× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Chapter 1—Bible Biographies

ÉLETRAJZOK A BIBLIÁBAN

The lives recorded in the Bible are authentic histories of actual individuals. From Adam down through successive generations to the times of the apostles we have a plain, unvarnished account of what actually occurred and the genuine experience of real characters. It is a subject of wonder to many that inspired history should narrate in the lives of good men facts that tarnish their moral characters. Infidels seize upon these sins with great satisfaction and hold their perpetrators up to ridicule. The inspired writers did not testify to falsehoods to prevent the pages of sacred history being clouded by the record of human frailties and faults. The scribes of God wrote as they were dictated by the Holy Spirit, having no control of the work themselves. They penned the literal truth, and stern, forbidding facts are revealed for reasons that our finite minds cannot fully comprehend. {4T 9.1}

A bibliai életrajzok valóságos egyének hiteles történetei. Ádámtól kezdve az egymást váltó nemzedékeken át az apostolok idejéig valóban megtörtént eseményekről találunk kiszínezetlen beszámolókat, amelyek valóságos emberek tényleges élményei voltak. Sokak számára csodálatos, hogy az ihletett történetírás miért említ az igaz emberek életében olyan eseteket, melyek foltot ejtenek erkölcsi jellemükön. A hitetlenek mély megelégedéssel kapnak e bűnökön, nevetség tárgyává teszik azokat, akik ilyenekre voltak képesek. Az ihletett írók nem folyamodtak hazugsághoz, hogy megakadályozzák, hogy a szent történelem lapjait emberi gyöngeségek és hibák följegyzései csúfítsák. Isten írnokai azt jegyezték le, amire a Szentlélek ihlette őket, hiszen nem a maguk eszméi szerint írtak. A kézzelfogható valóságot írták, megcáfolhatatlan, visszataszító tényekről számoltak be oly okok miatt, melyeket véges eszünk képtelen teljesen fölfogni. {4T 9.1}   

It is one of the best evidences of the authenticity of the Scriptures that the truth is not glossed over nor the sins of its chief characters suppressed. Many will urge that it is an easy matter to relate what has occurred in an ordinary life. But it is a proved fact that it is a human impossibility to give an impartial history of a contemporary; and it is almost as difficult to narrate, without deviating from the exact truth, the story of any person or people with whose career we have become acquainted. The human mind is so subject to prejudice that it is almost impossible for it to treat the subject impartially. Either the faults of the person under review stand out in glaring relief, or his virtues shine with undimmed luster, just as the writer is prejudiced for or against him. However impartial the historian may design to be, all critics will agree that it is a very difficult matter to be truly so. {4T 9.2}

A Szentírás szavahihetőségének egyik legkiemelkedőbb bizonyítéka, hogy nem kendőzi az igazságot, s főszereplőinek bűneit sem rejtegeti. Sokan hangoztatják, hogy nem is olyan nehéz elmondani valaki viselt dolgait. Mégis bebizonyosodott, hogy a kortársak számára emberileg lehetetlen elfogulatlan beszámolót írni, s csaknem olyan nehéz olyan ember vagy emberek történetét lejegyezni, anélkül, hogy eltérnénk a szigorúan vett igazmondástól, akik pályafutása ismeretes előttünk. Az ember gondolkodása olyan elfogult, hogy csaknem lehetetlen elfogulatlanul kezelnie a tárgyat. Vagy a szóban forgó ember hibái emelkednek ki, vagy erényei ragyognak homály nélküli tündökléssel, ahogy az író elfogultsága mellette vagy ellene szól. Bármilyen tárgyilagos is akar lenni az író, a szakértők mind egyetértenek, hogy ezt nagyon nehéz valóban elérni. {4T 9.2}   

