Chapter 3—Repentance

Bűnbánat

How shall a man be just with God? How shall the sinner be made righteous? It is only through Christ that we can be brought into harmony with God, with holiness; but how are we to come to Christ? Many are asking the same question as did the multitude on the Day of Pentecost, when, convicted of sin, they cried out, “What shall we do?” The first word of Peter's answer was, “Repent.” Acts 2:37, 38. At another time, shortly after, he said, “Repent, ... and be converted, that your sins may be blotted out.” Acts 3:19. {SC 23.1}

Hogyan lehet igaz az ember Isten előtt? Hogyan tehető igazzá egy bűnös ember? - Egyedül csak Krisztus által juthatunk összhangra Istennel és a szent élet kívánalmaival. De hogyan jöjjünk Krisztushoz? Sokan teszik fel ugyanazt a kérdést, amit egykor a sokaság Jeruzsálemben, pünkösd napján, akik, miután felismerték bűneiket, így kiáltottak fel: "Mit cselekedjünk?" Péter apostol válaszának első szava így hangzott: (MEGJEGYZÉS: Az angol fordítás szerint.) "Bánjátok meg!" (Ap. csel. 2:37-38) Majd egy más alkalommal, nem sokkal ezután, ezt mondta: "Bánjátok meg és térjetek meg, hogy eltöröltessenek bűneitek." (Ap. csel. 3:19) {SC 23.1}   

Repentance includes sorrow for sin and a turning away from it. We shall not renounce sin unless we see its sinfulness; until we turn away from it in heart, there will be no real change in the life. {SC 23.2}

A bűnbánat magában foglalja a bűn elkövetése miatt érzett mély szomorúságot és a bűntől való elfordulást. Mindaddig nem tagadjuk meg a bűnt, amíg meg nem látjuk annak bűn voltát, és mindaddig nem lesz alapvető változás az életünkben, amíg szívből el nem fordulunk a bűntől. {SC 23.2}   

There are many who fail to understand the true nature of repentance. Multitudes sorrow that they have sinned and even make an outward reformation because they fear that their wrongdoing will bring suffering upon themselves. But this is not repentance in the Bible sense. They lament the suffering rather than the sin. Such was the grief of Esau when he saw that the birthright was lost to him forever. Balaam, terrified by the angel standing in his pathway with drawn sword, acknowledged his guilt lest he should lose his life; but there was no genuine repentance for sin, no conversion of purpose, no abhorrence of evil. Judas Iscariot, after betraying his Lord, exclaimed, “I have sinned in that I have betrayed the innocent blood.” Matthew 27:4. {SC 23.3}

Sokan félreértik a bűnbánat igazi természetét. Sokan vannak, akik fájlalják, hogy vétkeztek, sőt mintha meg is javulnának külsőleg, mert félnek attól, hogy rossz cselekedeteik miatt szenvedések hárulnak rájuk. De ez a megbánás nem azonos a bibliai értelemben vett bűnbánattal. Az ilyenek inkább a bűn következményeit fájlalják, semmint magát a bűnt. Így bánkódott Ézsau is, amikor rádöbbent, hogy örökre elveszítette elsőszülöttségi jogát. Bálám is megrémült Isten angyalától, aki kivont karddal állta el az útját. Elismerte vétkét, nehogy elveszítse az életét. De szívében nem volt valódi bűnbánat, nem változtatta meg szándékát, nem rettent vissza a gonosz cselekedettől. Júdás is így kiáltott fel, miután elárulta az Urat: "Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért!" (Mt. 27:4) A kárhozat borzalmának érzete, a félelmetes ítéletre való előretekintés kényszerítették ki csupán belőle ezt a vallomást. A rá háruló következmények töltötték el rémülettel, de lelkében nem volt mély, szívettépő bánat amiatt, hogy elárulta Isten ártatlan Fiát, hogy megtagadta Izráel Szentjét. A fáraó is elismerte bűnét, amikor a csapásoktól szenvedett, azért, hogy megmeneküljön a továbbiaktól, de mihelyt felfüggesztette Isten e csapásokat, rögtön, újból szembeszegült akaratával. A felsorolt személyek mind siránkoztak a bűn következményei miatt, de nem fájlalták a bűnt magát. {SC 23.3}   

The confession was forced from his guilty soul by an awful sense of condemnation and a fearful looking for of judgment. The consequences that were to result to him filled him with terror, but there was no deep, heartbreaking grief in his soul, that he had betrayed the spotless Son of God and denied the Holy One of Israel. Pharaoh, when suffering under the judgments of God, acknowledged his sin in order to escape further punishment, but returned to his defiance of Heaven as soon as the plagues were stayed. These all lamented the results of sin, but did not sorrow for the sin itself. {SC 24.1}

Más a helyzet akkor, ha a szív enged Isten Lelke befolyásának. Ekkor a lelkiismeret megelevenedik, és a bűnös bizonyos mértékig felfogja az erkölcsi törvény mélységét és szentségét, amely Isten uralmának alapja. "Az a világosság, amely megvilágosít minden embert", bevilágít a lélek titkos zugaiba, és világosságra hozza "a sötétség elrejtett dolgait" (Jn. 1:9; I. Kor. 4:5). Határozott meggyőződés lesz úrrá szívén, lelkén. Érzékeli az örökkévaló Isten tökéletesen igaz jellemét, és megretten attól a gondolattól, hogy bűnnel terhelten, tisztátalanul kell megállnia a szívek vizsgálója előtt. Látja Isten szeretetét, a szentség szépségét, a tisztaság örömét, vágyakozik arra, hogy megtisztuljon és helyreállítsa a mennyel való közösségét. {SC 24.1}   

But when the heart yields to the influence of the Spirit of God, the conscience will be quickened, and the sinner will discern something of the depth and sacredness of God's holy law, the foundation of His government in heaven and on earth. The “Light, which lighteth every man that cometh into the world,” illumines the secret chambers of the soul, and the hidden things of darkness are made manifest. John 1:9. Conviction takes hold upon the mind and heart. The sinner has a sense of the righteousness of Jehovah and feels the terror of appearing, in his own guilt and uncleanness, before the Searcher of hearts. He sees the love of God, the beauty of holiness, the joy of purity; he longs to be cleansed and to be restored to communion with Heaven. {SC 24.2}

