Chapter 48—The Child's Reaction

48. fejezet — A gyermek reakciója

To Provocation—Children are exhorted to obey their parents in the Lord, but parents are also enjoined, “Provoke not your children to wrath, lest they be discouraged.”1Manuscript 38, 1895. {CG 279.1}

...az ingerlésre — A gyermekeknek szól a figyelmeztetés, hogy engedelmeskedjenek szüleiknek az Úrban, de a szülőknek is szól egy parancs: ne ingereljék őket, hogy el ne keseredjenek. {CG 279.1}   

Often we do more to provoke than to win. I have seen a mother snatch from the hand of her child something that was giving it special pleasure. The child did not know the reason for this, and naturally felt abused. Then followed a quarrel between parent and child, and a sharp chastisement ended the scene as far as outward appearance was concerned; but that battle left an impression on the tender mind that would not be easily effaced. This mother acted unwisely. She did not reason from cause to effect. Her harsh, injudicious action stirred the worst passions in the heart of her child, and on every similar occasion these passions would be aroused and strengthened.2Counsels to Parents, Teachers, and Students, 117. {CG 279.2}

Sajnos sokszor inkább felingereljük, mint meggyőzzük a gyermeket. Láttam egy anyát, aki kiragadott kicsinye kezéből egy gyermeke számára kedves tárgyat, aki persze nem értette, hogy mindez miért történik, és természetesen megbántva érezte magát. Azután veszekedés következett, s amennyire kívülről meg lehetett ítélni, súlyos fenyítéssel zárult az eset. Az anya azt hitte, ezzel győzött, pedig az összetűzés biztosan mély nyomot hagyott a gyermek lelkében, amit nem lehet könnyen kitörölni. Az oktalan szülő nem gondolta végig, milyen hatása lesz tettének, s durva, szenvedélyes viselkedése a legrosszabb indulatokat ébresztette a gyermek szívében, amelyek minden hasonló alkalommal újraélednek, és egyre csak erősödnek. {CG 279.2}   

To Faultfinding—You have no right to bring a gloomy cloud over the happiness of your children by faultfinding or severe censure for trifling mistakes. Actual wrong should be made to appear just as sinful as it is, and a firm, decided course should be pursued to prevent its recurrence; yet children should not be left in a hopeless state of mind, but with a degree of courage that they can improve and gain your confidence and approval. Children may wish to do right, they may purpose in their hearts to be obedient; but they need help and encouragement.3The Signs of the Times, April 10, 1884. {CG 279.3}

...a hibakeresésre — Nincs jogotok komor felhőkkel homályosítani gyermekeitek boldogságát a jelentéktelen hibák szigorú bírálata és az örökös hibakeresés által! A rosszat a maga valóságában kell bemutatni, hogy megelőzzük ismétlődését, de nem szabad a gyermeket reménytelenségben hagyni. Vigasztaljátok és bátorítsátok őket, hogy megjavulhatnak és bizonyíthatják jó szándékaikat, s biztosítsátok őket arról, hogy bíztok bennük és megbocsátotok nekik. A legtöbb gyermek vágyik arra, hogy jó és engedelmes legyen, de ehhez segítségre és bátorításra van szüksége. {CG 279.3}   

To Too Harsh Discipline—Oh, how God is dishonored in a family where there is no true understanding as to what constitutes family discipline, and children are confused as to what is discipline and government. It is true that too harsh discipline, too much criticism, unrequired laws and regulations, lead to disrespect of authority and to the disregarding finally of those regulations that Christ would have fulfilled.4The Review and Herald, March 13, 1894. {CG 279.4}

...a túl szigorú fegyelmezésre — Mennyire meggyalázzák Istent azokban a családokban, ahol nem értik igazán, hogy mit jelent a valódi fegyelem! így a gyermekeknek is zavaros fogalmaik vannak a rendről és fegyelemről. A túlzott szigor, az örökös bírálat és a szükségtelen korlátozások végül a tekintély iránti tiszteletlenségre, s a Krisztus által betöltött törvény semmibevételére vezetnek. {CG 279.4}   

When parents show a rough, severe, masterly spirit, a spirit of obstinacy and stubbornness is aroused in the children. Thus the parents fail to exert over their children the softening influence that they might. {CG 280.1}

