Chapter 2—The Sinner's Need of Christ

A bűnösnek Krisztusra van szüksége

Man was originally endowed with noble powers and a well-balanced mind. He was perfect in his being, and in harmony with God. His thoughts were pure, his aims holy. But through disobedience, his powers were perverted, and selfishness took the place of love. His nature became so weakened through transgression that it was impossible for him, in his own strength, to resist the power of evil. He was made captive by Satan, and would have remained so forever had not God specially interposed. It was the tempter's purpose to thwart the divine plan in man's creation, and fill the earth with woe and desolation. And he would point to all this evil as the result of God's work in creating man. {SC 17.1}

Eredetileg nemes erőkkel és egészséges gondolkodással rendelkezett az ember. Isten adománya folytán tökéletes lénye tökéletes összhangban volt Istennel. Gondolatai tiszták, szándékai szentek voltak. Ezek a képességek és tulajdonságok azonban megromlottak az engedetlenség nyomán, amikor az önzés foglalta el a szeretet helyét. A törvényszegés következtében annyira meggyengült az ember erkölcsi természete, hogy lehetetlenné vált számára a saját erejéből ellenállni a gonosz hatalmának. Sátán foglyává lett, és az is maradt volna mindörökké, ha Isten különleges módon közbe nem lépett volna. A Kísértő meg akarta hiúsítani az ember teremtésével kapcsolatos isteni tervet, jajjal és pusztulással akarta betölteni a földet. Úgy akart azután rámutatni mindeme gonosz dolgokra, mint amelyek Isten teremtő munkájának az eredményei. {SC 17.1}   

In his sinless state, man held joyful communion with Him “in whom are hid all the treasures of wisdom and knowledge.” Colossians 2:3. But after his sin, he could no longer find joy in holiness, and he sought to hide from the presence of God. Such is still the condition of the unrenewed heart. It is not in harmony with God, and finds no joy in communion with Him. The sinner could not be happy in God's presence; he would shrink from the companionship of holy beings. Could he be permitted to enter heaven, it would have no joy for him. The spirit of unselfish love that reigns there—every heart responding to the heart of Infinite Love—would touch no answering chord in his soul. His thoughts, his interests, his motives, would be alien to those that actuate the sinless dwellers there. He would be a discordant note in the melody of heaven. Heaven would be to him a place of torture; he would long to be hidden from Him who is its light, and the center of its joy. It is no arbitrary decree on the part of God that excludes the wicked from heaven; they are shut out by their own unfitness for its companionship. The glory of God would be to them a consuming fire. They would welcome destruction, that they might be hidden from the face of Him who died to redeem them. {SC 17.2}

Bűntelen állapotában boldog közösséget ápolt az ember azzal a Valakivel, "akiben a bölcsesség és az ismeret minden kincse van elrejtve" (Kol. 2:3). Bűne elkövetése után azonban már nem talált örömet a szentségben, és azon igyekezett, hogy elrejtőzzék Isten színe elől. Az újjá nem született szív ma is ebben az állapotban van. Mivel nincs összhangban Istennel, nem talál örömet a vele való közösségben. A bűnös nem tud boldog lenni Isten jelenlétében, visszariadna a szent lényekkel való közösségtől. Még ha engedélyt nyerne is, hogy belépjen a mennybe, nem lenne öröm számára. Az önzetlen szeretetnek az a légköre, ami ott uralkodik - mivelhogy ott minden szív együtt dobog Isten végtelen szeretetével - nem találna visszhangra lelkében. Gondolatai, érdekei, indítékai ellentétesek lennének azokkal a gondolatokkal, érdekekkel és indítékokkal, amelyek a menny bűntelen lakóit uralják. Disszonáns hang lenne a mennyei dallamban. Kínszenvedés helye volna számára a menny, mert elrejtőzni kívánna az elől a Valaki elől, aki a menny világossága, örömének forrása és középpontja. Nem Isten önkényes határozata zárja ki a bűnösöket a mennyből, hanem saját alkalmatlanságuk rekeszti ki őket a mennyei lények közösségéből. Isten dicsősége megemésztő tűz lenne számukra. Üdvözölnék a megsemmisítő pusztulást, csak hogy elrejtőzhessenek annak tekintete elől, aki meghalt értük, hogy megváltsa őket. {SC 17.2}   

It is impossible for us, of ourselves, to escape from the pit of sin in which we are sunken. Our hearts are evil, and we cannot change them. “Who can bring a clean thing out of an unclean? not one.” “The carnal mind is enmity against God: for it is not subject to the law of God, neither indeed can be.” Job 14:4; Romans 8:7. Education, culture, the exercise of the will, human effort, all have their proper sphere, but here they are powerless. They may produce an outward correctness of behavior, but they cannot change the heart; they cannot purify the springs of life. There must be a power working from within, a new life from above, before men can be changed from sin to holiness. That power is Christ. His grace alone can quicken the lifeless faculties of the soul, and attract it to God, to holiness. {SC 18.1}

