A few days ago I received a letter written by you to Elder N, in which you raise very serious objections to leaving the ----- mission to be supported by your conference, and say that other conferences all over the field should have an equal interest in this mission. But if these conferences do not now have important missions to sustain in cities in their own borders, are there not places where such missions should be established? If your conference is asked to take the ----- mission under its care and carry it on under the supervision of the General Conference, the responsible men should feel that this is an evidence that their brethren have confidence in them, and they should say: “Yes; we accept the sacred trust. We will do all in our power to make the mission a success and to show that the confidence of our brethren is not misplaced. We will ask wisdom of God and will practice self-denial and rigid economy if necessary.” God will sustain you in the cheerful performance of this duty and will make it a blessing to you rather than a burden, a hindrance to the cause in your state. {5T 368.3}
Néhány napja olvastam testvérünknek írt leveledet, amelyben erőteljesen tiltakozol, amiért a városban létesített misszióállomás a ti egyházterületetek anyagi forrásait terheli. Azt írod, hogy a többi egyházterületnek is segítenie kellene ezt a munkát. De ha ezeknek az egyházterületeknek most nem lenne fontos misszióállomásuk a nagyvárosokban, akkor is van hely, ahol ilyen állomásokat kellene létrehozniuk! Ha felkérték egyházterületedet, hogy gondoskodjék a városi misszióról, s folytassa azt a generálkonferencia felügyelete mellett, akkor ti, felelős vezetőink, fogadjátok el ezt bizonyítéknak, hogy testvéreink bíznak bennetek, és feleljetek így: „Jól van, fogadjuk el a szent megbízást. Megteszünk minden tőlünk telhetőt a munka sikeréért, s azért, hogy bebizonyítsuk testvéreinknek, nem kell csalódniuk bennünk. Istentől kérünk bölcsességet, önmegtagadással és szigorú takarékossággal dolgozunk, ha szükséges.” Isten támogatni fog benneteket e feladat jókedvű végzésében, és áldássá teszi államotokban, nem pedig teherré vagy a munka akadályává. {5T 368.3}
That great city is in darkness and error, and we have left it so thus long. Will God pardon this negligence on our part? What account shall we give for the men and women who have died without hearing the sound of present truth, who would have received it had the light been brought to them? My spirit is stirred that the work in ----- has been delayed so long. The work that is now being done there might have been done years ago and could then have been accomplished with far less expenditure of money, time, and labor. Nevertheless it must not be left undone now. A small beginning has been made on a very economical plan, and much more has been accomplished than could have been expected considering the facilities that have been provided. But better facilities must be furnished. There must be a place where people can hear the truth. There must be means to support the workers in this mission field, not in ease and luxury, but in a plain, comfortable manner. They are God's instruments, and nothing should be said or done to discourage them. On the contrary, let their hands be strengthened and their hearts encouraged. {5T 369.1}
Az a nagyváros sötétségben és tévelygésben él. Mi hagytuk így mindeddig. Megbocsátja-e az Isten a hanyagságunkat? Hogyan számolunk el azoknak a férfiaknak és nőknek az életével, akik meghaltak, mielőtt hallottak volna a jelenvaló igazságról, akik elfogadták volna azt, ha időben eljutottunk volna hozzájuk? Megborzadok, ha arra gondolok, mennyire elhanyagoltuk ott a lélekmentést. Amit most teszünk, már évekkel ezelőtt megtehettük volna, sokkal kevesebb pénzzel, idővel, fáradsággal. Mindazonáltal végeznünk kell ezt a munkát. Egy nagyon takarékos terv alapján kezdtünk dolgozni, és sokkal többet értünk el, mint amire számíthattunk, figyelembe véve a rendelkezésre álló forrásokat. Mégis több eszközt kell ide összpontosítanunk. Helyiséget kell szereznünk, ahol hirdethetjük az igazságot, anyagiakról kell gondoskodnunk, hogy eltartsuk a munkásokat, nem fényűző módon, de egyszerű, vállalható körülmények között. Isten eszközei ők, ne tegyünk, ne mondjunk semmit, ami elcsüggesztené őket, hanem erősítsük a kezüket, bátorítsuk a szívüket. {5T 369.1}
There is enough wealth in your conference to carry forward this work successfully; and shall the prince of darkness be left in undisputed possession of our great cities because it costs something to sustain missions? Let those who would follow Christ fully come up to the work, even if it be over the heads of ministers and president. Those who in such a work as this will say, “I pray thee have me excused,” should beware lest they receive their discharge for time and for eternity. Let Christians who love duty lift every ounce they can and then look to God for further strength. He will work through the efforts of thoroughgoing men and women and will do what they cannot do. New light and power will be given them as they use what they have. New fervor and zeal will stir the church as they see something accomplished. {5T 369.2}
Elég anyagi erőforrásotok van az egyházterületen, hogy ezt a munkát eredményesen fejlesszétek. Ne engedjük a sötétség fejedelmének, hogy teljesen hatalmába kerítse nagyvárosainkat! Csakhogy a misszió pénzbe kerül – de akik Krisztust akarják követni, szánják oda javaikat ennek támogatására! Akik az ilyen munkára is azt mondják: „Kérlek, ments ki”, azok vigyázzanak, nehogy elbocsáttassanak az örökkévalóságból is. Az a keresztény, aki szereti Isten ügyét, dolgozzon, amennyit csak bír, és a további erőt várja Istentől. Ő pedig a tevékeny férfiak és nők által megteszi azt, amire a többség még nem képes. Új világosságot és erőt ad nekik, hogy okosan használják fel, amijük van. Új buzgalom és lelkesedés serkenti majd a gyülekezetet, amikor látják, hogy milyen eredmények születnek. {5T 369.2}
We rejoice in spirit as we contemplate what may be done; but we blush before our Maker at the thought of the little that has been accomplished. Shepherds have neglected their God-given responsibilities; they have become narrow and faithless, and have encouraged unpardonable cowardice, slothfulness, and covetousness. They have not realized the magnitude and importance of the work. Men are wanted whose eyes are anointed to see and understand heaven's designs. Then the standard of piety will be raised, and there will be real missionaries who will be ready to sacrifice for the truth's sake. There is no room in the church of God for the selfish and ease-loving; but men and women are called for who will make exertions to plant the standard of truth in our large cities, in the great thoroughfares of travel. {5T 370.1}
Örül a szívünk, ha arra gondolunk, mennyi munkát lehetne elvégezni, de szégyen égeti arcunkat Mesterünk előtt, ha az jut eszünkbe, hogy ebből milyen keveset valósítottunk meg. A pásztorok elhanyagolják Istentől kapott felelősségeiket. Szűk látókörűek és hűtlenek lettek, s csak a gyávaságot, lustaságot és mohóságot szították. Nem értik meg a munka nagyságát és fontosságát. Olyan emberekre van szükség, akiknek szemét a Lélek megnyitotta, hogy felismerjék, meglássák a menny céljait. Akkor majd több lesz az istenfélelem, igazi misszionáriusok támadnak, akik szívesen hoznak áldozatokat az igazságért. Isten egyházában semmi helye az önzésnek és a könnyű élet szeretetének. Urunk olyan férfiakat és nőket vár, akik megfeszítik erejüket, hogy kitűzzék az igazság lobogóját nagyvárosainkban és a fontos közlekedési csomópontokon. {5T 370.1}
A world is to be warned, and in humility we should work as God has given us ability. Let every state come up to the work. What right have those with narrow and unconsecrated ideas to say what their conference will do and what it will not do? The ----- mission will not be left wholly to your state; but if your conference had a heart to work, it could sustain two such missions and not feel the burden. Come, brethren, arouse to action. Time lost through your unbelief and want of courage is lost forever. Let the ministers act as though something were to be done, and the largehearted men who love God and keep His commandments will come up to the help of the Lord. In this way the church will be disciplined for future efforts; for their beneficence is never to cease. {5T 370.2}
