× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, vagy nincs lektorálva.

Chapter 91—God's Care for His Work

Az isteni gondviselés

It was under circumstances of difficulty and discouragement that Isaiah, while yet a young man, was called to the prophetic mission. Disaster was threatening his country. By their transgression of God's law the people of Judah had forfeited His protection, and the Assyrian forces were about to come against the kingdom of Judah. But the danger from their enemies was not the greatest trouble. It was the perversity of the people that brought upon the Lord's servant the deepest depression. By their apostasy and rebellion they were inviting the judgments of God. The youthful prophet had been called to bear to them a message of warning, and he knew that he would meet with obstinate resistance. He trembled as he viewed himself and thought of the stubbornness and unbelief of the people for whom he was to labor. His task seemed to him almost hopeless. Should he in despair relinquish his mission and leave Israel undisturbed to their idolatry? Were the gods of Nineveh to rule the earth in defiance of the God of heaven? {5T 749.2}

Isten nehéz és csüggesztő körülmények között, még fiatal emberként hívta el Ésaiást a prófétaság küldetésére. Akkoriban szerencsétlenség fenyegette az országot. Isten törvényének taposásával Júda népe eljátszotta az Úr védelmét. Az asszír haderő Júda királysága ellen készült. De nem az ellenség fenyegetése volt a legnagyobb baj: az Úr szolgáját a nép romlottsága csüggesztette el legjobban. Hitehagyásukkal és lázadásukkal kihívták magukra Isten büntetését. Az ifjú prófétának üzenetet kellett közvetítenie számukra. Tudta, hogy csökönyös ellenállásba ütközik majd. Reszketett, ha önmagára nézett, és ha azok megátalkodottságára és hitetlenségére gondolt, akikért fáradoznia kell. Küldetése szinte teljesen reménytelennek látszott. Feladja hát, s hagyja Izraelt elveszni a bálványimádás miatt? Ninive isteneit imádják talán az emberek, dacolva a menny Istenével? {5T 749.2}   

Such thoughts as these were crowding upon his mind as he stood under the portico of the holy temple. Suddenly the gate and the inner veil of the temple seemed to be uplifted or withdrawn, and he was permitted to gaze within, upon the holy of holies, where even the prophet's feet might not enter. There rose up before him a vision of Jehovah sitting upon a throne high and lifted up, while His train filled the temple. On each side the throne hovered the seraphim, two wings bearing them up, two veiling their faces in adoration, and two covering their feet. These angel ministers lifted up their voices in solemn invocation, “Holy, holy, holy, is the Lord of hosts: the whole earth is full of His glory,” until post and pillar and cedar gate seemed to tremble at the sound, and the house was filled with their praise. {5T 750.1}

Ilyen gondolatok gyötörték őt, amikor ott állt a szent templom oszlopcsarnokában. Hirtelen a kapu és a belső függöny felemelkedni vagy visszagördülni látszott, ő pedig egyenesen belátott a szentek szentjébe, ahova még próféta sem léphetett be. Látomásban az Urat látta maga előtt, magas, felemelt trónon, kinek palástja betöltötte a templomot. A trón mellett egy-egy angyalt látott, két szárnnyal lebegve, másik két szárnyukkal az arcukat, kettővel a lábukat fedték be tiszteletteljesen. Ezek a szolgáló angyalok ünnepélyesen emelték fel szavukat: „Szent, szent, szent a seregek Ura, teljes mind e széles föld Isten dicsőségével!” (Ésa. 6:3), míg az oszlop és a cédruskapu reszketni látszott a hangtól, s a templom betelt dicsérettel. {5T 750.1}   

Never before had Isaiah realized so fully the greatness of Jehovah or His perfect holiness; and he felt that in his human frailty and unworthiness he must perish in that divine presence. “Woe is me!” he cried; “for I am undone; because I am a man of unclean lips, and I dwell in the midst of a people of unclean lips: for mine eyes have seen the King, the Lord of hosts.” But a seraph came to him to fit him for his great mission. A living coal from the altar was laid upon his lips with the words: “Lo, this hath touched thy lips; and thine iniquity is taken away, and thy sin purged.” And when the voice of God was heard saying, “Whom shall I send, and who will go for us?” Isaiah with holy confidence responded, “Here am I; send me.” {5T 750.2}

