Huszadik fejezet – Lelki ittasság

A „mit olvassanak gyermekeink?” kérdés súlyos felvetés. Komoly választ igényel. Nyugtalan lélekkel látom, hogy keresztény családokban olyan, folytatásos történeteket közlő magazinokat és újságokat forgatnak, amelyek nem hagynak a lelken maradandó jó benyomást. Figyeltem azokat, akik a regényirodalom iránti ízlésüket ily módon ápolják. Megkapták azt a kiváltságot, hogy Isten szavának igazságait hallhassák, hogy megismerjék hitünk alapját, a bennünk lévő reménységet (v.ö. 1Pt 3:15), azonban az évek múlásával híjával vannak az igaz istenfélelemnek. E drága ifjúság jellemépítésébe a legjobb építőanyagot szükséges bevinni: Isten iránti szeretetet és félelmet, és Krisztus ismeretét. Azonban sokan nem értik értelmes módon az igazságot, ahogyan az Jézusban van. Az elmét szenzációhajhász történetekkel szórakoztatják. Valótlan világban élnek és alkalmatlanok az élet gyakorlati kötelességeire. Megfigyeltem, hogy gyermekeknek megengedték ezt az utat járni. Az ilyen gyermekek akár otthon vannak, akár házon kívül, nyugtalanok vagy álmodozók. Nem képesek társalogni, kivéve a legközönségesebb témákról. A nemesebb képességek, amelyek magasabb rendű célok követésére adattak, olyan témák szemlélésére romlottak le, amelyek közönségesek, vagy ennél is rosszabbak, amíg az illető meg nem elégszik az ilyen témákkal és alig marad ereje, hogy ennél magasabb rendűt érjen el. A vallásos gondolatok és az ilyen témájú beszélgetések visszataszítóvá váltak. Az a fajta lelki táplálék, amely iránt az ízlés kialakult, szennyező hatást gyakorol és tisztátalan, érzéki gondolatokhoz vezet. Őszinte sajnálatot éreztem e lelkek iránt, mivel azon töprengtem, milyen sokat veszítenek azon lehetőségek elhanyagolásával, hogy Krisztusról, akiben örök életünk reménye összpontosul, ismereteket szerezzenek. Mennyi időt pocsékolnak el, amely alatt tanulmányozhatnák az igaz jóság mintaképét. {FE 162.1}   

Személyesen is ismerek egyeseket, akik elvesztették egészséges gondolkozásukat azzal, hogy rossz olvasási szokásokat vettek fel. Beteges képzelettel élik le életüket és felnagyítanak minden csekély sérelmet. Olyan dolgok, melyeket az egészséges, józanul gondolkozó elme észre sem venne, számukra elviselhetetlen megpróbáltatásokká, legyőzhetetlen akadályokká válnak. Az életnek állandóan a borús oldalát látják. {FE 162.2}   

Akik átadják magukat annak a szokásnak, hogy izgalmas történeteket fussanak át, szellemi erejüket megbénítják és alkalmatlanná teszik magukat az életerős gondolkozásra és vizsgálódásra. Vannak olyan, életük javát megélt férfiak és nők, akik soha nem heverték ki a mértéktelen olvasás hatásait. Az élet korai szakaszában formált szokások is továbbfejlődtek a növekedéssel és tovább erősödnek az erősödéssel együtt. A legyőzésükre irányuló erőfeszítéseik lehet, hogy határozottak voltak, de csak részben sikerült. Sokan soha sem nyerték vissza eredeti eleven gondolkozásukat. Minden kísérletük, hogy gyakorlatias kereszténnyé váljanak, a vágyakozással véget is ér. Nem lehetnek igazán Krisztusiak és továbbra is ilyen fajta irodalommal táplálják lelküket. A testi hatás nem kevésbé katasztrofális. Az idegrendszert az olvasás szenvedélye feleslegesen terheli. Egyes esetekben az ifjúság, de még az érettebb korúak is, egyéb ok nélkül, idegbénulást szenvedtek a túlzott olvasástól. Az elmét állandóan izgalomban tartották, amíg az agy érzékeny szerkezete annyira legyengült, hogy nem tudott működni és ennek eredménye bénulás volt. {FE 163.1}   

Amikor izgalmas, szenzációszerű történetek iránti étvágynak adnak táptalajt, az erkölcsi érzék elferdül, az elme kielégítetlenné válik, hacsak nem kap állandóan ilyen hitvány és egészségtelen táplálékot. Láttam magukat Krisztust követőnek valló, ifjú nőket, akik igazán boldogtalanok voltak, hacsak nem volt nekik kéznél valamilyen új novella vagy folytatásos történet. Az elme úgy sóvárog az ingerlésre, ahogyan a részeges vágyik a részegítő italra. Ezek a fiatalok nem mutattak semmilyen áhítatos lelkület. Társaik nem kaptak mennyei világosságot, hogy az ismeret forrásához vezessék őket. Nem voltak mély hittapasztalataik. Ha az ilyen fajta lelki táplálék nem lett volna folyamatosan előttük, akkor lehetett volna némi remény, megjobbulásukra, de ilyen után vágyakoztak és meg is szerezték. {FE 163.2}   

