Chapter 26—“Friends by the Mammon of Unrighteousness”

Barátok a hamis mammonból

This chapter is based on Luke 16:1-9. {COL 366}

{COL 366}   

Christ's coming was at a time of intense worldliness. Men were subordinating the eternal to the temporal, the claims of the future to the affairs of the present. They were mistaking phantoms for realities, and realities for phantoms. They did not by faith behold the unseen world. Satan presented before them the things of this life as all-attractive and all-absorbing, and they gave heed to his temptations. {COL 366.1}

Krisztus első eljövetelekor a világ már nagyon eltávolodott Istentől. Az embereket jobban érdekelte a mulandó, mint az örökkévaló, és fontosabbnak tartották a jelen dolgait, mint a jövőt. Az ábrándképeket valóságnak, a valóságot pedig ábrándképeknek látták. Nem fogták fel hitben a láthatatlan világot. Sátán az élet dolgait nagyon érdekesnek és vonzónak mutatta be, és kísértéseivel rabul ejtette az embert. {COL 366.1}   

Christ came to change this order of things. He sought to break the spell by which men were infatuated and ensnared. In His teaching He sought to adjust the claims of heaven and earth, to turn men's thoughts from the present to the future. From their pursuit of the things of time, He called them to make provision for eternity. {COL 366.2}

Krisztus azért jött, hogy ezt az értékrendet megváltoztassa. Meg akarta törni az embereket elvakító és behálózó varázst. Tanításában igyekezett hidat verni a menny és a föld követelményei között, hogy az emberek figyelmét a jelenből a jövőbe irányítsa. Arra szólította őket, hogy a mulandó dolgok hajszolása helyett készüljenek az örökkévalóságra. {COL 366.2}   

“There was a certain rich man,” He said, “which had a steward; and the same was accused unto him that he had wasted his goods.” The rich man had left all his possessions in the hands of this servant; but the servant was unfaithful, and the master was convinced that he was being systematically robbed. He determined to retain him no longer in his service, and he called for an investigation of his accounts. “How is it,” he said, “that I hear this of thee? Give an account of thy stewardship; for thou mayest be no longer steward.” {COL 366.3}

"Vala egy gazdag ember - mondta -, kinek vala egy sáfára; és az bevádoltaték nála, hogy javait eltékozolja." A gazdag ember minden vagyonát e szolgájára bízta. De a szolga nem volt becsületes, és ura rájött arra, hogy rendszeresen meglopja. A gazdag ember elhatározta, hogy elbocsátja szolgáját, és maga elé rendelte, hogy elszámoltassa. "Mit hallok felőled? - kérdezte. - Adj számot a te sáfárságodról; mert nem lehetsz tovább sáfár." {COL 366.3}   

With the prospect of discharge before him, the steward saw three paths open to his choice. He must labor, beg, or starve. And he said within himself, “What shall I do? for my Lord taketh away from me the stewardship: I cannot dig; to beg I am ashamed. I am resolved what to do, that, when I am put out of the stewardship, they may receive me into their houses. So he called every one of his lord's debtors unto him, and said unto the first, How much owest thou unto my lord? And he said, An hundred measures of oil. And he said unto him, Take thy bill, and sit down quickly, and write fifty. Then said he to another, And how much owest thou? And he said, An hundred measures of wheat. And he said unto him, Take thy bill, and write fourscore.” {COL 367.1}

A sáfárnak - tudva, hogy elbocsátják - három választása volt: dolgozik, koldul vagy éhezik. És ezt mondta magában: "Mit míveljek, mivelhogy az én uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem tudok; koldulni szégyenlek! Tudom mit tegyek, hogy mikor a sáfárságtól megfosztatom, befogadjanak engem házaikba. És magához hívatván az ő urának minden egyes adósát, monda az elsőnek: Mennyivel tartozol az én uramnak? Az pedig monda: Száz bátus [Folyadék mérésére szolgáló űrmérték. A "bát" űrtartalma azonos az efával: 36,9 liter] olajjal. És monda néki: Vedd a te írásodat, és leülvén hamar írj ötvenet. Azután monda másnak: Te pedig mennyivel tartozol? Az pedig monda: Száz kórus [Folyadék mérésére szolgáló űrmérték. A "kor" a "bát" tízszerese: 369 liter] búzával. És monda annak: Vedd a te írásodat, és írj nyolcvanat." {COL 367.1}   

