I will now try to write what has been presented before me in regard to you; for I feel that it is time for this church to get their hearts in order and make diligent work for eternity. Both of you love the truth and want to obey it; but you are inexperienced. I was shown that you would be placed in circumstances where you would be tried and tested, and that traits of character would be revealed which you were not aware that you possessed. {4T 55.1}
Megpróbálom papírra vetni, amit az Úr föltárt felöletek. Mert meggyőződésem, hogy eljött az ideje, hogy gyülekezetetek rendbe szedje szívét, és szorgalmasan fáradozzék az örökkévalóság számára. Mindketten szeretitek az igazságot, engedelmeskedni akartok annak, csak tapasztalatlanok vagytok. Közölték velem, hogy az Úr oly körülmények közé helyez majd titeket, ahol próbára tesznek, és vizsga elé állítanak, s ahol azok a jellemvonásaitok kerülnek fölszínre, amelyekről nem tudtok. {4T 55.1}
Many who have never been placed in positions of trial appear to be excellent Christians, their lives seem faultless; but God sees that they have traits of character that must be revealed to them before they can perceive and correct them. Simeon prophesied under the inspiration of the Holy Ghost, and said unto Mary in reference to Jesus: “Behold, this Child is set for the fall and rising again of many in Israel; and for a sign which shall be spoken against; (yea, a sword shall pierce through thy own soul also,) that the thoughts of many hearts may be revealed.” In the providence of God we are placed in different positions to call into exercise qualities of mind calculated to develop character under a variety of circumstances. Whosoever shall keep the whole law, and yet offend in one point, he is guilty of all.” Professed Christians may live unexceptionable lives so far as outward appearance is concerned; but when a change of circumstances throws them into entirely different positions, strong traits of character are discovered, which would have remained hidden had their surroundings continued the same. {4T 55.2}
Sokan, akiket sosem helyeztek próbára tevő körülmények közé, nagyszerű kereszténynek látszanak, életük pedig kifogástalannak. De Isten azon jellemvonásaikat is látja, amelyeket előbb föl kell tárnia előttük, mielőtt maguk fölismernék, s helyesbítenék azokat. Simeon a Szentlélek ihletésére jövendölt. Így szólt Máriához Jézus felől: „Sokak romlására és föltámadására lesz ő Izráelben: jel, amelynek ellene szegülnek s a te lelkedet is tőr járja át – hogy így sok szív érzése megnyilvánuljon.” Isten gondviselése különböző helyzetekbe visz, hogy az értelem olyan képességeit hívja életre, melyek célja, hogy különféle körülményekkel fejlesszék jellemünket. „Aki az egész törvényt meg¬tartja, de egy dologban vét, az egész ellen vétkezik.” Hitvalló keresztények feddhetetlen életet élhetnek, ami a külső látszatot illeti, hanem ha a külső körülmények teljesen más helyzetbe vetik őket, akkor olyan erős jellemvonások bukkannak fölszínre, melyek rejtve maradtak volna, ha körülményeik a régiben maradtak volna. {4T 55.2}
I was shown that you have selfish traits which you have need to strictly guard against. You will be in danger of regarding your prosperity and your convenience irrespective of the prosperity of others. You do not possess a spirit of self-denial that resembles the great Exemplar. You should cultivate benevolence, which will bring you more into harmony with the spirit of Christ in His disinterested benevolence. You need more human sympathy. This is a quality of our natures which God has given us to render us charitable and kind to those with whom we are brought in contact. We find it in men and women whose hearts are not in unison with Christ, and it is a sad sight indeed when His professed followers lack this great essential of Christianity. They do not copy the Pattern, and it is impossible for them to reflect the image of Jesus in their lives and deportment. {4T 56.1}
Az Úr közölte, hogy önző vonásaitok vannak, melyek ellen szigorúan őrizkednetek kell. Az a veszély fenyeget, hogy úgy tekintitek jóléteteket és kényelmeteket, mint aminek semmi köze mások jólétéhez. Nincs meg bennetek a magatok megtagadásának az a lelkülete, mely isteni példaképünkre hasonlít. Ápoljátok hát magatokban a jótékonykodást, ami majd jobban összhangba hoz Krisztus önzetlen jótékonyságának szellemével. Több emberi melegségre kell szert tennetek. Természetünknek egyik olyan vonása ez, melyet Isten azért adott, hogy nagylelkűek és szeretetteljesek legyünk ismerőseink iránt. – Megtaláljuk ezt olyan férfiakban és nőkben is, akiknek szíve nem egy a Krisztuséval, s valóban szomorú látvány, ha hitvalló követőiből hiányzik a kereszténység e nagyszerű, elengedhetetlen rész. Nem követik a példaképet, Jézust, ezért lehetetlen az ő mását tükrözniük életükkel és viselkedésükkel. {4T 56.1}
When human sympathy is blended with love and benevolence, and sanctified by the Spirit of Jesus, it is an element which can be productive of great good. Those who cultivate benevolence are not only doing a good work for others, and blessing those who receive the good action, but they are benefiting themselves by opening their hearts to the benign influence of true benevolence. Every ray of light shed upon others will be reflected upon our own hearts. Every kind and sympathizing word spoken to the sorrowful, every act to relieve the oppressed, and every gift to supply the necessities of our fellow beings, given or done with an eye to God's glory, will result in blessings to the giver. Those who are thus working are obeying a law of heaven and will receive the approval of God. The pleasure of doing good to others imparts a glow to the feelings which flashes through the nerves, quickens the circulation of the blood, and induces mental and physical health. {4T 56.2}
