will hear His voice, harden not your hearts.” Hebrews 3:7, 8. The Lord prefaces the requirement with the endearing word “son.” How tender, how compassionate, yet withal, how urgent! His invitation is also a command.—Counsels to Parents, Teachers, and Students, 419. {ChS 100.4}

Mindenki fáradozzék Istenért és a lelkekért; mindenki tanúsítson bölcsességet, és senki ne henyéljen, arra várva, hogy majd valaki munkába állítja őt. Az a „valaki”, aki bevezethetne titeket a szolgálatba, maga is túl van terhelve feladatokkal, és addig is, míg az ő iránymutatására vártok, időt veszítetek. Az Örökkévaló megadja nektek a bölcsességet ahhoz, hogy tüstént megújuljatok; mert még mindig hangzik a felhívás: „Eredj, fiam, munkálkodjál ma az én szőlőmben! Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket!” (Zsid 3:7–8) Az Úr a parancsát a kedveskedő „fiam” megszólítással vezeti be. Mennyire gyengéd és együtt érző, mindazonáltal milyen sürgető! Meghívása parancs is egyben. (Counsels to Teachers, 419.) {ChS 100.4}   

Strength to resist evil is best gained by aggressive service.—The Acts of the Apostles, 105. {ChS 100.5}

A gonosznak való ellenálláshoz az erőt leginkább az előretörő szolgálat által nyerjük meg. (The Acts of the Apostles, 105.) {ChS 100.5}   

Every act, every deed of justice and mercy and benevolence, makes music in heaven.—The Review and Herald, August 16, 1881. {ChS 100.6}

A jogosság, a könyörületesség és a jóakarat minden egyes tette zene a menny számára. (Review and Herald, 1881. augusztus 16.) {ChS 100.6}   

The spirit of Christ is a missionary spirit. The very first impulse of the renewed heart is to bring others also to the Saviour.—The Great Controversy, 70. {ChS 101.1}

Krisztus lelkülete misszionáriusi lelkület. A megújult szív számára a legelső indíttatás az, hogy más embereket vigyen az Üdvözítőhöz. (The Great Controversy, 70.) {ChS 101.1}   

The only way to grow in grace is to be interestedly doing the very work Christ has enjoined upon us to do.—The Review and Herald, June 7, 1887. {ChS 101.2}

A kegyelemben való növekedés egyetlen útja az, ha mély érdeklődéssel végezzük a Krisztus által reánk hagyott munkát. (Review and Herald, 1887. június 7.) {ChS 101.2}   

You are not to wait for great occasions or to expect extraordinary abilities before you go to work for God.—Steps to Christ, 83. {ChS 101.3}

Ne várjatok nagy alkalmakra, ne számítsatok különleges képességekre, mielőtt munkába állnátok, hogy Istennek dolgozzatok. (Steps to Christ, 87.) {ChS 101.3}   

The man who blesses society, and makes a success of life, is the one who, whether educated or uneducated, uses all his powers in the service of God and his fellow men.—The Southern Watchman, April 2, 1903. {ChS 101.4}

Az az ember lesz áldás a társadalom számára és él sikeresen, legyen egyébként bár műveltebb vagy kevésbé művelt, aki minden erejét Isten és embertársai szolgálatára veti latba. (Southern Watchman, 1903. április 2.) {ChS 101.4}   

Many whom God has qualified to do excellent work accomplish very little, because they attempt little.—Christ's Object Lessons, 331. {ChS 101.5}

Sokan, akiket Isten elsőrendű munka véghezvitelére jelölt ki, nagyon keveset végeznek el, mert nagyon kevésre törekszenek. (Christ’s Object Lessons, 331.) {ChS 101.5}   

If you fail ninety-nine times in a hundred, but succeed in saving the one soul from ruin, you have done a noble deed for the Master's cause.—Testimonies for the Church 4:132. {ChS 101.6}

Ha százból kilencvenkilencszer kudarcot vallasz, de egy lelket sikerül megmentened a pusztulásból, nemes cselekedetet vittél véghez a Mester ügyében. (Testimonies, IV, 132.) {ChS 101.6}   

The relations between God and each soul are as distinct and full as though there were not another soul upon the earth to share His watchcare, not another soul for whom He gave His beloved Son.—Steps to Christ, 100. {ChS 101.7}

Az Isten és az egyes lelkek között külön-külön fennálló kapcsolat annyira teljes és megkülönböztetett, mintha nem lenne más lélek, akiért az ő egyszülött Fiát adta. (Steps to Christ, 105.) {ChS 101.7}   

The Lord sees and understands, and He will use you, despite your weakness, if you offer your talent as a consecrated gift to His service; for in active, disinterested service the weak become strong and enjoy His precious commendation. The joy of the Lord is an element of strength. If you are faithful, the peace that passeth all understanding will be your reward in this life, and in the future life you will enter into the joy of your Lord.—Testimonies for the Church 8:34. {ChS 101.8}

Az Úr lát és megért téged, és gyengeséged dacára is felhasznál, amennyiben talentumodat az ő szolgálatára szentelt ajándék gyanánt ajánlod fel; a tevékeny és önzetlen szolgálatban ugyanis a gyengék erősek lesznek, és az ő drága, dicsérő szavaiban gyönyörködhetnek majd. Az Úr öröme az erő egyik alkotóeleme. Ha hűséges vagy, a minden értelmet felülhaladó békesség lesz jutalmad ebben az életben, az eljövendőben pedig bemehetsz Urad örömébe. (Testimonies, VIII, 34.) {ChS 101.8}   

Persons of little talent, if faithful in keeping their hearts in the love of God, may win many souls to Christ. Harlan Page was a poor mechanic of ordinary ability and limited education; but he made it his chief business to seek to advance the cause of God, and his efforts were crowned with marked success. He labored for the salvation of his fellow men in private conversation and in earnest prayer. He established prayer meetings, organized Sunday schools, and distributed tracts and other religious reading. And on his deathbed, with the shadow of eternity resting upon his countenance, he was able to say, “I know that it is all of God's grace, and not through any merit of anything that I have done; but I think I have evidence that more than one hundred souls have been converted to God through my personal instrumentality.”—Testimonies for the Church 5:307, 308. {ChS 101.9}

A kevés talentummal rendelkező emberek is ha híven megőrzik szívüket Isten szeretetében, sok lelket nyerhetnek meg Krisztusnak. Harlan Page szegény kétkezi munkás volt, átlagos képességekkel és csekély műveltséggel; legfőbb törekvése azonban az volt, hogy előmozdítsa Isten ügyét, és erőfeszítéseit határozott siker koronázta. Embertársai üdvéért fáradozott akár magánbeszélgetésekben, akár buzgó imában. Imaórákat indított el, vasárnapi iskolát szervezett, traktátusokat és egyéb vallási olvasmányokat terjesztett. Halálos ágyán pedig, ábrázatán az örökkévalóság tükörképével, el tudta mondani: „Tudom, hogy mindez Isten kegyelme, és amit elvégeztem, abban nem volt senkinek semmilyen érdeme; de úgy gondolom, bizonyságom van rá, hogy személyes közreműködésem által száznál több lélek tért Istenhez.” (Testimonies, V, 307–308.) {ChS 101.9}   

