× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Chapter 11—Labor Among the Churches

FÁRADOZÁSUNK A GYÜLEKEZETEKBEN

In the work done for the church at Battle Creek in the spring of 1870, there was not all that dependence upon God that the important occasion demanded. Brethren R and S did not make God their trust, and move in His strength and with His grace, as fully as they should. {3T 104.2}

Amikor 1870 tavaszán a Battle Creek-i gyülekezetért fáradoztak, nem támaszkodtak annyira Istenre, mint szükséges lett volna. R. és S. atyafiak nem tették Istent támaszukká, nem az ő erejével fáradoztak, nem teljesen az ő kegyelmével. {3T 104.2}   

When Brother S thinks a person is wrong, he is frequently too severe. He fails to exercise that compassion and consideration that he would have shown toward himself under like circumstances. He is also in great danger of misjudging and erring in dealing with minds. It is the nicest and most critical work ever given to mortals, to deal with minds. Those who engage in this work should have clear discernment and good powers of discrimination. True independence of mind is an element entirely different from rashness. That quality of independence which leads to a cautious, prayerful, deliberate opinion should not be easily yielded, not until the evidence is sufficiently strong to make it certain that we are wrong. This independence will keep the mind calm and unchangeable amid the multitudinous errors which prevail, and will lead those in responsible positions to look carefully at the evidence on every side, and not be swayed by the influence of others, or by the surroundings, to form conclusions without intelligent, thorough knowledge of all the circumstances. {3T 104.3}

Mikor S. atyafi azt gondolja, hogy tévedett valaki, gyakran túlságosan is szigorúan bánik vele. Nem gyakorolja azt a szánakozást és tapintatot, ahogyan magával bánna hasonló körülmények között. Az a súlyos veszély fenyegeti, hogy rosszul méri fel a helyzetet és melléfog, amikor az emberekkel bánik. Ez a legszebb és legnehezebb kötelesség, melyet valaha is halandókra bíztak, hogy az emberek gondolkodásával foglalkozzanak. Akik ilyen munkába fognak, legyen világos felismerő készségük és éleslátásuk. Az igazán független gondolkodás nagyon különbözik az elhamarkodástól. Nem szabad egykönnyen feladni azt a függetlenséget, ami az óvatos, imádkozó szívvel megfontolt véleményhez vezet. Mindaddig, amíg a bizonyíték elég kézzelfogható nem lesz, ahhoz, hogy bizonyossá tegye, hogy valóban tévedünk. Ez a függetlenség megfontolt és kiegyensúlyozott gondolkodásra vezet az uralkodó, sokrétű tévelygés közepette. Arra készteti a felelős állást betöltő embereket, hogy minden szemszögből szemügyre vegyék a bizonyítékot, a mások véleményétől, vagy a környezetüktől ne hagyják megingatni magukat, hogy az összes körülmény értelmes, alapos ismerete alakítsa ki a véleményt. {3T 104.3}   

The investigation of cases in Battle Creek was very much after the order in which a lawyer criticizes a witness, and there was a decided absence of the Spirit of God. There were a few united in this work who were active and zealous. Some were self-righteous and self-sufficient, and their testimonies were relied upon, and their influence swayed the judgment of Brethren R and S. Because of some trivial deficiency, Sisters T and U were not received as members of the church. Brethren R and S should have had judgment and discrimination to see that these objections were not of sufficient weight to keep these sisters out of the church. Both of them had been long in the faith and had been true to the observance of the Sabbath for eighteen or twenty years. {3T 105.1}

Battle Creekben az ügyek kivizsgálása úgy ment, ahogyan a közvádló gáncsolja a tanúkat, s az Isten Lelke is teljességgel hiányzott. Voltak ugyan néhányan, akik készségesen és őszintén vették ki részüket. Némelyek azonban önigazultak és elbizakodottak voltak, mégis az ő tanúskodásukra hallgattak, az ő véleményük alakította R. és S. atyafi nézetét. Jelentéktelen hiányosság miatt nem vették fel tagnak T. és K. testvérnőt. R. és S. atyafiaknak elég éles látásuknak kellett volna lennie, hogy belássák: ezek a tiltakozások nem elég súlyosak ahhoz, hogy a két testvérnőt kívül tartsuk a gyülekezeten. Mindketten régen a hitben élnek s már tizennyolc vagy húsz éve hűségesen megtartják a szombatot. {3T 105.1}   

Sister V, who brought up these things, should have urged against herself more weighty reasons why she should not have become a member of the church. Was she without sin? Were all her ways perfect before God? Was she perfect in patience, self-denial, gentleness, forbearance, and calmness of temper? If she were without the weaknesses of common women, then she could cast the first stone. Those sisters who were left out of the church were worthy of a place in it; they were beloved of God. But they were dealt with unwisely, without sufficient cause. There were others whose cases were handled with no more heavenly wisdom and without even sound judgment. Brother S's judgment and power of discrimination have been perverted for very many years through the influence of his wife, who has been a most effective medium of Satan. If he had possessed the genuine quality of independence he would have had proper self-respect and with becoming dignity would have built up his own house. When he has started upon a course designed to command respect in his family he has generally carried the matter too far and has been severe and has talked harshly and overbearingly. Becoming conscious of this after a time, he would then go to the opposite extreme and come down from his independence. {3T 105.2}

V. testvérnőnek, aki megemlítette ezeket a dolgokat, súlyosabb okokat kellett volna felhozni maga ellen, miért is nem lenne szabad a gyülekezet tagjának lennie. Ő bűn nélkül való? Neki talán minden útja tökéletes az Isten előtt? Tökéletes-e a türelemben, lemondásban, gyöngédségben, hosszútűrésben és a nyugodt vérmérsékletben? Ha a közönséges asszonyok gyöngeségei nem maradtak meg benne, akkor ő vetheti másra az első követ. Ez a két testvérnőnk, akiket kihagytatok a gyülekezetből, méltók arra, hogy a tagságon belül foglalják el a helyüket, hiszen mindketten Isten drága gyermekei. Kellő ok nélkül mégis botor módra bántak velük. Más eset is előfordult, azokat is a mennyei bölcsesség híjával intézték, de még a józan mérlegelés mellőzésével is. Feleségének hatására, aki az ellenfél leghatásosabb eszköze, B. atyafi gondolkodása, tisztán látó képessége már hosszú évek óta megromlott. Ha az atyafiban valódi függetlenség élne, akkor kellő önbecsülése lenne és megnyerő tekintéllyel építette volna meg a maga házát. Mikor arra törekedett, hogy tiszteletet parancsoló legyen családjában, akkor rendszerint túlzásba vitte a dolgokat, akkor túl szigorú volt, nyersen és ellentmondást nem tűrő hangon szólt. Idő múltával maga is észrevette ezt, akkor a másik végletbe esett és lemondott önállóságáról. {3T 105.2}   