Mikor az emberbaráti melegség szeretettel és jótékonysággal elegyedik, s ha Jézus Lelke szenteli meg azt, ez oly része, mely sok jót tud eredményezni. Akik ápolják magukban a jótékonykodást, nemcsak másokért végeznek jó munkát, hanem a maguk javát is előmozdítják, mert megnyitják szívüket az igaz jótékonyság áldott hatásának. Minden másokra árasztott fénysugár az ő szívükre is visszatükröződik. A szomorkodókhoz szólt minden nyájas, együtt érző szó, az elnyomottak enyhítésére tett minden lépés, minden ajándék, mely embertársaink szükségletét látta el, ha Isten dicsőségére tesszük, az adományozónak is áldásokat eredményez. Akik ezt teszik, a menny törvényének engedelmeskednek, s Isten tetszése a jutalmuk. Az öröm, hogy jót te-szünk másokkal, melegséget támaszt bennünk, mely átáramlik idegeinken, gyorsítja a vérkeringést, szellemi, valamint testi egészséget támaszt. {4T 56.2}
Jesus knew the influence of benevolence upon the heart and life of the benefactor, and He sought to impress upon the minds of His disciples the benefits to be derived from the exercise of this virtue. He says: “It is more blessed to give than to receive.” He illustrates the spirit of cheerful benevolence, which should be exercised toward friends, neighbors, and strangers, by the parable of the man who journeyed from Jerusalem to Jericho, and fell among thieves, “which stripped him of his raiment, and wounded him, and departed, leaving him half dead.” Notwithstanding the exalted profession of piety made by the priest and the Levite, their hearts were not stirred with pitying tenderness for the sufferer. A Samaritan who made no such lofty pretensions to righteousness passed that way, and when he saw the stranger's need he did not regard him with mere idle curiosity, but he saw a human being in distress, and his compassion was excited. He immediately “went to him, and bound up his wounds, pouring in oil and wine, and set him on his own beast, and brought him to an inn, and took care of him.” And on the morrow he left him in charge of the host, with the assurance that he would pay all charges on his return. Christ asks: “Which now of these three, thinkest thou, was neighbor unto him that fell among the thieves? And he said, He that showed mercy on him. Then said Jesus unto him, Go, and do thou likewise.” {4T 56.3}
Jézus jól ismerte a jótékonyságnak az adakozó szívére s életére tett jó hatását, ezért is igyekezett tanítványai értelmébe vésni az ezen erény gyakorlásából fakadó áldásokat. Ö mondja: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” Szemlélteti is a jókedvű adakozás lelkületét, melyet barátaink, embertársaink, és ismeretlenek iránt kell tanúsítanunk, a Jeruzsálemből Jerikóba igyekvő, de rablók kezére került utasról mondott példázatában, akit „kifosztottak, véresre vertek, és félholtan otthagytak.” Annak ellenére, hogy a pap és a lévita magasröptű istenfélelmet vallott, a szenvedő ember mégsem késztette szívüket gyöngéd szánakozásra. Az arra utazó samáriai, noha nem hangoztatott ily magasröptű igazságosságot, megszentelődést, látta az idegen baját nem csupán üres kíváncsisággal vette szemügyre, hanem a szerencsétlent ismerte föl benne, és megesett rajta a szíve. Máris „odament hozzá” olajat, és bort öntött sebére, s bekötözte azokat. Aztán föltette teherhordó állatára, szállására vitte, és gondját viselte. Másnap pedig a gazda gondjaira bízta, azonfelül megígérte, hogy visszatért mindent megfizet, amit a gazda a sérültre költ. Krisztus megkérdezte: „Mit gondolsz, a három közül melyik a felebarátja annak, aki a rablók kezére került? Aki irgalmasságot cselekedett vele, felelte az. Jézus így szólt hozzá: Menj, és tégy hasonlóképpen.” {4T 56.3}
Here Jesus wished to teach His disciples the moral obligations which are binding upon man to his fellow man. Whoever neglects to carry out the principles illustrated by this lesson is not a commandment keeper, but, like the Levite, he breaks the law of God which he pretends to revere. There are some, who, like the Samaritan, make no pretensions to exalted piety, yet who have a high sense of their obligations to their fellow men and have far more charity and kindness than some who profess great love to God, but fail in good works toward His creatures. {4T 57.1}
Jézus itt azokra az erkölcsi kötelességekre akarta nevelni tanítványait, melyekkel az ember embertársának tartozik. Aki elhanyagolja a tanításban szemléltetett elveket az nem tartja meg a parancsokat, hanem akár a lévita, megszegi Isten törvényét, bárha tetteti is hogy tiszteli azokat. Vannak akik, akár a samáriai, noha nem kérkednek magasröptű istenfélelemmel, mégis erősebben él ez bennük, mint némelyekben, akik bár vallják, hogy szeretik Istent, mégsem tesznek jót teremtményeivel. {4T 57.1}
Those truly love their neighbor as themselves who realize their responsibilities and the claims that suffering humanity has upon them, and carry out the principles of God's law in their daily lives. “And, behold, a certain lawyer stood up, and tempted Him, saying, Master, what shall I do to inherit eternal life? He said unto him, What is written in the law? how readest thou? And he answering said, Thou shalt love the Lord thy God with all thy heart, and with all thy soul, and with all thy strength, and with all thy mind; and thy neighbor as thyself. And He said unto him, Thou hast answered right: this do, and thou shalt live.” Christ here shows the lawyer that to love God with all the heart and our neighbor as ourselves is the true fruit of piety. “This do,” said He, not merely believe but do, “and thou shalt live.” It is not alone the professed belief in the binding claims of God's law that makes the Christian, but also the carrying out of that law. {4T 57.2}
Akik valóban annyira szeretik embertársukat, mint magukat, azok igenis tudatában élnek felelősségeiknek, és a kötelezettségeknek, melyeket a szenvedő emberiség támaszt irántuk. Ezek meg is valósítják életükben Isten törvényének elveit. „Akkor odalépett egy törvénytudó és próbára akarta tenni. Mester, mondta, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre? Ő megkérdezte: Mit szab a törvény? Hogyan olvasod? Az így válaszolt: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erődből és teljes elmédből; felebarátodat pedig, mint magadat. Helyesen feleltél, dicsérte meg, tégy így, és élni fogsz.” Krisztus itt rámutatott a törvénytudó előtt, hogy Istent szeretni teljes szívünkből, és embertársunkat, mint magunkat – ez az istenfélelem igaz gyümölcse. ,,Tégy úgy” – mondta neki. Ne csupán higgy, hanem cselekedd is „és élni fogsz". Nem az tesz valakit kereszténnyé, ha vallja, hogy hisz Isten törvényének követelményeiben, hanem ha cselekszi is a törvényt. {4T 57.2}
