Life is not given to us to be spent in idleness or self-pleasing; but great possibilities have been placed before every one who will develop his God-given capabilities. For this reason the training of the young is a matter of the highest importance. Every child born into the home is a sacred trust. God says to the parents, Take this child, and bring it up for Me, that it may be an honor to My name, and a channel through which My blessings shall flow to the world. To fit the child for such a life, something more is called for than a partial, one-sided education, which shall develop the mental at the expense of the physical powers. All the faculties of mind and body need to be developed; and this is the work which parents, aided by the teacher, are to do for the children and youth placed under their care. {FE 416.1}
Az életet nem tétlenségre vagy önző kívánságaink keresésére kaptuk, hanem nagy lehetőségek vannak mindenki előtt, aki Istentől kapott képességeit fejleszteni kívánja. Ezen ok miatt az ifjúság képzése rendkívüli fontosságot képvisel. Minden családba született gyermek, bizonyos értelemben, szent reménység. Isten ezt mondja a szülőknek: Vedd e gyermeket, neveld fel nekem, hogy tisztességet szerezzen nevemnek és rajta keresztül áldásaim kiáradnak a világra. A gyermek ilyen életre történő felkészítéséhez valami többre van szükség, mint részleges, egyoldalú oktatásra, amely a szellemi oldalt fejleszti a testi képességek rovására. Szükséges fejleszteni az összes szellemi és a testi képességet. Ez olyan munka, amelyet a szülőknek, tanári segítséggel, a gyermekeikért és a gondjaikra bízott fiatalokért kell megtenni. {FE 416.1}
The first lessons are of great importance. It is customary to send very young children to school. They are required to study from books things that tax their young minds, and often they are taught music. Frequently the parents have but limited means, and an expense is incurred which they can ill afford; but everything must be made to bend to this artificial line of education. This course is not wise. A nervous child should not be overtaxed in any direction, and should not learn music until he is physically well developed. {FE 416.2}
Az első leckék nagyon fontosak. Szokás nagyon fiatalon küldeni a gyermekeket iskolába. Elvárják tőlük, hogy olyan dolgokat tanuljanak könyvekből, amelyek megterhelik ifjú elméjüket és gyakran zenét is tanulnak. A szülőknek gyakran korlátozottak az anyagi eszközeik és olyan költségek merülnek fel, amelyeket aligha engedhetnek meg maguknak, azonban mindent úgy kell csinálni, hogy az oktatás e mesterkélt irány felé hajoljon el. Nem bölcs irány ez. Ideges gyermeket nem lehet semmilyen irányba túlterhelni és addig nem volna szabad zenére tanítani amíg testileg jól meg nem erősödik. {FE 416.2}
The mother should be the teacher, and home the school where every child receives his first lessons; and these lessons should include habits of industry. Mothers, let the little ones play in the open air; let them listen to the songs of the birds, and learn the love of God as expressed in His beautiful works. Teach them simple lessons from the book of nature and the things about them; and as their minds expand, lessons from books may be added, and firmly fixed in the memory. But let them also learn, even in their earliest years, to be useful. Train them to think that, as members of the household, they are to act an interested, helpful part in sharing the domestic burdens, and to seek healthful exercise in the performance of necessary home duties. {FE 416.3}
Az anyának kellene a tanító szerepet felvállalni, az iskola pedig az otthon legyen, ahol minden gyermek az első leckéit kapja. E leckék között legyen a szorgalomra szoktatás, a kitartó munkára nevelés. Anyák, engedjétek a kicsinyeket a szabad levegőn játszani, engedjétek őket madárdalt hallgatni és hadd tanulják meg Isten szeretetét, ahogyan azokat gyönyörű műveiben látni lehet. Tanítsatok velük egyszerű leckéket a természet könyvéből és amelyek ezekkel kapcsolatosak és ahogyan fejlődik a gondolkozásuk, könyvekből való olyan ismereteket is lehet adni, amelyek jól megmaradnak az emlékezetben. Azonban már legkorábbi éveikben tanulják meg, hogyan válhatnak hasznossá. {FE 416.3}
