The whole burden of the work must not be left with our foreign brethren. Nor should our brethren throughout the field leave too heavy a load on the conferences near College View. The members of these conferences should lead out and do their best, and all should come to their assistance. The truth is to be proclaimed to all nations and kindreds and tongues and peoples. {9T 189.2}
Nem szabad ennek teljes súlyát külföldi testvérekre hagyni. S testvéreinknek a mező széltében-hosszában nem szabad túl nehéz terhet hagyniuk a College View közelében levő egyházterületekre. A területek tagjai járjanak elől és tegyenek meg minden tőlük telhetőt, és mindenki más is siessen segítségükre. Hirdessük az igazságot minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek. {9T 189.2}
Our German and Danish and Swedish brethren have no good reason for not being able to act in harmony in the publishing work. Those who believe the truth should remember that they are God's little children, that they are under His training. Let them be thankful to God for His manifold mercies and be kind to one another. They have one God and one Saviour; and one Spirit—the Spirit of Christ—is to bring unity into their ranks. {9T 189.3}
Német, dán és svéd testvéreinknek nincs elfogadható okuk, hogy ne működjenek együtt összhangban a könyvkiadásnál. Az igazságban hívők ne feledjék, hogy ők Isten gyermekei, s hogy az ő nevelése alatt állnak. Legyenek hálásak sokrétű kegyelméért, s legyenek szeretetteljesek egymáshoz. Istenük egy, egy a Megváltójuk, s a Lélek is egy – Krisztus Lelke – hogy egységet hozzon soraikba. {9T 189.3}
After His resurrection, Christ ascended to heaven, and He is today presenting our needs to the Father. “I have graven thee upon the palms of My hands,” He says. Isaiah 49:16. It cost something to engrave them there. It cost untold agony. If we would humble ourselves before God, and be kind and courteous and tenderhearted and pitiful, there would be one hundred conversions to the truth where now there is only one. But, though professing to be converted, we carry around with us a bundle of self that we regard as altogether too precious to be given up. It is our privilege to lay this burden at the feet of Christ and in its place take the character and similitude of Christ. The Saviour is waiting for us to do this. {9T 189.4}
Föltámadása után Krisztus a mennybe ment, s most ott tárja az Atya elé szükségleteinket. „Nézd, markomba metszettelek téged”, mondja. Sokba került neki ez a metszés. Kimondhatatlan szenvedés volt az ára. Ha megaláznánk magunkat Isten előtt, ha szeretetteljesek, előzékenyek, gyöngédek és szánakozók lennénk, százan térnének meg az igazsághoz ott, ahol most csak egy. De bár állítjuk, hogy megtértünk, nagy csomagot hordozunk magunkkal énünkből, melyet túl értékesnek tartunk, hogy föladjuk. Kiváltságunk Krisztus lábához tenni a terhet, s helyette Krisztus jellemében és hasonlatosságában részesülni. {9T 189.4}
All this He did that He might bring men power by which they might be overcomers. “All power,” He says, “is given unto Me.” Matthew 28:18. And this He gives to all who will follow Him. They may demonstrate to the world the power that there is in the religion of Christ for the conquest of self. {9T 190.2}
“Learn of Me,” Christ says, “and ye shall find rest unto your souls.” Matthew 11:29. Why do we not learn of the Saviour every day? Why do we not live in constant communion with Him, so that in our connection with one another we can speak and act kindly and courteously? Why do we not honor the Lord by manifesting tenderness and love for one another? If we speak and act in harmony with the principles of heaven, unbelievers will be drawn to Christ by their association with us. {9T 190.3}
„Tanuljatok tőlem”, mondja Krisztus, „és nyugalmat találtok lelketeknek”. Miért nem tanulunk minden nap a Megváltótól? Miért nem élünk vele állandó kapcsolatban, hogy egymással való érintkezésünkben szeretetteljesen és előzékenyen szóljunk és tegyünk? Miért nem tiszteljük az Urat azzal, hogy gyöngédséget és szeretetet tanúsítunk egymás iránt? Ha a menny elveivel összhangban szólunk és cselekszünk, viselkedésünkkel hitetleneket fogunk Krisztushoz vonzani. {9T 190.3}