Ésaiás soha azelőtt ilyen tökéletesen meg nem értette az Úr nagyságát és teljes szentségét, s azt gondolta, hogy emberi mulandósága és érdemtelensége miatt el kell vesznie Isten jelenléte miatt. „Jaj, nekem! – kiáltott fel. – Elvesztem, mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között élek, mégis láttam a királyt, a seregek Urát!” (Ésa. 6:5) De az egyik szeráf odajött hozzá, s képesítette a felelősségteljes küldetésre. Oltárról vett izzó parazsat érintett ajkához, e szavakkal: „Mivel ez érintette ajkadat, eltűnt gonoszságod, és bocsánatot nyert a bűnöd.” S amikor Isten hangját hallotta: „Kit küldjek és ki megy el nékünk?”, Ésaiás szent bizalommal felelt: „Itt vagyok én, küldj el engem.” (Ésa. 6:7–8) {5T 750.2}   

What though earthly powers should be arrayed against Judah? What though Isaiah should meet with opposition and resistance in his mission? He had seen the King, the Lord of hosts; he had heard the song of the seraphim, “The whole earth is full of His glory;” and the prophet was nerved for the work before him. The memory of this vision was carried with him throughout his long and arduous mission. {5T 751.1}

Mit számít, ha földi hatalmak sorakoznak fel Júda ellen? Mit számít, ha a próféta ellenállásba ütközik küldetése teljesítése közben? Látta a királyt, a seregek Urát, hallotta a szeráfok énekét: „Teljes mind e széles föld az Ő dicsőségével”, s e látomás megacélozta a prófétát az előtte álló feladatra. Hosszú, fáradságos küldetésében mindvégig ennek a jelenetnek az emlékét hordozta magával. {5T 751.1}   

Ezekiel, the mourning exile prophet, in the land of the Chaldeans, was given a vision teaching the same lesson of faith in the mighty God of Israel. As he was upon the banks of the river Chebar, a whirlwind seemed to come from the north, “a great cloud, and a fire infolding itself, and a brightness was about it, and out of the midst thereof as the color of amber.” A number of wheels of strange appearance, intersecting one another, were moved by four living creatures. High above all these was “the likeness of a throne, as the appearance of a sapphire stone: and upon the likeness of the throne was the likeness as the appearance of a man above upon it.” “As for the likeness of the living creatures, their appearance was like burning coals of fire, and like the appearance of lamps: it went up and down among the living creatures; and the fire was bright, and out of the fire went forth lightning.” “And there appeared in the cherubims the form of a man's hand under their wings.” {5T 751.2}

Ezékiel, a káldeusok földjén száműzetésben élő próféta is látomást látott, amely ugyanazt értette meg vele Izrael Istenének hatalmáról. Amikor a Kebár folyó partján időzött, északról mintha forgószél támadt volna és nagy felhő. Fényesség vette körül, a tűz közepében valami fénylett, mint az érc. Négy élőlény mozgatott négy furcsa, egymásba szerkesztett kereket. „S magasan ezek felett mintha zafírkő lett volna, olyan, mint egy trón, ezen a trónfélén meg, fenn a magasban, emberhez hasonló lény… Az élőlények között olyasmit láttam, mint az égő szénfáklya, amely imbolygott az élőlények között. A tűz lobogott, és villámok törtek elő a tűzből... Szárnyaik alatt emberi kezek voltak...” (Ezék. 1. fejezet) {5T 751.2}   

There were wheels within wheels in an arrangement so complicated that at first sight they appeared to Ezekiel to be all in confusion. But when they moved, it was with beautiful exactness and in perfect harmony. Heavenly beings were impelling these wheels, and, above all, upon the glorious sapphire throne, was the Eternal One; while round about the throne was the encircling rainbow, emblem of grace and love. Overpowered by the terrible glory of the scene, Ezekiel fell upon his face, when a voice bade him arise and hear the word of the Lord. Then there was given him a message of warning for Israel. {5T 751.3}

