The Lord called out His people Israel and separated them from the world that He might commit to them a sacred trust. He made them the depositaries of His law, and He designed, through them, to preserve among men the knowledge of Himself. Through them the light of heaven was to shine out to the dark places of the earth, and a voice was to be heard appealing to all peoples to turn from their idolatry to serve the living and true God. Had the Hebrews been true to their trust, they would have been a power in the world. God would have been their defense, and He would have exalted them above all other nations. His light and truth would have been revealed through them, and they would have stood forth under His wise and holy rule as an example of the superiority of His government over every form of idolatry. {5T 454.2}
Az Úr elhívta Izraelt, és elválasztotta őket a világtól, hogy szent megbízatást adjon nekik. Rájuk bízta törvényét. Azt tervezte, hogy ők őrizzék Isten ismeretét az emberek között. Általuk kellett a menny fényének bevilágítania a Föld sötét részeit, s megszólítania minden népet, hogy hagyjanak fel a bálványimádással, és szolgálják az élő, igaz Istent. Ha a héberek hűségesek maradnak megbízatásukhoz, hatalmas néppé lettek volna. Isten védelmébe vette és felmagasztalta volna őket minden nemzet fölé, általuk nyilatkoztatva ki világosságát és igazságát. Az isteni uralom fensőbbrendűségének példájaként Isten bölcs és szent kormányzása alatt mindenfajta bálványimádás fölé emelkedhettek volna. {5T 454.2}
But they did not keep their covenant with God. They followed after the idolatrous practices of other nations, and instead of making their Creator's name a praise in the earth their course held it up to the contempt of the heathen. Yet the purpose of God must be accomplished. The knowledge of His will must be spread abroad in the earth. God brought the hand of the oppressor upon His people and scattered them as captives among the nations. In affliction many of them repented of their transgressions and sought the Lord. Scattered throughout the countries of the heathen, they spread abroad the knowledge of the true God. The principles of the divine law came in conflict with the customs and practices of the nations. Idolaters endeavored to crush out the true faith. The Lord in His providence brought His servants, Daniel, Nehemiah, Ezra, face to face with kings and rulers, that these idolaters might have an opportunity to receive the light. Thus the work which God had given His people to do in prosperity, in their own borders, but which had been neglected through their unfaithfulness, was done by them in captivity, under great trial and embarrassment. {5T 455.1}
Azonban nem tartották meg Istennel kötött szövetségüket. Utánozták más nemzetek bálványimádását, és ahelyett, hogy megdicsőítették volna Teremtőjüket, cselekedeteikkel a pogányok megvetését hozták nevére. Isten szándékának mégis meg kellett valósulnia. Akarata ismeretének el kellett terjednie a Földön. Az Úr engedte, hogy népére nehezedjék az elnyomó keze, és foglyokként szétszórta őket más nemzetek közé. A nyomorúságban sokan megbánták bűneiket, és keresték az Urat, így a pogányok földjén az igaz Isten ismeretét terjesztették. Az isteni törvény elvei azután összeütköztek a többi nemzet szokásaival. A bálványimádók megpróbálták kiirtani az igaz hitet. Gondviselésében az Úr szolgáit, Dánielt, Nehémiást és Ezsdrást állította a királyok és kormányzók elé, lehetőséget adva arra, hogy a bálványimádók befogadhassák a világosságot. Így azt a munkát, amelyet Isten a jólétben, határaikon belül akart elvégeztetni az izraelitákkal, de amelyet hűtlenül elhanyagoltak, a fogságban, súlyos megpróbáltatások és megalázó szégyen közepette kellett végezniük. {5T 455.1}
God has called His church in this day, as He called ancient Israel, to stand as a light in the earth. By the mighty cleaver of truth, the messages of the first, second, and third angels, He has separated them from the churches and from the world to bring them into a sacred nearness to Himself. He has made them the depositaries of His law and has committed to them the great truths of prophecy for this time. Like the holy oracles committed to ancient Israel, these are a sacred trust to be communicated to the world. The three angels of Revelation 14 represent the people who accept the light of God's messages and go forth as His agents to sound the warning throughout the length and breadth of the earth. Christ declares to His followers: “Ye are the light of the world.” To every soul that accepts Jesus the cross of Calvary speaks: “Behold the worth of the soul: ‘Go ye into all the world, and preach the gospel to every creature.’” Nothing is to be permitted to hinder this work. It is the all-important work for time; it is to be far-reaching as eternity. The love that Jesus manifested for the souls of men in the sacrifice which He made for their redemption, will actuate all His followers. {5T 455.2}
Napjainkban is elhívta Isten az egyházát, mint régen Izraelt, hogy világosságul szolgáljon. Az igazság hatalmas kardjával, az első, második és harmadik angyal üzenetével elválasztotta népét az egyházaktól és a világtól, hogy szent közelségbe vonja őket magához. Törvényének őrizőivé tette őket, és rájuk bízta a jelennek szóló próféciák nagy igazságait. Mint a régi Izraelre bízott törvények, ezek is szent megbízatást jelentenek, amelyeket közölnünk kell a világgal. A Jelenések könyve 14. fejezetében szereplő angyal azokat jelképezi, akik elfogadják Isten üzenetének világosságát, s az Ő követeiként fújnak riadót az egész világon. Krisztus ezt mondta követőinek: „Ti a világ világossága vagytok.” (Mt. 5:14) Mindenki számára, aki csak elfogadja Jézust, ez a Golgota keresztjének üzenete: „Íme az ember értéke. Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” (Mk. 16:15) Semmi ne hátráltassa ezt a munkát! Ez korunk legfontosabb feladata. Az emberek iránti szeretet, amelyet Jézus megváltásunkért hozott áldozata nyilvánított ki, ösztönözni fogja minden követőjét. {5T 455.2}
