× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Chapter 8—Daniel's Integrity Under Test

Nyolcadik fejezet – Dániel próféta próbatétele és feddhetetlensége

The prophet Daniel was an illustrious character. He was a bright example of what men may become when united with the God of wisdom. A brief account of the life of this holy man of God is left on record for the encouragement of those who should afterward be called to endure trial and temptation. {FE 77.1}

Dániel próféta kiváló jellem volt. Ragyogó példája annak, hogy mivé válhat az ember, amikor a bölcsesség Istenével forr egybe élete. Isten szent embere életének rövid leírása a kezünkben van azok bátorítására, akiket a későbbiekben megpróbáltatás és kísértés ér. {FE 77.1}   

When the people of Israel, their king, nobles, and priests, were carried into captivity, four of their number were selected to serve in the court of the king of Babylon. One of these was Daniel, who early gave promise of the remarkable ability developed in later years. These youth were all of princely birth, and are described as “children in whom was no blemish, but well-favored, and skillful in all wisdom, and cunning in knowledge, and understanding science, and such as had ability in them.” Perceiving the superior talents of these youthful captives, King Nebuchadnezzar determined to prepare them to fill important positions in his kingdom. That they might be fully qualified for their life at court, according to Oriental custom, they were to be taught the language of the Chaldeans, and to be subjected for three years to a thorough course of physical and intellectual discipline. {FE 77.2}

Amikor Izrael népét - királyait, nemeseit és papjait - fogságba vitték, közülük négyet kiválasztottak, hogy a babiloni király udvarában szolgáljanak. Dániel volt közülük az egyik, akiről figyelemreméltó képességének ígéretes volta korán kiderült és a későbbi évek során kifejlődött. Ezek az ifjak mind nemesi származásúak voltak és a róluk szóló leírás szerint: „ifjak, akikben semmi fogyatkozás nincsen, hanem akik ábrázatra nézve szépek, minden bölcsességre eszesek és ismeretekkel bírnak és értenek a tudományokhoz..”(Dn 1:3-4). Amikor észrevette e fiatal foglyok kiemelkedő tehetségét, Nabukodozor király elhatározta, hogy felkészíti őket királysága fontos állásainak betöltésére. A keleti szokások szerint, hogy az udvarban töltendő életükre teljes jogú képesítést nyerjenek, meg kellett tanulniuk a káldeusok nyelvét és három év alapos testi és szellemi nevelésben kellett részesülniük. {FE 77.2}   

The youth in this school of training were not only to be admitted to the royal palace, but it was provided that they should eat of the meat, and drink of the wine, which came from the king's table. In all this the king considered that he was not only bestowing great honor upon them, but securing for them the best physical and mental development that could be obtained. {FE 77.3}

Ezen iskola ifjúságát nem csupán a királyi palotába engedték be, hanem arról is gondoskodtak, hogy a király asztaláról való eledelt egyék és ezt a bort igyák. Mindezzel a király megfontolása szerint nemcsak nagy tisztességben részesültek, hanem úgy gondolta, hogy a lehetséges legjobb testi-szellemi fejlődést biztosítja számukra. {FE 77.3}   

Among the viands placed before the king were swine's flesh and other meats which were declared unclean by the law of Moses, and which the Hebrews had been expressly forbidden to eat. Here Daniel was brought to a severe test. Should he adhere to the teachings of his fathers concerning meats and drinks, and offend the king, and probably lose not only his position but his life? or should he disregard the commandment of the Lord, and retain the favor of the king, thus securing great intellectual advantages and the most flattering worldly prospects? {FE 77.4}

A király asztalára kerülő ételben volt sertés és egyéb más állatok húsa is, amelyek a mózesi törvények szerint tisztátalanok voltak és a zsidóknak kifejezetten tilos volt megenni. Dániel, ebben a helyzetben, súlyos próbatétel alá került. Ragaszkodjon-e atyái tanításához a húsételeket és az italokat illetően és megsértse a királyt? Valószínűleg a jövőjét, sőt az életét is elveszítheti. Esetleg vegye semmibe az Úr parancsolatát és így megmaradhat a király előtti kegyben, ami által nagy udvari előnyökre tehet szert és kitűnő földi kilátásokat biztosíthat magának? {FE 77.4}   

Daniel did not long hesitate. He decided to stand firm in his integrity, let the result be what it might. He “purposed in his heart that he would not defile himself with the portion of the king's meat, nor with the wine which he drank.” {FE 78.1}