In this state of mind he would receive reports from his wife, give up his judgment, and be easily deceived by her intrigues. She would sometimes feign to be a great sufferer and would relate what privations she had endured and what neglect from her brethren, in the absence of her husband. Her prevarications and cunning artifices to abuse the mind of her husband have been great. Brother S has not fully received the light which the Lord has given him in times past in regard to his wife or he would not have been deceived by her as he has been. He has been brought into bondage many times by her spirit because his own heart and life have not been fully consecrated to God. His feelings kindled against his brethren, and he oppressed them. Self has not been crucified. He should seek earnestly to bring all his thoughts and feelings into subjection to the obedience of Christ. Faith and self-denial would have been Brother S's strong helpers. If he had girded on the whole armor of God and chosen no other defense than that which the Spirit of God and the power of truth gives him, he would have been strong in the strength of God. {3T 106.1}

Ilyen elmeállapotban hallott mende-mondákat a feleségétől. Mivel lemondott a maga véleményéről, azért a felesége cselszövései könnyűszerrel orránál fogva vezették. Az asszony olykor tetette, hogy súlyos bántalom érte, elpanaszolta férjének, hogy átnéznek rajta, a testvérek mellőzik, ha nincs vele a férje. Koholmányait és ravasz mesterkedéseit, hogy megmérgezze férje gondolkodását, tökélyre vitte. S. atyafi nem teljesen fogadta el a múltban a világosságot, amit az Úr nyújtott neki felesége felől, máskülönben az asszony nem tudná még mindig az orránál fogva vezetni. Az asszony szelleme sokszor megkötötte férje kezét, mert a férj szíve, élete sem teljesen Istennek szentelt. Testvérei ellen berzenkedik és elnyomja őket. Nem feszítette meg magát. Komolyan igyekeznie kell hát, hogy Krisztus iránti engedelmességre szorítsa gondolatait és érzéseit. A hit és az önmegtagadás hathatós segítői lettek volna S. atyafinak. Ha magára öltötte volna a teljes fegyverzetet és nem választott volna más védelmet, mint amit az Isten Lelke és az igazság hatalma nyújt neki, akkor Isten ereje által erős lett volna. {3T 106.1}   

But Brother S is weak in many things. If God required him to expose and condemn a neighbor, to reprove and correct a brother, or to resist and destroy his enemies, it would be to him a comparatively natural and easy work. But a warfare against self, subduing the desires and affections of his own heart, and searching out and controlling the secret motives of the heart, is a more difficult warfare. How unwilling is he to be faithful in such a contest as this! The warfare against self is the greatest battle that was ever fought. The yielding of self, surrendering all to the will of God and being clothed with humility, possessing that love that is pure, peaceable, and easy to be entreated, full of gentleness and good fruits, is not an easy attainment. And yet it is his privilege and his duty to be a perfect overcomer here. The soul must submit to God before it can be renewed in knowledge and true holiness. The holy life and character of Christ is a faithful example. His confidence in His heavenly Father was unlimited. His obedience and submission were unreserved and perfect. He came not to be ministered unto, but to minister to others. He came not to do His own will, but the will of Him that sent Him. In all things He submitted Himself to Him that judgeth righteously. From the lips of the Saviour of the world were heard these words: “I can of Mine own self do nothing.” {3T 106.2}

S. atyafi azonban mindenben gyönge. Ha Isten azt várná el tőle, hogy leleplezze és elítélje felebarátját, korholja és intse testvérét, vagy, hogy szembeszegüljön és elpusztítsa ellenségeit, akkor ez aránylag természetesen és könnyen menne neki. De ha maga ellen kell tusakodnia, tulajdon szívének kívánságait és hajlamait legyőzni, ha szívének titkos mozgatórugóit kell megtalálnia s uralkodnia magán, az már súlyosabb harcot jelent neki. Jaj, mennyire vonakodik attól, hogy ebben a tusában állhatatos legyen! A magunk ellen vívott harc a legsúlyosabb tusa, amit valaha is meg kell vívnunk. A magunk átadása, mindenünk Isten akaratának való alárendelése, az alázatosságba öltözés, annak a szeretetnek az ápolása, amely ártatlan, békeszerető, engedékeny, irgalommal és jótékonysággal teljes – ez már nem könnyű. Pedig ez az előjoga, de kötelessége is, hogy itt arasson döntő győzelmet. Alá kell vetnie lelkületét Istennek, mielőtt meg tudna újulni az ismeretben és valódi megszentelődésben. Krisztus szent élete és jelleme megbízható példa. Az Úr feltétlenül megbízott mennyei Atyjában. Feltétlenül és tökéletesen engedelmeskedett, feltétlenül és tökéletesen alávetette neki az akaratát. Nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon. Nem azért jött, hogy a maga akaratát cselekedje, hanem azét, aki elküldte. Mindenben annak vetette alá magát, aki igazságosan ítél. Az Üdvözítő ajkáról hallotta a világ ezeket a szavakat: "Magamtól mit sem tehetek." {3T 106.2}   

He became poor, and made Himself of no reputation. He was hungry and frequently thirsty, and many times weary in His labors; but He had not where to lay His head. When the cold, damp shades of night gathered about Him, the earth was frequently His bed. Yet He blessed those who hated Him. What a life! what an experience! Can we, the professed followers of Christ, cheerfully endure privation and suffering as did our Lord, without murmuring? Can we drink of the cup and be baptized with the baptism? If so, we may share with Him His glory in His heavenly kingdom. If not, we shall have no part with Him. {3T 107.1}

Krisztus szegénnyé lett és szolgai alakot öltött magára. Gyakran megéhezett, megszomjazott és sokszor kimerült a munkájától, mégsem volt hova lehajtania a fejét. Mikor az éj hideg, nyirkos árnyai sűrűsödtek körülötte, sok esetben a föld volt az ágya. Mégis áldotta azokat, akik gyűlölték őt. Milyen élet, milyen tapasztalat is ez! Mi, Krisztus hitvalló követői, el tudjuk-e viselni jókedvvel a nélkülözéseket és szenvedéseket, mint Urunk? Készek vagyunk-e, hogy igyunk a kehelyből és az ő keresztségével keresztelkedjünk meg? Ha igen, akkor kivehetjük majd részünket a dicsőségből is a mennyei országban. Ha nem, akkor semmi közünk sincs őhozzá. {3T 107.1}   