But very few of those who have received the light are doing the work entrusted to their hands. There are a few men of unswerving fidelity who do not study ease, convenience, or life itself, who push their way wherever they can find an opening to press the light of truth and vindicate the holy law of God. But the sins that control the world have come into the churches, and into the hearts of those who claim to be God's peculiar people. Many who have received the light exert an influence to quiet the fears of worldlings and formal professors. There are lovers of the world even among those who profess to be waiting for the Lord. There is ambition for riches and honor. Christ describes this class when He declares that the day of God is to come as a snare upon all that dwell upon the earth. This world is their home. They make it their business to secure earthly treasures. They erect costly dwellings and furnish them with every good thing; they find pleasure in dress and the indulgence of appetite. The things of the world are their idols. These interpose between the soul and Christ, and the solemn and awful realities that are crowding upon us are but dimly seen and faintly realized. The same disobedience and failure which were seen in the Jewish church have characterized in a greater degree the people who have had this great light from heaven in the last messages of warning. Shall we, like them, squander our opportunities and privileges until God shall permit oppression and persecution to come upon us? Will the work which might be performed in peace and comparative prosperity be left undone until it must be performed in days of darkness, under the pressure of trial and persecution? {5T 456.1}
A világosságot nyert nép tagjai közül mégis nagyon kevesen végzik a rájuk bízott munkát. Ez a néhány rendíthetetlen hűségű ember nem törődik a jóléttel, kényelemmel, magával az élettel sem. Ahol csak alkalom nyílik, utat készítenek az igazságnak, és igazolják Isten szent törvényét. A világot uraló bűnök azonban behatoltak gyülekezeteinkbe, és azok szívébe, akik Isten választott népéhez tartozónak mondják magukat. Sokan, akik elnyerték a világosságot, arra használják tekintélyüket, hogy megnyugtassák a világiakat és a formálisan hitvallókat. A világ szerelmeseivel találkozunk annak a népnek a soraiban, amely állítja, hogy várja az Urat. A megtiszteltetés és a gazdagság utáni vágy lopakodik be közéjük. Krisztus róluk szól, amikor kijelenti, hogy Isten napja csapdaként éri a Föld lakosait. A világot tekintik otthonuknak, világi kincsek gyűjtését teszik feladatukká. Költséges lakóhelyeket építenek, minden kényelemmel felszerelve, gyönyörűséget találnak a divatos öltözködésben és a mértéktelen evés-ivásban. A világ dolgait bálványozzák, ezek tolakodnak lelkük és Krisztus közé. Csak homályosan látják és ködösen értik a ránk zúduló ünnepélyes és félelmetes eseményeket. A zsidó egyházban tapasztalt kudarc és engedetlenség nagyobb mértéke jellemzi azt a népet, amely a figyelmeztetés utolsó üzeneteiben nagy világosságot kapott a mennyből. Engedjük talán, hogy Izrael történelme ismétlődjék meg velünk? Elpazaroljuk-e mi is a lehetőségeket és kiváltságokat, míg csak elnyomást és üldözést nem enged meg Isten? Hagyjuk elvégzetlenül a feladatunkat most, a békében és viszonylagos jómódban? Várjuk be inkább a sötétség napjait, az üldözéseket, és megpróbáltatásokat, hogy azok között legyünk kénytelenek befejezni munkánkat? {5T 456.1}
There is a terrible amount of guilt for which the church is responsible. Why are not those who have the light putting forth earnest efforts to give that light to others? They see that the end is near. They see multitudes daily transgressing God's law; and they know that these souls cannot be saved in transgression. Yet they have more interest in their trades, their farms, their houses, their merchandise, their dress, their tables, than in the souls of men and women whom they must meet face to face in the judgment. The people who claim to obey the truth are asleep. They could not be at ease as they are if they were awake. The love of the truth is dying out of their hearts. Their example is not such as to convince the world that they have truth in advance of every other people upon the earth. At the very time when they should be strong in God, having a daily, living experience, they are feeble, hesitating, relying upon the preachers for support, when they should be ministering to others with mind and soul and voice and pen and time and money. {5T 457.1}
A gyülekezet a bűn félelmetes mértékéért felelős. Akiknek világosság adatott, miért nem juttatják el másokhoz? Láthatják, hogy közel a vég. Látják, amint tömegek szegik meg naponta Isten törvényét, és tudják, hogy ezek az emberek nem menekülhetnek meg a bűneikkel együtt. Mégis jobban érdekli őket a munkájuk, gazdaságuk, házuk, áruik, ruháik és asztaluk, mint azoknak az embereknek a sorsa, akikkel majd találkozniuk kell az ítélet napján. Alszik a nép, amely állítja, hogy engedelmeskedik az igazságnak. Ha ébren lennének, nem vennék olyan könnyen ezeket a dolgokat. Az igazság szeretete kezd kihalni a szívükből. Példájuk alkalmatlan arra, hogy meggyőzze a világot, hogy nagyobb igazságnak vannak birtokában, mint bárki más. Pontosan akkor gyengék és határozatlanok, amikor naponta élő tapasztalat által erősnek kellene lenniük Istenben. A lelkészekre támaszkodnak, amikor az értelmükkel, lelkükkel, hangjukkal és tollukkal, idejükkel és pénzükkel mások lelkészeiként kellene fáradozniuk. {5T 457.1}
Brethren and sisters, many of you excuse yourselves from labor on the plea of inability to work for others. But did God make you so incapable? Was not this inability produced by your own inactivity and perpetuated by your own deliberate choice? Did not God give you at least one talent to improve, not for your own convenience and gratification, but for Him? Have you realized your obligation, as His hired servant, to bring a revenue to Him by the wise and skillful use of this entrusted capital? Have you not neglected opportunities to improve your powers to this end? It is too true that few have felt any real sense of their responsibility to God. Love, judgment, memory, foresight, tact, energy, and every other faculty have been devoted to self. You have displayed greater wisdom in the service of evil than in the cause of God. You have perverted, disabled, nay, even besotted your powers, by your intense activity in worldly pursuits to the neglect of God's work. {5T 457.2}
Testvéreim, sokan közületek azzal a kifogással tartják távol magukat a munkától, hogy képtelenek másokért dolgozni. Kérdezem: Isten tett ilyen tehetetlenné? Vajon nem a ti tudatos választásotok okozta és tartja fönn ezt a helyzetet? Nem adott-e Isten legalább egy talentumot, hogy azt gyarapítsd, nem a saját kényelmedért és élvezetedért, de Őérte? Tudtál-e arról a kötelességedről, hogy mint szolgájának bölcsen kell felhasználnod a rád bízott tőkét? Ugye szalasztottál már el alkalmakat, hogy képességeidet ebben az irányban fejleszd? Nagyon igaz, hogy kevesen érezték át igazán Isten előtti felelősségüket. A szeretetet, ítélőképességet, emlékezőtehetséget, előrelátást, tapintatot, erőt és minden más képességet csak az „én”-nek szenteltétek. Nagyobb bölcsességgel szolgáltátok a gonoszt, mint Isten ügyét. Megrontottátok, megbénítottátok, eltompítottátok képességeiteket a világi hajszában, az Istenért végzett munka rovására. {5T 457.2}
