The Lord has made the diffusion of light and truth in the earth dependent on the voluntary efforts and offerings of those who have been partakers of the heavenly gifts. Comparatively few are called to travel as ministers or missionaries, but multitudes are to co-operate in spreading the truth with their means. {5T 148.2}
The history of Ananias and Sapphira is given us that we may understand the sin of deception in regard to our gifts and offerings. They had voluntarily promised to give a portion of their property for the promotion of the cause of Christ; but when the means was in their hands they declined to fulfill that obligation, at the same time wishing it to appear to others that they had given all. Their punishment was marked in order that it might serve as a perpetual warning to Christians of all ages. The same sin is fearfully prevalent at the present time, yet we hear of no such signal punishment. The Lord shows men once with what abhorrence He regards such an offense against His sacred claims and dignity, and then they are left to follow the general principles of the divine administration. {5T 148.3}
Ananiás és Zafira esete szolgál tanulságul, hogy elménkbe véssük: bűnt követ el az, aki ajándék vagy áldozat adására tett fogadásait nem teljesíti. Önkéntesen ajánlották fel Krisztus ügyére tulajdonuk egy részét, de amikor a javak már a kezükben voltak, nem tettek eleget ígéretüknek. Sőt azt a látszatot akarták kelteni, hogy mindenüket odaadták. Büntetésük nyilvános volt, hogy figyelmeztetésül álljon minden idők keresztényei előtt. E bűn ma is félelmetesen elharapózott, mégsem hallunk ilyen büntetésekről. Az Úr egyszer már megmutatta, miként tekint az ilyen vétekre, azután hagyja, hogy az emberek döntsenek: követik vagy elvetik az isteni kormányzat elveit. {5T 148.3}
Voluntary offerings and the tithe constitute the revenue of the gospel. Of the means which is entrusted to man, God claims a certain portion—a tithe; but He leaves all free to say how much the tithe is, and whether or not they will give more than this. They are to give as they purpose in their hearts. But when the heart is stirred by the influence of the Spirit of God, and a vow is made to give a certain amount, the one who vowed has no longer any right to the consecrated portion. He has given his pledge before men, and they are called to witness to the transaction. At the same time he has incurred an obligation of the most sacred character to co-operate with the Lord in building up His kingdom on earth. Promises of this kind made to men would be considered binding. Are they not more sacred and binding when made to God? Are promises tried in the court of conscience less binding than written agreements with men? {5T 149.1}
Az önkéntes adományok és a tized képezik az örömhír terjesztésének alapját. Isten az emberekre bízott javakból magának igényel bizonyos részt – a tizedet –, de mindenkire rábízza, hogy mennyi is a tized, s hogy adnak-e annál többet, vagy sem. Szívük szándéka szerint kell adniuk. De ha valaki Isten Lelkének serkentésére megígér bizonyos összeget, akkor már semmi jogot nem formálhat többé az odaszánt részre. Emberek előtt kötelezte el magát, s ezáltal tanúnak hívta őket. Ugyanakkor szent kötelességet vállalt, hogy közreműködik az Úr országának építésében. Ha valaki embereknek tesz ilyen ígéretet, azt kötelezőnek tekintik. Nem szentebb és kötelezőbb-e, ha Istennek teszünk ígéretet? Kevésbé kötelezők lennének talán a lelkiismeret bírósága előtt tett ígéretek, mint az emberekkel kötött írott egyezség? {5T 149.1}
When the divine light is shining into the heart with unusual clearness and power, habitual selfishness relaxes its grasp, and there is a disposition to give to the cause of God. None need expect that they will be allowed to fulfill the promises then made without a protest on the part of Satan. He is not pleased to see the Redeemer's kingdom on earth built up. He suggests that the pledge made was too much, that it may cripple them in their efforts to acquire property or gratify the desires of their families. The power Satan has over the human mind is wonderful. He labors most earnestly to keep the heart bound up in self. {5T 149.2}