But divine unction, lifted above the weaknesses of humanity, tells the simple, naked truth. How many biographies have been written of faultless Christians, who, in their ordinary home life and church relations, shone as examples of immaculate piety. No blemish marred the beauty of their holiness, no fault is recorded to remind us that they were common clay and subject to the ordinary temptations of humanity. Yet had the pen of inspiration written their histories, how different would they have appeared. There would have been revealed human weaknesses, struggles with selfishness, bigotry, and pride, hidden sins perhaps, and the continual warfare between the spirit and the flesh. Even private journals do not reveal on their pages the writer's sinful deeds. Sometimes the conflicts with evil are recorded, but usually only when the right has gained the victory. But they may contain a faithful account of praiseworthy acts and noble endeavors; this, too, when the writer honestly intends to keep a faithful journal of his life. It is next to a human impossibility to lay open our faults for the possible inspection of our friends. {4T 10.1}

Ám az isteni Lélek, – mivel az ember gyöngesége fölött áll – , a valóságos, kendőzetlen igazságot mondja el. Hány életrajzot vetettek már papírra kifogástalan keresztényekről, akik mindennapi életükben és a gyülekezetben a szeplőtlen istenfélelem példaképeiként tündököltek. Egyetlen folt sem rútította el szentségük szépségét, egyetlen hibájukról sem olvasunk, ami arra emlékeztetne minket, hogy ők is ugyanúgy porból voltak, ki voltak téve a kísértéseknek, mint bárki más. De ha az ihletett toll jegyezte volna föl történetüket, akkor mennyire másnak is látszanának. Előtűnnének az emberi gyöngeségek, az önzéssel, elvakultsággal és büszkeséggel vívott tusák, talán titkos bűnök is, s a test és a lélek közt dúló, szűnni nem akaró harc. A naplókból sem derülnek ki az írók bűnös tettei. Olykor följegyzik ugyan a gonosszal vívott küzdelmet, de többnyire, csak ha az igazság került ki győztesen. Mindet ott találhatjuk, ha dicséreteset cselekedtek, vagy nemesre törekedtek – ez is akkor, ha az író becsületesen akar beszámolni életéről. Emberileg azonban lehetetlen kiteregetni hibáinkat barátaink fölülvizsgálata elé. {4T 10.1}   

Had our good Bible been written by uninspired persons, it would have presented quite a different appearance and would have been a discouraging study to erring mortals, who are contending with natural frailties and the temptations of a wily foe. But as it is, we have a correct record of the religious experiences of marked characters in Bible history. Men whom God favored, and to whom He entrusted great responsibilities, were sometimes overcome by temptation and committed sins, even as we of the present day strive, waver, and frequently fall into error. But it is encouraging to our desponding hearts to know that through God's grace they could gain fresh vigor to again rise above their evil natures; and, remembering this, we are ready to renew the conflict ourselves. {4T 10.2}

Ha ihletés nélküli emberek írták volna Bibliánkat, egészen másként festene. Akkor nagyon leverő olvasmány lenne a tévelygő halandóknak, akik velük született gyöngeségekkel és a szívós ellenfél kísértéseivel küszködnek. Így azonban a Biblia történetírásában a kiválasztott jellemek vallásos életének szavahihető följegyzéseivel rendelkezünk. Akiket Isten kitüntetett, s kikre súlyos felelősségeket bízott, olykor vereséget szenvedtek a kísértésektől, olykor bűnbe estek, csakúgy, mint ma mi is. Hol törekszünk, hol ingadozunk, hol gyakran tévedésbe esünk. Mégis bátorító ez csüggedő szívünk számára, ha tudjuk, hogy Isten kegyelméből új erőt nyerhettek gonosz természetük fölé emelkedéshez; s mikor erre gondolunk, mi is készek leszünk megújult erővel bocsátkozni a küzdelembe. {4T 10.2}   

The murmurings of ancient Israel and their rebellious discontent, as well as the mighty miracles wrought in their favor and the punishment of their idolatry and ingratitude, are recorded for our benefit. The example of ancient Israel is given as a warning to the people of God, that they may avoid unbelief and escape His wrath. If the iniquities of the Hebrews had been omitted from the Sacred Record, and only their virtues recounted, their history would fail to teach us the lesson that it does. {4T 11.1}

