× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, vagy nincs lektorálva.

Chapter 87—Workers in the Cause

Isten munkatársai

The fact that so large a number are associated together in the church at Battle Creek, and that so many important interests center there, makes it pre-eminently a missionary field. People from all parts of the country come to the sanitarium, and many youth from different states attend the college. That field demands the most devoted, faithful workers and the very best methods of labor in order that a strong influence for Christ and the truth may be constantly exerted. When the work is conducted as God would have it, the saving power of the grace of Christ will be manifest among those who believe the truth, and they will be a light to others. {5T 721.1}

A Battle Creek-i gyülekezetben magas a taglétszám, és sok fontos intézményt hoztak itt létre – mindez elsőrendű hittérítő területté teszi a gyülekezetet. Az ország minden részéből érkeznek betegek a kórházba, és sok fiatal tanul főiskolánkon a különböző államokból. Ez a terület a legodaadóbb, legmegbízhatóbb munkásokat és a legjobb módszereket követeli meg, hogy jó hatást tudjanak elérni Krisztus és az igazság oldalán. Amikor úgy végezzük a munkát, ahogyan Isten akarja, Krisztus kegyelmének megmentő hatalma válik nyilvánvalóvá azok között, akik hisznek az igazságban. Ők pedig mások világossága lesznek. {5T 721.1}   

But there is at Battle Creek a sad neglect of the many advantages at hand to keep the heart of the work in a healthy condition. Vigorous heartbeats from the center should be felt in all parts of the body of believers. But if the heart is sickly and weak in its action, all branches of the cause will be enfeebled. It is positively essential that there should be a sound, healthy working power at this central point in order that the truth may be carried to all the world. The knowledge of this last warning must be diffused through families and communities everywhere, and it will require wise generalship both to devise plans and to educate men to assist in the work. {5T 721.2}

Battle Creekben mégis szomorú módon elhanyagolják a kézenfekvő lehetőségeket, hogy egészségesen tartsák meg a munka szívét. A hívők testületének minden részében erőteljesen érezni kellene a központ szívverését. De ha a szív beteg és gyöngén ver, akkor elgyöngíti az ügy minden ágát. Feltétlenül szükség van arra, hogy a központban megbízható, egészséges erő működjék, hogy el tudjuk juttatni az igazságot az egész világra. Ennek az utolsó figyelmeztetésnek ragyognia kell mindenfelé a családokban és közösségekben. Bölcsességet követel ez meg mind a tervezésben, mind pedig az olyan emberek nevelésében, akik majd segíteni fogják a munkát. {5T 721.2}   

As year by year the work extends, the need of experienced and faithful workers becomes more urgent; and if the people of the Lord walk in His counsel, such workers will be developed. While we should rely firmly upon God for wisdom and power, He would have us cultivate our ability to the fullest extent. As the workers acquire mental and spiritual power, and become acquainted with the purposes and dealings of God, they will have more comprehensive views of the work for this time and will be better qualified both to devise and to execute plans for its advancement. Thus they may keep pace with the opening providence of God. {5T 721.3}

Amint évről évre terjed a tevékenységünk, egyre égetőbb szükség lesz a tapasztaltabb, megbízható munkásokra. Ha az Úr népe az Úr tanácsa szerint jár, akkor ki is fognak fejlődni ezek a munkások. Bár szilárdan Isten bölcsességére és hatalmára kell támaszkodnunk, az Úr mégis azt akarja, hogy saját képességeinket is teljes mértékben műveljük ki. Amikor a munkások szellemi és lelki erőre tesznek szert, és megismerik Isten szándékait és munkamódszereit, akkor átfogóbb nézetük lesz tevékenységünkről, és alkalmasabbá válnak arra, hogy terveket szőjenek és hajtsanak végre a munka fejlesztésére. Így lépést tudnak tartani a gondviselés útegyengetésével. {5T 721.3}   

A constant effort should be put forth to enlist new workers. Talent should be discerned and recognized. Persons who possess piety and ability should be encouraged to obtain the necessary education, that they may be fitted to assist in spreading the light of truth. All who are competent to do so should be led to engage in some branch of the work according to their capabilities. {5T 722.1}