A szülők durva és erőszakos lelkületet tanúsítanak gyermekeik iránt, s ezzel felébresztik bennük a konokságot és makacs ellenszegülést. Így mulasztanak el jó befolyást gyakorolni rájuk. {CG 280.1}   

Parents, can you not see that harsh words provoke resistance? What would you do if treated as inconsiderately as you treat your little ones? It is your duty to study from cause to effect. When you scolded your children, when with angry blows you struck those who were too small to defend themselves, did you ask yourself what effect such treatment would have upon you? Have you thought how sensitive you are in regard to words of censure or blame? how quickly you feel hurt if you think that someone fails to recognize your capabilities? You are but grown-up children. Then think how your children must feel when you speak harsh, cutting words to them, severely punishing them for faults that are not half so grievous in the sight of God as is your treatment of them.5Manuscript 42, 1903. {CG 280.2}

Nem látjátok, hogy a nyers szavak ellenállásra ingerelnek? Vajon mit tennétek, ha veletek olyan kíméletlenül bánna valaki, mint ahogyan ti teszitek gyermekeitekkel? Kötelességetek gondolkodni, az okból következtetni. Amikor szidjátok vagy indulatosan felpofozzátok őket - tudva, hogy túl kicsik a védekezéshez -, megkérdeztétek-e már magatoktól, vajon rátok hogyan hatna ugyanez a bánásmód? Gondoltatok-e már arra, hogy benneteket milyen érzékenyen érintenek a bíráló és feddő szavak? Milyen könnyen megbántva érzitek magatokat, ha valaki nem értékeli képességeiteket! Ti magatok is csak növekvő gyermekek vagytok. Gondoljátok csak meg, mit érezhetnek gyermekeitek, amikor nyers, metsző szavakat szóltok hozzájuk, s szigorúan megbüntetitek őket olyan hibákért, amelyek fele annyira sem sértik Istent, mint a ti durva bánásmódotok. {CG 280.2}   

Many parents professing to be Christians are not converted. Christ does not abide in their hearts by faith! Their harshness, their imprudence, their unsubdued tempers, disgust their children and make them averse to all their religious instruction.6Letter 18b, 1891. {CG 280.3}

Sok, magát kereszténynek valló szülő megtéretlen. Krisztus nem lakik hit által a szívükben. Nyerseségük, meggondolatlanságuk, fékezetlen indulataik ellenszenvet ébresztenek gyermekeikben, és elidegenítik őket minden vallásos útmutatástól. {CG 280.3}   

To Continual Censure—In our efforts to correct evil, we should guard against a tendency to faultfinding or censure. Continual censure bewilders, but does not reform. With many minds, and often those of the finest susceptibility, an atmosphere of unsympathetic criticism is fatal to effort. Flowers do not unfold under the breath of a blighting wind. {CG 280.4}

...az állandó bírálgatásra — Miközben igyekszünk a rosszat kijavítani, óvakodnunk kell a folytonos hibakereséstől és megrovástól, mert az állandó figyelmeztetés egyáltalán nem megújító hatású. Sokan, és gyakran éppen azok, akik a legérzékenyebb lelkülettel bírnak, képtelenek fejlődni a kíméletlen kritika légkörében. A virágok nem nyílnak ki a fagyos szélben! {CG 280.4}   

A child frequently censured for some special fault comes to regard that fault as his peculiarity, something against which it is vain to strive. Thus are created discouragement and hopelessness, often concealed under an appearance of indifference or bravado.7Education, 291. {CG 281.1}

Az így előidézett csüggedés és reménytelenség gyakran a közöny vagy a dacos ellenállás külszíne alá rejtőzik. {CG 281.1}   

To Ordering and Scolding—Some parents raise many a storm by their lack of self-control. Instead of kindly asking the children to do this or that, they order them in a scolding tone, and at the same time a censure or reproof is on their lips which the children have not merited. Parents, this course pursued toward your children destroys their cheerfulness and ambition. They do your bidding, not from love, but because they dare not do otherwise. Their heart is not in the matter. It is a drudgery instead of a pleasure, and this often leads them to forget to follow out all your directions, which increases your irritation and makes it still worse for the children. The faultfinding is repeated, their bad conduct arrayed before them in glowing colors, until discouragement comes over them, and they are not particular whether they please or not. A spirit of “I don't care” seizes them, and they seek that pleasure and enjoyment away from home, away from their parents, which they do not find at home. They mingle with street company and are soon as corrupt as the worst.8Testimonies For The Church 1:384, 385. {CG 281.2}