Ősi Izráel zúgolódásait, lázongó elégedetlenségét, valamint az értük tett hihetetlen csodákat, bálványimádásuk büntetését, s hálátlanságukat is a mi okulásunkra jegyezték föl. Ősi Izráel példájának figyelmeztetés a célja Isten ma élő népe számára, hogy ki tudják kerülni elődeik hitetlenségét, s megmeneküljenek az Úr haragjától. Ha a szent történelemből kihagyták volna a zsidók vétkeit, ha csak erényeiket sorolták volna föl, akkor e történetírás nem lenne számunkra ilyen tanulságos. {4T 11.1}   

Infidels and lovers of sin excuse their crimes by citing the wickedness of men to whom God gave authority in olden times. They argue that if these holy men yielded to temptation and committed sins, it is not to be wondered at that they, too, should be guilty of wrongdoing; and intimate that they are not so bad after all, since they have such illustrious examples of iniquity before them. {4T 11.2}

A hitetlenek és a bűn szerelmesei azzal mentegetik bűntetteiket, hogy azok gonosz cselekedetét hánytorgatják, akiknek Isten tekintélyt adott az ősi időkben. Azzal érvelnek, hogy ha e szent emberek engedtek a kísértésnek, és bűnt követtek el, akkor ne is csodálkozzunk, hogy ők is gonoszságot művelnek; arra céloznak, hogy ők végeredményben nem is olyan rosszak, mivel már előttük is a vétkek ilyen nevezetes esetei történtek meg. {4T 11.2}   

The principles of justice required a faithful narration of facts for the benefit of all who should ever read the Sacred Record. Here we discern the evidences of divine wisdom. We are required to obey the law of God, and are not only instructed as to the penalty of disobedience, but we have narrated for our benefit and warning the history of Adam and Eve in Paradise, and the sad results of their disobedience of God's commands. The account is full and explicit. The law given to man in Eden is recorded, together with the penalty accruing in case of its disobedience. Then follows the story of the temptation and fall, and the punishment inflicted upon our erring parents. Their example is given us as a warning against disobedience, that we may be sure that the wages of sin is death, that God's retributive justice never fails, and that He exacts from His creatures a strict regard for His commandments. When the law was proclaimed at Sinai, how definite was the penalty annexed, how sure was punishment to follow the transgression of that law, and how plain are the cases recorded in evidence of that fact! {4T 11.3}

Az igazság elve követelte meg a tények pontos följegyzését mindazok épülésére, akik valaha olvasni fogják a szent iratokat. Ebben Isten bölcsességének bizonyítékát látjuk. Az Úr elvárja, hogy engedelmeskedjünk törvényének. De nem csak azt mondja, hogy mi lesz az engedetlenség büntetése. Hanem okulásunkra és figyelmeztetésül rendelkezésünkre áll Ádám és Éva esete a paradicsomban, s annak szomorú következményei, hogy nem engedelmeskedtek Isten parancsainak. A beszámoló hiánytalan és pontos. Megemlíti az Édenben az embernek adott törvényt, azzal együtt, hogy milyen büntetés jár érte, ha engedetlenek lesznek. Ezt követi a megkísértés és a bukás leírása, s a bűnbe esett ősszüleinket sújtó büntetés. Példájuk figyelmeztetésül szolgál számunkra, hogy a kételkedés árnyéka se férjen ahhoz, hogy a bűn zsoldja a halál; hogy Isten megtorló ítélete soha el nem marad, s hogy a parancsai iránti szigorú engedelmességet várja el teremtményeitől. Mikor az Úr Sinai hegyénél kihirdette a törvényt, milyen határozott volt a hozzá kapcsolt büntetés! Milyen bizonyos volt a megtorlás, amely e törvény megszegését követte! Milyen világosak a bizonyítékul följegyzett esetek! {4T 11.3}   

The pen of inspiration, true to its task, tells us of the sins that overcame Noah, Lot, Moses, Abraham, David, and Solomon, and that even Elijah's strong spirit sank under temptation during his fearful trial. Jonah's disobedience and Israel's idolatry are faithfully recorded. Peter's denial of Christ, the sharp contention of Paul and Barnabas, the failings and infirmities of the prophets and apostles, are all laid bare by the Holy Ghost, who lifts the veil from the human heart. There before us lie the lives of the believers, with all their faults and follies, which are intended as a lesson to all the generations following them. If they had been without foible they would have been more than human, and our sinful natures would despair of ever reaching such a point of excellence. But seeing where they struggled and fell, where they took heart again and conquered through the grace of God, we are encouraged, and led to press over the obstacles that degenerate nature places in our way. {4T 12.1}