Az egész világ figyelmeztetésre vár, dolgozunk hát alázatosan, amint Isten képességet adott erre. Minden egyházterület sorakozzék fel a munka támogatására. Milyen jogon mondják a megszenteletlen gondolkodású hívek, hogy mire hajlandó s mire nem az egyházterület? A városi misszióállomás fenntartása úgysem marad teljes egészében a ti gondotok. De ha igazán szíveteken viselnétek a munkát, két ilyen állomást is eltarthatnátok, s még csak meg sem éreznétek. Testvéreim, lépjetek a tettek mezejére! A hitetlenségetek és gyávaságotok miatt eltékozolt idő örökre elveszett. Lelkészeink hirdessék, hogy fontos tennivaló vár ránk, s akkor akik szeretik az Urat és megtartják parancsait, sietnek majd a munka elvégzésére. A gyülekezet így nevelődik a jövő feladataira, mert a lélekmentés munkájának soha nem szabad abbamaradnia. {5T 370.2}
Elder M, as president of the ----- Conference, you have shown by your general management that you are unworthy of the trust reposed in you. You have shown that you are conservative, and that your ideas are narrow. You have not done one half what you might have done had you had the true spirit of the work. You might have been far more capable and experienced than you now are; you might have been far better prepared to manage successfully this sacred and important mission—a work which would have given you the strongest claim to the general confidence of our people. But, like the other ministering brethren in your state, you have failed to advance with the opening providence of God; you have not shown that the Holy Spirit was deeply impressing your heart, so that God could speak through you to His people. If in this crisis you do anything to strengthen doubt and distrust in the churches of your state, anything that will prevent the people from engaging heartily in this work, God will hold you responsible. Has God given you unmistakable evidence that the brethren of your state are excused from the responsibility of putting their arms about the city of ----- as Christ has put His arms about them? If you were standing in the light, you would encourage this mission by your faith. {5T 370.3}
Testvérem, egyházterületi elnökként megmutattad, hogy méltatlan vagy a bizalomra. Földhözragadt és szűk látókörű vagy, felét sem végezted el annak, amit megtehettél volna, ha igaz lelkület él benned. Akkor ma már sokkal tapasztaltabb és rátermettebb lennél, sokkal jobban megtanulhattad volna, hogyan kell sikeresen irányítani ezt a szent és fontos munkát. Ezzel érdemelhetted volna ki a leginkább népünk bizalmát. De a ti államotokban szolgáló többi testvérhez hasonlóan te sem haladtál előre aszerint, ahogyan Isten utat nyitott gondviselése által. Nem bizonyítottad, hogy a Szentlélek mélyen érinti szívedet, s hogy így Isten szólhatna általad népéhez. Ha ebben a válságban bármit teszel, ami kétséget és bizalmatlanságot szít a területeteken lévő gyülekezetekben, bármit, amit akadályozza népünket, hogy lelkesedéssel végezze ezt a munkát, akkor Isten téged tesz majd felelőssé. Félreérthetetlen bizonyságát kaptátok talán annak, hogy ti mentesültök az alól, hogy a város köré fonjuk karunkat, amint Krisztus fonta karjait körétek is? Ha a világosságban járnál, meggyőződéssel serkentenéd ezt a munkát. {5T 370.3}
You need to drink deep of the streams of grace and salvation before you can lead others to the Fountain of living waters. Holding the office of president of a conference, with the experience and influence that this office gives, instead of discouraging the people you should have urged them to new exertion, to bear weightier responsibilities. There are special duties devolving upon men in responsible positions; there are laborious efforts to be made which it would be convenient to neglect. But when the shepherds are negligent of duty, may the Lord pity the poor sheep. {5T 371.1}
Előbb neked kell innod a kegyelem és üdvösség folyójából, mielőtt az élő vizek forrásához tudnál vezetni másokat. Az egyházterület elnöki székét foglalod el. Azzal a tapasztalattal és tekintéllyel, amelyet ez a hivatal kölcsönöz neked, újult erőfeszítésre, súlyosabb felelősségek hordozására kellett volna serkentened népünket, ahelyett, hogy elcsüggesztenéd őket. A vezetőkre különleges kötelességek hárulnak. Komoly erőfeszítéseket kell tenniük, még ha kényelmesebb lenne is elhanyagolni a munkát. Ha a pásztorok csak hanyagul végzik kötelességeiket, akkor az Úr könyörüljön szegény juhokon! {5T 371.1}
Your work, my brother, does not show that you have realized that your obligations are sacred and weighty. I have been shown that you are capable of doing much better work than you have done, and that God requires more and better work at your hands. He requires integrity and faithfulness. The work of saving souls is the highest and noblest ever entrusted to mortal man; and you should allow nothing to come in between you and this sacred work to absorb your mind and confuse your judgment. One standing in the responsible position that you occupy should make eternal interests first, and temporal matters of secondary importance. You are an ambassador for Christ; and you should encourage those under your charge to seek for higher spiritual attainments, to live holier and purer lives. In your efforts to save souls from perdition and to build up the church in truth and righteousness, you should use tact, wisdom, and the power that it is your privilege to have through constant communion with God. God requires this of you and of every other minister engaged in His work. You should show your loyalty to your crucified Redeemer by acting as though you realized that you have a solemn charge to present every man perfect in Christ Jesus, wanting in nothing. {5T 371.2}
Tevékenységed nem bizonyítja, hogy megértetted volna, milyen szent és súlyos kötelességeid vannak. Tudtomra adták, hogy sokkal jobb munkára vagy képes, mint amilyet végzel. Ezért Isten többet is, jobbat is vár a kezedből. Feltétlen becsületességet és megbízhatóságot kíván tőled. A lélekmentés a legnagyszerűbb és legnemesebb feladat, amelyet valaha is halandóra bíztak. Ne tűrd, hogy bármi is személyed és a szent feladatok közé furakodjék, lekösse gondolataidat és megzavarja ítélőképességedet. Aki olyan felelős állást tölt be, mint te, annak az örök érdekeket kell elsőnek, legfontosabbnak tartania, a világ ügyeit pedig másodlagosnak. Krisztus követe vagy. Bátorítsd beosztottaidat, hogy törekedjenek magasztosabb lelki vonásokra, szentebb, tisztább életre. Erőfeszítéseidhez, hogy lelkeket ments meg a kárhozattól, s hogy igazságban és igaz tettekkel építsd fel a gyülekezetet, végy tapintatot, bölcsességet és erőt, amely az Istennel való szüntelen közösség kiváltságát termi! Isten ezt várja tőled, de a többi igehirdetőnktől is. Azzal bizonyítsd be hűségedet megfeszített Megváltód iránt, hogy úgy dolgozol, mint aki tudja, mi a kötelessége: minden embert tökéletesen feddhetetlenül állítani Krisztus elé. {5T 371.2}
In your case very much more might have been accomplished by holy living, by fervent prayer, and by a careful, painstaking discharge of every duty. You might have done much by faithful warnings and reproofs and by affectionate appeals. It is not brain power alone that is needed, but heart power. The truth presented as it is in Jesus will have an effect. You lack ardent, active home religion. Selfish interests have clouded your mind and perverted your judgment, and the claims of God have not been realized. You need to unburden your soul of worldly cares and business, and to have an eye single to the glory of God. {5T 372.1}
Sokkal többet érhettél volna el szent élettel, buzgó könyörgéssel, a mindennapi kötelességek gondos, lelkiismeretes teljesítésével. Sokkal többet tehettél volna megalkuvást nem ismerő figyelmeztetésekkel, feddésekkel, szeretettől átitatott felhívásokkal. Nemcsak kiváló értelem, de szív kell ehhez a munkához. Az igazság hirdetése, ahogyan az Jézusban él, elvégzi feladatát. Nem élsz buzgó, tevékeny vallásos életet családodban. Önző érdekek ködösítik gondolkodásodat, torzítják ítélőképességedet. Ezért nem valósítod meg azt, amit Isten vár tőled. Rázd le magadról a világi gondokat és az üzletelést, törődj kizárólag Isten dicsőségével! {5T 372.1}
The eternal destiny of all is soon to be decided. From Illinois, Wisconsin, Iowa, and other conferences scores of ministers should go forth with burning zeal to proclaim the last message of warning. And at such a time as this will the presidents of our conferences lie back in the harness and refuse to draw the heavy load? Will they by voice or pen exert an influence to discourage those who have a mind to work? Any course on their part that would encourage indolence and unbelief is criminal in the highest degree. They should encourage the people to diligence in the cause of God, to make every exertion for the salvation of souls; but they should never leave even the slightest impression on their minds that they are sacrificing too much for the cause of God, or that more is required of them than is reasonable. In the heavenly warfare something must be ventured. Now is our time to work, to encounter difficulties and dangers. The providence of God says, “Go forward,” not back into Egypt; and instead of framing a testimony to please the people, ministers should seek to arouse those who are asleep. {5T 372.2}
