[This appeal was written at Healdsburg, California, May 30, 1882, to be read at the camp meetings. It presents warnings and instruction which the writer, being absent in person, felt urged to give to the church. For the benefit of those who were not present at those meetings, and also for all who may desire to preserve it in permanent form, it is inserted here.] {5T 217}
I am filled with sadness when I think of our condition as a people. The Lord has not closed heaven to us, but our own course of continual backsliding has separated us from God. Pride, covetousness, and love of the world have lived in the heart without fear of banishment or condemnation. Grievous and presumptuous sins have dwelt among us. And yet the general opinion is that the church is flourishing and that peace and spiritual prosperity are in all her borders. {5T 217.1}
Szomorúság tölt el, ha népünk állapotára gondolok. Nem az Úr zárta be előttünk az eget, hanem szüntelen visszaeséseink választanak el minket Istentől. Büszkeség, irigység, a világ szeretete él szívünkben anélkül, hogy száműzetéstől vagy kárhoztatástól kellene tartania. Súlyos bűnök, elbizakodottság láthatóak köztünk. Mégis az az általános nézet, hogy állapotunk virágzó, s békesség és lelki jólét jellemzi a gyülekezetet. {5T 217.1}
The church has turned back from following Christ her Leader and is steadily retreating toward Egypt. Yet few are alarmed or astonished at their want of spiritual power. Doubt, and even disbelief of the testimonies of the Spirit of God, is leavening our churches everywhere. Satan would have it thus. Ministers who preach self instead of Christ would have it thus. The testimonies are unread and unappreciated. God has spoken to you. Light has been shining from His word and from the testimonies, and both have been slighted and disregarded. The result is apparent in the lack of purity and devotion and earnest faith among us. {5T 217.2}
A gyülekezet elfordult vezetőjének, Krisztusnak a követésétől, s most következetesen Egyiptom felé vonul vissza. Mégis csak kevesen riadnak fel és döbbennek meg a lelkierő hiánya miatt. Az Isten Lelke bizonyságtételeiben való kételkedés, sőt hitetlenség erjeszti mindenfelé a gyülekezeteinket. Sátán akarta ezt. A lelkészek, akik Krisztus helyett önmagukat prédikálják, ők akarják ezt. Nem olvassák és nem becsülik a bizonyságtételeket. Isten szól hozzátok. Világosság ragyog Igéjéből és a bizonyságtételekből, de mindkettőt megvetitek, mindkettőt semmibe veszitek. A következmény nyilvánvaló: hiányzik közülünk a tisztaság, az odaadás és a komoly hit. {5T 217.2}
Let each put the question to his own heart: “How have we fallen into this state of spiritual feebleness and dissension? Have we not brought upon ourselves the frown of God because our actions do not correspond with our faith? Have we not been seeking the friendship and applause of the world rather than the presence of Christ and a deeper knowledge of His will?” Examine your own hearts, judge your own course. Consider what associates you are choosing. Do you seek the company of the wise, or are you willing to choose worldly associates, companions who fear not God and obey not the gospel? {5T 217.3}
Mindegyikünk tegye fel magának a kérdést: „Hogyan estünk a lelki gyengélkedésnek és széthúzásnak ebbe az állapotába? Nem magunk váltottuk-e ki Isten rosszallását, mivel tetteink nem egyeznek a hitünkkel? Nem a világ barátságát és tetszését kerestük-e Krisztus jelenléte és akaratának mélyebb megismerése helyett?” Vizsgáljátok meg szíveteket, ítéljétek meg útjaitokat! Fontoljátok meg, hogy kivel társultok! A bölcsek társaságát keresitek-e, vagy szívesebben választotok világi barátokat, társakat, akik nem félik Istent, és nem engedelmeskednek az evangéliumnak? {5T 217.3}
Are your recreations such as to impart moral and spiritual vigor? Will they lead to purity of thought and action? Impurity is today widespread, even among the professed followers of Christ. Passion is unrestrained; the animal propensities are gaining strength by indulgence, while the moral powers are constantly becoming weaker. Many are eagerly participating in worldly, demoralizing amusements which God's word forbids. Thus they sever their connection with God and rank themselves with the pleasure lovers of the world. The sins that destroyed the antediluvians and the cities of the plain exist today—not merely in heathen lands, not only among popular professors of Christianity, but with some who profess to be looking for the coming of the Son of man. If God should present these sins before you as they appear in His sight, you would be filled with shame and terror. {5T 218.1}
Olyan időtöltéseket választotok-e, amelyek erkölcsi és lelkierőt adnak? Vajon tiszta gondolkodáshoz és tettekhez vezetnek? Igen elterjedt ma a tisztátalanság, még Krisztus hitvalló követői közt is. A szenvedély féktelen: az állati tulajdonságok önmagunk kényeztetésétől csak erősödnek, az erkölcsi erő pedig egyre gyengül. Sokan kapva kapnak a világi, erkölcsileg romboló szórakozásokon, amelyeket Isten szava megtilt. Ezzel megszakítják kapcsolatukat Istennel, és azok közé sorakoznak, akik e világ élvezeteit keresik. Ugyanazok a bűnök ütik fel a fejüket ma, mint amelyek az özönvíz előtti emberek és a síkság városainak pusztulását okozták* – nemcsak a pogány országokban, nemcsak a népes egyházak hitvallói közt, hanem azok között is, akik vallják, hogy az Emberfia eljövetelére várnak. Ha Isten úgy tárná elétek ezeket a bűnöket, ahogyan Ő látja, szégyen és rémület töltene el titeket. {5T 218.1}
And what has caused this alarming condition? Many have accepted the theory of the truth who have had no true conversion. I know whereof I speak. There are few who feel true sorrow for sin, who have deep, pungent convictions of the depravity of the unregenerate nature. The heart of stone is not exchanged for a heart of flesh. Few are willing to fall upon the Rock and be broken. {5T 218.2}
Mi az oka ezeknek a riasztó állapotoknak? Az, hogy sokan elfogadták ugyan az igazság elméletét, de anélkül, hogy igazán megtértek volna. Tudom, miről beszélek. Csak kevesen bánkódnak szívből a bűneik miatt, kevesen vannak, akikben mély meggyőződés él meg nem újult természetük romlottságáról. Nem cserélték kőszívüket hússzívre. Kevesen hajlandók rázuhanni a sziklára, hogy összezúzódjanak rajta. {5T 218.2}
No matter who you are or what your life has been, you can be saved only in God's appointed way. You must repent; you must fall helpless on the Rock, Christ Jesus. You must feel your need of a physician and of the one only remedy for sin, the blood of Christ. This remedy can be secured only by repentance toward God and faith toward our Lord Jesus Christ. Here the work is yet to be begun by many who profess to be Christians and even to be ministers of Christ. Like the Pharisees of old many of you feel no need of a Saviour. You are self-sufficient, self-exalted. Said Christ: “I came not to call the righteous, but sinners to repentance.” The blood of Christ will avail for none but those who feel their need of its cleansing power. {5T 218.3}
Nem számít, ki vagy és milyen volt azelőtt az életed, egyedül csak az Isten által kijelölt úton menekülhetsz meg. Bűnbánatra kell jutnod. Tehetetlenül Jézus Krisztusra, a sziklára kell zuhannod. Érezned kell, hogy orvosra van szükséged, és a bűn egyedüli gyógyszerére: Krisztus vérére. Ezt a gyógyszert csak Isten iránti bűnbánattal és az Úr Jézus Krisztusba vetett hit által biztosíthatod magadnak. Ebből a szempontból sokak életében még ezután kell elkezdődnie a lelki megújulásnak, pedig kereszténynek, sőt Krisztus igehirdetőinek vallják magukat. Akárcsak a régi farizeusok, sokan közületek nem érzik, hogy megváltásra van szükségük. Önelégültek vagytok és önmagatokat dicsőítitek. Krisztus ezt mondta: „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.” (Mk. 2:17) Krisztus vére csak azokon segít, akik tudják, hogy rászorulnak tisztító hatalmára. {5T 218.3}
What surpassing love and condescension, that when we had no claim upon divine mercy, Christ was willing to undertake our redemption! But our great Physician requires of every soul unquestioning submission. We are never to prescribe for our own case. Christ must have the entire management of will and action. {5T 219.1}
Páratlan szeretet és megalázkodás Isten részéről, hogy amikor még igényt sem tarthattunk könyörületére, Krisztus már akkor vállalta megváltásunkat! Mindenható Orvosunk azonban mindenkitől feltétlen engedelmességet vár. Mi soha ne írjunk elő gyógyszert a betegségünkre! Krisztusnak kell átadnunk akaratunk és tetteink teljes irányítását. {5T 219.1}
Many are not sensible of their condition and their danger; and there is much in the nature and manner of Christ's work averse to every worldly principle and opposed to the pride of the human heart. Jesus requires us to trust ourselves wholly to His hands and confide in His love and wisdom. {5T 219.2}
Sokan nincsenek tudatában állapotuknak és a rájuk leselkedő veszélyeknek. Sok minden van Megváltónk munkájának természetében és módjában, ami idegen mindenfajta földi elgondolástól és szemben áll az emberi szív büszkeségével. Krisztus azt várja, hogy teljesen hagyatkozzunk Őrá, bízzunk szeretetében és bölcsességében. {5T 219.2}