This unfaithful servant made others sharers with him in his dishonesty. He defrauded his master to advantage them, and by accepting this advantage they placed themselves under obligation to receive him as a friend into their homes. {COL 367.2}

A hűtlen szolga másokat is becstelenségbe vitt. Az ő javukra megkárosította urát, és az adósok ennek elfogadásával elkötelezték magukat arra, hogy barátjukként befogadják otthonukba. {COL 367.2}   

“And the Lord commended the unjust steward, because he had done wisely.” The worldly man praised the sharpness of the man who had defrauded him. But the rich man's commendation was not the commendation of God. {COL 367.3}

"És dicséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett." E földies ember megdicsérte megkárosítója éleseszűségét. A gazdag ember dicsérete azonban nem Isten dicsérete volt. {COL 367.3}   

Christ did not commend the unjust steward, but He made use of a well-known occurrence to illustrate the lesson He desired to teach. “Make to yourselves friends by means of the mammon of unrighteousness,” He said, “that when it shall fail, they may receive you into the eternal tabernacles.” R.V. {COL 367.4}

Krisztus nem dicsérte meg a hűtlen sáfárt, csak e jól ismert esetet kihasználva szemléltette azt a leckét, amelyre meg akarta tanítani hallgatóit. "Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból [A "mammon" szó jelentése: vagyon, gazdagság] - mondta -, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba." {COL 367.4}   

The Saviour had been censured by the Pharisees for mingling with publicans and sinners. But His interest in them was not lessened, nor did His efforts for them cease. He saw that their employment brought them into temptation. They were surrounded by enticements to evil. The first wrong step was easy, and the descent was rapid to greater dishonesty and increased crimes. Christ was seeking by every means to win them to higher aims and nobler principles. This purpose He had in mind in the story of the unfaithful steward. There had been among the publicans just such a case as that represented in the parable, and in Christ's description they recognized their own practices. Their attention was arrested, and from the picture of their own dishonest practices many of them learned a lesson of spiritual truth. {COL 368.1}

A farizeusok kifogásolták, hogy a Megváltó a vámszedők és bűnösök közé vegyül. Krisztusnak azonban nem csökkent e bűnösök iránti érdeklődése. Továbbra is munkálkodott értük. Látta, hogy foglalkozásuk sodorta őket kísértések közé. Körülvették őket a bűn csábításai. Az első rossz lépést könnyű volt megtenni. A nagyobb becstelenségekhez és bűncselekményekhez vezető út pedig meredek lejtő volt. Krisztus minden eszközzel igyekezett megnyerni őket a magasabb céloknak és nemesebb elveknek. Ez a szándék vezette, amikor elmondta a hűtlen sáfárról szóló történetet. A példázatban bemutatott eset megtörtént a vámszedők között, és a vámszedők magukra ismertek a példázatban. Megragadta figyelmüket, és saját becstelen életük rajzából tanulva, sokan megértették a példázatban rejlő igazságot. {COL 368.1}   

The parable was, however, spoken directly to the disciples. To them first the leaven of truth was imparted, and through them it was to reach others. Much of Christ's teaching the disciples did not at first understand, and often His lessons seemed to be almost forgotten. But under the influence of the Holy Spirit these truths were afterward revived with distinctness, and through the disciples they were brought vividly before the new converts who were added to the church. {COL 368.2}

Krisztus tulajdonképpen a tanítványoknak mondta el a példázatot. Elsőként ők kapták az igazság kovászát, és nekik kellett megismertetni másokkal. Krisztusnak sok olyan tanítása volt, amelyet a tanítványok először nem értettek, és sokszor úgy tűnt, hogy ezek a tanítások már-már feledésbe merülnek. A Szentlélek befolyására azonban a tanítványok később tisztán visszaemlékeztek ezekre az igazságokra, és eleven erővel tolmácsolták őket a gyülekezethez csatlakozó új hivőknek. {COL 368.2}   