Dávid imája, amelyet súlyos elesése után mondott, megmutatja az igazi bűnbánat természetét. Dávid megbánása mély és őszinte volt. Nem törekedett arra, hogy mentegesse bűnét. Nem az a vágy késztette őt könyörgésre, hogy menedéket keressen a fenyegető ítélettel szemben. Látta törvényszegése iszonyatos voltát, tudta, hogy lelke beszennyeződött, és undorodott bűnétől. Nem csupán bűne megbocsátásáért könyörgött, hanem tiszta szívért is. Sóvárogva vágyakozott a szentség örömére, hogy újból összhangra és közösségre juthasson Istennel. {SC 24.2}   

The prayer of David after his fall, illustrates the nature of true sorrow for sin. His repentance was sincere and deep. There was no effort to palliate his guilt; no desire to escape the judgment threatened, inspired his prayer. David saw the enormity of his transgression; he saw the defilement of his soul; he loathed his sin. It was not for pardon only that he prayed, but for purity of heart. He longed for the joy of holiness—to be restored to harmony and communion with God. This was the language of his soul: {SC 24.3}

Így öntötte szavakba a lelkét betöltő gondolatokat és érzéseket: {SC 24.3}   

“Blessed is he whose transgression is forgiven,
whose sin is covered.
Blessed is the man unto whom the Lord
imputeth not iniquity,
And in whose spirit there is no guile.” {SC 25.1}

"Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott,
vétke elfedeztetett.
Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít,
és lelkében csalárdság nincsen."
{SC 25.1}   

Psalm 32:1, 2. {SC 25}

(Zsolt. 32:1-2) {SC 25}   

“Have mercy upon me, O God, according to
Thy loving-kindness:
According unto the multitude of Thy tender
mercies blot out my transgressions....
For I acknowledge my transgressions: and my
sin is ever before me....
Purge me with hyssop, and I shall be clean:
wash me, and I shall be whiter than snow....
Create in me a clean heart, O God;
And renew a right spirit within me.
Cast me not away from Thy presence;
And take not Thy Holy Spirit from me.
Restore unto me the joy of Thy salvation;
And uphold me with Thy free spirit....
Deliver me from bloodguiltiness, O God, Thou
God of my salvation:
And my tongue shall sing aloud of Thy
righteousness.” {SC 25.2}

"Könyörülj rajtam, én Istenem,
kegyelmességed szerint,
irgalmasságodnak sokasága szerint
töröld el bűneimet!
Egészen moss ki engem álnokságomból,
vétkeimből tisztíts ki engem!
Mert ismerem az én bűneimet,
vétkem szüntelen előttem forog.
Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek,
moss meg engem, és fehérebb leszek a hónál!
Tiszta szívet teremts bennem, ó, Isten,
és az erős lelket újítsd meg bennem!
Ne vess el engem a te orcád elől,
és a te Szentlelkedet ne vedd el tőlem!
Add vissza nékem a te szabadításod örömét,
és az engedelmesség lelkével támogass engem!
Szabadíts meg engem a vérontástól,
ó, Isten, szabadításomnak Istene,
hogy harsogja nyelvem a te igazságodat!"
{SC 25.2}   

Psalm 51:1-14. {SC 25}

(Zsolt. 51:3-16) {SC 25}   

A repentance such as this, is beyond the reach of our own power to accomplish; it is obtained only from Christ, who ascended up on high and has given gifts unto men. {SC 25.3}

A saját erőnkből nem tudunk ilyen megbánásra jutni. Csak Krisztus által nyerhetünk bűnbánatot, aki "felment a magasságba és ajándékokat adott az embereknek" (Ef. 4:8). {SC 25.3}   

Just here is a point on which many may err, and hence they fail of receiving the help that Christ desires to give them. They think that they cannot come to Christ unless they first repent, and that repentance prepares for the forgiveness of their sins. It is true that repentance does precede the forgiveness of sins; for it is only the broken and contrite heart that will feel the need of a Saviour. But must the sinner wait till he has repented before he can come to Jesus? Is repentance to be made an obstacle between the sinner and the Saviour? {SC 26.1}

Ezen a ponton sokan tévedésbe esnek, s így elveszítik azt a segítséget, amiben Krisztus részesíteni szeretné őket. Azt gondolják ugyanis, hogy nem mehetnek Krisztushoz addig, amíg megbánásra nem jutnak, mivel a bűnbánat készít utat a bűnök megbocsátásához. Való igaz, hogy a bűnbánat megelőzi a bűnbocsánatot, hiszen eleve csak a töredelmes szív érzi azt, hogy Megváltóra van szüksége. De várnia kell-e a bűnösnek azzal, hogy Krisztushoz menjen, mindaddig, amíg meg nem bánta bűneit? A szükséges bűnbánat legyen talán az akadálya annak, hogy a bűnös a Megváltóhoz találjon? {SC 26.1}   

The Bible does not teach that the sinner must repent before he can heed the invitation of Christ, “Come unto Me, all ye that labor and are heavy-laden, and I will give you rest.” Matthew 11:28. It is the virtue that goes forth from Christ, that leads to genuine repentance. Peter made the matter clear in his statement to the Israelites when he said, “Him hath God exalted with His right hand to be a Prince and a Saviour, for to give repentance to Israel, and forgiveness of sins.” Acts 5:31. We can no more repent without the Spirit of Christ to awaken the conscience than we can be pardoned without Christ. {SC 26.2}

A Biblia sehol sem tanítja azt, hogy a bűnösnek megbánást kellene tanúsítania, mielőtt megszívlelné Krisztus hívását: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én nyugalmat adok néktek-" (Mt. 11:28) Hiszen éppen a Krisztusból áradó erkölcsi hatalom és tisztaság az, ami valódi bűnbánathoz vezet. Világossá teszi ezt Péter apostol kijelentése, amelyet a zsidó főtanács előtt tett Krisztusra vonatkozóan: "Isten Fejedelemmé és Megtartóvá emelte Őt jobbjával, hogy adjon Izráelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát." (Ap. csel. 5:31) Éppúgy nem juthatunk bűnbánatra Krisztus Lelke nélkül - aki felébreszti a lelkiismeretet -, mint ahogy bűneink sem bocsáttathatnak meg Krisztus nélkül. {SC 26.2}   