...a parancsra és szidásra — Némely szülő sokszor vihart kavar maga körül, mert nem tud uralkodni indulatain. Ahelyett, hogy szeretettel kérnék a gyermekeket, hogy tegyék meg ezt vagy azt, zsémbes hangon parancsolgatnak nekik, s ajkukon gyorsan terem a meg nem érdemelt bírálat és szidás. Szülők, ha így folytatjátok, tönkreteszitek gyermekeitek boldogságát és kiölitek belőlük a jóra való törekvést. Engedelmeskednek ugyan, de nem szeretetből, hanem félelemből. Nem szívből teszik, amit tesznek. A parancs teljesítése számukra csak robot, ahelyett, hogy örömet lelnének benne, s ezért gyakran elfelejtik pontosan követni utasításaitokat, amiből csak még nagyobb baj lesz, s idegességetek még kellemetlenebbé teszi életüket. A hibakeresés ismétlődik, egyre élénkebb színekben tárjátok eléjük rosszaságukat, míg végül úrrá lesz rajtuk az elkeseredés, és nem is törődnek vele többé, hogy kedvetekben járnak-e, vagy sem. A „nekem mindegy” lelkülete fog uralkodni rajtuk, s az otthonukon kívül kezdik a boldogságot és örömöket keresni. Utcai társaságba keverednek, s nem kell hozzá sok idő, hogy romlottabbakká váljanak, mint azok közül a legrosszabbak! {CG 281.2}   

To an Arbitrary Course of Action—The will of the parents must be under the discipline of Christ. Molded and controlled by God's pure Holy Spirit, they may establish unquestioned dominion over the children. But if the parents are severe and exacting in their discipline, they do a work which they themselves can never undo. By their arbitrary course of action, they stir up a sense of injustice.9Manuscript 7, 1899. {CG 281.3}

...a zsarnoki viselkedésre — A szülők akaratát krisztusi fegyelemnek kell uralnia. Ha Isten Lelke irányítja őket, minden bizonnyal tekintélyük lesz gyermekeik előtt. Ám ha ridegek és túl sokat követelnek, akkor olyan munkát végeznek, amit maguk sem tudnak majd jóvátenni. Zsarnoki viselkedésükkel az igazságtalanság érzését keltik gyermekeikben. {CG 281.3}   

To Injustice—Children are sensitive to the least injustice, and some become discouraged under it and will neither heed the loud, angry voice of command, nor care for threatenings of punishment. Rebellion is too frequently established in the hearts of children through the wrong discipline of the parents, when if a proper course had been taken, the children would have formed good and harmonious characters. A mother who does not have perfect control of herself is unfit to have the management of children.10Testimonies For The Church 3:532, 533. {CG 282.1}

...az igazságtalanságra — A gyermekek észreveszik és megérzik a legkisebb igazságtalanságot is. Némelyik úgy elcsügged, ha ilyesmit tapasztal, hogy később sem a hangos parancsnak nem engedelmeskedik, sem a büntetés fenyegetésével nem törődik. Nagyon sokszor váltanak ki lázadást a szülők helytelen fegyelmezésükkel, pedig a megfelelő módszerrel jó és kiegyensúlyozott jellemet formálhattak volna gyermekeikben. Az olyan anya, aki nem tud magán uralkodni, nem alkalmas gyermekek irányítására. {CG 282.1}   

To a Jerk or Blow—When the mother gives her child a jerk or blow, do you think it enables him to see the beauty of the Christian character? No indeed; it only tends to raise evil feelings in the heart, and the child is not corrected at all.11Manuscript 45, 1911. {CG 282.2}

...a megrángatásra vagy pofonra — Gondoljátok, hogy amikor egy anya megrángatja vagy felpofozza gyermekét, ezzel a keresztény jellem szépségét mutatja be neki? Nem! Éppen ellenkezőleg: csak gonosz indulatokat ébreszt fel szívében, s a gyermek ettől egyáltalán nem fog megjavulni. {CG 282.2}   