Still you soothe your conscience by saying that you cannot undo the past, and gain the vigor, the strength, and the skill which you might have had if you had employed your powers as God required. But remember that He holds you responsible for the work negligently done or left undone through your unfaithfulness. The more you exercise your powers for the Master, the more apt and skillful you will become. The more closely you connect yourself with the Source of light and power, the greater light will be shed upon you, and the greater power will be yours to use for God. And for all that you might have had, but failed to obtain through your devotion to the world, you are responsible. When you became a follower of Christ you pledged yourself to serve Him and Him alone, and He promised to be with you and bless you, to refresh you with His light, to grant you His peace, and to make you joyful in His work. Have you failed to experience these blessings? be sure it is the result of your own course. {5T 458.1}
Még most is azzal csitítjátok a bennetek megszólaló lelkiismeretet, hogy nem tehetitek jóvá a múltat, nem szerezhetitek vissza azt az elevenséget, erőt és tehetséget, amelyekkel még ma is bírnátok, ha Isten akarata szerint használtátok volna. Ám ne feledjétek: Isten felelősnek tart benneteket a megbízhatatlanul, felületesen végzett munkáért, vagy azért, ha egyáltalán nem munkálkodtatok. Minél inkább használnátok képességeiteket a Mesterért, annál fogékonyabbá, rátermettebbé válnátok. Minél szorosabban kapcsolódtok a fény forrásához, annál több világosság árad utatokra, s annál nagyobb erőt nyertek, hogy Istent szolgáljátok. Mindazért is felelősek vagytok, amit elnyerhettetek volna, de elmulasztottátok megszerezni, mert a világnak hódoltatok. Amikor Krisztus követői lettetek, megfogadtátok, hogy neki és csak neki szolgáltok, Krisztus pedig megígérte, hogy veletek lesz, megáld, világosságával felüdít, az Ő békességét adja nektek, és boldoggá tesz munkája végzésében. Nem tapasztaljátok ezeket az áldásokat? Biztosak lehetek abban, hogy ezért ti vagytok a felelősek. {5T 458.1}
In order to escape the draft during the war, there were men who induced disease, others maimed themselves that they might be rendered unfit for service. Here is an illustration of the course which many have been pursuing in relation to the cause of God. They have crippled their powers, both physical and mental, so that they are unable to do the work which is so greatly needed. {5T 458.2}
A háború alatt voltak olyan férfiak, akik beteggé tették, mások megcsonkították magukat, hogy ne kelljen bevonulniuk. Sokan ugyanezt tették az Istenért végzendő munkával kapcsolatban: megcsonkították testi és szellemi erőiket, ezért alkalmatlanná váltak a feladatok ellátására, amelyre pedig oly nagy szükség van. {5T 458.2}
Suppose that a sum of money were placed in your hands to invest for a certain purpose; would you throw it away and declare that you were not now responsible for its use? would you feel that you had saved yourself a great care? Yet this is what you have been doing with the gifts of God. To excuse yourself from working for others on the plea of inability, while you are all absorbed in worldly pursuits, is mockery of God. Multitudes are going down to ruin; the people who have received light and truth are but as a handful to withstand all the host of evil; and yet this little company are devoting their energies to anything and everything but to learning how they may rescue souls from death. Is it any marvel that the church is weak and inefficient, that God can do but little for His professed people? They place themselves where it is impossible for Him to work with them and for them. Dare you continue thus to disregard His claims? Will you still trifle with heaven's most sacred trusts? Will you say with Cain: “Am I my brother's keeper?” {5T 458.3}
Tegyük fel, hogy bizonyos összeget bíznak rád, hogy valamely célra beruházd. Vajon eldobnád azt a pénzt, s kijelentenéd, hogy ezek után nem vagy felelős annak felhasználásáért? Ezt tettétek és teszitek Isten ajándékaival. Ha felmentitek magatokat a másokért végzett munka alól, alkalmatlanságra hivatkozva, s helyette világi ügyekbe merültök, nem veszitek komolyan Istent. Tömegek rohannak a vesztükbe. Akik világosságot és igazságot nyertek, maroknyi nép csupán a gonoszok seregei ellen. Mégis ez a kicsiny csapat bármilyen célért latba veti erejét, csak azért nem, hogy megtanuljon lelkeket menteni a halálból. Csoda-e, ha a gyülekezet gyönge és eredménytelen, s Isten csak keveset tehet hitvalló népéért? Olyan helyzetbe hozták magukat, hogy az Úr nem működhet együtt velük és értük. Merészelitek-e továbbra is figyelmen kívül hagyni az Ő elvárásait? Továbbra is dacolni akartok a menny legszentebb megbízatásával? Vajon azt mondjátok, amit Káin: „A testvérem őrzője vagyok-e?” (I. Móz. 4:9) {5T 458.3}
Remember that your responsibility is measured, not by your present resources and capacities, but by the powers originally bestowed and the possibilities for improvement. The question which each one should ask himself is not whether he is now inexperienced and unfit to labor in God's cause, but how and why he is in this condition, and how it can be remedied. God will not supernaturally endow us with the qualifications which we lack; but while we exert the ability we have, He will work with us to increase and strengthen every faculty; our dormant energies will be aroused, and powers which have long been palsied will receive new life. {5T 459.1}
Ne feledjétek: kötelességeiteket nem a mostani erőforrásaitokhoz és képességeitekhez kell mérnetek, hanem ahhoz, amit eredetileg kaptatok. Sőt azokhoz az alkalmakhoz is, amelyek segítségével fejleszthettétek volna adottságaitokat. Nem az a kérdés, hogy valaki most alkalmatlan és tapasztalatlan-e az Istenért végzendő munkára, hanem az, hogyan és miért került ilyen állapotba, és miként változtathatna ezen? Isten nem vesz igénybe természetfeletti eszközöket ahhoz, hogy ellásson minket a szükséges adottságokkal, de ha gyakorlással fejlesztjük tehetségeinket, akkor együttműködik velünk, s szunnyadó erőink és régóta bénultan heverő képességeink újjáélednek bennünk. {5T 459.1}