We may flatter ourselves, as did Nicodemus, that our moral character has been correct and we need not humble ourselves before God like the common sinner. But we must be content to enter into life in the very same way as the chief of sinners. We must renounce our own righteousness and plead for the righteousness of Christ to be imputed to us. We must depend wholly upon Christ for our strength. Self must die. We must acknowledge that all we have is from the exceeding riches of divine grace. Let this be the language of our hearts: “Not unto us, O Lord, not unto us, but unto Thy name give glory, for Thy mercy, and for Thy truth's sake.” {5T 219.3}
Hízeleghetünk magunknak, amint Nikodémus, hogy jellemünk kifogástalan és nincs szükségünk Isten előtti megalázkodásra, mint a közönséges bűnösöknek – mégis meg kell elégednünk azzal, hogy pontosan ugyanúgy léphetünk be az életbe, mint a legelvetemültebb bűnösök. Le kell mondanunk saját igazságunkról, s könyörögnünk kell, hogy Krisztus tulajdonítsa nekünk az Ő igazságos tetteit. Azért, hogy erőnk legyen, teljesen Krisztusra kell támaszkodnunk. Énünknek meg kell halnia. El kell ismernünk, hogy minden, amink van, az isteni könyörület kimondhatatlan gazdagságából származik. Ez legyen szívünk fohásza: „Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem nevednek szerezz dicsőséget, kegyelmed és hűséged szerint.” (Zsolt. 115:1) {5T 219.3}
Genuine faith is followed by love, and love by obedience. All the powers and passions of the converted man are brought under the control of Christ. His Spirit is a renewing power, transforming to the divine image all who will receive it. It makes me sad to say that this experience is understood by but few who profess the truth. Very many follow on in their own ways and indulge their sinful desires and yet profess to be disciples of Christ. They have never submitted their hearts to God. Like the foolish virgins they have neglected to obtain the oil of grace in their vessels with their lamps. I tell you, my brethren, that a large number who profess to believe and even to teach the truth are under the bondage of sin. Base passions defile the mind and corrupt the soul. Some who are in the vilest iniquity have borrowed the livery of heaven, that they may serve Satan more effectively. {5T 219.4}
A valódi hitet szeretet követi, a szeretetet pedig engedelmesség. A megtért ember minden ereje és szenvedélye Krisztus uralma alá kerül. A Lélek megelevenítő hatalom, Isten képmására alakítja át azokat, akik befogadják. Elszomorít, hogy az igazságot vallók közül csak kevesen tapasztalták ezt. Igen sokan a saját útjukat követik, bűnös kívánságaikba merülnek, és mégis Krisztus követőinek vallják magukat. Sohasem engedték át Istennek a szívüket. Akárcsak a balga szüzek, elhanyagolták, hogy beszerezzék a kegyelem olaját is a lámpáikba. Közlöm veletek testvéreim, hogy sokan a bűn rabságában élnek, pedig azt állítják, hogy hisznek, sőt, hogy az igazságot hirdetik. Alantas szenvedélyek szennyezik gondolkodásukat s rontják meg lelküket. Némelyek, akik a legvisszataszítóbb bűnökben élnek, kölcsönvették a menny ruháit, hogy hathatósabban szolgálhassák Sátánt. {5T 219.4}
“Whosoever is born of God doth not commit sin.” He feels that he is the purchase of the blood of Christ and bound by the most solemn vows to glorify God in his body and in his spirit, which are God's. The love of sin and the love of self are subdued in him. He daily asks: “What shall I render unto the Lord for all His benefits toward me?” “Lord, what wilt Thou have me to do?” The true Christian will never complain that the yoke of Christ is galling to the neck. He accounts the service of Jesus as the truest freedom. The law of God is his delight. Instead of seeking to bring down the divine commands, to accord with his deficiencies, he is constantly striving to rise to the level of their perfection. {5T 220.1}
„Aki Istentől született, nem cselekszik bűnt.” (I. Jn. 3:9) Tudja, hogy Krisztus vére váltotta meg, s a legünnepélyesebb fogadások kötik, hogy dicsőítse Istent testében és lelkében, amelyek az Úréi. Legyőzte magában önszeretetét és a bűnt. Naponta kérdezi: „Mivel fizessek az Úrnak minden irántam való jótéteményéért?” „Uram, mit akarsz tőlem, mit tegyek?” (Zsolt. 116:12; Ap. csel. 9:6) A valódi keresztény sohasem panaszkodik, hogy Krisztus igája töri a nyakát. Krisztus szolgálatát tekinti a legvalóságosabb szabadságnak. Isten törvénye a gyönyörűsége. Ahelyett, hogy igyekezne leszállítani Isten parancsainak színvonalát, hogy azok megfeleljenek hibás jellemének, szüntelenül törekszik felemelkedni a törvények tökéletességéhez. {5T 220.1}
Such an experience must be ours if we would be prepared to stand in the day of God. Now, while probation lingers, while mercy's voice is still heard, is the time for us to put away our sins. While moral darkness covers the earth like a funeral pall, the light of God's standard-bearers must shine the more brightly, showing the contrast between heaven's light and Satan's darkness. {5T 220.2}
Ilyen legyen az életünk, ha fel szeretnénk készülni arra, hogy helytálljunk Isten napján. Most kell felhagynunk bűneinkkel, míg a próbaidő tart, míg a könyörület hangja még hallható. Ameddig erkölcsi sötétség borítja a földet, akár a halotti lepel, addig Isten zászlóvivői világosságának ragyogóbban kell fénylenie, megmutatva az ellentétet a menny világossága és Sátán sötétsége között. {5T 220.2}
God has made ample provision that we may stand perfect in His grace, wanting in nothing, waiting for the appearing of our Lord. Are you ready? Have you the wedding garment on? That garment will never cover deceit, impurity, corruption, or hypocrisy. The eye of God is upon you. It is a discerner of the thoughts and intents of the heart. We may conceal our sins from the eyes of men, but we can hide nothing from our Maker. {5T 220.3}
Isten bőségesen gondoskodott arról, hogy kegyelme által tökéletesek lehessünk, hogy semmiben ne találjon híjával, míg Urunk megjelenésére várunk. Készen állsz-e? Magadra öltötted-e a menyegzői ruhát? Ez a ruha sohasem takargat csalást, tisztátalanságot, romlottságot vagy álszenteskedést. Isten látja szíved gondolatait és szándékait. Az emberek szeme elől elrejthetjük bűneinket, de semmit sem titkolhatunk el Teremtőnk előtt. {5T 220.3}
God spared not His own Son, but delivered Him to death for our offenses and raised Him again for our justification. Through Christ we may present our petitions at the throne of grace. Through Him, unworthy as we are, we may obtain all spiritual blessings. Do we come to Him, that we may have life? {5T 221.1}
How shall we know for ourselves God's goodness and His love? The psalmist tells us—not, hear and know, read and know, or believe and know; but—“Taste and see that the Lord is good.” Instead of relying upon the word of another, taste for yourself. {5T 221.2}
Hogyan bizonyosodjunk meg Isten jóságáról és szeretetéről? A zsoltáríró felszólít minket, hogy ne csak halljuk és tudjuk, ne csak olvassuk és tudjuk, ne csak higgyük és tudjuk, hanem „ízleljük meg, érezzük és lássuk, mily jóságos az Úr” (Zsolt. 34:9). Ahelyett, hogy egymás szavára támaszkodnánk, ízleljük, érzékeljük, tapasztaljuk meg a magunk számára. {5T 221.2}
Experience is knowledge derived from experiment. Experimental religion is what is needed now. “Taste and see that the Lord is good.” Some—yes, a large number—have a theoretical knowledge of religious truth, but have never felt the renewing power of divine grace upon their own hearts. These persons are ever slow to heed the testimonies of warning, reproof, and instruction indited by the Holy Spirit. They believe in the wrath of God, but put forth no earnest efforts to escape it. They believe in heaven, but make no sacrifice to obtain it. They believe in the value of the soul and that erelong its redemption ceaseth forever. Yet they neglect the most precious opportunities to make their peace with God. {5T 221.3}
A tapasztalat olyan ismeret, amely valaminek a kipróbálásából származik. Tapasztalatból nyert vallásosságra van most szükségünk: „Ízleljétek, érzékeljétek, és lássátok meg, hogy jó az Úr!” Igen sokan, akik ismerik ugyan a vallásos igazság elméletét, soha nem tapasztalták Isten kegyelmének megújító hatalmát a szívükön. Mindig vonakodnak, ha engedelmeskedniük kell a Szentlélek figyelmeztető, intő és tanító bizonyságtételeinek. Hiszik, hogy egyszer kitöltetik Isten haragja, mégsem tesznek komoly erőfeszítéseket, hogy megmeneküljenek attól. Hiszik, hogy létezik a menny, mégsem hoznak áldozatot, hogy elnyerjék. Hisznek az emberi lélek értékében, és abban is, hogy a megváltására adott idő nemsokára örökre véget ér. Mégis elszalasztják a legbecsesebb lehetőséget, hogy megbékéljenek Istennel. {5T 221.3}
They may read the Bible, but its threatenings do not alarm or its promises win them. They approve things that are excellent, yet they follow the way in which God has forbidden them to go. They know a refuge, but do not avail themselves of it. They know a remedy for sin, but do not use it. They know the right, but have no relish for it. All their knowledge will but increase their condemnation. They have never tasted and learned by experience that the Lord is good. {5T 221.4}