Christ is the source of every right impulse. He is the only one that can implant in the heart enmity against sin. Every desire for truth and purity, every conviction of our own sinfulness, is an evidence that His Spirit is moving upon our hearts. {SC 26.3}

Krisztus a forrása minden igaz indítéknak. Egyedül csak Ő plántálhat a szívbe ellenségeskedést a bűnnel szemben. Az igazság és a tisztaság utáni vágy fellobbanása, a bűnösségünk felől való meggyőződés annak a bizonysága, hogy Isten Lelke készteti szívünket. {SC 26.3}   

Jesus has said, “I, if I be lifted up from the earth, will draw all men unto Me.” John 12:32. Christ must be revealed to the sinner as the Saviour dying for the sins of the world; and as we behold the Lamb of God upon the cross of Calvary, the mystery of redemption begins to unfold to our minds and the goodness of God leads us to repentance. In dying for sinners, Christ manifested a love that is incomprehensible; and as the sinner beholds this love, it softens the heart, impresses the mind, and inspires contrition in the soul. {SC 26.4}

"Ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok!" - mondta Jézus (Jn. 12:32). A bűnösnek arra van szüksége, hogy kinyilatkoztatást nyerjen a Megváltóról, aki meghalt e világ bűneiért. Amint szemléljük Isten Bárányát a Golgota keresztjén, kibontakozik előttünk a megváltás titka, és Isten jósága bűnbánatra késztet. Krisztus a maga felfoghatatlan szeretetéről tett tanúságot azzal, hogy meghalt a bűnösökért. A bűnös szíve megindul, amikor ezt a szeretetet szemléli. Mély benyomást tesz gondolkodására és töredelmet fakaszt fel lelkében. {SC 26.4}   

It is true that men sometimes become ashamed of their sinful ways, and give up some of their evil habits, before they are conscious that they are being drawn to Christ. But whenever they make an effort to reform, from a sincere desire to do right, it is the power of Christ that is drawing them. An influence of which they are unconscious works upon the soul, and the conscience is quickened, and the outward life is amended. And as Christ draws them to look upon His cross, to behold Him whom their sins have pierced, the commandment comes home to the conscience. The wickedness of their life, the deep-seated sin of the soul, is revealed to them. They begin to comprehend something of the righteousness of Christ, and exclaim, “What is sin, that it should require such a sacrifice for the redemption of its victim? Was all this love, all this suffering, all this humiliation, demanded, that we might not perish, but have everlasting life?” {SC 27.1}

Emberek szégyellik olykor bűnös útjaikat és feladják némely gonosz szokásukat, még mielőtt tudatosulna bennük, hogy Krisztus vonzza őket. Azonban valahányszor erőfeszítést tesznek valamiféle megjobbulás irányában - annak az őszinte vágynak a késztetésére, hogy igazán és helyesen cselekedjenek -, valójában Krisztus hatalma vonzza őket. Tudtukon kívül munkálkodik lelkükben egy befolyás, amely megeleveníti lelkiismeretüket és előidézi életük külsőleg is látható javulását. Amikor pedig végül majd azt a késztetést nyerik el, hogy feltekintsenek Krisztus keresztjére és szemléljék őt, akit bűneik a keresztre szegeztek, akkor Isten parancsolatai is visszhangra találnak lelkiismeretükben. Nyilvánvaló lesz számukra addigi életük romlottsága, látják a lelkükbe mélyen belegyökerezett bűnt. Kezdik megérteni, hogy mit is jelent Krisztus igazsága, és így kiáltanak fel: "Mi is hát a bűn, hogy áldozatainak megváltása ily hatalmas áldozatot kívánt? Valóban szükséges volt mindez a szeretet, mindez a szenvedés, mindez a megaláztatás ahhoz, hogy el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen?" {SC 27.1}   

The sinner may resist this love, may refuse to be drawn to Christ; but if he does not resist he will be drawn to Jesus; a knowledge of the plan of salvation will lead him to the foot of the cross in repentance for his sins, which have caused the sufferings of God's dear Son. {SC 27.2}

A bűnös ellenállhat ennek a szeretetnek, visszautasíthatja Krisztus vonzását egy ideig, de ha végül nem áll ellene, akkor Jézus magához vonja. A megváltás tervének megismerése a kereszt lábához vezeti ezután, hogy megbánja bűneit, amelyek Isten szeretett Fiának szenvedéseit okozták. {SC 27.2}   

The same divine mind that is working upon the things of nature is speaking to the hearts of men and creating an inexpressible craving for something they have not. The things of the world cannot satisfy their longing. The Spirit of God is pleading with them to seek for those things that alone can give peace and rest—the grace of Christ, the joy of holiness. Through influences seen and unseen, our Saviour is constantly at work to attract the minds of men from the unsatisfying pleasures of sin to the infinite blessings that may be theirs in Him. To all these souls, who are vainly seeking to drink from the broken cisterns of this world, the divine message is addressed, “Let him that is athirst come. And whosoever will, let him take the water of life freely.” Revelation 22:17. {SC 28.1}

Ugyanaz az isteni Lény szól az emberek szívéhez, aki a természet világában is munkálkodik. Kifejezhetetlen sóvárgást ébreszt bennük olyasvalami után, amijük nincs. A világ kincsei nem tudják megelégíteni ezt a vágyakozást. Isten Lelke fohászkodik értük, és készteti őket, hogy arra törekedjenek, ami békét és nyugalmat ad a léleknek - ez nem más, mint Krisztus kegyelme és a szent élet öröme. Megváltónk állandóan azon munkálkodik - látható és láthatatlan mennyei befolyások által -, hogy elterelje az emberek gondolatait a bűn igazi megelégedést soha nem nyújtó örömeiről, és a végtelen áldások felé fordítsa arcukat, amelyeket Őbenne elnyerhetnek. Így hangzik üzenete azokhoz, akik hiába próbálják oltani szomjukat e világ repedezett kútjainál: "Aki szomjúhozik, jöjjön el, és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!" (Jel. 22:17) {SC 28.1}   