So long as we are in the world, we must have to do with the things of the world. There will ever be a necessity for the transaction of temporal, secular business; but this should never become all-absorbing. The apostle Paul has given a safe rule: “Not slothful in business; fervent in spirit; serving the Lord.” The humble, common duties of life are all to be performed with fidelity; “heartily,” says the apostle, “as to the Lord.” Whatever our department of labor, be it housework or field work or intellectual pursuits, we may perform it to the glory of God so long as we make Christ first and last and best in everything. But aside from these worldly employments there is given to every follower of Christ a special work for the upbuilding of His kingdom—a work which requires personal effort for the salvation of men. It is not a work to be performed once a week merely, at the place of worship, but at all times and all places. {5T 459.2}
Míg a világban élünk, mindig is foglalkoznunk kell a világ dolgaival, de azoknak sohasem szabad teljesen lekötniük minket. Pál apostol biztos szabályt állít elénk: „Igyekvésetekben ne lankadjatok, legyetek buzgó lelkűek, az Úr az, akit szolgáltok.” (Rm. 12:11) Végezzük hűségesen az egyszerű, hétköznapi feladatokat is. Buzgón, mondja az apostol, akár az Úrnak. Bármi legyen is a munkánk, legyünk akár háziasszonyok, kétkezi vagy szellemi munkások, Isten dicsőségére végezhetjük feladatunkat, ha Krisztust tekintjük mindenben a legelsőnek. De a világi dolgokon kívül a Megváltó minden követőjének különleges feladata Krisztus országának építése. Olyan munka ez, amely megkívánja az emberek megmentéséért vállalt személyes igyekezetet. Nem heti egyszeri kötelesség ez, az imádkozás helyén, hanem mindenkori feladat, bárhol is vagyunk. {5T 459.2}
Everyone who connects himself with the church makes in that act a solemn vow to work for the interest of the church and to hold that interest above every worldly consideration. It is his work to preserve a living connection with God, to engage with heart and soul in the great scheme of redemption, and to show, in his life and character, the excellency of God's commandments in contrast with the customs and precepts of the world. Every soul that has made a profession of Christ has pledged himself to be all that it is possible for him to be as a spiritual worker, to be active, zealous, and efficient in his Master's service. Christ expects every man to do his duty; let this be the watchword throughout the ranks of His followers. {5T 460.1}
Mindazok, akik csatlakoznak a gyülekezethez, ezzel a lépéssel ünnepélyes ígéretet tesznek, hogy dolgozni fognak érte, és érdekeit az összes világi meggondolás fölé helyezik. Az a feladatuk, hogy élő összeköttetést tartsanak fenn Istennel, szívvel-lélekkel részt vegyenek a megváltás csodálatos tervében, s életükkel és jellemükkel bizonyítsák be, mennyivel fenségesebbek Isten parancsolatai, mint a világi szokások és gondolkodás. Aki megvallotta Krisztust, elkötelezte magát, hogy mindent megtesz Őérte. Így lesz tevékeny, szorgalmas és eredményes a Mester szolgálatában. Krisztus mindenkitől azt várja, hogy megtegye kötelességét; ez legyen követőinek jelszava. {5T 460.1}
We are not to wait to be solicited to give light, to be importuned for counsel or instruction. Everyone who receives the rays of the Sun of Righteousness is to reflect its brightness to all about him. His religion should have a positive and decided influence. His prayers and entreaties should be so imbued with the Holy Spirit that they will melt and subdue the soul. Said Jesus: “Let your light so shine before men, that they may see your good works, and glorify your Father which is in heaven.” It would be better for a worldling never to have seen a professor of religion than to come under the influence of one who is ignorant of the power of godliness. If Christ were our pattern, His life our rule, what zeal would be manifested, what efforts put forth, what liberality exercised, what self-denial practiced! How untiringly should we labor, what fervent petitions for power and wisdom would ascend to God! If all the professed children of God would feel that it is the chief business of life to do the work which He has bidden them to do, if they would labor unselfishly in His cause, what a change would be seen in hearts and homes, in churches, yea, in the world itself! {5T 460.2}
Ne várjuk, hogy az emberek felkérjenek: tegyünk bizonyságot a világosságról. Aki az igazság napjának sugarait kapja, tükrözze vissza mindenkinek. Vallásának legyen határozott, valóságos befolyása. Imáit és könyörgéseit annyira át kell itatnia a Szentléleknek, hogy meglágyítsa és lecsillapítsa lelkét. Jézus mondta: „Úgy világítson világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és magasztalják mennyei Atyátokat.” (Mt. 5:16) Jobb lenne a világnak, ha sohasem látott volna vallásos embert, mint hogy olyan hívő hatása alá kerüljön, aki nem ismeri az istenfélelem erejét. Ha Krisztus lenne a példaképünk, ha az Ő élete volna életünk mértéke, mekkora buzgóságot tanúsítanánk, micsoda erőfeszítéseket tennénk, milyen nagylelkűek és mennyire önmegtagadóak lennénk! Milyen fáradhatatlanul dolgoznánk! Micsoda kérések szállnának fel Istenhez erőért és bölcsességért könyörögve! Ha minden hitvalló azt a munkát tekintené élete fő feladatának, amelyre Isten szólította, ha önzetlenül tevékenykedne az Ő ügyéért, mekkora változást látnánk a szívekben, a családokban, a gyülekezetben, de még a világban is! {5T 460.2}
Vigilance and fidelity have been required of Christ's followers in every age; but now that we are standing upon the very verge of the eternal world, holding the truths we do, having so great light, so important a work, we must double our diligence. Everyone is to do to the very utmost of his ability. My brother, you endanger your own salvation if you hold back now. God will call you to account if you fail in the work He has assigned you. Have you a knowledge of the truth? give it to others. {5T 460.3}
Krisztus minden korban éberséget és hűséget várt követőitől. De most, az örökkévalóság mezsgyéjén meg kell kettőznünk szorgalmunkat, mert hatalmas igazságok, nagy világosság, fontos munka megbízottai vagyunk. Tegyen mindenki képességei legjava szerint! Testvérem, üdvösségedet veszélyezteted, ha most visszavonulsz. Ha elmulasztod a rád bízott munkát, Isten majd elszámoltat vele. Ismered az igazságot? Add tovább másoknak! {5T 460.3}
