× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, vagy nincs lektorálva.

Chapter 76—A Letter

Egy levél

Dear Brother O, {5T 621}

Kedves O. testvér! {5T 621}   

I have received your letter, and need not express to you the sadness of my heart at the very sudden turn you have recently taken. As I review your past history I call to mind your experience in Colorado, your reflections while upon that rock where descent seemed impossible, and your subsequent partial recovery to the faith, your temptations through false and ambitious hopes to become greater away from our people than with them, your disappointment, your praiseworthy course of remaining silent, the prayers and sympathies of God's people that were ascending to heaven in your behalf, and my constant pleadings: “Do not let him alone, but make efforts to save him. He is ensnared; he has lost his hold upon God.” {5T 621.2}

Megkaptam leveledet. Magad is tudod, mennyire elszomorított az a hirtelen fordulat, amit tettél. Amikor előző életedre gondolok, eszembe jut kolorádói tapasztalatod, mérlegelésed, amikor pedig még azon a sziklán álltál, amelyet lehetetlennek látszott elhagyni. Majd későbbi részleges visszatérésed a hithez. Kísértéseidre gondolok, amikor azok a hamis és nagyravágyó remények csábítottak, hogy híresebb ember lehetsz, ha elszakadsz népünktől, mint ha velünk maradsz. Csalódásodra, majd dicséretre méltó hallgatásodra. Isten népének szeretetére és imáira, amelyek érted a mennybe szálltak, s az én folytonos kérleléseimre: „Ne hagyjátok magára, hanem igyekezzetek megmenteni őt. Hiszen csak csapdába esett, elengedte Isten kezét.” {5T 621.2}   

I remember the last time I rode out with your wife before she died. Her burden was for you and her children. She said she trembled for the future because of her children and the skepticism of her husband. “If I should die,” she said, “and he should give up the faith and lead my children to give up the Sabbath, how terrible it would be after he has received so great light and so many evidences! For this reason I have clung to life. He has not that deep, inwrought work in the soul that will anchor him when temptations come. O Sister White, it is for the souls of my husband and children that I have clung to life. And I want to tell you right here that I am heartily sorry that I did not receive in a different spirit the testimony given me and my husband. I see now that the message to us was just what we needed; and had we accepted it, it would have placed us both in a better, far better, position spiritually than we have been in for some time. We were both proud in spirit, and since that time I have felt like shunning you; for I thought you had no faith or confidence in us. But during the last few months this has all disappeared, and I have felt the same confidence, the same close sympathy and love for you that I have had in my past life; but I know my husband does not feel thus, and it is of but little use for me to talk these things over with him. I am too weak to set matters before him as they are in my mind, and he is too firm in his ideas and feelings; but I wanted to tell you that I have implicit faith in the Testimonies and in your work, and have long been wishing for an opportunity to tell you this, and I shall now feel free. Will you forgive me for my feelings and words against you? I have grieved the Spirit of God and sometimes have felt that He had forsaken me; but I do not now have these feelings, neither have I had them for some time. I never realized the danger of talking unbelief as I have for a few weeks past. I fear greatly for my husband, for he expresses unbelief; and I fear he will give up all and become an infidel. Oh, how I wish I could help him!” {5T 621.3}