Lehetetlenség, hogy magunktól kimenekedjünk a bűn szakadékából, amelybe belezuhantunk. Szívünk gonosz, és mi nem tudjuk megváltoztatni. "Kicsoda adhat tisztát a tisztátalanból? Senki." (Jób 14:4) "Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen, mivelhogy nem engedelmeskedik Isten törvényének, mert nem is teheti." (Rm. 8:7) A nevelésnek, a kultúrának, az akarat fegyelmezésének és az emberi erőfeszítéseknek megvan a maguk szerepe, de az említett változás megvalósításához erőtlenek. Lehetséges bizonyos korrektség a külső magatartást illetően, de nem tud megváltozni a szív, nem tud megtisztulni az élet forrása. Belülről származó új életre van szükség ahhoz, hogy az ember a bűn állapotából a szentség állapotába jusson. Ez a hatalom: Krisztus. Kizárólag csak az ő kegyelme elevenítheti meg a lélek holt erőit, egyedül csak ő tudja Istenhez és a szentséghez vonzani a lelket. {SC 18.1}   

The Saviour said, “Except a man be born from above,” unless he shall receive a new heart, new desires, purposes, and motives, leading to a new life, “he cannot see the kingdom of God.” John 3:3, margin. The idea that it is necessary only to develop the good that exists in man by nature, is a fatal deception. “The natural man receiveth not the things of the Spirit of God: for they are foolishness unto him: neither can he know them, because they are spiritually discerned.” “Marvel not that I said unto thee, Ye must be born again.” 1 Corinthians 2:14; 3:7. Of Christ it is written, “In Him was life; and the life was the light of men”—the only “name under heaven given among men, whereby we must be saved.” John 1:4; Acts 4:12. {SC 18.2}

Az Üdvözítő ezt mondta: "Aki újonnan nem születik (MEGJEGYZÉS: Az eredeti görög kifejezés elsődlegesen "felülről születés"-t jelent.) - ha nem nyer új szívet, új vágyakat, szándékokat és indítékokat, amelyek új élethez vezetnek -, nem láthatja meg az Isten országát." (Jn. 3:3) Az az eszme, hogy csak fejleszteni kell azt a jót, ami eleve benne van az emberi természetben - végzetes tévedés. "A természetes ember (MEGJEGYZÉS: A Károlyi fordítású Bibliában "érzéki ember"-t találunk, ezen a helyen az eredeti kifejezés megfelelőbb fordítása azonban: "természetes ember".) nem foghatja meg Isten Lelkének dolgait, mert bolondságok neki, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg", azaz lelki megkülönböztető képesség szükséges hozzájuk (I. Kor. 2:14). "Ne csodáljátok, hogy ezt mondom néktek: Szükség néktek újonnan születnetek." (Jn. 3:7) Ezt mondja az Ige Krisztusról: "Őbenne volt az élet, és ez az élet volt az emberek világossága." (Jn. 1:4) Továbbá: "Nem adatott az emberek között, az ég alatt más név, amely által kellene nékünk megtartatnunk." (Ap. csel. 4:12) {SC 18.2}   

It is not enough to perceive the loving-kindness of God, to see the benevolence, the fatherly tenderness, of His character. It is not enough to discern the wisdom and justice of His law, to see that it is founded upon the eternal principle of love. Paul the apostle saw all this when he exclaimed, “I consent unto the law that it is good.” “The law is holy, and the commandment holy, and just, and good.” But he added, in the bitterness of his soul-anguish and despair, “I am carnal, sold under sin.” Romans 7:16, 12, 14. He longed for the purity, the righteousness, to which in himself he was powerless to attain, and cried out, “O wretched man that I am! who shall deliver me from this body of death?” Romans 7:24, margin. Such is the cry that has gone up from burdened hearts in all lands and in all ages. To all, there is but one answer, “Behold the Lamb of God, which taketh away the sin of the world.” John 1:29. {SC 19.1}