It is essential for parents to find useful employment for their children, which will involve the bearing of responsibilities as their age and strength will permit. The children should be given something to do that will not only keep them busy, but interest them. The active hands and brains must be employed from the earliest years. If parents neglect to turn their children's energies into useful channels, they do them great injury; for Satan is ready to find them something to do. Shall not the doing be chosen for them, the parents being the instructors? {FE 417.1}
Neveljétek őket arra a gondolatra, hogy mint érdekelt családtagok, vállaljanak segítőkész szerepet a terhek hordozásában és keressenek egészséges mozgást és feladatokat a szükséges otthoni munka elvégzésében. Alapvető fontosságú, hogy a szülők hasznos elfoglaltságot találjanak gyermekeiknek, amely korukhoz és erejükhöz mért felelősséggel jár. Kapjanak olyan feladatot, amely nemcsak lefoglalja, hanem érdekli is őket. Legkisebb koruktól kezdve szorgos legyen a kéz és gondolkozó az elme. Ha a szülők elhanyagolják gyermekeik energiáit hasznos irányba terelni, akkor nagy kárt tesznek bennük, mivel Sátán készen áll arra, hogy találjon számukra elfoglaltságot. Mivel nevelőik, ne a szülők válasszák meg milyen tennivalóik legyenek? {FE 417.1}
When the child is old enough to be sent to school, the teacher should co-operate with the parents, and manual training should be continued as a part of his school duties. There are many students who object to this kind of work in the schools. They think useful employments, like learning a trade, degrading; but such persons have an incorrect idea of what constitutes true dignity. Our Lord and Saviour Jesus Christ, who is one with the Father, the Commander in the heavenly courts, was the personal instructor and guide of the children of Israel; and among them it was required that every youth should learn how to work. All were to be educated in some business line, that they might possess a knowledge of practical life, and be not only self-sustaining, but useful. This was the instruction which God gave to His people. {FE 417.2}
Amikor a gyermek elég idős az iskolához, a tanár, a szülőkkel együttműködve keressen testi munkát adó feladatot a gyermekeknek, amely legyen az iskolában végzendő kötelességnek része. Sok diák ellenzi az ilyen iskolai munkát. Úgy gondolnak hasznos elfoglaltságokra, mint egy szakma megtanulására - vagyis alantas dolognak tartják Azonban az ilyen személyeknek nincsenek helyes elképzeléseik arról, hogy mi az igazi méltóság. A mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus, aki egy az Atyával, a mennyei seregek Vezére, Izrael gyermekeinek személyes nevelője és vezetője volt. E fiatalok között követelmény volt, hogy minden ifjú tanulja meg, hogyan kell dolgozni. Mindnyájuknak meg kellett valamilyen foglalkozást vagy mesterséget tanulni, hogy legyen a kezükben valamilyen gyakorlatias dolog és ne csak önmagukat legyenek képesek eltartani, hanem hasznosak is legyenek. Ilyen tanítást adott Isten a népének. {FE 417.2}
In His earth-life, Christ was an example to all the human family, and He was obedient and helpful in the home. He learned the carpenter's trade, and worked with His own hands in the little shop at Nazareth. He had lived amid the glories of heaven; but He clothed His divinity with humanity, that He might associate with humanity, and reach hearts through the common avenue of sympathy. When found in fashion as a man, He humbled Himself, and worked for the recovery of the human soul by adapting Himself to the situation in which He found humanity. {FE 417.3}
Krisztus, földi élete során, az egész emberi család példaképe volt. Családjában engedelmes és segítőkész életet élt. Megtanulta az ácsmesterséget, saját kezével dolgozott a kis nazereti műhelyben. Előtte mennyei dicsőségben élt, de istenségét emberi alakba rejtette, hogy az emberiséggel kapcsolatba kerülhessen és szíveket tudjon elérni az együttérzés ismert eszköze által. Amikor társaságban találta magát, megalázta magát és az emberi lelkek helyreállításáért munkálkodott azzal, hogy az adott helyzethez alkalmazkodott. {FE 417.3}