Christ recognized no distinction of nationality or rank or creed. The scribes and Pharisees desired to make a local and a national benefit of all the gifts of heaven and to exclude the rest of God's family in the world. But Christ came to break down every wall of partition. He came to show that His gift of mercy and love is as unconfined as the air, the light, or the showers of rain that refresh the earth. {9T 190.4}
Krisztus nem ismert el nemzeti, társadalmi vagy faji különbséget. Az Írástudók és a farizeusok helyi és nemzeti előnyökre kívánták befogni a menny összes áldását, kirekesztve Isten családjának többi tagját. De Krisztus eljött ledönteni minden válaszfalat. Eljött megmutatni, hogy könyörületének és szeretetének ajándékai éppoly korlátlanok, mint a levegő, a fény, vagy az üdítő záporok. {9T 190.4}
The life of Christ established a religion in which there is no caste, a religion by which Jew and Gentile, free and bond, are linked in a common brotherhood, equal before God. No question of policy influenced His movements. He made no difference between neighbors and strangers, friends and enemies. That which appealed to His heart was a soul thirsting for the waters of life. {9T 191.1}
Jézus élete olyan vallást alapított, melyben nincs társadalmi különbség, melyben a zsidó és a pogány, a szabad és a szolga közös testvériségbe olvad, és Isten előtt egyenlő. Utazásait nem befolyásolták politikai kérdések. Nem tett különbséget szomszéd és idegen, barát és ellenség között. Szívét az élet vizére szomjazó lélek ragadta meg. {9T 191.1}
He passed no human being by as worthless, but sought to apply the healing remedy to every soul. In whatever company He found Himself, He presented a lesson appropriate to the time and the circumstances. Every neglect or insult shown by men to their fellow men only made Him more conscious of their need of His divine-human sympathy. He sought to inspire with hope the roughest and most unpromising, setting before them the assurance that they might become blameless and harmless, attaining such a character as would make them the children of God. {9T 191.2}
Senki mellett sem ment el, értéktelennek tartva őt, hanem igyekezett minden léleknek gyógyírt adni. Bármilyen emberek között járt, az időnek és alkalomnak megfelelően tanított. Az ember ember iránt tanúsított minden hanyagsága, minden sértése, csak még inkább tudatára ébresztették, hogy az ő isteni-emberi szeretetére szorulnak. A legdurvább emberben, a legreménytelenebbnek látszó esetekben is, igyekezett reményt ébreszteni. Eléjük tárta, hogy feddhetetlenné és ártatlanná lehet válniuk. Olyan jellemre juthatnak el, mely Isten gyermekivé teszi őket. {9T 191.2}
“Wherefore the rather, brethren,” says the apostle Peter, “give diligence to make your calling and election sure: for if ye do these things, ye shall never fall: for so an entrance shall be ministered unto you abundantly into the everlasting kingdom of our Lord and Saviour Jesus Christ.” 2 Peter 1:10, 11. {9T 191.3}
Years ago, when the company of believers in the soon coming of Christ was very small, the Sabbathkeepers at Topsham, Maine, met for worship in the large kitchen in the home of Brother Stockbridge Howland. One Sabbath morning Brother Howland was absent. We were surprised at this, because he was always so punctual. Soon he came in, his face aglow, shining with the glory of God. “Brethren,” he said, “I have found it. I have found that we can pursue a course of action regarding which the guarantee of God's word is: ‘Ye shall never fall.’ I am going to tell you about it.” {9T 191.4}
Évekkel ezelőtt, mikor a Krisztus eljövetelében hívők száma igen kicsiny volt, a Topsham-i szombattartók stockbridgei Howland testvér jókora konyhájában jöttek össze istentiszteletre. Egyik szombat reggel Howland testvér nem érkezett meg. Csodálkoztunk, mert a testvér mindig pontos volt. Rövidesen meg is érkezett, arca ragyogott, Isten dicsőségétől fénylett. Testvéreim, rájöttem, mondta. Rájöttem, hogy olyan lépéseket tehetünk, melyekről ez Isten szavának biztosítéka: Soha el nem esel. Elmondom, mi történt. {9T 191.4}