Olvashatják a Bibliát, de figyelmeztetései nem riasztják, ígéretei nem nyerik meg őket. Helyeslik a nemes dolgokat, mégis azt az ösvényt tapossák, amit Isten megtiltott nekik. Ismerik ugyan a menedéket, de nem veszik igénybe. Ismerik a bűn gyógyszerét, de nem élnek vele. Tudják, mi a helyes, de nem éheznek rá. Összes tudásuk csak növeli kárhoztatásukat. Sohasem ízlelték, nem érezték és nem tanulták meg tapasztalatból, hogy jó az Úr. {5T 221.4}
To become a disciple of Christ is to deny self and follow Jesus through evil as well as good report. Few are doing this now. Many prophesy falsely, and the people love to have it so; but what will be done in the end thereof? What will be the decision when their work, with all its results, shall be brought in review before God? {5T 222.1}
Ahhoz, hogy Krisztus tanítványai lehessünk, meg kell tagadnunk magunkat és követnünk kell Őt a gyalázaton át is. Kevesen teszik ezt most. Sokan jövendölnek hazugságokat, és a nép kedvét leli bennük. De mit tesznek majd, ha eljön a vég? Mi lesz a sorsuk, ha tetteik minden következményeivel ítéletre kerülnek Isten elé? {5T 222.1}
The Christian life is a warfare. The apostle Paul speaks of wrestling against principalities and powers as he fought the good fight of faith. Again, he declares: “Ye have not yet resisted unto blood, striving against sin.” Ah, no. Today sin is cherished and excused. The sharp sword of the Spirit, the word of God, does not cut to the soul. Has religion changed? Has Satan's enmity to God abated? A religious life once presented difficulties and demanded self-denial. All is made very easy now. And why is this? The professed people of God have compromised with the power of darkness. {5T 222.2}
A keresztény élet hadviselés. Pál írja, hogy a hit harcát harcolva fejedelemségek és hatalmasságok ellen viaskodott. Majd kijelenti: „A bűn ellen vívott harcban még nem álltatok ellen véretek ontásáig.” (Zsid. 12:4) Igen, manapság melengetik és mentegetik a bűnt. A Lélek éles kardja, Isten igéje nem hasít elevenükig. A vallás változott volna meg? Elült volna Sátán Istennel szembeni ellenségeskedése? A vallásos élet valamikor nagy nehézségeket jelentett és lemondást követelt. Ma mindent nagyon könnyűvé tesznek. S miért van ez? Mert Isten hitvaló népe megalkuszik a sötétség hatalmasságaival. {5T 222.2}
There must be a revival of the strait testimony. The path to heaven is no smoother now than in the days of our Saviour. All our sins must be put away. Every darling indulgence that hinders our religious life must be cut off. The right eye or the right hand must be sacrificed if it cause us to offend. Are we willing to renounce our own wisdom and to receive the kingdom of heaven as a little child? Are we willing to part with self-righteousness? Are we willing to give up our chosen worldly associates? Are we willing to sacrifice the approbation of men? The prize of eternal life is of infinite value. Will we put forth efforts and make sacrifices proportionate to the worth of the object to be attained? {5T 222.3}
Feltétlenül fel kell élesztenünk a kertelés nélkül gyakorolt bizonyságtevést. A mennybe vezető ösvény ma sem simább, mint Üdvözítőnk napjaiban volt. El kell vetnünk összes bűnünket. Le kell metszenünk minden szívünkhöz nőtt, önző kedvtelést, ami vallásos életünk fejlődését akadályozza. Ha bűnre csábít, fel kell áldoznunk jobb szemünket vagy jobb kezünket. Hajlandóak vagyunk-e lemondani vélt bölcsességünkről és kicsiny gyermekként fogadni a mennyek országát? Hajlandóak vagyunk-e lemondani világi barátainkról? Feláldozzuk-e az emberek helyeslését? Az örök élet végtelenül értékes jutalom. Készek vagyunk-e az előttünk lévő cél értékével arányos igyekezetre és áldozatokra? {5T 222.3}
Every association we form, however limited, exerts some influence upon us. The extent to which we yield to that influence will be determined by the degree of intimacy, the constancy of the intercourse, and our love and veneration for the one with whom we associate. Thus by acquaintance and association with Christ we may become like Him, the one faultless Example. {5T 222.4}
Minden barátság hatással van ránk. Azt, hogy mennyire kerülünk e befolyás alá, a meghittség mélysége, az érintkezés tartóssága, barátaink iránti szeretetünk és tiszteletünk mértéke határozza meg. Így, ha megismerjük Krisztust és Ővele barátkozunk, olyanokká válhatunk, mint Ő, az egyedül tökéletes példakép. {5T 222.4}
Communion with Christ—how unspeakably precious! Such communion it is our privilege to enjoy if we will seek it, if we will make any sacrifice to secure it. When the early disciples heard the words of Christ, they felt their need of Him. They sought, they found, they followed Him. They were with Him in the house, at the table, in the closet, in the field. They were with Him as pupils with a teacher, daily receiving from His lips lessons of holy truth. They looked to Him as servants to their master, to learn their duty. They served Him cheerfully, gladly. They followed Him, as soldiers follow their commander, fighting the good fight of faith. “And they that are with Him are called, and chosen, and faithful.” {5T 223.1}
Közösség Krisztussal – kimondhatatlanul becses érték! Ez a közösség a kiváltságunk, ha keressük, s ha meghozunk érte bármilyen áldozatot, hogy részesüljünk benne. Amikor az első tanítványok a Megváltó szavait hallották, rádöbbentek, hogy szükségük van Jézusra. Keresték, megtalálták és követték Őt. Vele voltak a házban, az asztalnál, az úton, a mezőn. Naponta hallották tőle a szent igazság tanításait. Úgy tekintettek rá, mint szolgák a mesterükre, hogy megismerjék kötelességeiket. Vidáman, örömmel szolgálták Őt. Követték, mint a katonák parancsnokukat, a hit nemes harcát harcolva „az Ővele való elhívottak, kiválasztottak, hűségesek” (Jel. 17:14). {5T 223.1}
“He that saith he abideth in Him ought himself also so to walk, even as He walked.” “Now if any man have not the spirit of Christ, he is none of His.” This conformity to Jesus will not be unobserved by the world. It is a subject of notice and comment. The Christian may not be conscious of the great change; for the more closely he resembles Christ in character the more humble will be his opinion of himself; but it will be seen and felt by all around him. Those who have had the deepest experience in the things of God are the farthest removed from pride or self-exaltation. They have the humblest thoughts of self, and the most exalted conceptions of the glory and excellence of Christ. They feel that the lowest place in His service is too honorable for them. {5T 223.2}
„Aki azt állítja, hogy Őbenne marad, annak úgy kell cselekednie, ahogyan Ő cselekedett.” (I. Jn. 2:6) „Akiben ugyanis nincs Krisztus Lelke, az nem tartozik hozzá.” (Rm. 8:9) Ez a Jézushoz igazodás nem marad rejtve a világ előtt. Felfigyelnek rá, és beszédtéma lesz az emberek között. A keresztény talán észre sem veszi a nagy változást, mert minél jobban hasonlít a jelleme Krisztus jellemére, annál szerényebb lesz az önmagáról alkotott véleménye, a körülötte élők azonban mind látni fogják a változást. Akik a legmélyebb tapasztalatokra tettek szert Istennel, azok állnak a legmesszebb a büszkeségtől és önigazultságtól. Szerényen vélekednek saját magukról, ám Krisztus dicsőségéről és kiválóságáról a legmagasztosabb fogalmaik vannak. Azt gondolják majd, hogy az Ő szolgálatában a legalacsonyabb hely is túlságosan megtisztelő számukra. {5T 223.2}
Moses did not know that his face shone with a brightness painful and terrifying to those who had not, like himself, communed with God. Paul had a very humble opinion of his own advancement in the Christian life. He says: “Not as though I had already attained, either were already perfect.” He speaks of himself as the “chief” of sinners. Yet Paul had been highly honored of the Lord. He had been taken in holy vision to the third heaven and had there received revelations of divine glory which he could not be permitted to make known. {5T 223.3}
Mózes nem is tudta, hogy arca ragyogva fénylik, fájdalmat és rémületet keltve azokban, akik nem érintkeztek Istennel, mint ő. Pál nagyon szerényen vélekedett a keresztény életben megtett előrehaladásáról: „Nem mintha már elértem volna s tökéletes volnék.” (Fil. 3:12) Úgy beszélt magáról, mint aki első a bűnösök között. Pedig az Úr igen megtisztelte Pált. Szent látomásban a harmadik égben járt, s olyan kijelentéseket nyert az isteni dicsőségről, amelyeket közölnie sem volt szabad. {5T 223.3}
John the Baptist was pronounced by our Saviour the greatest of prophets. Yet what a contrast between the language of this man of God and that of many who profess to be ministers of the cross. When asked if he was the Christ, John declares himself unworthy even to unloose his Master's sandals. When his disciples came with the complaint that the attention of the people was turned to the new Teacher, John reminded them that he himself had claimed to be only the forerunner of the Promised One. To Christ, as the bridegroom, belongs the first place in the affections of His people. “The friend of the bridegroom, which standeth and heareth him, rejoiceth greatly because of the bridegroom's voice: this my joy therefore is fulfilled. He must increase, but I must decrease. He that cometh from above is above all.” “He that hath received His testimony hath set to his seal that God is true.” {5T 224.1}
