Christ came to bring salvation within the reach of all. Upon the cross of Calvary He paid the infinite redemption price for a lost world. His self-denial and self-sacrifice, His unselfish labor, His humiliation, above all, the offering up of His life, testifies to the depth of His love for fallen man. It was to seek and to save the lost that He came to earth. His mission was to sinners, sinners of every grade, of every tongue and nation. He paid the price for all, to ransom them and bring them into union and sympathy with Himself. The most erring, the most sinful, were not passed by; His labors were especially for those who most needed the salvation He came to bring. The greater their need of reform, the deeper was His interest, the greater His sympathy, and the more earnest His labors. His great heart of love was stirred to its depths for the ones whose condition was most hopeless and who most needed His transforming grace. {5T 603.2}
Krisztus azért jött a földre, hogy minden ember elnyerhesse az üdvösséget. A Golgota keresztjén megfizette az elveszett világért a jóvátétel felülmúlhatatlan díját. Szerénysége, önfeláldozása az elbukott ember iránti mélységes szeretetét bizonyítják. Azért jött a földre, hogy megkeresse és megmentse az elveszettet. Küldetése a bűnösökért történt, minden bűnösért, minden nyelvből és népből. Kifizette az árat mindenkiért, hogy megváltsa, egységre és összhangba hozza magával őket. Nem hagyta ki a legtévelygőbbet és a legbűnösebbet sem. Különösen azokért fáradozott, akik a legjobban rászorultak. Minél nagyobb szükségük van a megigazulásra, annál nagyobb Jézus megértése, annál mélyebb az érdeklődése, annál buzgóbban fáradozik értük. Nagy, szerető szíve mélyen megindul azokon, akiknek állapota a legreménytelenebb, azokon, akik leginkább rászorulnak az átalakító kegyelemre. {5T 603.2}
In the parable of the lost sheep is represented the wonderful love of Christ for the erring, wandering ones. He does not choose to remain with those who accept His salvation, bestowing all His efforts upon them and receiving their gratitude and love. The true shepherd leaves the flock that love him, and goes out into the wilderness, enduring hardship and facing danger and death, to seek and save the sheep that has wandered from the fold and that must perish if not brought back. When after diligent search the lost is found, the shepherd, though suffering from weariness, pain, and hunger, does not leave it in its weakness to follow him, he does not drive it along, but oh, wondrous love! he tenderly gathers it in his arms and, placing it upon his shoulder, bears it back to the fold. Then he calls upon his neighbors to rejoice with him over the lost that is found. {5T 603.3}
Az elveszett juh példázata Krisztusnak a tévelygők és elveszettek iránt érzett csodálatos szeretetét jelképezi. Nem marad azokkal, akik elfogadták mentését, nem áldozza minden idejét arra, hogy fogadja szeretetüket és hálájukat. Otthagyja nyáját, mely szereti őt, s elmegy a vadonba, viseli a nélkülözést, szembenéz a veszéllyel és a halállal. Keresi és megmenti a nyájtól eltévedt juhát, amely elpusztulna, ha vissza nem hozná. Amikor szorgos kutatás után rátalál, bár fáradt, sérült, éhes, nem várja el a legyöngült juhtól, hogy kövesse, nem hajtja maga előtt, hanem, óh, csodálatos szeretet! Gyöngéden karjára emeli, vállára veszi és viszi, vissza a nyájhoz. Aztán meghívja szomszédait, hogy örvendezzenek az elveszettnek, mely megkerült. {5T 603.3}
The parable of the prodigal son and that of the lost piece of silver teach the same lesson. Every soul that is especially imperiled by falling into temptation causes pain to the heart of Christ and calls forth His tenderest sympathy and most earnest labor. Over one sinner that repenteth, His joy is greater than over the ninety and nine who need no repentance. {5T 604.1}
Ugyanezt tanítják a tékozló fiú és az elveszett drahma példázatai. Minden ember, aki különleges veszedelembe sodródik – kísértésbe esik –, fájdalmat okoz Krisztusnak, s leggyöngédebb érzéseit és legodaadóbb munkáját váltja ki. Jobban örül egyetlen bűnösnek, aki bűnbánatot tart, mint kilencvenkilencnek, akiknek nincs mit megbánniuk. {5T 604.1}
These lessons are for our benefit. Christ has enjoined upon His disciples that they co-operate with Him in His work, that they love one another as He has loved them. The agony which He endured upon the cross testifies to the estimate He places upon the human soul. All who accept this great salvation pledge themselves to be co-workers with Him. None are to consider themselves special favorites of heaven and center their interest and attention upon self. All who have enlisted in the service of Christ are to work as He worked, and are to love those who are in ignorance and sin, even as He loved them. {5T 604.2}
