That which is needed now for the upbuilding of our churches is the nice work of wise laborers to discern and develop talent in the church,—talent that can be educated for the Master's use. There should be a well organized plan for the employment of workers to go into all our churches, large and small, to instruct the members how to labor for the upbuilding of the church, and also for unbelievers. It is training, education, that is needed. Those who labor in visiting the churches should give the brethren and sisters instruction in practical methods of doing missionary work.—Testimonies for the Church 9:117. {ChS 58.1}
Amire ma gyülekezeteink épülése érdekében szükség van, az a bölcs tagok lelkiismeretes munkája a gyülekezetben található talentum felismeréséért és fejlesztéséért – az a talentum ez, amit a Mester használatára lehet pallérozni. Kell lennie egy jól kigondolt tervnek a munkások műbe állítására, akik elmennének valamennyi gyülekezetünkbe, nagyba és kicsibe egyaránt, s akik megtanítanák a tagoknak, hogyan munkálkodhatnának egyrészt a közösség épülése érdekében, másrészt a hitetlenekért. Kiképzésre, oktatásra van szükség. Akik a gyülekezetek látogatásában fáradoznak, a misszionáriusi munka gyakorlati módszerei tekintetében is útba kell, hogy igazítsák a testvéreket. (Testimonies, IX, 117.) {ChS 58.1}
God expects His church to discipline and fit its members for the work of enlightening the world. An education should be given that would result in furnishing hundreds who would put out to the exchangers valuable talents. By the use of these talents, men would be developed who would be prepared to fill positions of trust and influence, and to maintain pure, uncorrupted principles. Thus great good would be accomplished for the Master.—Testimonies for the Church 6:431, 432. {ChS 58.2}
Isten elvárja egyházától, hogy kiképezze és alkalmassá tegye tagjait a világ felvilágosításának munkájára. Olyan oktatást kell nyújtani, amelynek következtében százával támadnának emberek, akik értékes talentumokat kamatoztatnának a pénzváltóknál. E képességek használata által emberek nyernének kiképzést, akik ily módon fel lennének készítve bizalmi és befolyásos állások betöltésére és a tiszta, romlatlan elvek megtartására. Hatalmas hasznot vinnénk ezzel végbe a Mesterért. (Testimonies, VI, 431–432.) {ChS 58.2}
It is evident that all the sermons that have been preached have not developed a large class of self-denying workers. This subject is to be considered as involving the most serious results. Our future for eternity is at stake. The churches are withering up because they have failed to use their talents in diffusing light. Careful instruction should be given which will be as lessons from the Master, that all may put their light to practical use.—Testimonies for the Church 6:431. {ChS 58.6}
Nyilvánvaló, hogy az összes elprédikált igehirdetés sem nevelte ki az önmegtagadó munkások széles osztályát. E tényt úgy kell megvizsgálnunk, mint aminek a következményei a lehető legkomolyabbak. Jövendő sorsunk a tét. Gyülekezeteink elsorvadnak, mert nem használták talentumaikat a világosság terjesztésére. Gondos kiképzésben kell őket részesíteni, mintegy a Mestertől vett órák gyanánt, hogy világosságukat mindnyájan a gyakorlatban is hasznosítsák. (Testimonies, VI, 431.) {ChS 58.6}
The people have had too much sermonizing; but have they been taught how to labor for those for whom Christ died? Has a line of labor been devised and placed before them in such a way that each has seen the necessity of taking part in the work?—Testimonies for the Church 6:431. {ChS 59.1}
Az emberek túl sok igehirdetést hallgattak: de vajon részesültek tanításban arra vonatkozóan, hogy dolgozzanak azokért, akikért Krisztus meghalt? Kigondoltunk már egy munkatervet, és elébük helyeztük olyan módon, miáltal mindnyájan megértették annak szükségét, hogy kivegyék részüket a munkából? (Testimonies, VI, 431.) {ChS 59.1}
It is by education and practice that persons are to be qualified to meet any emergency which may arise; and wise planning is needed to place each one in his proper sphere, that he may obtain an experience that will fit him to bear responsibility.—Testimonies for the Church 9:221. {ChS 59.2}
Az embereknek oktatás és gyakorlat által kell képesítést nyerniük arra, hogy bármilyen váratlan helyzettel találják szembe magukat, megbirkózzanak azzal; ahhoz pedig, hogy mindenki a megfelelő helyre kerüljön, bölcs tervezésre van szükség, hogy ki-ki olyan tapasztalatban részesüljön, ami alkalmassá teszi őt felelősség viselésére. (Testimonies, IX, 221.) {ChS 59.2}