Amikor az isteni világosság tisztán és erősen beragyog az ember szívébe, enged az önzés állandósult szorítása, s az Isten ügyének támogatására való hajlandóság kerekedik felül. Senki ne képzelje, hogy Sátán tiltakozás nélkül hagyja majd az ígéret teljesítését. Nincs kedvére, ha az Üdvözítő földi országát építik. Azt sugallja nektek, hogy túl sokat ígértetek, s hogy ez hátráltatja majd az ingatlanok megszerzését, vagy családotok ellátását. Hihetetlen mértékű Sátánnak az emberek gondolkodására gyakorolt hatalma! Teljes erejével azon mesterkedik, hogy szívünket továbbra is az önzés tartsa fogolyként. {5T 149.2}
The only means which God has ordained to advance His cause is to bless men with property. He gives them the sunshine and the rain; He causes vegetation to flourish; He gives health and ability to acquire means. All our blessings come from His bountiful hand. In turn He would have men and women show their gratitude by returning Him a portion in tithes and offerings—in thank offerings, in freewill offerings, in trespass offerings. {5T 150.1}
Az egyetlen eszköz, amelyet Isten a munkánk segítésére elrendelt, az, hogy javakkal áldotta meg az embereket. Esőt és napot rendelt, gondoskodik a termésről, erőt és képességet ad az anyagiak megszerzésére. Minden áldás az Ő bőkezűségéből fakad. Viszonzásul az emberek azzal fejezhetik ki hálájukat, hogy a javak egy részét visszajuttatják hozzá tized, hálaáldozat, önkéntes adományok, bűnért való áldozatok formájában. {5T 150.1}
The hearts of men become hardened through selfishness, and, like Ananias and Sapphira, they are tempted to withhold part of the price while pretending to come up to the rules of tithing. Will a man rob God? Should means flow into the treasury exactly according to God's plan,—a tenth of all the increase,—there would be abundance to carry forward His work. {5T 150.2}
Az emberek szívét megkeményítette az önzés, és – mint Ananiás és Zafira – kísértésbe esnek, hogy az összeg egy részét maguknak tartsák meg, de azért úgy tegyenek, mintha eleget tennének a tizedfizetés szabályainak. Szabad-e az embereknek megcsalniuk Istent? Ha a javak – minden jövedelem tizede – Isten terve szerint folynának be a pénztárba, bőven elég lenne a munka előrehaladására. {5T 150.2}
Well, says one, the calls keep coming to give to the cause; I am weary of giving. Are you? Then let me ask: Are you weary of receiving from God's beneficent hand? Not until He ceases to bless you will you cease to be under bonds to return to Him the portion He claims. He blesses you that it may be in your power to bless others. When you are weary of receiving, then you may say: I am weary of so many calls to give. God reserves to Himself a portion of all that we receive. When this is returned to Him, the remaining portion is blessed, but when it is withheld, the whole is sooner or later cursed. God's claim is first; every other is secondary. {5T 150.3}
Vannak, akik azt mondják, hogy „újra meg újra pénzt kérnek Isten ügye miatt, s én belefáradtam az adakozásba”. Belefáradtál? Belefáradtál-e elfogadni a javakat Isten áldó kezéből? Csak ha nem ad többé, akkor szűnik meg a kötelességed, hogy visszatérítsd azt a részt, amelyre igényt tart. Azért áldott meg, hogy módodban álljon mások áldására lenned. Csak ha belefáradtál az áldások elfogadásába, akkor mondhatod, hogy belefáradtál az adakozásra való sok felhívásba. Isten igényt tart javaink bizonyos részére. Amikor azt visszaadtuk, a maradékot megáldja. De ha megtartjuk magunknak, előbb vagy utóbb az egész átok alá kerül. Isten akarata az első, minden más másodlagos. {5T 150.3}
In every church there should be established a treasury for the poor. Then let each member present a thank offering to God once a week or once a month, as is most convenient. This offering will express our gratitude for the gifts of health, of food, and of comfortable clothing. And according as God has blessed us with these comforts will we lay by for the poor, the suffering, and the distressed. I would call the attention of our brethren especially to this point. Remember the poor. Forego some of your luxuries, yea, even comforts, and help those who can obtain only the most meager food and clothing. In doing for them you are doing for Jesus in the person of His saints. He identifies Himself with suffering humanity. Do not wait until your imaginary wants are all satisfied. Do not trust to your feelings and give when you feel like it and withhold when you do not feel like it. Give regularly, either ten, twenty, or fifty cents a week, as you would like to see upon the heavenly record in the day of God. {5T 150.4}