Nem elég felfogni Isten szerető jóságát, meglátni jellemében a jóakaratot és az atyai törődést. Nem elég felismerni a bölcsességet és a jogosságot Isten törvényében, avagy meglátni, hogy a szeretet örök alapelvére épül ez a törvény. Pál apostol mindezt látta, amikor az alábbi kijelentéseket tette: "Megegyezem a törvénnyel, hogy jó!" "A törvény szent, a parancsolat szent, igaz és jó." Mégis hozzáteszi ezt a lelke aggodalmát és kétségbeesését tükröző keserű megjegyzést: "De én testi vagyok, eladva a bűnnek." (Rm. 7:12, 14, 16) Vágyakozott arra a tisztaságra és igazságra, amelyet önmaga erejéből nem tudott elérni, ezért így kiáltott fel: "Ó, én nyomorult ember, kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?" (Rm. 7:24) Ez a kiáltás szakadt fel a megterhelt emberi szívekből minden korban és a Föld minden részén. Egyetlen felelet létezik csak mindannyiuk számára: "Ímé Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit!" (Jn. 1:29) {SC 19.1}   

Many are the figures by which the Spirit of God has sought to illustrate this truth, and make it plain to souls that long to be freed from the burden of guilt. When, after his sin in deceiving Esau, Jacob fled from his father's home, he was weighed down with a sense of guilt. Lonely and outcast as he was, separated from all that had made life dear, the one thought that above all others pressed upon his soul, was the fear that his sin had cut him off from God, that he was forsaken of Heaven. In sadness he lay down to rest on the bare earth, around him only the lonely hills, and above, the heavens bright with stars. As he slept, a strange light broke upon his vision; and lo, from the plain on which he lay, vast shadowy stairs seemed to lead upward to the very gates of heaven, and upon them angels of God were passing up and down; while from the glory above, the divine voice was heard in a message of comfort and hope. Thus was made known to Jacob that which met the need and longing of his soul—a Saviour. With joy and gratitude he saw revealed a way by which he, a sinner, could be restored to communion with God. The mystic ladder of his dream represented Jesus, the only medium of communication between God and man. {SC 19.2}

Isten Lelke számos hasonlattal igyekszik szemléltetni ezt az igazságot, hogy világossá tegye mindazok számára, akik vágyakoznak megszabadulni a bűn terhétől. Jákóbot súlyos bűntudat terhelte, amikor csalása után, Ézsau ellen elkövetett bűne miatt menekülnie kellett az atyai házból. Magányos és számkivetett volt, el kellett szakadnia mindentől, ami érték volt számára az életben. Mindennél jobban gyötörte azonban lelkét az a gondolat, hogy bűne Istentől is elszakította, hogy a menny is elhagyta őt. Szomorúságában lefeküdt a puszta földre, hogy megpihenjen. Csak a magányos dombok voltak körülötte, felette pedig a csillagfényes ég. Amint elaludt, különös fény sugározta körül, és látomást látott: arról a helyről, ahol a földön feküdt, lépcsőfokok rajzolódtak ki ködös fényben, amelyek felfelé vezettek, egészen a menny kapujáig. Isten angyalai jártak fel és alá rajtuk, miközben a fentről származó, ragyogó dicsőségből Isten hangja hallatszott a vigasztalás és a reménység üzenetével. Ily módon nyert kinyilatkoztatást Jákób arról a Valakiről, aki után lelke sóvárgott - a Megváltóról- Örömmel és hálával fedezte fel az utat, amelyen ő, a bűnös helyreállíthatja Istennel való közösségét. Álmának titokzatos létrája Jézust ábrázolta, aki az Isten és ember közötti kapcsolat egyetlen közvetítője. {SC 19.2}   

This is the same figure to which Christ referred in His conversation with Nathanael, when He said, “Ye shall see heaven open, and the angels of God ascending and descending upon the Son of man.” John 1:51. In the apostasy, man alienated himself from God; earth was cut off from heaven. Across the gulf that lay between, there could be no communion. But through Christ, earth is again linked with heaven. With His own merits, Christ has bridged the gulf which sin had made, so that the ministering angels can hold communion with man. Christ connects fallen man in his weakness and helplessness with the Source of infinite power. {SC 20.1}

Krisztus erre a szemléltetésre hivatkozott a Nátánáellel való beszélgetés során, amikor ezt mondta: "Meg fogjátok látni a megnyílt eget és Isten angyalait, amint le- és felszállnak az Emberfiára." (Jn. 1:52) Az ember elidegenedett Istentől. Hitehagyása következtében megszakadt az összeköttetés a Föld és a Menny között. Semmilyen kapcsolatteremtés nem lehetséges e szakadékon keresztül. Krisztus által azonban ismét összeköttetik a Menny és a Föld. Krisztus áthidalta a bűn okozta szakadékot a tulajdon érdemei által. Ennek következtében a szolgáló angyalok közösséget létesíthetnek az emberrel. Krisztus a végtelen hatalom forrásával kapcsolja össze a gyenge és tehetetlen embert. {SC 20.1}   