Üdvözítőnk Keresztelő Jánost tartotta a legnagyobb prófétának. Szembeszökő az ellentét Isten emberének és sok olyan embernek a beszéde között, akik pedig a kereszt szolgáinak tartják magukat. Amikor megkérdezték tőle, hogy ő-e a Krisztus, János kijelentette, hogy még arra is méltatlan, hogy megoldja Mesterének saruját. Amikor tanítványai panaszkodtak, hogy a nép figyelme az új tanító felé fordult, János emlékeztette őket, hogy ő mindig is csak a megígért Messiás előfutárának mondta magát. Krisztust, a vőlegényt illeti népének szeretetében az első hely. „A vőlegény barátja csak ott áll a vőlegény mellett, hallgatja szavát, és szívből örül neki. Ezzel most az én örömem is teljes. Neki növekednie kell, nekem kisebbednem. Aki felülről jön, mindenkit felülmúl… Aki elfogadja tanúságát, megerősíti, hogy Isten igazmondó.” (Jn. 3:29–31, 33) {5T 224.1}
It is such workers that are needed in the cause of God today. The self-sufficient, the envious and jealous, the critical and faultfinding, can well be spared from His sacred work. They should not be tolerated in the ministry, even though they may apparently have accomplished some good. God is not straitened for men or means. He calls for workers who are true and faithful, pure and holy; for those who have felt their need of the atoning blood of Christ and the sanctifying grace of His Spirit. {5T 224.2}
Ilyen munkásokra lenne most szükség. Az önelégült, irigy és féltékeny, gáncsoskodó, kákán is csomót kereső embereket fel kell mentenünk a szent hivatás alól. Nem szabad megtűrnünk őket a lelkészi pályán, még ha látszólag jó eredményt értek is el. Isten mindig tud embereket küldeni a szolgálatba. Olyan munkásokat hív, akik igazak és megbízhatóak, tiszták és szentek, akik tudják, hogy Krisztus elfedező vérére, Lelkének megszentelő kegyelmére szorulnak. {5T 224.2}
My brethren, God is grieved with your envying and jealousies, your bitterness and dissension. In all these things you are yielding obedience to Satan and not to Christ. When we see men firm in principle, fearless in duty, zealous in the cause of God, yet humble and lowly, gentle and tender, patient toward all, ready to forgive, manifesting love for souls for whom Christ died, we do not need to inquire: Are they Christians? They give unmistakable evidence that they have been with Jesus and learned of Him. When men reveal the opposite traits, when they are proud, vain, frivolous, worldly-minded, avaricious, unkind, censorious, we need not be told with whom they are associating, who is their most intimate friend. They may not believe in witchcraft; but, notwithstanding this, they are holding communion with an evil spirit. {5T 224.3}
Testvéreim, irigykedésetek és széthúzásotok elszomorítja Istent. Mindezekben Sátánnak engedelmeskedtek, és nem Krisztusnak. Amikor elvhű, a kötelesség teljesítésében félelmet nem ismerő, Isten ügyében buzgó embereket látunk, akik mégis alázatos szívűek és szerények, gyöngédek és megértők, mindenkivel türelmesek, könnyen megbocsátanak, és szeretetet tanúsítanak azok iránt, akikért Krisztus meghalt, akkor nincs szükségünk arra, hogy megkérdezzük, keresztények-e? Félreérthetetlen bizonyságuk van arról, hogy Jézussal voltak és Tőle tanultak. Ha pedig valakiknél az ellenkező jellemvonásokat tapasztaljuk, ha büszkeség és hiúság él a szívükben, lusták és világi gondolkodásúak, pénzsóvárak, szeretetlenek és ítélkezők, akkor nem kell közölni velünk, hogy kikkel tartanak fenn kapcsolatot, ki a legmeghittebb barátjuk. Lehet, hogy nem hisznek a varázslásban, ennek ellenére gonosz lélekkel tartanak közösséget. {5T 224.3}
To this class I would say: “Glory not, and lie not against the truth. This wisdom descendeth not from above, but is earthly, sensual, devilish. For where envying and strife is, there is confusion and every evil work. But the wisdom that is from above is first pure, then peaceable, gentle, and easy to be entreated, full of mercy and good fruits, without partiality, and without hypocrisy. And the fruit of righteousness is sown in peace of them that make peace.” {5T 225.1}
Ezekhez így szólnék: Ne büszkélkedjetek, meghazudtolva az igazságot! Ez nem felülről származó bölcsesség, hanem földi, érzéki, sőt ördögi. Ahol ugyanis irigység és versengés van, ott békétlenség uralkodik, és minden más hitványság. Az a bölcsesség azonban, amely felülről származik, először is „ártatlan, aztán békeszerető, gyengéd, jóra hajló, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató; az igazi élet magját békében vetik el a békeszeretők” (Jak. 3:14–18). {5T 225.1}
When the Pharisees and Sadducees flocked to the baptism of John, that fearless preacher of righteousness addressed them: “O generation of vipers, who hath warned you to flee from the wrath to come? Bring forth therefore fruits meet for repentance.” These men were actuated by unworthy motives in coming to John. They were men of poisonous principles and corrupt practices. Yet they had no sense of their true condition. Filled with pride and ambition, they would not hesitate at any means to exalt themselves and strengthen their influence with the people. They came to receive baptism at the hand of John that they might better carry out these designs. {5T 225.2}
Amikor a farizeusok és szadduceusok János keresztségére sereglettek, az igazság félelmet nem ismerő hírnöke így szólt hozzájuk: „Viperák nemzetsége! Ki tanított arra, hogy fussatok a fenyegető megtorlás elől? Teremjétek hát a bűnbánat méltó gyümölcseit!” (Mt. 3:7–8) Ezek az emberek méltatlan indítékkal jöttek Jánoshoz. Mérgező elveik és romlott tetteik voltak, mégsem volt világos fogalmuk valódi állapotukról. Büszkeség és nagyravágyás töltötte el őket. Nem riadtak vissza semmitől, hogy dicsőséget szerezzenek maguknak és erősítsék a nép felett gyakorolt hatalmukat. Azért jöttek Jánoshoz megkeresztelkedni, hogy még eredményesebben vihessék végbe céljaikat. {5T 225.2}
John read their motives, and met them with the searching inquiry: “Who hath warned you to flee from the wrath to come?” Had they heard the voice of God speaking to their hearts they would have given evidence of the fact by bringing forth fruit meet for repentance. No such fruit was seen. They had heard the warning as merely the voice of man. They were charmed with the power and boldness with which John spoke, but the Spirit of God did not send conviction to their hearts and as the sure result bring forth fruit unto eternal life. They gave no evidence of a change of heart. Without the transforming power of the Holy Spirit, John would have them understand that no outward ceremony could benefit them. {5T 225.3}
János olvasott a szívükben, s ezzel az elevenbe vágó kérdéssel fogadta őket: „Ki tanított arra, hogy fussatok a fenyegető megtorlás elől?” Ha meghallották volna Isten szívükhöz szóló hangját, bizonyságot tettek volna erről azzal, hogy bűnbánathoz illő gyümölcsöket teremnek. De nem látszott rajtuk semmi efféle. Emberi hangnak vették a figyelmeztetést. Megragadta őket János beszédének ereje és merészsége, Isten Lelke azonban nem győzte meg a szívüket, és – elkerülhetetlen következményként – nem teremtek gyümölcsöt az örök életre. Nem bizonyították, hogy megváltozott a gondolkodásuk. János megértette velük, hogy a Szentlélek átalakító hatalma nélkül a külső szertartás nem szolgál javukra. {5T 225.3}
The reproof of the prophet is applicable to many in our day. They cannot gainsay the clear and convincing arguments that sustain the truth, but they accept it more as the result of human reasoning than of divine revelation. They have no true sense of their condition as sinners, they manifest no real brokenness of heart; but, like the Pharisees, they feel that it is a great condescension for them to accept the truth. {5T 226.1}
A próféta intése ma is sokakra alkalmazható. Nem tudják ugyan megcáfolni az igazságot támogató világos és meggyőző érvelést, de inkább csak az ésszerűség alapján fogadják el azt, nem pedig azért, mert Isten mondta. Nincs valódi fogalmuk bűnös állapotukról, nem tanúsítják, hogy valóban megtört a szívük, hanem, akár a farizeusok, leereszkedésnek tartanák, ha elfogadnák az igazságot. {5T 226.1}
None are further from the kingdom of heaven than self-righteous formalists, filled with pride at their own attainments, while they are wholly destitute of the spirit of Christ; while envy, jealousy, or love of praise and popularity controls them. They belong to the same class that John addressed as a generation of vipers, children of the wicked one. Such persons are among us, unseen, unsuspected. They serve the cause of Satan more effectively than the vilest profligate; for the latter does not disguise his true character; he appears what he is. {5T 226.2}