Minden gyülekezetben lennie kellene szegények kincstárának. Így mindenki hálaáldozatot ajánlhat fel hetente vagy havonta, ahogyan megfelelőbb. Ez az áldozat hálánkat fejezné ki az egészség, az élelmünk és kényelmes ruházatunk ajándékáért. Ki-ki Istentől kapott javaival arányban félretehetne a szegények, az ínséget szenvedők részére. Külön felhívom erre a figyelmeteket. Ne feledkezzünk el a szegényekről! Mondjatok le kényelmetek, sőt fényűzésetek egy részéről, hogy segíteni tudjátok azokat, akiknek csak a legszűkösebb ruházat és élelem jutott! Amit értük teszel, Jézusért teszed. Jézus azonosítja magát a szenvedő emberiséggel. Ne azon igyekezzetek, hogy sorra kielégítsétek minden vágyatokat! Ne csak akkor adjatok, amikor jólesik! Adakozzatok rendszeresen, minden héten annyit, amennyit az Úr napján a mennyei jegyzőkönyvben szeretnétek látni! {5T 150.4}
Your good wishes we will thank you for, but the poor cannot keep comfortable on good wishes alone. They must have tangible proofs of your kindness in food and clothing. God does not mean that any of His followers should beg for bread. He has given you an abundance that you may supply those of their necessities which by industry and economy they are not able to supply. Do not wait for them to call your attention to their needs. Act as did Job. The thing that he knew not he searched out. Go on an inspecting tour and learn what is needed and how it can be best supplied. {5T 151.1}
A jókívánságokból a szegények nem tudnak megélni. A jószívűség kézzelfogható bizonyítékaira van szükség, ruházatra és élelemre. Isten nem akarja, hogy követői közül egyetlenegy is kéregessen. Bőséggel áldott meg, hogy segíthessünk hiányt szenvedő embertársainkon, akik sem szorgalommal, sem takarékossággal nem tudják ellátni önmagukat. Ne várd meg, hogy külön felhívják a figyelmedet ínségükre! Tegyetek úgy, mint Jób: akik nem voltak a szeme előtt, azokat felkutatta. Menjetek, nézzetek körül, lássátok meg, mire van szükség, s hogyan segíthetnétek a legmegfelelőbben a hiányt szenvedőkön. {5T 151.1}
I have been shown that many of our people are robbing the Lord in tithes and in offerings, and as the result His work is greatly hindered. The curse of God will rest upon those who are living upon God's bounties and yet close their hearts and do nothing or next to nothing to advance His cause. Brethren and sisters, how can the beneficent Father continue to make you His stewards, furnishing you with means to use for Him, when you grasp it all, selfishly claiming that it is yours! {5T 151.2}
Láttam, hogy népünk tagjai közül sokan meglopják az Urat: nem adnak tizedet és nem adakoznak, s ezzel erősen hátráltatják a munka haladását. Isten átka száll azokra, akik, bár az Ő áldásaiból élnek, mégis megkeményítik szívüket, és semmit, vagy csak alig valamit tesznek ügye fellendítéséért. Testvéreim, bőkezű mennyei Atyátok hogyan tegyen továbbra is intézőivé, hogyan bízza rátok a szolgálatára szánt javakat, ha ezeket önzőn magatoknak tartjátok meg, azt állítva, hogy a tiétek? {5T 151.2}
Instead of rendering to God the means He has placed in their hands, many invest it in more land. This evil is growing with our brethren. They had before all they could well care for, but the love of money or a desire to be counted as well off as their neighbors leads them to bury their means in the world and withhold from God His just dues. Can we be surprised if they are not prospered? if God does not bless their crops and they are disappointed? Could our brethren remember that God can bless twenty acres of land and make them as productive as one hundred, they would not continue to bury themselves in lands, but would let their means flow into God's treasury. “Take heed,” said Christ, lest at any time your hearts be overcharged with surfeiting, and drunkenness, and cares of this life.” Satan is pleased to have you increase your farms and invest your means in worldly enterprises, for by so doing you not only hinder the cause from advancing, but by anxiety and overwork lessen your prospect for eternal life. {5T 151.3}