And the Saviour was speaking also to the Pharisees. He did not relinquish the hope that they would perceive the force of His words. Many had been deeply convicted, and as they should hear the truth under the dictation of the Holy Spirit, not a few would become believers in Christ. {COL 369.1}

A Megváltó a farizeusokhoz is szólt. Nem adta fel a reményt, hogy rájuk is hatni tud szavaival. Sok farizeus szívében már ott élt a mélységes meggyőződés, és amikor az igazság hallása közben a Szentlélek érintette szívüket, sokan közülük Krisztus hívei lettek. {COL 369.1}   

The Pharisees had tried to bring Christ into disrepute by accusing Him of mingling with publicans and sinners. Now He turns the rebuke on these accusers. The scene known to have taken place among the publicans He holds up before the Pharisees both as representing their course of action and as showing the only way in which they can redeem their errors. {COL 369.2}

A farizeusok megpróbálták Krisztust rossz hírbe hozni azzal a váddal, hogy a vámszedők és bűnösök közé vegyül. E példázatban Krisztus a dorgálást visszafordította a vádolókra. A jelenetet, amelyről közismert volt, hogy a vámszedők között játszódott le, a farizeusok elé tárta egyrészt, hogy rávilágítson eljárásukra, másrészt, hogy megmutassa hibáik helyrehozásának egyetlen útját. {COL 369.2}   

To the unfaithful steward his lord's goods had been entrusted for benevolent purposes; but he had used them for himself. So with Israel. God had chosen the seed of Abraham. With a high arm He had delivered them from bondage in Egypt. He had made them the depositaries of sacred truth for the blessing of the world. He had entrusted to them the living oracles that they might communicate the light to others. But His stewards had used these gifts to enrich and exalt themselves. {COL 369.3}

A hűtlen szolgára ura azért bízta vagyonát, hogy jótékony célra fordítsa. Ő azonban saját magára költötte. Ez a vád Izraelnek szólt. Isten kiválasztotta Ábrahám magvát. Erős karral kiszabadította az egyiptomi szolgaságból, és szent igazságok őrzőjévé tette a világ áldására. Reá bízta az élő kinyilatkoztatásokat, hogy tolmácsolja a világosságot másoknak. De Isten sáfárai ezeket az ajándékokat a maguk gazdagítására és dicsőségére használták. {COL 369.3}   

The Pharisees, filled with self-importance and self-righteousness, were misapplying the goods lent them by God to use for His glory. {COL 369.4}

Az öntelt, önigazult farizeusok hűtlenül kezelték a javakat, amelyeket Isten azért adott nekik, hogy az Ő dicsőségére használják. {COL 369.4}   

The servant in the parable had made no provision for the future. The goods entrusted to him for the benefit of others he had used for himself; but he had thought only of the present. When the stewardship should be taken from him, he would have nothing to call his own. But his master's goods were still in his hands, and he determined to use them so as to secure himself against future want. To accomplish this he must work on a new plan. Instead of gathering for himself, he must impart to others. Thus he might secure friends, who, when he should be cast out, would receive him. So with the Pharisees. The stewardship was soon to be taken from them, and they were called upon to provide for the future. Only by seeking the good of others could they benefit themselves. Only by imparting God's gifts in the present life could they provide for eternity. {COL 369.5}

A példázatbeli szolga nem gondoskodott jövőjéről. A javakat, amelyekkel másoknak kellett volna szolgálnia, csak ő élvezte. Csak a jelenre gondolt. A sáfárság elvesztése esetén semmit sem mondhat magáénak. De gazdája vagyona még kezében volt. Elhatározta, hogy e vagyonnal bebiztosítja magát a jövő nélkülözései ellen. Ezért más program szerint kellett cselekednie. Ha másoknak ad ahelyett, hogy magának gyűjtene, barátokat szerezhet, akik befogadják, amikor gazdája kidobja. Ez vonatkozott a farizeusokra is: várható volt, hogy megfosztják őket a sáfárságtól, és előre kellett gondoskodniuk jövőjükről. Csak mások javának keresésével használhattak önmaguknak. Csak Isten ajándékainak osztogatásával gondoskodhattak örök sorsukról. {COL 369.5}   