Rövidesen eldől mindenki örök sorsa. Illinoisból, Wisconsinból, Iowából és más egyházterületekről igehirdetők tucatjainak kellene útra kelniük és lángoló lelkesedéssel hirdetni a figyelmeztetés utolsó üzenetét. Egyházterületeink elnökei éppen ilyen időkben, mint a mostani, akarnak elfeküdni a hámban, megtagadni a súlyos teher húzását! Szóval és tettel akarják csüggeszteni azokat, akik dolgozni szeretnének! A lehető legbűnösebb eljárás volna tétlenségre és hitetlenségre buzdítani. Lelkesíteniük kellene a gyülekezetek tagjait az Istenért végzett munkában megkívánt szorgalomra, arra, hogy tegyenek meg mindent a lélekmentésért. Azonban a legkevésbé se keltsenek olyan benyomást, hogy a tagok túl sokat áldoznak Isten ügyére, vagy hogy az Úr többet vár tőlük, mint ami méltányos. Áldozatokat kell vállalnunk a mennyei otthonért. Most van ideje a munkának, annak, hogy szembeszálljunk a nehézségekkel és a veszedelmekkel. Isten felszólít: „Előre menjetek!”, nem pedig vissza Egyiptomba. S a lelkészek, ahelyett, hogy népünk kedvéhez szabnák a bizonyságtételüket, rázzák fel az alvókat! {5T 372.2}
I discern in your letter, Elder M, a vein of unbelief, a lack of judgment and discernment. Your position confirms the testimony I have had that you are giving the conference a narrow mold and have stood in the way of its advancement because you have not elevated the standard of truth. I will here quote a few paragraphs from this testimony, which was written during the General Conference at Battle Creek, in November, 1883: {5T 373.1}
Testvérem, hitetlenséget, az ítélőképesség és a tisztánlátás hiányát fedezem fel leveledben. Állásfoglalásod csak megerősíti a tanúságtételt, amelyet felőled kaptam, hogy az egyházterület fejlődésének útjában állsz, mert nem emeled magasra az igazság zászlaját. Idézek néhány bekezdést abból a bizonyságtételből, amely 1883 novemberében, a Battle Creek-i generálkonferencia ülésén íródott: {5T 373.1}
“Our conversation in regard to the ----- mission has left a disagreeable impression on my mind. Do not think me severe in my remarks in regard to this mission. You spoke with great satisfaction of the way this work had been carried forward. You said that Brother O and those associated with him were willing to do any way to get along; that they had a small room in a loft, where they prepared their food; and that they were doing a good work in the most economical way. Your ideas on this subject are not correct. The light which God has given us, precious above the price of silver and gold, is to go forth in a way to give character to the work. The brethren connected with this mission are not free from the infirmities of humanity; and unless attention is given to their health, their work must be greatly embarrassed. Those who stand at the head of the work in the conference should not permit such a state of things to exist. They should educate the people to give of their means, that no pinched want may be experienced by the workers. As the stewards of God the responsibility rests upon them to see that one or two do not have all the sacrificing to do while others are taking their ease, eating, drinking, and dressing, without a thought of our sacred missions or of their duty with reference to them. {5T 373.2}
A misszióról folytatott beszélgetésünk kellemetlenül érintett engem. Ne gondold, hogy szigorú voltam a lélekmentésről tett megjegyzéseimben. Mély megelégedéssel számoltál be erről a munkáról. Közölted velem, hogy O. testvér és társai bármilyen körülmények közt szívesen folytatják tevékenységüket. Említetted, hogy padlásszobában húzódnak meg, szobájukban főznek, de a szűkös költségvetés ellenére is jó munkát végeznek. Ezek az elgondolásaid nem helyénvalók. Az ezüstnél, aranynál értékesebb igazságnak, amelyet Jézus adott nekünk, úgy kell terjednie, hogy az tekintélyt kölcsönözzön a munkának. A lélekmentésben részt vevő testvéreink nem mentesek az emberi gyengeségektől, s ha nem ügyelünk az egészségükre, akkor ez a munka bizonyosan megtorpan. Az egyházterület vezetőinek nem lenne szabad eltűrniük az ilyen állapotokat. Neveljék a tagságot adakozásra, hogy a munkásoknak ne kelljen filléreskedő szegénységgel kínlódniuk. A vezetőkön nyugszik a felelősség, hogy ne csak egy-két ember hozza az összes áldozatot, míg a többiek könnyelmű életet élnek, esznek, isznak, a divatnak hódolnak, mit sem törődve Istennek szentelt misszióállomásainkkal, vagy misszionárius testvéreink iránti kötelezettségeikkel. {5T 373.2}
“I have been shown, Elder M, that you do not take a correct view of the work, that you do not realize its importance. You have failed to educate the people in the true spirit of self-sacrifice and devotion. You have feared to urge duty upon wealthy men; and when you have made a feeble effort in the right direction, and they have begun to make excuses and to find a little fault with someone in regard to the management of the work, you have thought perhaps they were right. This subterfuge, which has developed in them doubt and unbelief, has taken effect in your own heart, and they have turned this to account and have learned just how to treat your efforts. When they have encouraged doubt in regard to the Testimonies, you have not done what you should to uproot this feeling. You should have shown them that Satan is always picking flaws, questioning, accusing, and laying reproach upon the brethren, and that it is unsafe to be in any such position.” {5T 373.3}
Tudtomra adták, testvérem, hogy tevékenységünket nem a helyes megvilágításban látod, nem érzed a fontosságát. Nem neveled népünket önfeláldozásra és odaadásra. Húzódoztál attól, hogy gazdagokat figyelmeztess a kötelességükre. S amikor erőtlenül mégis próbálkoztál, és ők kifogásokkal kezdtek előállni, apró hibát találni valakiben a munka igazgatásával kapcsolatban, akkor azt gondoltad, hogy talán igazuk van. Ez a kifogás, ami kétséget és hitetlenséget keltett bennük, a te szívedben is megfogant. Ők pedig kihasználták ezt, és tudták, hogyan szereljenek le téged. Amikor kétségeket hintettek el a bizonyságtételekkel kapcsolatban, nem tetted, amit tenned kellett volna, hogy kigyomláld ezeket a gondolatokat. Rá kellett volna mutatnod, hogy az ellenség mindig is hibát keres, megkérdőjelez, vádol, s gyalázatot hoz a testvérekre, ezért veszélyes az állásfoglalásuk. {5T 373.3}
“My brother, you have not taken a course to encourage men to give themselves to the ministry. Instead of bringing the expense of the work down to a low figure, it is your duty to bring the minds of the people to understand that ‘the laborer is worthy of his hire.’” “The churches need to be impressed with the fact that it is their duty to deal honestly with the cause of God, not allowing the guilt of the worst kind of robbery to rest upon them, that of robbing God in tithes and offerings. When settlements are made with the laborers in His cause, they should not be forced to accept small remuneration because there is a lack of money in the treasury. Many have been defrauded of their just dues in this way, and it is just as criminal in the sight of God as for one to keep back the wages of those who are employed in any other regular business. {5T 374.1}
Testvérem, nem buzdítottál arra, hogy hittársaink közül igehirdetők kerüljenek ki. Ahelyett, hogy alacsonyra szabnád a fizetésüket, kötelességed emlékeztetni népünket, hogy „megérdemli a munkás a maga bérét” (I. Tim. 5:18). A gyülekezeteket emlékeztetned kell arra, hogy kötelességük becsületesen bánni Isten ügyével. Nem engedhetik meg maguknak, hogy a legrosszabbfajta rablás bűnébe essenek: abba, hogy megcsalják Istent a tizedekkel és az áldozatokkal. Amikor Isten ügyének munkásaival megállapodsz, ne szorítsd őket arra, hogy alacsony fizetést fogadjanak el azért, mert kevés a pénz a kincstárunkban. Sokakat kiforgattunk így méltó jutalmukból, s ez ugyanolyan bűntény Isten előtt, mint amikor a munkáltatók bármilyen rendszeres munkáért járó fizetést tartanak vissza. {5T 374.1}
“There are men of ability who would like to go out and labor in our several conferences; but they have no courage, for they must have means to support their families. It is the worst kind of generalship to allow a conference to stand still or to fail to settle its honest debts. There is a great deal of this done; and whenever it is done, God is displeased. {5T 374.2}