To Harsh, Unsympathetic Words—Christ is ready to teach the father and the mother to be true educators. Those who learn in His school ... will never speak in a harsh, unsympathetic tone; for words spoken in this manner grate upon the ear, wear upon the nerves, cause mental suffering, and create a state of mind that makes it impossible to curb the temper of the child to whom such words are spoken. This is often the reason why children speak disrespectfully to parents.12Letter 47a, 1902. {CG 282.3}

...a méltatlankodó szavakra — Krisztus készségesen megtanítja az apáknak és anyáknak, hogyan váljanak igazi nevelőkké. Azok, akik az Ő iskolájában tanulnak, soha nem beszélnek majd szigorú, méltatlankodó hangnemben, mert az ilyen modor sérti a fület, fárasztja az idegrendszert, fejfájást okoz, és olyan hangulatot teremt, amely lehetetlenné teszi a gyermek számára, hogy megfékezze indulatait. Gyakran éppen ez az oka, hogy a gyerekek tiszteletlenek szüleikkel szemben. {CG 282.3}   

To Ridicule and Taunting—They [parents] are not authorized to fret and scold and ridicule. They should never taunt their children with perverse traits of character, which they themselves have transmitted to them. This mode of discipline will never cure the evil. Parents, bring the precepts of God's Word to admonish and reprove your wayward children. Show them a “Thus saith the Lord” for your requirements. A reproof which comes as the word of God is far more effective than one falling in harsh, angry tones from the lips of parents.13Fundamentals of Christian Education, 67, 68. {CG 282.4}

...a gúnyra és lekicsinylésre — A szülőknek nincs joguk szidni, becsmérelni, lekicsinyelni gyermekeiket. Hogyan is tehetnének gúnyos megjegyzéseket azokért a rossz tulajdonságokért, amelyeket éppen tőlük örököltek? Az ilyen nevelési módszer sohasem gyógyít ki a gonoszságból! Isten szavának példáival intsétek és dorgáljátok önfejű gyermekeiteket! Az „Így szól az Úr”-ral tárjátok eléjük követelményeiteket. Az Úr szavaként elhangzó megrovás sokkal hatásosabb, mint a szülők ajkáról szüntelen pergő indulatos zsörtölődés. {CG 282.4}   

To Impatience—Impatience in the parents excites impatience in the children. Passion manifested by the parents creates passion in the children and stirs up the evils of their nature.... Every time they lose self-control and speak and act impatiently, they sin against God.14Testimonies For The Church 1:398. {CG 283.1}

...a türelmetlenségre — A szülők türelmetlensége türelmetlenséget vált ki a gyermekekből is. A belőlük felszínre törő indulatosság a kicsinyekben is hasonló indulatokat ébreszt, s felébreszti természetük rossz vonásait... Valahányszor elvesztik önuralmukat, és türelmetlenül szólnak vagy tesznek, Isten ellen vétkeznek. {CG 283.1}   

To Alternate Scolding and Coaxing—I have frequently seen children who were denied something that they wanted throw themselves upon the floor in a pet, kicking and screaming, while the injudicious mother alternately coaxed and scolded in the hope of restoring her child to good nature. This treatment only fosters the child's passion. The next time it goes over the same ground with increased willfulness, confident of gaining the day as before. Thus the rod is spared and the child is spoiled. {CG 283.2}

...a szidás és rábeszélés váltakozására — Sokszor láttam gyermekeket, akiktől ha megtagadtak valamit, sikítva és toporzékolva a földre vetették magukat, míg a következetlen anya hol szidással, hol rábeszéléssel próbálta megnyerni őket. Ez az eljárás csak táplálja a gyermekekben az indulatosságot. A legközelebbi alkalommal ugyanúgy megismétlik helytelen viselkedésüket, abban bízva, hogy hasonló sikert érnek el, mint előzőleg. Így okozza a vessző visszatartása a gyermek romlását. {CG 283.2}   

The mother should not allow her child to gain an advantage over her in a single instance. And, in order to maintain this authority, it is not necessary to resort to harsh measures; a firm, steady hand and a kindness which convinces the child of your love will accomplish the purpose.15Pacific Health Journal, April, 1890. {CG 283.3}