You who in heart long for something better than this world can give, recognize this longing as the voice of God to your soul. Ask Him to give you repentance, to reveal Christ to you in His infinite love, in His perfect purity. In the Saviour's life the principles of God's law—love to God and man—were perfectly exemplified. Benevolence, unselfish love, was the life of His soul. It is as we behold Him, as the light from our Saviour falls upon us, that we see the sinfulness of our own hearts. {SC 28.2}

Ti, akik szívetekben valami annál jobbra vágyakoztok, mint amit e világ adhat, ismerjétek fel e vágyban Isten lelketekhez szóló szavát! Kérjétek Őt, hogy adjon néktek bűnbánatot, nyilatkoztassa ki néktek Krisztust, az Ő végtelen szeretetét és tökéletes tisztaságát! A Megváltó életében maradéktalanul megvalósultak Isten törvényének alapelvei, az Isten és a felebarát iránti szeretet. Jóakarat, önzetlen szeretet - ez volt az Ő földi élete. Akkor látjuk meg a saját szívünk bűnösségét, amikor az Üdvözítőt szemléljük, amikor a belőle áradó fény ránk hull. {SC 28.2}   

We may have flattered ourselves, as did Nicodemus, that our life has been upright, that our moral character is correct, and think that we need not humble the heart before God, like the common sinner: but when the light from Christ shines into our souls, we shall see how impure we are; we shall discern the selfishness of motive, the enmity against God, that has defiled every act of life. Then we shall know that our own righteousness is indeed as filthy rags, and that the blood of Christ alone can cleanse us from the defilement of sin, and renew our hearts in His own likeness. {SC 28.3}

Áltathatjuk magunkat, mint Nikodémus, hogy életünk tisztességes, jellemünk hibátlan - azt gondolván, nincs szükségünk olyan megalázkodásra, mint egy közönséges bűnösnek. De amikor a Krisztustól származó fény a lelkünkbe világít, akkor meglátjuk majd, mennyire tisztátalanok vagyunk. Felfedezzük indítékaink önző voltát, meglátjuk azt az Istennel szembeni ellenségeskedést, ami eddig életünk minden cselekedetét megfertőzte. Belátjuk, hogy a saját igazságunk valóban csak olyan, mint a szennyes, rongyos öltözet (Ésa. 64:5), és hogy egyedül csak Krisztus vére tisztíthat meg minket a bűn romlottságától. Egyedül Ő újíthatja és nyithatja meg szívünket, hogy ismét hasonlókká legyünk őhozzá. {SC 28.3}   

One ray of the glory of God, one gleam of the purity of Christ, penetrating the soul, makes every spot of defilement painfully distinct, and lays bare the deformity and defects of the human character. It makes apparent the unhallowed desires, the infidelity of the heart, the impurity of the lips. The sinner's acts of disloyalty in making void the law of God, are exposed to his sight, and his spirit is stricken and afflicted under the searching influence of the Spirit of God. He loathes himself as he views the pure, spotless character of Christ. {SC 29.1}

Isten dicsőségének egyetlen felvillanása, Krisztus tisztaságának egyetlen sugara, amely bevilágít a lélekbe, fájdalmas módon felfedi az összes szennyfoltot, lemezteleníti jellemünk minden torzulását és fogyatékosságát. Nyilvánvalóvá lesznek a megszenteletlen vágyak, a szív hűtlensége, az ajkak tisztátalansága. A bűnös meglátja engedetlensége cselekedeteit, mindazokat az eseteket, amikor semmibe vette Isten törvényét. Isten Lelke kutató pillantása alatt megalázódva törik össze az emberi lélek. Krisztus tiszta, szeplőtlen jelleme láttán megveti és gyűlöli önmagát. {SC 29.1}   

When the prophet Daniel beheld the glory surrounding the heavenly messenger that was sent unto him, he was overwhelmed with a sense of his own weakness and imperfection. Describing the effect of the wonderful scene, he says, “There remained no strength in me: for my comeliness was turned in me into corruption, and I retained no strength.” Daniel 10:8. The soul thus touched will hate its selfishness, abhor its self-love, and will seek, through Christ's righteousness, for the purity of heart that is in harmony with the law of God and the character of Christ. {SC 29.2}

Dániel prófétát is betöltötte a saját gyengeségének és tökéletlenségének érzése, amikor a hozzá küldött mennyei követ dicsőségét szemlélte. Így ír arról, milyen hatással volt rá e csodálatos esemény: "Semmi erő sem maradt bennem, mert minden jóságom romlottsággá változott, és odalett minden erőm." (Dn. 10:8) (MEGJEGYZÉS: A Biblia-verset az angol fordítás szerint idézzük, amely pontosabban adja viszsza ezen a helyen az eredeti héber szöveget, mint a Károlyi-fordítás.) Az ekként megérintett lélek gyűlölni fogja az önzést, elborzad tulajdon önszeretetétől, és arra törekszik, hogy eljusson a szív tisztaságára, az Isten törvényével és Krisztus jellemével való összhangra, Krisztus igazságának elnyerése által. {SC 29.2}   

Paul says that as “touching the righteousness which is in the law”—as far as outward acts were concerned—he was “blameless” (Philippians 3:6); but when the spiritual character of the law was discerned, he saw himself a sinner. Judged by the letter of the law as men apply it to the outward life, he had abstained from sin; but when he looked into the depths of its holy precepts, and saw himself as God saw him, he bowed in humiliation and confessed his guilt. He says, “I was alive without the law once: but when the commandment came, sin revived, and I died.” Romans 7:9. When he saw the spiritual nature of the law, sin appeared in its true hideousness, and his self-esteem was gone. {SC 29.3}