After relating the parable, Christ said, “The children of this world are in their generation wiser than the children of light.” That is, worldly-wise men display more wisdom and earnestness in serving themselves than do the professed children of God in their service to Him. So it was in Christ's day. So it is now. Look at the life of many who claim to be Christians. The Lord has endowed them with capabilities, and power, and influence; He has entrusted them with money, that they may be co-workers with Him in the great redemption. All His gifts are to be used in blessing humanity, in relieving the suffering and the needy. We are to feed the hungry, to clothe the naked, to care for the widow and the fatherless, to minister to the distressed and downtrodden. God never meant that the widespread misery in the world should exist. He never meant that one man should have an abundance of the luxuries of life, while the children of others should cry for bread. The means over and above the actual necessities of life are entrusted to man to do good, to bless humanity. The Lord says, “Sell that ye have, and give alms.” Luke 12:33. Be “ready to distribute, willing to communicate.” 1 Timothy 6:18. “When thou makest a feast, call the poor, the maimed, the lame, the blind.” Luke 14:13. “Loose the bands of wickedness,” “undo the heavy burdens,” “let the oppressed go free,” “break every yoke.” “Deal thy bread to the hungry,” “bring the poor that are cast out to thy house.” “When thou seest the naked, ... cover him.” “Satisfy the afflicted soul.” Isaiah 58:6, 7, 10. “Go ye into all the world, and preach the gospel to every creature.” Mark 16:15. These are the Lord's commands. Are the great body of professed Christians doing this work? {COL 370.1}

A példázat elmondása után Krisztus így szólt: "E világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében." Azaz a világ dolgaiban jártas emberek bölcsebben és megfontoltabban szolgálják saját érdekeiket, mint a magukat Isten gyermekeinek vallók Isten művét. Így volt ez Krisztus korában, és így van ez ma is. Megfigyelhetjük ezt sok olyan ember életében, aki magát kereszténynek mondja. Az Úr képességekkel áldotta meg őket. Hatalmat és hatáskört adott nekik. Pénzt bízott rájuk, hogy munkatársai legyenek a megváltás szent munkájában. Isten minden ajándékát az emberiség áldására, a szenvedés és nyomor enyhítésére kell felhasználni. Táplálnunk kell az éhezőt, felruháznunk a mezítelent, gondoskodnunk az özvegyekről és árvákról, segítenünk a lesújtottakon és elnyomottakon. Isten nem akarta, hogy a világot elárassza a nyomor. Nem akarta, hogy az egyik ember bőségben és fényűzésben éljen, miközben mások kenyérért sírnak. Az életszükségleteket meghaladó javakat Isten azért bízta az emberre, hogy jót tegyen, és az emberiség áldására éljen. Az Úr ezt mondja: "Adjátok el, amitek van, és adjatok alamizsnát." Legyetek "szíves adakozók, közlők". "Mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat" (Lk 12:33; 1 Tim 6:18; Lk 14:13). "Megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat"... és ... minden igát széttépjetek ... , az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosót házadba bevigyed, ha meztelent látsz felruházzad ... és az elepedt lelkűt" elégítsd ki. "Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek" (Ésa 58:6-7. 10; Mk 16:15). Ezeket az Úr parancsolja. Vajon végzik-e ezt a munkát a magukat kereszténynek vallók széles tömegei? {COL 370.1}   

Alas, how many are appropriating to themselves the gifts of God! How many are adding house to house and land to land. How many are spending their money for pleasure, for the gratification of appetite, for extravagant houses, furniture, and dress. Their fellow beings are left to misery and crime, to disease and death. Multitudes are perishing without one pitying look, one word or deed of sympathy. {COL 371.1}

Ó jaj! Hányan használják Isten ajándékait saját céljaikra! Hányan halmoznak házat házra és telket telekre! Hányan költik pénzüket élvezetekre, vágyaik kielégítésére, mértéktelenül drága házakra, bútorokra, ruhákra! Embertársaik pedig nyomorral, bűnnel, betegséggel és halállal viaskodnak. Tömegek pusztulnak el úgy, hogy bárki is szánakozna rajtuk, vagy részvéttel hajolna feléjük. {COL 371.1}   