Az anyának nem szabad megengednie, hogy a gyermek akár csak egyetlen esetben is győzelmet arasson felette. Ha ezt megvalósítja, később nem lesz szüksége arra, hogy szigorú büntetésekhez folyamodva legyen kénytelen tekintélyét fenntartani. A határozott és biztos kéz, a szerető, kedves szavak együttesen elérik a kívánt eredményt. {CG 283.3}   

To Lack of Firmness and Decision—Great harm is done by a lack of firmness and decision. I have known parents to say, You cannot have this or that, and then relent, thinking they may be too strict, and give the child the very thing they at first refused. A lifelong injury is thus inflicted. It is an important law of the mind—one which should not be overlooked—that when a desired object is so firmly denied as to remove all hope, the mind will soon cease to long for it, and will be occupied in other pursuits. But as long as there is any hope of gaining the desired object, an effort will be made to obtain it.... {CG 283.4}

...a határozottság és elszántság hiányára — Nagy kárt okoz a határozottság és elszántság hiánya. Ismertem szülőket, akik azt mondták gyermekeiknek, hogy nem kaphatod meg ezt vagy azt, azután megenyhülve úgy érezték, túlzottan szigorúak voltak, s mégis megadták nekik, amit előzőleg megtagadtak. Ezzel a viselkedésükkel élethosszig tartó károkat okoztak. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk a lélekben uralkodó egyik nagy törvényszerűséget, miszerint a vágyva vágyott dolgok utáni törekvés - ha minden kétséget kizáró módon, minden reményt kioltva, határozottan megtagadják - megszűnik, s a gondolatok másfelé terelődnek. Ám amíg csak egy szikrányi remény is van azt megszerezni, addig az ember további erőfeszítéseket tesz, hogy hozzájusson... {CG 283.4}   

When it is necessary for parents to give a direct command, the penalty of disobedience should be as unvarying as are the laws of nature. Children who are under this firm, decisive rule know that when a thing is forbidden or denied, no teasing or artifice will secure their object. Hence they soon learn to submit and are much happier in so doing. The children of undecided and overindulgent parents have a constant hope that coaxing, crying, or sullenness may gain their object, or that they may venture to disobey without suffering the penalty. Thus they are kept in a state of desire, hope, and uncertainty, which makes them restless, irritable, and insubordinate. God holds such parents guilty of wrecking the happiness of their children. This wicked mismanagement is the key to the impenitence and irreligion of thousands. It has proved the ruin of many who have professed the Christian name.16The Signs of the Times, February 9, 1882. {CG 284.1}

Amikor a szülőknek szükséges közvetlen parancsot adniuk, az engedetlenség büntetése olyan magától értetődő legyen, mint a természet törvénye. Az ilyen szilárd irányítás alatt álló gyermekek jól tudják, hogy ha valami tiltott számukra, azt semmilyen csellel vagy erőfeszítéssel nem szerezhetik meg. Ily módon már korán megtanulnak engedelmeskedni, s ezáltal sokkal boldogabbak lesznek. A határozatlanul nevelt és elkényeztetett gyermekek állandóan arra számítanak, hogy akár rábeszéléssel, akár sírással és duzzogással, de sikerül kierőszakolniuk kívánságuk teljesítését, vagy végső esetben megkockáztathatják az engedetlenséget is anélkül, hogy el kellene szenvedniük az érte járó büntetést. Így az állandó vágyakozás, reménykedés és bizonytalanság állapotában élnek, ami nyugtalanná, könnyen ingerelhetővé és engedetlenné teszi őket. Isten úgy tekint szüleikre, mint akik tönkreteszik e gyermekek boldogságát. Ez a helytelen és gonosz félrenevelés okozza ezrek és ezrek lelkiismeretlenségét, hitetlenségét, és sokak pusztulását, akik a keresztény nevet viselték. {CG 284.1}   

To Unnecessary Restrictions—When parents become old and have young children to bring up, the father is likely to feel that the children must follow in the sturdy, rugged path in which he himself is traveling. It is difficult for him to realize that his children are in need of having life made pleasant and happy for them by their parents. {CG 284.2}