Pál apostol azt írja önmagáról, hogy a "törvénybeli igazság tekintetében - vagyis ami a külső cselekedeteket illeti - feddhetetlen" volt, de amikor igazán megértette a törvény lelki természetét és kívánalmait, akkor bűnösnek találta magát (Fil. 3:6). A törvény betűje szerint - amit az emberek általában csak a külső életre alkalmaznak - megtérése előtt is tartózkodott a bűntől. De amikor a törvény szent kívánalmainak mélységébe pillantott, úgy látta meg önmagát, amint Isten látta őt. Így ír erről a tapasztalatáról: "Én pedig éltem egykor a törvény nélkül, de ama parancsolat eljövetelével megelevenedett a bűn, én pedig meghaltam." (Rm. 7:9) Arra utal itt, hogy amikor meglátta a törvény lelki természetét, a bűn a maga igazi rútságában jelent meg előtte. Ekkor teljesen eltűnt korábbi önelégültsége. {SC 29.3}   

God does not regard all sins as of equal magnitude; there are degrees of guilt in His estimation, as well as in that of man; but however trifling this or that wrong act may seem in the eyes of men, no sin is small in the sight of God. Man's judgment is partial, imperfect; but God estimates all things as they really are. The drunkard is despised and is told that his sin will exclude him from heaven; while pride, selfishness, and covetousness too often go unrebuked. But these are sins that are especially offensive to God; for they are contrary to the benevolence of His character, to that unselfish love which is the very atmosphere of the unfallen universe. He who falls into some of the grosser sins may feel a sense of his shame and poverty and his need of the grace of Christ; but pride feels no need, and so it closes the heart against Christ and the infinite blessings He came to give. {SC 30.1}

Isten szemében nem minden bűn egyforma. Az Ő értékelése szerint is fokozatai vannak a bűnnek, ahogyan mi is gondoljuk. De míg bizonyos hibás cselekedetek csupán semmiségnek tűnnek az ember szemében, Isten előtt semmiféle bűn nem számít csekélységnek. Az ember ítélete részrehajló és tökéletlen, Isten azonban minden dolgot a valóságnak megfelelően mérlegel. A részeges embert például sokan megvetéssel kezelik, megállapítják, hogy bűne kizárja őt a mennyből - miközben a büszkeség, az önzés és az irigység feddés nélkül virulhatnak. Pedig ezek a bűnök különösképpen sértik Istent, mert éles ellentétben állnak irgalmas jellemével, azzal az önzetlen szeretettel, amely az el nem bukott világegyetem lelki légkörét jelenti. Az embernek sokszor szégyenérzete van, amikor valamilyen durva bűnbe esik. Érzi nyomorult voltát, és azt is, hogy szüksége van Krisztus kegyelmére. A büszke ember azonban nem gondol arra, hogy bármire is szüksége lenne. Ezért elzárja szívét Krisztustól és azoktól a végtelen áldásoktól, amelyeket Ő adni kíván, hiszen azért jött e világra, hogy ezekben részesítse az embereket. {SC 30.1}   

The poor publican who prayed, “God be merciful to me a sinner” (Luke 18:13), regarded himself as a very wicked man, and others looked upon him in the same light; but he felt his need, and with his burden of guilt and shame he came before God, asking for His mercy. His heart was open for the Spirit of God to do its gracious work and set him free from the power of sin. The Pharisee's boastful, self-righteous prayer showed that his heart was closed against the influence of the Holy Spirit. Because of his distance from God, he had no sense of his own defilement, in contrast with the perfection of the divine holiness. He felt no need, and he received nothing. {SC 30.2}

A szerencsétlen vámszedő így imádkozott: "Isten, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz!" (Lk. 18:13) Nagyon rossz embernek tartotta magát, és mások is ugyanígy tekintettek rá. De érezte a maga elveszett, segítségre szoruló voltát, ezért Istenhez folyamodott bűne, szégyene terhével, és kegyelmét kérte. Szíve nyitott volt arra, hogy Isten Lelke elvégezze benne a maga kegyelmes munkáját, és kiszabadítsa őt a bűn hatalmából. A dicsekvő, önigazult farizeus imája viszont arról tanúskodott, hogy szíve zárva volt a Szentlélek befolyása előtt. Olyan távol állt Istentől, hogy egyáltalán nem érzékelte a maga tisztátalanságát, amit pedig éreznie kellett volna, ha szembesül Isten szentségével és tökéletességével. Nem érzett semmilyen hiányosságot, ezért nem is nyert semmilyen áldást. {SC 30.2}   

If you see your sinfulness, do not wait to make yourself better. How many there are who think they are not good enough to come to Christ. Do you expect to become better through your own efforts? “Can the Ethiopian change his skin, or the leopard his spots? then may ye also do good, that are accustomed to do evil.” Jeremiah 13:23. There is help for us only in God. We must not wait for stronger persuasions, for better opportunities, or for holier tempers. We can do nothing of ourselves. We must come to Christ just as we are. {SC 31.1}

Ha látjátok bűnösségeteket, ne várjatok arra, hogy majd jobbá teszitek magatokat! Sokan azt gondolják, nem elég jók ahhoz, hogy Krisztushoz jöjjenek. Arra vártok talán, hogy a tulajdon erőfeszítéseitek által jobbá lesztek? "Elváltoztathatja-e a szerecsen a bőre színét, avagy a párduc a foltosságát? Úgy cselekedhettek jót ti is, akik megszoktátok a gonoszt." (Jer. 13:23) Egyedül Istennél van segítség számunkra. Nem szabad erősebb meggyőződésre, jobb alkalmakra vagy szentebb lelkiállapotra várnunk. Önmagunktól semmit sem tehetünk (Jn. 15:5). Krisztushoz kell mennünk olyan állapotban, amilyenben éppen vagyunk. {SC 31.1}   

But let none deceive themselves with the thought that God, in His great love and mercy, will yet save even the rejecters of His grace. The exceeding sinfulness of sin can be estimated only in the light of the cross. When men urge that God is too good to cast off the sinner, let them look to Calvary. It was because there was no other way in which man could be saved, because without this sacrifice it was impossible for the human race to escape from the defiling power of sin, and be restored to communion with holy beings,—impossible for them again to become partakers of spiritual life,—it was because of this that Christ took upon Himself the guilt of the disobedient and suffered in the sinner's stead. The love and suffering and death of the Son of God all testify to the terrible enormity of sin and declare that there is no escape from its power, no hope of the higher life, but through the submission of the soul to Christ. {SC 31.2}