A kerekeken belül kerekek forogtak, s első pillantásra mindez bonyodalmasnak, összevisszaságnak tűnt Ezékiel előtt. De amikor elindultak, gyönyörködtető pontossággal és tökéletes összhangban mozogtak. A kerekeket mennyei lények igazgatták, s mindenekfelett a dicső trónon ott ült az Örökkévaló, akit szivárvány – a kegyelem és a szeretet jelképe – vett körül. Ezékielt, aki a megrendítő jelenet félelmetes szépségétől arcra bukott, hang szólította, hogy álljon talpra, s hallgassa az Úr szavát. Majd Isten figyelmeztető üzenetet bízott rá Izrael számára. {5T 751.3}   

This vision was given to Ezekiel at a time when his mind was filled with gloomy forebodings. He saw the land of his fathers lying desolate. The city that was once full of people was no longer inhabited. The voice of mirth and the song of praise were no more heard within her walls. The prophet himself was a stranger in a strange land, where boundless ambition and savage cruelty reigned supreme. That which he saw and heard of human tyranny and wrong distressed his soul, and he mourned bitterly day and night. But the wonderful symbols presented before him beside the river Chebar revealed an overruling power mightier than that of earthly rulers. Above the proud and cruel monarchs of Assyria and Babylon the God of mercy and truth was enthroned. {5T 752.1}

Akkor kapta a látomást, amikor borús előérzet töltötte el. Atyái földje romokban hevert. A valamikor élettől pezsgő város lakatlan volt. Nem hallatszott kacagás, sem dicsőítő ének a falak között. Maga a látnok is idegen volt idegen földön, ahol határtalan nagyravágyás és vad kegyetlenség uralkodott. Szorongatta lelkét a zsarnokság is igazságtalanság látványa, ezért éjjel-nappal kesergett. De a Kebár partján látott jelképek felfedték előtte a hatalmat, amely erősebb, mint a földi uralkodók. A kegyetlen asszír és babilóniai királyok felett a kegyelem és igazság Istene ült trónján. {5T 752.1}   

The wheellike complications that appeared to the prophet to be involved in such confusion were under the guidance of an infinite hand. The Spirit of God, revealed to him as moving and directing these wheels, brought harmony out of confusion; so the whole world was under His control. Myriads of glorified beings were ready at His word to overrule the power and policy of evil men, and bring good to His faithful ones. {5T 752.2}

A próféta szemében áttekinthetetlennek, átláthatatlannak tűnő dolgok a mindenható kéz irányítása alatt álltak. Isten Lelke, aki ezeket a kerekeket irányította, összhangot teremtett a zűrzavarban. Ugyanígy ellenőrzése alatt áll az egész világ. Dicső lények százmilliói állnak készen, hogy szavára meghiúsítsák a gonosz hatalmak és gonosz emberek akaratát, és jót hozzanak ki azokból Isten hűségesei számára. {5T 752.2}   

In like manner, when God was about to open to the beloved John the history of the church for future ages, He gave him an assurance of the Saviour's interest and care for His people by revealing to him “One like unto the Son of man,” walking among the candlesticks, which symbolized the seven churches. While John was shown the last great struggles of the church with earthly powers, he was also permitted to behold the final victory and deliverance of the faithful. He saw the church brought into deadly conflict with the beast and his image, and the worship of that beast enforced on pain of death. But looking beyond the smoke and din of the battle, he beheld a company upon Mount Zion with the Lamb, having, instead of the mark of the beast, the “Father's name written in their foreheads.” And again he saw “them that had gotten the victory over the beast, and over his image, and over his mark, and over the number of his name, stand on the sea of glass, having the harps of God” and singing the song of Moses and the Lamb. {5T 752.3}