Ezeket a tanításokat okulásunkra adta. Krisztus tanítványai lelkére kötötte, hogy működjenek együtt vele, szeressék egymást, ahogyan Ő szerette őket. A kereszten kiállott kínszenvedés bizonyítja, hogy mekkora értéket tulajdonít az ember üdvösségének. Aki elfogadja megváltását, kötelezi magát, hogy munkálkodjon Vele. Senki ne tekintse magát az ég különös kegyeltjének, senki ne összpontosítsa érdeklődését és figyelmét önmagára. Aki Krisztus szolgálatába lépett, dolgozzék, ahogyan Ő dolgozott. Szeresse azokat, akik nem ismerik a törvényt, akik tudatlan és bűnös életet élnek, amint Krisztus is szereti őt. {5T 604.2}
But there has been among us as a people a lack of deep, earnest, soul-touching sympathy and love for the tempted and the erring. Many have manifested great coldness and sinful neglect, represented by Christ as passing by on the other side, keeping as far as possible from those who most need help. The newly converted soul often has fierce conflicts with established habits or with some special form of temptation, and, being overcome by some master passion or tendency, he is guilty of indiscretion or actual wrong. It is then that energy, tact, and wisdom are required of his brethren, that he may be restored to spiritual health. In such cases the instructions of God's word apply: “Brethren, if a man be overtaken in a fault, ye which are spiritual, restore such an one in a spirit of meekness; considering thyself, lest thou also be tempted.” “We then that are strong ought to bear the infirmities of the weak, and not to please ourselves.” But how little of the pitying tenderness of Christ is manifested by His professed followers! When one errs, others too often feel at liberty to make the case appear as bad as possible. Those who perhaps are guilty of fully as great sins in some other direction, will treat their brother with cruel severity. Errors committed through ignorance, thoughtlessness, or weakness are exaggerated into willful, premeditated sin. As they see souls going astray, some fold their hands and say: “I told you so. I knew there was no dependence to be placed upon them.” Thus they place themselves in the attitude of Satan, exulting in spirit that their evil surmisings have proved to be correct. {5T 604.3}
Népünk körében azonban hiányzik a mély odaadás, a lelket rendítő szeretet és szánakozás a megkísértettek és tévelygők iránt. Sokan fagyos hidegséget és bűnös hanyagságot árulnak el. Krisztus példázata szerint az út másik oldalára kerülnek, a lehető legtávolabbra a segítségre szorulóktól. Az új hívő gyakran elkeseredett tusakodáson megy át régi szokásaival, vagy a kísértés valamely különleges válfajával. Azután fő szenvedélyétől vagy hajlandóságától legyőzötten bűnbe esik a meggondolatlan vagy valóságos gonosz erkölcsi tettében. Ekkor van szüksége testvérei erejére, tapintatára és bölcsességére, hogy lelki jóléte helyreálljon. Ilyen esetben alkalmazzuk Isten szavát: „Testvérek, ha botláson értek valakit, ti akik lelkiek vagytok, intsétek meg a szelídség szellemében. De ügyelve, hogy magad kísértésbe ne essél.” (Gal. 6:1) Nekünk, erőseknek az a kötelességünk, hogy elviseljük az aggályosok gyarlóságát, ne a magunk javát keressük. De milyen keveset találunk Krisztus szánakozó gyöngédségéből hitvalló követői között! Ha valaki megbotlik, a többiek veszik maguknak a bátorságot, s a lehető legsötétebb színben tüntetik fel az esetet. Könyörtelen szigorral bánnak el testvéreikkel, pedig talán ők is ugyanolyan bűnösök más irányban. Úgy tüntetik fel a tudatlanságból, meggondolatlanságból vagy gyöngeségből elkövetett botlást, mint előre tervezett, szándékos bűnt. Némelyek, ha letérni látnak valakit a helyes útról, karba tett kézzel mondják: „Ugye megmondtam! Tudtam, hogy megbízhatatlan.” Ez Sátán álláspontja. Örömükben tombolnak, mert aljas gyanúsításaik igaznak bizonyultak. {5T 604.3}
We must expect to meet and bear with great imperfections in those who are young and inexperienced. Christ has bidden us seek to restore such in the spirit of meekness, and He holds us responsible for pursuing a course which will drive them to discouragement, despair, and ruin. Unless we daily cultivate the precious plant of love we are in danger of becoming narrow, unsympathetic, bigoted, and critical, esteeming ourselves righteous when we are far from being approved of God. Some are uncourteous, abrupt, and harsh. They are like chestnut burs: they prick whenever touched. These do incalculable harm by misrepresenting our loving Saviour. {5T 605.1}
A fiatalokat és tapasztalatlanokt nagy türelemmel kell hordoznunk, mert komoly hibákat követhetnek el. Krisztus arra szólít fel, hogy a szelídség szellemében segítsük őket talpra állítani. Ha elbátortalanítjuk, akkor kétségbe taszítjuk és tönkretesszük őket. Krisztus felelősnek tart ezért. Ha nem ápoljuk naponta a szeretetet, abban a veszedelemben forgunk, hogy szűklátókörűek, kemények, szenteskedők, szőrszálhasogatók leszünk, és igaznak tartjuk magunkat. Holott Isten távolról sem helyesli életünket. Vannak, akik udvariatlanok, nyersek és kegyetlenek. Akár a sündisznó, megszúrnak mindenkit, aki a közelükbe kerül. Felmérhetetlen kárt okoznak, mert hamis színben tüntetik fel Üdvözítőnket. {5T 605.1}