Ne csaljátok meg magatokat azzal a gondolattal sem, hogy - nagy szeretete és irgalmassága folytán - Isten még azokat is megmenti, akik elvetik kegyelmét. A bűn valódi súlya csak a kereszt fényében mérhető fel igazán. Ha emberek azt bizonygatják, hogy Isten túlságosan jó ahhoz, hogy kivesse a bűnösöket az üdvösségből, akkor tekintsenek a Golgotára. Krisztusnak azért kellett meghalnia, mert nem létezett semmilyen más mód, amely által Isten megszabadíthatta volna az embert. Azért kellett megtörténnie ennek az áldozatnak, mert enélkül lehetetlen volt kimenteni az emberi nemzetséget a bűn szennyéből és hatalmából. Enélkül nem állhatott volna helyre a közösség a szent lényekkel, és lehetetlen lett volna az ember számára részesülni a valódi lelki életben. Ez volt az oka annak, hogy Krisztus magára vette az engedetlenek bűnének terhét, és szenvedett a bűnösök helyett. Isten Fiának szeretete, szenvedése és halála, mindezek a bűn iszonyatos voltát bizonyítják. Ünnepélyesen hirdetik, hogy nincs szabadulás a bűn hatalmából, nincs remény a magasabbrendű életre másképpen, csak azon az úton, ha a lélek alárendeli és átadja magát Krisztusnak. {SC 31.2}   

The impenitent sometimes excuse themselves by saying of professed Christians, “I am as good as they are. They are no more self-denying, sober, or circumspect in their conduct than I am. They love pleasure and self-indulgence as well as I do.” Thus they make the faults of others an excuse for their own neglect of duty. But the sins and defects of others do not excuse anyone, for the Lord has not given us an erring human pattern. The spotless Son of God has been given as our example, and those who complain of the wrong course of professed Christians are the ones who should show better lives and nobler examples. If they have so high a conception of what a Christian should be, is not their own sin so much the greater? They know what is right, and yet refuse to do it. {SC 32.1}

A bűnbánat híján lévő bűnösök sokszor a hitvalló keresztényekre mutogatva mentegetik bűneiket, mondván: "Én is vagyok olyan jó, mint ők. Semmivel sem önmegtagadóbbak, semmivel sem mértékletesebbek, semmivel sincsenek több tekintettel másokra magatartásukban, mint én. Éppúgy szeretik az önző szórakozásokat és élvezeteket, mint én." Tehát mások hibáival és fogyatékosságaival mentik saját kötelességeik elmulasztását. Mások bűnei és hibái azonban senki bűnét nem mentik, mert az Úr nem tévelygő embereket állított elénk példa gyanánt. Isten tökéletes, bűntelen Fia adatott nékünk példaképül. Ezért azoknak, akik a hitvalló keresztények hibás életét panaszolják, inkább azt kellene bemutatniuk, hogy saját maguk jobb életet élnek és különb példát adnak. Ha nekik olyan tiszta fogalmuk van arról, milyennek kell lennie egy kereszténynek, akkor vajon nem sokkal nagyobb-e a bűnük amazokénál? Hiszen tudják, hogy mi a jó és a helyes, mégsem cselekszik. {SC 32.1}   

Beware of procrastination. Do not put off the work of forsaking your sins and seeking purity of heart through Jesus. Here is where thousands upon thousands have erred to their eternal loss. I will not here dwell upon the shortness and uncertainty of life; but there is a terrible danger—a danger not sufficiently understood—in delaying to yield to the pleading voice of God's Holy Spirit, in choosing to live in sin; for such this delay really is. Sin, however small it may be esteemed, can be indulged in only at the peril of infinite loss. What we do not overcome, will overcome us and work out our destruction. {SC 32.2}

Óvakodjatok a halogatástól! Ne szűnjetek meg azért küzdeni, hogy elhagyjátok a bűnt, ne szűnjetek meg keresni a szív tisztaságát Jézus által! Ezrek és ezrek követtek el tévedést ebben a tekintetben, örök vesztükre. Elsősorban nem az emberi élet rövidségét és bizonytalanságát akarom itt hangsúlyozni, mert létezik ennél borzalmasabb veszély is, amelyet sokan nem érzékelnek. Ez a veszély a késlekedésben rejlik, ha vonakodunk engedni Isten Szentlelke kérlelő szavának, mivel jobban szeretünk a bűnben élni. A késlekedés ezt jelenti ugyanis a valóságban. A bűnt csak a végtelen veszteség kockázatával lehet melengetni és dédelgetni, bármilyen kicsinek vagy jelentéktelennek látszó vétekről legyen is szó. Amit mi nem győzünk le, az minket fog legyőzni, és pusztulásunkat munkálja. {SC 32.2}   

Adam and Eve persuaded themselves that in so small a matter as eating of the forbidden fruit there could not result such terrible consequences as God had declared. But this small matter was the transgression of God's immutable and holy law, and it separated man from God and opened the floodgates of death and untold woe upon our world. Age after age there has gone up from our earth a continual cry of mourning, and the whole creation groaneth and travaileth together in pain as a consequence of man's disobedience. Heaven itself has felt the effects of his rebellion against God. Calvary stands as a memorial of the amazing sacrifice required to atone for the transgression of the divine law. Let us not regard sin as a trivial thing. {SC 33.1}

Ádám és Éva azzal nyugtatták meg lelkiismeretüket, hogy olyan csekély dolog, mint a tiltott gyümölcsből való evés, nem vezethet azokhoz a súlyos következményekhez, amelyeket Isten büntetésül ígért. De ez a jelentéktelennek látszó dolog Isten szent és változhatatlan törvényének az áthágása volt - elválasztotta az embert Istentől, és megnyitotta azt a zsilipet, ami kimondhatatlan szenvedéseket és halált zúdított világunkra. Korszakról korszakra, szüntelenül sírás és panasz száll fel Földünkről. Az egész teremtettség nyög és sóhajt fájdalmában, az ember engedetlenségének következményeként. Még a Mennyre is kihat az ember Isten elleni lázadása. A Golgota keresztje annak a megrendítő és csodálatra méltó áldozatnak az emlékműveként áll előttünk, amelyet a megszegett isteni törvény és az engesztelés műve, azaz az okozott károk helyreállítása kívánt meg. Soha ne tekintsük jelentéktelen semmiségnek a bűnt! {SC 33.1}   