This world is not the Christian's heaven, but merely the workshop of God, where we are to be fitted up to unite with sinless angels in a holy heaven.—Testimonies for the Church 2:187. {ChS 102.1}

Ez a világ nem a keresztény menny, hanem pusztán Isten műhelye, ahol alkalmassá tétetünk arra, hogy a szent mennyben a bűntelen angyalok társaságába kerüljünk. (Testimonies, II, 187.) {ChS 102.1}   

The humblest and poorest of the disciples of Jesus can be a blessing to others. They may not realize that they are doing any special good, but by their unconscious influence they may start waves of blessing that will widen and deepen, and the blessed results they may never know until the day of final reward. They do not feel or know that they are doing anything great. They are not required to weary themselves with anxiety about success. They have only to go forward quietly, doing faithfully the work that God's providence assigns, and their life will not be in vain. Their own souls will be growing more and more into the likeness of Christ; they are workers together with God in this life, and are thus fitting for the higher work and the unshadowed joy of the life to come.—Steps to Christ, 83. {ChS 102.2}

Jézus legegyszerűbb és legszegényebb tanítványa is áldás lehet mások számára. Talán nem is gondolnak arra, hogy most valami különlegesen jót művelnek, mindazonáltal akaratlan befolyásuknak köszönhetően az áldások olyan hullámait indíthatják el, amelyek szélesednek és elmélyülnek, és az áldott eredményeket talán soha nem ismerik meg, míg el nem jön a végső jutalmazás napja. Nem érzékelik, nem tudják, hogy nagy dolgot vinnének véghez. Senki nem kéri tőlük, hogy a siker miatti aggodalmaskodással csigázzák el magukat. Egy a dolguk, hogy nyugodtan menjenek előre, elvégezve híven a munkát, amit az Isten gondviselése jelöl ki számukra, és akkor életük nem lesz hiábavaló. Saját lelkük is egyre jobban elváltozik Krisztus hasonlatossága szerint; a Megváltó munkatársai ők ebben az életben, ily módon készülve a magasabb rendű munkára és az eljövendő élet semmitől be nem árnyékolt örömeire. (Steps to Christ, 88.) {ChS 102.2}   

There are many who have given themselves to Christ, yet who see no opportunity of doing a large work or making great sacrifices in His service. These may find comfort in the thought that it is not necessarily the martyr's self-surrender which is most acceptable to God; it may not be the missionary who has daily faced danger and death, that stands highest in heaven's records. The Christian who is such in his private life, in the daily surrender of self, in sincerity of purpose and purity of thought, in meekness under provocation, in faith and piety, in fidelity in that which is least, the one who in the home life represents the character of Christ,—such a one may in the sight of God be more precious than even the world-renowned missionary or martyr.—Christ's Object Lessons, 403. {ChS 102.3}

Sokan vannak, akik átadták magukat Krisztusnak, mégsem vesznek észre semmilyen alkalmat nagy munka elvégzésére vagy áldozatok meghozatalára az ő szolgálatában. Ők, meglehet, abban a gondolatban találnak megnyugvást, hogy nem szükségképpen a vértanú saját akaratáról való lemondása tesz leginkább kedvessé bennünket Isten előtt; lehet, hogy nem is a veszéllyel és a halállal naponta szembenéző misszionárius neve van legfelül a mennyei feljegyzésekben. A keresztény, aki a magánéletében, az én naponkénti feladásában, szándéka őszinteségében, a gondolat tisztaságában, a bántások közepette tanúsított szelídségében, a hitben és a kegyességben, a legkisebb dolgokban való hűségében így viseli magát, akinek az otthoni élete Krisztus jellemét ábrázolja ki – az ilyen Isten szemében akár a világhírű misszionáriusnál és a vértanúnál is értékesebb lehet. (Christ’s Object Lessons, 403.) {ChS 102.3}   

Not the amount of labor performed, or its visible results, but the spirit in which the work is done, makes it of value with God.—Christ's Object Lessons, 397. {ChS 103.1}

Nem a befektetett munka mennyisége vagy annak látható eredménye, hanem a lelkület, amellyel a feladatot végzik, teszi azt értékessé Isten előtt. (Christ’s Object Lessons, 397.) {ChS 103.1}   

The approval of the Master is not given because of the greatness of the work performed, because many things have been gained, but because of the fidelity in even a few things. It is not the great results we attain, but the motives from which we act, that weigh with God. He prizes goodness and faithfulness more than the greatness of the work accomplished.—Testimonies for the Church 2:510, 511. {ChS 103.2}

A Mester dicséretét nem az elvégzett feladat nagysága váltja ki, mivelhogy sok dologra tettünk szert, hanem a hűség, amit a legkisebb megbízásunkban is tanúsítunk. Nem az elért nagy eredmények, hanem a mozgató indítékok esnek nagy súllyal latba Istennél. Többre értékeli a jóságot és a hűséget, mint a véghezvitt munka nagyságát. (Testimonies, II, 510–511.) {ChS 103.2}   

Do not pass by the little things, and look for a large work. You might do successfully the small work, but fail utterly in attempting a large work, and fall into discouragement. Take hold wherever you see that there is work to be done. Whether you are rich or poor, great or humble, God calls you into active service for Him. It will be by doing with your might what your hands find to do that you will develop talent and aptitude for the work. And it is by neglecting your daily opportunities that you become fruitless and withered. This is why there are so many fruitless trees in the garden of the Lord.—Testimonies for the Church 9:129. {ChS 103.3}

Ne menj el a kicsiny dolgok mellett, mert hogy te a nagy munkára vársz. Sikerrel végezheted el a kis feladatot is, de teljes kudarcot vallhatsz a nagy munkákkal próbálkozva, és ilyenkor a csüggedés lesz úrrá rajtad. Bárhol is elvégzésre váró munkát látsz, vágj bele! Akár gazdag vagy, akár szegény, nagy vagy kicsi, Isten az érte elvégzendő tevékeny szolgálatra hív el. Ez pedig abból áll majd, hogy minden erőddel végzed, amit a kezed talál, és fejleszted talentumaidat és munkára való alkalmasságodat. A naponként adódó alkalmak elhanyagolása által leszel gyümölcstelen és kiszáradt fa. Ezért van oly sok terméketlen fa az Úr kertjében. (Testimonies, IX, 129.) {ChS 103.3}   