Men are guilty of robbery toward God. Their selfish use of means robs the Lord of the glory that should be reflected back to Him in the relief of suffering humanity and the salvation of souls. They are embezzling His entrusted goods. The Lord declares, “I will come near to you to judgment; and I will be a swift witness against ... those that oppress the hireling in his wages, the widow, and the fatherless, and that turn aside the stranger from his right.” “Will a man rob God? Yet ye have robbed Me. But ye say, Wherein have we robbed Thee? In tithes and offerings. Ye are cursed with a curse; for ye have robbed Me, even this whole nation.” Malachi 3:5, 8, 9. “Go to now, ye rich men, ... your riches are corrupted, and your garments are motheaten. Your gold and silver is cankered, and the rust of them shall be a witness against you.... Ye have heaped treasure together for the last days.” “Ye have lived in pleasure on the earth, and been wanton.” “Behold, the hire of the laborers who have reaped down your fields, which is of you kept back by fraud, crieth: and the cries of them which have reaped are entered into the ears of the Lord of sabaoth.” James 5:1-3, 5, 4. {COL 371.2}

Az emberek meglopják Istent. Javaik önző felhasználásával megfosztják az Urat attól a dicsőségtől, amely az emberi szenvedés enyhítésekor és lelkek megmentésekor visszasugározna reá. Hűtlenül kezelik az Isten által rájuk bízott javakat. Az Úr kijelenti: "Ítéletre indulok hozzátok, és gyors tanú leszek... azok ellen, akik megrövidítik a munkásnak bérét, az özvegyet és árvát, és akik nyomorgatják az idegent." "Avagy az ember csalhatja-é az Istent? ti mégis csaltok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval. Átokkal vagytok elátkozva, mégis csaltok engem: a nép egészben!" "Nosza immár ti gazdagok,... gazdagságotok megrothadt, és ruháitokat moly ette meg; aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek... Kincset gyűjtöttetek az utolsó napokban!" "Dőzsöltetek e földön és dobzódtatok." "Ímé a ti mezőiteket learató munkások bére, amit elfogtatok, kiált. És az aratók kiáltásai eljutottak a Seregek Urának füleihez" (Mal 3 : 5.8.9; Jak 5 :1-3. 5.4). {COL 371.2}   

Everyone will be required to render up his entrusted gifts. In the day of final judgment men's hoarded wealth will be worthless to them. They have nothing they can call their own. {COL 372.1}

Mindenkinek vissza kell adnia a reá bízott javakat. A felhalmozott vagyon semmit sem ér a végítélet napján. Nem lesz semmi, amit az ember magáénak mondhat. {COL 372.1}   

Those who spend their lives in laying up worldly treasure show less wisdom, less thought and care for their eternal well-being, than did the unjust steward for his earthly support. Less wise than the children of this world in their generation are these professed children of the light. These are they of whom the prophet declared, in his vision of the great judgment day, “A man shall cast the idols of his silver, and the idols of his gold [margin]; which they made each one for himself to worship, to the moles and to the bats; to go into the clefts of the rocks, and into the tops of the ragged rocks, for fear of the Lord, and for the glory of His majesty, when He ariseth to shake terribly the earth.” Isaiah 2:20, 21. {COL 372.2}

Aki életét földi kincsek gyűjtésével tölti, nem olyan bölcs és gondos, mint a hűtlen sáfár, és kevésbé törődik örökkévaló sorsával, mint a hűtlen sáfár földi érdekeivel. A világosságnak ezek az állítólagos követői nem olyan bölcsek, mint e világ fiai. Róluk mondta a próféta, amikor látomást látott az ítélet napjáról: "Odadobja az ember ezüst bálványait és arany bálványait, miket magának csinált, hogy azok előtt meghajoljon, a vakondokoknak és denevéreknek, hogy elmenjen a sziklák lyukaiba és a hegyek hasadékaiba, az Úr félelme elől és az Ő nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet" (Ésa 2:20-21). {COL 372.2}   