Sokan földet vesznek, ahelyett, hogy megadnák Istennek, ami az Övé. Ez a gonoszság egyre terjed testvéreink között. Pedig megvan már mindenük, elegendő földjük van, amit jól meg tudnak művelni, mégis a pénz szerelme, vagy az arra irányuló törekvés, hogy ugyanolyan jómódúaknak tartsák őket, mint szomszédaikat, javaik világi célokra fordítására sarkallja őket. Ezért maguknak tartják meg az Istennek járó összeget. Csodálkozhatunk-e hát, ha nem gyarapodnak? Ha Isten nem áldja meg vetésüket, és csalódnak? Ha észben tartanák, hogy Isten ugyanúgy meg tud áldani tíz holdat is, mint ötvenet, akkor nem a földbe temetnék javaikat, hanem Isten kincstárába hagynák befolyni. „Vigyázzatok magatokra – mondta Krisztus –, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegségben és az evilági gondok között.” (Lk. 21:34) Sátán örül, ha a gazdagságotokat növelitek, ha világi vállalkozásba fektetitek vagyonotokat, mert ezzel nemcsak Isten ügyét hátráltatjátok, hanem az aggodalmak és a túlmunka miatt csökkentitek kilátásotokat az örök életre. {5T 151.3}
We ought now to be heeding the injunction of our Saviour: “Sell that ye have, and give alms; provide yourselves bags which wax not old, a treasure in the heavens that faileth not.” It is now that our brethren should be cutting down their possessions instead of increasing them. We are about to move to a better country, even a heavenly. Then let us not be dwellers upon the earth, but be getting things into as compact a compass as possible. {5T 152.1}
Most kellene megfogadnunk Üdvözítőnk rendelkezését: „Adjátok el, amitek van, és osszátok ki alamizsnaként. Készítsetek magatoknak ki nem fogyó erszényeket!” (Lk. 12:33) Most jött el annak az ideje, hogy testvéreink csökkentsék ingatlanaik számát, ahelyett, hogy terjeszkednének. Rövidesen jobb, mennyei országba költözünk, ne legyünk hát e Föld lakói, hanem szabjuk poggyászunkat olyan kicsinyre, amilyenre csak lehet. {5T 152.1}
The time is coming when we cannot sell at any price. The decree will soon go forth prohibiting men to buy or sell of any man save him that hath the mark of the beast. We came near having this realized in California a short time since; but this was only the threatening of the blowing of the four winds. As yet they are held by the four angels. We are not just ready. There is a work yet to be done, and then the angels will be bidden to let go, that the four winds may blow upon the earth. That will be a decisive time for God's children, a time of trouble such as never was since there was a nation. Now is our opportunity to work. {5T 152.2}
Közeledik az idő, amikor semmilyen áron sem tudunk majd adni-venni. Rövidesen rendelet jelenik meg, hogy akin nem éktelenkedik a fenevad jele, az sem el nem adhat, sem meg nem vehet semmit. Nemrégiben csaknem így is történt Kaliforniában, ez az eset azonban csak fenyegető előszele volt annak a viharnak, amelyet a négy angyal most még visszatart. Még nem állunk készen. Előbb kötelesség vár ránk, s majd akkor szólítják fel az angyalokat, hogy eresszék el a szeleket, hadd zúduljanak a Földre. Ez lesz a döntő nap Isten gyermekei számára – a szorongatás ideje, amilyen még nem volt, mióta ember él e világon. Most még van lehetőségünk az Istenért végzett munkára, dolgozzunk hát, amíg lehet. {5T 152.2}
There is among many professing the truth a spirit of unrest. Some want to go to another county or state, buy large lands, and carry on an extensive business; others want to go into the city. Thus little churches are left in weakness and discouragement to die, when, had the ones who left them been content to work on a smaller scale, doing their little with fidelity, they might have made their families comfortable and been free to keep their own souls in the love of God. Many who move are disappointed. They lose what little property they had, lose health, and finally give up the truth. {5T 152.3}