What can I say to arouse our churches? What can I say to those who have acted a prominent part in the proclamation of the last message? “The Lord is coming,” should be the testimony borne, not only by the lips, but by the life and character; but many to whom God has given light and knowledge, talents of influence and means, are men who do not love the truth and do not practice it. They have drunk so deeply from the intoxicating cup of selfishness and worldliness that they have become drunken with the cares of this life. Brethren, if you continue to be as idle, as worldly, as selfish as you have been, God will surely pass you by, and take those who are less self-caring, less ambitious for worldly honor, and who will not hesitate to go, as did their Master, without the camp, bearing the reproach. The work will be given to those who will take it, those who prize it, who weave its principles into their everyday experience. God will choose humble men who are seeking to glorify His name and advance His cause rather than to honor and advance themselves. He will raise up men who have not so much worldly wisdom, but who are connected with Him, and who will seek strength and counsel from above. {5T 461.1}
Mit is mondhatnék, hogy felrázzam gyülekezeteinket? Mit mondhatnék azoknak, akik fontos szerepet játszottak az utolsó üzenet hirdetésében? Eljön az Úr! Erről kell bizonyságot tennünk, nemcsak a szánkkal, de életünkkel és jellemünkkel is. Mégis sokan, akiknek pedig Isten világosságot és tudást, tekintélyt és a gazdagság talentumait adta, nem szeretik az igazságot és nem gyakorolják azt. Olyan sokat ittak az önzés és a világiasság részegítő poharából, hogy megittasodtak a világi gondoktól. Testvéreim, ha továbbra is tétlenek, világiasak, önzők maradtok, Isten bizonyosan mellőzni fog benneteket, és olyanokat hív el, akik kevésbé önzők, kevésbé vágyakoznak a világi tisztesség után, és akik nem haboznak a táboron kívül is nekivágni a figyelmeztetés hirdetésének, mint Mesterük tette, még ha szidalmazzák is őket. Olyan embernek adja a munkát, aki vállalja, értékeli azt, s beleszövi annak elveit mindennapi életébe. Olyanokat választ majd, akik alázatosan az Úr nevének dicsőítésére törekednek, s nem a maguk tiszteletére és előmenetelére. Embereket támaszt, akikben ugyan nincs annyi világi bölcsesség, de összeköttetésben állnak Ővele, felülről kérve az erőt és tanácsot. {5T 461.1}
Some of our leading men are inclined to indulge the spirit manifested by the apostle John when he said: “Master, we saw one casting out devils in Thy name; and we forbade him, because he followeth not with us.” Organization and discipline are essential, but there is now very great danger of a departure from the simplicity of the gospel of Christ. What we need is less dependence upon mere form and ceremony, and far more of the power of true godliness. If their life and character are exemplary, let all work who will, in any capacity. Although they may not conform exactly to your methods, not a word should be spoken to condemn or discourage them. When the Pharisees desired Jesus to silence the children who sang His praise, the Saviour said: “If these should hold their peace, the stones would immediately cry out.” Prophecy must be fulfilled. So in these days, the work must be done. There are many departments of labor; let everyone act a part as best he can. The man with one talent is not to bury that in the earth. God has given to every man his work according to his ability. Those to whom larger trusts and capabilities have been committed should not endeavor to silence others who are less able or experienced. Men with one talent may reach a class that those with two or five talents cannot approach. Great and small alike are chosen vessels to bear the water of life to thirsting souls. Let not those who preach the word lay their hands upon the humblest worker and say: “You must labor in this channel or not work at all.” Hands off, brethren. Let everyone work in his own sphere, with his own armor on, doing whatever he can do in his humble way. Strengthen his hands in the work. This is no time for pharisaism to control. Let God work through whom He will. The message must go. {5T 461.2}
Néhány vezető úgy gondolkozik, ahogyan az Írásban olvashatjuk: „Mester, láttunk valakit, aki ördögöket űzött nevedben, de eltiltottuk, mert nem követ Téged mivelünk.” (Mk. 9:38) Szükség van szervezésre és fegyelemre, de most erősen fenyeget a veszély, hogy eltávolodunk Krisztus evangéliumának egyszerűségétől. Szükséges, hogy kevésbé függjünk az üres formaságoktól és szertartásoktól, és sokkal inkább ragaszkodjunk az igaz istenfélelem erejéhez. Ha az élete és jelleme példamutató, hagyjatok mindenkit munkálkodni, aki csak akar, bármilyen minőségben. Bár nem ragaszkodnak módszereitekhez, egy szót se ejtsetek ki, amely kárhoztatná vagy csüggesztené őket. Amikor a farizeusok azt akarták, hogy Jézus hallgattassa el az Őt dicsőítő, éneklő gyermekeket, a Megváltó azt mondta: „Ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.” (Lk. 19:40) A jövendölésnek be kellett teljesednie. Ugyanígy napjainkban is: a munkát el kell végezni. Számos terület van, tegye mindenki azt, amihez ért. Akinek egy talentum jutott, ne ássa el azt. Isten mindenkinek a képességeihez szabta a kötelességeit. Akikre komolyabb feladatokat és tehetséget bízott, ne igyekezzenek elhallgattatni azokat, akik kevésbé rátermettek és gyakorlottak. Az egy talentummal bíró emberek a tökéletesség olyan fokára juthatnak el, amelyet a tehetségesebbek képtelenek megközelíteni. Isten kis és nagy edényeket egyaránt kiválasztott, hogy eljuttassa az élet vizét a szomjazó lelkekhez. Az Ige hirdetői ne vessék kezüket a legalázatosabb munkásra, parancsolgatva: Vagy ezen a területen dolgozol, vagy pedig sehol! El a kezekkel, testvéreim! Dolgozzék mindenki a saját területén, a maga szerény módján. Erősítsetek mindenkit! Nincs helye most a farizeusi zsarnokságnak. Hagyjátok Istent azok által munkálkodni, akik által Ő akar. Az üzenetnek terjednie kell. {5T 461.2}
All are to show their fidelity to God by the wise use of His entrusted capital, not in means alone, but in any endowment that will tend to the upbuilding of His kingdom. Satan will employ every possible device to prevent the truth from reaching those who are buried in error; but the voice of warning and entreaty must come to them. And while only a few are engaged in this work, thousands ought to be as much interested as they. God never designed that the lay members of the church should be excused from labor in His cause. “Go, labor in My vineyard,” is the Master's command to each of His followers. As long as there are unconverted souls in the world, there should be the most active, earnest, zealous, determined effort for their salvation. Those who have received the light should seek to enlighten those who have it not. If the church members do not individually take hold of this work, then they show that they have no living connection with God. Their names are registered as slothful servants. Can you not discern the reason why there is no more spirituality in our churches? It is because you are not colaborers with Christ. {5T 462.1}