Hasonló módon, amikor Isten a szeretett János előtt készült feltárni a gyülekezet jövőbeli történetét, biztosította róla, hogy az Üdvözítő szívén viseli népe ügyét, ezért gondoskodni fog róluk: megmutatta neki az emberfiához hasonlót, aki a hét gyülekezetet jelképező gyertyatartók között jár. Lepergette János előtt a gyülekezet utolsó küzdelmeit a világi hatalmakkal, de azt is megengedte neki, hogy lássa a végső győzelmet és szabadulást. János szemtanúja volt a gyülekezet élethalálharcának a fenevaddal és képével, s azt is látta, amikor elrendelték, hogy mindenki halálbüntetés terhe mellett köteles imádni a fenevadat. De túltekintve a harc zaján és füstjén, sokaságot látott állni a Báránnyal a Sion hegyén, akik a fenevad bélyege helyett az „Atya nevét viselték homlokukon” (Jel. 14:1). Ismét látta azokat, akik legyőzték a fenevadat, annak képét és nevének számát, s ott álltak hárfáikkal az üvegtengeren, Mózes és a Bárány énekét énekelve. {5T 752.3}   

These lessons are for our benefit. We need to stay our faith upon God, for there is just before us a time that will try men's souls. Christ, upon the Mount of Olives, rehearsed the fearful judgments that were to precede His second coming: “Ye shall hear of wars and rumors of wars.” “Nation shall rise against nation, and kingdom against kingdom: and there shall be famines, and pestilences, and earthquakes, in divers places. All these are the beginning of sorrows.” While these prophecies received a partial fulfillment at the destruction of Jerusalem, they have a more direct application to the last days. {5T 753.1}

Ezeket a tanításokat a mi okulásunkra jegyezték fel. Istenhez kössük hát a hitünket, mert olyan idők állnak közvetlenül előttünk, amelyek próbára teszik majd az emberek lelkét. Krisztus, amikor az Olajfák hegyén beszélt, felsorakoztatta azokat a félelmes csapásokat, amelyek második eljövetelét előzik meg: „Hallotok majd háborúkról és háborús hírekről. Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Éhínség, dögvész és földrengés lesz mindenfelé. De mindez csak a gyötrelmek kezdete.” (Mt. 24:6–8) {5T 753.1}   

We are standing on the threshold of great and solemn events. Prophecy is fast fulfilling. The Lord is at the door. There is soon to open before us a period of overwhelming interest to all living. The controversies of the past are to be revived; new controversies will arise. The scenes to be enacted in our world are not yet even dreamed of. Satan is at work through human agencies. Those who are making an effort to change the Constitution and secure a law enforcing Sunday observance little realize what will be the result. A crisis is just upon us. {5T 753.2}

Bár ezek a jövendölések részben beteljesedtek Jeruzsálem pusztulása idején, közvetlenebbül vonatkoznak az utolsó időkre. Komoly és ünnepélyes események következnek. A jövendölések gyors egymásutánban teljesednek be. Az Úr az ajtó előtt áll. Rövidesen elkezdődik az a kor, amelyben felélednek a múlt ellentétei, és új ellentétek is keletkeznek, amelyek minden embert érintenek. Ma még csak nem is álmodunk azokról az eseményekről, amelyek a világra következnek. Az ellenfél embereken keresztül ügyködik. Akik meg szeretnék változtatni az alkotmányt és vasárnapünneplést elrendelő törvényt akarnak, nem gondolják meg, hogy mi lesz ennek a következménye. A válság hamarosan bekövetkezik. {5T 753.2}   

But God's servants are not to trust to themselves in this great emergency. In the visions given to Isaiah, to Ezekiel, and to John we see how closely heaven is connected with the events taking place upon the earth and how great is the care of God for those who are loyal to Him. The world is not without a ruler. The program of coming events is in the hands of the Lord. The Majesty of heaven has the destiny of nations, as well as the concerns of His church, in His own charge. {5T 753.3}

Ebben a helyzetben Isten népe ne bízzon magában! Az Ésaiásnak, Ezékielnek és Jánosnak adott látomások bizonyítják, mennyire szoros az összefüggés a földi események és a menny között, s milyen messzemenően gondoskodik Isten az Őbenne bízókról. A világnak van kormányzója. A közelgő események sora Isten kezében van. A menny fensége igazgatja a nemzetek sorsát és egyházának gondjait is. {5T 753.3}   