The Lord desires us to use every gift we have; and if we do this, we shall have greater gifts to use. He does not supernaturally endow us with the qualifications we lack; but while we use that which we have, He will work with us to increase and strengthen every faculty. By every wholehearted, earnest sacrifice for the Master's service, our powers will increase.—Christ's Object Lessons, 353, 354. {ChS 103.4}

Isten azt kívánja tőlünk, hogy használjunk minden ajándékot, amellyel bírunk; és ha így teszünk, még nagyobb ajándékaink is lesznek, amiket használhatunk. Nem adja nekünk ajándékainkat természetfeletti módon a hiányzó képesítése; de miközben használjuk azt, amink van, együtt munkálkodik velünk abban, hogy gyarapítson és erősítsen minden egyes képességet. A teljes szívű, buzgó áldozat a Mester szolgálatában növelni fogja erőnket. (Christ’s Object Lessons, 353–354.) {ChS 103.4}   

Christ's heart is cheered by the sight of those who are poor in every sense of the term; cheered by His view of the ill-used ones who are meek; cheered by the seemingly unsatisfied hungering after righteousness, by the inability of many to begin. He welcomes, as it were, the very condition of things that would discourage many ministers.—Gospel Workers, 37. {ChS 103.5}

Krisztus szíve megindul azok láttán, akik a szó minden értelmében szegények; megsajnálja az igazságtalanul bántott szelídeket és az igazság után éhező embereket, akik szemmel láthatóan nem nyertek kielégülést, s megindul a sok-sok emberen, akik nem tudják, hogyan fogjanak hozzá a munkához. Ő mintegy tárt karokkal fogadja a dolgok azon állapotát, amely sok lelkészt elcsüggesztene. (Gospel Workers, 37.) {ChS 103.5}   

We need not go to heathen lands, or even leave the narrow circle of the home, if it is there that our duty lies, in order to work for Christ. We can do this in the home circle, in the church, among those with whom we associate, and with whom we do business.—Steps to Christ, 81. {ChS 103.6}

Nem kell elmennünk pogány országokba, vagy akár kilépnünk otthonunk szűk köréből, ha oda szólít a kötelességünk, hogy Jézusért munkálkodjunk. Végezhetjük ezt családi körben, a gyülekezetben, akár azok között, akikkel kapcsolatba kerülünk vagy akikkel üzletelünk. (Steps to Christ, 86.) {ChS 103.6}   

If we are making the life and teachings of Christ our study, every passing event will furnish a text for an impressive discourse.—Testimonies for the Church 9:63. {ChS 104.1}

Ha Krisztus életét és tanítását tesszük tanulmányunk tárgyává, valamennyi lezajlódó esemény egy mély benyomást keltő tanulmányhoz ír szöveget. (Testimonies, IX, 63.) {ChS 104.1}   

The life on earth is the beginning of the life in heaven; education on earth is an initiation into the principles of heaven; the life-work here is a training for the life-work there. What we now are, in character and holy service, is the sure foreshadowing of what we shall be.—Education, 307. {ChS 104.2}

A földi élet a mennyeinek a kezdete; a földi oktatás beavatás a mennyei elvekbe; az itteni életen át tartó szolgálat felkészülés az ottani életen át tartó munkára. Amik most vagyunk jellemben és szent szolgálatban, bizonyosan előképe annak, amik leszünk. (Education, 307.) {ChS 104.2}   

Those who reject the privilege of fellowship with Christ in service, reject the only training that imparts a fitness for participation with Him in His glory. They reject the training that in this life gives strength and nobility of character.—Education, 264. {ChS 104.3}

Akik visszautasítják a kiváltságot, hogy Krisztussal együtt szolgáljanak, elutasítják az egyetlen olyan felkészítést, amely alkalmassá teszi őket arra, hogy részt nyerjenek vele az ő dicsőségében és ami jellemerővel és jellemszépséggel ajándékozza meg őket ebben az életben. (Education, 264.) {ChS 104.3}   

Let none suppose that they can live a life of selfishness, and then, having served their own interests, enter into the joy of their Lord. In the joy of unselfish love they could not participate. They would not be fitted for the heavenly courts. They could not appreciate the pure atmosphere of love that pervades heaven. The voices of the angels and the music of their harps would not satisfy them. To their minds the science of heaven would be as an enigma.—Christ's Object Lessons, 364, 365. {ChS 104.4}

Senki ne gondolja, hogy önzően élhetnek, majd miután saját érdekeiket szolgálták, bemehetnek Uruk örömébe. Nem lehet részük az önzetlen szeretet örömében. Nem lennének alkalmasak a mennyei udvarban való megjelenésre. Nem tudnák értékelni azt a tiszta légkört, ami a mennyet áthatja. Az angyalok éneke és hárfajátéka nem szerezne nekik örömet. A mennyei tudás az ő elméjük számára rejtély lenne. (Christ’s Object Lessons, 364–365.) {ChS 104.4}   

Christ calls upon us to labor patiently and perseveringly for the thousands perishing in their sins, scattered in all lands, like wrecks on a desert shore. Those who share in Christ's glory must share also in His ministry, helping the weak, the wretched, and the despondent.—Testimonies for the Church 9:31. {ChS 104.5}

Krisztus felszólít bennünket, hogy munkálkodjunk kitartóan és béketűréssel a bűneikben elvesző ezrekért, akik mint kihalt parton veszteglő roncsok élnek szanaszét a világban. Akiknek részük van a Megváltó dicsőségében, részt kell vállalniuk az ő szolgálatában is, segítve a gyengéket, a nyomorultakat és a csüggedőket. (Testimonies, IX, 31.) {ChS 104.5}   

The common people are to take their place as workers. Sharing the sorrows of their fellow men as the Saviour shared the sorrows of humanity, they will by faith see Him working with them.—Testimonies for the Church 7:272. {ChS 104.6}

Az egyszerű embereknek el kell foglalniuk helyüket mint munkások. Osztozva felebarátaik bánatában, amiként az Üdvözítő is az emberiség bajaiban, hit által látni fogják őt, amint velük munkálkodik. (Testimonies, VII, 272.) {ChS 104.6}   

Christ is sitting for His portrait in every disciple. Every one God has predestinated to be “conformed to the image of His Son.” In every one Christ's long-suffering love, His holiness, meekness, mercy, and truth, are to be manifested to the world.—The Desire of Ages, 827. {ChS 104.7}

Jézus áll követendő mintaként minden tanítvány előtt. Isten valamennyi gyermekére nézve előre elrendelte, „hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek” (Rm 8:29). Mindenkiben Krisztus hosszútűrő szeretetének, szentségének, szelídségének, irgalmának kell megmutatkoznia és igazságának feltárulnia. (The Desire of the Ages, 827.) {ChS 104.7}   