Eszembe jut, amikor halála előtt utoljára kocsiztam ki feleségeddel. A te jövőd és gyermekeitek jövője foglalkoztatta, ezért volt nehéz a szíve. Azt mondta, retteg gyermekeitekért és hitetlenséged miatt: „Ha meghalnék, és férjem elhagyná a hitet, s gyermekeinket a szombat feladására vinné, milyen borzasztó is lenne ez, miután annyi világosságot, annyi bizonyítékot kapott! Ezért is kapaszkodtam eddig az életbe. Férjem nem él olyan lelki életet, amely horgonya lenne a viharok idején. Ó, White testvérnő! Férjem és gyermekeim lelki üdvéért ragaszkodtam eddig az életemhez. S megvallom neked, hogy szívem mélyéből bánkódom, amiért nem fogadtam más lelkülettel a férjemnek és nekem adott bizonyságtételedet. Most már belátom, hogy pontosan azt az üzenetet kaptuk, amire szükségünk volt. S ha megszívleltük volna, mindkettőnk élete jó irányba változhatott volna. Kevélyek voltunk. Még találkozni sem szerettem veled azóta, mert azt gondoltam, hogy nem bízol többé bennünk. De az elmúlt néhány hónap alatt mindez elmúlt, s ugyanúgy bízom benned, közeli barátomnak érezlek, és szeretlek, mint azelőtt. A férjem azonban másképp gondolkodik. Ezért nincs sok értelme, hogy vele beszéljem meg ezeket az ügyeket. Nem vagyok elég erős ahhoz, hogy minden gondolatomat elmondjam neki, ő pedig túlságosan is ragaszkodik az elképzeléseihez és érzéseihez. Mégis tudatni akartam veled, hogy feltétlenül megbízom bizonyságtételeidben és tevékenységedben. Régóta szerettem volna már beszélni veled, elmondani ezeket, hogy ne terheljenek többé engem. Bocsáss meg, amiért rosszat gondoltam és szóltam rólad! Megszomorítottam Isten Lelkét, s olykor azt gondoltam, hogy magamra hagyott. Ezektől a rossz gondolatoktól később megszabadultam. Azelőtt soha nem is képzeltem, hogy ennyire veszélyes lenne hitetlenül beszélni! Nagyon féltem a férjemet, mert a hitetlenségét kifejezésre juttatja. Attól tartok, hogy fel fog adni mindent, és hitetlenné válik. Bárcsak segíteni tudnék rajta!” {5T 621.3}   

Brother O, when you told me that your wife died disbelieving the Testimonies, I did not contradict you; but I thought you did not tell me the truth. I afterward decided that you were greatly in the dark, for I have a letter which she sent me saying that she had the fullest confidence in the Testimonies and knew them to be true in regard to you and to herself. I attended the camp meeting in -----, and you were present. You then had an experience that would have proved of lasting value to you if you had remained humble before God as at that time. You then humbled your heart and upon your knees asked me to forgive you for the things you had said about me and my work. You said: “You have no idea how mean I have talked about you.” I assured you I would just as freely forgive you as I hoped Jesus would forgive me my sins and errors. You stated there in the presence of several that you had said many things to my injury; all of which I assured you I freely forgave you, for it was not against me. None of these things were against me; I was only a servant bearing the message God gave me. It was not I personally that you were arrayed against; it was the message that God sent to you through the humble instrument. It was Christ that you injured, not I. “I do not want you,” I said, “to confess to me. Make all straight between your soul and God, and all will be right between you and me.” Some expressions that were written to you, you had taken in altogether too strong a light. And after reading them carefully again, you said they did not appear to you as they had, and everything was reconciled. You stated after this interview that you felt you had never before known what conversion was, but that you had been born again, converted for the first time. You could say you loved your brethren, your heart was light and happy; you saw the sacredness of the work as you had never seen it before; and your letters expressed the deep change wrought in you by the Spirit of God. {5T 622.1}

O. testvér, amikor azt állítottad, hogy a feleséged még halálos betegen sem hitt a bizonyságtételekben, nem mondtam ellent neked. Azt hittem, nem mondasz igazat. Később arra a következtetésre jutottam, hogy sok mindenről egyszerűen nem tudsz. Mert itt van a kezemben feleséged levele, amelyben azt írja, hogy teljesen megbízik a bizonyságtételekben, s tudja, hogy nektek is csak az igazat írtam meg. A tábori összejöveteleken olyan tapasztalatban részesültél, amely tartós érték lett volna számodra, ha továbbra is alázatosan jársz Isten előtt. Akkor megalázkodtál, és bocsánatot kértél tőlem, amiért rosszat mondtál rólam és munkámról. Így szóltál: „Fogalmad sincs, milyen rosszindulattal beszéltem rólad.” Azt feleltem, hogy ugyanúgy megbocsátok neked, amint remélem, hogy Jézus megbocsátja az én bűneimet és tévedéseimet. Többek előtt kijelentetted, hogy sok mindent mondtál ellenem; azt válaszoltam, hogy mindent szívesen megbocsátok, de nem ellenem szóltál. Semmi sem ellenem történt, én csak szolga vagyok, aki közvetíti Isten üzenetét. Isten üzenete ellen lázadtatok, amelyet a szerény eszköz hozott. Krisztust bántottátok meg, nem engem. Azt mondtam, „ne nekem valld be bűneidet, hanem rendezz mindent Istennel, s akkor úgyis rendben lesz minden közted és köztem is”. Néhány neked írt szót nagyon is eltúlozva fogtál fel, de amikor újra elolvastad, azt mondtad, hogy most már jobban érted, és szívedbe visszatért a béke. E beszélgetés után mondtad azt, hogy azelőtt nem tudtad, mit is jelent a megtérés, de most újjászülettél, első ízben tértél meg. Igazán elmondhatod, hogy szereted testvéreidet, semmi sem nehezíti a szívedet, és boldog vagy. Megértetted, mint soha azelőtt, hogy Isten ügye, a mi munkánk szent. Leveledből is kiviláglott a mélységes változás, amelyet Isten Lelke végzett a szívedben. {5T 622.1}   