Mindig is törekedjünk új munkásokat szervezni. Vegyük észre és ismerjük fel a tehetségeket. Serkentsük az istenfélő és tehetséget embereket, hogy szerezzék meg a szükséges képesítést, hogy alkalmasak legyenek az igazság fényének terjesztésére. Vezessünk minden rátermett embert arra, hogy képességeinek megfelelően kezdjen dolgozni munkánk valamelyik területén. {5T 722.1}   

The solemn and momentous work for this time is not to be carried forward to completion solely by the efforts of a few chosen men who have heretofore borne the responsibilities in the cause. When those whom God has called to aid in the accomplishment of a certain work shall have carried it as far as they can, with the ability He has given them, the Lord will not allow the work to stop at that stage. In His providence He will call and qualify others to unite with the first, that together they may advance still further, and lift the standard higher. {5T 722.2}

Mai komoly és felelősségteljes munkánkat nemcsak annak a néhány kiválasztott férfinak kell teljességre juttatni, akik már ezelőtt is viselték a felelősségeket. Amikor azok, akiket Isten elhívott, feladatuk elvégzésében már addig jutottak, amennyire az Istentől kapott képességeik segítségével tőlük tellett, akkor az Úr nem engedi meg, hogy a munka megtorpanjon. Gondviselése elhív és képesít másokat is, hogy csatlakozzanak az előbbiekhez, s együttes erővel még messzebb jussanak. {5T 722.2}   

But there are some minds that do not grow with the work; instead of adapting themselves to its increasing demands, they allow it to extend far beyond them, and thus they find themselves unable to comprehend or to meet the exigencies of the times. When men whom God is qualifying to bear responsibilities in the cause take hold of it in a slightly different way from that in which it has hitherto been conducted, the older laborers should be careful that their course be not such as to hinder these helpers or to circumscribe the work. Some may not realize the importance of certain measures, simply because they do not see the necessities of the work in all its bearings and do not themselves feel the burden which God has specially laid upon other men. Those who are not specially qualified to do a certain work should beware that they do not stand in the way of others and prevent them from fulfilling the purpose of God. {5T 722.3}

Vannak azonban olyanok, akik nem növekednek együtt a munkával. Ahelyett, hogy alkalmazkodnának a növekvő követelményekhez, hagyják, hogy messze túlnőjenek rajtuk. Így azután ma már képtelenek megérteni az idők kívánalmait, vagy eleget tenni azoknak. Amikor azok, akiket Isten felelősségre nevelt, másképpen fognak a dolgokhoz, mint addig szokás volt, akkor az idősebb munkások vigyázzanak, nehogy magatartásukkal gátolják a segítőket, vagy szűk keretek közé szorítsák a munkát. Némelyek talán meg sem értik bizonyos lépések fontosságát, egyszerűen azért, mert nem látják be, hogy szükség van a munka minden ágára. Ezért is nem ismerhetik a felelősségek terhét, melyet Isten másokra ruházott. Akiknek nincs különleges képességük bizonyos munkához, vigyázzanak, nehogy elállják mások útját, nehogy akadályozzák őket, hogy végrehajtsák Isten szándékát. {5T 722.3}   

The case of David is to the point. He desired to build the temple of the Lord, and gathered together rich stores of material for this purpose. But the Lord told him that he was not to do that work; it must devolve upon Solomon, his son. David's large experience would enable him to counsel Solomon and encourage him, but the younger man must build the temple. The weary, worn minds of the older laborers may not always see the greatness of the work, and they may not be inclined to keep pace with the opening providence of God; therefore weighty responsibilities should not rest wholly upon them. They might not bring into the work all the elements essential to its advancement, hence it would be retarded. {5T 723.1}

Dávid esetét hozhatjuk fel példának. Templomot szeretett volna építeni az Úrnak, ezért rengeteg építőanyagot gyűjtött össze erre a célra. Az Úr azonban megparancsolta neki, hogy ne építkezzék, fiára, Salamonra hárul majd ez a kötelesség. Dávid széles körű tapasztalatai ugyan képesítették őt, hogy tanáccsal lássa el és bátorítsa Salamont, mégis az ifjabb férfinak kellett felépítenie a templomot. Az idősebb, fáradt munkások talán nem mindig látják át, hogy milyen széles körű is a munkánk, így nem mindig hajlanak arra, hogy lépést tartsanak Isten gondviselésének útegyengetésével. Ezért a súlyos felelősségeknek nem kellene teljesen rajtuk nyugodniuk, mert kerékkötőkké válhatnak. {5T 723.1}   