Brother S has an experience to gain, without which his work will do positive injury. He is affected too much by what others tell him of the erring; he is apt to decide according to the impressions made upon his mind, and he deals with severity, when a milder course would be far better. He does not bear in mind his own weakness, and how hard it is for him to have his course questioned, even when he is wrong. When he decides that a brother or sister is wrong he is inclined to carry the matter through and press his censure, although in doing so he hurts his own soul and endangers the souls of others. {3T 107.2}

S. atyafinak lelki tapasztalatra kellett volna szert tennie, amely nélkül a munkássága kifejezetten ártalmas. Túlságosan hallgat arra, amit fülébe duruzsolnak a tévelygők felől. Sok esetben aszerint ítél, amilyen benyomást tesznek rá. Szigorú, amikor az enyhébb eljárás sokkal helyénvalóbb lenne. Nem tartja szem előtt a maga gyöngeségeit, s azt, hogy neki milyen rosszul esik, ha megszólják viselkedését, még ha helytelenül is tett. Mikor úgy véli, hogy valaki rossz fát tett a tűzre, hajlamos arra, hogy tapintatlanul hangoztassa rosszallását, bár ezzel a maga lelki életének árt és mások lelki életét is veszélybe sodorja. {3T 107.2}   

Brother S should shun church trials and should have nothing to do in settling difficulties, if he can possibly avoid it. He has a valuable gift, which is needed in the work of God. But he should separate himself from influences which draw upon his sympathies, confuse his judgment, and lead him to move unwisely. This should not and need not be. He exercises too little faith in God. He dwells too much upon his bodily infirmities and strengthens unbelief by dwelling upon poor feelings. God has strength and wisdom in store for those who seek for it earnestly, in faith believing. {3T 107.3}

S. atyafi kerülje a gyülekezeti fegyelmi eljárásokat, és ha teheti hozzá se nyúljon a nehézségek elsimításához. Az atyafi értékes ajándékokkal rendelkezik, amire szükség van Isten munkájában. Előbb azonban függetlenítse magát az olyan hatásoktól, amelyek könnyen hatalmukba kerítik, könnyen megzavarják ítélőképességét és helytelen lépésekre vezetik. Ennek nem lenne szabad és nem is kellene előfordulnia. Testvérünk túl kevéssé gyakorolja az Istenbe vetett hitét. Túl sokat foglalkozik testi bajaival és növeli magában a kételkedést, mivel kellemetlen érzéseivel foglalkozik. Isten erőt és bölcsességet tartogat azok számára, akik őszintén keresik azt, azonfelül hitet azoknak, akik benne bíznak. {3T 107.3}   

I was shown that Brother S is a strong man upon some points, while upon others he is as weak as a child. His course in dealing with the erring has had a scattering influence. He has confidence in his ability to labor in setting things in order where he thinks it is needed, but he does not view the matter aright. He weaves into his labors his own spirit, and he does not discriminate, but often deals without tenderness. There is such a thing as overdoing the matter in performing strict duty to individuals. “And of some have compassion, making a difference: and others save with fear, pulling them out of the fire; hating even the garment spotted by the flesh.” {3T 108.1}

Közölték velem, hogy S. atyafi erős férfi némely dologban, más pontokon azonban gyönge, mint egy gyermek. Csak ártott azzal, ahogyan a tévelygőkkel bánt. Magabiztosan próbálja elintézni a dolgokat, melyek szerinte elintézésre várnak, de nem a helyes szemszögből nézi az ügyeket. Beleszövi munkájába a maga lelkületét, nem körültekintő és gyakran kíméletlen. Túlzásokba esik, amikor szigorúan vett kötelességét teljesíti egyénekkel szemben. „Másokat mentsetek meg és ragadjátok ki őket a tűzből. A többieken könyörüljetek szent félelemmel, de utáljátok még a testük által megfertőzött ruhát is.” {3T 108.1}   

Duty, stern duty, has a twin sister, which is kindness. If duty and kindness are blended, decided advantage will be gained; but if duty is separated from kindness, if tender love is not mingled with duty, there will be a failure, and much harm will be the result. Men and women will not be driven, but many can be won by kindness and love. Brother S has held aloft the gospel whip, and his own words have frequently been the snap to that whip. This has not had an influence to spur others to greater zeal and to provoke them to good works, but it has aroused their combativeness to repel his severity. {3T 108.2}

A szigorú kötelességnek ikertestvére is van, ez a szeretetteljesség. Ha a kötelességteljesítést nyájassággal elegyítjük, így kifejezett előnyre teszünk szert. De ha a kötelességet elválasztjuk a szeretetteljességtől, ha a kötelességteljesítéssel nem párosítunk gyöngédséget, akkor csődöt mondunk, és súlyos károkat okozunk. Az embereket nem lehet kényszerrel kormányozni, de sokukat meg lehet nyerni szívélyességgel és szeretettel. S. atyafi magasra emelte az örömhír ostorát, s a tulajdon szavai voltak azon a csattanó. Ez nem serkentett senkit buzgóbb életre, sem pedig jótettekre, hanem csak szembeszegülést keltett fel bennük a szigorúság ellen. {3T 108.2}   

If Brother S had walked in the light, he would not have made so many serious failures. “If any man walk in the day, he stumbleth not, because he seeth the light of this world. But if a man walk in the night, he stumbleth, because there is no light in him.” The path of obedience is the path of safety. “He that walketh uprightly walketh surely.” Walk in the light, and “then shalt thou walk in thy way safely, and thy foot shall not stumble.” Those who do not walk in the light will have a sickly, stunted religion. Brother S should feel the importance of walking in the light, however crucifying to self. It is earnest effort, prompted by love for souls, which strengthens the heart and develops the graces. {3T 108.3}