Mindenki mutassa meg Isten iránti hűségét azáltal, hogy talentumait bölcsen használja, nemcsak az anyagiak terén, de minden más áldásban is, amely segíti Isten országának építését. Sátán harcba vet minden elképzelhető eszközt, hogy megakadályozza az igazság eljutását azokhoz, akiket eltemettek a tévedéseik, de a figyelmeztetés és hívás hangjának mégis el kell érnie hozzájuk. Kevesen végzik majd a munkát. Ezreknek kellene olyan buzgón dolgozniuk, mint ennek a kevés embernek. Isten sohasem tervezte, hogy a gyülekezet tagjai ne vegyenek részt a munkában. „Menjetek, dolgozzatok a szőlőmben” – ez a Mester parancsa minden követőjéhez (Mt. 21:28). Ameddig meg nem tért emberek élnek e világon, mindaddig a legtevékenyebben, a legbuzgóbban, a legnagyobb lelkesedéssel kell megfeszítenünk az erőnket megmentésükért, és a legtökéletesebben kell dolgoznunk értük. Akiknek világosság adatott, világosítsák fel azokat, akik a sötétségben vesztegelnek. Ha a gyülekezet tagjai nem dolgoznak, akkor csak azt bizonyítják, hogy nincsenek élő kapcsolatban Istennel. Nevüket feljegyzik mint rest szolgákét. Nem látjátok, miért nincs több lelkiség gyülekezeteinkben? Mert nem vagytok Krisztus munkatársai. {5T 462.1}
God has given to every man his work. Let us each wait on God, and He will teach us how to work and what work we are best adapted to perform. Yet none are to start out in an independent spirit to promulgate new theories. The workers should be in harmony with the truth and with their brethren. There should be counsel and co-operation. But they are not to feel that at every step they must wait to ask some higher officer if they may do this or that. Look not to man for guidance, but to the God of Israel. {5T 463.1}
Isten mindenkinek kiszabta feladatát, szolgáljuk Őt mindannyian, s akkor majd megtanít, melyik munkára vagyunk a legalkalmasabbak, és hogyan dolgozzunk. De senki ne kezdjen dolgozni másoktól függetlenül, hogy új elméleteket hirdessen. A munkások álljanak összhangban az igazsággal és testvéreikkel. Tanácskozzanak és dolgozzanak együtt. Azonban ne gondolják, hogy minden lépésnél várniuk kell, és a magasabb tisztséget viselőktől kérdezniük, vajon megtehetik-e ezt vagy amazt. Ne emberektől várjátok az irányítást, hanem Istentől! {5T 463.1}
The work which the church has failed to do in a time of peace and prosperity she will have to do in a terrible crisis under most discouraging, forbidding circumstances. The warnings that worldly conformity has silenced or withheld must be given under the fiercest opposition from enemies of the faith. And at that time the superficial, conservative class, whose influence has steadily retarded the progress of the work, will renounce the faith and take their stand with its avowed enemies, toward whom their sympathies have long been tending. These apostates will then manifest the most bitter enmity, doing all in their power to oppress and malign their former brethren and to excite indignation against them. This day is just before us. The members of the church will individually be tested and proved. They will be placed in circumstances where they will be forced to bear witness for the truth. Many will be called to speak before councils and in courts of justice, perhaps separately and alone. The experience which would have helped them in this emergency they have neglected to obtain, and their souls are burdened with remorse for wasted opportunities and neglected privileges. {5T 463.2}
A munkát, amelyet a gyülekezet elmulaszt a béke és jólét idején, rettenetes válságban kell majd elvégeznie, a legcsüggesztőbb és legijesztőbb körülmények között. A figyelmeztetést, amelyet a világhoz való alkalmazkodás elhallgattatott és visszatartott, a hit ellenségeinek leghevesebb támadásai közepette kell majd továbbadni. Ekkor a gyülekezet felületes, maradi tagjai, akik egyre inkább akadályozták a munkát, megtagadják a hitet és Isten ügyének esküdt ellenségei oldalára állnak, ahová már régóta húzott a szívük. Ezek a hitehagyók a legkeserűbb ellenséggé lesznek, és mindent elkövetnek, hogy elnyomják régi testvéreiket, ártsanak nekik és felháborodást szítsanak ellenük. Ez az idő közvetlenül előttünk áll. Isten egyenként próbára teszi a gyülekezet tagjait. Olyan körülmények közé kerülnek majd, ahol kénytelenek bizonyságot tenni az igazságról. Sokakat tanácsok és bíróságok előtt szólítanak majd beszédre, talán külön-külön, magukra hagyatva. Előzőleg elmulasztották megszerezni azt a tapasztalatot, amely segített volna nekik a kényszerhelyzetben, és lelkiismeret-furdalás gyötri majd őket az elpazarolt lehetőségek miatt. {5T 463.2}
My brother, my sister, ponder these things, I beseech you. You have each a work to do. Your unfaithfulness and neglect are registered against you in the Ledger of Heaven. You have diminished your powers and lessened your capabilities. You lack the experience and efficiency which you might have had. But before it is forever too late, I urge you to arouse. Delay no longer. The day is almost spent. The westering sun is about sinking forever from your sight. Yet while the blood of Christ is pleading, you may find pardon. Summon every energy of the soul, employ the few remaining hours in earnest labor for God and for your fellow men. {5T 463.3}
Testvéreim, könyörögve kérlek titeket, gondolkodjatok! Mindegyikőtökre munka vár. Hűtlenségetek és hanyagságotok a mennyei könyvekben ellenetek szól. Legyengítettétek magatokat, elpazaroltátok képességeiteket. Hiányzik belőletek a jártasság és a teherbíró képesség, amely pedig a tiétek lehetne. Sürgetlek, hogy ébredjetek fel, mielőtt késő lenne! Ne halogassátok tovább, nappalotok csaknem véget ér. Mégis, míg Krisztus vére esdekel értünk, bocsánatot nyerhetünk. Vessétek latba lelketek minden erejét! Buzgón használjátok fel a nappal néhány utolsó óráját, Istenért és embertársaitokért. {5T 463.3}