For the want of wise management the work in Battle Creek and throughout the State of Michigan is far behind what it should be. While it is necessary for us to understand the situation and the needs of foreign missions, we should also be able to comprehend the needs of the work at our very doors. If rightly improved, the advantages which God has placed within our reach would enable us to send forth a much larger number of workers. There is need of vigorous work in our churches. The special message showing the important issues now pending, the duties and dangers of our time, should be presented before them, not in a tame, lifeless manner, “but in demonstration of the Spirit and of power.” Responsibilities must be laid upon the members of the church. The missionary spirit should be awakened as never before, and workers should be appointed as needed, who will act as pastors to the flock, putting forth personal effort to bring the church up to that condition where spiritual life and activity will be seen in all her borders. {5T 723.2}

A bölcs igazgatás hiánya miatt a Battle Creek-i, sőt az egész Michigan államban folyó tevékenységünk messze elmaradt attól, ahova már el kellett volna jutnia. Bár meg kell értenünk a helyzetet és a külföldi hittérítés szükségleteit, ugyanakkor azt is tudnunk kell, hogy közvetlen közelünkben sem állhat meg a munka. Ha helyesen használjuk ki lehetőségeinket, az Isten által elérhetővé tett eszközökkel sokkal több munkást küldhetnénk ki. Erőteljes tevékenységre van szükség a gyülekezeteinkben. Hirdetnünk kell nekik a különleges üzeneteket, amelyek rámutatnak a küszöbönálló fontos kérdésekre, napjaink kötelességeire és veszélyeire – de nem lanyhán és élettelenül, hanem „a lélek és az erő bizonyításával” (I. Kor. 2:4). Kötelességeket kell rónunk a gyülekezetek tagjaira. Fel kell ráznunk bennük a hittérítő lelkületet, mint még soha, és munkásokat kell megbíznunk a szükségleteknek megfelelően, akik a nyáj pásztorai lesznek, akik személyesen igyekeznek olyan állapotba emelni a gyülekezetet, ahol majd lelki élet és tevékenység válik láthatóvá összes határunkon. {5T 723.2}   

Much talent has been lost to the cause because men in responsible positions did not discern it. Their vision was not far-reaching enough to discover that the work was becoming altogether too extended to be carried forward by the workers then engaged. Much, very much, which should have been accomplished is still undone because men have held things in their own hands instead of distributing the work among a larger number and trusting that God would help them in their efforts. They have tried to carry forward all branches of the work, fearing that others would prove less efficient. Their will and judgment have controlled in these various departments, and because of their inability to grasp all the wants of the cause in its different parts, great losses have been sustained. {5T 723.3}

Sok tehetséget veszítünk el az ügy számára, mert a felelős férfiak nem ismerik fel őket. Nem tekintenek elég messzire, hogy észrevegyék: a munka már túlnőtt azon, hogy a régebben foglalkoztatott munkások fejleszteni tudnák. Még mindig nagyon sokan sokat nem végeztünk el abból, amit már el kellett volna végeznünk, mert az idősebb munkások a maguk kezében tartják a vezérfonalat, melyet pedig azóta már több ember között kellett volna szétosztani, majd Istenre hagyatkozni, hogy megsegítse őket igyekezetükben. Maguk akarják fejleszteni a munka összes ágát, attól tartva, hogy mások kevésbé rátermetteknek bizonyulnának. Az ő akaratuk és beállítottságuk uralkodott és uralkodik a különböző osztályokon. Mivel képtelenek megérteni az ügy különféle területeinek hiányait, komoly veszteségek érték a munkát. {5T 723.3}   

The lesson must be learned that when God appoints means for a certain work we are not to lay these aside and then pray and expect that He will work a miracle to supply the lack. If the farmer fails to plow and sow, God does not by a miracle prevent the results of his neglect. Harvesttime finds his fields barren—there is no grain to be reaped, there are no sheaves to be garnered. God provided the seed and the soil, the sun and the rain; and if the husbandman had employed the means that were at his hand, he would have received according to his sowing and his labor. {5T 724.1}