Dániel nem sokat habozott. Úgy döntött, szilárdan megmarad becsületességében legyen bármi is annak eredménye. „Eltökélte az ő szívében, hogy nem fertőzteti meg magát a király ételeivel és a borral, amelyből az iszik vala..” (Dn 1:8). {FE 78.1}   

There are many among professed Christians today who would decide that Daniel was too particular, and would pronounce him narrow and bigoted. They consider the matter of eating and drinking as of too little consequence to require such a decided stand,—one involving the probable sacrifice of every earthly advantage. But those who reason thus will find in the day of judgment that they turned from God's express requirements, and set up their own opinion as a standard of right and wrong. They will find that what seemed to them unimportant was not so regarded of God. His requirements should be sacredly obeyed. Those who accept and obey one of His precepts because it is convenient to do so, while they reject another because its observance would require a sacrifice, lower the standard of right, and by their example lead others to lightly regard the holy law of God. “Thus saith the Lord” is to be our rule in all things. {FE 78.2}

Manapság sokan vannak a hitvalló keresztények között, akik úgy döntenének, hogy Dániel túlságosan igényes volt. Szűklátókörűnek és túlságosan fanatikusnak nyilvánítanák. Az evés és ivás dolgát túlságosan jelentéktelen horderejűnek tartanák az ilyen határozott állásfoglaláshoz, olyan dolognak, amely minden földi előny valószínű feláldozását vonná maga után. Akik azonban így érvelnek, az ítélet napján rá fognak jönni, hogy elfordultak Isten határozott kívánalmaitól és saját maguk véleménye szerint alkották meg a helyes és helytelen mértékét. Meg fogják látni, hogy ami számukra jelentéktelennek tűnt, Isten nem annak tartotta. Kívánalmainak szentül ajánlott engedni. Akik elfogadják és engednek elvei közül egynek is, mivel azt kényelmes megtenni, miközben elutasítanak egy másikat, mivel annak megtartása áldozatot kívánna, azok lejjebb szállítják az igazság mércéjét, példájukkal pedig másokat arra visznek, hogy vegyék könnyedén Isten szent törvényét. Az „Így szól az Úr” ige legyen minden dologban mérvadó. {FE 78.2}   

Daniel was subjected to the severest temptations that can assail the youth of today; yet he was true to the religious instruction received in early life. He was surrounded with influences calculated to subvert those who would vacillate between principle and inclination; yet the word of God presents him as a faultless character. Daniel dared not trust to his own moral power. Prayer was to him a necessity. He made God his strength, and the fear of God was continually before him in all the transactions of his life. {FE 78.3}

Dániel a legsúlyosabb kísértéseknek volt kitéve, amely napjainkban az ifjúságot megtámadhatja, mégis hűséges volt az ifjú éveiben kapott, hitére vonatkozó rendelkezéseknek. Olyan kísértések vették körül, amelyek arra voltak hivatva, hogy elbuktassák azokat, akik hajlamaik és az alapelvek között ingadoztak, és Isten Igéje mégis hibátlan jellemnek írja őt le. Dániel nem mert bízni saját erkölcsi képességében. Az imádság számára szükséglet volt. Isten volt erőssége, és félelme folyamatosan előtte volt élete minden ügyes-bajos dolgában. {FE 78.3}   

Daniel possessed the grace of genuine meekness. He was true, firm, and noble. He sought to live in peace with all, while he was unbending as the lofty cedar wherever principle was involved. In everything that did not come in collision with his allegiance to God, he was respectful and obedient to those who had authority over him; but he had so high a sense of the claims of God that the requirements of earthly rulers were held subordinate. He would not be induced by any selfish consideration to swerve from his duty. {FE 78.4}

Dániel valódi alázattal bírt. Hűséges, szilárd és nemes volt. Törekvése volt mindenkivel békében élni, miközben hajlíthatatlan volt mint egy fenséges cédrus, valahányszor elvi, erkölcsi dolgok kerültek terítékre. Minden olyan dologban, amely nem jelentett ütközést Istenhez való hűségét illetően, tisztelettel és engedelmességgel viszonyult elöljáróihoz, azonban olyan jó érzéke volt Isten követelményeivel kapcsolatban, hogy földi uralkodókét alsóbbrendűnek tartotta. Nem lehetett arra rábírni, hogy önző megfontolásból térjen el kötelességétől. {FE 78.4}   

The character of Daniel is presented to the world as a striking example of what God's grace can make of men fallen by nature and corrupted by sin. The record of his noble, self-denying life is an encouragement to our common humanity. From it we may gather strength to nobly resist temptation, and firmly, and in the grace of meekness, stand for the right under the severest trial. {FE 79.1}