In the parable, Christ exalts the Samaritan above the priest and the Levite, who were great sticklers for the letter of the law of Ten Commandments. The one obeyed the spirit of these commandments, while the others were content to profess an exalted faith in them; but what is faith without works? When the advocates of the law of God plant their feet firmly upon its principles, showing that they are not merely loyal in name but loyal at heart, carrying out in their daily lives the spirit of God's commandments, and exercising true benevolence to man, then will they have moral power to move the world. It is impossible for those who profess allegiance to the law of God to correctly represent the principles of that sacred Decalogue while slighting its holy injunctions to love their neighbor as themselves. {4T 58.1}
A példázatban Krisztus a samáriait magasztalja a pap és lévita fölé, holott ez a kettő pontosan ragaszkodott a tíz parancs betűjéhez. A samáriai a parancsok szellemének engedelmeskedett, míg a másik kettő megelégedett a fellengzős hitvallással. De mit ér a hit cselekedetek nélkül? Mikor az Isten törvényét hirdetők szilárdan a törvényelveire helyezik lábukat, mikor bebizonyítják, hogy nemcsak névleg, hanem szívből hűségesek; majd ha a mindennapi életben megvalósítják Isten parancsainak lelkületét – ha igaz jóakarattal lesznek az emberek iránt, akkor oly erkölcsi hatalommal rendelkeznek, mely megmozdítja a világot. Akik vallják, hogy ragaszkodnak Isten törvényéhez. Azoknak lehetetlen helyesen képviselni a szent tízparancsolat elveit, ha megvetik szent utasítását, hogy úgy szeressék embertársaikat, mint magukat. {4T 58.1}
The most eloquent sermon that can be preached upon the law of Ten Commandments is to do them. Obedience should be made a personal duty. Negligence of this duty is flagrant sin. God lays us under obligations not only to secure heaven ourselves, but to feel it a binding duty to show others the way and, through our care and disinterested love, to lead toward Christ those who come within the sphere of our influence. The singular absence of principle that characterizes the lives of many professed Christians is alarming. Their disregard of God's law disheartens those who recognize its sacred claims and tends to turn those from the truth who would otherwise accept it. {4T 58.2}
A tízparancsolatról elmondható legékesebb igehirdetés, ha cselekedjük azokat. Tekintsük személyes kötelességünknek az engedelmességet. E kötelesség elhanyagolása égbekiáltó bűn. Isten kötelezettséget hárít ránk, nemcsak magunknak biztosítani a mennyet, hanem másoknak is megmutatni az utat gondolkodásunkkal, önzetlen szeretetünkkel; Krisztushoz vezetnünk a hatáskörünkbe kerülőket. Riasztó az elveknek sok hitvalló keresztény életét jellem¬ző, egyedülálló hiánya. Isten törvényének ez a semmibe vevése kedvét szegi azoknak, akik elismerik a törvény szent követelményeit Sok esetben pedig el-riasztja az igazságtól azokat, akik elfogadnak azt. {4T 58.2}
In order to gain a proper knowledge of ourselves, it is necessary to look into the mirror, and there discovering our own defects, avail ourselves of the blood of Christ, the fountain opened for sin and uncleanness, in which we may wash our robes of character and remove the stains of sin. But many refuse to see their errors and correct them; they do not want a true knowledge of themselves. {4T 58.3}
A helyes önismerethez bele kell tekintenünk a tükörbe, s ott fölismerve hibáinkat, igényt kell tartanunk Krisztus vérére, a bűnért és tisztátalanságért megnyitott forrásra, melyben tisztára moshatjuk jellemruhánkat, és eltávolíthatjuk a bűn szennyét. Sokan mégsem készek fölismerni és kiküszöbölni tévedéseiket; nem akarják igazán megismerni magukat. {4T 58.3}
If we would reach high attainments in moral and spiritual excellence we must live for it. We are under personal obligation to society to do this, in order continually to exert an influence in favor of God's law. We should let our light so shine that all may see that the sacred gospel is having an influence upon our hearts and lives, that we walk in obedience to its commandments and violate none of its principles. We are in a great degree accountable to the world for the souls of those around us. Our words and deeds are constantly telling for or against Christ and that law which He came to earth to vindicate. Let the world see that we are not selfishly narrowed up to our own exclusive interests and religious joys, but that we are liberal and desire them to share our blessings and privileges through the sanctification of the truth. Let them see that the religion which we profess does not close up nor freeze over the avenues to the soul, making us unsympathizing and exacting. Let all who profess to have found Christ, minister as He did to the benefit of man, cherishing a spirit of wise benevolence. We shall then see many souls following the light that shines from our precept and example. {4T 59.1}
Ha magasztos erkölcsi és lelki kiválóságot szeretnétek elérni, akkor annak kell élnetek. Személyes kötelezettség terhel minket a társadalom iránt, hogy ezt tegyük – hogy egyre Isten törvénye mellett tegyünk jó benyomást. Úgy fényljék világosságunk, hogy mindenki láthassa, hogy az örömhír messzemenően kihat szívünkre és életünkre, – hogy engedelmeskedjünk azok parancsainak, – hogy egyetlen elvét sem rontjuk meg. Nagymértékben felelősek vagyunk a világnak a körülöttünk élők lelki üdvösségéért. Szavaink és tetteink mindig Krisztus mellett vagy ellen kardoskodnak, s azon törvény mellett, mely igazolásáért Krisztus a földre jött. Hadd lássa a világ, hogy nem szűkültünk le önzőn a magunk érdekeire és vallásos gyönyörűségére, hanem nagylelkűek vagyunk, szeretnénk, ha az igazság által megszentelődve, ők is kivennék részüket áldásainkból és kiváltságainkból. Hadd lássák, hogy a vallás, melyet hirdetünk, nem rekeszt be minket, nem fagyasztja be lelkünk útjait, szóval nem tesz minket rideggé és követelőzővé. Aki csak vallja, hogy megtalálta Krisztust, szolgáljon, amint ő tette, az ember javára. Ápolja magában a bölcs jótékonyság szellemét. Akkor majd sok olyan embert fogunk látni, akik követik a tanításunkból és példánkból előtündöklő világosságot. {4T 59.1}