Le kell vonnunk a tanulságot, hogy amikor Isten eszközöket jelöl ki bizonyos munkák elvégzésére, akkor nem szabad azokat félretennünk, azután imádkoznunk, és elvárnunk, hogy az Úr csodával tölti be a hiányt. Ha a gazda nem szánt és nem vet, Isten nem tesz csodát, hogy elejét vegye hanyagsága következményeinek. Az aratás ideje üresen találja majd a mezejét – nem lesz begyűjtésre váró gabona rajta, nem várnak majd keresztek a behordásra. Isten gondoskodott a vetőmagról és a termőtalajról, a napról, az esőről. Ha a gazda igénybe vette volna, ami a rendelkezésre állt, akkor vetése és munkája szerint részesült volna a termésből. {5T 724.1}   

There are great laws that govern the world of nature, and spiritual things are controlled by principles equally certain. The means for an end must be employed if the desired results are to be attained. God has appointed to every man his work according to his ability. It is by education and practice that persons are to be qualified to meet any emergency which may arise, and wise planning is needed to place each one in his proper sphere, that he may obtain an experience which will fit him to bear responsibility. {5T 724.2}

Nagyszerű törvények igazgatják a természet világát, s a lelki dolgokban is ugyanilyen biztos elvek uralkodnak. A cél elérése érdekében fel kell használnunk az eszközöket, ha el akarjuk érni a kívánt eredményt. Isten mindenkinek a képessége szerint osztotta ki feladatát. Nevelés és gyakorlat teszi képessé az embereket, hogy eleget tegyenek bármilyen kényszerhelyzet követelményeinek, és bölcs körültekintéssel kell mindenkit a megfelelő helyre küldenünk, ahol olyan gyakorlatra tehet szert, amely képesíti őt a felelősségteljes állásra. {5T 724.2}   

But while education, training, and the counsel of those of experience are all essential, the workers should be taught that they are not to rely wholly upon any man's judgment. As God's free agents, all should ask wisdom of Him. When the learner depends wholly upon another's thoughts, and goes no further than to accept his plans, he sees only through that man's eyes and is, so far, only an echo of another. God deals with men as responsible beings. He will work by His Spirit through the mind He has put in man, if man will only give Him a chance to work and will recognize His dealings. He designs that each shall use his mind and conscience for himself. He does not intend that one man shall become the shadow of another, uttering only another's sentiments. {5T 724.3}

Bár feltétlenül szükség van a nevelésre, a gyakorlatra és a tapasztaltak tanácsára, tanítsuk meg a munkásokat, hogy mégse hagyatkozzanak teljesen bárki fia véleményére. Mint Isten szabad eszközei, mind Tőle kérjenek bölcsességet. Amikor a tanuló teljesen másnak a gondolkodására támaszkodik, s nem megy tovább a más terveinek elfogadásánál, akkor csak annak az embernek szemén át lát, s ennyiben csak a másik visszhangja. Isten felelős lényként bánik az emberrel. Lelke által, a gondolatokon át hat az emberre, ha az ember lehetőséget ad neki erre és felismeri Isten segítő szándékát. Isten szándéka az, hogy mindenki használja az értelmét és lelkiismeretét. Nem akarja, hogy bárki a másik ember árnyéka legyen, s csak a mások nézeteit ismételgesse. {5T 724.3}   

All should love their brethren and respect and esteem their leaders, but they should not make them their burden bearers. We are not to pour all our difficulties and perplexities into the minds of others, to wear them out. “If any of you lack wisdom, let him ask of God, that giveth to all men liberally, and upbraideth not; and it shall be given him. But let him ask in faith, nothing wavering.” Jesus invites us: “Come unto Me, all ye that labor and are heavy-laden, and I will give you rest. Take My yoke upon you, and learn of Me; for I am meek and lowly in heart: and ye shall find rest unto your souls. For My yoke is easy, and My burden is light.” {5T 725.1}