Ha S. atyafi a világosságban járt volna, nem követett volna el annyi súlyos hibát. "Aki nappal jár, nem botlik meg, mert e világ világosságában jár. De aki éjszaka jár, megbotlik, mert nincs világossága... Az engedelmesség ösvénye – az a biztonságos ösvény. Biztos úton jár, aki tisztességesen él.” Járj a világosságban s akkor: „Biztos léptekkel jársz utadon, és nem botlik meg soha a lábad." Aki nem jár a világosságban, annak beteges, gyenge lesz a vallása. S. atyafi érezze át, mennyire fontos, hogy a világosságban járjon, bármennyire is keresztre feszíti őt. Az a komoly igyekezet erősíti meg a szívet, amelyet az emberek iránti szeretet sarkall – az fejleszti a kegyességet. {3T 108.3}   

My brother, you are naturally independent and self-sufficient. You estimate your ability to do, more highly than it will bear. You pray for the Lord to humble you and fit you for His work, and when He answers your prayer and puts you under the course of discipline necessary for the accomplishment of the object, you frequently give way to doubts and despondency, and think you have reason for discouragement. When Brother W has cautioned and held you back from engaging in church difficulties, you have frequently felt that he was restraining you. {3T 109.1}

Fivérem, te természettől fogva függetlenedő és önfejű vagy. Magasabbra becsülöd képességedet, mint amennyit elbír. Könyörögsz az Úrnak, hogy alázzon meg és tegyen alkalmassá e munkára, de amikor meghallgatja imádat és a szükséges fegyelmezésnek vet alá, hogy elérje célját, akkor gyakran kétségeknek és levertségnek adsz helyet, s azt képzeled, hogy van okod a csüggedésre. Mikor W. atyafi intett és visszatartott, hogy gyülekezeti nehézségekbe ártsd magad, akkor gyakran úgy érezted, hogy sorompóba szorít. {3T 109.1}   

I was shown your labors in Iowa. There was a decided failure to gather with Christ. You distracted, confused, and scattered the poor sheep. You had a zeal, but it was not according to knowledge. Your labors were not in love, but in sternness and severity. You were exacting and overbearing. You did not strengthen the sick and bind up the lame. Your injudicious harshness pushed some out of the fold who can never be reached and brought back. Words fitly spoken are like apples of gold in pictures of silver. Words unfitly spoken are the reverse. Your influence will be like desolating hail. {3T 109.2}

Elém tárták Towa-i munkásságodat. Kifejezett hiányosság állt fenn, hogy Krisztussal gyűjtsetek. Elterelted az emberek figyelmét, megzavartad őket és elszélesztetted a szegény juhokat. Volt ugyan benned buzgóság, de hiányzott a helyes megértés. Nem szeretettel, hanen szigorral és ridegen fáradoztál. Követelőző voltál és basáskodó. Nem erősítetted, aki beteg volt, nem kötözted be, aki megsebesült. Oktalan durvaságod olyanokat is kiűzött a nyájából, akiket soha többé vissza nem tudtunk téríteni. Mint az arany almák ezüst tányéron, olyan a helyén mondott szó. De a rosszkor kiejtett szó, éppen az ellenkezője. Hatása olyan, mint a pusztító jégesőé. {3T 109.2}   

You have felt restless under restraint when Brother W has cautioned, advised, and reproved you. You have thought that if you could be free and act yourself, you could do a good and great work. But your wife's influence has greatly injured your usefulness. You have not ruled well your own house; you have failed to command your household after you. You have thought that you understood how to manage your home matters. But how have you been deceived! You have too often followed the promptings of your own spirit, which has resulted in perplexities and discouragements, and these have clouded your discernment and weakened you spiritually so that your labors have been marked with great imperfection. {3T 109.3}

Mikor W. atyafi intett, tanácsolt és megrótt téged, akkor nyugtalanul toporzékoltál a korlátozás alatt. Azt képzelted, hogyha szabad lennél, ha magad cselekedhetnél, akkor jó és nagyszerű munkát tudnál elvégezni. De feleséged súlyos rést üt hasznavehetőségeden. Nem jól kormányzod a házad népét. Azt képzelted, hogy tudod, hogyan kell irányítani családodat. Ebben azonban hagytad félrevezetni magadat. Gyakran tulajdon lelkületed serkentéseit követted, ami csak összekuszált helyzeteket, levertséget szült, majd ezek vetettek árnyékot belátásodra és gyöngítettek meg lelkileg olyannyira, hogy súlyos hibák nyomták rá pecsétjüket munkádra. {3T 109.3}   

The labors of Brethren R and S in ----- were premature. These brethren had their past experience with its mistakes before them, which should have been sufficient to guard them from engaging in a work that they were not qualified to perform. There was enough that needed to be done. It was a hard place in which to raise up a church. Opposing influences surrounded them. Every move made should have been with due caution and prayerful consideration. {3T 110.1}

R. és S. atyafi túl korán fogtak munkához ...-ben. Ez a két atyafi magával hozta tapasztalatát. Hibás tapasztalatuk előttük lebegett s ennek elégnek kellett volna lenni ahhoz, hogy visszatartsa őket, nehogy olyan munkába vágjanak, amire képtelenek. Volt itt bőven elvégzésre váró munka. Nehéz hely volt ez, hogy gyülekezetet alapítsanak. Ellenséges hatások vették őket körül. Minden lépést csak kellő óvatosság és imádkozó szívvel végzett megfontolás után kellett volna megtenniük. {3T 110.1}   

These two brethren had been warned and reproved repeatedly for moving injudiciously, and they should not have taken the responsibilities upon themselves that they did. Oh, how much better would it have been for the cause of God in ----- had they been laboring in new fields! Satan's seat is in -----, as well as in other wicked cities, and he is a wily foe to contend with. There were disorderly elements among the Sabbathkeepers in ----- that were hindrances to the cause. But there is a proper time to speak and act, a golden opportunity which will show the best results of labor put forth. {3T 110.2}

Ez a két atyafi már többször kapott intést arra nézve, hogy hogyan is viselkedjen bölcsen. Nem lett volna szabad vállalniuk ezt a felelősségeket. Jaj, mennyivel jobb lett volna Isten ...-i ügyére nézve, ha a két atyafi szűz területeken dolgozik. Az ördög trónja ...-ban van. Csakúgy mint a többi gonosz nagyvárosban, az pedig erőszakos ellenfél. ...-ban izgága elemek is akadtak a szombattartók között, akik megkötötték az ügy kerekét. A kellő időben kell hát szólni és cselekedni, kitűnő alkalom adtán, amikor a kifejtett igyekezet a lehető legkitűnőbb gyümölcsöket termi. {3T 110.2}   