Senki sincs messzebb a mennytől, mint az önigazult, alakoskodó ember, aki dagadozik a büszkeségtől elért eredményei láttán, ugyanakkor teljesen hiányzik belőle Krisztus lelkülete, miközben irigység, féltékenység, vagy a dicséret és népszerűség szeretete uralkodik elméjében. Ahhoz a csoporthoz tartoznak, akiket János viperák fajzatának, a gonoszság gyermekeinek nevezett. Ilyen emberek élnek közöttünk észrevétlenül. Hathatósabban szolgálják Sátánt, mint az az ember, aki a legaljasabb kicsapongásokban él, mert ez utóbbi nem álcázza valódi jellemét, annak látszik, ami valójában. {5T 226.2}
God requires fruit meet for repentance. Without such fruit our profession of faith is of no value. The Lord is able to raise up true believers among those who have never heard His name. “Think not to say within yourselves, We have Abraham to our father: for I say unto you, that God is able of these stones to raise up children unto Abraham.” {5T 226.3}
Isten a bűnbánathoz illő gyümölcsöket vár tőlünk. Ilyen gyümölcs nélkül értéktelen a hitvallásunk. Az Úr tud igazi hívőket támasztani azok közül is, akik még nem hallottak róla. „Ne gondoljátok, hogy hivatkozhattok arra: Ábrahám az atyánk! Mert mondom nektek, Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak.” (Mt. 3:9) {5T 226.3}
Those who laud and flatter the minister, while they neglect the works of righteousness, give unmistakable evidence that they are converted to the minister and not to God. We inquire: “Who hath warned you to flee from the wrath to come?” Was it the voice of the Holy Spirit or merely the voice of man which you heard in the message sent from God? The fruit borne will testify to the character of the tree. {5T 227.1}
Akik az igehirdetőt dicsőítik és neki hízelegnek, de elhanyagolják az igazságos tetteket, azok félreérthetetlenül bizonyítják, hogy az igehirdetőhöz tértek meg, nem pedig Istenhez. Mi is megkérdezhetjük: „Ki tanított arra, hogy fussatok a fenyegető megtorlás elől?” A Szentlélek hangja, vagy csak az emberi hang, amely az Istentől küldött üzenetet szólta? Gyümölcséről ismerjük meg a fát. {5T 227.1}
No outward forms can make us clean; no ordinance, administered by the saintliest of men, can take the place of the baptism of the Holy Ghost. The Spirit of God must do its work upon the heart. All who have not experienced its regenerating power are chaff among the wheat. Our Lord has His fan in His hand, and He will thoroughly purge His floor. In the coming day He will discern “between him that serveth God and him that serveth Him not.” {5T 227.2}
Külsőségek nem tudnak megtisztítani minket. Semmiféle szertartás, még ha a legszentebb ember végzi is el rajtunk, nem helyettesítheti a Szentlélek keresztségét. Isten Lelkének kell megművelnie a szívünket. Aki nem tapasztalta a Szentlélek megújító hatalmát, az csak polyva a búza között. Urunk kezében szórólapát van, alaposan meg fogja tisztítani a szérűjét. Az eljövendő napon különbséget tesz azok között, akik „az Istent szolgálják, és azok között, akik nem szolgálják Őt” (Mal. 3:18). {5T 227.2}
The spirit of Christ will be revealed in all who are born of God. Strife and contention cannot arise among those who are controlled by His Spirit. “Be ye clean, that bear the vessels of the Lord.” The church will rarely take a higher stand than is taken by her ministers. We need a converted ministry and a converted people. Shepherds who watch for souls as they that must give account will lead the flock on in paths of peace and holiness. Their success in this work will be in proportion to their own growth in grace and knowledge of the truth. When the teachers are sanctified, soul, body, and spirit, they can impress upon the people the importance of such sanctification. {5T 227.3}
Krisztus lelkülete nyilvánul meg azokban, akik Istentől születtek. Nem támadhat széthúzás és veszekedés azok közt, akiket az Ő Lelke ural. „Tisztuljatok meg, akik az Úr edényeit hordozzátok!” (Ésa. 52:11) A gyülekezet lelki színvonala csak ritkán magasabb, mint a prédikátoráé. Megtért igehirdetőkre, megtért népre van szükségünk. Azok a pásztorok, akik úgy virrasztanak az emberekért, mint akikről számot kell majd adniuk, a béke és szentség ösvényein vezetik a nyájat. Fáradozásuk sikere arányos azzal, hogy ők maguk mennyire növekednek a kegyességben és az igazság ismeretében. Ha a tanítók megszentelődnek lelkükben, testükben és elméjükben, akkor majd az emberek szívébe tudják ültetni az ilyen megszentelődés fontosságát. {5T 227.3}
To talk of religious things in a casual way, to pray for spiritual blessings without real soul hunger and living faith, avails little. The wondering crowd that pressed close about Christ realized no vital power from the contact. But when the poor, suffering woman, in her great need, put forth her hand and touched the hem of Jesus’ garment, she felt the healing virtue. Hers was the touch of faith. Christ recognized that touch, and He determined there to give a lesson for all His followers to the close of time. He knew that virtue had gone out of Him, and turning about in the throng He said: “Who touched My clothes?” Surprised at such a question His disciples answered: “Thou seest the multitude thronging Thee, and sayest thou, Who touched Me?” {5T 227.4}
Mit sem ér, ha beszélünk a vallásos dolgokról, de beszédünk közömbös, vagy ha lelki áldásokért imádkozunk, de anélkül, hogy a lelkünk valóban éhezne, vagy hitünk nem életerős. A nyüzsgő sokaság, amely Jézust szorongatta, nem nyert éltető erőt az érintésétől. De amikor a szegény szenvedő asszony nagy ínségében kinyújtotta kezét s megérintette Jézus ruhája szegélyét, akkor gyógyító erő áradt számára Jézustól. Ez az érintés a hit érintése volt. Krisztus felismerte ezt, s az idők végéig tanítást akart nyújtani követőinek. Tudta, hogy erő áradt ki belőle, és a tömegben visszafordulva megkérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?” A tanítványokat meglepte a kérdés, és így feleltek: „Mester, a tömeg szorongat és lökdös, és te még azt kérded, ki érintett meg?” (Mk. 5:31) {5T 227.4}
Jesus fixed His eyes upon her who had done this. She was filled with fear. Great joy was hers, but had she overstepped her duty? Knowing what was done in her, she came trembling and fell at His feet and told Him all the truth. Christ did not reproach her. He gently said: “Go in peace, and be whole of thy plague.” {5T 228.1}
Jézus az asszonyt nézte, aki megérintette. Az asszony szívét félelem töltötte el. Nagy volt az öröme, de vajon nem lépte-e túl az illendőség határát? Látta, hogy nem maradhat rejtve, remegve Jézus lábaihoz borult s mindent megvallott. Krisztus gyengéden így szólt hozzá: „Menj békével. A hited meggyógyított.” {5T 228.1}
Here was distinguished the casual contact from the touch of faith. Prayer and preaching, without the exercise of living faith in God, will be in vain. But the touch of faith opens to us the divine treasure house of power and wisdom; and thus, through instruments of clay, God accomplishes the wonders of His grace. {5T 228.2}
E példa alapján különbséget tehetünk a közönyös érintés és a hit érintése között. Ima és igehirdetés semmit sem ér, ha nem gyakoroljuk az Istenbe vetett, élő hitet. A hit érintése megnyitja előttünk az isteni erő és bölcsesség kincsesházát: Isten így viszi véghez kegyelmének csodáit porból lett eszközein át. {5T 228.2}
This living faith is our great need today. We must know that Jesus is indeed ours, that His spirit is purifying and refining our hearts. If the ministers of Christ had genuine faith, with meekness and love, what a work they might accomplish! What fruit would be seen to the glory of God! {5T 228.3}
Erre az élő hitre van ma is égető szükségünk. Bizonyosnak kell lennünk abban, hogy Jézus valóban a miénk, s Lelke tisztogatja és finomítja a szívünket. Ha Krisztus igehirdetőinek szelídséggel és szeretettel párosult valódi hite lenne, mekkora munkát végezhetnének! Milyen gyümölcsöket érlelne ez Isten dicsőségére! {5T 228.3}
What can I say to you, my brethren, that shall arouse you from your carnal security? I have been shown your perils. There are both believers and unbelievers in the church. Christ represents these two classes in His parable of the vine and its branches. He exhorts His followers: “Abide in Me, and I in you. As the branch cannot bear fruit of itself, except it abide in the vine; no more can ye, except ye abide in Me. I am the Vine, ye are the branches: He that abideth in Me, and I in him, the same bringeth forth much fruit: for without Me ye can do nothing.” {5T 228.4}
Mit is mondhatnék nektek, testvéreim, hogy felrázzalak világi, testies biztonságérzetetekből? Isten megmutatta nekem a rátok leselkedő veszélyt. A gyülekezetben hívők és hitetlenek vegyülnek el egymással. Krisztus a szőlőtő és a szőlővessző példázatával szemlélteti a kétféle csoportot: „Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző sem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőkén, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők, aki bennem marad és én őbenne, az bő termést hoz. Hiszen nélkülem semmit sem tehettek.” (Jn. 15:4–5) {5T 228.4}