We must come up to a higher standard, or we are unworthy of the Christian name. We should cultivate the spirit with which Christ labored to save the erring. They are as dear to Him as we are. They are equally capable of being trophies of His grace and heirs of the kingdom. But they are exposed to the snares of a wily foe, exposed to danger and defilement, and without the saving grace of Christ, to certain ruin. Did we view this matter in the right light, how would our zeal be quickened and our earnest, self-sacrificing efforts be multiplied, that we might come close to those who need our help, our prayers, our sympathy, and our love! {5T 605.2}
Emelkedjünk magasabb színvonalra, mert így méltatlanok vagyunk a keresztény névre. Sajátítsuk el Krisztus lelkületét, amellyel a bűnösök megmentésén fáradozott. A tévelygők ugyanolyan kedvesek előtte, mint a hívők. Irgalmának ugyanolyan győzelmi jelvényeivé, országának ugyanolyan örököseivé válhatnak. De ki vannak téve az agyafúrt ellenség csapdáinak, a veszélyeknek, a beszennyeződésnek, és – Krisztus megmentő kegyelme nélkül – a biztos pusztulásnak. Ha ilyen színben látnánk a dolgokat, akkor föléledne a buzgalmunk, megsokszorozódna odaadó, önfeláldozó igyekezetünk, hogy azok közelébe férkőzzünk, akik segítségünkre, imánkra, megértésünkre és szeretetünkre szorulnak. {5T 605.2}
Let those who have been remiss in this work consider their duty in the light of the great commandment: “Thou shalt love thy neighbor as thyself.” This obligation is resting upon all. All are required to labor to diminish the ills and multiply the blessings of their fellow creatures. If we are strong to resist temptation we are under the greater obligation to help those who are weak and yielding. Have we knowledge, we should instruct the ignorant. Has God blessed us with this world's goods, it is our duty to succor the poor. We must work for others’ good. Let all within the sphere of our influence be partakers of whatever of excellence we may possess. None should be content to feed on the bread of life without sharing it with those around them. {5T 606.1}
Ha eddig hanyag voltál, az életmentő parancs fényében vedd fontolóra kötelességedet: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” Ez mindannyiunk kötelessége. Az Úr valamennyiünktől elvárja, hogy enyhítsük felebarátaink terheit. Aki a kísértés ellen is erős, annak több a kötelessége: segítse a gyengéket, a roskadozókat. Aki tud, tanítsa a tudatlant. Jóléttel áldott meg az ég? Mentsd meg a szűkölködőt lesújtó gondjaitól! Dolgozzunk mások javára, juttassunk környezetünknek abból, amiben kiválóak vagyunk. Senki se egyék az élet kenyeréből anélkül, hogy meg ne osztaná környezetével. {5T 606.1}
Those only live for Christ and honor His name who are true to their Master in seeking to save that which is lost. Genuine piety will surely manifest the deep longing and earnest labor of the crucified Saviour to save those for whom He died. If our hearts are softened and subdued by the grace of Christ, and glowing with a sense of God's goodness and love, there will be a natural outflow of love, sympathy, and tenderness to others. The truth exemplified in the life will exert its power, like the hidden leaven, upon all with whom it is brought in contact. {5T 606.2}
Csakis azok élnek Krisztusért, hoznak nevére tisztességet és igazak Mesterükhöz, akik igyekeznek megmenteni az elveszettet. A valódi istenfélelem egészen bizonyosan kézzelfoghatóvá teszi a megfeszített Üdvözítő mély vágyát és buzgó munkáját azok megmentéséért, akikért meghalt. Ha Krisztus kegyelme lágyítja és csillapítja a szívünket s ha az jóságának és szeretetének tudatától izzik, akkor a megtérés, a gyöngédség és a szeretet magától értetődően árad belőle. A testet öltött igazság hatalmat gyakorol mindenkire, akivel érintkezik, akár a rejtett kovász. {5T 606.2}
God has ordained that in order to grow in grace and in a knowledge of Christ, men must follow His example and work as He worked. It will often require a struggle to control our own feelings and to refrain from speaking in a manner to discourage those who are laboring under temptation. A life of daily prayer and praise, a life which will shed light upon the path of others, cannot be maintained without earnest effort. But such effort will yield precious fruit, blessing not only the receiver, but the giver. The spirit of unselfish labor for others gives depth, stability, and Christlike loveliness to the character and brings peace and happiness to its possessor. The aspirations are elevated. There is no room for sloth or selfishness. Those who exercise the Christian graces will grow. They will have spiritual sinew and muscle, and will be strong to work for God. They will have clear spiritual perceptions, a steady, increasing faith, and prevailing power in prayer. Those who are watching for souls, who devote themselves most fully to the salvation of the erring, are most surely working out their own salvation. {5T 606.3}