Many would be willing to work if they were taught how to begin. They need to be instructed and encouraged. Every church should be a training school for Christian workers. Its members should be taught how to give Bible readings, how to conduct and teach Sabbath school classes, how best to help the poor and to care for the sick, how to work for the unconverted. There should be schools of health, cooking schools, and classes in various lines of Christian help work. There should not only be teaching, but actual work under experienced instructors. Let the teachers lead the way in working among the people, and others, uniting with them, will learn from their example. One example is worth more than many precepts.—The Ministry of Healing, 149. {ChS 59.3}
Sokan állnának készen a munkára, ha megtanítanák őket arra, hogyan kezdjék el. Oktatásra és bátorításra van szükségük. Valamennyi gyülekezetnek a keresztény munkások kiképző iskolájának kell lennie. Tagjaikat meg kell tanítani arra, hogyan tartsanak felolvasásokat, hogyan vezessenek, lássanak el tanítással szombatiskolai osztályokat; hogyan segíthetik a legjobban a betegeket s viselhetnek gondot a szegényekről, és miként munkálkodhatnak a megtéretlenekért. Kellenek, hogy legyenek egészségnevelő iskolák, főzőtanfolyamok és egyéb kiképzések a keresztény segítő szolgálat különböző területein. Ne csak tanítások legyenek, hanem végezzenek tényleges munkát is tapasztalt kiképzők irányításával. A tanítók járjanak elöl a nép között való munkálkodással, hogy majd a hozzájuk csatlakozók tanuljanak az ő példájukból, ami többet ér a szabályoknál. (The Ministry of the Healing, 149.) {ChS 59.3}
Greater efforts should be put forth to educate the people in the principles of health reform. Cooking schools should be established, and house-to-house instruction should be given in the art of cooking wholesome food. Old and young should learn how to cook more simply. Wherever the truth is presented, the people are to be taught how to prepare food in a simple, yet appetizing way. They are to be shown that a nourishing diet can be provided without the use of flesh foods.—Testimonies for the Church 9:161. {ChS 59.4}
Nagyobb erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy az embereket megtanítsuk az egészségügyi reform alapelveire. Főzőtanfolyamokat kell indítani, s egyik háztól a másikig járva kell oktatásban részesíteni az embereket, hogyan készíthetnek teljes értékű ételeket. Az idősebbeknek és a fiatalabbaknak egyaránt meg kell tanulniuk, hogyan főzhetnek egyszerűbben. Ott, ahol bemutatjuk az igazságot, meg kell tanítani az embereket arra is, hogyan készíthetnek el ételeket egyszerű, mégis étvágygerjesztő módon. Be kell nekik mutatni, hogy létezik tápláló étrend húsételek nélkül is. (Testimonies, IX, 161.) {ChS 59.4}
In every place where there is a church, instruction should be given in regard to the preparation of simple, wholesome foods, for the use of those who wish to live in accordance with the principles of health. And the church members should impart to the people of their neighborhoods the light they receive on this subject.—Gospel Workers, 362. {ChS 60.1}
Minden helyen, ahol van gyülekezet, oktató munkát kell indítani, hogyan készíthetnek az emberek egyszerű, teljes értékű ételeket azok élvezetére, akik az egészségügyi alapelvekkel összhangban kívánnak élni. A gyülekezeti tagoknak pedig meg kell osztaniuk a közelségükben élő emberekkel azt a világosságot, amit ők e tárgyban nyertek. (Gospel Workers, 362.) {ChS 60.1}
How many useful and honored workers in God's cause have received a training amid the humble duties of the most lowly positions in life! Moses was the prospective ruler of Egypt, but God could not take him from the king's court to do the work appointed him. Only when he had been for forty years a faithful shepherd was he sent to be the deliverer of his people. Gideon was taken from the threshing floor to be the instrument in the hands of God for delivering the armies of Israel. Elisha was called to leave the plow and do the bidding of God. Amos was a husbandman, a tiller of the soil, when God gave him a message to proclaim. All who become coworkers with Christ will have a great deal of hard, uncongenial labor to perform, and their lessons of instruction should be wisely chosen, and adapted to their peculiarities of character, and the work which they are to pursue.—Gospel Workers, 332, 333. {ChS 60.2}