Rátermett emberek vannak köztünk, akik szeretnének munkába állni egyházterületeinken. De nem merik ezt tenni, mert nem tudnák eltartani a családjukat. A lehető legrosszabb, ha engedjük, hogy az egyházterület tétlenül vesztegeljen, vagy pedig ne törlessze adósságait. Nagyon sok efféle történik, s bármikor történik is, nem tetszik Istennek. {5T 374.2}
“If the presidents and other laborers in our conferences impress upon the minds of the people the character of the crime of robbing God, and if they have a true spirit of devotion and a burden of the work, God will make their labors a blessing to the people, and fruit will be seen as the result of their efforts. Ministers have failed greatly in their duty to so labor with the churches. There is important work to be done aside from that of preaching. Had this been done, as God designed it should be, there would have been many more laborers in the field than there now are. And had the ministers done their duty in educating every member, whether rich or poor, to give as God has prospered him, there would be a full treasury from which to pay the honest debts to the workers; and this would greatly advance missionary work in all their borders. God has shown me that many souls are in danger of eternal ruin through selfishness and worldliness; and the watchmen are guilty, for they have neglected their duty. This is a state of things that Satan exults to see. {5T 374.3}
Ha egyházterületeink vezetői népünk gondolkodásába vésik, hogy mekkora bűn megcsalni Istent, s ha bennük él az odaadás lelkülete és az ügy iránt érzett felelősség, akkor Isten áldássá teszi a népünkért végzett munkájukat, és igyekezetük eredményes lesz. Lelkészeink nagyon elhanyagolták kötelességeiket ezen a téren. Az igehirdetésen kívül is fontos feladatok várnak rájuk. Ha úgy fáradoztak volna, mint Isten tervezte, ma sokkal több munkásunk lenne. S ha igehirdetőink lelkiismeretesen arra nevelték volna a tagokat, hogy akár gazdag valaki, akár szegény, adjon, aszerint, ahogyan Isten megáldotta, akkor telve lenne a kincstárunk, s ki tudnánk fizetni e munkások járandóságait is. Ez mindenfelé nagyon megerősítené a missziót. Isten megmutatta nekem, hogy az örök romlás veszélye fenyeget sokakat, amiért önzők és világiak. S az őrállók is bűnösek, mert elhanyagolták kötelességüket. Sátán ujjong, ha ezt látja. {5T 374.3}
“All branches of the work belong to the ministers. It is not God's order that someone should follow after them and bind off their unfinished work. It is not the duty of the conference to be at the expense of employing other laborers to follow after and pick up the stitches dropped by negligent workers. It is the duty of the president of the conference to have an oversight of the laborers and their work, and to teach them to be faithful in these things; for no church can prosper that is robbing God. The spiritual dearth in our churches is frequently the result of an alarming prevalence of selfishness. Selfish, worldly pursuits and schemes interpose between the soul and God. Men cling to the world, seeming to fear that should they let go their hold upon it, God would not care for them. And so they attempt to take care of themselves; they are anxious, troubled, distressed, holding on to their large farms and adding to their possessions. {5T 375.1}
Munkánk összes területe az igehirdetőhöz tartozik. Nem Isten rendje szerint való, ha valakinek követnie kell őt, hogy elvégezze az utolsó simításokat. Nem az egyházterület feladata vállalni a költségeket, hogy másokat alkalmazzanak, akik a hanyag munkások nyomában járnak. Az egyházterület elnökének kötelessége, hogy felügyeljen a munkásokra és munkájukra, és megbízhatóságra nevelje őket. Egyetlen gyülekezet sem fejlődhet addig, amíg megcsalja Istent. Gyülekezeteink lelki nyomora gyakran az önzés riasztó uralmának a következménye. Az önző gondolkodásmód, a világi törekvések Isten és lelki életük közé ékelődnek. Egyesek úgy kapaszkodnak a világba, mintha attól tartanának, hogy ha eleresztenék, Isten nem gondoskodna róluk. Azzal próbálkoznak, hogy saját erejükből gondoskodjanak magukról. Aggódnak, nyugtalankodnak, kétségbeesnek, ragaszkodnak terjedelmes gazdaságaikhoz, és gyűjtik a vagyont. {5T 375.1}
“The word of God speaks of ‘the hire of the laborers, ... which is of you kept back by fraud.’ This is generally understood to apply to wealthy men who employ servants and do not pay them for their labor, but it has a broader meaning than this. It applies with great force to those who have been enlightened by the Spirit of God and yet in any degree work upon the same principle that these men do in hiring servants, grinding them down to the lowest price.” {5T 375.2}
Isten igéje említi a munkásoktól visszatartott munkabért. Ezt általában a bérmunkásokat foglalkoztató gazdagokra értik, akik nem fizetik meg alkalmazottaikat. Pedig a kijelentésnek ennél szélesebb körű az értelme. Nyomatékosan vonatkozik azokra is, akiknek Isten Lelke világosságot adott ugyan, mégis leginkább azt az elvet érvényesítik, mint a gazdagok, akik a legalacsonyabb szintre szorítják le munkásaik bérét. {5T 375.2}
I solemnly warn you not to stand in an attitude similar to that of the unfaithful spies, who went up to view the land of promise. When these spies returned from their search, the congregation of Israel were cherishing high hopes and were waiting in eager expectancy. The news of their return is carried from tribe to tribe and is hailed with rejoicing. The people rush out to meet the messengers, who have endured the fatigue of travel in the dusty highways and under a burning sun. These messengers bring specimens of the fruit, showing the fertility of the soil. The congregation rejoice that they are to come into possession of so goodly a land; and they listen intently as the report is brought to Moses, that not a word shall escape them. “We came unto the land whither thou sentest us,” the spies begin, “and surely it floweth with milk and honey; and this is the fruit of it.” The people are enthusiastic; they would eagerly obey the voice of the Lord and go up at once to possess the land. {5T 376.1}
Testvérem, ünnepélyesen figyelmeztetlek, nehogy úgy viselkedj, mint az ígéret földjére kiküldött kémek! Izrael fiai szívében nagy volt a reménység, türelmetlenül várták őket. Visszatérésük híre futótűzként terjedt a törzsek között, s az öröm kimondhatatlan volt. Az emberek összefutottak, hogy lássák a hírnököket, akik kóstolót hoztak a föld gyümölcseiből. Az izraeliták örvendeztek, hogy ilyen jó föld vár rájuk. Feszülten figyeltek a Mózesnek hozott hírekre, nehogy egyetlen szót is elmulasszanak. „Elmentünk abba az országba, ahová küldtél bennünket – kezdték a követek. – Csakugyan tejjel-mézzel folyó föld, lám, itt a kóstoló gyümölcseiből.” A nép kitörő lelkesedéssel fogadta a hírt. Készségesen engedelmeskedtek volna az Úr szavának, s azonnal birtokba vették volna a földet. {5T 376.1}
But the spies continue: “Nevertheless the people be strong that dwell in the land, and the cities are walled, and very great: and moreover we saw the children of Anak there.” Now the scene changes. Hope and courage give place to cowardly despair as the spies utter the sentiments of their unbelieving hearts, which are filled with discouragement prompted by Satan. Their unbelief casts a gloomy shadow over the congregation, and the mighty power of God, so often manifested in behalf of the chosen nation, is forgotten. {5T 376.2}
De a kémek folytatják: „Hanem a nép, amely az országot lakja, erős, és a városok meg vannak erősítve, ráadásul nagyon nagyok. Anák utódait is láttuk ott.” (IV. Móz. 13:28–29) A hangulat erre megváltozik. A remény és lelkesedés gyáva kétségbeesésnek adja át a helyét, amint a kémek feltárják hitetlen szívük gondolatait, amelyet Sátán csüggedéssel töltött be. Hitetlenségük nyomasztó árnyékot vet a népre. Feledik Isten hatalmát, amelyet pedig számtalanszor megmutatott választott népe érdekében. {5T 376.2}
The people are desperate in their disappointment and despair. A wail of agony arises and mingles with the confused murmur of voices. Caleb comprehends the situation and, bold to stand in defense of the word of God, does all in his power to counteract the evil influence of his unfaithful associates. For an instant the people are stilled to listen to his words of hope and courage respecting the goodly land. He does not contradict what has already been said; the walls are high and the Canaanites strong. “Let us go up at once, and possess it,” he urges; “for we are well able to overcome it.” But the ten interrupt him and picture the obstacles in darker colors than at first. “We be not able to go up against the people,” they declare, “for they are stronger than we.” “All the people that we saw in it are men of a great stature. And there we saw the giants, the sons of Anak, which come of the giants: and we were in our own sight as grasshoppers, and so we were in their sight.” {5T 376.3}