Az ihletett író, föladatának megfelelően elmondja, milyen bűnök győzték le Noét, Lóthot, Mózest, Ábrahámot, Dávidot, Salamont, s azt is, hogy félelmetes próbája óráján még Illés erős lelke is el tudott csüggedni a kísértés súlya alatt. Pontosan följegyezték Jónás engedetlenségét, és Izráel bálványimádását. A Szentlélek nem takargatja, hogy Péter megtagadta Krisztust, hogy Pál és Barnabás közt éles ellentét volt, sem a próféták és apostolok gyöngeségeit és bukásait hiszen Ő az, aki elvonja a fátylat az ember szívéről. Így ott olvashatjuk a hívők életét összes hibáikkal és ballépéseikkel, melyeket tanulságnak szánt a következő nemzedék számára. Ha teljesen gyarlóság nélkül valók lettek volna, emberfölöttiek is lettek volna. Ez esetben bűnös természetünk kétségbe esne, hogy eléri-e valaha a kitűnőségnek e pontját. De mikor látjuk, hogyan küzdöttek, és hogyan estek el, majd hogyan szedték össze magukat, és diadalmaskodtak Isten kegyelme által, akkor bátorságot merítünk belőle, s arra serkent bennünket, hogy mi is kapaszkodjunk át az akadályokon, melyeket romlott természetünk helyez utunkra. {4T 12.1}   

God has ever been faithful to punish crime. He sent His prophets to warn the guilty, denounce their sins, and pronounce judgment upon them. Those who question why the word of God brings out the sins of His people in so plain a manner for scoffers to deride and saints to deplore, should consider that it was all written for their instruction, that they may avoid the evils recorded and imitate only the righteousness of those who served the Lord. {4T 12.2}

Isten mindig is következetesen megbünteti a bűntettet. A régi időkben elküldte prófétáit, hogy figyelmeztessék a bűnöst, megintsék vétkeiket, és bejelentsék a kiszabott büntetést. Akik megkérdezik, hogy Isten szava miért teregeti ki népének bűneit oly nyíltan, hogy a gúnyolódók kikacagják, és a szentek bánkódjanak fölötte, azok értsék meg, hogy az ő okulásukra írták meg, hogy el tudják kerülni a följegyzett gonoszságokat, s csak az Urat szolgálók igaz tetteit kövessék. {4T 12.2}   

We need just such lessons as the Bible gives us, for with the revelation of sin is recorded the retribution which follows. The sorrow and penitence of the guilty, and the wailing of the sin-sick soul, come to us from the past, telling us that man was then, as now, in need of the pardoning mercy of God. It teaches us that while He is a punisher of crime, He pities and forgives the repenting sinner. {4T 12.3}

Pontosan olyan tanításokra van szükségünk, amilyeneket a Biblia nyújt, mert a bűn följegyzései mellett ott látjuk a megbocsátást is. A bűnös szomorúsága, töredelme, s a bűntől beteg lélek jajszava hallatszik hozzánk a múltból, közölve velünk, hogy akkor is, mint ma, az ember Isten megbocsátó kegyelmére szorult. Megtanít rá, hogy bár az Úr megbünteti a bűnt, mégis megszánja a bűnét bánó bűnöst, és megbocsát neki. {4T 12.3}   

In His providence the Lord has seen fit to teach and warn His people in various ways. By direct command, by the sacred writings, and by the spirit of prophecy has He made known unto them His will. My work has been to speak plainly of the faults and errors of God's people. Because the sins of certain individuals have been brought to light, it is no evidence that they are worse in the sight of the Lord than many whose failings are unrecorded. But I have been shown that it is not mine to choose my work, but humbly to obey the will of God. The errors and wrongdoings in the lives of professed Christians are recorded for the instruction of those who are liable to fall into the same temptations. The experience of one serves as a beacon light to warn others off the rocks of danger. {4T 12.4}