The call to place all on the altar of service comes to each one. We are not all asked to serve as Elisha served, nor are we all bidden to sell everything we have; but God asks us to give His service the first place in our lives, to allow no day to pass without doing something to advance His work in the earth. He does not expect from all the same kind of service. One may be called to ministry in a foreign land; another may be asked to give of his means for the support of gospel work. God accepts the offering of each. It is the consecration of the life and all its interests, that is necessary. Those who make this consecration, will hear and obey the call of Heaven.—Prophets and Kings, 221. {ChS 105.1}

Mindnyájunkhoz szól a felhívás, hogy helyezzünk mindent a szolgálat oltárára. Isten nem mindenkit kér meg arra, hogy úgy szolgáljon, mint Elizeus, de arra sem szólít fel mindenkit, hogy adja el mindenét, amije van. Azt azonban kéri, hogy az ő szolgálatát tegyük az első helyre az életünkben, és ne engedjünk egyetlen napot sem elmúlni anélkül, hogy ne tettünk volna valamit műve előbbre vitelére. Isten nem ugyanazt a munkát várja el mindnyájunktól. Az egyiket külhonban teljesítendő szolgálatra hív el; a másiktól talán azt kéri, hogy adjon a javaiból az evangélium támogatására. Az Úr elfogadja kinek-kinek a felajánlását. Az élet és minden ahhoz fűződő érdek odaszentelése, ami szükséges. Akik ily módon odaszentelődnek, azok meghallják a menny hívását és engedelmeskednek annak. (Prophets and Kings, 221.) {ChS 105.1}   

The worldly wise man, who meditates and plans, and whose business is ever in his mind, should seek to become wise in matters of eternal interest. If he would put forth as much energy to secure the heavenly treasure and the life which measures with the life of God as he does to secure worldly gain, what could he not accomplish?—Testimonies for the Church 6:297. {ChS 105.2}

Az e világ szerint bölcs embernek, aki gondolkodik és tervez, és akinek üzleti dolgai szüntelen ott forognak az elméjében, arra kell igyekeznie, hogy az örökkévaló érdekekhez kapcsolódó dolgokban váljon bölccsé. Ha ugyanannyi erőt fejtene ki a mennyei kincs és annak az életnek a biztosítása érdekében, amely Isten életével mérhető össze, amennyi erőt földi nyeresége érdekében fejt ki, mi az, amit ne tehetne meg? (Testimonies, VI, 297.) {ChS 105.2}   

God will move upon men in humble positions to declare the message of present truth. Many such will be seen hastening hither and thither, constrained by the Spirit of God to give the light to those in darkness. The truth is as a fire in their bones, filling them with a burning desire to enlighten those who sit in darkness. Many, even among the uneducated, will proclaim the word of the Lord. Children will be impelled by the Holy Spirit to go forth to declare the message of heaven. The Spirit will be poured out upon those who yield to His promptings. Casting off man's binding rules and cautious movements, they will join the army of the Lord.—Testimonies for the Church 7:26, 27. {ChS 105.3}

Isten alacsony állásokban levő emberek által fog munkálkodni, hogy kijelentse a jelenvaló igazság üzenetét. Sokakat fogunk az ilyenek között látni, amint ide-oda sietnek, a Szentlélektől kényszerítve, hogy átadják a világosságot a sötétségben élő embereknek. Az igazság olyan, mint a tűz a csontjaikban, ami égő vággyal tölti be őket, hogy megvilágosítsák a sötétségben ülőket. Még az iskolázatlan emberek közül is sokan fogják hirdetni az Úr beszédét. Isten Lelke gyermekeket fog arra késztetni, hogy elinduljanak és szólják a mennyei üzenetet. A Lélek kitöltetik azokra, akik engednek az ő késztetéseinek. Lerázva magukról az őket kötő emberi törvényeket és az elővigyázatoskodást, csatlakozni fognak az Úr seregéhez. (Testimonies, VII, 26–27.) {ChS 105.3}   

The Christian Life in Landscape

A keresztény élet látképe

The heart that receives the word of God is not as a pool that evaporates, not like a broken cistern that loses its treasure. It is like the mountain stream, fed by unfailing springs, whose cool, sparkling waters leap from rock to rock, refreshing the weary, the thirsty, the heavy-laden. It is like a river constantly flowing, and as it advances, becoming deeper and wider, until its life-giving waters are spread over all the earth. The stream that goes singing on its way, leaves behind its gift of verdure and fruitfulness. The grass on its banks is a fresher green, the trees have a richer verdure, the flowers are more abundant. When the earth lies bare and brown under the summer's scorching heat, a line of verdure marks the river's course. {ChS 105.4}

Az Isten beszédét befogadó szív nem olyan, mint a vizét elpárologtató tavacska vagy a repedezett kút, amely elveszti kincsét, hanem a kiapadhatatlan források által táplált hegyi patakhoz hasonlít, amelynek friss, habzó vize szikláról csörgedezik, felüdítve a fáradt, szomjas, teher alatt roskadozó embert. Hasonló a szüntelen áramló folyóhoz, amely útjában egyre mélyül és szélesedik, míg életadó vize szét nem árad az egész földre. A csobogva haladó patak hátrahagyja ajándékait, a zöldellő természetet és a termékeny földet. Partján üdébb a fű, dúsabb a fa lombja és több virág nyílik. Amikor a föld rőtre és barnára ég a Nap perzselő hevétől, a folyó medrét zöldellő sáv jelzi. {ChS 105.4}   

So it is with the true child of God. The religion of Christ reveals itself as a vitalizing, pervading principle, a living, working, spiritual energy. When the heart is opened to the heavenly influence of truth and love, these principles will flow forth again like streams in the desert, causing fruitfulness to appear where now are barrenness and dearth.—Prophets and Kings, 233, 234. {ChS 106.1}

Így van ez Isten hűséges gyermekeivel is. Krisztus vallása éltető, mindent átható elvekben és élő, tevékeny lelkiségben mutatkozik meg. Ha szívünk nyitott az igazság és a szeretet mennyei befolyása előtt, ezek az elvek úgy áradnak tova, mint a patakok a kietlen pusztában, gyümölcsöt teremve ott, ahol most sivárság és terméketlenség honol. (Prophets and Kings, 233–234.) {ChS 106.1}   

The Christian's Watchwords

A keresztény ember jelszavai

There are three watchwords in the Christian life, which must be heeded if we would not have Satan steal a march upon us; namely, Watch, Pray, Work.—Testimonies for the Church 2:283. {ChS 106.2}