We should all cultivate an amiable disposition and subject ourselves to the control of conscience. The spirit of the truth makes better men and women of those who receive it in their hearts. It works like leaven till the entire being is brought into conformity to its principles. It opens the heart that has been frozen by avarice; it opens the hand that has ever been closed to human suffering; and charity and kindness are seen as its fruits. {4T 59.2}
Ápoljuk a nyájasságot, s vessük alá magunkat a lelkiismeret uralmának. Az igazság szelleme jobb férfiakat és nőket nevel e lelkület szívükbe fogadóitól. Kovászként hat ez, míg egész lényünket elveinek színvonalára nem emeli. Kitárja szívünket azelőtt, amit a kapzsiság befagyasztott. Megnyitja kezünket, melyet az előtt sosem nyitottunk meg az emberi szenvedés előtt. Szeretet és gondoskodás tündöklik elő annak gyümölcseként. {4T 59.2}
God requires that all of us should be self-sacrificing workers. Every part of the truth has a practical application to our daily lives. Blessed are they that hear the word of the Lord and keep it. Hearing is not enough; we must act, we must do. It is in the doing of the Commandments that there is great reward. Those who give practical demonstrations of their benevolence by their sympathy and compassionate acts toward the poor, the suffering, and the unfortunate, not only relieve the sufferers, but contribute largely to their own happiness and are in the way of securing health of soul and body. Isaiah has thus plainly described the work that God will accept and bless His people in doing: {4T 59.3}
Isten elvárja, hogy mindannyian legyünk önfeláldozó munkások. Az igazság minden része gyakorlatilag alkalmazható mindennapi életünkre. Boldog, aki meghallja, de meg is tartja az Úr szavát. Nem elég hallanunk, cselekednünk kell, meg is kell tennünk. A parancsolatok cselekvése az, amiben nagy jutalom rejlik. Akik a gyakorlatban szeretetükkel, és a szegények, szenvedők, szerencsétlenek iránti könyörületes tettekkel bizonyítják jótékonyságukat, nemcsak a szenvedők szenvedésén enyhítenek, hanem nagyot lendítenek a maguk boldogságán is. S arra az útra léptek, hogy biztosítsák lelkük és testük egészségét is. Ézsaiás félreérthetetlenül ecseteli, hogy mi kedves Istennek és miért áldja meg népét. {4T 59.3}
“Is not this the fast that I have chosen? to loose the bands of wickedness, to undo the heavy burdens, and to let the oppressed go free, and that ye break every yoke? Is it not to deal thy bread to the hungry, and that thou bring the poor that are cast out to thy house? when thou seest the naked, that thou cover him; and that thou hide not thyself from thine own flesh? Then shall thy light break forth as the morning, and thine health shall spring forth speedily: and thy righteousness shall go before thee; the glory of the Lord shall be thy rearward. Then shalt thou call, and the Lord shall answer; thou shalt cry, and He shall say, Here I am. If thou take away from the midst of thee the yoke, the putting forth of the finger, and speaking vanity; and if thou draw out thy soul to the hungry, and satisfy the afflicted soul; then shall thy light rise in obscurity, and thy darkness be as the noonday: and the Lord shall guide thee continually, and satisfy thy soul in drought, and make fat thy bones: and thou shalt be like a watered garden, and like a spring of water, whose waters fail not.” {4T 60.1}
„Hát nem az-e a böjt, a mit én kedvelek, hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? Nem az-e e, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat? Akkor fölhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár, az Úr dicsősége követ… Akkor kiáltasz és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: íme itt vagyok. Ha elveted közüled az igát, és megszűnsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni. Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: föltámad sötétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél; És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy.” {4T 60.1}
The sympathy which exists between the mind and the body is very great. When one is affected, the other responds. The condition of the mind has much to do with the health of the physical system. If the mind is free and happy, under a consciousness of rightdoing and a sense of satisfaction in causing happiness to others, it will create a cheerfulness that will react upon the whole system, causing a freer circulation of the blood and a toning up of the entire body. The blessing of God is a healer, and those who are abundant in benefiting others will realize that wondrous blessing in their hearts and lives. {4T 60.2}
Jelentős az értelem és a test közti összefüggés. Mikor az egyiket érinti valami, egyúttal a másikra is kihat. Az értelem állapotának komoly köze van testi szervezetünk egészségéhez. Ha a gondolkodásunk fölszabadult és boldog, a helyesen cselekvés tudata, és az elégedettség, hogy boldoggá teszünk másokat is, olyan jó kedélyt teremt, mely egész szervezetünkre kihat. Szabadabban kering tőle a vérünk, és fölfrissíti egész testünket. Isten áldása gyógyító hatású, s akik abban bővölködnek, hogy mások javára éljenek, azok mind szívükben, mind életükben csodálatos áldásokat nyernek el. {4T 60.2}
If your thoughts, dear brother and sister, were directed more in the channel of caring for others, your own souls would receive greater blessings. You both have too little human sympathy. You do not bring your feelings to the necessities of others. You hold yourselves too rigid and unsympathizing. You have become stern, exacting, and overbearing. You are in danger of making yourselves conscience for others. You have your own ideas of Christian duties and propriety, and you would gauge others by those ideas; this is overreaching the bounds of right. {4T 61.1}