Isten ügyében mennyi hasznos és köztiszteletben álló munkás részesült kiképzésben, miközben a legalacsonyabb állásokban kellett egyszerű hétköznapi feladataikat végezniük. Mózes Egyiptom reménybeli uralkodója volt, Isten azonban nem tudta volna kivenni a királyi udvarból annak a munkának az elvégzésére, amelyre kijelölte őt. Csak miután negyven esztendőn át híven pásztorkodott, küldte el, hogy a nép szabadítója legyen. Az Úr Gedeont a cséplő mellől hívta el, hogy eszköz legyen a menny kezében Izrael seregeinek megszabadítására. Elizeus az eke szarva mellől nyert elhívást, hogy az Isten parancsát cselekedje. Ámós pásztorember volt, földművelő, amikor a Mindenható átadta neki a hirdetendő üzenetet. Mindenkinek, aki Krisztus munkatársa, rengeteg nehéz és hálátlan munkája lesz, amit el kell végeznie, s hogy milyen témákról tanítanak, azt bölcsen kell megválasztaniuk, mivel ezek a jellemkülönbségeikhez és a rájuk váró munkához is alkalmazkodnak. (Gospel Workers, 332–333.) {ChS 60.2}
When men of promise and ability were converted, as in the case of Timothy, Paul and Barnabas sought earnestly to show them the necessity of laboring in the vineyard. And when the apostles left for another place, the faith of these men did not fail, but rather increased. They had been faithfully instructed in the way of the Lord, and had been taught how to labor unselfishly, earnestly, perseveringly, for the salvation of their fellow men. This careful training of new converts was an important factor in the remarkable success that attended Paul and Barnabas as they preached the gospel in heathen lands.—The Acts of the Apostles, 186, 187. {ChS 60.3}
Amikor ígéretes és rátermett férfiak tértek meg, amint ezt Timótheus esetében is láttuk, Pál és Barnabás komolyan igyekezett bizonyítani nekik a szőlőben való munkálkodás szükségességét. Amikor az apostolok más helyre távoztak, e férfiak hite nemhogy nem fogyatkozott meg, hanem inkább növekedett. Őket hűségesen megtanították az Úr útjára és arra is, hogyan fáradozzanak önzetlenül, buzgón és kitartón felebarátaik üdvösségéért. Az újonnan megtérőknek ez a gondos kiképzése fontos tényező volt abban a figyelemreméltó sikerben, amit Pál és Barnabás az evangélium pogány vidékeken való prédikálása során ért el. (The Acts of the Apostles, 186–187.) {ChS 60.3}
As churches are established, it should be set before them that it is even from among them that men must be taken to carry the truth to others, and raise new churches; therefore they must all work, and cultivate to the utmost the talents that God has given them, and be training their minds to engage in the service of their Master.—Testimonies for the Church 3:205. {ChS 61.1}
Amikor gyülekezeteket alapítunk, tárjuk eléjük, hogy közülük is ki kell választani némelyeket, akik elviszik majd másoknak az igazságot és új gyülekezeteket alapítanak. Ezért aztán mindnyájuknak dolgozniuk kell, s a tőlük telhető mértékben ápolniuk az Istentől kapott talentumaikat, felkészíteniük szívüket és elméjüket a Mesterük szolgálatában való részvételre. {ChS 61.1}
Missionary operations are constantly embarrassed for want of workers of the right class of mind,—workers who have devotion and piety that will correctly represent our faith. There are many who ought to become missionaries, but who never enter the field because those who are united with them in church capacity or in our colleges do not feel the burden to labor with them, to open before them the claims of God upon all their powers, and do not pray with and for them.—Counsels to Parents, Teachers, and Students, 500, 501. {ChS 61.2}
A misszionáriusi tevékenységet folyamatosan hátráltatja a helyes gondolkodással bíró munkások hiánya, akiknek a vallásossága és hitbuzgalma alkalmas módon képviseli hitünket. Sokaknak kellene misszionáriusoknak lenniük, de ők mégsem lépnek a munkába, mert akikkel kapcsolatban állnak gyülekezeteinkben vagy iskoláinkban, nem érzik annak terhét, hogy velük együtt fáradozzanak abban, hogy erejük felett is feltárják előttük Isten akaratát, és nem imádkoznak velük és értük. (Counsels to Teachers, 500–501.) {ChS 61.2}
Those who have the spiritual oversight of the church should devise ways and means by which an opportunity may be given to every member of the church to act some part in God's work. Too often in the past this has not been done. Plans have not been clearly laid and fully carried out, whereby the talents of all might be employed in active service. There are but few who realize how much has been lost because of this.—Testimonies for the Church 9:116. {ChS 61.3}