Kilátástalanság és csalódás lesz úrrá rajtuk. Ekkor kiáltás hangzik fel s elegyedik a hangzavarba. Káleb felméri a helyzetet, és bátran Isten szava mellé állva mindent elkövet, hogy ellensúlyozza gyáva társai kedvezőtlen befolyását. Az emberek egy pillanatra elcsitulnak, hallgatják a szép országról szóló reményteljes és bátorító szavakat. Káleb nem mond ellene az elhangzottaknak: a falak valóban magasak, a kánaániak tényleg erősek. Mégis, „késedelem nélkül vonuljunk oda – buzdítja őket –, és szerezzük meg magunknak. Bizonyosan le tudjuk győzni őket!” A többi kém azonban félbeszakítja őt, s még borúlátóbb képeket fest a nép elé, mint az imént: „Nem szállhatunk szembe azzal a néppel: erősebbek nálunk – jelentik ki. – Az emberek, akiket láttunk, mind hatalmasak. Óriásokat is láttunk ott, Anák fiait, az óriások nemzetségéből, úgyhogy olyannak éreztük magunkat mellettük, mint valami szöcskék, és az ő szemükben is épp olyannak látszottunk.” (IV. Móz. 13:31–34) {5T 376.3}
“And all the congregation lifted up their voice, and cried; and the people wept that night.” The men who have so long borne with the perversity of Israel know too well what the next scene will be. Revolt and open mutiny quickly follow; for Satan has had full sway, and the people seem bereft of reason. They curse Moses and Aaron, forgetting that God hears their wicked speeches, and that, enshrouded in the cloudy pillar, the Angel of His presence is witnessing their terrible outburst of wrath. In bitterness they cry out: “Would God that we had died in the land of Egypt! or would God we had died in this wilderness! And wherefore hath the Lord brought us unto this land, to fall by the sword, that our wives and our children should be a prey? Were it not better for us to return into Egypt? And they said one to another, Let us make a captain, and let us return into Egypt.” {5T 377.1}
„Erre az egész közösség felemelte szavát és kiáltásban tört ki.” (IV. Móz. 14:1) Azok, akik már régóta szenvedték Izrael romlottságát, tudták, hogy mi következik: lázadás és nyílt szembeszegülés, mert Sátán teljesen uralta, s mintha már a józan eszüktől is megfosztotta volna őket. Átkozzák Mózest és Áront, feledve, hogy Isten hallja gonosz beszédüket, s hogy a felhőoszlopba burkolózva jelenlétének angyala fültanúja a borzalmas hangzavarnak. Keserűen kiáltoznak: „Bárcsak meghaltunk volna Egyiptom földjén, vagy itt a pusztában! Miért akar az Úr abba az országba vinni? Hogy kardélre hányjanak bennünket? Asszonyaink és kisgyermekeink zsákmányul essenek? Nem az volna a legjobb, ha visszatérnénk Egyiptomba?” És már így biztatják egymást: Válasszunk magunknak vezért, és térjünk vissza Egyiptomba!” {5T 377.1}
In humiliation and distress, Moses and Aaron fall on “their faces before all the assembly of the congregation of the children of Israel,” not knowing what to do to turn them from their rash and passionate purpose. Caleb and Joshua attempt to quiet the tumult. With their garments rent in token of grief and indignation, they rush in among the people, and their ringing voices are heard above the tempest of lamentation and rebellious grief: “The land, which we passed through to search it, is an exceeding good land. If the Lord delight in us, then He will bring us into this land, and give it us; a land which floweth with milk and honey. Only rebel not ye against the Lord, neither fear ye the people of the land; for they are bread for us: their defense is departed from them, and the Lord is with us: fear them not.” {5T 377.2}
Megaláztatásukban és szomorúságukban „Mózes és Áron Izrael fiainak egész egybegyűlt közössége előtt arcra borultak” (IV. Móz. 14:2–5). Nem tudták, mit tegyenek, hogy lebeszéljék őket elhamarkodott döntésükről. Káleb és Józsué megpróbálták lecsillapítani a háborgást. Bánatuk és felháborodásuk jeléül megszaggatták ruhájukat, a nép közé szaladtak és túlharsogva a siránkozást és lázongást, csengő hangon kiáltották: „Az a föld, amelyet bejártunk, hogy kikémleljük, jó föld, nagyon jó. Ha elnyerjük az Úr tetszését, elvezérel bennünket abba az országba, s tejjel-mézzel folyó földet ad nekünk. Nem szabad az Úr ellen lázadoznotok, sem pedig annak az országnak a népétől félnetek: elnyeljük őket, oltalmuk eltávozott tőlük, és az Úr velünk van. Ne féljetek hát tőlük!” (IV. Móz. 14:7–9) {5T 377.2}
The false report of the unfaithful spies was fully accepted, and through it the whole congregation were deluded, just as Satan meant that they should be; and the voice of God through His faithful servants was disregarded. The traitors had done their work. All the assembly, as with one voice, cried out in favor of stoning Caleb and Joshua. {5T 378.1}
A nép azonban teljesen a hitetlen kémek jelentésére hallgatott, akik így az egész gyülekezetet félrevezették, pontosan Sátán terve szerint. Isten hangját pedig, amely hűséges szolgái által szólt, semmibe vették. Az árulók bevégezték munkájukat. Az egész gyülekezet egy emberként követelte Káleb és Józsué megkövezését. {5T 378.1}
And now the mighty God reveals Himself, to the confusion of His disobedient, murmuring people. “And the glory of the Lord appeared in the tabernacle of the congregation before all the children of Israel.” What a burden was brought upon Moses and Aaron, and how earnest were their entreaties that God would not destroy His people! Moses pleads before the Lord the wonderful manifestations of divine power that have made the name of Israel's God a terror to their enemies, and entreats that the enemies of God and of His people may have no occasion to triumph, saying: “Because the Lord was not able to bring this people into the land which He sware unto them, therefore He hath slain them in the wilderness.” The Lord hearkened unto the prayer of Moses; but he declared that those who had rebelled against Him, after having witnessed His power and glory, should fall in the wilderness; they should never see the land which was their promised inheritance. But of Caleb He said: “My servant Caleb, because he had another spirit with him, and hath followed Me fully, him will I bring into the land whereinto he went; and his seed shall possess it.” {5T 378.2}
Ekkor a hatalmas Isten felfedte magát, engedetlen, zúgolódó népének nagy döbbenetére. „Az Úr dicsősége jelent meg Izrael minden fia előtt a megnyilatkozás sátoránál.” (IV. Móz. 14:10) Mekkora terhet hárítanak Mózesre és Áronra, s ők milyen buzgón kérlelik Istent, hogy ne pusztítsa el népét! Mózes könyörög, mert tudja, hogy az Úr hatalmának megnyilvánulásai Izrael Istenének nevét félelmetessé tették az ellenség számára, és azért esedezik, hogy Isten és az Ő népe ellenségeinek ne legyen okuk diadalmaskodni, ezt mondva: „Az Úr nem tudta elvezérelni e népet arra a földre, amelyet esküvel ígért nekik, ezért hát lemészároltatta őket a pusztában.” (IV. Móz. 14:16) Az Úr meghallgatta Mózes imáját, de kijelentette, hogy az ellene lázadóknak, bár szemtanúi voltak hatalmának és dicsőségének, a pusztában kell elhullaniuk. Soha nem láthatják azt az országot, amelyet pedig mint megígért örökségüket kellett volna birtokba venniük. Kálebről azonban a következőket mondta: „Hanem szolgámat, Kálebet, mivel más lelkület töltötte el, és egészen mellettem állt, elvezérelem arra a földre, amelyen járt, s utódai birtokba is veszik azt.” (IV. Móz. 14:24) {5T 378.2}
It was Caleb's faith in God that gave him courage; that kept him from the fear of man, even the mighty giants, the sons of Anak, and enabled him to stand boldly and unflinchingly in defense of the right. From the same exalted source, the mighty General of the armies of heaven, every true soldier of the cross of Christ must receive strength and courage to overcome obstacles that often seem insurmountable. The law of God is made void; and those who would do their duty must be ever ready to speak the words that God gives them, and not the words of doubt, discouragement, and despair. {5T 378.3}
Káleb azért volt bátor, mert hitét Istenbe vetette. Ezért nem félt az emberektől, az óriásoktól sem. Ezért tudott merészen és ingadozás nélkül az igaz ügy mellé állni. Ugyanebből a magasztos forrásból – a mennyei seregek hatalmas vezérétől – kell Krisztus minden igaz katonájának erőt és bátorságot meríteni ma is, hogy legyőzzék a gyakran leküzdhetetlennek látszó akadályokat. Az emberek erőtlenné tették Isten törvényét, ezért mindazok, akik teljesíteni akarják kötelességüket, mindig készségesen úgy szólnak, ahogyan Isten mondja nekik, nem pedig a kételkedés, csüggedés és kétségbeesés szavaival. {5T 378.3}