There is a wide difference between a pretended union and a real connection with Christ by faith. A profession of the truth places men in the church, but this does not prove that they have a vital connection with the living Vine. A rule is given by which the true disciple may be distinguished from those who claim to follow Christ but have not faith in Him. The one class are fruit bearing, the other, fruitless. The one are often subjected to the pruning knife of God that they may bring forth more fruit; the other, as withered branches, are erelong to be severed from the living Vine. {5T 228.5}
Jókora különbség van a Krisztushoz fűződő színlelt kapcsolat és a valódi hitbeli összeköttetés között. A hitvallás bárkit bebocsát a gyülekezetbe, de ez még nem bizonyítja, hogy életerős kapcsolatban áll az életadó szőlőtőkével. Jelet kaptunk, hogy megkülönböztessük az igazi tanítványokat azoktól, akik csak mondják, hogy Krisztus követői, de nem hisznek igazán benne: Az első csoport terem gyümölcsöt, a második nem. Az elsőt Isten kése gyakran metszi vissza, hogy több gyümölcsöt teremjen, a másikat, akár az elfonnyadt vesszőket, rövidesen levágja az élő tőkéről. {5T 228.5}
I am deeply solicitous that our people should preserve the living testimony among them, and that the church should be kept pure from the unbelieving element. Can we conceive of a closer, more intimate relation to Christ than is set forth in the words: “I am the Vine, ye are the branches”? The fibers of the branch are almost identical with those of the vine. The communication of life, strength, and fruitfulness from the trunk to the branches is unobstructed and constant. The root sends its nourishment through the branch. Such is the true believer's relation to Christ. He abides in Christ and draws his nourishment from Him. {5T 229.1}
Szívem mélyéből kívánom, hogy népünk őrizze meg az élő bizonyságtételt, és hogy a gyülekezet tartsa tisztán magát a hitetlenségtől. Elképzelhetünk-e szorosabb, meghittebb kapcsolatot Krisztussal, mint ezt a meghatározást: „Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők.” A vessző rostja csaknem azonos a tőkével. Az élet, az erő, a gyümölcstermő képesség összeköttetése a tőke és a vesszők között akadálytalan és állandó. A gyökér eljuttatja a vesszőkhöz a táplálékot. Ilyen az igazi hívő kapcsolata is a Megváltóval: Krisztus által él, tőle nyeri táplálékát. {5T 229.1}
This spiritual relation can be established only by the exercise of personal faith. This faith must express on our part supreme preference, perfect reliance, entire consecration. Our will must be wholly yielded to the divine will, our feelings, desires, interests, and honor identified with the prosperity of Christ's kingdom and the honor of His cause, we constantly receiving grace from Him, and Christ accepting gratitude from us. {5T 229.2}
Ez a lelki kapcsolat csak az egyéni hit gyakorlása által lehet a miénk. Hitünknek mindenek fölött való szeretetet, teljes Krisztusra hagyatkozást, teljes átadást kell kifejeznie. Akaratunkat egészen alá kell rendelnünk az isteni akaratnak. Érzelmeinket, vágyainkat, érdekeinket azonosítanunk kell Krisztus országának felvirágoztatásával és ügyének megbecsülésével. Szüntelenül Krisztus kegyelme árad ránk, Ő pedig elfogadja tőlünk a hálánkat. {5T 229.2}
When this intimacy of connection and communion is formed, our sins are laid upon Christ; His righteousness is imputed to us. He was made sin for us that we might be made the righteousness of God in Him. We have access to God through Him; we are accepted in the Beloved. Whoever by word of deed injures a believer thereby wounds Jesus. Whoever gives a cup of cold water to a disciple because he is a child of God will be regarded by Christ as giving to Him. {5T 229.3}
Amikor e kapcsolat és közösség ilyen meghitt fokra lép, bűneink Krisztusra hárulnak, igazságos tetteit pedig nekünk tulajdonítja. Magára vállalta, hordta bűneinket, hogy általa részesüljünk Isten igaz tetteiben. Közvetítésével járulhatunk Isten elé, aki szeretett Fia által fogad el minket. Ha valaki ezentúl szóval vagy tettel megsérti a hívőt, Jézust bántja meg, aki pedig akár egy pohár vizet ad a tanítványnak azért, mert Isten gyermeke, úgy fogadja azt, mintha neki adták volna. {5T 229.3}
It was when Christ was about to take leave of His disciples that He gave them the beautiful emblem of His relation to believers. He had been presenting before them the close union with Himself by which they could maintain spiritual life when His visible presence was withdrawn. To impress it upon their minds He gave them the vine as its most striking and appropriate symbol. {5T 230.1}
Jézus akkor mondta el a hívőkhöz fűződő kapcsolatának ezt a gyönyörű hasonlatát, amikor búcsúzott a tanítványaitól. Elmagyarázta nekik, hogyan lehetnek Ővele szoros kapcsolatban, amely által akkor is élhetnek lelki életet, amikor Ő már nem lesz láthatóan velük. Hogy el ne felejtsék tanítását, a szőlőtő példázatát mondta el nekik, amely a legszemléletesebb és a legpontosabb. {5T 230.1}
The Jews had always regarded the vine as the most noble of plants and a type of all that was powerful, excellent, and fruitful. “The vine,” our Lord would seem to say, “which you prize so highly, is a symbol. I am the reality: I am the True Vine. As a nation you prize the vine; as sinners you should prize Me above all things earthly. The branch cannot live separated from the vine; no more can you live unless you are abiding in Me.” {5T 230.2}
A zsidók a szőlőt mindig a legnemesebb növénynek tekintették, minden olyan dolog jelképének, amely erőteljes, kiváló és gyümölcsöző. Mintha ezt mondta volna nekik az Úr: „A szőlőtő, melyet olyan nagyra becsültök, jelkép. A valóság én vagyok. Én vagyok az igazi szőlőtő. Nemzetetek nagyra értékeli a szőlőt – a bűnös embereknek minden világi dolognál értékesebbnek kell tartaniuk engem. A vesszőnek nincs a tőkétől független élete; ti sem élhettek, csak általam.” {5T 230.2}
All Christ's followers have as deep an interest in this lesson as had the disciples who listened to His words. In the apostasy, man alienated himself from God. The separation is wide and fearful; but Christ has made provision again to connect us with Himself. The power of evil is so identified with human nature that no man can overcome except by union with Christ. Through this union we receive moral and spiritual power. If we have the spirit of Christ we shall bring forth the fruit of righteousness, fruit that will honor and bless men, and glorify God. {5T 230.3}
Ez a tanítás ugyanolyan mélyen érinti Krisztus összes követőjét, mint a tanítványokat, akik e szavakat hallották. A hitehagyás az embert elidegenítette Istentől. Széles és félelmetes ez a szakadék, Krisztus azonban gondoskodott róla, hogy újra magához kapcsolhasson minket. A gonoszság hatalma annyira beleivódott az ember természetébe, hogy senki sem győzheti le magában, csak ha egységre lép Krisztussal. Ez által az egység által kapjuk az erkölcsi és lelki erőt. Ha Krisztus Lelke él bennünk, akkor az igazságos tettek gyümölcseit teremjük. Olyan gyümölcsöt, amely az embernek tisztességet és áldást hoz, Istennek pedig dicsőséget. {5T 230.3}
The Father is the vinedresser. He skillfully and mercifully prunes every fruit-bearing branch. Those who share Christ's suffering and reproach now will share His glory hereafter. He “is not ashamed to call them brethren.” His angels minister to them. His second appearing will be as the Son of man, thus even in His glory identifying Himself with humanity. To those who have united themselves to Him, He declares: “Though a mother may forget her child, ‘yet will not I forget thee. Behold, I have graven thee upon the palms of My hands.’ Thou art continually before Me.” {5T 230.4}
Az Atya a szőlőműves. Avatott kézzel és könyörületesen metsz meg minden gyümölcstermő hajtást. Aki ma kiveszi részét Krisztus szenvedéseiből, az majd az örökkévalóságon át osztozik dicsőségében. „Nem szégyelli testvéreinek hívni őket.” (Zsid. 2:11) Isten angyalai szolgálnak nekik. Krisztus emberfiaként jön el másodszor is, tehát még dicsőségében is azonosítja magát az emberiséggel. Akik csatlakoztak hozzá, azokról jelenti ki: „Még ha az anya megfeledkeznék is gyermekéről, én akkor sem feledkezem meg rólad. Íme, a tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vagy.” (Ésa. 49:15–16) {5T 230.4}
Will we put forth most earnest efforts to form this alliance with Christ, through which alone these blessings are attained? Will we break off our sins by righteousness and our iniquities by turning unto the Lord? Skepticism and infidelity are widespread. Christ asked the question: “When the Son of man cometh, shall He find faith on the earth?” We must cherish a living, active faith. The permanence of our faith is the condition of our union. {5T 231.2}
Az elmondottak után törekszünk-e minden erőnkből arra, hogy szövetséget kössünk Krisztussal? Egyedül csak ezen az úton kaphatjuk meg az áldásokat. Elfordulunk-e bűneinktől az igaz tettek cselekvésével, és vétkeinktől azzal, hogy az Úrhoz csatlakozunk? Futótűzként terjed a kételkedés és a hitetlenség. Krisztus így szólt erről: „Amikor eljön az Emberfia, mit gondoltok, talál-e hitet a földön?” (Lk. 18:8) Művelnünk kell magunkban az élő, tevékeny hitet. Hitünk állandósága attól függ, egységben vagyunk-e Istennel. {5T 231.2}