If things had been left to more fully develop before they were touched, there would have been a separation of the disorderly, unconsecrated ones, and there would not have been an opposition party. This should ever be saved if possible. The church might better suffer much annoyance, and exercise the more patience, than to get in a hurry, drive matters, and provoke a combative spirit. Those who really loved the truth for the truth's sake should have pursued their course with the glory of God in view and let the light of truth shine out before all. {3T 110.3}

Ha hagyták volna, hogy a dolgok jobban kifejlődjenek, mielőtt bárki hozzányúlt volna, az izgágák, a megszenteletlenek kiváltak volna, s akkor nem maradt volna ellenzék. Mindig is óvakodnunk kell az elhamarkodottságtól. Jobb, ha a gyülekezet több kellemetlenséget visel el és több türelemmel él, minthogy kapkodva belenyúljunk, erőltessük a dolgokat és szembeszegülő szellemet szítsunk fel. Akik valóban az igazság kedvéért szeretik az igazságot, azok Isten dicsőségét szem előtt tartva folytatták volna útjukat és hagyták volna, hogy az igazság fénye ragyogjon mindenek elé. {3T 110.3}   

They might expect that the elements of confusion and dissatisfaction among them would make them trouble. Satan would not remain quiet and see a company raised up in ----- to vindicate truth and to dispel sophistry and error. His ire would be kindled, and he would institute a war against those who keep the commandments of God and have the testimony of Jesus. But this should not have made the faithful believers impatient or discouraged. These things should have had an influence to make the true believer more guarded, watchful, and prayerful—more tender, pitiful, and loving to those who were making so great a mistake in regard to eternal things. As Christ has borne, and continues to bear, with our errors, our ingratitude, and our feeble love, so should we bear with those who test and try our patience. Shall the followers of the self-denying, self-sacrificing Jesus be unlike their Lord? Christians should have hearts of kindness and forbearance. {3T 110.4}

Nem is várhatunk el mást, mint hogy a zűrzavar és elégedetlenség elemei bajt keverjenek köztünk. Az ördög nem marad nyugton, ha azt látja, hogy gyülekezet alakul ...-ben, mely az igazság mellett foglal állást, hogy így eloszlassa az álokoskodást és a tévelygést. Feltámad haragja, háborút indít azok ellen, akik megtartják Isten parancsait és ragaszkodnak a Jézus bizonyságtételéhez. Ez mégse tegye türelmetlenné és csüggedtté a hűséges hívőket. Az ilyen dolgoknak úgy kell hatniuk, hogy az igazi hívők még éberebbek, még óvatosabbak, még buzgóbban imádkozók legyenek – gyöngédebbek, szánakozóbbak, szeretetteljesebbek azok iránt, akik súlyos hibába esnek az örökkévaló dolgokkal kapcsolatban. Amint Krisztus is elviselte és továbbra is viseli tévedéseinket, hálátlanságunkat, erőtlen szeretetünket, úgy kell nekünk is elviselnünk azokat, akik próbára teszik türelmünket. A lemondó és önfeláldozó Jézus követői legyenek olyanok, mint Urunk. Aki keresztény, az legyen szeretetteljes és türelmes. {3T 110.4}   

The Gospel Sower

Az örömhír magvetője

The parable of the gospel sower, which Christ presented before His hearers, contains a lesson that we should study. Those who preach present truth and scatter the good seed will realize the same results as the gospel sower. All classes will be affected more or less by the presentation of pointed and convincing truth. Some will be wayside hearers. They will be affected by the truths spoken; but they have not cultivated the moral powers, they have followed inclination rather than duty, and evil habits have hardened their hearts until they have become like the hard, beaten road. These may profess to believe the truth; but they will have no just sense of its sacred, elevated character. They do not separate from the friendship of the lovers of pleasure and corrupt society; but they place themselves where they are constantly tempted, and may well be represented by the unfenced field. They invite the temptations of the enemy and finally lose the regard they seemed to have for the truth when the good seed was dropped into their hearts. {3T 111.1}

Az örömhír magvetőjének példázata, melyet Krisztus mondott el hallgatóinak, olyan tanítást tartalmaz, amelyen mindnyájunknak el kell gondolkodnunk. Akik a jelen igazságot hirdetik, akik vetik a jó magot, azok érjenek el ugyanolyan eredményt, mint az örömhír magvetője. Az igazság félreérthetetlen és meggyőző hirdetése többé-kevésbé minden emberre hatni fog. Némelyek útszéli hallgatók lesznek. Megérinti ugyan őket az igazság szava, de nem ápolták, nem ápolják magukban az erkölcsi késztetéseket, mivel inkább hallgatnak testies hajlamaikra, mintsem a kötelességre. Mindaddig gonosz szokások keményítették meg szívüket, míg csak olyanná nem váltak, mint a kemény, letaposott út. Talán vallják is, hogy hisznek az igazságban, még sincs kellő fogalmuk annak szent, felemelő jellegéről. Nem különültek el az élvezetek szerelmeseitől, sem a romlott társaságtól. Hanem oda mennek, ahol szakadatlan csábítás környékezi őket. Az ilyeneket jelképezi a kerítetlen kert. Ezek kihívják az ellenség kísértéseit, végül teljesen elvesztik azt a tiszteletet, amellyel látszat szerint akkor rendelkeztek, mikor a jó mag a szívükbe hullt. {3T 111.1}   

Some are stony-ground hearers. They readily receive anything new and exciting. The word of truth they receive with joy. They talk earnestly, with ardor and zeal, in reference to their faith and hope, and may even administer reproof to those of long experience for some apparent deficiency or for their lack of enthusiasm. But when they are tested and proved by the heat of trial and temptation, when the pruning knife of God is applied, that they may bring forth fruit unto perfection, their zeal dies, their voices are silent. No longer do they boast in the strength and power of truth. {3T 111.2}

Némelyek "köves talaj" hallgatók. Örömmel fogadnak bármit, ami újszerű és izgalmas. Boldogan magukévá teszik az igazság igéit. Buzgón, lelkesen, rajongva beszélnek hitükről és reménységükről, sőt intik is azokat, akik mögött valamilyen látszólagos hiányosság vagy lelkesedés, lanyhaság áll. De amikor a próba és kísértés kereszttüzébe, Isten nyesegető kése alá kerülnek, hogy megteremjék a tökéletesség gyümölcseit, akkor alaposan megcsappan lelkesedésük, akkor elnémul a hangjuk. Akkor már nem dicsekednek az igazság erejével és hatalmával. {3T 111.2}   