Kedves fivérem és nővérem, ha jobban a másokról való gondoskodás vágányára terelnétek gondolataitokat, lelki életetek is komolyabb áldásokat élne meg. Nagyon kevés bennetek az emberbaráti szeretet. Nem viselitek szíveteken a mások baját. Ridegen távol tartjátok tőlük magatokat. Szigorúak, követelőzök, lehengerlők vagytok. Az a veszély fenyeget, hogy a mások lelkiismeretévé léptetitek elő magatokat. Sajátos elképzeléseitek vannak a keresztény kötelességekről, a helyes viselkedésről, s másokat is a magatok elképzeléseihez mértek, holott túlnyúlik annak határain, ami helyénvaló. {4T 61.1}
Other people have opinions and marked traits of character which cannot be assimilated to your peculiar views. You have defects and faults as well as your brethren and sisters, and it is well to remember this when a difference arises. Your wrong doing is just as grievous to them as theirs is to you, and you should be as lenient to them as you desire that they should be to you. Both of you need greater love and sympathy for others, a love and sympathy like the tenderness of Jesus. In your own house you should exercise kindness, speaking gently to your child, treating him affectionately, and refraining from reproving him for every little error, lest he become hardened by continual faultfinding. {4T 61.2}
Mások oly nézetekkel, vagy erős vonásokkal rendelkeznek, melyeket lehetetlen összeegyeztetni sajátos nézeteitekkel. Nektek is vannak hibáitok és gyöngéitek, csakúgy, mint testvéreiteknek. Jó lenne, ha nem feledkeznétek meg erről, mikor véleménykülönbségek támadnak. Helytelen viselkedésetek olyan súlyos a szemükben, mint az övék a tietekben. Legyetek hát olyan elnézők irántuk, amilyennek őket szeretnétek, hogy legyenek irántatok. Mindkettőtöknek nagyobb szeretetre és szánalomra van szüksége mások iránt. Olyan szeretetre, olyan szánakozásra, mint Jézusé volt. Otthon is legyetek nyájasak, szóljatok gyöngéden gyereketekhez, vegyétek körül szeretettel, nehogy hozzákérgesedjék folytonos gáncsoskodásotokhoz. {4T 61.2}
You should cultivate the charity and long-suffering of Christ. By a watchful, suspicious spirit in regard to the motives and conduct of others, you frequently counteract the good you have done. You are cherishing a feeling that is chilling in its influence, that repulses, but does not attract and win. You must be willing to become as yielding and forbearing in your disposition as you desire others to be. Selfish love of your own opinions and ways will, in a great measure, destroy your power to do the good you are desirous of doing. {4T 61.3}
Ápoljátok magatokban Krisztus szeretetét és hosszútűrését. A mások indítékai és viselkedése fölötti fölügyelésetekkel, s gyanakvó szellemetekkel gyakran lerontjátok a jót, amit tesztek. Olyan lelkületet tápláltok, mely lehűti az embereket, mely taszít, ahelyett, hogy vonzana és meggyőzne, Igyekezzetek oly megbocsátóvá válni, mint amilyennek másokat szeretnétek látni. Véleményetek és útjaitok önző szeretete nagymértékben megsemmisíti arra ható erőtöket, hogy megvalósítsátok a jót, amit szeretnétek. {4T 61.3}
Sister F, you have too great a desire to rule. You are very sensitive; if your will is crossed, you feel very much injured; self rises in arms, for you have not a meek and teachable spirit. You need to watch closely upon this point; in short, you need a thorough conversion before your influence can be what it should be. The spirit you manifest will make you miserable if you continue to cherish it. You will see the mistakes of others, and be so eager to correct them that you will overlook your own faults, and you will have hard work to remove the mote from your brother's eye while there is a beam obstructing your own vision. God does not wish you to make your conscience a criterion for others. You have a duty to perform, which is to make yourself cheerful, and to cultivate unselfishness in your feelings until it will be your greatest pleasure to make all around you happy. {4T 61.4}
F. testvérnő! Nagyon szeretsz uralkodni. Igen sértődékeny is vagy. Ha valaki keresztezi utadat, rettentően sértve érzed magadat, mert nem él benned szelíd és tanítható lelkület. Őrködj ébren ezen a ponton. Szóval alaposan meg kell változnod, mielőtt jó légkört áraszthatnál. A benned megnyilvánuló lelkület, – ha továbbra is melengeted –, csak nyomorulttá fog tenni. Észreveszed a mások hibáit, s olyan mohón akarsz javítani rajtuk, hogy ballépéseidet észre sem veszed. Ezért nehéz lesz eltávolítani a szálkát a testvéred szeméből, amíg gerenda homályosítja el a te látásodat. Isten nem akarja, hogy lelkiismeretedet mások mérvadójává tedd. Kötelesség vár hát rád, hogy légy vidám, ápold magadban az önzetlen érzéseket, míg csak az nem lesz a legnagyobb örömöd, ha magad körül mindenkit boldoggá teszel. {4T 61.4}
Both of you need to soften your hearts and be imbued with the Spirit of Christ, that you may, while living in an atmosphere of cheerfulness and benevolence, help those about you to be healthy and happy also. You have imagined that cheerfulness was not in accordance with the religion of Christ. This is a mistake. We may have true Christian dignity and at the same time be cheerful and pleasant in our deportment. Cheerfulness without levity is one of the Christian graces. You should guard against taking narrow views of religion, or you will limit your influence and become an unfaithful steward of God. {4T 62.1}
Mindketten lágyítsátok meg szíveteket, itassátok át Krisztus lelkületével, hogy amíg a jó kedély és jótékonyság légkörében éltek, a körülöttetek élőknek is segíthettek, hogy ők is egészségesek s boldogok legyenek. Azt képzelitek, hogy a jó kedély nem egyezik Krisztus vallásával. Ez azonban tévedés. Rendelkeznünk lehet igaz, keresztény komolysággal, ugyanakkor vidám és nyájas lehet a viselkedésünk. A keresztény erények egyike a nyegle tréfálkozástól és sikamlósságtól mentes jó kedély. Őrizkedjetek, nehogy szűk látókörűen fogjátok föl a vallást, vagy a másokra gyakorolt jó hatásotokat korlátozzátok, hogy Isten hűtlen intézői legyetek. {4T 62.1}
Forbear reprimanding and censuring. You are not adapted to reprove. Your words only wound and sadden; they do not cure and reform. You should overcome the habit of picking at little things that you think amiss. Be broad, be generous and charitable in your judgment of people and things. Open your hearts to the light. Remember that Duty has a twin sister, Love; these united can accomplish almost everything, but separated, neither is capable of good. {4T 62.2}