And yet I knew that you would be brought over the ground again and tested on the very points where you had failed before. Thus the Lord did for the children of Israel; thus He has done with His people in all ages. He will prove them where they have formerly failed; He will try them, and if they fail under the trial the second time, He will bring them around to the same test again. {5T 623.1}

De már akkor is tudtam, hogy Isten majd ugyanerre a pontra vezet viszsza. Ugyanazokban tesz próbára, ahol elbuktál. Így tett Izrael gyermekeivel is, így tesz népével minden időben. Ott vizsgáztatja őket, ahol előzőleg kudarcot vallottak. Próbára teszi őket, és ha másodszor is elbuknak, újra ugyanazon vizsga elé állítja őket. {5T 623.1}   

My heart aches every time I think of you; my soul is sad indeed. Every soul is precious, because it has been purchased by the precious blood of Jesus Christ. I sometimes think that we do not place anything like a correct value upon the purchase of the blood of Jesus—the redemption of the soul. When I consider the infinite price paid for the redemption of individual souls, I think: “What if that soul is finally lost? What if he refuses to be a learner in the school of Christ and fails to practice meekness and lowliness, and will not wear the yoke of Christ?” This, my brother, has been your greatest failure. If you had taken less counsel of yourself and made Jesus your counselor you would now be strong in grace and in the knowledge of Jesus Christ. You have not yoked up with Christ; you have not been imbued with His Spirit. Oh, how much you need the divine mold upon your character! {5T 623.2}

Valahányszor rád gondolok, mindig megsajdul a szívem, nagyon szomorú vagyok. Minden ember értékes, mert Jézus Krisztus értékes vére váltotta meg őket. Olykor arra gondolok, hogy megközelítőleg sem becsüljük meg Jézus vérének megvásároltjait – az emberek megváltását. Amikor a megvásárlásunkért fizetett végtelen árra gondolok, ez jut eszembe: Mi lesz, ha ez az ember végül is elvész? Mi lesz, ha nem hajlandó Krisztus iskolájában tanulni? Mi történik, ha nem gyakorolja a szelídséget és az alázatosszívűséget, ha nem veszi magára Krisztus igáját? Ez, testvérem, a te legsúlyosabb mulasztásod is! Ha kevésbé hallgattál volna önmagadra, ha Krisztust tetted volna meg tanácsadóul, akkor most erős lennél a kegyességben és Jézus Krisztus ismeretében. Nem húzod az igát Krisztussal, nem az Ő lelkülete itat át. Mennyire szükséged volna jellemépítésedhez az Isten által nyújtott segítségre! {5T 623.2}   

We have much to answer for, considering our superior advantages and knowing that we must be judged by the light and privileges the Lord has granted us. We cannot plead that we are less favored with light than that people who have been for ages an astonishment and a reproach to the world. We cannot expect judgment to be given in our favor because, like Capernaum, we have been exalted to heaven. The Lord has wrought for His commandment-keeping people. The light that has reflected to us from heaven was not granted to Sodom and Gomorrah, or they might have remained unto this day; and if the mighty works and knowledge and grace which have been manifested to this people had been made known to the nations in darkness, we know not how far in advance of this people they might now be. We cannot determine how much more tolerable it would be for them in the day of judgment than for those who have had the clear light of truth shining upon them as you have had, but through some inexplainable cause have turned from the holy commandment delivered to them. We can only point to your case with sorrow, as a beacon of warning. “Let him that thinketh he standeth take heed lest he fall.” The Lord seeth not as man seeth. His thoughts and ways are not what blind, selfish men believe they are or wish them to be. The Lord looks on the heart and works in and with His creatures to will and to do whatever He commands or requires of them, unless they reject His counsel and refuse to be obedient to His commandments. {5T 624.1}