“Make to yourselves friends by means of the mammon of unrighteousness,” Christ says, “that when it shall fail, they may receive you into the eternal tabernacles.” R.V. God and Christ and angels are all ministering to the afflicted, the suffering, and the sinful. Give yourself to God for this work, use His gifts for this purpose, and you enter into partnership with heavenly beings. Your heart will throb in sympathy with theirs. You will be assimilated to them in character. To you these dwellers in the eternal tabernacles will not be strangers. When earthly things shall have passed away, the watchers at heaven's gates will bid you welcome. {COL 373.1}

"Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból - mondja Krisztus -, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba." Isten, Krisztus és az angyalok mind szolgálnak a lesújtott, szenvedő, bűnös embernek. Szenteljétek ti is magatokat erre a munkára! Használjátok Isten ajándékait erre a célra! Akkor mennyei lények lesznek társaitok. Szívetek együtt dobban az ő szívükkel. Jellemetek hasonló lesz az ő jellemükhöz. Az örök hajlékok e lakói nem lesznek idegenek nektek. Amikor a földi dolgok elmúlnak, a menny kapuinak őrei szívesen fogadnak titeket. {COL 373.1}   

And the means used to bless others will bring returns. Riches rightly employed will accomplish great good. Souls will be won to Christ. He who follows Christ's plan of life will see in the courts of God those for whom he has labored and sacrificed on earth. Gratefully will the ransomed ones remember those who have been instrumental in their salvation. Precious will heaven be to those who have been faithful in the work of saving souls. {COL 373.2}

A mások áldására fordított javak visszatérülnek. Sok jót lehet tenni a gazdagsággal, ha helyesen használjuk. Lelkeket menthetünk vele Krisztusnak. Aki Krisztus életprogramját követi, látni fogja Isten országában azokat, akikért a földön dolgozott és áldozott. A megváltottak hálásan emlékeznek azokra, akik megmentésükben közreműködtek. A menny különösképpen értékes lesz azoknak, akik híven végezték a lélekmentés munkáját. {COL 373.2}   

The lesson of this parable is for all. Everyone will be held responsible for the grace given him through Christ. Life is too solemn to be absorbed in temporal or earthly matters. The Lord desires that we shall communicate to others that which the eternal and unseen communicates to us. {COL 373.3}

A példázat tanítása mindenkinek szól. Mindenki felelősséggel tartozik a Krisztus által kapott ajándékokért. Az élet túl komoly és ünnepélyes ahhoz, hogy csupán múló földi dolgokkal töltsük. Az Úr azt akarja, hogy tolmácsoljuk másoknak azt, amit az örök és láthatatlan lények közölnek velünk. {COL 373.3}   

Every year millions upon millions of human souls are passing into eternity unwarned and unsaved. From hour to hour in our varied life opportunities to reach and save souls are opened to us. These opportunities are continually coming and going. God desires us to make the most of them. Days, weeks, and months are passing; we have one day, one week, one month less in which to do our work. A few more years at the longest, and the voice which we cannot refuse to answer will be heard saying, “Give an account of thy stewardship.” {COL 373.4}

Évről évre milliók és milliók távoznak az élők sorából anélkül, hogy bárki is figyelmeztette és megmentette volna őket. Tarka életünk minden órájában alkalom kínálkozik emberek figyelmeztetésére és mentésérc. Ezek az alkalmak jönnek és elmúlnak. Isten azt akarja, hogy a legjobban gyümölcsöztessük őket. Múlnak a napok, a hetek, a hónapok, és újra egy nappal, egy héttel, egy hónappal kevesebb időnk marad munkánk végzéséhez. Még legfeljebb néhány év, és a hang, amely elől nem térhetünk ki, így szól: "Adj számot a te sáfárságodról!" {COL 373.4}   

Christ calls upon every one to consider. Make an honest reckoning. Put into one scale Jesus, which means eternal treasure, life, truth, heaven, and the joy of Christ in souls redeemed; put into the other every attraction the world can offer. Into one scale put the loss of your own soul, and the souls of those whom you might have been instrumental in saving; into the other, for yourself and for them, a life that measures with the life of God. Weigh for time and for eternity. While you are thus engaged, Christ speaks: “What shall it profit a man, if he shall gain the whole world, and lose his own soul?” Mark 8:36. {COL 374.1}