Elder M, although you may be sustained by many, as were the unfaithful spies, yet the sentiments of your letter are not prompted by the Spirit of the Lord. Beware lest your words and your spirit be like theirs, and your work of the same baleful character. At such a time as this we must not harbor a thought nor breathe a word of unbelief, nor encourage an act of self-serving. This has been done in the Upper Columbia and North Pacific Conferences; and while there we felt in some measure the sorrow, mortification, and discouragement that Moses and Aaron, Caleb and Joshua, experienced. We tried to set the current flowing in an opposite direction; but it was at the cost of much severe labor and great anxiety and distress of mind. And the work of reform in these conferences has but just commenced. It is the work of time to overcome the unbelief, distrust, and suspicion of years. Satan has been to a great extent successful in carrying out his purposes in these conferences because he has found persons whom he could use as his agents. {5T 379.1}
Testvérem, bár talán sokan melléd állnak, amint sokan álltak a hűtlen kémek mellé is, leveledet mégsem az Úr Lelke ihlette. Vigyázz, nehogy beszéded és lelkületed olyan legyen, mint az övék volt, s tevékenységed nehogy ugyanolyan kárt okozzon. Olyan időkben, amilyeneket most élünk, nem szabad kételkednünk és kétkedő szavakat kimondanunk, sem az önérdek tetteit bátorítanunk. Ez történt az Upper Columbia és a North Pacific egyházterületeken, s míg ott időztünk, bizonyos mértékben átéltük Mózes és Áron, Káleb és Józsué bánatát, sajgó keserűségét és elbátortalanodását. Megpróbáltuk ellenkező irányba terelni a folyamatot, de ez csak megfeszített munka, mélységes aggodalom és belső nyugtalanság árán sikerült. E két területen a megújulás folyamata éppen csak elkezdődött. Hosszú ideig tartó munka lesz legyőzni az évek alatt felgyűlt sok kétkedést és bizalmatlanságot. Sátán nagyon sikeres munkát végzett ezeken az egyházterületeken, mert talált embereket, akiket eszközeiként tudott felhasználni. {5T 379.1}
For Christ's sake and the truth's sake, Brother M, do not leave the work in your conference in such a shape that it will be impossible for the one that succeeds you to set things in order. The people have received narrow and limited views of the work; selfishness has been encouraged, and worldliness has been unrebuked. I call upon you to do all in your power to efface the wrong mold you have given to this conference, to remedy the sad effects of your neglect of duty, and thus to prepare the field for another laborer. Unless you do this, may God pity the workman who shall follow you. {5T 379.2}
Krisztusra és az igazság szeretetére kérlek, testvérem, ne hagyd a rád bízott területen a munkát olyan állapotban, hogy a következő vezetőnek képtelenül nehéz legyen a dolgokat rendbehozni. Népünk nem kapott megfelelő tanítást a ránk váró feladatokról. Az önzést táplálták bennük és nem rótták meg világiasságukat. Felszólítalak hát, kövess el mindent, hogy helyrehozhasd kötelességmulasztásod szomorú következményeit, így készítsd elő a mezőt más munkás számára. {5T 379.2}
Presidents of conferences should be men who can be fully trusted with God's work. They should be men of integrity, unselfish, devoted, working Christians. If they are deficient in these respects, the churches under their care will not prosper. They, even more than other ministers of Christ, should set an example of holy living and of unselfish devotion to the interests of God's cause, that those looking to them for an example may not be misled. But in some instances they are trying to serve both God and mammon. They are not self-denying; they do not carry a burden for souls. Their consciences are not sensitive; when the cause of God is wounded, they are not bruised in spirit. In their hearts they question and doubt the Testimonies of the Spirit of God. They do not themselves bear the cross of Christ; they know not the fervent love of Jesus. And they are not faithful shepherds of the flock over which they have been made overseers; their record is not one that they will rejoice to meet in the day of God. {5T 379.3}
Az egyházterületek elnökei olyan emberek legyenek, akikre teljesen rábízható Isten munkája: feddhetetlen jellemű, önzetlen, odaadó, tevékeny keresztények. Ha nem ilyenek, akkor a gondozásukban levő gyülekezetekben soha nem lesz virágzó lelki élet. Még Krisztus többi igehirdetőinél is inkább mutassanak példát szent életükkel és az Isten ügye iránti önzetlen odaadásukkal, hogy ne vezessék félre azokat, akik tőlük várnak példamutatást. Olykor megpróbálják szolgálni Istent is és a Mammont is. Nem tagadják meg magukat, nem éreznek felelősséget az emberek üdvösségéért. Nem érzékeny a lelkiismeretük; amikor Isten ügye megsérül, nem szenvednek együtt vele. Szívükben kérdőjelek kanyarodnak, kételkedni kezdenek Isten Lelke bizonyságtételeiben. Nem hordják maguk is Krisztus keresztjét. Fogalmuk sincs Jézus lángoló szeretetéről, nem hűséges pásztorai a nyájnak, amelynek felügyeletével pedig őket bízták meg. Nem úgy dolgoznak, hogy majd örömmel hallhatnák viszont Isten napján, amit munkájukról feljegyeztek. {5T 379.3}
How much is required of the minister in his work of watching for souls as they that must give an account! What devotion, what singleness of purpose, what elevated piety, should be seen in his life and character! How much is lost through a want of tact and skill in presenting the truth to others, how much through a carelessness of deportment, a roughness of speech, and a worldliness that in no way represents Jesus or savors of heaven. Our work is about to close up. Soon it will be said in heaven: “He that is unjust, let him be unjust still: and he which is filthy, let him be filthy still: and he that is righteous, let him be righteous still: and he that is holy, let him be holy still.” At this solemn time the church is called upon to be vigilant because of the intense activity of Satan. His agency is seen on every hand, and yet ministers and people act as though they were ignorant of his devices and paralyzed by his power. Let each member of the church awake. Let each laborer remember that the vineyard he tills is not his own, but belongs to his Lord, who has gone on a long journey and in His absence has commissioned His servants to look after His interests; and let him remember that if he is unfaithful to his trust he must give an account to his Lord when He shall return. {5T 380.1}
Isten nagyon is sokat vár az igehirdetőktől, akiknek úgy kell vigyázniuk az emberekre, mint akikkel majd el kell számolniuk! Mennyi odaadást, milyen céltudatosságot, mekkora istenfélelmet kellene látnunk az életükben és jellemükben! Amikor az igazságot hirdetjük az embereknek, mennyit veszítünk a tapintat és rátermettség hiánya miatt, mennyit a meggondolatlan viselkedés, a durva beszéd és világiasság miatt! Ezek semmiképpen sem képviselik Jézust és nem árasztják a menny jó illatát! Munkánk rövidesen véget ér. Hamarosan kimondják a mennyben: „Aki rosszat tesz, tegye továbbra is, aki tisztátalan, tisztátalankodjék, de aki igaz, legyen még igazabb, és aki szent, legyen még szentebb.” (Jel. 22:11) Ezekben a komoly időkben a gyülekezet éberen vigyázzon, mert Sátán nagyon tevékeny. Eszközeit mindenfelé láthatjuk, igehirdetőink és gyülekezeteink tagjai mégis úgy viselkednek, mintha sohasem hallottak volna fondorlatairól. Ezért is bénítja meg őket az ellenség. A gyülekezet minden tagja ébredjen fel! Mindenki tartsa emlékezetében, hogy nem a saját szőlőjét műveli, hanem Uráét, aki messzi útra ment, s távollétében szolgáit bízta meg azzal, hogy őrizzék, ami az Övé. Senki ne feledje, hogy el kell számolnia Urával, amikor visszatér. {5T 380.1}
While the doubting ones talk of impossibilities, while they tremble at the thought of high walls and strong giants, let the faithful Calebs, who have “another spirit,” come to the front. The truth of God, which bringeth salvation, will go forth to the people if ministers and professed believers will not hedge up its way, as did the unfaithful spies. Our work is aggressive. Something must be done to warn the world; and let no voice be heard that will encourage selfish interests to the neglect of missionary fields. We must engage in the work with heart and soul and voice; both mental and physical powers must be aroused. All heaven is interested in our work, and angels of God are ashamed of our weak efforts. {5T 380.2}