A union with Christ by living faith is enduring; every other union must perish. Christ first chose us, paying an infinite price for our redemption; and the true believer chooses Christ as first and last and best in everything. But this union costs us something. It is a union of utter dependence, to be entered into by a proud being. All who form this union must feel their need of the atoning blood of Christ. They must have a change of heart. They must submit their own will to the will of God. There will be a struggle with outward and internal obstacles. There must be a painful work of detachment as well as a work of attachment. Pride, selfishness, vanity, worldliness—sin in all its forms—must be overcome if we would enter into a union with Christ. The reason why many find the Christian life so deplorably hard, why they are so fickle, so variable, is that they try to attach themselves to Christ without first detaching themselves from these cherished idols. {5T 231.3}
Az élő hit által Krisztussal kötött szövetségünk tartós lesz, minden más szövetkezés pedig érvényét veszíti, elmúlik. Krisztus választott előbb bennünket: kifizette megváltásunkért a végtelen árat. S az igazi hívő Krisztust választja mindenben elsőnek és utolsónak. Ám ez a közösség, ez az egység nekünk is kerül valamibe: a teljes függőség szövetsége ez, amelyet egy büszke lénynek kell vállalnia. Azoknak, akik egyek akarnak lenni Krisztussal, előbb érzékelniük kell, hogy rászorulnak a Megváltó elfedező vérére. Szívünknek meg kell változnia, akaratunkat Isten akaratának kell alávetnünk. Megindul a küzdelem. Az elszakadás fájdalmas folyamatának kell végbemennie, és egyúttal az összekapcsolódás folyamatának is. Ha közösségre akarunk lépni Krisztussal, le kell győznünk a büszkeséget és az önzést, a hiúságot és a világiasságot – a bűn megannyi változatát. Sokan azért találják a keresztény életet olyan keservesnek és nehéznek, mert anélkül próbálják Krisztushoz kapcsolni magukat, hogy előbb elszakadtak volna e dédelgetett bálványaiktól. {5T 231.3}
After the union with Christ has been formed, it can be preserved only by earnest prayer and untiring effort. We must resist, we must deny, we must conquer self. Through the grace of Christ, by courage, by faith, by watchfulness, we may gain the victory. {5T 231.4}
Miután pedig kialakult az egység Krisztus és híve között, csak buzgó imával és fáradhatatlan igyekezettel tudjuk azt fenntartani. Ellene kell állnunk önmagunknak, meg kell tagadnunk, le kell győznünk magunkat. Krisztus kegyelme által bátorsággal, hittel, virrasztással és imával kivívhatjuk ezt a győzelmet. {5T 231.4}
Believers become one in Christ, but one branch cannot be sustained by another. The nourishment must be obtained through the vital connection with the vine. We must feel our utter dependence on Christ. We must live by faith on the Son of God. That is the meaning of the injunction: “Abide in Me.” The life we live in the flesh is not to the will of men, not to please our Lord's enemies, but to serve and honor Him who loved us and gave Himself for us. A mere assent to this union, while the affections are not detached from the world, its pleasures and its dissipations, only emboldens the heart in disobedience. {5T 231.5}
Bár a hívők Krisztusban eggyé válnak, az egyik szőlővessző mégsem táplálhatja a másikat. Csak úgy szerezhetik meg az élethez szükséges táplálékot, hogy valódi összeköttetést tartanak fenn a szőlőtőkével. Tudatában kell lennünk annak, hogy teljesen Krisztustól függünk, hit által Isten Fiából kell élnünk. Ezt jelenti a felszólítás: „Maradjatok bennem!” Az életet, amelyet most testben élünk, nem emberek akarata szerint éljük, nem azért, hogy az Úr ellenségének akarata szerint viselkedjünk, hanem hogy azt tiszteljük és szolgáljuk, aki szeretett minket és az életét adta értünk. Ha csupán beleegyezünk ebbe a szövetségbe, s nem szakítjuk el magunkat a világtól, a világ élvezeteitől és tékozlásától, akkor ez csak engedetlenségre bátorítja szívünket. {5T 231.5}
As a people we are sadly destitute of faith and love. Our efforts are altogether too feeble for the time of peril in which we live. The pride and self-indulgence, the impiety and iniquity, by which we are surrounded have an influence upon us. Few realize the importance of shunning, so far as possible, all associations unfriendly to religious life. In choosing their surroundings, few make their spiritual prosperity the first consideration. {5T 232.1}
Népünkből sajnálatos módon hiányzik a hit és a szeretet. Erőfeszítéseink túlságosan is tétovák ahhoz képest, hogy a veszedelem idején élünk. Hat ránk a körülöttünk tapasztalható büszkeség, a testi vágyak korlátlan és felelőtlen kielégítésének elterjedtsége, az istentelenség, a bűnözés. Kevesen értik meg, hogy amennyiben csak lehetséges, kerülnünk kell azok társaságát, akik ellenzik a hívő életet. Lakóhelyük megválasztásakor kevesen tekintik elsődleges szempontnak a lelki előnyöket. {5T 232.1}
Parents flock with their families to the cities because they fancy it easier to obtain a livelihood there than in the country. The children, having nothing to do when not in school, obtain a street education. From evil associates they acquire habits of vice and dissipation. The parents see all this; but it will require a sacrifice to correct their error, and they stay where they are until Satan gains full control of their children. Better sacrifice any and every worldly consideration than to imperil the precious souls committed to your care. They will be assailed by temptations, and should be taught to meet them; but it is your duty to cut off every influence, to break up every habit, to sunder every tie, that keeps you from the most free, open, and hearty committal of yourselves and your family to God. {5T 232.2}
A szülők gyermekeikkel a nagyvárosokba költöznek, mert úgy gondolják, hogy ott könnyebb a megélhetés. Az iskola után a gyermekek az utcán nevelkednek. Rossz barátaiktól bűnös és erkölcstelen szokásokat vesznek át. A szülők mindezt látják, de a baj orvoslása áldozathozatallal járna, így azután ott maradnak, míg Sátán teljesen hatalmába nem keríti gyermekeiket. Jobb, ha feláldoztok minden világi meggondolást, mint hogy veszélybe sodorjátok a rátok bízott drága gyermekeket. Kísértések törnek majd rájuk, s meg kell tanítanotok nekik, hogyan szálljanak szembe azokkal. A ti kötelességetek, hogy elkülönítsétek őket minden rossz hatástól, elhagyjatok minden olyan szokást, elszakítsatok minden olyan köteléket, amely visszatart attól, hogy magatokat és családotokat a legszabadabban, a legnyíltabban és a legteljesebben Istennek adjátok. {5T 232.2}
Instead of the crowded city seek some retired situation where your children will be, so far as possible, shielded from temptation, and there train and educate them for usefulness. The prophet Ezekiel thus enumerates the causes that led to Sodom's sin and destruction: “Pride, fullness of bread, and abundance of idleness was in her and in her daughters, neither did she strengthen the hand of the poor and needy.” All who would escape the doom of Sodom must shun the course that brought God's judgments upon that wicked city. {5T 232.3}
A zsúfolt nagyvárosok helyett keressetek inkább félreeső, csendes helyet, ahol gyermekeitek a lehető legjobban védettek a kísértésektől, ott neveljétek és tanítsátok őket a hasznos életre. Ezékiel próféta felsorolja Szodoma pusztulásának okait: „Büszkeség, jólét, henyeség volt benne s leányaiban, sem a szegények és szűkölködők karját meg nem erősítették.” (Ezék. 16:49) Aki el kívánja kerülni Szodoma vesztét, el kell kerülnie mindazt, ami Isten büntetését hozta a gonosz városra. {5T 232.3}
My brethren, you are disregarding the most sacred claims of God by your neglect to consecrate yourselves and your children to Him. Many of you are reposing in false security, absorbed in selfish interests, and attracted by earthly treasures. You fear no evil. Danger seems a great way off. You will be deceived, deluded, to your eternal ruin unless you arouse and with penitence and deep humiliation return unto the Lord. {5T 233.1}
Testvéreim, Isten legszentebb követelményeit veszitek semmibe, ha elhanyagoljátok, hogy magatokat és gyermekeiteket az Úrnak szenteljétek. Sokan közülünk hamis biztonságban ringatják magukat, miközben önző érdekeik kötik le figyelmüket és földi kincsek után loholnak. Nem rettegtek a gonosztól, távolinak tűnik számotokra a veszély. Örök romlásotokat okozza a megtévesztés és megcsalatás, hacsak fel nem ébredtek s nem tértek vissza az Úrhoz bűnbánattal és mély alázattal. {5T 233.1}
Again and again has the voice from heaven addressed you. Will you obey this voice? Will you heed the counsel of the True Witness to seek the gold tried in the fire, the white raiment, and the eyesalve? The gold is faith and love, the white raiment is the righteousness of Christ, the eyesalve is that spiritual discernment which will enable you to see the wiles of Satan and shun them, to detect sin and abhor it, to see truth and obey it. {5T 233.2}
