× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Chapter 36—“I Am But a Little Child”

ÉN CSAK KICSINY GYERMEK VAGYOK

[Published first in Special Testimonies, Series B, No. 10, Jehovah is Our King.] {9T 281}

{9T 281}   

At the beginning of his reign Solomon prayed: “O Lord my God, Thou hast made Thy servant king instead of David my father: and I am but a little child: I know not how to go out or come in.” 1 Kings 3:7. {9T 281.1}

Uralkodása kezdetén Salamon király így imádkozott: „És most, óh én Uram Istenem, te tetted a te szolgádat királlyá, Dávid, az én atyám helyett. Én pedig kicsiny gyermek vagyok, nem tudok kimenni és bejönni.” (1Királyok 3:7.) {9T 281.1}   

Solomon had succeeded his father David to the throne of Israel. God greatly honored him, and, as we know, he became in later years the greatest, richest, and wisest king that had ever sat upon an earthly throne. Early in his reign Solomon was impressed by the Holy Spirit with the solemnity of his responsibilities, and, though rich in talents and ability, he realized that without divine aid he was helpless as a little child to perform them. Solomon was never so rich or so wise or so truly great as when he confessed to the Lord: “I am but a little child: I know not how to go out or come in.” {9T 281.2}

Dávid után Salamon lett a király. Isten nagy megtiszteltetésben részesítette, s mint tudjuk, később ő lett a legnagyobb, leggazdagabb, s legbölcsebb király, aki valaha is földi trónon ült. Uralkodása elején a Szentlélek Salamon elé tárta felelősségének komolyságát, s bár tehetségekben és képességekben gazdag volt, tudta, hogy Isten segítsége nélkül, kicsiny gyermekként, képtelen e felelősségek hordozására. Salamon sohasem volt oly bölcs, oly gazdag s oly igazán nagy, mint amikor bevallotta az Úrnak: „Csak kicsiny gyermek vagyok, nem tudok kimenni és bejönni.” {9T 281.2}   

It was in a dream, in which the Lord appeared to him, saying, “Ask what I shall give thee” (verse 5), that Solomon thus gave expression to his feeling of helplessness and need of divine aid. He continued: “Thy servant is in the midst of Thy people which Thou hast chosen, a great people, that cannot be numbered nor counted for multitude. Give therefore Thy servant an understanding heart to judge Thy people, that I may discern between good and bad: for who is able to judge this Thy so great a people? {9T 281.3}

Az Úr megjelent neki álmában, s így szólt: „Kérj, mit akarsz, hogy adjak neked?” (5.vers) Salamon ekkor kifejezte tehetetlenségének és az isteni segítség szükségének tudatát. Így folytatta: „És a te szolgád a te néped között van, a melyet te magadnak választottál, nagy nép ez, a mely meg nem számláltathatik, meg sem írattathatik a sokaság miatt. Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és gonosz között; mert kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet? {9T 281.3}   

“And the speech pleased the Lord, that Solomon had asked this thing. And God said unto him, Because thou hast asked this thing, and hast not asked for thyself long life; neither hast asked riches for thyself, nor hast asked the life of thine enemies; but hast asked for thyself understanding to discern judgment; behold, I have done according to thy words: lo, I have given thee a wise and an understanding heart; so that there was none like thee before thee, neither after thee shall any arise like unto thee. And I have also given thee that which thou hast not asked, both riches, and honor: so that there shall not be any among the kings like unto thee all thy days.” Now the conditions: “And if thou wilt walk in My ways, to keep My statutes and My commandments, as thy father David did walk, then I will lengthen thy days. {9T 281.4}

Monda azért az Isten néki: Mivelhogy ezt kérted tőlem, és nem kértél magadnak hosszú életet, sem nem kértél gazdagságot, sem pedig nem kérted a te ellenségidnek lelkét; hanem bölcsességet kértél az ítélettételre: Ímé a te beszéded szerint cselekszem, ímé adok néked bölcs és értelmes szívet, úgy hogy hozzád hasonló nem volt te előtted, és utánad sem támad olyan, mint te. Sőt, még amit nem kértél, azt is megadom néked, gazdagságot és dicsőséget: úgy hogy a királyok között nem lesz hozzád hasonló senki minden te idődben. És ha az én útaimon járándasz, megőrizvén az én végzéseimet és parancsolatimat, a miképpen járt a te atyád, Dávid: meghosszabbítom életed idejét. {9T 281.4}   