Every act of transgression, every neglect or rejection of the grace of Christ, is reacting upon yourself; it is hardening the heart, depraving the will, benumbing the understanding, and not only making you less inclined to yield, but less capable of yielding, to the tender pleading of God's Holy Spirit. {SC 33.2}

A törvényszegés minden egyes cselekedete, Krisztus kegyelmének minden egyes elutasítása visszahat ránk: megkeményíti a szívet, meggyengíti az akaratot, elhomályosítja az értelmet. Nem csupán azt eredményezi, hogy ezután kevésbé hajlunk az engedelmességre, hanem lelkileg kevésbé leszünk képesek engedni Isten Lelke halk és szelíd kérlelésének. {SC 33.2}   

Many are quieting a troubled conscience with the thought that they can change a course of evil when they choose; that they can trifle with the invitations of mercy, and yet be again and again impressed. They think that after doing despite to the Spirit of grace, after casting their influence on the side of Satan, in a moment of terrible extremity they can change their course. But this is not so easily done. The experience, the education, of a lifetime, has so thoroughly molded the character that few then desire to receive the image of Jesus. {SC 33.3}

Sokan azzal a gondolattal igyekszenek lecsendesíteni nyugtalan lelkiismeretüket, hogy bármikor megváltoztathatják bűnös útjaikat, ha egyszer majd úgy akarnak dönteni. Azt hiszik, könnyedén bánhatnak a kegyelem hívásaival, mert azzal áltatják magukat, hogy visszautasításuk ellenére is, újra meg újra részesülhetnek e késztetésekben. Azt gondolják, egy végső, kritikus pillanatban megváltoztathatják majd életútjukat, noha mindaddig a kegyelem Lelke ellen cselekedtek, mindaddig Sátán oldalán érvényesítették befolyásukat. Ezt azonban nem olyan könnyű megtenni. Az addigi életük során szerzett tapasztalatuk, egész neveltetésük annyira erőteljesen formálják jellemüket, hogy közülük csak igen kevesen vágyakoznak majd arra, hogy átformálódjanak Krisztus képmására. {SC 33.3}   

Even one wrong trait of character, one sinful desire, persistently cherished, will eventually neutralize all the power of the gospel. Every sinful indulgence strengthens the soul's aversion to God. The man who manifests an infidel hardihood, or a stolid indifference to divine truth, is but reaping the harvest of that which he has himself sown. In all the Bible there is not a more fearful warning against trifling with evil than the words of the wise man that the sinner “shall be holden with the cords of his sins.” Proverbs 5:22. {SC 34.1}

Egyetlen hibás jellemvonás, egyetlen kitartóan melengetett bűnös kívánság hatástalaníthatja az evangélium minden hatalmát. Minden egyes bűnös élvezet megerősíti a lelket az Istentől való elidegenedésben. Aki kemény hitetlenséget vagy egykedvű közönyösséget tanúsít az isteni igazság iránt, azt a termést fogja learatni, amit maga vetett magának. Az egész Bibliában nem találunk félelmetesebb intést a gonoszszal való könnyelműsködés ellen azoknál a szavaknál, amelyeket a bölcs ember mond Példabeszédek könyvében, amikor arról szól, hogy a bűnös a "saját bűnének köteleivel" kötöztetik meg (5:22). {SC 34.1}   

Christ is ready to set us free from sin, but He does not force the will; and if by persistent transgression the will itself is wholly bent on evil, and we do not desire to be set free, if we will not accept His grace, what more can He do? We have destroyed ourselves by our determined rejection of His love. “Behold, now is the accepted time; behold, now is the day of salvation.” “Today if ye will hear His voice, harden not your hearts.” 2 Corinthians 6:2; Hebrews 3:7, 8. {SC 34.2}

Krisztus kész szabaddá tenni bennünket a bűntől, de nem kényszerít. Ha a kitartó törvényszegés folytán az akarat teljességgel a gonosz felé hajlik, ha nem vágyakozunk arra, hogy szabadok legyünk, ha nem akarjuk elfogadni Krisztus kegyelmét, akkor mit tehet még Isten értünk? Önmagát teszi tönkre a bűnös Isten szeretetének eltökélt visszautasításával. "Ímé, itt a kellemes idő, ímé, itt az üdvösség napja." "Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket!" (II. Kor. 6:2; Zsid. 3:7-8) {SC 34.2}   

“Man looketh on the outward appearance, but the Lord looketh on the heart”—the human heart, with its conflicting emotions of joy and sorrow; the wandering, wayward heart, which is the abode of so much impurity and deceit. 1 Samuel 16:7. He knows its motives, its very intents and purposes. Go to Him with your soul all stained as it is. Like the psalmist, throw its chambers open to the all-seeing eye, exclaiming, “Search me, O God, and know my heart: try me, and know my thoughts: and see if there be any wicked way in me, and lead me in the way everlasting.” Psalm 139:23, 24. {SC 34.3}

"Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van" (I. Sám. 16:7) - abban az emberi szívben, amely tele van egymással küzdő érzelmekkel, örömmel és szomorúsággal, amely olyannyira változékony és makacs, amely oly sok tisztátalanság és csalárdság tanyája. Isten ismeri a szív indítékait, legbenső szándékait és céljait. Menjetek hát hozzá szennyes, bűnfoltos lelketekkel, úgy, amint vagytok! Tárjátok Isten mindent látó szeme elé szívetek belsejét, rejtett zugait, úgy könyörögjetek, mint a zsoltáríró: "Vizsgálj meg engem, ó, Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem és ismerd meg gondolataimat! Lásd meg, hogy van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja, és vezérelj engem az örökkévalóság útján!" (Zsolt. 139:23-24) {SC 34.3}   