Sokakban a nyugtalanság lelkülete él: némelyek más megyébe vagy államba akarnak költözni, sok földet venni, nagy kereskedést folytatni, mások be akarnak költözni a nagyvárosokba. Így a kis gyülekezetek elgyengülnek és szétesnek. Pedig ha azok, akik elköltöztek, megelégedtek volna a hűségesen végzett kevesebb munkával, akkor kényelmesen eltarthatták volna családjaikat, és a lelküket is megtarthatták volna Isten szeretetében. Sok költözködő csalódik majd: elveszítik, ami kis birtokuk volt, elveszítik egészségüket, s végül feladják az igazságot. {5T 152.3}
The Lord is coming. Let everyone show his faith by his works. Faith in Christ's near advent is dying out of the churches, and selfishness is causing them to rob God to serve their own personal interests. When Christ is abiding in us, we shall be self-denying like Him. {5T 153.1}
Közel az Úr eljövetele. Tetteinkkel bizonyítsuk hitünket! A gyülekezetekből kiveszőben van a Krisztus közeli eljövetelébe vetett hit. Önzésük ráveszi őket, hogy megrabolják Istent, s inkább a saját érdekeiket szolgálják. Ha Krisztus él bennünk, ugyanolyan szerényen akarunk majd élni, mint Ő. {5T 153.1}
In times past there has been great liberality on the part of our people. They have not been backward to respond to calls for help in the various branches of the work. But of late a change has come. There has been, especially with our Eastern brethren, a withholding of means, while worldliness and love of possessions have been increasing. There is a growing disregard of promises made to help our various institutions and enterprises. Subscriptions to build a church, to endow a college, or to assist in the missionary work are looked upon as promises which persons are under no obligation to fulfill if it is not convenient. These promises were made under the holy impressions of the Spirit of God. Then do not rob Him by withholding what rightfully belongs to Him. Brethren and sisters, look over your past life and see if you have dealt faithfully with God. Have you any unredeemed pledges? If so, resolve that you will pay them if it is within your power. {5T 153.2}
Régebben népünk igen bőkezű volt. Nem vonakodtak eleget tenni a munka különböző területeiről jövő segélykéréseknek. Az utóbbi időben azonban változás állt be. Különösen keleti testvéreink tartották és tartják vissza javaikat. Ugyanakkor terjed közöttük a világiasság szelleme, a hírnév utáni vágy. Egyre kevésbé tesznek eleget a különböző intézményeink és vállalkozásaink támogatására tett ígéreteiknek. Úgy tekintenek a gyülekezet, a főiskola építésére vagy az evangélizáció elősegítésére tett ígéretekre, mint amelyeket nem kötelező megtartani. Pedig Isten Lelkének szent indítására tették ezeket az ígéreteket. Ne raboljátok hát el Tőle, ami jogosan az Övé! Testvéreim, tekintsetek végig a múltatokon, hogy lássátok, vajon becsületesen bántatok-e Istennel? Akadnak-e be nem váltott ígéreteitek? Ha igen, határozzátok el, hogy ha módotokban áll, megadjátok. {5T 153.2}
Listen to the counsel of the Lord: “Bring ye all the tithes into the storehouse, that there may be meat in Mine house, and prove Me now herewith, ... if I will not open you the windows of heaven, and pour you out a blessing, that there shall not be room enough to receive it. And I will rebuke the devourer for your sakes, and he shall not destroy the fruits of your ground; neither shall your vine cast her fruit before the time in the field.” “And all nations shall call you blessed: for ye shall be a delightsome land.” {5T 153.3}
Hallgassatok az Úr tanácsára: „Szolgáltassátok be hiány nélkül a tizedet, hogy legyen étel a házamban. Akkor próbára tehettek… vajon megnyitom-e nektek az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok-e rátok? Kedvetekért megtiltom a sáskának, hogy ne egye meg és ne pusztítsa el a föld gyümölcsét, és nem lesz terméketlen szőlőtök a mezőn… Boldognak mond majd benneteket minden nép, mert a boldogság országa lesztek.” (Mal. 3:10–12) {5T 153.3}