Fájdalommal látok fiatal férfiakat és nőket, akik evilági hasznosságukat így teszik tönkre és nem szereznek olyan tapasztalatokat, amelyek elkészítik őket a mennyei társadalom örök életére. Találni sem lehetne alkalmasabb nevet számukra, mint „lelki részegek”. {FE 164.1}   

A mértéktelen olvasási szokások olyan biztosan gyakorolnak káros hatást az agyra, amilyen mértékben a mértéktelen evés és ivás. {FE 164.2}   

A gonosz kifejlődését a legjobban azzal lehet meggátolni, hogy teljesen lekötjük a talajt. A legnagyobb gondosságra és óvatosságra van szükség az elme műveléséhez és a Bibliai igazságok drága magvait kell abba vetni. Az Úr, nagy irgalmában feltárta előttünk az Írásokban a szent élet szabályait. Elmondja, milyen bűnöket kerüljünk el. Magyarázza számunkra az üdvösség tervét, és rámutat a menny felé vezető útra. Szent embereket ihletett, hogy javunkra jegyezzék le az ösvényt övező veszélyekkel kapcsolatos tanításokat és azt, hogyan kerülhetjük el e veszélyeket. Akik engednek utasításainak, hogy kutassák az Írásokat, nem lesznek tudatlanok ezeket illetően. Az utolsó napok veszélyei közepette az egyház minden tagjának értenie kell a bennük lévő reményt és hitet (v.ö: 1Pt. 3:15), azokat az érveket, amelyeket nem nehéz megérteni. Van elég dolog gondolataink lefoglalására, ha növekedni akarunk kegyelemben és az Úr Jézus Krisztusunk ismeretében. (v.ö: 2Pt 3:18). {FE 164.3}   

Véges lények vagyunk, de érzékelnünk kell a végtelent. Az elmét késztetni kell, hogy Istenen és üdvösségünk érdekében az általa készített csodálatos tervén gondolkozzon. A lélek így a pusztán földi és hétköznapi dolgok fölé emelkedik, figyelmét arra rögzíti, amely nemesít és örök. Az a gondolat, hogy Isten világában vagyunk, a világegyetem nagy Teremtőjének jelenlétében, aki az embert a saját hasonlatosságára alkotta, a gondolatokat tágas térre és lelki magaslatokra tereli, amelyeken elmélkedhet. Nagyszerű az a gondolat, hogy Isten szemei figyelnek bennünket, szeret bennünket és annyira törődött velünk, hogy szeretett Fiát adta megváltásunkért, hogy nyomorultakként el ne vesszünk. Aki megnyitja szívét az ilyen témák elfogadására és azokon való gondolkozásra, soha nem lesz elégedett közönséges, szenzációhajhász témákkal. {FE 164.4}   

Ha a Bibliát úgy tanulmányoznák, ahogyan kellene, az emberek értelmükben megerősödnének. Az Isten igéjében tárgyalt témák, kifejtésük méltósággal teli egyszerűsége, azon nemes tárgykörök amelyeket figyelmünk elé hoz, olyan képességeket fejlesztenek az emberben, amelyek másként nem fejlődnének ki. A Bibliában számtalan terület nyílik meg az emberi képzelet számára. Tanulmányozója tisztább és emelkedettebb gondolatokkal és érzésekkel fejezi be a magasztos képekhez és hasonlatokhoz kapcsolódó, nagyszerű témákon való elmélkedését, mintha pusztán emberi eredetű, bármilyen mű olvasásával töltötte volna idejét, nem említve annak jelentéktelen jellegét. Az ifjú elme nem éri el legnemesebb fejlődését, amikor elhanyagolja a bölcsesség legmagasabb forrását – Isten igéjét. Azért van oly kevés jó gondolkozású, megbízható és szilárd értékkel rendelkező ember, mert nem tisztelik, nem félik, nem szeretik Istent. A vallás alapelveit nem úgy valósítják meg az életben, ahogyan kellene. {FE 165.1}   

Isten azt szeretné, ha minden rendelkezésünkre álló eszközt értelmi képességeink fejlesztésére és erősítésére használnánk. Magasabb és nemesebb létre vagyunk teremtve, mint ahogyan most élünk. Jelenlegi életünk a jövőbeli, halhatatlan életre való felkészülés ideje. Hol lehetne elmélkedésre nagyszerűbb témákat találni, érdekesebb gondolatokat, mint a Bibliában feltáruló fenséges igazságok? Ezek az igazságok hatalmas munkát végeznek az ember érdekében, ha hajlandó követni azok tanításait. Azonban mennyire kevéssé tanulmányozzák a Bibliát! Minden jelentéktelen dolog előnyt élvez az Írások témájához képest. Ha a Bibliát többet olvasnák, ha igazságait jobban értenék, akkor sokkal nagyobb világossággal és értelemmel bíró nép volnánk. A lelkiismeretes igazság-kereső ember mellett a világosság világából való angyalok állnak, hogy segítsenek értésében és világosságot adjanak a gondolatoknak. Akiben nincs világosság, megtalálhatja, ha ismeretséget köt az Írásokkal. – „Keresztény Mértékletesség és Bibliai higiénia,” 123-126 oldalak, 1890 {FE 165.2}   

{FE 166}