The Bible says of Jesus, “And the child grew, and waxed strong in spirit, filled with wisdom: and the grace of God was upon Him.” As He worked in childhood and youth, mind and body were developed. He did not use his physical powers recklessly, but gave them such exercise as would keep them in health, that He might do the best work in every line. He was not willing to be defective, even in the handling of tools. He was perfect as a workman, as He was perfect in character. By precept and example, Christ has dignified useful labor. {FE 418.1}
A Biblia ezt mondja Jézusról: „A kis gyermek pedig növekedett, és erősödött lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme volt ő rajta.” (Lk 2:40) Gyermek és ifjúkorában, munkavégzése közben lelkében és testében fejlődött. Okosan használta testi erejét és olyan feladatokra, amelyek jó egészségben tartották őt, hogy minden feladatában a legjobbat adja. Nem volt hajlandó tökéletlenül végezni dolgait, még a szerszámaival való bánásmódot illetően sem. Tökéletes munkás volt, mivel jellemében tökéletes volt. Krisztus mind tanítással mind példamutatással méltósággal ruházta fel a hasznos munkát. {FE 418.1}
The time spent in physical exercise is not lost. The student who is continually poring over his books, while he takes but little exercise in the open air, does himself an injury. A proportionate exercise of all the organs and faculties of the body is essential to the best work of each. When the brain is constantly taxed while the other organs of the living machinery are inactive, there is a loss of strength, physical and mental. The physical system is robbed of its healthful tone, the mind loses its freshness and vigor, and a morbid excitability is the result. {FE 418.2}
A fizikai munkával eltöltött idő nem kárbeveszett idő. Az a diák, aki folyamatosan könyveire mereszti szemeit, miközben keveset mozog a szabad levegőn, kárt tesz magában. Létfontosságú arányosan megdolgoztatni a test összes szervét és képességét, mindegyiknek a legjobb működtetése céljából. Amikor folyamatosan az agyat terhelik, mialatt a test többi szerve tétlen, mind fizikai, mind szellemi erőveszteség keletkezik. A szervezetet megfosztjuk egészséges alapállapotától, az elme elveszti frissességét és életerejét és ennek eredménye egyfajta kóros ingerlékenység. {FE 418.2}
The greatest benefit is not gained from exercise that is taken as play or exercise merely. There is some benefit derived from being in the fresh air, and also from the exercise of the muscles; but let the same amount of energy be given to the performance of helpful duties, and the benefit will be greater, and a feeling of satisfaction will be realized; for such exercise carries with it the sense of helpfulness and the approval of conscience for duty well done. {FE 418.3}
A legnagyobb előny nem abból a testmozgásból származik, amit játékkal vagy pusztán mozgással végeznek. A szabad levegőn tartózkodásnak is van némi előnye, és az izmok használatának is, de fordítsuk ugyanezen mennyiségű energiát hasznos kötelességekre és ennek előnye nagyobb lesz. Megelégedést nyerünk, mivel az ilyen mozgás magában hordja a szolgálatkészség és hasznosság érzését és a jól végzett munkából származó jó lelkiismeretet. {FE 418.3}
In the children and youth an ambition should be awakened to take their exercise in doing something that will be beneficial to themselves and helpful to others. The exercise that develops mind and character, that teaches the hands to be useful, and trains the young to bear their share of life's burdens, is that which gives physical strength, and quickens every faculty. And there is a reward in virtuous industry, in the cultivation of the habit of living to do good. {FE 418.4}