He then told us that he had noticed that one brother, a poor fisherman, had been feeling that he was not as highly respected as he ought to be and that Brother Howland and others thought themselves above him. This was not true, but it seemed true to him; and for several weeks he had not attended the meetings. So Brother Howland went to his house and knelt before him, saying: “My brother, forgive me. What is it that I have done?” The man took him by the arm and tried to raise him to his feet. “No,” said Brother Howland, “what have you against me?” “I have nothing against you.” “But you must have,” said Brother Howland, “because once we could speak to one another, but now you do not speak to me at all, and I want to know what is the matter.” {9T 192.1}
A következőket beszélte el: Észrevettem, hogy egyik testvérünk, szegény halászember, azt gondolta, nem tisztelik kellőképpen; Howland testvér, s mások fölötte állónak gondolják magukat. Ez persze nem volt igaz, csak a halász képzelte, s néhány hete nem járt az összejövetelekre. Howland testvér elment hozzá s elébe térdelt. Testvérem, bocsáss meg! Mit vétettem ellened? A halász megfogta karját, s talpra próbálta állítani. Nem, mondta Howland testvér, mi kifogásod van ellenem? Semmi, felelte a halász. Dehogynem, valami kifogásodnak lenni kell, mert azelőtt szóba álltál velem, de most nem szólsz hozzám többé, s én tudni akarom, mi a baj? {9T 192.1}
Suppose that some of us should follow the course pursued by Brother Howland. If when our brethren surmise evil, we would go to them, saying, “Forgive me if I have done anything to harm you,” we might break the spell of Satan and set our brethren free from their temptations. Do not let anything interpose between you and your brethren. If there is anything that you can do by sacrifice to clear away the rubbish of suspicion, do it. God wants us to love one another as brethren. He wants us to be pitiful and courteous. He wants us to educate ourselves to believe that our brethren love us, and to believe that Christ loves us. Love begets love. {9T 192.4}
Tegyük föl, hogy néhányan Howland atyafi példáját követnék. Mikor testvéreik rosszat gondolnak, hozzájuk mennének: Bocsáss meg, ha valamit tettünk ellened. Megtörhetnénk Sátán varázsát, s megszabadíthatnák testvéreinket a kísértésektől. Ne engedjétek, hogy bármi közétek férkőzzék. Ha áldozathozatallal el tudod takarítani a gyanú szemetjét, tedd meg. Isten azt akarja, hogy testvérként szeressük egymást. Azt akarja, hogy legyünk szánakozók és udvariasak. Azt akarja, hogy neveljük magunkat hinni, hogy testvéreink szeretnek, s azt is, hogy Krisztus szeret! A szeretet szeretetet szül. {9T 192.4}
Do we expect to meet our brethren in heaven? If we can live with them here in peace and harmony we could live with them there. But how could we live with them in heaven if we cannot live with them here without continued contention and strife? Those who are following a course of action that separates them from their brethren and brings in discord and dissension, need a thorough conversion. Our hearts must be melted and subdued by the love of Christ. We must cherish the love that He showed in dying for us on the cross of Calvary. We need to draw closer and closer to the Saviour. We should be much in prayer, and we must learn to exercise faith. We must be more tenderhearted, more pitiful and courteous. We shall pass through this world but once. Shall we not strive to leave on those with whom we associate the impress of the character of Christ? {9T 193.1}
Az a reménység éltet, hogy testvéreinket ott látjuk majd a mennyben. Ha békésen és egyetértésben tudunk élni velük itt, akkor ott is tudnánk. De hogyan élhetnénk együtt velük a mennyben, ha nem tudunk szüntelen vetélkedés és viszály nélkül meglenni velük idelenn? Akik abban az irányban haladnak, mely elválasztja őket testvéreiktől, s mely viszályt, és egyenetlenséget okoz, azoknak alaposan meg kell térni. Szívüket meg kell lágyítani, le kell csillapítani Krisztus szeretetének. Azt a szeretetet kell ápolnunk, melyet akkor tanúsított, mikor meghalt értünk a Kálvária keresztjén. Közelebb és közelebb kell húzódnunk Megváltónkhoz. Imádkozzunk sokat, s tanuljuk meg hitünket gyakorolni. Legyünk sokkal gyöngédebb szívűek, szánakozóbbak, előzékenyebbek. Az életet csak egyszer éljük. Törekedjünk tehát, hogy Krisztus jellemének pecsétjét hagyjuk ismerőseinken! {9T 193.1}