A keresztény életben három jelszó van, amire ügyelnünk kell, ha nem akarjuk, hogy Sátán rajtunk üssön, nevezetesen: Vigyázz, imádkozz, dolgozz! (Testimonies, II, 283.) {ChS 106.2}   

Every soul that has made a profession of Christ has pledged himself to be all that it is possible for him to be as a spiritual worker, to be active, zealous, and efficient in his Master's service. Christ expects every man to do his duty; let this be the watchword throughout the ranks of His followers.—Testimonies for the Church 5:460. {ChS 106.3}

Minden lélek, amely vallást tett Krisztusról, elkötelezte magát, hogy mindenné lesz, ami számára lehetséges, és lelki munkásként tevékeny, buzgó és hatékony Mestere szolgálatában. Krisztus minden embertől elvárja, hogy végezze kötelességét; ez legyen a jelszó követői táborában. (Testimonies, V, 460.) {ChS 106.3}   

A Spiritual Paralytic

Lelki bénultság

Strength comes by exercise. All who put to use the ability which God has given them, will have increased ability to devote to His service. Those who do nothing in the cause of God, will fail to grow in grace and in the knowledge of the truth. A man who would lie down and refuse to exercise his limbs, would soon lose all power to use them. Thus the Christian who will not exercise his God-given powers, not only fails to grow up into Christ, but he loses the strength which he already had; he becomes a spiritual paralytic. It is those who, with love for God and their fellow men, are striving to help others, that become established, strengthened, settled, in the truth. The true Christian works for God, not from impulse, but from principle; not for a day or a month, but during the entire period of life.—Testimonies for the Church 5:393. {ChS 106.4}

Az erő a mozgásból nyerhető. Mindenki, aki műbe állítja Istentől kapott képességét, gyarapodik a talentumokban, amiket az ő szolgálatára szentelhet. Akik semmit nem tesznek az Úr művéért, nem fognak növekedni a kegyelemben és az igazság ismeretében. Az az ember, aki csak heverészik és nem mozgatja végtagjait, minden ereje, ami a használatukhoz kell, el fogja hagyni. Ily módon az a keresztény is, aki nem használja Isten adta erejét, nemcsak hogy nem növekedik Krisztusban, hanem a már meglevő erejét is elveszti, és lelki bénává lesz. Azok, akik Isten és felebarátaik iránti szeretettel törekszenek másoknak segíteni, lesznek megalapozottak, erősek és szilárdak az igazságban. Az igaz keresztény az Úrért munkálkodik, nem ösztönzésre, hanem elvből; nem csak egy napig vagy egy hónapig, hanem teljes életében. (Testimonies, V, 393.) {ChS 106.4}   

The Sure Remedy

A biztos orvosság

For the disheartened there is a sure remedy,—faith, prayer, work. Faith and activity will impart assurance and satisfaction that will increase day by day. Are you tempted to give way to feelings of anxious foreboding or utter despondency? In the darkest days, when appearances seem most forbidding, fear not. Have faith in God. He knows your need. He has all power. His infinite love and compassion never weary. Fear not that He will fail of fulfilling His promise. He is eternal truth. Never will He change the covenant He has made with those who love Him. And He will bestow upon His faithful servants the measure of efficiency that their need demands.—Prophets and Kings, 164, 165. {ChS 107.1}

Létezik egy biztos orvosság az elcsüggedtek számára: a hit, az ima és a munka. A hit és a tevékenység napról napra növekvő bizonyosságot és megelégedést ad. Kísért a gondolat, hogy átengedd magadat a nyugtalanító balsejtelmeknek és a teljes csüggedésnek? A legsötétebb napokban se félj, még ha a látszat mindennél is félelmetesebb! Legyen hited Istenben! Ő tudja, mire van szükséged. Övé minden hatalom. Végtelen szeretete és könyörülete soha nem fogy el. Ne félj attól, hogy nem váltja be az ígéretét. Ő az örök igazság. Soha nem mondja fel szövetségét, amelyet az őt szeretőkkel kötött. Hűséges szolgáit a szükségletük szerinti mértékben ruházza fel teljesítőképességgel. (Prophets and Kings, 164–165.) {ChS 107.1}   

There is but one genuine cure for spiritual laziness, and that is work,—working for souls who need your help.—Testimonies for the Church 4:236. {ChS 107.2}

Csupán egy valódi orvosság létezik a lelki restségre, ez pedig a munka – éspedig a segítségedre szoruló lelkekért végzett szolgálat. (Testimonies, IV, 236.) {ChS 107.2}   

This is the recipe that Christ has prescribed for the fainthearted, doubting, trembling soul. Let the sorrowful ones, who walk mournfully before the Lord, arise and help some one who needs help.—Testimonies for the Church 6:266. {ChS 107.3}

Ez az a recept, amit Krisztus felírt a félénk, kételkedő, remegő léleknek. A bánattal terheltek, akik gyászos ábrázattal járkálnak az Úr előtt, serkenjenek fel és segítsenek valakit, akinek támogatásra van szüksége. (Testimonies, VI, 266.) {ChS 107.3}   

Christians who are constantly growing in earnestness, in zeal, in fervor, in love,—such Christians never backslide.—The Review and Herald, June 7, 1887. {ChS 107.4}

Azok a keresztények, akik állandóan növekednek a komolyságban, a buzgóságban, az odaadásban és a szeretetben – soha nem esnek vissza. (Review and Herald, 1887. június 7.) {ChS 107.4}   

It is those who are not engaged in this unselfish labor who have a sickly experience, and become worn out with struggling, doubting, murmuring, sinning, and repenting, until they lose all sense as to what constitutes genuine religion. They feel that they cannot go back to the world, and so they hang on the skirts of Zion, having petty jealousies, envyings, disappointments, and remorse. They are full of fault finding, and feed upon the mistakes and errors of their brethren. They have only a hopeless, faithless, sunless experience in their religious life.—The Review and Herald, September 2, 1890. {ChS 107.5}

Akik nem veszik ki részüket ezen önzetlen fáradozásból, azoknak van ez a beteges érzése, azok fáradnak bele a tusakodásba, a kételyekbe, a zúgolódásba, a vétkekbe és a sajnálkozásba, míg el nem veszítik a tudatát annak, hogy mi jelenti az igaz vallást. Érzik, hogy nem mehetnek vissza a világba, ott függnek a Sion peremén csip-csup féltékenykedésekkel, irigységekkel, csalódásokkal és lelkiismeret-furdalással. A hibakeresés köti le minden figyelmüket, és testvéreik botlásaival és tévedéseivel táplálkoznak. Vallási életük minden tapasztalatát kizárólag a reménytelenség, a hitetlenség és a napfény hiánya jellemzi. (Review and Herald, 1890. szeptember 2.) {ChS 107.5}   