Míg a kétkedők lehetetlenségről szólnak, míg reszketnek a magas falak és az óriások gondolatára, lépjenek elő a Kálebek, akikre számítani lehet, akik más lelkületűek. Isten üdvösséget hozó igazsága eljut az emberekhez, ha a lelkészek és a hívők nem állják útját, mint a hűtlen kémek tették. Munkánk legyen kezdeményező: tennünk kell valamit, hogy figyelmeztessük a világot, s ne hallatsszék olyan hang, amely az önző érdekek mellett szól a lélekmentésre váró területek elhanyagolásának árán. Lássunk munkához szívvel-lélekkel és szóval, keltsük életre szellemi és testi erőinket! Az egész menny szívén viseli a tevékenységünket, és az angyalok arca szégyentől ég lanyhaságunk láttán. {5T 380.2}
I am alarmed at the indifference of our churches. Like Meroz, they have failed to come up to the help of the Lord. The laymen have been at ease. They have folded their hands, feeling that the responsibility rested upon the ministers. But to every man God has appointed his work; not work in his fields of corn and wheat, but earnest, persevering work for the salvation of souls. God forbid, Elder M, that you or any other minister should quench one particle of the spirit of labor that now exists. Will you not rather stimulate it by your words of burning zeal? The Lord has made us the depositaries of His law; He has committed to us sacred and eternal truth, which is to be given to others in faithful warnings, reproofs, and encouragement. By means of railroads and steamboat lines we are connected with every part of the world and given access to every nation with our message of truth. Let us sow the seed of gospel truth beside all waters; for we know not which shall prosper, this or that, or whether both shall be alike fruitful. Paul may plant, and Apollos water; but it is God who giveth the increase. {5T 381.1}
Megriaszt engem gyülekezeteink közönye. Akár Méroz, nem sietnek az Úr segítségére (Bír. 5:23). A tagok csak tétlenkednek, ölbe teszik a kezüket és azt gondolják, hogy az igehirdetőké a felelősség. Pedig Isten mindenkire bízott munkát. Nem csak saját kukorica- vagy búzaföldjükön, hanem komoly, állhatatos munkálkodást a lélekmentés mezején. Őrizzen meg Isten attól, testvérem, hogy te és más igehirdetők kioltsátok a munkálkodás lelkületének akár egyetlen szikráját is! Inkább élesszétek azt szóval és lángoló lelkesedéssel! Az Úr ránk bízta törvényét. Szent és örök igazságot bízott gondjainkra, amelyet tovább kell adnunk megalkuvást nem ismerő figyelmeztetések, intések és bátorítások formájában. A vasút és a hajózás összekötnek minket a világ minden részével, eljuthatunk minden nemzethez az igazság üzenetével. Vessük hát el az evangélium igazságának magjait minden vizek mellé (Ésa. 32:20), mert nem tudjuk, melyik hajt majd ki, ez, vagy amaz (Préd. 11:6). Sőt, talán mindkettő gyümölcsöt terem. Pál ültethet, Apollós öntözhet, de Isten adja a növekedést (I. Kor. 3:6). {5T 381.1}
“Let your light so shine before men, that they may see your good works, and glorify your Father which is in heaven.” Do not put your light under a bushel, but on a candlestick, that it may give light to all that are in the house. “Ye are not your own; for ye are bought with a price,” even the precious blood of the Son of God. We have no right to live to ourselves. Every minister should be a consecrated missionary; every layman a worker, using his talents of influence and means in his Lord's service; for active benevolence is a vital principle of Christianity. It is the exercise of this principle that is to bring sheaves to the Lord of the harvest, while a want of it hinders the work of God and bars the way for the salvation of souls. {5T 381.2}
„Úgy fényljék világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket s dicsőítsék mennyei Atyátokat.” „Ne rejtsétek világosságotokat véka alá, hanem tegyétek a tartóra, hogy világítson a ház minden lakójának.” (Mt. 5:16, 15) „Nem vagytok a magatokéi. Nagy volt a váltságdíjatok” – Isten Fiának drága vére (I. Kor. 6:19–20). Nincs jogunk magunknak élni. A gyülekezet minden tagja váljék munkássá, vesse latba képességeit és javait Ura szolgálatában, mert a tevékeny jótékonyság a kereszténység létfontosságú elve. Ennek az elvnek gyakorlása terem kévéket az aratás Urának, és ennek a hiánya akadályozza Isten munkáját, elzárva az utat a lélekmentés előtt. {5T 381.2}
Ministers have neglected to enforce gospel beneficence. The subject of tithes and offerings has not been dwelt upon as it should have been. Men are not naturally inclined to be benevolent, but to be sordid and avaricious, and to live for self. And Satan is ever ready to present the advantages to be gained by using all their means for selfish, worldly purposes; he is glad when he can influence them to shirk duty and rob God in tithes and offerings. But not one is excused in this matter. “Let every one of you lay by him in store, as God hath prospered him.” The poor and the rich, the young men and the young women who earn wages—all are to lay by a portion; for God claims it. The spiritual prosperity of every member of the church depends on personal effort and strict fidelity to God. Says the apostle Paul: “Charge them that are rich in this world, that they be not high-minded, nor trust in uncertain riches, but in the living God, who giveth us richly all things to enjoy; that they do good, that they be rich in good works, ready to distribute, willing to communicate; laying up in store for themselves a good foundation against the time to come, that they may lay hold on eternal life.” All are required to show a deep interest in the cause of God in its various branches, and close and unexpected tests will be brought to bear upon them to see who are worthy to receive the seal of the living God. {5T 382.1}
Igehirdetőink elhanyagolták, hogy érvényt szerezzenek az evangéliumi jótékonyságnak, nem időztek a tized és az adakozás témájánál úgy, amint kellett volna. Az ember természeténél fogva nem hajlik a jótékonyságra, anyagias, irigy és magának való. Sátán is mindig résen áll, hogy megmagyarázza, miért előnyös, ha összes javainkat önző, világi célokra fordítjuk. Örül, ha becsaphatja a hívőket, hogy kibújjanak kötelességeik alól, s megcsalják Istent a tizeddel és az áldozatokkal. Pedig az Úr senkit sem ment fel ezek alól. „Mindegyikőtök tegyen félre és gyűjtsön össze, amint Isten megáldotta.” Mindenkinek félre kell tennie az Istennek járó részt, szegénynek, gazdagnak, ifjúnak, hajadonnak, aki csak pénzt keres, mert az Úr igényt tart rá. A gyülekezet valamennyi tagjának lelki jóléte függ személyes igyekezetétől és Isten iránti odaadó hűségétől. Pál apostol ezt mondja: „E világ gazdagjainak hagyd meg, hogy ne kevélykedjenek, és ne bizakodjanak a bizonytalan vagyonban, hanem az élő Istenben, aki bőven megad nekünk mindent a megélhetésünkre. Legyenek jótékonyak, gazdagodjanak jótettekben, szívesen és együttérzéssel adakozzanak. Így biztos alapot gyűjtenek a jövőre, és elnyerik az örök életet.” (I. Tim. 6:17–19) Az Úr mindenkitől azt várja, hogy szívén viselje az Ő ügyét, a munka különböző területeit, s szigorú és váratlan próbákat hoz ránk, hogy meglássa, ki méltó elnyerni az élő Isten pecsétjét. {5T 382.1}
All should feel that they are not proprietors, but stewards, and that the time is coming when they must give an account for the use they have made of their Lord's money. Means will be needed in the cause of God. With David they should say: “All things come of Thee, and of Thine own have we given Thee.” Schools are to be established in various places, publications are to be multiplied, churches are to be built in the large cities, and laborers are to be sent forth, not only into the cities, but into the highways and hedges. And now, my brethren who believe the truth, is your opportunity. We are standing, as it were, on the borders of the eternal world. We are looking for the glorious appearing of our Lord; the night is far spent; the day is at hand. When we realize the greatness of the plan of redemption we shall be far more courageous, self-sacrificing, and devotional than we now are. {5T 382.2}
Senki ne feledje, hogy nem tulajdonos, hanem csak sáfár, s közeleg az idő, amikor el kell számolnunk, mire fordítottuk Urunk pénzét. Az Istenért végzett munkában anyagiakra lesz szükség. Úgy kellene szólnunk, amint Dávid tette: „Minden Tőled jön, s azt is a Te kezedből kaptuk, amit felajánlottunk Neked.” (I. Krón. 29:14) Iskolákat kell alapítanunk mindenfelé, meg kell sokszoroznunk a könyvkiadást, gyülekezeteket kell építenünk a nagyvárosokban, munkásokat kell küldenünk nemcsak a városokba, hanem a keresztutakra és a sövények mellé is (Mt. 22:9; Lk. 14:23). Testvéreim, akik hisztek az igazságban, itt az alkalom! Az örökkévaló világ mezsgyéjén állunk, Urunk dicső megjelenésére várakozunk. Az éjszaka véget ért, közeleg a nappal. Ha majd felfogjuk a megváltás tervének nagyságát, sokkal bátrabbak, önfeláldozóbbak és buzgóbbak leszünk, mint amilyenek most vagyunk. {5T 382.2}