Szokjatok le a rendreutasítgatásról és a gáncsoskodásról. Nem vagytok alkalmasak embereket inteni. Szavaitok sebeznek, s elszomorítnak csupán – nem gyógyítanak, és nem változtatják meg az embereket. Győzzétek le e szokást, hogy minden apróságba belekössetek, ami, szerintetek nem helyes. Legyetek nagylelkűek, elnézők és szeretetteljesek, mikor embereket és dolgokat ítéltek meg. Nyissátok meg szíveteket a világosság előtt. Ne feledjétek, hogy a kötelességnek ikertestvére is van – a szeretet. Ezek együtt csaknem mindent el tudnak érni, de külön-külön egyikük sem képes a jóra. {4T 62.2}
It is right that you should both cherish integrity and be true to your sense of right. The straight path of duty should be yours from choice. The love of property, the love of pleasure and friendship, should never influence you to sacrifice one principle of right. You should be firm in following the dictates of an enlightened conscience, and your convictions of duty; but you should guard against bigotry and prejudice. Do not run into a pharisaical spirit. {4T 62.3}
Helyes, ha mindketten ápoljátok a becsületességet, s ahhoz ragaszkodtok, amit helyesnek tartotok. A kötelesség egyenes ösvénye úgy legyen a tietek, hogy magatok választjátok. A gazdagság, a szórakozások, és barátság szeretete sose vegyen rá akár egyetlen igaz elv föladására. Legyetek szilárdak, mikor a fölvilágosult lelkiismeretetek parancsait és a kötelességről alkotott fölfogásotokat követitek. Mégis őrizkedjetek az elvakultságtól és előítélettől. Ne váljatok farizeusi lelkületűvé. {4T 62.3}
You are now sowing seed in the great field of life, and that which you now sow you will one day reap. Every thought of your mind, every emotion of your soul, every word of your tongue, every act you perform, is seed that will bear fruit for good or evil. The reaping time is not far distant. All our works are passing in review before God. All our actions and the motives which prompted them are to be open for the inspection of angels and of God. {4T 63.1}
Most vetitek a magot az élet szántóföldjébe. Amit most vettek, azt is fogjátok learatni. Minden gondolatotok, lelketek minden érzelme, minden kiejtett szavatok, minden cselekedet magvetés, mely vagy jó, vagy rossz gyümölcsöt terem. Nincs messze az aratás ideje. Minden cselekedetünk fölülvizsgálatra megy Isten elé. Minden tettünk és indítóokunk, melyek tetteinket kiváltották, nyitva lesz az angyalok és Isten tekintete előtt. {4T 63.1}
As far as possible, you should come into harmony with your brethren and sisters. You should surrender yourselves to God and cease to manifest sternness and a disposition to find fault. You should yield your own spirit and take in its place the spirit of the dear Saviour. Reach up and grasp His hand, that the touch may electrify you and charge you with the sweet properties of His own matchless character. You may open your hearts to His love, and let His power transform you and His grace be your strength. Then will you have a powerful influence for good. Your moral strength will be equal to the closest test of character. Your integrity will be pure and sanctified. Then will your light break forth as the morning. {4T 63.2}
Ha csak lehet, jussatok egyetértésre testvéreitekkel. Adjátok át magatokat Istennek. A szigorúságot, a szőrszálhasogatásra való hajlamot hagyjátok abba. Mondjatok le e lelkületről, fogadjátok el helyette drága Megváltónk lelkületét. Nyúljatok föl, ragadjátok meg a kezét, hogy érintése életre keltsen, s páratlan jellemének vonásaival töltsön meg. Megnyithatjátok szíveteket szeretete előtt, hatalma átalakíthat benneteket, kegyelme erőtök lehet. Akkor majd sok jó hatás árad belőletek. Akkor erkölcsi erőtök helyt tud állni a jellem legszigorúbb próbáján is. Becsületességetek ártatlan és megszentelt lesz. Akkor fölragyog világosságtok, mint a hajnal. {4T 63.2}
You both need to come more into sympathy with other minds. Christ is our example; He identified Himself with suffering humanity; He made the necessities of others a consideration of His own. When His brethren suffered, He suffered with them. Any slight or neglect of His disciples is the same as if done to Christ Himself. Thus He says: “I was an hungered, and ye gave Me no meat: I was thirsty, and ye gave Me no drink.” {4T 63.3}
Érezzetek együtt másokkal. Krisztus a példaképünk. Urunk azonosította magát a szenvedő emberiséggel; mások ínségét mindig a maga ügyének tekintette. Mikor testvérei szenvedtek, együtt szenvedett velük. Tanítványait érő bármily megvetés vagy mellőzés annyit jelent, mintha Krisztus ellen követnénk el. Ezért is mondja: Éhes voltam, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom. {4T 63.3}
Dear brother and sister, you should seek for more harmonious characters. The absence of one essential qualification may render the rest almost inefficient. The principles you profess should be carried into every thought, word, and act. Self should be crucified and the entire being made subordinate to the Lord. {4T 63.4}
Kedves testvér és testvérnő, törekedjetek kiegyensúlyozottabb jellemre. Egyetlen fontos vonás gonosz volta csaknem tehetetlenné tudja tenni az egész jellemet. Minden gondolattal, szóval és tettel azon elveket valósítsátok meg, melyeket vallotok. Feszítsétek meg magatokat, s egész valótokat rendeljétek az Úr alá. {4T 63.4}
The church is greatly deficient in love and humanity. Some preserve a cold, chilling reserve, an iron dignity, that repels those who are brought within their influence. This spirit is contagious; it creates an atmosphere that is withering to good impulses and good resolves; it chokes the natural current of human sympathy, cordiality, and love; and under its influence people become constrained, and their social and generous attributes are destroyed for want of exercise. Not only is the spiritual health affected, but the physical health suffers by this unnatural depression. The gloom and chill of this unsocial atmosphere is reflected upon the countenance. The faces of those who are benevolent and sympathetic will shine with the luster of true goodness, while those who do not cherish kindly thoughts and unselfish motives express in their faces the sentiments cherished in their hearts. {4T 63.5}