My heart is stirred to the very depths. Words are inadequate to express my feelings as I plead for perishing souls. Must I plead in vain? As Christ's ambassador I would arouse you to labor as you never labored before. Your duty cannot be shifted upon another. No one but yourself can do your work. If you withhold your light, someone must be left in darkness through your neglect. {5T 464.1}
Szívem a legmélyéig felzaklatott. Nem találok szavakat, hogy kifejezzem gondolataimat, amikor a veszendő lelkekért könyörgök. Vajon hiába a kérlelés? Krisztus követeként szeretnélek buzdítani titeket, dolgozzatok, mint eddig még soha! Kötelességeiteket nem háríthatjátok másra. Senki, csak te magad végezheted el feladatodat. Ha elrejted világosságodat, hanyagságod miatt valaki a sötétben marad. {5T 464.1}
Eternity stretches before us. The curtain is about to be lifted. We who occupy this solemn, responsible position, what are we doing, what are we thinking about, that we cling to our selfish love of ease, while souls are perishing around us? Have our hearts become utterly callous? Cannot we feel or understand that we have a work to do for the salvation of others? Brethren, are you of the class who having eyes see not, and having ears hear not? Is it in vain that God has given you a knowledge of His will? Is it in vain that He has sent you warning after warning? Do you believe the declarations of eternal truth concerning what is about to come upon the earth, do you believe that God's judgments are hanging over the people, and can you still sit at ease, indolent, careless, pleasure loving? {5T 464.2}
Az örökkévalóság küszöbén állunk. A függöny felemelkedni készül. Mit teszünk, mire gondolunk mi, akik ezt az ünnepélyes, felelős helyet foglaljuk el, amikor ragaszkodunk az önző kényelemszeretethez, míg körülöttünk lelkek rohannak vesztükbe? Hát teljesen megkeményedett a szívünk? Talán nem érezzük vagy nem értjük, hogy munka vár ránk? Testvéreim, azokhoz tartoztok, akiknek van szemük, de nem látnak, van fülük, de nem hallanak? Hiába adta volna nektek Isten az Ő akaratának ismeretét? Hiába küld figyelmeztetést figyelmeztetés után? Hisztek-e az örök igazság kijelentéseiben? Hiszitek-e, hogy mi következik hamarosan e világra? Hiszitek-e, hogy Isten ítéletének órája nemsokára elérkezik? És mégis képesek vagytok jólétben, lustán, gondtalanul, az élvezet szerelmeseiként vesztegelni? {5T 464.2}
It is no time now for God's people to be fixing their affections or laying up their treasure in the world. The time is not far distant, when, like the early disciples, we shall be forced to seek a refuge in desolate and solitary places. As the siege of Jerusalem by the Roman armies was the signal for flight to the Judean Christians, so the assumption of power on the part of our nation in the decree enforcing the papal sabbath will be a warning to us. It will then be time to leave the large cities, preparatory to leaving the smaller ones for retired homes in secluded places among the mountains. And now, instead of seeking expensive dwellings here, we should be preparing to move to a better country, even a heavenly. Instead of spending our means in self-gratification, we should be studying to economize. Every talent lent of God should be used to His glory in giving the warning to the world. God has a work for His colaborers to do in the cities. Our missions must be sustained; new missions must be opened. To carry forward this work successfully will require no small outlay. Houses of worship are needed, where the people may be invited to hear the truths for this time. For this very purpose, God has entrusted a capital to His stewards. Let not your property be tied up in worldly enterprises, so that this work shall be hindered. Get your means where you can handle it for the benefit of the cause of God. Send your treasures before you into heaven. {5T 464.3}
Nem annak van most az ideje, hogy Isten népe figyelmét a világ szeretete és kincseinek megszerzése kösse le. Nincs messze az az idő, amikor – akár az első tanítványok – kénytelenek leszünk elhagyatott, magányos helyeken menedéket keresni. A júdeai keresztényeknek Jeruzsálem ostroma szolgált jelül a menekülésre. Így szolgál majd figyelmeztetésül nekünk az, amikor nemzetünk hatalmát a pápaság vasárnapjának kényszerítésére használják fel. Ekkor érkezik el az az idő, hogy elhagyjuk a nagyvárosokat, és felkészüljünk a kisebb városok elhagyására, hogy a hegyek közé, eldugott helyekre vonuljunk vissza. S most ahelyett, hogy költséges lakásokat keresnénk, arra készüljünk inkább, hogy jobb, mennyei hazába költözzünk. Ahelyett, hogy önzésünk kielégítésére fordítanánk jövedelmünket, tanuljunk meg takarékoskodni. Isten dicsőségére úgy hasznosítsunk minden tőle kapott talentumot, hogy figyelmeztetjük a világot. Isten kötelességeket ró a nagyvárosokban élő munkatársaira: el kell tartanunk misszionáriusainkat, újabb misszióállomásokat kell nyitnunk, jókora kiadásokat kell vállalnunk, hogy folytathassuk e munkát. Gyülekezeti helyiségekre van szükség, ahol az embereknek a jelenvaló igazságról beszélhetünk. Isten pontosan ezzel a céllal bízott anyagi javakat szolgáira. Ne kösd le tulajdonodat világi vállalkozásokba, mert Isten ügye megsínyli a hiányt. Helyezd el javaidat ott, ahol az emberek javára fordíthatod. Küldd kincseidet magad előtt a mennybe! {5T 464.3}
The members of the church should individually hold themselves and all their possessions upon the altar of God. Now, as never before, the Saviour's admonition is applicable: “Sell that ye have, and give alms; provide yourselves bags which wax not old, a treasure in the heavens that faileth not, where no thief approacheth, neither moth corrupteth. For where your treasure is, there will your heart be also.” Those who are fastening their means in large houses, in lands, in worldly enterprises, are saying by their actions: “God cannot have it; I want it for myself.” They have bound up their one talent in a napkin and hid it in the earth. There is cause for such to be alarmed. Brethren, God has not entrusted means to you to lie idle nor to be covetously retained or hid away, but to be used to advance His cause, to save the souls of the perishing. It is not the time now to bind up the Lord's money in your expensive buildings and your large enterprises, while His cause is crippled and left to beg its way, the treasury half-supplied. The Lord is not in this way of working. Remember, the day is fast approaching when it will be said: “Give an account of thy stewardship.” Can you not discern the signs of the times? {5T 465.1}