Isten úgy rendelte el a dolgokat, hogy az emberek akkor növekedjenek Krisztus kegyelmében és ismeretében, ha az Ő példáját követik, ha úgy dolgoznak, ahogyan Ő dolgozott. Gyakran küzdelembe kerül majd, hogy uralkodjunk magunkon, és ne ejtsünk ki olyan szavakat, melyek elcsüggesztenék a kísértésekkel viaskodókat. Csakis komoly igyekezettel tarthatjuk fenn a mindennapos ima és dicséret életét, a mások útját bevilágító életet. Az ilyen erőfeszítés értékes gyümölcsöt terem: áldás lesz annak, aki kapja, de annak is, aki adja. A másokért való fáradozás lelkülete mélységet, szilárdságot és krisztusi szépséget épít a jellembe. Békét és boldogságot hoz a tulajdonosának. Vágyai emelkedettebbek lesznek, kiszorítják a lustaságot és az önzést. Gyakorolod-e a keresztény erényeket? Akkor növekedni fogsz bennük! Lelked izmai és inai kifejlődnek, erősek lesznek az Istenért végzett munkára. Lelked értelme kivilágosodik, hited gyarapodik, imád hatalommal teljes lesz. Akik a lelkek felett őrködnek és teljesen a tévelygők mentésére szentelik magukat, azok hozzák tető alá legbiztosabban a maguk üdvösségét is. {5T 606.3}
But how has this work been neglected! If the thoughts and affections were wholly given to God, think you that souls in error, under the temptations of Satan, would be dropped as carelessly and unfeelingly as they have been? Would not greater efforts be put forth, in the love and simplicity of Christ, to save these wandering ones? All who are truly consecrated to God will engage with the greatest zeal in the work for which He has done the most, for which He has made an infinite sacrifice—the work for the salvation of souls. This is the special work to be cherished and sustained, and never allowed to flag. {5T 607.1}
Ezt a területet mégis nagyon elhanyagoltuk! Azt hiszed, hogy ha teljesen Istennek adtuk volna gondolatainkat és szeretetünket, olyan hanyagul és közömbösen ejtettük volna el, mint eddig, a tévelygő, Sátán csábításával birkózó embereket? Hát nem Krisztus szeretetével és őszinte odaadásával kellett volna megpróbálni menteni a tévelygőket? Akik igazán Istennek szentelték magukat, a legnagyobb igyekezettel fogják nekivetni vállukat a lelkek megmentésének, melyből Krisztus veszi ki az oroszlánrészt, és amelyért Ő hozott végtelen áldozatot. Ez az a különleges munka, melyet ápolnunk kell és fenntartanunk, melyet sohasem szabad hagynunk ellankadni. {5T 607.1}
God calls upon His people to arise and come out of the chilling, frosty atmosphere in which they have been living, to shake off the impressions and ideas that have frozen up the impulses of love and held them in selfish inactivity. He bids them come up from their low, earthly level and breathe in the clear, sunny atmosphere of heaven. {5T 607.2}
Isten felhívja népét, hogy ébredjen fel, és jöjjön ki a hideg, fagyos légkörből. Rázzák le azokat a rögeszméket és elgondolásokat, melyek befagyasztották a szeretet serkentéseit, és önző tétlenségbe merítették őket. Int nekik, hogy emelkedjenek feljebb az alacsony, földi szintekről, szívják be inkább a tiszta, napos, mennyei légkört. {5T 607.2}
Our meetings for worship should be sacred, precious occasions. The prayer meeting is not a place where brethren are to censure and condemn one another, where there are to be unkind feelings and hard speeches. Christ will be driven from the assemblies where this spirit is manifested, and Satan will come in to take the lead. Nothing that savors of an unchristian, unloving spirit should be permitted to enter; for do we not assemble to seek mercy and forgiveness from the Lord? and the Saviour has plainly said: “With what judgment ye judge, ye shall be judged: and with what measure ye mete, it shall be measured to you again.” Who can stand before God and plead a faultless character, a blameless life? And how, then, dare any criticize and condemn their brethren? Those who themselves can hope for salvation only through the merits of Christ, who must seek forgiveness by virtue of His blood, are under the strongest obligation to exercise love, pity, and forgiveness toward their fellow sinners. {5T 607.3}