Unwarranted Excuses

Jogosulatlan mentegetőzések

When Jesus went away, He left to every man his work, and “nothing to do” is an unwarrantable excuse. “Nothing to do” is the reason of trial among the brethren; for Satan will fill the minds of idlers with his own plans, and set them to work.... “Nothing to do” brings evil testimony against the brethren, and dissension into the church of Christ. Jesus says, “He that gathereth not with Me scattereth abroad.”—The Review and Herald, March 13, 1888. {ChS 108.1}

Amikor Jézus elment, valamennyi emberre ráhagyta munkáját, így a semmittevés jogosulatlan mentegetőzés. A tétlenkedés az oka annak, miért sújtja próba a testvéreket; Sátán ugyanis a hanyagok elméjét az ő terveivel tölti be, amiket aztán be is indít… A semmittevés szüli a testvérekkel szembeni gonosz tanúskodásokat, hozza be a széthúzást Krisztus gyülekezetébe. Jézus így szól: „Aki velem nem gyűjt, tékozol.” (Review and Herald, 1888. március 13.) {ChS 108.1}   

Brethren and sisters, many of you excuse yourselves from labor, on the plea of inability to work for others. But did God make you so incapable? Was not this inability produced by your own inactivity, and perpetuated by your own deliberate choice? Did not God give you at least one talent to improve, not for your own convenience and gratification, but for Him? Have you realized your obligation, as His hired servant, to bring a revenue to Him by the wise and skillful use of this intrusted capital? Have you not neglected opportunities to improve your powers to this end? It is too true that few have felt any real sense of their responsibility to God.—Testimonies for the Church 5:457. {ChS 108.2}

Fivéreim és nővéreim, sokan húzzátok ki magatokat a munka alól azzal a mentséggel, hogy a képességeitek nem elegendőek a másokért végzett munkához. De vajon Isten alkotott titeket ilyennek, képességek híján? Nem tulajdon tétlenségetek okozta e tehetetlenséget, amit szabad választásotok állandósított? Nem adott az Úr nektek is legalább egy talentumot, amit megszaporíthatnátok, nem saját kényelmetekre és örömetekre, hanem őneki? Felfogtad kötelezettségedet, hogy felfogadott szolgájaként, a rád bízott tőke bölcs és ügyes használata által jövedelmet termelj neki? Nem tékozoltál el alkalmakat, amikor képességeidet e célra fejleszthetted volna? Nagyon is így áll, hogy kevesen vannak valódi tudatában Isten iránti felelősségüknek. (Testimonies, V, 457.) {ChS 108.2}   

Many have the idea that if their life is a working, business life, they can do nothing for the salvation of souls, nothing to advance the cause of their Redeemer. They say they cannot do things by the halves, and therefore turn from religious duties and religious exercises, and bury themselves up in the world. They make their business primary, and forget God, and He is displeased with them. If any are engaged in business where they cannot advance in the divine life and perfect holiness in the fear of God, they should change to a business in which they can have Jesus with them every hour.—Testimonies for the Church 2:233, 234. {ChS 108.3}

Sokan ápolják azt a nézetet, hogy mivel nekik a munkájukkal és az üzletükkel kell törődniük, nem tudnak tenni semmit a lelkek megmentése és Megváltójuk művének előbbre vitele érdekében. Azt mondják, hogy nem végezhetnek félmunkát, ezért elfordulnak a vallási kötelességektől és az áhítattól, és beletemetkeznek a világba. Az üzleti dolgaikat tekintik elsődlegesnek, elfeledkeznek az Úrról, ő pedig haragszik rájuk. Ha valakinek olyan munkája van, ahol nem tud fejlődni a mennyei életben és a tökéletes szentségben a Mindenható félelmében, váltaniuk kell, menjenek át olyan területre, ahol Jézus minden órában velük lehet. (Testimonies, II, 233–234.) {ChS 108.3}   

Aim for a Heavy Crown

Törekedjünk, hogy a koronánknak súlya legyen

We must not become weary or faint-hearted. It would be a terrible loss to barter away enduring glory for ease, convenience, and enjoyment, or for carnal indulgences. A gift from the hand of God awaits the overcomer. Not one of us deserves it; it is gratuitous on His part. Wonderful and glorious will be this gift, but let us remember that “one star differeth from another star in glory.” But as we are urged to strive for the mastery, let us aim, in the strength of Jesus, for the crown heavy with stars. “They that be wise shall shine as the firmament, and they that win many to righteousness as the stars forever and ever.”—The Review and Herald, October 25, 1881. {ChS 108.4}

Nem fáradhatunk bele, nem lehetünk félénkek. Rettenetes veszteség lenne, ha az örök dicsőségét elcserélnénk a könnyű életért, a kényelemért, a gyönyörökért és a testi élvezetért. A győztesre Isten kezéből ajándék vár. Senki nem szolgál rá közülünk, ezt ő ingyen adja. Csodálatos és dicsőséges lesz ez az ajándék, de emlékezzünk arra, hogy „csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve”. Amikor tehát a győzelemért való küzdelemre kapunk ösztönzést, igyekezzünk arra, hogy koronánkat Jézus erejével csillagok sokasága tegye súlyossá. „Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok, örökkön-örökké.” (Review and Herald, 1881. október 25.) {ChS 108.4}   

Service Has Been Paid For

Szolgálatra váltattunk meg

The Lord at His coming will scrutinize every talent; He will demand interest on the capital He has intrusted. By His own humiliation and agony, by His life of toil and His death of shame, Christ has paid for the service of all who have taken His name and profess to be His servants.—Testimonies for the Church 9:104. {ChS 109.1}

Az Úr az ő eljövetelekor szemügyre vesz minden egyes talentumot; követelni fogja a gondjainkra bízott tőke kamatát. Alázata és kínszenvedése, fáradozással teli élete és szégyenteljes halála által Krisztus mindenkit, aki az ő nevét viseli és követőjének vallja magát, megváltott a szolgálatra. (Testimonies, IX, 104.) {ChS 109.1}   

All are under deepest obligation to improve every capability for the work of winning souls to Him. “Ye are not your own,” He says; “for ye are bought with a price;” therefore glorify God by a life of service that will win men and women from sin to righteousness. We are bought with the price of Christ's own life,—bought that we may return to God His own in faithful service.—Testimonies for the Church 9:104. {ChS 109.2}

Mindnyájunkat a lehető legsúlyosabb kötelezettség terheli, hogy kihasználjuk képességeinket, ily módon mentve lelkeket neki. „Nem a magatokéi vagytok.” Így szól: „mert áron vétettetek meg”, dicsőítsétek azért Istent szolgáló élettel, amely férfiakat és nőket nyer meg, hogy a bűn helyett az igazságnak éljenek. Krisztus tulajdon vére árán vétettünk meg – megvétettünk, hogy hű szolgálat által visszakerülhessünk Isten tulajdonába. (Testimonies, IX, 104.) {ChS 109.2}   