Sok mindenért felelősek vagyunk, mert sok kiváltságban részesültünk. Tudjuk, hogy aszerint a világosság szerint ítélnek majd meg bennünket, amelyet az Úr adott nekünk. Nem hivatkozhatunk arra, hogy kevesebb világossággal tüntetett ki minket, mint azt a népet, amely hosszú időn át gyalázat és gúny tárgya volt a világon. Nem várhatunk el elnéző ítéletet, mert – akár Kapernaum – mi is az égig emelkedtünk. Az Úr fáradozott parancsolattartó népéért. Szodoma és Gomora nem nyertek annyi mennyei fényt, mint mi, mert akkor talán a mai napig is fennmaradtak volna. S ha a csodálatos tetteket, ismeretét és a népe iránt tanúsított kegyelmet, azoknak a nemzeteknek adta volna, amelyek sötétben élnek, el sem képzeljük, mennyire népünk előtt járnának már. Nem tudjuk, mennyivel tűrhetőbb lenne sorsuk az ítélet napján, mint azoknak, akikre az igazság tiszta világossága ragyogott, mint rád is, de valamilyen érthetetlen ok miatt elfordultak a kézbesített szent parancstól. Csak sajnálkozva tudok esetedre mutatni, mint figyelmeztető jelzőtűzre. „Aki áll, vigyázzon, hogy el ne essék.” (I. Kor. 10:12) Az Úr nem az ember szemével néz. Nem azt gondolja, nem azt teszi, mint amit a vak, önző ember képzel vagy szeretne. Az Úr a szívet nézi, Ő műveli teremtményeiben mind az akaratot, mind a véghezvitelt, ahhoz, amit parancsol vagy elvár tőlük, hacsak vissza nem utasítják tanácsait, és hogy engedelmeskedjenek a parancsainak. {5T 624.1}   

The greater part of your life has been employed in presenting doctrines which, during the last part of your life, you will repudiate and condemn. Which is the genuine work? which is the false? Can we trust to your judgment? can we rely upon your interpretation of the Scriptures? We cannot. We would be in danger of being misled. You cannot now or at any future period of your life feel that your feet are standing on solid rock. I have been unable to keep from thinking of your future. The truth to me is a living reality. I know it to be truth. The word of God is sure. “To the law and to the testimony: if they speak not according to this word, it is because there is no light in them.” Will your light go out in darkness? {5T 625.1}

Életed javarészét arra fordítottad, hogy olyan tanításokat terjessz, amelyeket életed végén visszavonsz majd és elítélsz. Melyik az igazi, melyik a hamis? Megbízhatunk-e a véleményedben? Támaszkodhatunk-e arra, ahogyan a Szentírást magyarázod? Semmi esetre sem, mert az a veszély fenyegetne bennünket, hogy félrevezetsz. Nem lehetsz biztos abban sem most, sem életed későbbi szakaszán, hogy szilárd sziklán állsz-e. Nem tudok nem gondolni a jövődre. Nekem az igazság élő valóság. Tudom, hogy ez az igazság. „Vissza a tanításhoz és a kinyilatkoztatáshoz! Aki nem ezt mondja, annak nincs világossága.” (Ésa. 8:20) Ki fog-e hunyni világosságod a sötétségben? {5T 625.1}   