Mindenki szeresse a testvéreit, tisztelje és becsülje a vezetőit, mégse hárítsa rájuk a saját felelősségét. Nem szabad másik ember fülébe töltenünk összes nehézségeinket és tanácstalanságainkat, hogy őket is csak terheljük velük. „Ha valamelyiktek bölcsességre szorul, kérjen Istentől, aki mindenkinek bőven, szemrehányó szavak nélkül ad, és meg is kapja, csak bizalommal kérjen és csöppet se kételkedjék.” (Jak. 1:5) Krisztus meghív: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve: Én felüdítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat találtok lelketeknek. Az én igám édes, az én terhem könnyű.” (Mt. 11:28–30) {5T 725.1}   

The foundation of Christianity is Christ our righteousness. Men are individually accountable to God, and each must act as God moves upon him, not as he is moved by the mind of another; for if this manner of labor is pursued, souls cannot be impressed and directed by the Spirit of the great I am. They will be kept under a restraint which allows no freedom of action or of choice. {5T 725.2}

A kereszténység alapja Krisztus. Ő a mi igazságos cselekedetünk. Az emberek egyénenként felelősek Istennek, s mindnek azt kell tennie, amire Isten serkenti, nem pedig ahogy a másik ember irányítja. Mert ha ezt a módszert folytatjuk, akkor az örökkévaló VAGYOK Lelke nem tud hatni rájuk, nem tudja irányítani őket. Korlátozás alatt lesznek, ami nem nyújt teret a szabad választásnak. {5T 725.2}   

It is not the will of God that His people in Battle Creek should remain in their present condition of coldness and inaction until by some mighty miracle-working power the church shall be aroused to life and activity. If we would be wise, and use diligently, prayerfully, and thankfully the means whereby light and blessing are to come to God's people, then no power upon earth would be able to withhold these gifts from us. But if we refuse God's means we need not look for Him to work a miracle to give us light and vigor and power, for this will never be done. {5T 725.3}

Nem Isten terve az, hogy Battle Creek népe jelenlegi hűvös és tétlen állapotában maradjon mindaddig, míg csak valamilyen elsöprő, csodatevő erő által életre és tettekre kel a gyülekezet. Ha bölcsek lennénk, és serényen, imával, hálásan használnánk az eszközöket, melyeken át világosságnak és áldásnak kell Isten népére áradnia, akkor semmi földi hatalom sem tudná visszatartani tőlünk ezeket az ajándékokat. De ha visszautasítjuk Isten eszközeit, akkor ne várjuk Tőle, hogy csoda útján nyújtson nekünk világosságot, életerőt, hatalmat, mert ez soha be nem következik. {5T 725.3}   

The Lord has shown me that men in responsible positions are standing directly in the way of His work because they think the work must be done and the blessing must come in a certain way, and they will not recognize that which comes in any other way. My brethren, may the Lord place this matter before you as it is. God does not work as men plan, or as they wish; He “moves in a mysterious way His wonders to perform.” Why reject the Lord's methods of working, because they do not coincide with our ideas? God has His appointed channels of light, but these are not necessarily the minds of any particular set of men. When all shall take their appointed place in God's work, earnestly seeking wisdom and guidance from Him, then a great advance will have been made toward letting light shine upon the world. When men shall cease to place themselves in the way, God will work among us as never before. {5T 726.1}

Az Úr tudomásomra adta, hogy felelős állásokat betöltő férfiak állják el munkája útját, mert azt képzelik, hogy egy bizonyos módon kell végeznünk a munkát és kapnunk az áldást, ezért nem hajlandók felismerni semmit, ami másképp jött. Testvéreim, bárcsak úgy tárná elétek az Úr ezt az ügyet, amint van. Isten nem úgy tevékenykedik, ahogyan az emberek terveznek, vagy ahogy az emberek szeretnék. Isten számunkra titokzatos úton viszi véghez csodáit. Miért is vetnénk el az Úr munkamódszereit, csak mert nem egyeznek meg a mi elképzeléseinkkel? Isten elrendelte a világosság közvetítőit, de ezek nem egyetlen embercsoportot jelentenek. Amikor Isten művében mindenki betölti kijelölt helyét, s komolyan keresi az Úrtól jövő bölcsességet és irányítást, akkor már hatalmas lépést tettünk afelé, hogy fényt engedjünk ragyogni a világra, s Isten úgy fog tevékenykedni köztünk, mint még soha. {5T 726.1}   