There is a great work for us to do before success will crown our efforts. There must be decided reforms in our homes and in our churches. Parents must labor for the salvation of their children. God will work with our efforts when we do on our part all that He has enjoined upon us and qualified us to do; but because of our unbelief, worldliness, and indolence, blood-bought souls in the very shadow of our homes are dying in their sins, and dying unwarned. Is Satan always thus to triumph? Oh, no! The light reflected from the cross of Calvary indicates that a greater work is to be done than our eyes have yet witnessed. {5T 383.1}
Nagy munka vár még ránk, mielőtt siker koronázhatja igyekezetünket. Határozott megújulásra van szükség a családokban és a gyülekezetekben is. A szülőknek gyermekeik megmentéséért kell fáradozniuk. Majd ha megteszünk minden tőlünk telhetőt, amit Isten parancsolt nekünk és amire alkalmassá tett minket, akkor megáldja igyekezetünket. Hitetlenségünk, világiasságunk és lustaságunk miatt azonban Krisztus vérén megvásárolt lelkek vesznek el, figyelmeztetés híján. Hát mindig így kell Sátánnak diadalmaskodnia? Nem! A Golgota keresztjéről visszaverődő fény jelzi, hogy még hatalmasabb munka vár elvégzésre, mint aminek eddig tanúi voltunk. {5T 383.1}
The third angel, flying in the midst of heaven and heralding the commandments of God and the testimony of Jesus, represents our work. The message loses none of its force in the angel's onward flight, for John sees it increasing in strength and power until the whole earth is lightened with its glory. The course of God's commandment-keeping people is onward, ever onward. The message of truth that we bear must go to nations, tongues, and peoples. Soon it will go with a loud voice, and the earth will be lightened with its glory. Are we preparing for this great outpouring of the Spirit of God? {5T 383.2}
Az ég magasán szálló harmadik angyal, aki Isten parancsait és Jézus hitét hirdeti, a mi munkánk jelképe. Az üzenet semmit nem veszít erejéből az angyal útja közben, mert János látta, hogy ereje és hatalma egyre növekedett, míg az egész Föld meg nem telt dicsőségével. Az Isten parancsolatait megtartó nép útja tehát előre vezet, mindig csak előre. Az igazság üzenetének, amelyet hirdetünk, mindenhová el kell jutnia. Nemsokára hangos kiáltással tör előre, s megtölti a Földet ragyogásával. Készülődünk-e a Szentlélek ilyen mértékű kitöltetésére? {5T 383.2}
Human agencies are to be employed in this work. Zeal and energy must be intensified; talents that are rusting from inaction must be pressed into service. The voice that would say, “Wait; do not allow yourself to have burdens imposed upon you,” is the voice of the cowardly spies. We want Calebs now who will press to the front—chieftains in Israel who with courageous words will make a strong report in favor of immediate action. When the selfish, ease-loving, panic-stricken people, fearing tall giants and inaccessible walls, clamor for retreat, let the voice of the Calebs be heard, even though the cowardly ones stand with stones in their hands, ready to beat them down for their faithful testimony. {5T 383.3}
Ebben a munkában emberi eszközöket kell alkalmaznunk. Fokoznunk kell buzgalmunkat és erőkifejtésünket. Szolgálatba kell állítanunk szunnyadó képességeinket. Az a hang, amely így szól: „Ne siess, ne hagyd, hogy terheket rakjanak rád”, nem más, mint a gyáva kémek hangja. Kálebek kellenek most ide, akik bátran kiállnak az azonnali cselekvés mellett. Amikor az önző, könnyű életet kedvelő, gyáva emberek visszavonulást kiáltanak, zendüljön fel a Kálebek hangja, még ha a gyávák kővel a kezükben állnak is körülöttük, készen arra, hogy elhallgattassák a hűséges tanúságtevőket. {5T 383.3}
Can we not discern the signs of the times? Can we not see how earnestly Satan is at work binding the tares in bundles, uniting the elements of his kingdom, that he may gain control of the world? This work of binding up the tares is going forward far more rapidly than we imagine. Satan is opposing every obstacle to the advancement of the truth. He is seeking to create diversity of opinion and to encourage worldliness and avarice. He works with the subtlety of the serpent and, when he sees it will do, with the ferocity of the lion. The ruin of souls is his only delight, their destruction his only employment; and shall we act as though we were paralyzed? Will those who profess to believe the truth listen to the temptations of the wily foe and allow themselves to become selfish and narrow, and their worldly interests to interfere with efforts for the salvation of souls? {5T 383.4}
Ne ismernénk fel az idők jeleit? Hát nem látjuk, hogy Sátán mindent elkövet, hogy megszerezhesse a hatalmat a világ felett? Minden lehetséges módon ellenáll az igazság előrehaladásának. Véleménykülönbségeket próbál előidézni, és bátorítja a világiasságot és az irigységet. A kígyó ravaszságával ügyködik, vagy ha úgy gondolja, hogy az szolgálja céljait, az oroszlán kegyetlen vadságával. Egyetlen öröme az emberek megrontása, egyetlen elfoglaltsága az ő pusztításuk. S mi mégis úgy viselkedünk, mint aki megnémult. Akik állítják, hogy hisznek az igazságban, ne hallgassanak ellenségük kísértéseire, s ne váljanak maguk is önzővé! Ne engedjék, hogy világi érdekeik akadályozzák a lélekmentésre fordított igyekezetüket! {5T 383.4}
All who ever enter heaven's gates will enter as conquerors. When the redeemed throng surround the throne of God, with palm branches in their hands and crowns on their heads, it will be known what victories have been won. It will be seen how Satan's power has been exercised over minds, how he has linked with himself souls who flattered themselves that they were doing God's will. It will then be seen that his power and subtlety could not have been successfully resisted had not divine power been combined with human effort. Man must also be victor over himself; his temper, inclinations, and spirit must be brought into subjection to the will of God. But the righteousness and strength of Christ avail for all who will claim His merits. {5T 384.1}
Aki belép a menny kapuján, csakis győztesként léphet be oda. Amikor a megváltottak körülveszik Isten trónját, kezükben pálmaággal és fejükön koronával, akkor látható lesz, milyen győzelmeket arattak. Kiderül majd, hogyan foglalta le Sátán az emberek gondolkodását, miként fogott össze azokkal, akik abban a tévhitben ringatták magukat, hogy Isten akaratát teljesítik. Akkor majd kiderül, hogy nem tudtak volna ellenállni a gonosz ravaszságának és hatalmának, ha Isten ereje nem társul az ember igyekezetéhez. Az embernek önmaga felett is győznie kell. Féktelen természetét, hajlamait és lelkületét alá kell vetnie Isten akaratának. Mégis, Krisztus igaz tetteit és erejét mindazok kérhetik, akik igényt tartanak érdemeire. {5T 384.1}
Then let earnest and determined effort be made to beat back the terrible foe. We want on the whole armor of righteousness. Time is passing, and we are fast approaching the close of our probation. Will our names stand registered in the Lamb's book of life, or shall we be found with the unfaithful? Are we of the number who shall gather around the great white throne, singing the song of the redeemed? There are no cold, formal ones in that throng. Every soul is in earnest, every heart full of thanksgiving for the marvelous love of God and the overcoming grace that has enabled His people to conquer in the warfare against sin. And with a loud voice they swell the song: “Salvation to our God which sitteth upon the throne, and unto the Lamb.” {5T 384.2}
Feszítsük hát meg erőnket, komolyan és határozottan, hogy visszaverjük rettenetes ellenségünket. Az igazság teljes fegyverzetére szükségünk van ehhez. Az idő siet, gyorsan közeledünk a próbaidő végéhez. Benne lesz-e a nevünk a Bárány könyvében, vagy pedig hűtlen szolgáknak talál majd minket? Azok között leszünk-e, akik Isten trónja körül állnak, a megváltottak énekét zengve? Abban a sokaságban nem lesz egyetlen hideg, formális keresztény sem. Minden szív hálával telik meg Isten csodálatos szeretetéért, s azért a kegyelemért, amely alkalmassá tette népét, hogy győztes lehessen a bűn ellen vívott harcban. Boldogan árad majd az ének: „Üdv Istenünknek, aki a trónon ül, és a Báránynak!” (Jel. 5:13) {5T 384.2}