I am writing out more fully the volume of Great Controversy containing the history of the fall of Satan and the introduction of sin into our world; and I can have a more vivid sense of this great controversy between Christ, the Prince of light, and Satan, the prince of darkness, than I have ever had before. As I see the various devices of Satan to compass the ruin of erring man, and make him like himself, a transgressor of God's holy law, I would that angels of God could come to earth and present this matter in its great importance. Then I feel so intensely for souls who are willfully departing from light and knowledge and obedience to God's holy law. As Adam and Eve believed the lie of Satan, “Ye shall be as gods,” so these souls hope through disobedience to rise to greater heights, to gain some flattering position. I am so anxious that, while others are sleeping, I spend hours in prayer that God will work in mighty power to break the fatal deception upon human minds and lead them in simplicity to the cross of Calvary. Then I quiet myself with the thought that all these souls are purchased by the blood of the Lord Jesus. We may have love for these souls, but Calvary testifies how God loves them. This work is not ours, but the Lord's. We are only the instruments in His hands to do His will, not our own. We look at those who are doing despite to the Spirit of grace, and tremble for them. We feel sorry, and are disappointed, that they prove untrue to God and the truth; but we feel a deeper sorrow as we think of Jesus, who has purchased them with His own blood. We would give all our possessions to save one, but find we cannot do this. We would give life itself to save one soul unto life eternal, but even this sacrifice would not do the work. The one great sacrifice has been made in the life, the mission, and the death of Jesus Christ. Oh, that minds would contemplate the greatness of that sacrifice! Then might they be better able to comprehend the greatness of salvation. {5T 625.2}

Most bővítem A nagy küzdelem kötetét, benne a fontos témák: Sátán bukásának története s a bűn betörése világunkba. Élénkebben előttem van most Krisztus, a világosság fejedelme és Sátán, a sötétség fejedelme közt folyó küzdelem, mint valaha. Amint magam előtt látom az ellenség különféle mesterkedéseit, hogy romlásba döntse a tévelygő embereket, s azzá tegye őket, ami ő maga – Isten törvényének megrontója –, akkor szeretném, ha Isten angyalai szállnának le a Földre, s ők hirdetnék ezt a fontos igazságot. Fáj a lelkem azokért, akik szándékosan hátat fordítanak a világosságnak, a tudásnak és az Isten törvényei iránti engedelmességnek. Ádám és Éva hittek Sátán hazugságának – „olyanok lesztek, mint az Isten” –, s ugyanúgy ezek az emberek is azt remélik, hogy az engedetlenséggel magasabbra hághatnak, valamilyen, a hiúságuknak hízelgő helyet foglalhatnak el. Annyira aggódom, hogy míg a többiek alszanak, órákat töltök el imával, hogy Isten hatalma tegyen valamit, hogy megtörje a végzetes csalást az emberek gondolkodásán, s hogy vezesse őket – hiúságoktól mentesen – a Golgota keresztjéhez. Majd azzal csitítom magam, hogy mindőjüket megvásárolta az Úr Jézus vére. Mi talán szeretjük ezeket az embereket, a Golgota mégis bizonyítja, hogy mennyivel jobban szereti őket Isten. Ez nem a mi ügyünk, hanem az Úré. Mi csak eszközök vagyunk a kezében, hogy az Ő akaratát vigyük véghez, nem a miénket. Látjuk azokat, akik dacolnak a kegyelem Lelkével, s reszketünk értük. Szánakozunk és csalódottak vagyunk, amiért hűtlenek Isten és az igazság iránt. De még szomorúbbak leszünk, ha Jézusra gondolunk, aki a maga vérével vette meg őket. Odaadnánk mindenünket, hogy megmentsünk egyet, de képtelenek vagyunk. Feláldoznánk még életünket is, hogy megmentsünk valakit az örök életre, de még ez sem felelne meg a követelménynek. Jézus Krisztus hozta meg a végtelen nagy áldozatot az életével, küldetésével, halálával. Bárcsak az emberek elgondolkodnának annak az áldozatnak a nagyságán! Akkor jobban megértenék az üdvösség fontosságát! {5T 625.2}   

And now, Brother O, you who have had so great light, such an abundance of evidence of Bible truth, go not onward and upward with those who will triumph with the truth at last. You now take the side of the first great rebel, to make void the law of God; and he will lead others in the same path of transgression of God's holy law, to ridicule our faith. When the judgment shall sit, and everyone shall be judged out of those things written in the books, how will your case then appear? You will look on this one and that one who would have walked in the way of God's commandments if you had not surrounded them with the atmosphere of unbelief, if you had not perverted the Scriptures by misinterpreting their meaning, and led them away from strict obedience to God's holy law. Can you then look on these countenances with pleasure? You will hear the voice of the great Judge saying: “Who hath required this at your hand?” {5T 626.1}