Are you not willing to accept the promises which the Lord here makes and to put selfishness from you and begin to work earnestly to advance His cause? Do not strengthen your hold on this world by taking advantage of your poorer neighbor, for God's eye is upon you; He reads every motive and weighs you in the balances of the sanctuary. {5T 154.1}
Fogadjátok el az Úr ígéreteit! Vessétek el magatoktól az önzést, és lássatok komolyan Isten ügyének fellendítéséhez! Ne kössétek még inkább a világhoz magatokat szegényebb felebarátaitok kihasználásával, mert Isten szeme rajtatok van, ismer minden indítékot, és a szenthely mérlegén mér le benneteket. {5T 154.1}
I saw that many withhold from the cause while they live, quieting their consciences that they will be charitable at death; they hardly dare exercise faith and trust in God to give anything while living. But this deathbed charity is not what Christ requires of His followers; it cannot excuse the selfishness of the living. Those who hold fast their property till the last moment, surrender it to death rather than to the cause. Losses are occurring continually. Banks fail, and property is consumed in very many ways. Many purpose to do something, but they delay the matter, and Satan works to prevent the means from coming into the treasury at all. It is lost before it is returned to God, and Satan exults that it is so. {5T 154.2}
Láttam, hogy sokan visszatartják javaikat Isten ügyétől, azzal csitítva lelkiismeretüket, hogy majd a végrendeletükben adományoznak a nemes célra. Nem kívánják Istenbe vetett hitüket oly módon gyakorolni, hogy még életükben adakozzanak. Pedig Krisztus nem a halálos ágyon várja el a bőkezűséget. Az ilyen adomány nem menti az önző életet. Akik az utolsó percig ragaszkodnak vagyonukhoz, azok inkább a halál kényszerítő ereje, mint Isten műve iránti odaadásuk következtében mondanak le róla. Emiatt állandó veszteségek érik az evangélium hirdetésének ügyét. Sokan szeretnének ugyan tenni valamit, de halogatják, s az ördög nem alszik, igyekszik megakadályozni, hogy javaik valaha is az Úr kincstárába jussanak. Bankok mennek tönkre, s a vagyon sok más módon is elemésztődhet. Elvész, mielőtt visszatért volna Istenhez, és Sátán örül ennek. {5T 154.2}
If you would do good with your means, do it at once lest Satan get it in his hands and thus hinder the work of God. Many times, when the Lord has opened the way for brethren to handle their means to advance His cause, the agents of Satan have presented some enterprise by which they were positive the brethren could double their means. They take the bait; their money is invested, and the cause, and frequently themselves, never receive a dollar. {5T 154.3}
Ha jót akarsz tenni javaiddal, tedd azonnal, nehogy Sátán kaparintsa meg vagyonodat, s ezzel hátráltassa Isten ügyét. Az Úr sokszor nyitott utat a testvérek előtt, hogy adakozzanak munkánk fejlesztésére, Sátán ügynökei azonban olyan vállalkozásokkal álltak elő, amelyek segítségével a testvérek „holtbiztosan” megkétszerezhetik vagyonukat. Testvéreink beruházzák a pénzüket, de Isten ügye és gyakran ők maguk sem látnak egyetlen fillér hasznot sem belőle. {5T 154.3}
Brethren, remember the cause; and when you have means at your command lay up for yourselves a good foundation against the time to come, that you may lay hold on eternal life. Jesus for your sakes became poor, that you through His poverty might be made rich in heavenly treasure. What will you give for Jesus, who has given all for you? {5T 154.4}
Testvéreim, ne feledkezzetek meg Istenről! Akkor alapozzátok meg a jövőt, amikor rendelkezésetekre állnak a javak, hogy elnyerhessétek az örök életet. Jézus szegénnyé lett értetek, hogy szegénysége által mennyei kincsekben gazdagok lehessetek. Mit adsz Jézusnak, aki mindent odaadott érted? {5T 154.4}