A gyülekezet roppant ínséget szenved a szeretetben és az emberségben. Némelyek ragaszkodnak a rideg, hűvös tartózkodáshoz, vaskalapos méltósághoz, noha e lelkület elriasztja ismerőseiket. Ez a szellem ragályos; olyan légkört teremt, amely leperzseli a jó iránti buzgóságot, a jó elhatározásokat; megtorpantja az emberi szánakozás, baráti érzés és szeretet természetes, magától fakadó hullámait; az ilyen légkörben az emberek kényszeredetté válnak, baráti és bőkezű vonásaik pedig elsenyvednek a gyakorlás hiánya miatt. Nem csupán a lelki egészség sínyli meg, hanem a testi egészség is megszenvedi ezt a természetellenes elnyomást. Az ilyen barátságtalan légkör sivársága és hidegsége az arcukon is visszatükröződik. A jótékony és szeretetteljes emberek arca ragyog az igazi jóság sugaraitól, de akik nem kedvelik a szeretetteljes gondolatokat és önzetlen indítékokat, azok arckifejezésükön viselik a szívükben melengetett érzéseket. {4T 63.5}
Sister F, your feelings toward your sister are not exactly as God would have them. She needed sisterly affection from you, and less dictating and faultfinding. Your course with her has caused a depression of spirit and an anxiety of mind injurious to her health. Be careful lest you oppress and discourage your own sister. You cannot bear anything from her; you resent anything she says that has the appearance of crossing your track. {4T 64.1}
F. testvérnő, húgod iránti érzéseid nem Istennek tetsző. Testvéri szeretetet vár tőled, s kevesebb rendreutasítást és szőrszálhasogatást. Bánásmódod lehangolttá teszi húgodat, s aggasztja őt, ami árt az egészségének. Vigyázz, nehogy elcsüggeszd tulajdon húgodat. Semmit el nem viselsz tőle, zokon veszed, ha bármi olyat mond, ami keresztezni látszik utadat. {4T 64.1}
Your sister has a positive temperament. She has a work to do for herself in this respect. She should be more yielding, but you must not expect to exert a beneficial influence over her while you are so exacting and so lacking in love and sympathy toward one who bears to you the close relationship of a sister and is also united with you in the faith. You have both erred. You have both given room to the enemy, and self has had much to do with your feelings and actions in regard to each other. {4T 64.2}
Húgodnak elég nehéz a természete. Rá is lelki kötelesség vár még e téren. Legyen engedékenyebb. Nem várhatod, hogy jó hatással légy rá, míg ennyire követelőző vagy, s ennyire hiányzik belőled a szeretet és szánakozás a tulajdon, édes húgod iránt, aki még egyazon hitet is vall veled. Mindketten hibáztatok. Mindketten helyet engedtetek az ellenségnek és rigolyáitoknak, s ezek sokat rontanak egymás iránti érzelmeiteken és viselkedéseteken. {4T 64.2}
Sister F, you have an inclination to dictate to your husband, your sister, and to all around you. Your sister has suffered very much in her mind. This she could have borne had she surrendered herself to God and trusted in Him, but God is displeased with your course toward her. It is unnatural and all wrong. She is no more unyielding in her disposition than you are in yours. When two such positive temperaments come in contact with each other, it is very bad for both. You should each be converted anew and transformed into the divine likeness. You would better err, if you err at all, on the side of mercy and forbearance than that of intolerance. {4T 64.3}
F. testvérnő, hajlamos vagy, hogy parancsolgass a férjednek, húgodnak és egész környezetednek. Húgod sokat szenved emiatt. Ha átadta volna magát Istennek, ha benne bízott volna, akkor el tudta volna viselni. Mégsem Istennek tetsző, amint húgoddal bánsz. Természetellenes, de helytelen is. Neki sem makacsabb a természete, mint a tied. Mikor két ilyen erős természetű összetalálkozik, az igen nehéz mind a kettőnek. Mindketten újra térjetek meg, és alakuljatok át Isten hasonlatosságára. Ha már tévedsz, inkább tévedj a könyörület és a hosszútűrés, mint a türelmetlenség oldalán. {4T 64.3}
Mild measures, soft answers, and pleasant words are much better fitted to reform and save, than severity and harshness. A little too much unkindness may place persons beyond your reach, while a conciliatory spirit would be the means of binding them to you, and you might then establish them in the right way. You should be actuated by a forgiving spirit also, and give due credit to every good purpose and action of those around you. Speak words of commendation to your husband, your child, your sister, and to all with whom you are associated. Continual censure blights and darkens the life of anyone. {4T 65.1}
Elnéző lépések, enyhe válaszok, nyájas szavak sokkal alkalmasabbak az átalakításra, javításra és megmentésre, mint a szigor és az erőszak. A ridegség elérhetetlenné tehet számodra embereket, másrészt a békülékeny szellem eszközül szolgálhat, hogy magadhoz láncold őket, s alkalmad nyílhat megalapoznod, őket a helyes ösvényen. Téged is éltessen a megbocsátó lelkület, s ismerd el a körülötted élők minden jó szándékát és jócselekedetét. Dicsérd meg férjedet, gyermekedet, húgodat és mindenkit, akivel barátkozol. A folytonos gáncsoskodás megmételyezi és elszomorítja mások életét. {4T 65.1}
Do not reproach the Christian religion by jealousy and intolerance toward others. This will but poorly recommend your belief to them. No one has ever been reclaimed from a wrong position by censure and reproach, but many have thus been driven from the truth and have steeled their hearts against conviction. A tender spirit, a gentle and winning deportment, may save the erring and hide a multitude of sins. God requires us to have that charity that “suffereth long, and is kind.” {4T 65.2}
Ne hozz szégyent a keresztény vallásra irigységeddel és türelmetlenségeddel, azzal, hogy nem tűröd az ellentmondást. Mert ez nem teszi kedvessé előttük hitedet. Helytelen álláspontja felőli korholással még senkit sem mentettek meg. Sőt, sokakat elijesztettek már így az igazságtól, sokak szívét megkeményítették az igazság elfogadása ellen. A gyöngéd lelkület, a nyájas és megnyerő viselkedés megmentheti a tévelygőt, és sok bűnt eltakar. Isten elvárja, hogy oly szeretet éljen bennünk, mely „türelmes és jóságos.” {4T 65.2}