O. testvér, te mégis, akinek pedig annyi világosság, a Biblia bizonyítékainak akkora bősége jutott, nem előre mész, nem haladsz felfelé azokkal, akik majd az igazság által végül is diadalmaskodni fognak. Az őslázadó oldalára álltál, hogy semmissé tedd Isten törvényét. Az ellenfél majd másokat is az Isten szent törvénye iránti engedetlenség ösvényére vezet, hogy nevetségessé tegye a hitünket. Amikor mindenkit a könyvek alapján ítélnek meg, hogyan is áll akkor majd az ügyed? Látni fogod ezt is, azt is, akik Isten parancsai útját járták volna, ha nem veszed körül őket a hitetlenség légkörével, ha félremagyarázással meg nem rontod a Szentírás jelentését, ha nem vezeted el őket az Isten szent törvénye iránti szigorú engedelmességtől. Elégedetten tudsz-e majd a szemük közé nézni? Hallani fogod a mindenható Bíró hangját: Ki kért meg erre? {5T 626.1}   

Your present wife has had no deep religious experience in self-denial, in self-sacrifice, in communion with God, in belief of the truth. She would easily be led from obedience to God to transgression. Your children will follow where their father leads the way; and unless some special providence shall rescue them, their disobedience and transgression will be laid upon your soul. The Judge of all the earth confronts you with that holy law of whose claims you are not ignorant. Your character and the characters of your wife and of your children are judged by that holy standard of righteousness. You have led them to transgress, and their ruin the holy law of God charges upon you. Through various devices, with which Satan is fully acquainted, you have worked for time and for eternity, trying to make others believe you an honest man in leaving the light of truth. Are you so? No, no. It is a deception, a terrible deception. What can you answer to God in that day? You will then have a terrible dread and fear of your Creator. You will try to frame some excuse for your course, but every thing will seem to evade you. You will stand guilty and condemned. You may feel angry with me because I have thus put the case, but so it is, and so it will be with every transgressor of God's holy law. {5T 627.1}

Második feleséged nem él mély, lemondó, önfeláldozó lelki életet, az Istennel való közösség és az igazságba vetett hit által. Könnyen rá lehetne venni, hogy az Isten iránti engedelmességből a törvénytaposáshoz forduljon. Gyermekeid oda mennek, ahova apjuk vezeti őket. Ha csak különleges isteni gondviselés meg nem menti őket, engedetlenségük és törvényszegésük bűne majd terád száll. Az egész föld Bírája azt a szent törvényt helyezi most eléd, amelynek követelményeivel tisztában vagy. Jellemedet, feleséged és gyermekeid jellemét az igaz tetteknek ezzel a szent mértékével ítélik meg. Te vezeted őket a törvényszegésre, s Isten szent törvénye neked rója fel a pusztulásukat. Különféle csapdákkal, melyekben az ellenfél igen jártas, úgy működtél az ideiglenesért és az örökkévalóság számára, hogy igyekeztél elhitetni, hogy becsületes ember vagy, amikor magad mögött hagyod az igazságot. Tényleg becsületes lennél? Nem, dehogy! Csapda ez, borzalmas félrevezetés. Mit felelhetsz majd Istennek azon a napon? Akkor csak elrémülsz majd a Teremtődtől. Kifogásokkal próbálsz majd előhozakodni, de semmi sem jut az eszedbe. Bűnösen és elítélten állsz majd ott. Lehet, hogy most megharagszol rám, amiért mindezt eléd tárom, de ez a helyzeted, s ez lesz a helyzete Isten szent törvénye minden megrontójának. {5T 627.1}   

Keep ever before you this truth: “Wherever I am, whatever I do, Thou, God, seest me.” It is not possible for the least item of our conduct to escape the observation of the One who says: “I know thy works.” The depths of every heart are open to the inspection of God. Every action, every purpose, every word, is as distinctly marked as though there were only one individual in the whole universe and all the watchfulness and scrutiny of God were employed on his deportment. Shall we then break even one precept of His law and teach others to do so, by evasions, by assertions, by falsehoods, in the very sight of the Lawgiver? Shall we brave the sentence in the very face of the Judge? In this there is a hardihood which seems to surpass the worst human presumption. I know, my brother, whom I expect to meet in the day of judgment, that you will have no words of excuse for your late defection. {5T 627.2}