While extensive plans should be laid, great care must be taken that the work in each branch of the cause be harmoniously united with that in every other branch, thus making a perfect whole. But too often it has been the reverse of this; and, as the result, the work has been defective. One man who has the oversight of a certain branch of the work magnifies his responsibilities until, in his estimation, that one department is above every other. When this narrow view is taken, a strong influence is exerted to lead others to see the matter in the same light. This is human nature, but it is not the spirit of Christ. Just in proportion as this policy is followed, Christ is crowded out of the work, and self appears prominent. {5T 726.2}

Bár átfogó terveket kell lefektetnünk, mégis nagyon ügyeljünk, hogy a munka minden területe összhangban legyen egymással, tökéletes egészet alkotva. Túl gyakran mégis ennek ellenkezője történik, ezért hibás a munka. Egyetlen ember, aki valamelyik ágazat felügyeletét kapta, addig növeli felelősségeit, amíg véleménye szerint az ő osztálya áll mindenekfelett. Amikor ilyen szűklátókörűség üti fel a fejét, az azt eredményezheti, hogy a többiek is ugyanilyen szemszögből nézzék a dolgokat. Az ember természete ilyen, de ez semmi esetre sem Krisztus lelkülete. Pontosan annyira szorítjuk ki Krisztust a munkából, amennyire ezt a lelkületet követjük. {5T 726.2}   

The principles that should actuate us as workers in God's cause are laid down by the apostle Paul. He says: “We are laborers together with God.” “Whatsoever ye do, do it heartily, as to the Lord, and not unto men.” And Peter exhorts the believers: “As every man hath received the gift, even so minister the same one to another, as good stewards of the manifold grace of God. If any man speak, let him speak as the oracles of God; if any man minister, let him do it as of the ability which God giveth: that God in all things may be glorified through Jesus Christ.” {5T 726.3}

Pál apostol írja le, milyen elveknek kell vezetnie Isten ügyének munkásait: „Isten munkatársai vagyunk.” (I. Kor. 3:9) „Bármit tesztek, lélekkel tegyétek, az Úrnak tegyétek, nem embereknek.” (Kol. 3:23) Péter is inti a hívőket: „Szolgáljatok egymásnak azzal a kegyelmi ajándékkal, amit ki-ki nyert, mint Isten sokféle kegyelmének hű követői. Ha valaki beszél, mintegy Isten szavával szóljon, ha valaki szolgál, tegye azt azzal az erővel, amit Isten juttatott, hogy Jézus Krisztus által mindenben megdicsőüljön az Isten.” (I. Pt. 4:10–11) {5T 726.3}   

When these principles control our hearts, we shall realize that the work is God's, not ours; that He has the same care for every part of the great whole. When Christ and His glory are made first and love of self is swallowed up in love for souls for whom Christ died, then no worker will be so entirely absorbed in one branch of the cause as to lose sight of the importance of every other. It is selfishness which leads persons to think that the particular part of the work in which they are engaged is the most important of all. {5T 727.1}

Amikor majd ezek az elvek uralják a szívünket, akkor megértjük, hogy a munka Istené, nem pedig a miénk; hogy Ő egyformán gondoskodik a nagyszerű egész minden egyes részéről. Amikor Krisztust és dicsőségét tekintjük elsőnek, s önszeretetünket elnyeli az azok iránti szeretet, akikért Krisztus meghalt, akkor senki sem merül bele annyira a munka egyetlen területébe, hogy szem elől veszítené a többi ágazat fontosságát. Önzés veszi rá az embert, hogy azt képzelje, az a legfontosabb, amit ő tesz. {5T 727.1}   

It is selfishness also that prompts the feeling, on the part of workers, that their judgment must be the most reliable and their methods of labor the best or that it is their privilege in any way to bind the conscience of another. Such was the spirit of the Jewish leaders in Christ's day. In their self-exaltation the priests and rabbis brought in such rigid rules and so many forms and ceremonies as to divert the minds of the people from God and leave Him no chance to work for them. Thus His mercy and love were lost sight of. My brethren, do not follow in the same path. Let the minds of the people be directed to God. Leave Him a chance to work for those who love Him. Do not impose upon the people rules and regulations, which, if followed, would leave them as destitute of the Spirit of God as were the hills of Gilboa of dew or rain. {5T 727.2}