Ébresszünk a gyermekekben és ifjúságban célkitűzéseket, amely számukra is hasznos testmozgás de másoknak is segítséget nyújtó munka elvégzése. Az olyan mozgás, fizikai munka, amely fejleszti a gondolkozást és a jellemet, amely szorgos munkát ad a kezeknek, neveli az ifjakat, hogy hordozzák az élet terhének reájuk jutó részét, az a fajta, amely testi erőkifejtést is igényel, és minden képességet megmozgat. Ezen kívül jutalma van a dicséretes szorgalomnak a jócselekedetekkel teli élet gyakorlásában. {FE 418.4}
The children of the wealthy should not be deprived of the great blessing of having something to do to increase the strength of brain and muscle. Work is not a curse, but a blessing. God gave sinless Adam and Eve a beautiful garden to tend. This was pleasant work, and none but pleasant work would have entered our world, had not the first pair transgressed God's commandments. Delicate idleness and selfish gratification make invalids; they can make the life empty and barren in every way. God has not given human beings reason, and crowned their lives with His goodness, that they may be cursed with the sure results of idleness. The wealthy are not to be deprived of the privilege and blessing of a place among the world's workers. They should realize that they are responsible for the use they make of their intrusted possessions; that their strength, their time, and their money, are to be used wisely, and not for selfish purposes. {FE 419.1}
A jómódúak gyermekeit ne fosszuk meg attól a nagy áldástól, hogy legyen nekik is valami tennivalójuk, hogy erősítsék elméjüket és izmaikat. A munka nem átok, hanem áldás. Isten, a bűneset előtt Ádámnak és Évának egy gyönyörű kertet adott művelésre. Kellemes munka volt ez és világunk csak kellemes munkát kapott volna, ha az első pár nem szegte volna meg Isten parancsolatait. Kényes tétlenség és önző vágyak kielégítése munkaképtelenné teszi az embereket, melyek minden tekintetben hiábavalóvá és sivárrá teszik az életüket. Isten nem azért adott az embereknek értelmet és nem azért koronázta meg életüket az Ő jóságával, hogy a tétlenség biztos eredményének átka legyen rajtuk. A jómódúakat nem szabad attól a kiváltságtól és áldástól megfosztani, hogy helyük legyen a világ munkásai között. Rá kell jönniük, hogy felelősek azért, hogyan használják reájuk bízott értékeiket, hogy erejüket, idejüket, pénzüket bölcsen kell használniuk és nem önző célokra. {FE 419.1}
The Christian religion is practical. It does not incapacitate one for the faithful discharge of any of life's essential duties. When the lawyer asked Jesus, “What shall I do to inherit eternal life?” Jesus turned the question back upon himself, saying, “What is written in the law? how readest thou? And he answering said, Thou shalt love the Lord thy God with all thy heart, and with all thy soul, and with all thy strength, and with all thy mind; and thy neighbor as thyself.” Jesus said to him, “Thou hast answered right: this do, and thou shalt live.” Luke 10:25-28. It is not a religion of inaction that is here sketched, but one that requires the energetic use of all the mental and physical powers. {FE 419.2}
Gyakorlatias a keresztény vallás. Nem fosztja meg az embert az élet legfontosabb kötelességeinek hűséges teljesítésétől. Amikor a törvénytudó megkérdezte Jézust: „Mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?”, Jézus visszafordította a kérdést és megkérdezte tőle: „A törvényben mi van megírva? mint olvasod? Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.” Jézus ezt mondta neki: „Jól feleltél; ezt cselekedd, és élsz.” (Lk 10:25-28) Nem a tétlenség vallása tűnik ki a történetből, hanem olyan, amely megkívánja az összes szellemi, testi erő és képesség erőteljes felhasználását. {FE 419.2}
Mere indolent musing, idle contemplation, is not religion. God requires us to appreciate our varied endowments, and to multiply them by constant, practical use. His people are to be models of correctness in all the relations of life. To every one of us He has given a work to do, according to our ability; and it is our privilege to enjoy His blessing while devoting strength of body and mind to its faithful performance, with His name's glory in view. {FE 419.3}