Istentiszteletünk legyen szent és becses alkalom. Az imaórán semmi keresnivalója egymás bírálgatásának, elítélésének, a rideg gondolatoknak és a kemény beszédeknek. Az ilyen lelkülettel elűzzük gyülekezeteinkből Krisztust, és Sátán veszi át a parancsnokságot. Ne engedjünk behatolni semmit, ami keresztényietlen, ami rideg lelkületű. Hát nem azért jövünk össze, hogy esedezzünk Krisztus könyörületéért és bocsánatáért? Megváltónk világosan megmondta: „Amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fognak megítélni titeket, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is.” (Mt. 7:2) Ki tud szeplőtlen jellemmel, ártatlan élettel állni Isten elé? Hogyan merjük hát bírálni és elítélni testvéreinket? Akik maguk is csak Krisztus érdemeiért remélhetnek üdvösséget, akik vérének erényeiben keresnek bocsánatot vétkeikre, azok súlyos kötelezettség alatt állnak, hogy szeressék, szánják bűnös társaikat, és bocsássanak meg nekik. {5T 607.3}
Brethren, unless you educate yourselves to respect the place of devotion, you will receive no blessing from God. You may worship Him in form, but there will be no spiritual service. “Where two or three are gathered together in My name,” says Jesus, “there am I in the midst of them.” All should feel that they are in the divine presence, and instead of dwelling upon the faults and errors of others they should be diligently searching their own hearts. If you have confessions to make of your own sins, do your duty and leave others to do theirs. {5T 608.1}
Testvéreim, ha nem nevelitek magatokat az áhítat helyének tiszteletére, nem nyertek áldást. Imádhatjátok külsőleg az Istent, de a lelki istentisztelet elmarad. „Ahol ketten vagy hárman összegyülekeznek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt. 18:20) Mindenki vegye tudomásul, hogy Isten jelenlétébe lépett. Ahelyett, hogy mások hibáin és fogyatékosságain kérődzne, inkább alaposan vizsgálja meg a szívét. Ha van bevallásra váró bűnöd, tedd a kötelességedet, mások bűneit pedig hagyd másokra. {5T 608.1}
When you indulge your own harshness of character by manifesting a hard, unfeeling spirit you are repulsing the very ones whom you should win. Your harshness destroys their love of assembling together and too often results in driving them from the truth. You should realize that you yourselves are under the rebuke of God. While you condemn others, the Lord condemns you. You have a duty to do to confess your own unchristian conduct. May the Lord move upon the hearts of the individual members of the church until His transforming grace shall be revealed in the life and the character. Then when you assemble together, it will not be to criticize one another, but to talk of Jesus and His love. {5T 608.2}
Amikor a magad kíméletlen jellemének hajlamaiban kéjelegsz, amikor azt bizonyítod, hogy kegyetlen és érzéketlen lelkület él benned, akkor pontosan azokat riasztod el, akiket meg kellene nyerned. Könyörtelenséged felégeti bennük az összejövetel szeretetét. Gyakran még el is űzi őket az igazságtól. Vegyétek már egyszer eszetekbe, hogy magatok is Isten megrovása alatt álltok. Ha másokat elítélsz, ítéletet mond feletted Isten. Végezd inkább a kötelességedet: tarts bűnbánatot keresztényietlen viselkedésed miatt. Hasson az Úr a gyülekezet minden egyes tagjára mindaddig, míg átalakító kegyelme nyilvánvalóbbá nem válik életünkben és jellemünkben. Ha ezt követően gyűltök majd össze, akkor többé már nem egymást bírálni jöttök, hanem azért, hogy Jézusról és szeretetéről beszélgessetek. {5T 608.2}
Our meetings should be made intensely interesting. They should be pervaded with the very atmosphere of heaven. Let there be no long, dry speeches and formal prayers merely for the sake of occupying the time. All should be ready to act their part with promptness, and when their duty is done, the meeting should be closed. Thus the interest will be kept up to the last. This is offering to God acceptable worship. His service should be made interesting and attractive and not be allowed to degenerate into a dry form. We must live for Christ minute by minute, hour by hour, and day by day; then Christ will dwell in us, and when we meet together, His love will be in our hearts, welling up like a spring in the desert, refreshing all, and making those who are ready to perish, eager to drink of the waters of life. {5T 609.1}
Tegyük érdekessé az összejöveteleinket. Engedjük, hogy átjárja azokat a menny légköre. Ne tartsunk hosszú, száraz beszédeket és formai imákat, csak hogy az időt húzzuk. Álljon készen mindenki, hogy gyorsan végezze a rá eső részt, s ha készen vagyunk, zárjuk be az összejövetelt. Így majd mindig élénk marad az érdeklődés. Ez az Istennek tetsző istentisztelet. A szolgálat legyen érdekes és vonzó, s ne csökevényesedjék száraz formasággá. Éljünk Krisztusért percről percre, óráról órára, napról napra. Akkor majd bennünk él Krisztus. S ha összejövünk, az Ő szeretete buzog majd szívünkből, mint a sivatagi forrás, felfrissítve mindeneket, s arra késztetve a halálba menőket, hogy készséggel igyanak az élet vizéből. {5T 609.1}