Many accept an intellectual religion, a form of godliness, when the heart is not cleansed. Let it be your prayer, “Create in me a clean heart, O God; and renew a right spirit within me.” Psalm 51:10. Deal truly with your own soul. Be as earnest, as persistent, as you would be if your mortal life were at stake. This is a matter to be settled between God and your own soul, settled for eternity. A supposed hope, and nothing more, will prove your ruin. {SC 35.1}

Sokan csupán egy intellektuális vallást fogadnak el, csak a kegyesség külső formáját veszik fel, szívük pedig nem tisztul meg. Legyen ez a mi imádságunk is: "Tiszta szívet teremts bennem, ó, Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem!" (Zsolt. 51:12) Legyetek őszinték önmagatokhoz, amikor a saját lelketekkel szembesültök. Legyetek olyan komolyak és állhatatosak, mintha földi életetek függne ettől. Olyan ügyről van szó, amelynek el kell rendeződnie Isten és a ti lelketek között, az örökkévalóság elnyerése érdekében. Ha csupán fetételezésekre építitek a reménységeteket, akkor ez romlásotok előidézője lesz. {SC 35.1}   

Study God's word prayerfully. That word presents before you, in the law of God and the life of Christ, the great principles of holiness, without which “no man shall see the Lord.” Hebrews 12:14. It convinces of sin; it plainly reveals the way of salvation. Give heed to it as the voice of God speaking to your soul. {SC 35.2}

Tanulmányozzátok Isten Igéjét imádságos lélekkel! A Biblia a szent életnek azokat az alapelveit tárja elétek - Isten törvényében és Krisztus életében -, "amelyek nélkül senki sem fogja meglátni az Urat" (Zsid. 12:14). Meggyőz a bűnről, és világosan kinyilatkoztatja az üdvösség útját. Úgy figyeljetek rá, mint Isten hozzátok szóló, személyes szavára. {SC 35.2}   

As you see the enormity of sin, as you see yourself as you really are, do not give up to despair. It was sinners that Christ came to save. We have not to reconcile God to us, but—O wondrous love!—God in Christ is “reconciling the world unto Himself.” 2 Corinthians 5:19. He is wooing by His tender love the hearts of His erring children. No earthly parent could be as patient with the faults and mistakes of his children, as is God with those He seeks to save. No one could plead more tenderly with the transgressor. No human lips ever poured out more tender entreaties to the wanderer than does He. All His promises, His warnings, are but the breathing of unutterable love. {SC 35.3}

Amint meglátjátok a bűn szörnyűséges voltát és magatokat olyannak, amilyenek ténylegesen vagytok, ne adjátok fel a reményt, ne essetek kétségbe! Krisztus bűnösöket jött megváltani. Nem mi békéltetjük meg Istent magunkkal, hanem - ó, csodálatra méltó szeretet! - Ő az, aki "Krisztusban megbékéltette magával a világot" (II. Kor. 5:19). Ő az, aki tapintatos szeretetével megnyerni igyekszik tévelygő gyermekei szívét. Földi szülők soha nem lehetnek olyan türelmesek gyermekeik hibáival és tévedéseivel szemben, mint Isten azokkal, akiket megmenteni akar. Senki sem tudja nagyobb szeretettel kérlelni a törvényszegőt. Emberi ajkon még soha nem hangzottak olyan szívélyes kérlelések a tévelygőhöz, mint az Övéről. Ígéretei és intései kimondhatatlan szeretetének a "kilehelései". {SC 35.3}   

When Satan comes to tell you that you are a great sinner, look up to your Redeemer and talk of His merits. That which will help you is to look to His light. Acknowledge your sin, but tell the enemy that “Christ Jesus came into the world to save sinners” and that you may be saved by His matchless love. 1 Timothy 1:15. Jesus asked Simon a question in regard to two debtors. One owed his Lord a small sum, and the other owed him a very large sum; but he forgave them both, and Christ asked Simon which debtor would love his Lord most. Simon answered, “He to whom he forgave most.” Luke 7:43. We have been great sinners, but Christ died that we might be forgiven. The merits of His sacrifice are sufficient to present to the Father in our behalf. Those to whom He has forgiven most will love Him most, and will stand nearest to His throne to praise Him for His great love and infinite sacrifice. It is when we most fully comprehend the love of God that we best realize the sinfulness of sin. When we see the length of the chain that was let down for us, when we understand something of the infinite sacrifice that Christ has made in our behalf, the heart is melted with tenderness and contrition. {SC 35.4}

Ha Sátán azt sugallja neked, hogy igen bűnös vagy, tekints fel Megváltódra, szólj az Ő érdemeiről! Az segít rajtad, ha az ő világosságát nézed. Ismerd el bűneidet, de utasítsd el az ellenséget ezzel a hitvallással: "Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megmentse a bűnösöket" (I. Tim. 1:15), és téged is megmenthet egyedülálló szeretete által. Krisztus megkérdezte Simontól, melyik adós szereti jobban urát az alábbi kettő közül: az egyik kis összeggel tartozott, a másik nagyon nagy összeggel, ő azonban mindkettőjüknek elengedte a tartozást. Simon így válaszolt: "Akinek többet engedett el!" (Lk. 7:43) Valamennyien igen bűnösök vagyunk, de Krisztus azért halt meg, hogy bocsánatot szerezzen nekünk. Áldozatának érdemei elégségesek arra, hogy bemutassa őket értünk az Atya előtt. Akiknek a legtöbbet bocsátott meg, azok fogják őt a legjobban szeretni, ők állnak majd legközelebb trónjához, hogy dicsérjék nagy szeretetéért és végtelen áldozatáért. Minél teljesebben megértjük Isten szeretetét, annál jobban megismerjük a bűn igazi mivoltát. Amikor felmérjük a lánc hosszát, amelyet le kellett engedni a mennyből megmentésünk érdekében, akkor megértünk valamit Krisztus végtelen áldozatából, amelyet értünk hozott. Ekkor szívünk felenged, és megszületik benne a bűnbánat, s a mély szeretet és hála Isten iránt. {SC 35.4}