A pusztán tétlen tűnődés, a semmittevő elmélkedés nem vallás. Isten megkívánja, hogy megbecsüljük különféle adottságainkat és folyamatos, gyakorlatias használattal azokat megsokszorozzuk. Népe, az élet minden vonatkozásában, a pontosság mintája legyen. Mindegyikünknek adott tennivalót, kinek-kinek a képessége szerintit. Kiváltságunk áldásait élvezni, miközben testi és lelki erőnket munkánk hűséges végzésére kell odaszánnunk, miközben neve dicsőségét szem előtt tartjuk. {FE 419.3}
The approval of God rests with loving assurance upon the children who cheerfully take their part in the duties of domestic life, sharing the burdens of father and mother. They will be rewarded with health of body and peace of mind; and they will enjoy the pleasure of seeing their parents take their share of social enjoyment and healthful recreation, thus prolonging their lives. Children trained to the practical duties of life, will go out from the home to be useful members of society. Their education is far superior to that gained by close confinement in the schoolroom at an early age, when neither the mind nor the body is strong enough to endure the strain. {FE 420.1}
Isten szeretetteljes jóváhagyással és örömmel tekint azon gyermekekre, akik vidáman veszik ki részüket a család házimunkájában és osztoznak apa és anya terheiben. Egészséges testtel és lelki-békével jutalmazza meg őket, ők pedig boldogan fogják látni, hogy szüleik örömüket lelik társaságukban, meg tudnak pihenni és így a gyermekek meghosszabbítják életüket. Az élet gyakorlati kötelességeire nevelt gyermekek a társadalom hasznos tagjaként fognak távozni családjukból. Nevelésük sokkal magasabb rendű, mint azoké, akiket már korai éveikben az iskola falai közé zártak, amikor még sem elméjük, sem testük nem elég erős, hogy elviselje az igénybevételt. {FE 420.1}
The children and youth should have the lesson continually before them, at home and in the school, by precept and example, to be truthful, unselfish, and industrious. They should not be allowed to spend their time in idleness; their hands should not be folded in inaction. Parents and teachers should work for the accomplishment of this object,—the development of all the powers, and a formation of a right character; but when parents realize their responsibilities, there will be far less left for teachers to do in the training of their children. {FE 420.2}
A gyermekeknek és ifjaknak folyamatosan legyen szemük előtt otthon és az iskolában is, hogy szóban és tettben, legyenek igazak, önzetlenek és szorgosak. Nem szabad megengedni, hogy semmittevéssel töltsék idejüket. Kezeik ne legyenek tétlenek. Szülők és tanárok is tegyenek azért hogy ez a cél megvalósuljon: minden képességet fejleszteni kell, a helyes jellemet pedig kiformálni. Amikor azonban a szülők ráébrednek felelősségükre, sokkal kevesebb marad a tanárra a gyermekeik nevelésének feladatából. {FE 420.2}
Heaven is interested in this work in behalf of the young. The parents and teachers who by wise instruction, in a calm, decided manner, accustom them to think of and care for others, will help them to overcome their selfishness, and will close the door against many temptations. Angels of God will co-operate with these faithful instructors. Angels are not commissioned to do this work themselves; but they will give strength and efficiency to those who, in the fear of God, seek to train the young to a life of usefulness.—Special Testimonies On Education, May 11, 1896. {FE 420.3}
A menny érdeklődve tekint az ifjúságért végzendő munkára. Azok a szülők és tanárok, akik bölcs utasításokkal, nyugodt és határozott stílusban szoktatják őket hozzá, a másokról való gondolkozásra és másokkal való törődésre, önzésüket segítenek nekik legyőzni és számos kísértésnek veszik elejét. Isten angyalai fognak együttműködni e hűséges oktatókkal. Az angyalok nem kapnak megbízást, hogy maguk végezzék el a munkát, hanem erőt és rátermettséget adnak azoknak, akik, Isten félelmében, az ifjúság hasznosságra való nevelésére törekednek. -- Különleges bizonyságtételek a nevelésről, 1896 május 11 {FE 420.3}