...a szükségtelen korlátozásokra — Ha idős szülőknek vannak fölnevelésre váró kicsiny gyermekeik, akkor az apa általában úgy gondolkodik, hogy gyermekeinek is ugyanazt a nehéz és fáradságos utat kell végigjárniuk, amit ő taposott egy életen át. Nehezen érti meg, hogy a gyermek életét a szülőknek kell a lehető legkellemesebbé és boldogabbá tenniük. {CG 284.2}   

Many parents deny the children an indulgence in that which is safe and innocent, and are so afraid of encouraging them in cultivating desires for unlawful things that they will not even allow their children to have the enjoyment that children should have. Through fear of evil results, they refuse permission to indulge in some simple pleasure that would have saved the very evil they seek to avoid; and thus the children think there is no use in expecting any favors, and therefore will not ask for them. They steal away to the pleasures they think will be forbidden. Confidence between parents and children is thus destroyed.17The Signs of the Times, August 27, 1912. {CG 285.1}

Sok szülő megtagadja gyermekeitől még a biztonságos és ártatlan örömöket is, mert rettegnek attól, hogy ezzel a törvénytelen dolgok iránti vágyat ébresztik fel bennük. A káros élvezetektől való félelmükben megtagadják kicsinyeiktől azoknak az egyszerű kikapcsolódásoknak az örömét is, amelyek nagy gonoszságoktól őriznék meg őket. A gyerekek, mivel látják, hogy nem érdemes szüleik jóváhagyására várniuk, nem is kérik azt, inkább lopva szerzik meg a tiltottnak gondolt örömöket. Így rombolódik le a szülő és gyermek közötti bizalom. {CG 285.1}   

To the Denial of Reasonable Privileges—If fathers and mothers have not themselves had a happy childhood, why should they shadow the lives of their children because of their own great loss in this respect? The father may think that this is the only course that will be safe to pursue; but let him remember that all minds are not constituted alike, and the greater the efforts made to restrict, the more uncontrollable will be the desire to obtain that which is denied, and the result will be disobedience to parental authority. The father will be grieved by what he considers the wayward course of his son, and his heart will feel sore over his rebellion. But would it not be well for him to consider the fact that the first cause of his son's disobedience was his own unwillingness to indulge him in that in which there was no sin? The parent thinks that sufficient reason is given for his son's abstaining from his indulgence since he has denied it to him. But parents should remember that their children are intelligent beings, and they should deal with them as they themselves would like to be dealt with.18The Signs of the Times, August 27, 1912. {CG 285.2}

...az ésszerű kiváltságok megtagadására — Ha az apának és anyának nem volt felhőtlen gyermekkora, miért kell gyermekeik boldogságát is beárnyékolniuk saját veszteségük miatt? Az apa talán úgy érzi, ez az egyetlen biztonságos nevelési módszer; de nem mindenki gondolkozik egyformán. Minél jobban próbál korlátozni, annál féktelenebb lesz a vágy a gyermekben a tiltott dolgok után, s a végső eredmény: engedetlenség a szülői tekintéllyel szemben. Az apa bánkódni fog fia önfejűsége miatt, s szívét fájdítja majd annak lázadása. Nem volna hát jobb, ha beismerné tévedését, hogy a gyermek azért engedetlen, mert ártatlan dolgokat is eltiltott tőle? Az ilyen szülők úgy gondolják, elegendő magyarázat, hogy ők megtiltották, s ezzel le van zárva az ügy. Ám ne feledjék: gyermekeik értelmes lények, s úgy kell bánniuk velük, ahogyan szeretnék, hogy mások bánjanak ővelük. {CG 285.2}   

To Severity—Parents who exercise a spirit of dominion [domination] and authority, transmitted to them from their own parents, which leads them to be exacting in their discipline and instruction, will not train their children aright. By their severity in dealing with their errors, they stir up the worst passions of the human heart and leave their children with a sense of injustice and wrong. They meet in their children the very disposition that they themselves have imparted to them. {CG 286.1}

...a túlzott szigorúságra — Azok a szülők, akik természetüknél fogva uralkodói lelkülettel bírnak, s túl szigorúak gyermekeikkel, nem nevelik őket helyesen. Szigorúságukkal a legvadabb indulatokat kavarják fel az emberi szívben, s gyermekeiket az igazságtalanság rossz érzésével hagyják magukra. Gyermekeikben azokkal a tulajdonságokkal fognak szembetalálkozni, amelyeket ők adtak át nekik. {CG 286.1}   