Our hard hearts need to be broken. We need to come together in perfect unity, and we need to realize that we are the purchase of the blood of Jesus Christ of Nazareth. Let each one say: “He gave His life for me, and He wants me, as I go through this world, to reveal the love that He revealed in giving Himself for me.” Christ bore our sins in His own body on the cross, that God might be just and yet the justifier of those who believe in Him. There is life, eternal life, for all who will surrender to Christ. {9T 193.2}
Szívünket törjük meg. Közeledjünk egymáshoz tökéletes egyetértésben, s értsük meg, hogy a názáreti Jézus vérével vásárolt meg minket. Szóljunk így mindnyájan: Krisztus életét adta értem, s azt akarja, hogy amíg a földön élek, azt a szeretetet nyilvánítsam, melyet ő nyilvánított, mikor odaadta magát értem. A kereszten Krisztus a testében hordozta bűneinket, hogy Isten igazságos lehessen, s mégis mentséget találhasson a benne hívők számára. Élet, örök élet vár azokra, akik átadják magukat Krisztusnak. {9T 193.2}
I want to see the King in His beauty. I want to behold His matchless charms. I want you to behold Him, too. Christ will lead His redeemed ones beside the river of life and will explain to them all that perplexed them in this world. The mysteries of grace will unfold before them. Where their finite minds discerned only confusion and broken purposes, they will see the most perfect and beautiful harmony. {9T 193.3}
Szeretném szépségében meglátni a királyt. Szemlélni kívánom páratlan báját. Óhajom, hogy ti is meglássátok őt. Krisztus az élet vizéhez vezeti majd megváltottait, s megmagyaráz mindent, ami e világon kusza volt előttük. Kitárulnak előttük a kegyelem titkai. Ahol véges értelmük csak zavart, s megtört szándékot látott, majd tökéletes és gyönyörű összhangot ismer fel. {9T 193.3}
Let us serve God with all our capabilities, with all our intelligence. Our intelligence will increase as we make use of that which we have. Our religious experience will strengthen as we bring it into the daily life. Thus we shall climb round after round of the ladder reaching to heaven, until at last we step from off the topmost round into the kingdom of God. Let us be Christians in this world. Then we shall have eternal life in the kingdom of glory. {9T 194.1}
Szolgáljuk Istent összes képességünkkel, s teljes értelmünkkel. Értelmünk növekedni fog, ha használjuk, amennyi csak van. Vallásos tapasztalatunk megerősödik, amikor mindennapi életünkbe visszük. Így jutunk fokról-fokra a mennybe nyúló létrán, míg végül a fö1ső fokról belépünk Isten országába. Legyünk keresztények ebben a világban. Akkor a dicsőség országában örök életünk lesz. {9T 194.1}
Unity existing among the followers of Christ is an evidence that the Father has sent His Son to save sinners. It is a witness to His power; for nothing short of the miraculous power of God can bring human beings with their different temperaments together in harmonious action, their one aim being to speak the truth in love. {9T 194.2}
A Krisztus követői közötti egység bizonyítja, hogy az Atya bűnösöket megmenteni küldte el Fiát. Ez hatalmának tanúja. Mert Isten csodás hatalmán kívül a különböző vérmérsékletű embereket semmi sem készteti összehangolt tevékenységre, arra, hogy egyetlen céljuk legyen – szeretettel szólni az igazságot. {9T 194.2}
God's warnings and counsels are plain and decided. As we read the Scriptures and see the power for good that there is in unity and the power for evil that there is in disunion, how can we fail to receive the word of God into our hearts? Suspicion and distrust are as evil leaven. Unity bears witness to the power of the truth. {9T 194.3}
Isten utasításai világosak és határozottak. Mikor a Szentírást olvassuk, s látjuk az egység hatalmát a jóra, s a széthúzás hatalmát a rosszra, hogyan vallhatunk kudarcot abban, hogy szívünkbe fogadjuk Isten szavát? A gyanúsítás és bizalmatlanság a pusztulás kovászai. Az egység viszont az igazság hatalmáról tesz tanúságot. {9T 194.3}