We permit ourselves to feel altogether too much care, trouble, and perplexity in the Lord's work. Finite men are not left to carry the burden of responsibility. We need to trust in God, believe in Him, and go forward. The tireless vigilance of the heavenly messengers, and their unceasing employment in their ministry in connection with the beings of earth, show us how God's hand is guiding the wheel within a wheel. The divine Instructor is saying to every actor in His work, as He said to Cyrus of old: “I girded thee, though thou hast not known Me.” {5T 753.4}

Ne engedjük meg magunknak, hogy túlságosan aggódjunk, gyötrődjünk és bizonytalankodjunk az Úr munkájának végzése közben. Nem hagyja véges emberekre, hogy ők viseljék a felelősség terhét. Bízzunk Istenben, higgyünk és haladjunk előre. A menny hírnökei fáradhatatlanul őrködnek, szüntelenül megbízásokat hajtanak végre velünk kapcsolatban. Ezekből látjuk, hogy Isten keze irányítja a kerekeket. Az isteni tanító azt mondja e munka minden résztvevőjének, mint régen Círusnak: „Felövezlek téged, bár nem ismertél.” (Ésa. 45:5) {5T 753.4}   

In Ezekiel's vision God had His hand beneath the wings of the cherubim. This is to teach His servants that it is divine power that gives them success. He will work with them if they will put away iniquity and become pure in heart and life. {5T 754.1}

Ezékiel látomásában Isten a kérubok szárnya alatt tartotta kezét. Ez arra tanítja szolgáit, hogy Isten hatalma teszi sikeressé őket. Ha kivetik magukból az álnokságot, ha megtisztítják szívüket és lelküket, akkor az Úr együtt fáradozik velük. {5T 754.1}   

The bright light going among the living creatures with the swiftness of lightning represents the speed with which this work will finally go forward to completion. He who slumbers not, who is continually at work for the accomplishment of His designs, can carry forward His great work harmoniously. That which appears to finite minds entangled and complicated, the Lord's hand can keep in perfect order. He can devise ways and means to thwart the purposes of wicked men, and He will bring to confusion the counsels of them that plot mischief against His people. {5T 754.2}

Az élőlények között villámgyorsan mozgó, ragyogó fény azt a sebességet jelzi, amellyel a földi történelem a befejezéshez közeledik. Aki sohasem szunnyad, aki következetesen tervének megvalósításán dolgozik, az szépen, kisiklás nélkül tudja fejleszteni hatalmas művét. Ami a véges elmék számára átláthatatlanul bonyolult, azt az Úr keze tökéletes rendben tartja. Mindig talál módot arra, hogy meghiúsítsa a gonoszok szándékát. {5T 754.2}   

Brethren, it is no time now for mourning and despair, no time to yield to doubt and unbelief. Christ is not now a Saviour in Joseph's new tomb, closed with a great stone and sealed with the Roman seal; we have a risen Saviour. He is the King, the Lord of hosts; He sitteth between the cherubim; and amid the strife and tumult of nations He guards His people still. He who ruleth in the heavens is our Saviour. He measures every trial. He watches the furnace fire that must test every soul. When the strongholds of kings shall be overthrown, when the arrows of God's wrath shall strike through the hearts of His enemies, His people will be safe in His hands. {5T 754.3}

Testvéreim, nincs időnk most a gyászra és a kétségbeesésre. Nem a kétkedés és a hitetlenség ideje ez. Krisztus most nem fekszik József új sírjában, amelyen nagy kő és római pecsét van. Üdvözítőnk feltámadt. Király Ő és a seregek Ura, kérubok között ül. A nemzetek küzdelme és harca közepette megvédelmezi népét. Aki az egeket uralja, az a Megváltónk, s Ő felmér minden próbatételt. Szemmel tartja a kemence tüzét, amely minden embert megpróbál. Amikor a királyok erődjei megdőlnek, amikor Isten ellenségei elpusztulnak, népe biztonságban lesz az Ő kezében. {5T 754.3}