Azoknak, akik lelki felügyeletet gyakorolnak a gyülekezet felett, utakat és módokat kell kigondolniuk, amelyek révén minden tagnak lehetősége lenne valami módon részt venni Isten munkájában. A múltban ez túlságosan is sokszor elmaradt. Nem fektettünk le világos terveket, amiket aztán mindenestül kiviteleztek volna, ami által a talentumokat tevékeny szolgálatba állíthatták volna. Ámde alig vannak néhányan, akik értik, mennyit veszítettek emiatt. (Testimonies, IX, 116.) {ChS 61.3}
In every church the members should be so trained that they will devote time to the winning of souls to Christ. How can it be said of the church, “Ye are the light of the world,” unless the members of the church are actually imparting light? Let those who have charge of the flock of Christ awake to their duty, and set many souls to work.—Testimonies for the Church 6:436. {ChS 61.4}
A tagoknak minden gyülekezetben olyan kiképzésben kell részesülniük, hogy idejüket lelkek megnyerésére szenteljék Krisztusnak. Hogyan lesz igaz a gyülekezetre az, hogy „ti vagytok a világ világossága”, hacsak nem úgy, hogy megosztják a világosságot? Akiket Jézus nyájának őrzésével bíztak meg, ébredjenek kötelességük tudatára, és állítsanak sok lelket munkába. (Testimonies, VI, 436.) {ChS 61.4}
Great care should be exercised in selecting officers for the new churches. Let them be men and women who are thoroughly converted. Let those be chosen who are best qualified to give instruction, those who can minister both in word and in deed. There is a deep-seated necessity for work in every line.—Testimonies for the Church 6:85. {ChS 61.5}
Nagy gonddal kell kiválasztanunk az új gyülekezet tisztviselőit. Legyenek ezek olyan férfiak és nők, akik teljesen megtértek. Azokat válasszuk meg, akik a leginkább alkalmasak mások oktatására, irányítására, akik egyaránt szolgálnak szavaikkal és tetteikkel. Mélyen gyökerezik a szükséglet arra, hogy minden vonalon folyjon a munka. (Testimonies, VI, 85.) {ChS 61.5}
The elders and those who have leading places in the church should give more thought to their plans for conducting the work. They should arrange matters so that every member of the church shall have a part to act, that none may lead an aimless life, but that all may accomplish what they can according to their several ability.... It is very essential that such an education should be given to the members of the church that they will become unselfish, devoted, efficient workers for God; and it is only through such a course that the church can be prevented from becoming fruitless and dead.... Let every member of the church become an active worker,—a living stone, emitting light in God's temple.—The Review and Herald, September 2, 1890. {ChS 62.1}
A véneknek és az egyes területeket irányító embereknek a gyülekezetekben többet kellene törődniük a munka mederbe terelését szolgáló tervek lefektetésével. Úgy kell rendezniük a dolgokat, hogy minden tagnak jusson tennivaló, hogy senki élete ne sodródjon céltalanul, hanem inkább betöltsék, amit különböző képességeik szerint be tudnak… Nagyon fontos, hogy a gyülekezeti tagok ilyen szellemű oktatásban részesüljenek, hogy Isten önzetlen, odaszentelt és hatékony munkásaivá váljanak. A gyülekezet pedig csak ilyen pályát futva nyer védelmet a gyümölcstelenné és halottá válással szemben… Váljék valamennyi gyülekezeti tagból élő kő Isten templomában, fényt árasztva magából. (Review and Herald, 1890. szeptember 2.) {ChS 62.1}
The Lord desires us to obtain all the education possible, with the object in view of imparting our knowledge to others. None can know where or how they may be called to labor or to speak for God. Our heavenly Father alone sees what He can make of men. There are before us possibilities which our feeble faith does not discern. Our minds should be so trained that if necessary we can present the truths of His word before the highest earthly authorities in such a way as to glorify His name.—Christ's Object Lessons, 333, 334. {ChS 62.4}
Az Úr azt kívánja, hogy részesüljünk minden lehetséges módon oktatásban, szem előtt tartva azt a célt, hogy ismereteinket meg kell osztanunk másokkal. Senki nem tudhatja, hol és hogyan nyer elhívást arra, hogy Istennek dolgozzon és az ő nevében szóljon. Mennyei Atyánk tudja egyedül, mit képes kihozni egy-egy emberből. Itt hevernek előttünk a lehetőségek, amiket gyönge hitünk nem vesz észre. Elménket arra kell edzeni, hogy ha szükséges, a legmagasabb földi tekintélyek előtt is képesek legyünk bemutatni Igéje igazságát oly módon, hogy azzal megdicsőítjük az ő nevét. (Christ’s Object Lessons, 333–334.) {ChS 62.4}