The religion of Christ does not require us to lose our identity of character, but merely to adapt ourselves, in some measure, to the feelings and ways of others. Many people may be brought together in a unity of religious faith whose opinions, habits, and tastes in temporal matters are not in harmony; but if they have the love of Christ glowing in their bosoms, and are looking forward to the same heaven as their eternal home, they may have the sweetest and most intelligent communion together, and a unity the most wonderful. There are scarcely two whose experience is alike in every particular. The trials of one may not be the trials of another, and our hearts should ever be open to kindly sympathy and all aglow with the love that Jesus had for all His brethren. {4T 65.3}
Krisztus vallása nem követeli meg jellemünk azonosságának elvesztését csak azt, hogy jelentős mértékben alkalmazkodjunk mások érzéseihez, mások útjaihoz. Sok olyan ember juthat el a vallásos, hit egységére, akiknek a világi ügyekben más a nézete szokása és ízlése. De ha Krisztus szeretete lángol lelkükben, ha egyazon mennyre, mint örök otthonukra várnak, akkor a 66 legédesebb és legértelmesebb közösségben, s a legcsodálatosabb egységben élhetnek. Alig akad két ember, akinek belső lelki világa azonos lenne. Ami az egyiknek próba, a másiknak talán egyáltalán nem az. Ezért a szívünk legyen mindig együttérzéssel teli, s izzon attól a szeretettől, mellyel Jézus viseltetett valamennyi testvére iránt. {4T 65.3}
Conquer your disposition to be exacting with your son, lest too frequent reproof make your presence disagreeable to him and your counsels hateful. Bind him to your heart, not by foolish indulgence, but by the silken cords of love. You can be firm yet kind. Christ must be your helper. Love will be the means of drawing other hearts to yours, and your influence may establish them in the good and right way. {4T 66.1}
Küzdd le hajlamodat, nehogy követelőző legyél fiaddal szemben, nehogy a gyakori szidás kellemetlenné tegye neki a jelenlétedet, tanácsodat pedig gyűlöletessé. Láncold őt szívedhez, nem balga kényeztetéssel, hanem a szeretet selyemköteleivel. Határozott, mégis nyájas lehetsz. Krisztus legyen a segítőd. A szeretet az a mágnes, mellyel szíveket vonzhatsz magadhoz, s áldásos légköröd megalapozhatja őket a jó és helyes úton. {4T 66.1}
I have warned you against a spirit of censure, and I would again caution you in regard to that fault. Christ sometimes reproved with severity, and in some cases it may be necessary for us to do so; but we should consider that while Christ knew the exact condition of the ones He rebuked, and just the amount of reproof they could bear, and what was necessary to correct their course of wrong, He also knew just how to pity the erring, comfort the unfortunate, and encourage the weak. He knew just how to keep souls from despondency and to inspire them with hope, because He was acquainted with the exact motives and peculiar trials of every mind. He could not make a mistake. {4T 66.2}
Már előbb óvva intettelek a gáncsoskodás szellemétől, és most újra óvlak e hibától. Krisztus olykor szigorúan megintette az embereket, és némely esetben nekünk is ezt kell tennünk; de sose feledjük, hogy Krisztus pontosan ismerte a megdorgáltak helyzetét, s hogy mennyi intést bírnak elviselni, és mennyire volt szükség, hogy helyre hozza őket. Azt is pontosan tudta, miként szánja a tévelygőt, vigasztalja a szerencsétlent, bátorítsa a gyöngét. Tudta, hogyan tartson vissza lelkeket a kétségbeeséstől, hogyan ébresszen reménységet – mert pontosan ismerte az emberek indítékait, s külön megpróbáltatásait. Krisztus nem követhetett el hibát. {4T 66.2}
But we may misjudge motives; we may be deceived by appearances; we may think we are doing right to reprove wrong, and go too far, censure too severely, and wound where we wished to heal; or we may exercise sympathy unwisely, and counteract, in our ignorance, reproof that is merited and timely. Our judgment may be wrong, but Jesus was too wise to err. He reproved with pity and loved with a divine love those whom He rebuked. {4T 66.3}
Csakhogy mi rosszul ítélhetjük meg az indítékokat; minket megcsalhat a látszat, azt képzelhetjük, hogy helyeset teszünk, ha megfeddjük a helytelenséggel, de túlzásba vihetjük, túl szigorúan bírálhatunk. Így sebet ejthetünk ott, ahol gyógyítani szerettünk volna; vagy szánhatunk valakit, s tudatlanul bár, de ellensúlyozhatjuk a jól megérdemelt és időszerű intést. A mi ítéletünk helytelen lehet, Jézus viszont elég bölcs volt, hogy soha ne tévedjen. Ő szánakozva intett meg, és isteni szeretettel szerette azokat, akiket megdorgált. {4T 66.3}
The Lord requires us to be submissive to His will, subdued by His Spirit, and sanctified to His service. Selfishness must be put away, and we must overcome every defect in our characters as Christ overcame. In order to accomplish this work, we must die daily to self. Said Paul: “I die daily.” He had a new conversion every day, took an advance step toward heaven. To gain daily victories in the divine life is the only course that God approves. The Lord is gracious, of tender pity, and plenteous in mercy. He knows our needs and weaknesses, and He will help our infirmities if we only trust in Him and believe that He will bless us and do great things for us. {4T 66.4}
Az Úr elvárja, hogy vessük alá magunkat akaratának, s lelkülete csillapítson le minket, szenteljen meg a szolgálatára. Föltétlenül tegyük félre énünket, bogarainkat, s föltétlenül győzzük le mindahány jellemhibánkat, amint Krisztus is győzött. E kötelességünk teljesítéséhez naponta meg kell halnunk énünknek. Pál mondja: „Naponta meghalok” Ő minden egyes nappal újra megtért, további lépést tett a mennybe vezető úton. Isten csakis azt az utat hagyja jóvá, ha naponta győzelmeket aratunk az istenes életben. Az Úr kegyelmes, gyöngéd, szánakozó és bővölködik a megbocsátásban. Ismeri szükségleteinket és gyöngeségeinket, segíteni fog ingadozásainkban, ha rábízzuk magunkat, s ha hisszük, hogy megáld minket, s nagy dolgokat tesz majd értünk. {4T 66.4}