“And Solomon awoke; and, behold, it was a dream. And he came to Jerusalem, and stood before the ark of the covenant of the Lord, and offered up burnt offerings, and offered peace offerings, and made a feast to all his servants.” Verses 8-15. {9T 282.1}

És mikor felserkent Salamon, ímé álom volt. És méne Jeruzsálembe, és álla az Úr szövetségének ládája elé, és áldozék egészen égőáldozatokat, és készíte hálaáldozatokat, és szerze nagy lakomát minden szolgáinak.” (1Királyok 3:8–15.) {9T 282.1}   

All who occupy responsible positions need to learn the lesson that is taught in Solomon's humble prayer. They are ever to remember that position will never change the character or render man infallible. The higher the position a man occupies, the greater the responsibility he has to bear, the wider will be the influence he exerts and the greater his need to feel his dependence on the wisdom and strength of God and to cultivate the best and most holy character. Those who accept a position of responsibility in the cause of God should always remember that with the call to this work God has also called them to walk circumspectly before Him and before their fellow men. Instead of considering it their duty to order and dictate and command, they should realize that they are to be learners themselves. When a responsible worker fails to learn this lesson, the sooner he is released from his responsibilities the better it will be for him and for the work of God. Position never will give holiness and excellence of character. He who honors God and keeps His commandments is himself honored. {9T 282.2}

Salamon alázatos imájának tanítását meg kell tanulja mindenki, aki csak felelős állást tölt be. Sose feledjék el, hogy a tisztség nem változtatja meg jellemüket, s nem teszi csalhatatlanná az embert. Minél magasabb állást tölt be valaki, minél nagyobb felelősséget kell hordoznia, befolyása annál szélesebb körben hat. Annál nagyobb szüksége van arra, hogy érezze Isten bölcsességétől és hatalmától való függését, s hogy a legjobb és legszentebb jellemet ápolja. Akik Isten ügyében felelős helyet vállalnak, azok mindig emlékezzenek arra, hogy a munkára való fölszólítással együtt Isten arra is fölszólítja őket, hogy járjanak körültekintőn előtte és embertársaik előtt. Ahelyett, hogy a parancsolgatást, utasítást és rendelkezést tekintenék kötelességüknek, rá kell jöjjenek, hogy maguknak kell tanulóvá válni. Amikor valamely felelős munkás nem tanulja meg ezt a leckét, minél hamarabb fölmentik felelős tisztjük alól, annál jobb lesz neki is, Isten munkájának is. Tisztség sohasem kölcsönöz szentséget és jellembeli kiválóságot. Aki tiszteli Istent, s megtartja parancsolatait, maga is tiszteletben részesül. {9T 282.2}   

The question which each should ask himself in all humility is: “Am I qualified for this position? Have I learned to keep the way of the Lord to do justice and judgment?” The Saviour's earthly example has been given us that we should not walk in our own strength, but that each should consider himself, as Solomon expressed it, “a little child.” {9T 283.1}

Mindenki ezt a kérdést vesse föl alázatosan: Alkalmas vagyok-e erre a tisztségre? Megtanultam-e megőrizni az Úrnak útját, igazságot és törvényt tévén? Az Üdvözítő földi példáját kaptuk, hogy ne járjunk a magunk erejében bízva, hanem tartsuk magunkat, mint Salamon kifejezte, kicsiny gyermeknek. {9T 283.1}   

“Followers of God, as Dear Children”