I had dreamed that a person brought to me a web of white cloth, and bade me cut it into garments for persons of all sizes, and all descriptions of character, and circumstances in life. I was told to cut them out, and hang them up all ready to be made when called for. I had the impression that many for whom I was required to cut garments were unworthy. I inquired if that was the last piece of cloth I should have to cut, and was told that it was not; that as soon as I had finished this one, there were others for me to take hold of. {ChS 63.1}
Álmomban egy személy egy fehér ruhaszövetet hozott oda nekem, és felszólított, hogy szabjak belőle ruhákat a legkülönbözőbb méretű, mindenféle jellemű és különböző életkörülmények között élő személyeknek. Azt a parancsot kaptam, hogy szabjam ki ezeket, és akasszam fel őket, hogy álljanak készen, mire értük jön. Az volt az érzésem, hogy sokan, akiknek ruhát kell szabnom, méltatlanok voltak. Megtudakoltam, hogy az lesz-e az utolsó vég szövet, amit ki kell szabnom, amire azt a feleletet kaptam, hogy nem: mihelyt végzek azzal, újabbak várnak rám. {ChS 63.1}
I felt discouraged at the amount of work before me, and stated that I had been engaged in cutting garments for others for more than twenty years, and my labors had not been appreciated, neither did I see that my work had accomplished much good. I spoke to the person who brought the cloth to me, of one woman in particular, for whom he had told me to cut a garment. I stated that she would not prize the garment, and that it would be a loss of time and material to present it to her. She was very poor, of inferior intellect, and untidy in her habits, and would soon soil it. The person replied, “Cut out the garments. That is your duty. The loss is not yours, but mine. God sees not as man sees. He lays out the work that He would have done, and you do not know which will prosper, this or that. It will be found that many such poor souls will go into the kingdom, while others, who are favored with all the blessings of life, having all the advantages of improvement, will be left out.—Testimonies for the Church 2:10, 11. {ChS 63.2}
Elcsüggedtem az előttem álló munka mennyisége miatt, és szóvá tettem, hogy több mint húsz év óta varrom a ruhákat másoknak, és fáradozásaimat nem értékelték, de azt sem láttam, hogy munkám különösebb eredménnyel járna. Külön szóba hoztam egy asszonyt, aki számára az, aki a szövetet hozta, arról rendelkezett, hogy neki is varrjak egy ruhát. Kijelentettem, hogy ez az nő úgysem becsüli meg a ruhát, pocsékba megy az idő és az anyag is. Az asszony szegény volt, nem rendelkezett magas szellemi képességekkel, a ruházata pedig rendetlen, vagyis úgyis hamar bepiszkolná. Az illető így felelt: „Te csak szabd ki a ruhát. Ez a te kötelességed. A veszteség az enyém, nem a tied. Isten nem aszerint lát, ahogy az ember. Kijelöli a munkát, amit maga is elvégzett volna, és te nem tudod, melyik hoz hasznot, ez vagy amaz. A végén kiderül majd, hogy sok ilyen szegény lélek fog bemenni az országba, míg mások, akiket az Úr az élet minden áldásával kitüntetett, akiket a megjobbulás összes lehetőségével körülvett, kimaradnak onnan. (Testimonies, II, 10–11.) {ChS 63.2}
For hours, soldiers are drilled to disencumber themselves of their knapsacks, and place them quickly in position again upon the person. They are taught how to stack their arms, and how to seize them quickly. They are drilled in making a charge against the enemy, and are trained in all kinds of maneuvers. Thus the drill goes on, preparing men for any emergency. And should those who are fighting the battle for Prince Emmanuel be less earnest and painstaking in their preparation for the spiritual warfare?—Gospel Workers, 75. {ChS 63.3}
A katonák órákon át gyakorolják a hátizsák levételét, illetve, hogyan vehetik gyorsan magukra ismét. Megtanítják őket gúlába rakni a fegyvereket, majd azt is, hogyan kaphatják elő azokat. Begyakoroltatják velük az ellenség elleni támadást s kiképezik őket mindenféle műveletek végrehajtására. Így készítik fel őket a különféle váratlan eseményekre. S vajon lehetnek-e azok, akik Immánuel fejedelem zászlaja alatt mennek csatába, kevésbé buzgók és lelkiismeretesek a lelki hadviselésre való felkészülés során? (Gospel Workers, 75.) {ChS 63.3}