This class are controlled by feeling. They have not depth and stability of character. Principle does not reach down deep, underlying the springs of action. They have in word exalted the truth, but are not doers of it. The seed of truth has not rooted down below the surface. The heart has not been renewed by the transforming influence of the Spirit of God. And when the truth calls for working men and women, when sacrifices have to be made for the truth's sake, they are somewhere else; and when trials and persecution come, they fall away because they have no depth of earth. The truth, plain, pointed, and close, is brought to bear upon the heart and reveals the deformity of character. Some will not bear this test, but frequently close their eyes to their imperfections; although their consciences tell them that the words spoken by the messengers of God, which bear so closely upon their Christian characters, are truth, yet they will not listen to the voice. They are offended because of the word and yield the truth rather than submit to be sanctified through it. They flatter themselves that they may get to heaven an easier way. {3T 112.1}

Az ilyen embereket az érzések uralják, jellemük sekélyes és ingatag. Elvhűségük nem nyúlik le mélyen a tettek rejtett rugóihoz. Szavaikkal ugyan magasztalják az igazságot, mégsem valósítják meg azt az életükben. Az igazság magja nem gyökerezett mélyen a felszín alatt. Nem újította meg szívüket Isten Lelkének átalakító hatalma. S mikor az igazság tevékeny férfiakat és nőket szólít, mikor áldozatokat kell hozni az igazságért, akkor ők máshol járnak. S mikor elérkeznek a próbák és zaklatások, akkor elhullnak az út mellett, mert nincs alattuk termőföld. A félreérthetetlen, éles és húsukig vágó igazság a szívükre nehezedik és leleplezi a jellemük torzultságát. Némelyek nem állnak helyt ezekben a próbákban, hanem többnyire szemet hunynak jellemük hibái felett. Bár lelkiismeretük tudtukra adja, hogy Isten küldötteinek keresztény jellemükkel kapcsolatos szavai, mégsem szívlelik meg azokat. Megsértődnek az ige miatt és inkább feladják az igazságot, mintsem megszentelődjenek általa. Azzal áltatják magukat, hogy könnyebben járható utat is találnak a mennybe. {3T 112.1}   

Still another class is represented in the parable. Men and women who listen to the word are convinced of the truth and accept it without seeing the sinfulness of their hearts. The love of the world holds a large place in their affections. In deal they love to get the best of the bargain. They prevaricate, and by deception and fraud gain means which will ever prove as a thorn to them; for it will overbalance their good purposes and intentions. The good seed sown in their hearts is choked. Frequently they are so full of care and anxiety, fearing that they will not gain means, or that they will lose what they have gained, that they make their temporal matters primary. They do not nourish the good seed. They do not attend meetings where their hearts can be strengthened by religious privileges. They fear that they will meet with some loss in temporal things. The deceitfulness of riches leads them to flatter themselves that it is duty to toil and gain all they can, that they may help the cause of God; and yet the more they increase their earthly riches the less are their hearts inclined to part with their treasure, until their hearts are fully turned from the truth they loved. The good seed is choked because overgrown with unnecessary worldly cares and needless anxiety—with love for the worldly pleasures and honors which riches give. {3T 112.2}

Más csoportot is bemutat a példázat. Vannak, akik úgy győződnek meg az igazságról, hogy hallják, elfogadják, felismerik szívük bűnös voltát. A világ szeretetének hatalmas terület jut a szívükben. üzleti dolgaikban ellopják a hasznot a mások orra elől. Félrevezetnek, csalással és tettető ámítással tesznek szert javakra, pedig amit megszereztek, örök tüskének bizonyul az oldalukban, mert kisiklatja jó szándékaikat. Elfojtja a szívükbe vetett jó magot. Gyakran annyira tele vannak gondokkal és aggodalmakkal, hogy nem lesz elég pénzük, elveszítik amit összekuporgattak, hogy az anyagi dolgokat léptetik a legfőbb helyre. Nem ápolják magukban a jó magot. Nem járnak az istentiszteletekre, ahol a vallásos előjogok segítségével megerősödhetne a szívük. Attól rettegnek, hogy közben valami anyagi kár érheti őket. A csalóka gazdagság arra az önáltatásra veszi rá őket, hogy kötelességük örökké dolgozni, hogy így szert tegyenek mindenre, amire csak tudnak, hogy támogassák Isten ügyét. Pedig minél inkább növelik földi kincseiket, annál kevésbé akarnak megválni tőle, míg csak odáig nem jutnak, hogy teljesen hátat fordítanak az igazságnak, melyet valamikor pedig szerettek. A jó mag elhal, mert túlnőttek rajta a felesleges földi gondok és szükségtelen földi aggodalmak – földi élvezetek és megtiszteltetés szeretete, amit a gazdagság nyújt. {3T 112.2}   

The Wheat and Tares

A búza és a konkoly

In another parable which Jesus presented to His disciples, He likened the kingdom of heaven to a field wherein a man sowed good seed, but in which, while he was sleeping, the enemy sowed tares. The question was asked the householder: “Didst not thou sow good seed in thy field? from whence then hath it tares? He said unto them, An enemy hath done this. The servants said unto him, Wilt thou then that we go and gather them up? But he said, Nay; lest while ye gather up the tares, ye root up also the wheat with them. Let both grow together until the harvest: and in the time of harvest I will say to the reapers, Gather ye together first the tares, and bind them in bundles to burn them: but gather the wheat into my barn.” If faithfulness and vigilance had been preserved, if there had been no sleeping or negligence upon the part of any, the enemy would not have had so favorable an opportunity to sow tares among the wheat. Satan never sleeps. He is watching, and he improves every opportunity to set his agents to scatter error, which finds good soil in many unsanctified hearts. {3T 113.1}

Jézus másik példázatot is mondott tanítványainak. Olyan emberhez hasonlította a mennyek országát, aki jó magot vetett földjébe. Hanem amíg aludt, az ellenség konkolyt hintett a búza közé. Megkérdezték a gazdát: Ugye jó magot vetettél a szántóföldedbe? Honnan került bele a konkoly? Mire ő azt felelte: Ellenséges ember műve ez. A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy kimenjünk és kigyomláljuk? Nem – válaszolta -, nehogy a konkollyal együtt a búzát is kitépjétek. Hagyjátok, hadd nőjön fel mindkettő az aratásig. Aratáskor majd megmondom az aratóknak, hogy előbb a konkolyt szedjék össze és kössék kévébe, hogy tűzre kerüljön, a búzát pedig gyűjtsék a csűrömbe. Ha fenntartották volna az éberséget és a hűséget, ha senki sem aludt volna el, ha senki sem lett volna hanyag, az ellenségnek nem nyílt volna lehetősége, hogy konkolyt hintsen a búza közé. Az ördög soha le nem hunyja a szemét, hanem folyvást virraszt, és kiaknáz minden alkalmat, hogy ügynökei tévelygéseket vessenek, ami azután sok megszenteletlen szívben jó talajra talál. {3T 113.1}   