It will not do for you to depend on making your charity gifts in testamentary bequests at death. You cannot calculate with the least degree of surety that the cause will ever be benefited by them. Satan works with acute skill to stir up the relatives, and every false position is taken to gain to the world that which was solemnly dedicated to the cause of God. Much less than the sum willed is always received. Satan even puts it into the hearts of men and women to protest against their relatives’ doing what they wish in the bestowment of their property. They seem to regard everything given to the Lord as robbing the relatives of the deceased. If you want your means to go to the cause, appropriate it, or all that you do not really need for a support, while you live. A few of the brethren are doing this and enjoying the pleasure of being their own executors. Will the covetousness of men make it necessary that they shall be deprived of life in order that the property which God has lent them shall not be useless forever? Let none of you draw upon yourselves the doom of the unprofitable servant who hid his Lord's money in the earth. {5T 155.1}
Nem elég, ha végrendeletben akarsz bőkezű adakozó lenni. A legkevésbé sem lehetsz biztos abban, hogy a testvérek majd hasznát vehetik örökül hagyott vagyonodnak. Sátán mesteri módon használhatja fel rokonaidat, és összeszed minden elképzelhető hazugságot, hogy a világ számára kaparintsa meg azt, amit te ünnepélyesen Isten ügyének szenteltél. Mindig sokkal kevesebb jut el a gyülekezet pénztárába, mint a végrendeletben meghagyott összeg. Sátán belopja az emberek szívébe, hogy tiltakozzanak, ha haldokló rokonaik végakaratukban a saját tetszésük szerint akarnak rendelkezni a vagyonukról. A rokonok megrablásának tartanak mindent, amit az elhalálozott az Úrnak szánt. Ha azt akarod, hogy javaid tényleg Isten gyülekezetéhez folyjanak be, addig ruházd át azt, amit nélkülözni tudsz, amíg élsz. Ahhoz, hogy az Isten kölcsönözte javak ne heverjenek örökre haszontalanul kapzsiságod miatt, valóban véget kell érnie az életednek? Egyikőtök se vonja magára annak a hűtlen szolgának a kárhoztatását, aki a földbe rejtette urának pénzét! {5T 155.1}
Dying charity is a poor substitute for living benevolence. Many will to their friends and relatives all except a very small pittance of their property. This they leave for their supreme Friend, who became poor for their sakes, who suffered insult, mockery, and death, that they might become sons and daughters of God. And yet they expect when the righteous dead shall come forth to immortal life that this Friend will take them into His everlasting habitations. {5T 155.2}
A halál bőkezűsége csak szegényesen helyettesítheti az élő jótékonyságot. Sokan rokonaiknak és barátaiknak hagyták tulajdonukat, jelentéktelen alamizsnát leszámítva. Csupán ennyit hagynak legfőbb Barátjukra, aki szegénnyé lett értük, sértegetést, gúnyt és halált szenvedett el, hogy ők Isten fiaivá és lányaivá válhassanak. És mégis elvárják, hogy amikor a meghalt igazak halhatatlan életre támadnak fel, magával vigye majd őket az örök hajlékokba. {5T 155.2}
The cause of Christ is robbed, not by a mere passing thought, not by an unpremeditated act. No. By your own deliberate act you made your will, placing your property at the disposal of unbelievers. After having robbed God during your lifetime, you continue to rob Him after your death, and you do this with the full consent of all your powers of mind, in a document called your will. What do you think will be your Master's will toward you for thus appropriating His goods? What will you say when an account is demanded of your stewardship? {5T 155.3}
Krisztus ügyét csaljátok meg. De nemcsak egy hirtelen jött gondolattal, hanem megfontoltan írtok végrendeletet, és helyezitek vagyonotokat hitetlenek kezébe. Miután életetekben megcsaltátok Istent, halálotok után még tovább csaljátok, s mindezt ítélőképességetek teljes birtokában. Mit gondoltok, mi lesz Mesteretek végrendelkezése felőletek, amiért így kisajátítottátok javait? Mit feleltek majd, amikor kérdőre vonnak emiatt? {5T 155.3}
Brethren, awake from your life of selfishness, and act like consistent Christians. The Lord requires you to economize your means and let every dollar not needed for your comfort flow into the treasury. Sisters, take that ten cents, that twenty cents, that dollar which you were about to spend for candies, for ruffles, or for ribbons, and donate it to God's cause. Many of our sisters earn good wages, but it is nearly all spent in gratifying their pride of dress. {5T 156.1}