A gyülekezet tagjai áldozzák oda önmagukat és minden tulajdonukat az Úrnak. Most sokkal inkább érvényes az Üdvözítő parancsa, mint bármikor ezelőtt: „Adjátok el, amitek van, és osszátok ki alamizsnaként. Készítsetek magatoknak ki nem merülő erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol tolvaj hozzá nem fér és moly meg nem rágja. Mert ahol a kincsed, ott a szíved is.” (Lk. 12:33–34) Akik nagy házakba, földekbe, világi vállalkozásokba fektetik javaikat, ezt mondva: „Nem lehet Istené, magamnak tartom meg”, azok a földbe rejtik talentumukat. Nekik van okuk a riadalomra. Testvéreim, Isten nem azért bízott javakat rátok, hogy azok tétlenül heverjenek, sem hogy irigyen magatoknak tartogassátok vagy elrejtsétek, hanem hogy a veszendők megmentésére használjátok fel. Ne költsétek az Úr pénzét drága épületekre vagy vállalkozások finanszírozására, míg Isten ügye koldulni kényszerül, mert félig üresen áll a pénztár. Az Úr nem segít meg bennünket az ilyen munkavégzésben. Ne feledjétek, hogy sebesen közeledik az a nap, amikor felszólítanak: Számolj el a rád bízottakkal! {5T 465.1}
Every day that passes brings us nearer the last great important day. We are one year nearer the judgment, nearer eternity, than we were at the beginning of 1884. Are we also drawing nearer to God? Are we watching unto prayer? Another year of our time to labor has rolled into eternity. Every day we have been associating with men and women who are judgment bound. Each day may have been the dividing line to some soul; someone may have made the decision which shall determine his future destiny. What has been our influence over these fellow travelers? What efforts have we put forth to bring them to Christ? {5T 466.1}
Miért nem ismeritek fel, hogy minden múló nappal az utolsó fenséges, sorsdöntő naphoz kerülünk közelebb? Hány egész évvel állunk közelebb az ítélethez, az örökkévalósághoz, megtérésünk idejéhez képest! Közeledtünk-e azóta Istenhez? Őrködünk és imádkozunk-e? Naponta ítélet előtt álló férfiakkal és nőkkel találkozunk. Minden nap meghatározó lehet valaki számára, olyan elhatározásra juthat, amely eldönti sorsát. Hogyan hat példánk ezekre a útitársakra? Milyen erőfeszítéseket tettünk azért, hogy Krisztushoz vezessük őket? {5T 466.1}
It is a solemn thing to die, but a far more solemn thing to live. Every thought and word and deed of our lives will meet us again. What we make of ourselves in probationary time, that we must remain to all eternity. Death brings dissolution to the body, but makes no change in the character. The coming of Christ does not change our characters; it only fixes them forever beyond all change. {5T 466.2}
Again I appeal to the members of the church to be Christians, to be Christlike. Jesus was a worker, not for Himself, but for others. He labored to bless and save the lost. If you are Christians you will imitate His example. He has laid the foundation, and we are builders together with Him. But what material are we bringing to lay on this foundation? “Every man's work shall be made manifest: for the day shall declare it, because it shall be revealed by fire; and the fire shall try every man's work of what sort it is.” If you are devoting all your strength and talent to the things of this world, your lifework is represented by wood, hay, and stubble, to be consumed by the fires of the last day. But unselfish labor for Christ and the future life will be as gold, silver, and precious stones; it is imperishable. {5T 466.3}
Újra kérem a gyülekezet tagjait, hogy legyenek keresztények – Krisztushoz hasonlóak. Jézus másokért fáradozott, nem önmagáért. Megmenteni és megáldani jött a veszendőket. Ha keresztény vagy, követed a példáját. Ő fektette le az alapokat, mi pedig építőtársai vagyunk. Kérdés, hogy milyen anyagot hordunk ezekre az alapokra? „Mindenkinek a munkája nyilvánvaló lesz, mert az a nap megmutatja majd, mert tűz által jelenik meg, és tűzpróbára teszi minden ember munkáját.” (I. Kor. 3:13) Ha minden erődet és tehetségedet világi dolgokra fordítod, akkor életművedet a széna és pozdorja jelképezi, amelyet megemészt az utolsó nap tüze. De ha önzetlenül Krisztusért és az eljövendő életért tevékenykedsz, akkor aranyat, ezüstöt és drágakövet gyűjtesz, amelyek elpusztíthatatlanok. {5T 466.3}
My brethren and sisters, awake, I beseech you, from the sleep of death. It is too late to devote the strength of brain, bone, and muscle to self-serving. Let not the last day find you destitute of heavenly treasure. Seek to push the triumphs of the cross, seek to enlighten souls, labor for the salvation of your fellow beings, and your work will abide the trying test of fire. {5T 466.4}
Testvéreim, könyörögve kérlek titeket, ébredjetek föl a halálos alvásból! Túl késő van ahhoz, hogy magunkat szolgáljuk értelmünk és testünk erejével. Az utolsó nap ne találjon bennünket mennyei kincsek nélkül. Világosítsátok fel az embereket, fáradozzatok felebarátaitok megmentéséért, s akkor munkátok kiállja majd a tűz próbáját. {5T 466.4}
“If any man's work abide, ... he shall receive a reward.” Glorious will be the reward bestowed when the faithful workers are gathered about the throne of God and the Lamb. When John in his mortal state beheld the glory of God, he fell as one dead; he was not able to endure the sight. But when mortal shall have put on immortality, the ransomed ones are like Jesus, for they see Him as He is. They stand before the throne, signifying that they are accepted. All their sins are blotted out, all their transgressions borne away. Now they can look upon the undimmed glory from the throne of God. They have been partakers with Christ of His sufferings, they have been workers together with Him in the plan of redemption, and they are partakers with Him in the joy of beholding souls saved through their instrumentality to praise God through all eternity. {5T 467.1}
„Ha a munka megmarad, az ember jutalmat kap.” (I. Kor. 3:14) Ha majd a hűségesek ott állnak Isten és a Bárány trónja körül, dicső lesz a kiosztott jutalom. Amikor János látta Isten dicsőségét, szinte halottként esett a földre. Képtelen volt elviselni a látványt. De amikor a halandók halhatatlanságot öltenek magukra, olyanná válnak, mint Jézus: „De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Őhozzá, mert meg fogjuk Őt látni, amint van.” (I. Jn. 3:2) A trón előtt állnak, ami azt jelenti, hogy elfogadták őket, eltörölték minden bűnüket. Semmivé vált minden engedetlenségük. Immár az Isten trónjáról áradó teljes dicsőséget szemlélhetik. Részt vállaltak Krisztus szenvedésében, munkatársai voltak a megváltás tervében, és most együtt örülnek Krisztussal a közreműködésükkel megszabadított embereknek, akik Istent dicsőítik majd az örökkévalóságon át. {5T 467.1}