The sincere believers of truth are made sad, and their trials and sorrows greatly increased, by the elements among them which annoy, dishearten, and discourage them in their efforts. But the Lord would teach His servants a lesson of great carefulness in all their moves. “Let both grow together.” Do not forcibly pull up the tares, lest in rooting them up the precious blades will become loosened. Both ministers and church members should be very cautious, lest they get a zeal not according to knowledge. There is danger of doing too much to cure difficulties in the church, which, if let alone, will frequently work their own cure. It is bad policy to take hold of matters in any church prematurely. We shall have to exercise the greatest care, patience, and self-control to bear these things and not go to work in our own spirit to set them in order. {3T 113.2}

Az ilyenek megszomorítják az igazság őszinte híveit. Az őszinték próbái és bajai tetemesen megnövekednek a köztük levők miatt, akik bosszantják, csüggesztik, igyekezetükben bátortalanítják őket. Az Úr mégis nagy óvatosságra int. "Hadd nőjön fel mindkettő az aratásig." Ne húzzátok ki a konkolyt, nehogy az értékes gabona is kijöjjön. Mind a lelkészek, mind a gyülekezet tagjai legyenek nagyon óvatosak. Az a veszély fenyeget, hogy túl sokat tesznek, hogy kiküszöböljék a gyülekezetben a nehézségeket, amelyeket, ha békében hagynának, gyakran maguktól is helyre jönnének. Rossz vezetés az, ha a gyülekezetben időnap előtt beleavatkoznak a dolgokba. Legyünk a lehető leggondosabbak, türelmesebbek és uralkodjunk magunkon, hogy elviseljük ezeket a dolgokat, és ne a magunk lelkületével nyúljunk az ügyekhez. {3T 113.2}   

The work done in ----- was premature and caused an untimely separation in that little church. If the servants of God could have felt the force of our Saviour's lesson in the parable of the wheat and tares, they would not have undertaken the work they did. Before steps are taken which will give even those who are utterly unworthy the least occasion to complain of being separated from the church, the matter should always be made a subject of the most careful consideration and earnest prayer. Steps were taken in ----- which created an opposition party. Some were wayside hearers, others were stony-ground hearers, and still others were of that class who received the truth while the heart had a growth of thorns which choked the good seed—these would never have perfected Christian characters. But there were a few who might have been nourished and strengthened, and have become settled and established in the truth. But the positions taken by Brethren R and S brought a premature crisis, and then there was a lack of wisdom and judgment in managing the faction. {3T 114.1}

Az ...-i beavatkozás idő előtt történt és kettéválasztotta ezt a kis gyülekezetet. Ha Isten szolgái érezték volna Üdvözítőnk búzáról és konkolyról szóló példázatának erejét, akkor nem fogtak volna bele ilyesmibe. Mielőtt olyan lépésekre szánnánk magunkat, amelyek akár a méltatlanoknak is a legkisebb okot adnák a panaszra, hogy miért zárják ki őket a gyülekezetből, előbb a lehető leggondosabban és buzgó imával mérlegeljük a dolgokat. ...-ben olyan lépéseket tettek, amelyek ellenzéket támasztottak. Némelyek "útszélre esett," mások meg "köves helyre hullott magok" voltak. Megint mások úgy fogadták el az igazságot, hogy a szívük tele volt tüskékkel, ami megfojtotta a jó magot. Ezek sohasem alakítanak ki tökéletes keresztény jellemet. Mégis voltak néhányan, akiket ápolni és erősíteni lehetett volna, ezek lassanként megállapodtak és meggyökeresedtek volna az igazságban. Hanem az R. és S. atyafiak által elfoglalt álláspont idő előtti válságot idézett elő, s később is dőrén és balgán bántak a pártoskodó csoporttal. {3T 114.1}   

If persons are as deserving of being separated from the church as Satan was of being cast out of heaven, they will have sympathizers. There is always a class who are more influenced by individuals than they are by the Spirit of God and sound principles; and, in their unconsecrated state, these are ever ready to take sides with the wrong and give their pity and sympathy to the very ones who least deserve it. These sympathizers have a powerful influence with others; things are seen in a perverted light, great harm is done, and many souls are ruined. Satan in his rebellion took a third part of the angels. They turned from the Father and from His Son, and united with the instigator of rebellion. With these facts before us we should move with the greatest caution. What can we expect but trial and perplexity in our connection with men and women of peculiar minds? We must bear this and avoid the necessity of rooting up the tares, lest the wheat be rooted up also. {3T 114.2}

Ha valaki annyira megérdemli, hogy kizárják a gyülekezetből, mint amennyire a volt angyalfejedelem megérdemelte, hogy kiűzzék a mennyből, akkor is lesz, aki sajnálkozik rajtuk. Mindig akadnak olyanok, akikre jobban hatnak az emberek, mint az Isten Lelke és a megbízható elvek. Mivel megszenteletlenek, készek kardot rántani a helytelen mellett, s pontosan azok fölött sajnálkozni, akik a legkevésbé érdemlik meg. Ezek a sajnálkozók hatnak a többiekre. Hamis megvilágításban látják a dolgokat, ezért az egész eljárásuk súlyos károkat okoz, és sok lelket pusztít el. Az ellenség, mikor fellázadt, az angyalok harmadát ragadta magával. Elfordultak az Atyától és Fiától, s a lázadás kezdeményezőjéhez csatlakoztak. Tartsuk hát szemünk előtt ezeket a tényeket és legyünk nagyon óvatosak. Mi mást várhatunk el helytelen gondolkodású férfiaktól és nőktől, mint bonyodalmakat és próbákat? El kell ezt viselnünk és el kell kerülnünk, hogy kitépjük a konkolyt, nehogy a búzát is kipusztítsuk. {3T 114.2}   