Újra meg újra mennyei hang szól hozzátok. Engedelmeskedtek-e szavának? Megfogadjátok-e az Igaz Tanúbizonyság tanácsát, hogy vegyetek tűzben megtisztult színaranyat, fehér ruhát és szemkenőcsöt? A színarany a hit és szeretet, a fehér ruha Krisztus igazságos tettei, a szemkenőcs lelki tisztánlátás, amely megnyitja szemeteket, hogy észrevegyétek s messzire elkerüljétek Sátán csapdáit, felismerjétek és gyűlöljétek a bűnt, látva lássátok az igazságot, és engedelmeskedjetek is annak. {5T 233.2}
The deadly lethargy of the world is paralyzing your senses. Sin no longer appears repulsive because you are blinded by Satan. The judgments of God are soon to be poured out upon the earth. “Escape for thy life” is the warning from the angels of God. Other voices are heard saying: “Do not become excited; there is no cause for special alarm.” Those who are at ease in Zion cry “Peace and safety,” while heaven declares that swift destruction is about to come upon the transgressor. The young, the frivolous, the pleasure loving, consider these warnings as idle tales and turn from them with a jest. Parents are inclined to think their children about right in the matter, and all sleep on at ease. Thus it was at the destruction of the old world and when Sodom and Gomorrah were consumed by fire. On the night prior to their destruction the cities of the plain rioted in pleasure. Lot was derided for his fears and warnings. But it was these scoffers that perished in the flames. That very night the door of mercy was forever closed to the wicked, careless inhabitants of Sodom. {5T 233.3}
A világ halálos kábultsága bénítja meg gondolkodásotokat. A bűn már nem is látszik olyan visszataszítónak, hiszen Sátán megvakított titeket. Isten rövidesen kitölti csapásait a Földre. „Mentsd meg az életedet!” – figyelmeztet Isten angyala. De más hangokat is hallasz: „Nyugalom, nincs különösebb ok a riadalomra!” Akik Sionban henyélnek, ezt kiáltják: „Béke és biztonság!” De az egek azt hirdetik, hogy már az ajtó előtt van a törvénytaposók hirtelen veszedelme. A könnyelmű fiatalok, az élvezetek szerelmesei légből kapott meséknek tekintik e figyelmeztetéseket, s szellemes csattanóval fordítanak nekik hátat. A szülők nagyjából igazat adnak gyermekeiknek, s valamennyien tovább alszanak. Így volt ez az özönvíz előtti világ pusztulása idején is, és akkor is, amikor Szodomát és Gomorát emésztette meg a tűz. Veszedelmük előestéjén még gyönyörökben tobzódtak. Kigúnyolták Lótot, amiért rettegett értük s figyelmeztette őket. Ám a lángokban a gúnyolódók vesztek el. {5T 233.3}
It is God who holds in His hands the destiny of souls. He will not always be mocked; He will not always be trifled with. Already His judgments are in the land. Fierce and awful tempests leave destruction and death in their wake. The devouring fire lays low the desolate forest and the crowded city. Storm and shipwreck await those who journey upon the deep. Accident and calamity threaten all who travel upon the land. Hurricanes, earthquakes, sword and famine, follow in quick succession. Yet the hearts of men are hardened. They recognize not the warning voice of God. They will not flee to the only refuge from the gathering storm. {5T 234.1}
Isten tartja kezében a sorsunkat. Nem nevethetjük ki, nem űzhetünk gúnyt belőle örökké. Csapásai már megérkeztek a Földre. Pusztulás és halál jelzi a félelmetes szélvészek nyomát, emésztő tűz tarolja le az erdőt és a zsúfolt nagyvárost, viharba kerülnek és hajótörést szenvednek, akiknek a mélységen át vezet az útjuk, akik pedig a szárazföldön utaznak, azokat balesetek és szerencsétlenségek fenyegetik. Orkán, földrengés, fegyver és éhínség egymást érik. De az emberek nem ismerik fel Isten figyelmeztető hangját, nem akarnak a tornyosuló vihar elől az egyedüli biztonságba menekülni. {5T 234.1}
Many who have been placed upon the walls of Zion, to watch with eagle eye for the approach of danger and lift the voice of warning, are themselves asleep. The very ones who should be most active and vigilant in this hour of peril are neglecting their duty and bringing upon themselves the blood of souls. {5T 234.2}
My brethren, beware of the evil heart of unbelief. The word of God is plain and close in its restrictions; it interferes with your selfish indulgence; therefore you do not obey it. The testimonies of His Spirit call your attention to the Scriptures, point out your defects of character, and rebuke your sins; therefore you do not heed them. And to justify your carnal, ease-loving course you begin to doubt whether the testimonies are from God. If you would obey their teachings you would be assured of their divine origin. Remember, your unbelief does not affect their truthfulness. If they are from God they will stand. Those who seek to lessen the faith of God's people in these testimonies, which have been in the church for the last thirty-six years, are fighting against God. It is not the instrument whom you slight and insult, but God, who has spoken to you in these warnings and reproofs. {5T 234.3}
Vigyázzatok, testvérek, hogy egyikőtöknek se legyen hitetlenségre hajló, gonosz szíve! Isten szava világos és pontos, amikor a korlátozásoktól ír, ám mindez ellenkezik önmagatok kényeztetésével, ezért is nem engedelmeskedtek neki. Lelkének bizonyságtételével felhívja figyelmeteket a Szentírásra, rámutat jellemhibáitokra és megrója bűneiteket – ezért is nem hallgattok rá. S hogy igazoljátok testies, könnyű életet kedvelő útjaitokat, kételkedni kezdtek, hogy vajon Istentől származnak-e a bizonyságtételek. Ha engedelmeskednétek tanításainak, akkor bizonyítaná nektek isteni eredetét. Ne feledjétek: attól, hogy kételkedtek benne, még nem válik hazugsággá. Ha Istentől származnak, meg fognak maradni. Akik csökkenteni akarják Isten népének bizonyságtételekbe vetett hitét, amelyek harminchat éve hangzanak már a gyülekezetben, azok Isten ellen harcolnak. Nem az eszközt bántjátok, nem őt sértitek meg, hanem Istent, aki e figyelmeztetések és feddések által szól hozzátok. {5T 234.3}
In the instruction given by our Saviour to His disciples are words of admonition especially applicable to us: “Take heed to yourselves, lest at any time your hearts be overcharged with surfeiting, and drunkenness, and cares of this life, and so that day come upon you unawares.” Watch, pray, work—this is the true life of faith. “Pray always;” that is, be ever in the spirit of prayer, and then you will be in readiness for your Lord's coming. {5T 235.1}
Az Üdvözítő, amikor figyelmeztette tanítványait, olyan intéseket is adott, amelyek különösen nekünk szólnak: „Vigyázzatok magatokra, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegségben és az evilági gondok között, hogy ne váratlanul lepjen meg titeket az a nap.” (Lk. 21:34) Virrasszatok, imádkozzatok, dolgozzatok – ez az igazi hitélet. Szüntelenül imádkozzatok, vagyis mindig az imádság lelkülete éljen bennetek, s akkor majd készen álltok Uratok jövetelére. {5T 235.1}
The watchmen are responsible for the condition of the people. While you open the door to pride, envy, doubt, and other sins, there will be strife, hatred, and every evil work. Jesus, the meek and lowly One, asks an entrance as your guest; but you are afraid to bid Him enter. He has spoken to us in both the Old and the New Testament; He is speaking to us still by His Spirit and His providences. His instructions are designed to make men true to God and true to themselves. {5T 235.2}
Az őrök felelősek a nép állapotáért. Amíg ajtót nyitnak a büszkeségnek és irigységnek, a kétségeskedésnek és más bűnöknek, addig viszály lesz a hívek között, gyűlölködés és sok más gonoszság. A szelíd és alázatos szívű Jézus kérlel, eresszétek be, hogy a vendégetek legyen, de ti féltek behívni Őt. Ő szól hozzánk az Ó- és Újszövetségben, s még mindig szól Lelke és gondviselése által. Utasításainak az a célja, hogy hűségessé tegyék az embereket Istenhez és önmagukhoz is. {5T 235.2}
Jesus took upon Himself man's nature, that He might leave a pattern for humanity, complete, perfect. He proposes to make us like Himself, true in every purpose, feeling, and thought—true in heart, soul, and life. This is Christianity. Our fallen nature must be purified, ennobled, consecrated by obedience to the truth. Christian faith will never harmonize with worldly principles; Christian integrity is opposed to all deception and pretense. The man who cherishes the most of Christ's love in the soul, who reflects the Saviour's image most perfectly, is in the sight of God the truest, most noble, most honorable man upon the earth. {5T 235.3}
Jézus magára öltötte az ember természetét, hogy példát adjon az emberiségnek, teljes és tökéletes példát. Az a szándéka, hogy magához hasonlóvá tegyen bennünket, igazzá minden célkitűzésben, érzésben és gondolatban, – igazzá szívünkben, lelkünkben, életünkben. Ez a kereszténység. Bukott természetünknek feltétlenül meg kell tisztulnia, nemesednie, meg kell szentelődnie az igazságnak való engedelmesség által. A keresztény hit sohasem állhat összhangban a világ elveivel, a keresztény becsületesség szöges ellentétben van mindennemű csalással és tettetéssel. Aki Krisztus szeretetét táplálja leginkább a szívében, aki a legtökéletesebben tükrözi a Megváltót – Isten szemében az a legigazabb és leginkább tiszteletreméltó ember. {5T 235.3}