Az Úr gondviselése jónak látta különböző módokon tanítani és figyelmeztetni népét. Közvetlen paranccsal, szent iratok útján, s a jövendölés Lelkén át közölte velünk akaratát. Nekem is kötelességem világosan rámutatni Isten népének hibáira és tévedéseire. Egyesek bűnei nyilvánosságra jöttek, de ez még nem bizonyítja, hogy gonoszabbak az Úr szemében, mint sokan másokat, akik bukásait nem jegyezték föl. Azt is a lelkemre kötötték, hogy nem az én feladatom megválogatni munkámat, hanem, hogy alázatosan engedelmeskedjek Isten akaratának. A hitvalló keresztények tévedései és helytelen tettei azok okulására kerültek följegyzésre, akik hajlamosak ilyen kísértésekbe esni. Az egyik ember tapasztalata vészjelző fényként szolgál mások számára, a veszélyes sziklák felől. {4T 12.4}   

Thus are revealed the snares and devices of Satan, the importance of perfecting Christian character, and the means by which this result may be obtained. Thus God indicates what is necessary to secure His blessing. There is a disposition on the part of many to let rebellious feelings arise if their peculiar sins are reproved. The spirit of this generation is: “Speak unto us smooth things.” But the spirit of prophecy speaks only the truth. Iniquity abounds, and the love of many who profess to follow Christ waxes cold. They are blind to the wickedness of their own hearts and do not feel their weak and helpless condition. God in mercy lifts the veil and shows them that there is an eye behind the scenes that discerns their hidden guilt and the motives of their actions. {4T 13.1}

Így lepleződnek le az ördög csapdái és cselvetései, így mutat rá a keresztény jellem tökéletesítésének fontosságára, s a módokra, amelyekkel ezt elérhetjük. Isten így tárja föl, mi is szükséges, hogy elnyerjük áldásait. Sokan hajlanak arra, – ha bűneiket pirongatják–, hogy megengedjék a lázongó lelkületet megerősödni önmagukban. Nemzedékünknek ez a lelkülete: „Hirdessetek nekünk sima dolgokat.” A jövendőmondás Lelke ennek ellenére is kizárólag az igazat szólja. A gonoszság elhatalmasodásával sok szívben kihűl a szeretet. Nem ismerik föl szívük gonoszságát, nem élnek gyönge és tehetetlen állapotuk tudatában. Isten kegyelme lerántja a leplet, bebizonyítva nekik, hogy a színfalak mögül ügyelnek rájuk, fölismerik rejtett bűnüket, s tetteik indító okait. {4T 13.1}   

The sins of the popular churches are whitewashed over. Many of the members indulge in the grossest vices and are steeped in iniquity. Babylon is fallen and has become the cage of every foul and hateful bird! The most revolting sins of the age find shelter beneath the cloak of Christianity. Many proclaim the law of God abolished, and surely their lives are in keeping with their faith. If there is no law, then there is no transgression, and therefore no sin; for sin is the transgression of the law. {4T 13.2}

A népes, népszerű egyházak bűneit fehérre meszelik. Sok tag a legaljasabb gonoszságokat űzi, és bűn itatja át őket. Babilon elesett, és minden tisztátalan, undok madár odúja lett! Korunk legundorítóbb bűnei találnak menedéket a kereszténység öltözete alatt. Sokan hirdetik, hogy Isten eltörölte törvényét, s az életük is e nézetükkel vág össze. Ha nincs törvény, akkor nincs törvényszegés, tehát bűn sincs, hiszen a bűn a törvény megszegése. {4T 13.2}   

The carnal mind is enmity against God, and it rebels against His will. Let it once throw off the yoke of obedience and it slips unconsciously into the lawlessness of crime. Iniquity abounds among those who talk grandly of pure and perfect religious liberty. Their conduct is abhorrent to the Lord, and they are co-workers with the adversary of souls. The light of revealed truth is turned from their sight, and the beauties of holiness are but as shadows to them. {4T 13.3}