Az is önzés, ha valaki azt képzeli, hogy az ő vélekedése a legmegbízhatóbb, munkamódszere a legkitűnőbb, vagy hogy előjoga lenne megítélni bárki lelkiismeretét. Ilyen volt Krisztus napjaiban a zsidó vezetők lelkülete. A papok a maguk dicsőítésétől sarkallva olyan merev szabályokat vezettek be és annyi szertartást, hogy elterelték a nép gondolatait Istenről, s nem adtak nekik lehetőséget, hogy az Úr fáradozzék értük. Így szem elől veszítették Isten könyörületét és jóságát. Testvéreim, ne járjatok ugyanazon az úton! Tereljétek Istenre az emberek gondolatait! Adjatok az Úrnak alkalmat, hogy fáradozzék azokért, akik szeretik Őt. Ne kényszerítsetek az emberekre olyan szabályokat, amelyeket ha követnek, híjával lesznek Isten Lelkének, mint Gilboa hegyei voltak a harmatnak és esőnek. {5T 727.2}   

There is a deplorable lack of spirituality among our people. A great work must be done for them before they can become what Christ designed they should be—the light of the world. For years I have felt deep anguish of soul as the Lord has presented before me the want in our churches of Jesus and His love. There has been a spirit of self-sufficiency and a disposition to strive for position and supremacy. I have seen that self-glorification was becoming common among Seventh-day Adventists and that unless the pride of man should be abased and Christ exalted we should, as a people, be in no better condition to receive Christ at His second advent than were the Jewish people to receive Him at His first advent. {5T 727.3}

Népünk köréből siralmasan hiányzik a lelkiség. Komoly munkát kell elvégezni értük, mielőtt azzá lennének, amivé Krisztus akarja őket tenni – a világ világosságává. Évek óta mélységes lelki fájdalom kínoz, mert az Úr megmutatta nekem, hogy gyülekezeteinkből hiányzik Jézus és az Ő szeretete. Az önelégültség lelkülete uralkodott el, és a tülekedés a hívek között, hogy tekintélyes állásokra és elsőbbségre tegyenek szert. Láttam, hogy az öndicsőítés válik általánossá a gyülekezetben, és ha le nem törjük az ember büszkeségét, és Krisztust nem dicsőítjük helyette, akkor népünk nincs jobb állapotban, hogy fogadja Krisztus második eljövetelét, mint a zsidók voltak az Üdvözítő első eljövetelekor. {5T 727.3}   

Jews were looking for the Messiah; but He did not come as they had predicted that He would, and if He were accepted as the Promised One, their learned teachers would be forced to acknowledge that they had erred. These leaders had separated themselves from God, and Satan worked upon their minds to lead them to reject the Saviour. Rather than yield their pride of opinion, they closed their eyes to all the evidences of His Messiahship, and they not only rejected the message of salvation themselves, but they steeled the hearts of the people against Jesus. Their history should be a solemn warning to us. We need never expect that when the Lord has light for His people, Satan will stand calmly by and make no effort to prevent them from receiving it. He will work upon minds to excite distrust and jealousy and unbelief. Let us beware that we do not refuse the light God sends, because it does not come in a way to please us. Let not God's blessing be turned away from us because we know not the time of our visitation. If there are any who do not see and accept the light themselves, let them not stand in the way of others. Let it not be said of this highly favored people, as of the Jews when the good news of the kingdom was preached to them: “Ye entered not in yourselves, and them that were entering in ye hindered.” {5T 728.1}