We are not to depend upon two or three members to do the work for the whole church. We must individually have a strong, active faith, carrying forward the work God has left us to do. There must be an intense, living interest to inquire of God: “‘What wilt Thou have me to do?’ How shall I do my work for time and for eternity?” We must individually bend all our powers to search for the truth, employing every means within our reach that will aid us in a diligent, prayerful investigation of the Scriptures; and then we must be sanctified through the truth, that we may save souls. {5T 609.2}
Ne hagyatkozzunk két-három tagra, hogy azok végezzék az egész gyülekezet munkáját. Egyénenként kell erős, tevékeny hittel rendelkeznünk, fejlesztenünk a munkát, amit Isten ránk hagyott. Viseljük szívünkön az ügyeket. Kérdezzük meg Istent: „Mit akarsz, hogy cselekedjem? Hogyan végezzem időleges és örökkévaló munkám?” Az igazság kutatásának egyénenként kell teljes erőnkkel nekirugaszkodnunk, minden kezünk ügyébe eső segítséggel, imával, szorgalmasan kutatnunk a Szentírást. Azután az igazságnak kell megszentelnie minket, hogy lelkeket tudjunk menteni. {5T 609.2}
An earnest effort should be made in every church to put away evilspeaking and a censorious spirit as among the sins productive of the greatest evils in the church. Severity and faultfinding must be rebuked as the workings of Satan. Mutual love and confidence must be encouraged and strengthened in the members of the church. Let all, in the fear of God and with love to their brethren, close their ears to gossip and censure. Direct the talebearer to the teachings of God's word. Bid him obey the Scriptures and carry his complaints directly to those whom he thinks in error. This united action would bring a flood of light into the church and close the door to a flood of evil. Thus God would be glorified, and many souls would be saved. {5T 609.3}
Minden gyülekezet komolyan igyekezzék kiirtani a gonosz beszédet, bíráló lelkületet, mint olyan bűnöket, amelyek termése a legrosszabb a gyülekezetben. Mint magának Sátánnak cselekedete, úgy essék megrovás alá a szigor és a hibakeresés. A gyülekezet tagjaiban bátorítanunk és erősítenünk kell a kölcsönös szeretet és bizalmat. Isten félelméből és embertársai szeretetétől késztetve mindenki zárja be a fülét a pletyka és a megszólás előtt. Irányítsd a mesék hordozóját Isten szavának tanításához. Szólítsd fel, hogy engedelmeskedjék a Szentírásnak, vigye kifogásait nyílegyenesen azokhoz, akikről úgy véli, hogy tévelyegnek. Ez a következetes viselkedés fényt hozna a gyülekezetbe, s a vétkek özöne előtt zárná be az ajtót. Isten megdicsőülne, és sok lelket megmenthetnénk. {5T 609.3}
The admonition of the True Witness to the Sardis church is: “Thou hast a name that thou livest, and art dead. Be watchful, and strengthen the things which remain, that are ready to die: for I have not found thy works perfect before God. Remember therefore how thou hast received and heard, and hold fast, and repent.” The sin especially charged against this church is that they have not strengthened the things that remain, that are ready to die. Does this warning apply to us? Let us individually examine our hearts in the light of God's word, and let our first work be to set our hearts in order by the help of Christ. {5T 610.1}
Így szól az igaz tanú feddése a szárdisi gyülekezethez: „Tudom, hogy élő a neved, de halott vagy. Tetteidet nem találom tökéletesnek Isten előtt. Jusson eszedbe tehát, hogy hogyan kaptad és hallottad. Tarts ki mellette és térj vissza.” (Jel. 3:1, 3) Különösen az a vétek volt a gyülekezet rovásán, hogy nem erősítették meg azokat, akik a halál felé tartottak. Vonatkozik-e ránk ez az intés? Vizsgáljuk meg egyénenként a szívünket Isten szavának fényénél, és legyen első dolgunk, hogy Krisztus segítségével odabenn teremtsünk rendet. {5T 610.1}
God has done His part of the work for the salvation of men, and now He calls for the co-operation of the church. There are the blood of Christ, the word of truth, the Holy Spirit, on one hand, and there are the perishing souls on the other. Every follower of Christ has a part to act to bring men to accept the blessings heaven has provided. Let us closely examine ourselves and see if we have done this work. Let us question our motives and every action of our lives. Are there not many unpleasant pictures hanging in memory's halls? Often have you needed the forgiveness of Jesus. You have been constantly dependent upon His compassion and love. Yet have you not failed to manifest toward others the spirit which Christ has exercised toward you? Have you felt a burden for the one whom you saw venturing into forbidden paths? Have you kindly admonished him? Have you wept for him and prayed with him and for him? Have you shown by words of tenderness and kindly acts that you love him and desire to save him? As you have associated with