A test vágyódása, az érzéki gondolkodás Isten ellen van. Csak hadd vesse le ez egyszer az engedelmesség igáját, máris önkéntelenül is a bűntettek törvénytelenségébe csúszik le. Elszaporodott a gonoszság azok között, akik nagy hangon a tiszta és tökéletes vallásos szabadságról papolnak. Viselkedésük gyűlöletes az Úr előtt. Az ilyenek az üdvösség ellenségének cinkosai. Elfordítják szemüket a kijelentett igazság fényétől, s az életszentség szépségei árnyak csupán előttük. {4T 13.3}   

It is astonishing to see upon what flimsy foundations very many build their hopes of heaven! They rail at the law of the Infinite One as though they would defy Him and make His word null. Even Satan with his knowledge of the divine law would not dare to make the speeches which some law-hating ministers make from the pulpit, yet he exults in their blasphemy. {4T 14.1}

Megdöbbentő, ha látjuk, hogy sokan mily gyönge alapokra építik a menny iránti reményüket! Hevesen kikelnek a mindenható Isten törvénye ellen, mintha dacolnának vele, mintha semmivé tennék a szavát. Még Sátán sem merne ilyen beszédeket tartani, – mert hiszen ismeri Isten törvényét, – amilyeneket némely törvénygyűlölő lelkész merészel a szószékről hirdetni, sőt dicsekszik is ezzel az istenkáromlással. {4T 14.1}   

I have been shown what man is without a knowledge of the will of God. Crimes and iniquity fill up the measure of his life. But when the Spirit of God reveals to him the full meaning of the law, what a change takes place in his heart! Like Belshazzar, he reads intelligently the handwriting of the Almighty, and conviction takes possession of his soul. The thunders of God's word startle him from his lethargy, and he calls for mercy in the name of Jesus. And to that humble plea God always listens with a willing ear. He never turns the penitent away comfortless. {4T 14.2}

Az Úr közölte, hogy az ember nem ismeri Isten akaratát. Bűnök és gonoszságok töltik be életének mértékét. De, amikor Isten Lelke kijelenti neki a törvény teljes jelentését, mekkora változás megy végbe szívében! Akár Belsazár, akkor már értelmesen el tudja olvasni a Mindenható keze írását, és meggyőződés tölti el lelkét. Isten szavának mennydörgése fölriasztja őt közönyéből, s kegyelemért esedezik a Jézus nevében. Isten pedig szívesen meghallgatja az alázatos könyörgést. Sosem utasítja el vigasz nélkül a bűnbánót. {4T 14.2}   

The Lord has seen fit to give me a view of the needs and errors of His people. Painful though it has been to me, I have faithfully set before the offenders their faults and the means of remedying them, according to the dictates of the Spirit of God. This has, in many instances, excited the tongue of slander and embittered against me those for whom I have labored and suffered. But I have not been turned from my course because of this. God has given me my work, and, upheld by His sustaining strength, I have performed the painful duties He has set before me. Thus has the Spirit of God pronounced warnings and judgments, withholding not, however, the sweet promise of mercy. {4T 14.3}

Az Úr jónak látta elém tárni népe szükségleteit és tévedéseit. Bár fájdalmas kötelesség ez nekem, mégis hűen a vétkezők szeme elé teregettem hibáikat, s azok kiküszöbölésének módjait, amint Isten Lelke előírta nekem. Ez sok esetben föllázította a rágalmazás nyelvét, s ellenem fordította azokat, akikért fáradoztam és szenvedtem. Mégsem tértem le emiatt utamról. Isten szabta ki rám kötelességemet, s az ő megtartó erejétől támogatva teljesítettem és teljesítem a rám helyezett, fájdalmas kötelességeimet. Bár Isten Lelke így közli a figyelmeztetéseket és büntetéseket, nem tartja vissza a kegyelem édes ígéretét. {4T 14.3}   

If God's people would recognize His dealings with them and accept His teachings, they would find a straight path for their feet and a light to guide them through darkness and discouragement. David learned wisdom from God's dealings with him and bowed in humility beneath the chastisement of the Most High. The faithful portrayal of his true state by the prophet Nathan made David acquainted with his own sins and aided him to put them away. He accepted counsel meekly and humiliated himself before God. “The law of the Lord,” he exclaims, “is perfect, converting the soul.” {4T 14.4}