A zsidók is várták ugyan a Messiást, de nem úgy jött, ahogyan ők kívánták. Ha elfogadták volna a megígért felkentnek, művelt vezetőik kénytelenek lettek volna beismerni, hogy tévedtek. Ezek a vezetők elszakították magukat Istentől, és Sátán úgy megdolgozta gondolkozásukat, hogy elvetették az Üdvözítőt. Inkább behunyták szemüket messiási voltának bizonyítékai előtt, mintsem feladják véleményük büszkeségét. Nemcsak a maguk üdvösségének üzenetét vetették el, hanem a nép szívét is megkeményítették Jézus ellen. Történetük legyen komoly figyelmeztetés a számunkra. Soha ne várjuk el, hogy amikor az Úr világosságot ad népének, az ellenfél nyugodtan félrehúzódjék s ne igyekezzék megakadályozni a fény elfogadását. Bizalmatlanságot, féltékenységet és hitetlenséget szít. Vigyázzunk, vissza ne utasítsuk a küldött fényt, csak mert nem kedvünk szerint jött! Ne fordítsuk el magunktól Isten áldásait, mert nem ismerjük meglátogatásunk óráját. Mások útjába se álljunk. Ne mondhassák el erről a nagyon kitüntetett népről, mint a zsidókról: „Magatok nem mentek be, az oda igyekvőket pedig visszatartjátok.” (Lk. 11:52) {5T 728.1}   

We are taught in God's word that this is the time, above all others, when we may look for light from heaven. It is now that we are to expect a refreshing from the presence of the Lord. We should watch for the movings of God's providence as the army of Israel watched for “the sound of a going in the tops of the mulberry trees”—the appointed signal that heaven would work for them. {5T 728.2}

Isten szava arra tanít minket, hogy most jött el az idő, amikor mennyei fényt várhatunk. Most van az a nap, amikor felfrissülést kell várnunk az Úr jelenlététől. Figyelnünk kell Isten gondviselésének indíttatásaira, amint Izraelnek is figyelnie kellett „a lépések zajára a fák tetején” – a meghatározott jelre, hogy a menny fáradozik értünk. {5T 728.2}   

God cannot glorify His name through His people while they are leaning upon man and making flesh their arm. Their present state of weakness will continue until Christ alone shall be exalted; until, with John the Baptist, they shall say from a humble and reverent heart: “He must increase, but I must decrease.” Words have been given me to speak to the people of God: “Lift Him up, the Man of Calvary. Let humanity stand back, that all may behold Him in whom their hopes of eternal life are centered. Says the prophet Isaiah: ‘Unto us a Child is born, unto us a Son is given: and the government shall be upon His shoulder: and His name shall be called Wonderful, Counselor, The mighty God, The everlasting Father, The Prince of Peace.’ Let the church and the world look upon their Redeemer. Let every voice proclaim with John: ‘Behold the Lamb of God, which taketh away the sin of the world.’” {5T 729.1}

Isten nem tud dicsőséget szerezni nevének népe által, amíg emberekre támaszkodnak, emberekben bíznak. Jelenlegi gyenge állapotuk mindaddig folytatódik, míg nem Krisztust dicsőítik kizárólag, míg alázatosan és tisztelettel el nem mondják Keresztelő Jánossal: „Neki növekednie kell, nekem kisebbednem.” (Jn. 3:30) Szavakat bíztak rám, hogy szóljam Isten népének: dicsőítsétek őt, a Golgota Jézusát! Ami emberi, húzódjék háttérbe, hogy mindenki Őt láthassa, akiben örök reményünk van. Ésaiás kijelentette: „Gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az Ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: csodálatos, tanácsadó, erős Isten, örök Atya, béke fejedelme.” (Ésa. 9:6) A gyülekezet és a világ tekintsen hát fel az Üdvözítőre. Hadd kiáltsa minden hang Jánossal: „Nézzétek Isten bárányát, Ő veszi el a világ bűnét!” (Jn. 1:29) {5T 729.1}   

It is to the thirsting soul that the fountain of living waters is open. God declares: “I will pour water upon him that is thirsty, and floods upon the dry ground.” To souls that are earnestly seeking for light and that accept with gladness every ray of divine illumination from His holy word, to such alone light will be given. It is through these souls that God will reveal that light and power which will lighten the whole earth with His glory. {5T 729.2}

Az élő vizek forrása nyitva áll a szomjas lélek előtt. Isten kijelenti: „Elárasztom vízzel a tikkadt mezőt, és bővizű patakokkal a kiaszott földet.” (Ésa. 44:3) Csakis azoknak nyújt világosságot, akik keresik azt, és akik örömmel fogadják szent Igéjéből a világosság minden egyes sugarát. Isten ezeken az embereken keresztül nyilatkoztatja ki a hatalmat, amely majd az egész Földet beragyogja dicsőségével. {5T 729.2}   

***** {5T 729}

***** {5T 729}