God has given me a message for His people. They must awake, spread their tents, and enlarge their borders. My brethren and sisters, you have been bought with a price, and all that you have and are is to be used to the glory of God and for the good of your fellow men. Christ died on the cross to save the world from perishing in sin. He asks your co-operation in this work. You are to be His helping hand. With earnest, unwearying effort you are to seek to save the lost. Remember that it was your sins that made the cross necessary.—Testimonies for the Church 7:9. {ChS 109.3}

Az Úr üzenetet adott át nekem a népe számára. Fel kell serkenniük, ki kell terjeszteniük sátoraikat, szélesíteniük kell határaikat. Fivéreim és nővéreim, áron vétettetek meg, és mindent, amitek van, és mindent, amik vagytok, Isten dicsőségére és embertársaitok üdvére kell használnotok. Krisztus meghalt a kereszten, hogy megmentse a világot a bűnben való elveszéstől. E munkában kéri a ti együttműködéseteket. Legyetek a segítő keze! Buzgó, fáradhatatlan erőfeszítéseket téve kell igyekeznetek az elveszettek megmentéséért. Emlékezzetek arra, hogy bűneitek tették szükségessé a keresztet. (Testimonies, VII, 9.) {ChS 109.3}   

Christ's followers have been redeemed for service. Our Lord teaches that the true object of life is ministry. Christ Himself was a worker, and to all His followers He gives the law of service,—service to God and to their fellow men.... The law of service becomes the connecting link which binds us to God and to our fellow men.—Christ's Object Lessons, 326. {ChS 109.4}

A Megváltó követőit szolgálatra váltotta meg. Urunk arra tanít, hogy az élet valódi célja a szolgálat. Jézus maga is munkás volt, és valamennyi követőjére a szolgálat törvényét – az Úr és embertársaik szolgálatának törvényét – hagyja örökül... Ez az a kapocs, ami Istenhez és felebarátainkhoz köt bennünket. (Christ’s Object Lessons, 326.) {ChS 109.4}   

Go Forward

Menjetek előre

Often the Christian life is beset with dangers, and duty seems hard to perform. The imagination pictures impending ruin before, and bondage and death behind. Yet the voice of God speaks clearly, Go forward. Let us obey the command, even though our sight cannot penetrate the darkness. The obstacles that hinder our progress will never disappear before a halting, doubting spirit. Those who defer obedience till every uncertainty disappears, and there remains no risk of failure or defeat, will never obey. Faith looks beyond the difficulties, and lays hold of the unseen, even Omnipotence, therefore it cannot be baffled. Faith is the clasping of the hand of Christ in every emergency.—Gospel Workers, 262. {ChS 110.1}

A keresztény életet gyakran veszik körül veszedelmek, és a kötelesség elvégzése nehéznek tűnik. A képzelet elöl fenyegető romlást, hátul fogságot és halált lát. Isten szava mindazonáltal világosan hangzik: Menjetek előre! Engedelmeskedjünk a parancsnak még akkor is, ha szemünk képtelen áthatolni a sötétségen. Az előrehaladást gátló akadályok soha nem tűnnek el a bizonytalan és kétkedő lélek számára. Akik arra az időre halasztják az engedelmességet, mikor majd minden bizonytalanság eloszlik, és nem marad a kudarcnak vagy a vereségnek semmilyen kockázata, soha nem fognak engedelmeskedni. A hit túllát a nehézségeken, és megragadja a láthatatlant, mi több, a Mindenhatót, tehát nem vallhatnak kudarcot. A hit Krisztus kezének megragadása minden vészhelyzetben. (Gospel Workers, 262.) {ChS 110.1}   

Our ideas are altogether too narrow. God calls for continual advancement in the work of diffusing light. We must study improved ways and means of reaching the people. We need to hear with ears of faith the mighty Captain of the Lord's host saying, “Go forward.” We must act, and God will not fail us. He will do His part when we in faith do ours. Brethren and sisters who have been long in the truth, you have not done the work God calls upon you to do. Where is your love for souls?—Historical Sketches, 289, 290. {ChS 110.2}

A mi elgondolásaink teljesen korlátoltak. Isten állandó előrehaladásra szólít fel bennünket a világosság terjesztésének munkájában. Tanulmányoznunk kell az emberek megszólítását szolgáló kipróbált eszközöket és módszereket. A hit füleivel meg kell hallanunk a seregek Urának hatalmas kapitányát, aki így szól: Menjetek előre. Lépnünk kell, és Isten nem hagy cserben bennünket. El fogja végezni a maga részét, ha mi is megtesszük a magunkét. Testvéreim, akik sok ideje jártok az igazságban, nem végeztétek el azt a munkát, amelynek elvégzésére pedig Isten felszólított titeket. Hol van a lelkekért érzett szeretetetek? (Historical Sketches, 289–290.) {ChS 110.2}   

It was the joy of Christ to save souls. Let this be your work and your joy. Perform all duties and make all sacrifices for Christ's sake, and He will be your constant helper. Go straight forward where the voice of duty calls; let no seeming difficulties hinder you. Take up your God-given responsibilities, and as you bear your sometimes heavy burdens, do not ask, “Why idle stands my brother, no yoke upon him laid?” Do the duty nearest you, and do it thoroughly and well, not coveting praise, but working for the Master because you belong to Him.—The Southern Watchman, April 2, 1903. {ChS 110.3}

Krisztus örömét lelte a lelkek megmentésében. Legyen ez a ti munkátok és a ti örömetek is. Teljesítsetek be minden kötelességet és vigyetek véghez minden áldozatot Krisztusért, és akkor ő állandó segítőtök lesz. Menjetek egyenesen előre oda, ahova a kötelesség szólít; ne gátoljanak titeket látszólagos nehézségek. Lássatok neki Istentől kapott feladataitoknak, és amikor időnként nehéz terheiteket hordozzátok, ne kérdezzétek: „Miért lopja a napot az én atyámfia, igát sem viselve?” Végezd el a hozzád legközelebb eső feladatot, éspedig alaposan és jól, nem vágyva dicséretre, hanem a Mesternek munkálkodva, mert az övéi vagytok. (Southern Watchman, 1903. április 2.) {ChS 110.3}   

The course of God's people should be upward and onward to victory. A greater than Joshua is leading on the armies of Israel. One is in our midst, even the Captain of our salvation, who has said for our encouragement, “Lo, I am with you always, even unto the end of the world.” “Be of good cheer; I have overcome the world.” He will lead us on to certain victory. What God promises, He is able at any time to perform. And the work He gives His people to do, He is able to accomplish by them.—Testimonies for the Church 2:122. {ChS 110.4}