those who were faltering and staggering under the load of their own infirmities of disposition and faulty habits, have you left them to fight the battles alone when you might have given them help? Have you not passed these sorely tempted ones by on the other side while the world has stood ready to give them sympathy and to allure them into Satan's nets? Have you not, like Cain, been ready to say: “Am I my brother's keeper?” How must the great Head of the church regard the work of your life? How does He to whom every soul is precious, as the purchase of His blood, look upon your indifference to those who stray from the right path? Are you not afraid that He will leave you just as you leave them? Be sure that He who is the true Watchman of the Lord's house has marked every neglect. {5T 610.2}
Isten megteszi a ráeső részt az ember megmentéséért, s most egyházát szólítja az együttműködésre. Egyfelől Krisztus vére, az igazság szava és a Szentlélek, másfelől a veszendő lelkek. Krisztus minden követőjének kiszabott feladata van: rávenni az embereket, hogy fogadják el az ég adta áldásokat. Vizsgáljuk meg magunkat közelebbről, vajon végezzük-e ezt a munkát? Vonjunk kétségbe magunkban minden indítóokot, életünk minden tettét. Hány csúnya kép függ emlékezetünk csarnokában! Gyakran szorulunk Krisztus bocsánatára. Szüntelenül sajnálatától és szeretetétől függünk. Elmulasztottunk ugyanolyan lelkületet tanúsítani mások iránt, mint amilyet Krisztus tanúsít irántunk. Éreztél-e felelősséget valakiért, akit a tilos ösvényen kószálni láttál? Megfeddted-e gyöngéden? Megsirattad-e? Imádkoztál-e vele és érte? Kimutattad-e gyöngéd szavakkal és gondoskodó tettekkel, hogy szereted és meg kívánod menteni? Olyanokkal érintkezel, akik bukdácsolnak és roskadoznak nyomorék szemléletük és selejtes szokásaik terhe alatt. Magukra hagytad-e őket küzdelmeik hevében, amikor segíthettél volna? Nem kerülöd-e el az út másik oldalán a kísértés rohamai alatt roskadozókat, miközben a világ készen áll, hogy együttérzésével Sátán hálójába csalogassa őket? Rávágtad-e a választ, mint Kain: „Testvérem őrzője vagyok-e?” Hogyan is látja a te életedet a gyülekezet fenséges Feje? Hogyan tekinthet az igaz útról letértek iránti közönyödre az, akinek minden ember értékes, mert vérével vásárolta meg. Nem remegsz, hogy úgy otthagy, ahogy te hagysz ott másokat? Bizonyos lehetsz abban, hogy az Úr házának igaz vigyázója feljegyezte minden hanyagságodat! {5T 610.2}
Have not Christ and His love been shut out from your life until a mechanical form has taken the place of heart service? Where is the kindling of soul you once felt at the mention of the name of Jesus? In the freshness of your early dedication, how fervent was your love for souls! how earnestly you sought to represent to them the Saviour's love! The absence of that love has made you cold, critical, exacting. Seek to win it back, and then labor to bring souls to Christ. If you refuse to do this, others who have had less light and experience and fewer opportunities will come up and take your place and do that which you have neglected; for the work must be done to save the tempted, the tried, the perishing. Christ offers the service to His church; who will accept it? {5T 611.1}
Nem zártad-e ki szívedből Krisztust, hogy végül csak gépies formaiság váltotta fel a szívbeli istentiszteletet? Hová tűnt lelked fellobbanása, amit valamikor Jézus nevének említésére éreztél? Milyen forró volt a lelkekért való buzgalmad első szereteted frissességében! Milyen lelkendezve próbáltad közölni velük az Üdvözítő szeretetét! Első szereteted kihűlt, ezért szíved jegessé, bírálóvá, másokkal szemben követelőzővé lett. Törekedj visszaszerezni első szeretetedet, s azután hívd az embereket Krisztushoz. Ha nem teszed, mások, akiknek kevesebb a világosságuk, gyakorlatuk és lehetőségük, állnak elő – mert a megkísértettekért, megpróbáltakért és szenvedőkért folyó munka nem állhat meg. Krisztus felajánlja e szolgálatot a gyülekezetnek, de ki fogadja el? {5T 611.1}
God has not been unmindful of the good deeds, the self-denying acts, of the church in the past. All are registered on high. But these are not enough. These will not save the church when she ceases to fulfill her mission. Unless the cruel neglect and indifference manifested in the past shall cease, the church, instead of going from strength to strength, will continue to degenerate into weakness and formality. Shall we let this be? Is the dull torpor, the mournful deterioration in love and spiritual zeal, to be perpetuated? Is this the condition in which Christ is to find His church? {5T 611.2}
Isten nem felejtette el a gyülekezet korábbi jótetteit és önmegtagadását. De a múlt erényei nem mentik meg a gyülekezetet, ha nem tesz eleget többé küldetésének. Ha nem szűnik meg a szívtelen hanyagság és közöny, a gyülekezet még gyengébbé válik és formaivá korcsosodik. Hagyjuk talán, hogy ez bekövetkezzék? Állandósítsuk talán a halálos álmot, a szeretet és az igyekezet siralmas csökkenését? Azt akarjátok, hogy így találja majd Jézus a gyülekezetét? {5T 611.2}