Dániel jellemét az Írás ékes példaként tárja a világ elé, hogy mit tehet Isten kegyelme a természete miatt elbukott és a bűn miatt romlottá vált emberért. Nemes, önmegtagadó életéről készült feljegyzés közös emberi létünkhöz szolgál bátorításul. Erőt meríthetünk belőle a kísértésekkel szembeni nemes ellenállásra és alázatosság kegyelmével szilárdan megállhatunk az igazságért a legsúlyosabb próbatételben is. {FE 79.1}   

Daniel might have found a plausible excuse to depart from his strictly temperate habits; but the approval of God was dearer to him than the favor of the most powerful earthly potentate—dearer even than life itself. Having by his courteous conduct obtained favor with Melzar, the officer in charge of the Hebrew youth, Daniel made a request that they might not eat of the king's meat or drink of his wine. Melzar feared that should he comply with this request, he might incur the displeasure of the king, and thus endanger his own life. Like many at the present day, he thought that an abstemious diet would render these youth pale and sickly in appearance, and deficient in muscular strength, while the luxurious food from the king's table would make them ruddy and beautiful, and would promote physical and mental activity. {FE 79.2}

Dániel találhatott volna jól hangzó mentséget, hogy eltérjen szigorúan mértékletes szokásaitól, azonban Isten jóváhagyása és elismerése drágább volt számára, mint a leghatalmasabb földi uralkodó kegye, sőt, az életénél is drágább volt. Udvarias viselkedésével kegyet talált Melzar, a zsidó ifjakért felelős udvarmesterek fejedelme előtt. Dániel azzal a kéréssel fordult hozzá, hogy ő és társai nem ehetnek a király asztaláról származó ételből és nem ihatják annak borát. Melzar attól félt, hogy ha teljesítené kérésüket, akkor magára vonná a király haragját és a saját életét veszélyeztetné. Csakúgy mint napjainkban úgy gondolta, hogy a szerény étrend miatt az ifjak sápadtak és betegesek külsejűek lesznek, nem lesz elég testi erejük, miközben a király asztaláról való luxusételtől nagyon jó egészséggel és gyönyörű külsővel, jó testi, szellemi erőben állnak majd elé. {FE 79.2}   

Daniel requested that the matter be decided by a ten days’ trial, the Hebrew youth during this brief period being permitted to eat of simple food, while their companions partook of the king's dainties. The request was finally granted, and then Daniel felt assured that he had gained his case. Although but a youth, he had seen the injurious effects of wine and luxurious living upon physical and mental health. {FE 79.3}

Dániel tíznapos próbát kért az ügy eldöntésére. Megengedték, hogy a héber ifjak e rövid időszak alatt egyszerű ételt egyenek, mialatt társaik a király csemegéit ették. Teljesült kérésük és Dániel úgy érezte, az ügyet megnyerte. Fiatalkora ellenére, látta, hogy a bor és a luxusélet milyen káros hatással van a testi, szellemi egészségre. {FE 79.3}   

At the end of the ten days the result was found to be quite the opposite of Melzar's expectations. Not only in personal appearance, but in physical activity and mental vigor, those who had been temperate in their habits exhibited a marked superiority over their companions who had indulged appetite. As a result of this trial, Daniel and his associates were permitted to continue their simple diet during the whole course of their training for the duties of the kingdom. {FE 80.1}

A tizedik nap elteltével Melzar elvárásaival teljesen ellentétes eredmény született. Nem pusztán külső megjelenésben, hanem testi és szellemi erőben is, akik szokásaikban mértékletesek voltak, feltűnő kiválóságot mutattak azokkal a társaikkal szemben, mint akik engedtek étvágyuknak. E próbatétel eredményeként Dániel és társai engedélyt kaptak, hogy azon az egyszerű étrenden maradjanak, egész időszak alatt, amíg a királyi udvarban a feladatokra való képzésük folyt. {FE 80.1}   

The Lord regarded with approval the firmness and self-denial of these Hebrew youth, and His blessing attended them. He “gave them knowledge and skill in all learning and wisdom; and Daniel had understanding in all visions and dreams.” At the expiration of the three years of training, when their ability and acquirements were tested by the king, he “found none like Daniel, Hananiah, Mishael, and Azariah; therefore stood they before the king. And in all matters of wisdom and understanding, that the king inquired of them, he found them ten times better than all the magicians and astrologers that were in all his realm.” {FE 80.2}