Ha Isten népe fölismerné Isten bánásmódját, s elfogadná tanításait, akkor sima ösvényt találnának lábuknak, s fényt, hogy átvezesse őket a sötéten és csüggedésen. Dávid bölcsességet, tanulságot vont le abból, ahogyan Isten bánt vele, és alázatosan fejet hajtott a Magasságos fenyítése előtt. Nátán próféta szabatos ecsetelése fölismertette vele bűneit, és segített neki kiküszöbölni azokat. Dávid töredelmesen megfogadta a tanácsot, és megalázkodott Isten előtt. „Az Úr törvénye tökéletes – kiált föl – megeleveníti a lelket.” {4T 14.4}   

Repentant sinners have no cause to despair because they are reminded of their transgressions and warned of their danger. These very efforts in their behalf show how much God loves them and desires to save them. They have only to follow His counsel and do His will, to inherit eternal life. God sets the sins of His erring people before them, that they may behold them in all their enormity under the light of divine truth. It is then their duty to renounce them forever. {4T 15.1}

A bűnüket bánó bűnösöknek nincs miért kétségbe esniük, ha valaki rátereli figyelmüket törvényszegéseikre, ha figyelmezteti őket veszélyeikre. Az értük tett erőfeszítések bizonyítják, Isten mennyire szereti, mennyire meg akarja menteni őket. Csak hallgatniuk kell tanácsára, és teljesíteni akaratát, hogy elnyerjék az örök életet. Isten tévelygő népe elé tárja vétkeit, hogy az isteni igazság fényénél fölismerjék bűnük teljes súlyát, majd az a kötelességük, hogy örökre elhagyják azokat. {4T 15.1}   

God is as powerful to save from sin today as He was in the times of the patriarchs, of David, and of the prophets and apostles. The multitude of cases recorded in sacred history where God has delivered His people from their own iniquities should make the Christian of this time eager to receive divine instruction and zealous to perfect a character that will bear the close inspection of the judgment. {4T 15.2}

Isten ma is olyan hatalmas, hogy megmentsen a bűntől, mint az ősatyák, Dávid, a próféták vagy az apostolok napjaiban volt. A szent történetírásban följegyzett esetek sokasága, ahol Isten megszabadította népét álnokságaiktól, készségessé kellene tennie a mai keresztényt, hogy elfogadja az isteni utasításokat, hogy törekedve tökéletesítsen olyan jellemet, mely képes lesz viselni az ítélet alapos fölülvizsgálatát. {4T 15.2}   

Bible history stays the fainting heart with the hope of God's mercy. We need not despair when we see that others have struggled through discouragements like our own, have fallen into temptations even as we have done, and yet have recovered their ground and been blessed of God. The words of inspiration comfort and cheer the erring soul. Although the patriarchs and apostles were subject to human frailties, yet through faith they obtained a good report, fought their battles in the strength of the Lord, and conquered gloriously. Thus may we trust in the virtue of the atoning sacrifice and be overcomers in the name of Jesus. Humanity is humanity the world over from the time of Adam down to the present generation, and the love of God through all ages is without a parallel. {4T 15.3}

A Biblia történelme Isten könyörületének reményével vigasztalja az alélt lelket. Nem kell kétségbe esnünk, hiszen azt látjuk, hogy mások is olyan csüggedéseken verekedték át magukat, olyan kísértéseknek voltak kitéve, mint mi, mégis visszaszerezték elveszett területüket, és Isten megáldotta őket. Az ihletés szava megvigasztalja és fölüdíti a tévelygő lelket. Bár az ősatyák és apostolok is emberi gyöngeségek alatt nyögtek, hit által mégis jó bizonyítványra tettek szert. Az Úr erejével megvívták csatáikat, és dicső győzelmet arattak. Mi is úgy ráhagyatkozhatunk az elfedező áldozat érdemeire, s Jézus nevében mi is diadalmaskodni tudunk. Az ember csak ember a földkerekség bármely részén, Ádámtól kezdve mind a mai nemzedékig, s Isten szeretete is egyedülálló korokon át. {4T 15.3}