Krisztus azt akarja, hogy mindenki mérlegre tegye lehetőségeit, és végezzen becsületes számvetést. A mérleg egyik serpenyőjébe tegyük az örök kincseket, az életet, igazságot, mennyet és a lelkek megváltásán érzett krisztusi örömet, a másik serpenyőbe pedig a világ minden varázsát. Az egyik serpenyőbe tegyük saját magunk kárhozatát és azokét, akiknek megmentésében közreműködhettünk volna; a másik serpenyőbe pedig azt az életet - a magunkét és másokét -, amely örökké tart. Tegyük mérlegre az ideig valót és az. örökkévalót. És miközben mérlegelünk, Krisztus így szól: "Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?" (Mk 8: 36). {COL 374.1}   

God desires us to choose the heavenly in place of the earthly. He opens before us the possibilities of a heavenly investment. He would give encouragement to our loftiest aims, security to our choicest treasure. He declares, “I will make a man more precious than fine gold; even a man than the golden wedge of Ophir.” Isaiah 13:12. When the riches that moth devours and rust corrupts shall be swept away, Christ's followers can rejoice in their heavenly treasure, the riches that are imperishable. {COL 374.2}

Isten azt szeretné, ha a mennyeit választanánk, és nem a földit. Lehetőséget nyújt arra, hogy értékeinket mennyei kincsekbe fektessük. Legnemesebb céljaink elérésére, legdrágább kincsünk megőrzésére bátorít. Ezt mondja: "Drágábbá teszem az embert a színaranynál, és a férfit Ofir kincsaranyánál" (Ésa 13:12). Amikor a molyette és rozsdamarta gazdagság semmivé lesz, Krisztus követői élvezhetik a mennyei kincseket, a romolhatatlan gazdagságot. {COL 374.2}   

Better than all the friendship of the world is the friendship of Christ's redeemed. Better than a title to the noblest palace on earth is a title to the mansions our Lord has gone to prepare. And better than all the words of earthly praise will be the Saviour's words to His faithful servants, “Come, ye blessed of My Father, inherit the kingdom prepared for you from the foundation of the world.” Matthew 25:34. {COL 374.3}

Az egész világ barátságánál többet ér Krisztus megváltottainak barátsága. A legpompásabb földi palotához való jogcímnél többet ér, hogy' jogunk lehet a mennyei hajlékokhoz, amelyeket Urunk készít. Ezért távozott a földről. Minden földi dicsőítésnél többet érnek azok a szavak, amelyeket Megváltónk intéz hűséges szolgáihoz: "Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta" (Mt 25: 34). {COL 374.3}   

To those who have squandered His goods, Christ still gives opportunity to secure lasting riches. He says, “Give, and it shall be given unto you.” “Provide yourselves bags which wax not old, a treasure in the heavens that faileth not, where no thief approacheth, neither moth corrupteth.” Luke 6:38; 12:33. “Charge them that are rich in this world, ... that they do good, that they be rich in good works, ready to distribute, willing to communicate; laying up in store for themselves a good foundation against the time to come, that they may lay hold on eternal life.” 1 Timothy 6:17-19. {COL 374.4}

A javaikat tékozlóknak Krisztus még most alkalmat ad a maradandó gazdagság megszerzésére. Ezt mondja: "Adjatok, néktek is adatik." "Szerezzetek magatoknak oly erszényeket, melyek meg nem avulnak, elfogyhatatlan kincset a mennyországban, ahol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti." "Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd meg ... hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők, kincset gyűjtvén maguknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet" (Lk 6:38; 12:33; 1 Tim 6:17-19). {COL 374.4}   

Then let your property go beforehand to heaven. Lay up your treasures beside the throne of God. Make sure your title to the unsearchable riches of Christ. “Make to yourselves friends by means of the mammon of unrighteousness, that when it shall fail, they may receive you into the eternal tabernacles.” R.V. {COL 375.1}

Hadd menjen vagyonod előtted a mennybe! Halmozd fel kincseid Isten trónjánál! Szerezz jogot Krisztus kimeríthetetlen gazdagságához! "Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba." {COL 375.1}