“In the world ye shall have tribulation,” says Christ; but in Me ye shall have peace. The trials to which Christians are subjected in sorrow, adversity, and reproach are the means appointed of God to separate the chaff from the wheat. Our pride, selfishness, evil passions, and love of worldly pleasure must all be overcome; therefore God sends us afflictions to test and prove us, and show us that these evils exist in our characters. We must overcome through His strength and grace, that we may be partakers of the divine nature, having escaped the corruption that is in the world through lust. “For our light affliction,” says Paul, “which is but for a moment, worketh for us a far more exceeding and eternal weight of glory; while we look not at the things which are seen, but at the things which are not seen: for the things which are seen are temporal; but the things which are not seen are eternal.” Afflictions, crosses, temptations, adversity, and our varied trials are God's workmen to refine us, sanctify us, and fit us for the heavenly garner. {3T 115.1}

A világban üldözést szenvedtek – mondja Krisztus, de bennem békességetek lesz. A próbák, melyeknek a keresztények ki vannak téve, a szomorúság, a balszerencse, a nyomorúság, a gyalázkodás, ezek azok az eszközök, amelyeket Isten arra rendelt, hogy elválassza a polyvát a búzától. Büszkeségünk, önzésünk, gonosz szenvedélyeink és a világi gyönyörök szeretete azok a bűneink, melyeket le kell győznünk. Isten szenvedéseket enged meg, hogy próbára tegyen, megvizsgáljon és kimutassa előttünk, hogy milyen gonoszságok rejlenek jellemünkben. Az ő erejével és kegyelméből mégis győznünk kell, hogy részesülhessünk az isteni természetben és megmeneküljünk a romlottságtól, amely a bűnös kívánság által uralkodik a világon. "Pillanatnyi, könnyű szenvedésünk ugyanis a mennyei dicsőség túláradó, örök mértékét szerzi meg számunkra. Csak ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra szegezzük tekintetünket. A látható ugyanis ideig való, a láthatatlan viszont örök." A szenvedések, keresztek, kísértések és különféle próbáink Isten munkaeszközei, hogy finomítsanak, megszenteljenek és felkészítsenek minket a mennyei csűrök számára. {3T 115.1}   

The harm done to the cause of truth by premature moves can never be fully repaired. The cause of God in ----- has not advanced as it might, and will not stand in as favorable a light before the people as before this work was done. There are frequently persons among us whose influence seems to be but a cipher on the right side. Their lives seem to be useless; but let them become rebellious and combative, and they become zealous workmen for Satan. This work is more in accordance with the feelings of the natural heart. There is great need of self-examination and secret prayer. God has promised wisdom to those who ask Him. Missionary labor is frequently entered upon by those unprepared for the work. Outward zeal is cultivated, while secret prayer is neglected. When this is the case, much harm is done, for these laborers seek to regulate the consciences of others by their own rule. Self-control is much needed. Hasty words stir up strife. Brother S is in danger of indulging a spirit of sharp criticism. This does not become ministers of righteousness. {3T 115.2}

Soha nem hozhatjuk helyre teljesen azt a kárt, amit az idő előtt tett lépések az igazság ügye ellen tesznek. Isten ügye ...-ban nem fejlődött, amint fejlődhetett volna, és nem fog olyan jó színben kitűnni az emberek előtt, mint ahogy korábban. Gyakran akadnak köztünk olyan emberek, akiknek semmi hatása sincs a jó oldalán. Az életük haszontalannak tűnik. De ha lázongóvá és harciassá válnak, akkor bizony buzgón a romlott emberi természet szerint cselekednek. Égető szükségünk van hát az önvizsgálatra és a titkos imára. Isten bölcsességet ígért annak, aki kéri. Gyakran olyanok lépnek a hittérítés mezejére, akik alkalmatlanok erre a feladatra. Bár ápolják a külső buzgalmat, mégis elhanyagolják a titkos imát. Súlyos kárt okoznak, mert ezek a munkások a maguk mértéke szerint törekednek szabályozni a mások lelkiismeretét. Komoly szükség van az önuralomra. A meggondolatlan szó perpatvart támaszt. S. atyafit az a veszély fenyegeti, hogy a metsző gáncsoskodás lelkületébe merül. Az ilyesmi nem illik az igazság szolgáihoz. {3T 115.2}   

Brother S, you have much to learn. You have been inclined to charge your failures and your discouragements to Brother W, but close investigation of your motives and of your course of action would reveal other causes which exist in yourself for these discouragements. Following the inclinations of your own natural heart brings you into bondage. The severe, torturing spirit in which you sometimes indulge cuts off your influence. My brother, you have a work to do for yourself which no other person can do for you. Each must give an account of himself to God. He has given us His law as a mirror into which we may look and discover the defects in our characters. We are not to look into this mirror for the purpose of seeing our neighbor's faults reflected, of watching to see if he comes up to the standard, but to see the defects in ourselves, that we may remove them. Knowledge is not all that we need; we must follow the light. We are not left to choose for ourselves and to obey that which is agreeable to us and to disobey when it best suits our convenience. Obedience is better than sacrifice. {3T 116.1}

S. atyafi sokat kell még tanulnod! Az a szokásod, hogy W. atya-fit hibáztatod eredménytelenséged és csüggedéseid miatt. De ha alaposan szemügyre vennéd indítékaidat és viselkedésedet, akkor a csüggedésekre más okokat találnál magadban. Ha megtéretlen szíved hajlamait követed, az csak szolgaságba dönt. A szigorú, gyötrő lelkület, melyet olykor megtűrsz magadban, megsemmisíti jó hatásodat. Fivérem, olyan belső lelki munkát kell elvégezned magadért, amit senki más el nem végezhet helyetted. Minden embernek magáért kell elszámolnia Istennél. Az Úr törvényét adta tükörül, melyben megláthatjuk jellemhibáinkat. Ne azért tekintsünk a tükörbe, hogy embertársunk hibáit fedezzük fel benne, ne azt figyeljük, hogy mások megütik-e a mértéket, hanem a magunk torzultságát fedezzük fel, hogy azokat tudjuk eltávolítani. Nem kizárólag ismeretekre van szükségünk, hanem feltétlenül követnünk kell a világosságot. Nem bízták ránk, hogy válogassunk az ismeretekben és csak annak engedelmeskedjünk, ami nekünk kellemes, és ha kényelmetlen, engedetlenek legyünk. Hiszen jobb az engedelmesség a véres áldozatnál. {3T 116.1}   

***** {3T 116}

***** {3T 116}