Kövessétek Isten példáját, mint kedves gyermekei

Every truly converted soul can say: “I am but a little child; but I am God's child.” It was at infinite cost that provision was made whereby the human family might be restored to sonship with God. In the beginning, God made man in His own likeness. Our first parents listened to the voice of the tempter and yielded to the power of Satan. But man was not abandoned to the results of the evil he had chosen. The promise of a Deliverer was given. “I will put enmity between thee and the woman,” God said to the serpent, “and between thy seed and her seed; it shall bruise thy head, and thou shalt bruise his heel.” Genesis 3:15. Before they heard of the thorn and the thistle, of the sorrow and toil that must be their portion, or of the dust to which they must return, they listened to words that could not fail of giving them hope. All that had been lost by yielding to Satan could be regained through Christ. {9T 283.2}

Minden igazán megtért lélek elmondhatja: Csak kicsiny gyermek vagyok, de Isten gyermeke. Végtelen áron vált lehetővé, hogy az emberi család újra Isten fiává lehessen. Isten kezdetben a maga képmására teremtette az embert. Ősszüleink hallgattak a kísértő hangjára, s behódoltak Sátán hatalmának. De Isten nem hagyta el az embert, amiért a gonoszt választotta. Szabadítót ígért: „Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos – mondta a kígyónak – te pedig annak sarkát mardosod.” (1Mózes 3:15.) Mielőtt a tövisről és bojtorjánról hallottak volna, mely sorsuk lett, vagy a porról, melyhez vissza kell térjenek, azokat a szavakat hallották, melyek reményt keltettek szívükben. Amit elveszítettek a Sátánnak való behódolással, mindazt visszanyerhetik Krisztus által. {9T 283.2}   

The Son of God was given to redeem the race. At infinite suffering, the sinless for the sinful, the price was paid that was to redeem the human family from the power of the destroyer and restore them again to the image of God. Those who accept the salvation brought to them in Christ will humble themselves before God as His little children. {9T 283.3}

Isten odaadta Fiát az emberiség váltságául. Az ártatlan Fiú végtelen szenvedés árán váltotta meg a bűnöst, kiváltotta az emberi családot a pusztító hatalmából, s visszaállítja őket Isten mására. A Krisztus hozta megváltás elfogadói megalázzák magukat Isten előtt, mint az ő kicsiny gyermekei. {9T 283.3}   

God wants His children to ask for those things that will enable Him to reveal His grace through them to the world. He wants them to seek His counsel, to acknowledge His power. Christ lays loving claims on all for whom He has given His life; they are to obey His will if they would share the joys that He has prepared for all who reflect His character here. It is well for us to feel our weakness, for then we shall seek the strength and wisdom that the Father delights to give to His children for their daily strife against the powers of evil. {9T 284.1}

Isten szeretné, ha gyermekei azokat a dolgokat kérnék tőle, melyek lehetővé teszik, hogy gyermekein keresztül fölfedje kegyelmét a világ előtt. Azt kívánja, hogy kikérjék tanácsát, elismerjék hatalmát. Krisztus szeretete igényt tart mindenkire, akiért életét adta. Engedelmeskednünk kell akaratának, ha részesülni szeretnénk az örömökben, melyeket készített azoknak, akik itt jellemét tükrözik. Jó, ha érezzük gyöngeségünket, mert keresni fogjuk az erőt és bölcsességet, melyet az Atya örömmel ad gyermekeinek a gonosz erői elleni mindennapi küzdelmükhöz. {9T 284.1}   

***** {9T 284}

***** {9T 284}   

While education, training, and the counsel of those of experience are all essential, the workers are to be taught that they are not to rely wholly upon any man's judgment. As God's free agents, all should ask wisdom of Him. When the learner depends wholly upon another's thoughts, accepting his plans and going no further, he sees only through that man's eyes and is, so far, only an echo of another. {9T 284.2}

Bár a művelődés, a nevelés és a tapasztaltak tanácsai fontosak, mégis tanítsuk meg a munkásokat, hogy ne hagyatkozzanak egy ember véleményére, bárki legyen is az. Isten szabad eszközeiként tőle kérjenek bölcsességet. Mikor a tanítvány teljesen a másik ember értelmére támaszkodik, a másik terveit fogadja el, s itt megtorpan, az a másik szemével lát, s ennyiben a másik visszhangja csupán. {9T 284.2}