Testvéreim, riadjatok fel önző életetekből, s rendelkezzetek következetes keresztények módjára! Az Úr elvárja, hogy takarékoskodjatok javaitokkal, gyűjtsetek be kincstárába minden pénzt, amire nincs feltétlenül szükségetek a megélhetésetekhez. Nővéreim, fogjátok azt a pénzt, amit édességekre, szalagokra, csipkékre akartatok költeni, s adományozzátok Istennek! Sok nővérünk jó fizetést kap, de csaknem az egészet hivalkodó ruházkodásra költi. {5T 156.1}
The wants of the cause will continually increase as we near the close of time. Means is needed to give young men a short course of study in our schools, to prepare them for efficient work in the ministry and in different branches of the cause. We are not coming up to our privilege in this matter. All schools among us will soon be closed up. How much more might have been done had men obeyed the requirements of Christ in Christian beneficence! What an influence would this readiness to give all for Christ have had upon the world! It would have been one of the most convincing arguments in favor of the truth we profess to believe—an argument which the world could not misunderstand nor gainsay. The Lord would have distinguished us with His blessing even before the eyes of the world. {5T 156.2}
Isten ügyének szükségletei egyre csak növekedni fognak, amint közeledünk az idők végéhez. Anyagiakra van szükség, hogy iskoláinkban rövid tanfolyamokon képezzünk ki fiatalokat eredményes tevékenységre az igeszolgálatban és a munka különböző területein. Nem teszünk eleget ezért, nem élünk eléggé a kiváltságainkkal. Rövidesen bezárják valamennyi iskolánkat. Mennyivel többet tehettünk volna eddig, ha mindannyian engedelmeskedünk Krisztus követelményeinek a keresztény jótékonyság terén. Mekkora hatással lett volna a világra az a készségünk, hogy mindenünket odaadjuk Krisztusnak. Ez lett volna az egyik legmeggyőzőbb érv az igazság mellett, amelyről állítjuk, hogy hisszük. Olyan érv, amelyet a világ nem érthet félre, nem tagadhat le. Az Úr áldásával tüntetett volna ki bennünket a világ szeme láttára. {5T 156.2}
The first Christian church had not the privileges and opportunities we have. They were a poor people, but they felt the power of the truth. The object before them was sufficient to lead them to invest all. They felt that the salvation or the loss of a world depended upon their instrumentality. They cast in their all and held themselves in readiness to go or come at the Lord's bidding. {5T 156.3}
Az őskeresztény egyház nem rendelkezett azokkal a kiváltságokkal és lehetőségekkel, amelyek nekünk jutottak. Szegény emberek voltak, de érzékelték az igazság hatalmát. Az előttük lebegő cél elég volt ahhoz, hogy mindenük odaadására késztesse őket. Tudták, hogy egy világ üdvössége vagy elvesztése függ tőlük. Odaadtak mindent, és készen álltak, hogy oda menjenek, ahová az Úr küldi őket. {5T 156.3}
We profess to be governed by the same principles, to be influenced by the same spirit. But instead of giving all for Christ many have taken the golden wedge and a goodly Babylonish garment and hid them in the camp. If the presence of one Achan was sufficient to weaken the whole camp of Israel, can we be surprised at the little success which attends our efforts when every church and almost every family has its Achan? Let us individually go to work to stimulate others by our example of disinterested benevolence. The work might have gone forward with far greater power had all done what they could to supply the treasury with means. {5T 157.1}
Valljuk, hogy minket is ugyanazok az elvek vezetnek, s mégis, ahelyett, hogy mindenünket odaadnánk Krisztusért, sokan eltulajdonítják a „szép sineári köntöst és az aranyrudat”, és elrejtik. Ha egyetlen Ákán elég volt ahhoz, hogy meggyengítse Izrael táborát, csodálkozhatunk-e az igyekezetünkkel járó gyenge eredményeken, amikor minden gyülekezetnek és csaknem minden családnak akad Ákánja? Önzetlen jó cselekedeteink példájával igyekezzünk buzdítani másokat is! Sokkal előrébb tartanánk, ha mindenki megtette volna a tőle telhetőt, hogy gyarapítsa a kincstárt. {5T 157.1}