Isten elismeréssel szemlélte e héber ifjak határozottságát és önmegtagadását, és áldása kísérte őket. Adott nekik „tudományt, minden írásban való értelmet és bölcsességet; Dániel pedig értett mindenféle látomáshoz és álmokhoz is. És minden bölcs és értelmes dologban, amely felől a király tőlük tudakozódék, tízszerte okosabbnak találta őket, mindazoknál az írástudóknál és varázslóknál, akik egész országában voltak.” (Dn. 1:17,20). {FE 80.2}   

The life of Daniel is an inspired illustration of what constitutes a sanctified character. It presents a lesson for all, and especially for the young. A strict compliance with the requirements of God is beneficial to the health of body and mind. In order to reach the highest standard of moral and intellectual attainments, it is necessary to seek wisdom and strength from God, and to observe strict temperance in all the habits of life. In the experience of Daniel and his companions we have an instance of the triumph of principle over temptation to indulge the appetite. It shows us that through religious principle young men may triumph over the lusts of the flesh, and remain true to God's requirements, even though it cost them a great sacrifice. {FE 80.3}

Dániel élete ihletett módon mutatja, miből áll egy megszentelt jellem. Mindenki számára tanulságot nyújt, de főleg az ifjúság számára. Isten kívánalmainak való szigorú megfelelés jótékony hatást gyakorol a testi és lelki egészségre. A legmagasabb szintű erkölcsi és szellemi teljesítmény elérése céljából Istentől szükséges bölcsességet és erőt kérni és az élet minden szokásában szigorú mértékletességet tartani. Dániel és társai tapasztalatában példát láthatunk hogyan győzheti le az étvágy feletti kísértést a helyes elv. Elénk tárja, hogy hitelvek segítségével fiatal férfiak hogyan arathatnak győzelmet a test kívánságai felett és maradhatnak hűségesek Isten kívánalmaival szemben még akkor is, ha ez nagy áldozatba kerül nekik. {FE 80.3}   

What if Daniel and his companions had made a compromise with those heathen officers, and had yielded to the pressure of the occasion, by eating and drinking as was customary with the Babylonians? That single instance of departure from principle would have weakened their sense of right and their abhorrence of wrong. Indulgence of appetite would have involved the sacrifice of physical vigor, clearness of intellect, and spiritual power. One wrong step would probably have led to others, until, their connection with Heaven being severed, they would have been swept away by temptation. {FE 80.4}

Mi lett volna akkor, ha Dániel és társai megalkudtak volna azokkal a pogány tisztségviselőkkel és engedtek volna a körülmények nyomásának, hogy úgy egyenek és igyanak, mint Babilonban szokás volt? Azon egyetlen elhajlás gyengítette volna a helyes felismerésének és a rossztól való iszonyodásnak az érzékét. Az étvággyal szembeni engedékenységük magával vonta volna a testi erő, a tiszta lelki látás és a lelkierő feláldozását. Egy rossz lépés valószínűleg továbbiakhoz vezetett volna, amíg a mennyel való kapcsolatuk meg nem szakad és a kísértés elsodorta volna őket. {FE 80.4}   

God has said, “Them that honor Me, I will honor.” While Daniel clung to his God with unwavering trust, the spirit of prophetic power came upon him. While he was instructed of man in the duties of court life, he was taught of God to read the mysteries of future ages, and to present to coming generations, through figures and similitudes, the wonderful things that would come to pass in the last days.—The Signs of the Times, September 28, 1882. {FE 81.1}

Isten így szólt: „Akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek.” Amíg Dániel rendületlenül Istenhez ragaszkodott, profetikus képesség lelke szállt rá. Miközben az udvari élet kötelességeiben embertől kapott oktatást, Isten tanította a jövő korok titkaira valamint arra, hogy példázatokkal és hasonlatokkal mutassa be az elkövetkező nemzedékeknek azokat a csodálatos dolgokat, hogy mik lesznek az utolsó napokban. -- Signs of the Times, 1882 szeptember 28 {FE 81.1}   

For Additional Reading

Holiday Gifts, Signs of the Times, December 14, 1882
Young Men as Missionary Workers, The Review and Herald, July 17, 1883
Science and Revelation, Signs of the Times, March 13, 1884
Science and the Bible in Education, Signs of the Times, March 20, 1884
The Training of Children, Signs of the Times, April 10, 1884
Important Duties in Home Life, Signs of the Times, April 17, 1884. {FE 81}

{FE 81}