Sohase felejtsd el ezt az igazságot: „Bárhol vagyok, bármit teszek, Isten, te látsz engem.” Viselkedésünk legapróbb részlete sem kerüli el annak tekintetét, aki így szól: „Ismerem tetteidet.” Isten előtt nyitva áll szívünk mélysége. Olyan pontosan észrevesz minden tettet, minden indítékot, minden szót, mintha csak az az egyetlen lény élne az egész világegyetemben, s teljesen rá összpontosulna a figyelme. Ne törjük hát meg törvényének egyetlen elvét sem, és másokat se tanítsunk erre törő válaszokkal, feltételezésekkel, hazugságokkal közvetlenül a Törvényadó szeme előtt! A Bíró szeme láttára merjünk tán szembeszállni az ítéletével? Olyan vakmerőség ez, mely túlszárnyalja a legelvetemültebb emberi szemtelenséget. Fivérem, találkozni fogok veled az ítélet napján, tudom, hogy akkor majd nem lelsz mentséged elpártolásodra. {5T 627.2}   

Oh, that I could present before you, and before others of my brethren, the necessity of an ever-abiding sense of God's presence, which would put such restraint on your life that your moral and religious standing before the people would be far different. We must reach a higher standard. Every soul, in going out and coming in, in all business transactions, at all times and in all places, should act with the consciousness that he is moving under the inspection of God and heavenly angels, and that the Being who will judge every man's work for eternity accompanies him at every step, observing all his actions and scrutinizing all his motives. A consciousness of the presence of God and the peril of violating His precepts would take possession of his entire being. What a change would be seen in man, what a change in society, what evils would be left undone! There would be exclamations from all ranks and among all ages: I cannot do this great wickedness, and sin against God.” {5T 628.1}

Jaj, bárcsak eléd tudnám tárni, s mások elé is testvéreink közül, annak szükségét, hogy szüntelen Isten jelenlétének tudatában éljünk. Mert ez annyira fékezően hatna életetekre, hogy egészen más lenne erkölcsi és vallásos hírneved népünk körében. Feltétlenül meg kell ütnünk a magasabb mértéket. Mindnyájunknak mindenkor és minden helyen abban a tudatban kell élnünk, üzleti ügyeinket intéznünk, hogy a mennyei angyalok és Isten szeme előtt vagyunk. Az kíséri minden lépésünket, szemmel tartja tetteinket, fürkészi indítékainkat, aki az örökkévalóságra ítéli meg az emberek tetteit. Akkor Isten jelenlétének és annak tudata, hogy veszedelmes megsérteni a törvényeit, birtokba venné egész lényünket. Milyen elsöprő változást is látnánk az emberekben, a társadalomban, mennyi gonoszságot nem követnénk el soha! Kiáltások hangoznának minden rendű, rangú és korú emberek ajkáról: „Hogyan követhetnék el ilyen súlyos igazságtalanságot, és hogyan vétkezhetnék Isten ellen?” (I. Móz. 39:9) {5T 628.1}   

Who shall enter in through the gates into the city? Blessed are they that do His commandments, that they may have right to the tree of life, and may enter in through the gates into the city.” You know what these commandments are as well as I do. I love your soul and the soul of your wife and the souls of your innocent children, and this is why I now address you. Consider carefully the way your feet are tending. I have more to say, but not now. Will you please to answer me, and return to me the letter containing the dream, as I requested. {5T 628.2}

Ki mehet be a kapukon a városba? „Boldogok, akik megtartják az Ő parancsait, hogy joguk legyen az élet fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.” (Jel. 22:14) Ugyanolyan jól ismered ezeket a parancsokat, mint én. Szeretlek téged, a feleségedet, és ártatlan gyermekeid lelki üdvösségét is kívánom. Ezért írok most neked. Alaposan fontold meg, hogy melyik irányban haladsz. Több mondanivalóm is van hozzád, de nem most. Kérlek, válaszolj, s küldd vissza azt a levelet, melyben az álom van, mint már kértelek. {5T 628.2}   

Yours with much sorrow and pity and love. {5T 628}

Szeretettel, szomorúan és szánakozva üdvözöllek. {5T 628}   

April 20, 1887 {5T 628}

1888. április 20. {5T 628}