Isten népének felfelé és előre kell tartania az irányt a diadalig. Józsuénál nagyobb vezeti most Izrael hadait. A közülünk való üdvösségünk parancsnoka szólta a következőket bátorításunkra: „Íme, én veletek vagyok a világ végezetéig.” „Bízzatok, én meggyőztem a világot.” Biztos győzelemre fog vezetni bennünket. Amit Isten megígért nekünk, azt ő bármikor teljesítheti. Azt a munkát pedig, amelynek elvégzését népére bízta, véghez tudja vinni általuk. (Testimonies, II, 122.) {ChS 110.4}   

Why do we not become enthused with the Spirit of Christ? Why are we so little moved by the pitiful cries of a suffering world? Do we consider our exalted privilege of adding a star to Christ's crown—a soul cut loose from the chains with which Satan has bound him, a soul saved in the kingdom of God? The church must realize its obligation to carry the gospel of present truth to every creature. I entreat of you to read the third and fourth chapters of Zechariah. If these chapters are understood, if they are received, a work will be done for those who are hungering and thirsting for righteousness, a work that means to the church, “Go forward and upward.”—Testimonies for the Church 6:296. {ChS 111.1}

Miért nem csordul bennünk túl Krisztus Lelke? Miért indítanak meg bennünket oly kevéssé egy szenvedő világ szívet tépő kiáltásai? Mérlegre helyezzük azt a felmagasztalt helyzetünket, kiváltságunkat, hogy egy újabb csillagot helyezhetünk Krisztus koronájára – amely mind egy-egy lélek, akit megszabadítunk attól a lánctól, amivel Sátán kötözte meg őt: egy-egy lélek, akit megmentünk Isten országa számára? A gyülekezetnek meg kell értenie kötelezettségét, tudniillik hogy elvigye a jelenvaló igazság evangéliumát minden teremtménynek. Esedezem hozzátok, hogy olvassátok el Zakariás könyve harmadik és negyedik fejezetét. Ha megértjük e fejezeteket, ha befogadjuk a benne foglaltakat, el fogunk végezni egy munkát azokért, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot. Ez az a munka, ami azt jelenti a gyülekezetnek, hogy „egyre előbbre és mind feljebb” tart. (Testimonies, VI, 296.) {ChS 111.1}   

The great majority of this earth's inhabitants have given their allegiance to the enemy. But we have not been deceived. Notwithstanding the apparent triumph of Satan, Christ is carrying forward His work in the heavenly sanctuary and on the earth. The Word of God portrays the wickedness and corruption that would exist in the last days. As we see the fulfillment of prophecy, our faith in the final triumph of Christ's kingdom should strengthen; and we should go forth with renewed courage to do our appointed work.—Gospel Workers, 26, 27. {ChS 111.2}

A Föld lakóinak nagy többsége behódolt az ellenségnek. Bennünket azonban nem tévesztett meg. Sátán látszólagos diadala ellenére Krisztus egyre előbbre viszi művét a mennyei szentélyben és ezen a világon. Isten Igéje a gonoszságot és a romlottságot úgy ábrázolja, mint ami létezni fog az utolsó napokban. Amikor látjuk a prófécia beteljesedését, hitünknek Krisztus országa végső diadalában kell megerősödnie, és megújuló bátorsággal kell nekiindulnunk kijelölt munkánk elvégzésére. (Gospel Workers, 26–27.) {ChS 111.2}   

An Impressive Scene

Egy lenyűgöző jelenet

In the visions of the night a very impressive scene passed before me. I saw an immense ball of fire fall among some beautiful mansions, causing their instant destruction. I heard some one say, “We knew that the judgments of God were coming upon the earth, but we did not know that they would come so soon.” Others, with agonized voices, said, “You knew! Why then did you not tell us? We did not know!” On every side I heard similar words of reproach spoken. {ChS 111.3}

Éjjeli látomásban egy nagyon lenyűgöző jelenet vonult el előttem. Láttam, hogy egy hatalmas tűzgolyó hullott néhány gyönyörű palotára, azok azonnali pusztulását okozva. Hallottam, hogy valaki így szól: „Tudtuk, hogy Isten ítélete meglátogatja a Földet, de nem is sejtettük, hogy ilyen hamar eljön.” Mások fájdalmas hangon így szóltak: „Ti tudtátok? Akkor miért nem mondtátok el nekünk? Mi nem is sejtettünk semmit!” Mindenfelé a szemrehányás szavai visszhangoztak. {ChS 111.3}   

In great distress I awoke. I went to sleep again, and I seemed to be in a large gathering. One of authority was addressing the company, before whom was spread out a map of the world. He said that the map pictured God's vineyard, which must be cultivated. As light from heaven shone upon any one, that one was to reflect the light to others. Lights were to be kindled in many places, and from these lights still other lights were to be kindled. {ChS 111.4}

Nagy gyötrelemmel a lelkemben ébredtem fel. Majd újra elszenderedtem, és álmomban úgy tűnt, hogy egy nagy összejövetelen vagyok. Egy tekintélyes személy szólt az egybegyűltekhez, akik előtt egy világtérkép volt kiterítve. Az illető azt mondta, hogy a térkép Isten művelésre váró szőlőskertjét ábrázolja. Amikor a mennyből világosság áradt valakire, annak másokra kellett tükröznie a világosságot. Fény gyulladt sok helyen, és e világosság közvetítésével újabb fények gyulladtak. {ChS 111.4}   

The words were repeated: “Ye are the salt of the earth: but if the salt have lost his savor, wherewith shall it be salted? it is thenceforth good for nothing, but to be cast out, and to be trodden under foot of men. Ye are the light of the world. A city that is set on a hill cannot be hid. Neither do men light a candle, and put it under a bushel, but on a candlestick; and it giveth light unto all that are in the house. Let your light so shine before men, that they may see your good works, and glorify your Father which is in heaven.” Matthew 5:13-16. {ChS 112.1}

Ezen Igék hangoztak el újra és újra: „Ti vagytok a Földnek sói; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? Nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak. Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5:13–16) {ChS 112.1}   

I saw jets of light shining from cities and villages, and from the high places and the low places of the earth. God's word was obeyed, and as a result there were memorials for Him in every city and village. His truth was proclaimed throughout the world.—Testimonies for the Church 9:28, 29. {ChS 112.2}

Fénycsóvákat láttam kiragyogni a városokból, a falvakból, a Föld magas és alacsony helyeiről. Isten szavát megtartották, aminek eredményeképpen valamennyi városban és faluban ott voltak az ő emlékműi. Igazsága hirdettetett szerte a világon. (Testimonies, IX, 28–29.) {ChS 112.2}