Brethren, your own lamps will surely flicker and grow dim until they go out in darkness unless you make decided efforts to reform. “Remember therefore from whence thou art fallen, and repent, and do the first works.” The opportunity now presented may be short. If this season of grace and repentance passes unimproved, the warning is given: “I will come unto thee quickly, and will remove thy candlestick out of his place.” These words are uttered by the lips of the long-suffering, forbearing One. They are a solemn warning to churches and individuals that the Watcher who never slumbers is measuring their course of action. It is only by reason of His marvelous patience that they are not cut down as cumberers of the ground. But His Spirit will not always strive. His patience will wait but little longer. {5T 612.1}
Testvérek, biztos, hogy lámpátok csak pislákolni fog, míg végül elalszik, ha szívós igyekezettel meg nem újítjátok hiteteket. „Gondold meg, honnan süllyedtél ide. Tarts bűnbánatot, és tégy úgy, mint előbb.” (Jel. 2:5) Ha a most kínálkozó lehetőség kiaknázatlanul múlik el, ez a figyelmeztetés hangzik: „Különben gyorsan fellépek ellened, és elmozdítom helyéről gyertyatartódat.” A hosszútűrő, elnéző Isten figyelmezteti gyülekezetét és az egyéneket, hogy a Vigyázó, aki sohasem alszik, leméri tetteiket. Isten csodálatos türelme az egyetlen oka annak, hogy még nem vágta le őket, mint a föld terheit. De a Lélek nem esedezik örökké. Türelme már csak rövid ideig tart. {5T 612.1}
Your faith must be something more than it has been, or you will be weighed in the balances and found wanting. At the last day the final decision by the Judge of all the earth will turn upon our interest in, and practical labor for, the needy, the oppressed, the tempted. You cannot always pass these by on the other side and yourselves find entrance as redeemed sinners into the city of God. “Inasmuch,” says Christ, “as ye did it not to one of the least of these, ye did it not to Me.” {5T 612.2}
Hitednek növekednie kell, mert megmérnek, és könnyűnek találnak. Az utolsó napon a Főbíró ítélete azon fordul jobbra vagy balra, hogy fáradoztunk-e a szűkölködőkért, az elnyomottakért és a megkísértettekért. Nem mehetsz el mellettük mindig az út másik oldalán, vagy ha igen, nem nyersz bebocsátást, mint megváltott bűnös, Isten városába. „Amit nem tettetek eggyel is a legkisebbek közül, velem nem tettétek” (Mt. 25:45) – mondja Krisztus. {5T 612.2}
It is not yet too late to redeem the neglects of the past. Let there be a revival of the first love, the first ardor. Search out the ones you have driven away, bind up by confession the wounds you have made. Come close to the great Heart of pitying love, and let the current of that divine compassion flow into your heart and from you to the hearts of others. Let the tenderness and mercy that Jesus has revealed in His own precious life be an example to us of the manner in which we should treat our fellow beings, especially those who are our brethren in Christ. Many have fainted and become discouraged in the great struggle of life, whom one word of kindly cheer and courage would have strengthened to overcome. Never, never become heartless, cold, unsympathetic, and censorious. Never lose an opportunity to say a word to encourage and inspire hope. We cannot tell how far-reaching may be our tender words of kindness, our Christlike efforts to lighten some burden. The erring can be restored in no other way than in the spirit of meekness, gentleness, and tender love. {5T 612.3}
Most még nem túl késő jóvátennünk a múlt mulasztásait. Élesszétek újjá az első szeretetet, az első buzgalmat. Kutassátok fel azokat, akiket kimartatok magatok közül. Kötözzétek be a sebeket, melyeket ütöttetek. Valljátok be nekik az ellenük elkövetett bűneiteket. Húzódjatok közelebb a szánakozó szeretet szívéhez. Hagyjátok szívetekbe áradni az isteni könyörület patakját, onnét pedig mások szívébe. Kövessük Jézus gyöngédségének és irgalmának példáját – melyet értékes életével tárt elénk –, amikor felebarátainkkal bánunk. Különösen azokkal, akik Krisztusban testvéreink. Az élet kimerítő küzdelmeiben sokan elfáradtak, pedig egyetlen biztató szó és a bátorítás győzelemre segítette volna őket. Soha, soha ne váljatok szívtelenné, hideggé, rideggé és gáncsoskodóvá! Soha egyetlen alkalmat se mulasszatok el, hogy bátorító, reményt keltő szavakat szóljatok! Nem tudhatjuk, milyen sorsdöntő segítséggé válna a teher könnyítésére a gyengédség megnyilvánulása, krisztusi igyekezetünk. A tévelygőt más úton visszanyerni nem lehet, csak a szelídség, a kedvesség és a szeretet szellemében. {5T 612.3}