But in vain are men's dreams of progress, in vain all efforts for the uplifting of humanity, if they neglect the one Source of hope and help for the fallen race. “Every good gift and every perfect gift” (James 1:17) is from God. There is no true excellence of character apart from Him. And the only way to God is Christ. He says, “I am the way, the truth, and the life: no man cometh unto the Father, but by Me.” John 14:6. {SC 21.1}

Hiába álmodnak az emberek fejlődésről, és hiábavaló az emberiség felemelkedése érdekében tett minden erőfeszítés, ha mellőzik azt a Valakit, aki a remény és a segítség egyetlen forrása az elesett emberi nemzetség számára. "Minden jó adomány és tökéletes ajándék" Istentől származik (Jak. 1:17). Nem létezik valódi jellembeli kiválóság nélküle. Krisztus az egyetlen út, amely Istenhez vezet. Ő maga mondja: "Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához másképpen, hanemha énáltalam." (Jn. 14:6) {SC 21.1}   

The heart of God yearns over His earthly children with a love stronger than death. In giving up His Son, He has poured out to us all heaven in one gift. The Saviour's life and death and intercession, the ministry of angels, the pleading of the Spirit, the Father working above and through all, the unceasing interest of heavenly beings,—all are enlisted in behalf of man's redemption. {SC 21.2}

Isten szíve a halálnál is erősebb szeretettel vágyakozik földi gyermekei után. Fiának feláldozásával a menny minden gazdagságát kiárasztotta ránk, egyszeri, tökéletes ajándékként. A Megváltó élete, halála és közbenjárása, az angyalok szolgálata, a Lélek esedezése, az Atya mindenekfelett és mindenekben való munkálkodása, a mennyei lények szüntelen, lankadatlan figyelme - mind-mind szükségesek az ember megmentése érdekében. {SC 21.2}   

Oh, let us contemplate the amazing sacrifice that has been made for us! Let us try to appreciate the labor and energy that Heaven is expending to reclaim the lost, and bring them back to the Father's house. Motives stronger, and agencies more powerful, could never be brought into operation; the exceeding rewards for right-doing, the enjoyment of heaven, the society of the angels, the communion and love of God and His Son, the elevation and extension of all our powers throughout eternal ages—are these not mighty incentives and encouragements to urge us to give the heart's loving service to our Creator and Redeemer? {SC 21.3}

Gondolkodjunk sokat az értünk hozott csodálatra méltó áldozatról. Próbáljuk valóban értékelni azt a mérhetetlen munkát és erőfeszítést, amelyet a Menny az elveszettek megtalálására és az atyai házba való visszavezetésére fordít. Elképzelhetetlen, hogy erősebb indítékokat vagy hatalmasabb segítőket lehetne mozgósítani. Az igazságban járók mindent felülmúló jutalma, a menny öröme, az angyalok társasága, Istennek és az ő Fiának szeretete és személyes közössége, valamennyi képességünk nemesedése és növekedése az örökkévaló korszakokon át - vajon nem jelenthetnek-e elég erős ösztönzést és bátorítást számunkra ahhoz, hogy haladéktalanul és teljes szívünkből odaszenteljük magunkat Teremtőnk és Megváltónk szolgálatára? {SC 21.3}   

And, on the other hand, the judgments of God pronounced against sin, the inevitable retribution, the degradation of our character, and the final destruction, are presented in God's word to warn us against the service of Satan. {SC 21.4}

A másik oldalon pedig ott van Isten ítélete, amelyet kijelent Igéjében a bűnre vonatkozóan: az elkerülhetetlen igazságszolgáltatás, jellemünk lealacsonyodása és a végső pusztulás. Vajon nem elégséges figyelmeztetések-e mindezek számunkra, hogy felhagyjunk Sátán szolgálatával? {SC 21.4}   

Shall we not regard the mercy of God? What more could He do? Let us place ourselves in right relation to Him who has loved us with amazing love. Let us avail ourselves of the means provided for us that we may be transformed into His likeness, and be restored to fellowship with the ministering angels, to harmony and communion with the Father and the Son. {SC 22.1}

Semmibe vegyük talán Isten kegyelmét? Gondoljuk meg: mit tehetett volna értünk még többet? Törekedjünk ugyanolyan szeretetre Isten iránt, mint amilyen szeretettel Ő szeretett bennünket. Éljünk mindazokkal a kegyelmi eszközökkel, amelyekről gondoskodott számunkra, hogy átalakulhassunk az ő hasonlatosságára, hogy helyreállhasson közösségünk a szolgáló angyalokkal, hogy összhangban és közösségben élhessünk az Atyával és a Fiúval. {SC 22.1}