Such parents drive their children away from God, by talking to them on religious subjects; for the Christian religion is made unattractive and even repulsive by this misrepresentation of truth. Children will say, “Well, if that is religion, I do not want anything of it.” It is thus that enmity is often created in the heart against religion; and because of an arbitrary enforcement of authority, children are led to despise the law and the government of heaven. Parents have fixed the eternal destiny of their children by their own misrule.19The Review and Herald, March 13, 1894. {CG 286.2}

Az ilyen szülők csak eltávolítják Istentől gyermekeiket, amikor vallásos dolgokról beszélnek nekik. Eljárásaikkal, az igazság helytelen képviseletével a keresztény vallást nem vonzóvá, hanem visszataszítóvá tették számukra. A gyermekek azt fogják mondani: „Ha a vallás ilyen, akkor ebből bizony nem kérek.” Így vetik meg a gyermekek önkényuralmat gyakorló szüleik hatására a menny törvényét és irányítását, s a helytelen nevelés örök végzetüket okozza. {CG 286.2}   

To Quiet, Kind Manner—If parents desire their children to be pleasant, they should never speak to them in a scolding manner. The mother often allows herself to become irritable and nervous. Often she snatches at the child and speaks in a harsh manner. If a child is treated in a quiet, kind manner, it will do much to preserve in him a pleasant temper.20The Review and Herald, May 17, 1898. {CG 286.3}

A nyugodt és csendes módszer — Ha a szülők szeretnék, hogy gyermekeik kedvessé váljanak, soha ne szóljanak hozzájuk ridegen. A legtöbb anya megengedi magának, hogy ideges, ingerült legyen. Ilyenkor a gyermek felé kapkodó, harsány hangon beszél, pedig ha nyugodtan, szelíden szólna hozzá, ez nagyban hozzájárulna, hogy jó kedélyállapotban őrizze meg kicsinyét. {CG 286.3}   

To Loving Entreaty—The father, as priest of the household, should deal gently and patiently with his children. He should be careful not to arouse in them a combative disposition. He must not allow transgression to go uncorrected, and yet there is a way to correct without stirring up the worst passions in the human heart. Let him in love talk with his children, telling them how grieved the Saviour is over their course; and then let him kneel with them before the mercy seat and present them to Christ, praying that He will have compassion on them and lead them to repent and ask forgiveness. Such disciplining will nearly always break the most stubborn heart. {CG 286.4}

Szerető esdeklés — Az apának mint a család papjának türelmesen és gyengéden kell bánnia gyermekeivel. Vigyáznia kell, nehogy harcias lelkületet ébresszen bennük. Bár a törvényszegést nem szabad figyelmen kívül hagynia, mégis van olyan módja a rendreutasításnak, amely nem ébreszt gonosz indulatokat az emberi szívben. Beszéljetek szeretettel kicsinyeitekkel, s mondjátok el nekik, hogy a Megváltó mennyire szomorkodik cselekedetük miatt. Azután térdeljetek le velük a kegyelem trónja elé, ajánljátok fel őket Krisztusnak, imában kérve, hogy könyörüljön rajtuk, s vezesse őket megtérésre. Az ilyen fegyelmezés többnyire megtöri a legcsökönyösebb szívet is. {CG 286.4}   

God desires us to deal with our children in simplicity. We are liable to forget that children have not had the advantage of the long years of training that older people have had. If the little ones do not act in accordance with our ideas in every respect, we sometimes think that they deserve a scolding. But this will not mend matters. Take them to the Saviour, and tell Him all about it; then believe that His blessing will rest upon them.21Manuscript 70, 1903. {CG 287.1}

Isten azt szeretné, ha egyszerűen bánnánk gyermekeinkkel. Felelősek vagyunk értük, s nem szabad elfelejtenünk, hogy nem rendelkeznek az idősebb és tapasztaltabb emberek tudásával. Ha nem csinálnak mindent úgy, ahogyan mi elképzeljük, azt érezzük, időnként megérdemelnek egy-egy szidást. Ám ez nem oldja meg a problémát. Vigyétek őket az Üdvözítő elé, és mondjatok el mindent az üggyel kapcsolatban, azután higgyétek, hogy az Ő áldása nyugszik majd meg rajtuk. {CG 287.1}