In a vision given me at Bordoville, Vermont, December 10, 1871, I was shown that the position of my husband has been a very difficult one. A pressure of care and labor has been upon him. His brethren in the ministry have not had these burdens to bear, and they have not appreciated his labors. The constant pressure upon him has taxed him mentally and physically. I was shown that his relation to the people of God was similar, in some respects, to that of Moses to Israel. There were murmurers against Moses, when in adverse circumstances, and there have been murmurers against him. {3T 85.1}
Bordóville-ben az 1871. december tizedikén nyert látomásomban közölték velem, hogy férjem helyzete csaknem tarthatatlan volt. A gondok és a munka nyomása nehezedett rá. Lelkésztársaiban nem volt meg a teherviselő készség, de nem becsülték meg férjem munkásságát sem. A szünet nélkül ránehezedő nyomás mind szellemileg, mind testileg megviselte őt. Elém tárták azt is, hogy bizonyos tekintetben olyan kapcsolatban állt az Isten népével, mint Mózes Izráellel. Az ősrégi időkben voltak, akik zúgolódtak Mózes ellen, mikor kedvezőtlen helyzet állt elő, s voltak (vannak), akik morogtak a férjem ellen. {3T 85.1}
There has been no one in the ranks of Sabbathkeepers who would do as my husband has done. He has devoted his interest almost entirely to the building up of the cause of God, regardless of his own personal interests and at the sacrifice of social enjoyment with his family. In his devotion to the cause he has frequently endangered his health and life. He has been so much pressed with the burden of this work that he has not had suitable time for study, meditation, and prayer. God has not required him to be in this position, even for the interest and progress of the publishing work at Battle Creek. There are other branches of the work, other interests of the cause, that have been neglected through his devotion to this one. God has given us both a testimony which will reach hearts. He has opened before me many channels of light, not only for my benefit, but for the benefit of His people at large. He has also given my husband great light upon Bible subjects, not for himself alone, but for others. I saw that these things should be written and talked out, and that new light would continue to shine upon the word. {3T 85.2}
Senki sincs a szombattartók sorai között, aki megtenné, amit a férjem tett. Csaknem teljesen az Isten ügye felépítésének szentelte magát, tekintet nélkül a maga érdekeire. Feláldozta a családi örömöket is. A mű iránti odaadásából kifolyólag gyakran kockáztatta az egészségét, sőt életét is. Annyira ránehezedett a munka terhe, hogy nem maradt elég ideje az elmélkedésre, kutatásra és imára. Isten nem várta el tőle, hogy ilyen helyzetbe kerüljön, még a Battle Creek-i kiadás fejlesztésének kedvéért sem. Vannak a műnek más ágai, a munkának más érdekeltségei, melyeket kénytelen volt elhanyagolni, mert a könyvkiadást viselte a szívén. Isten mindkettőnkre olyan bizonyságtételt bízott, mely eléri az emberek szívét. A világosság számos csatornáját nyitotta meg előttem, nem a magam javára csupán, hanem egész népünknek áldására. Férjemnek is nagy világosságot adott bibliai tárgykörök felől, neki sem csupán a maga javára, hanem a másokéra is. Láttam, hogy papírra kell vetnünk, de élőszóval is hirdetnünk kell ezeket, s azt is láttam, hogy továbbra is világosság fog ragyogni az Úr igéjére. {3T 85.2}
I saw that we could accomplish tenfold more to build up the cause by laboring among the people of God, bearing a varied testimony to meet the wants of the cause in different places and under different circumstances, than we could to remain at Battle Creek. Our gifts are needed in the same field in writing and in speaking. While my husband is overburdened, as he has been, with an accumulation of cares and financial matters, his mind cannot be as fruitful in the word as it otherwise would be. And he is liable to be assailed by the enemy; for he is in a position where there is a constant pressure, and men and women will be tempted, as were the Israelites, to complain and murmur against him who stands in the most responsible position in the cause and work of God. {3T 85.3}
Láttam, hogy tízszer annyit érnénk el az ügy felépítése területén, ha Isten népe között fáradoznánk, különféle bizonyságokat hirdetnénk, hogy eleget tegyünk a mű szükségleteinek különböző helyeken és különféle körülmények között, mintha Battle Creekben vesztegelnénk. Ugyanazon a területen szükség van az ajándékainkra szóban és írásban. Mindaddig, amíg a férjem túlterhelt, a gondok és anyagi ügyek felhalmozódása miatt, nem lehet olyan gyümölcsöző a gondolkodása az ige területén, mint máskülönben lenne. S azt is elvárhatjuk, hogy az ellenség megrohamozza őt, mert olyan helyet tölt be, ahol a nyomás soha meg nem szűnik, s ahol a férfiak és nők kísértésbe esnek, akár régen az izráeliták, hogy panaszkodjanak és zúgolódjanak az ellen, aki a legfelelősségteljesebb helyet tölti be Isten ügyében és munkájában. {3T 85.3}
While standing under these burdens that no one else would venture to take, my husband has sometimes, under the pressure of care, spoken without due consideration and with apparent severity. He has sometimes censured those in the office because they did not take care. And when needless mistakes have occurred, he has felt that indignation for the cause of God was justifiable in him. This course has not always been attended with the best results. It has sometimes resulted in a neglect on the part of those reproved to do the very things they should have done; for they feared they would not do them right; and would then be blamed for it. Just as far as this has been the case, the burden has fallen heavier upon my husband. {3T 86.1}
Míg férjem ezek alatt a terhek alatt görnyed, melyet senki sem merne vállalni, olykor-olykor, gondok nyomása alatt, kellő megfontolás nélkül és látszólagos szigorral szólt. Olykor kissé élesen csattant fel a kiadóban, amiért hanyagok voltak. S mikor elkerülhető hibákat követtek el, azt gondolta, hogy megengedhető, ha fölháborodik az Isten ügyéért. Ennek nem volt mindig a legjobb következménye. Olykor a megintettek pontosan azt hanyagolták el miatta, amire ügyelniük kellett volna, mert attól tartottak, hogy rosszul végeznék el, s akkor őket okolnák. S pontosan, mivel így történt, a férjemre hárult a súlyosabb teher. {3T 86.1}
The better way would have been for him to be away from the office more than he has been, and leave the work with others to do. And if, after patient and fair trial, they proved themselves unfaithful, or not capacitated for the work, they should have been discharged, and left to engage in business where their blunders and mistakes would affect their own personal interests and not the cause of God. {3T 86.2}
Jobb lett volna, ha többet marad távol a kiadótól, ha másokra bízta volna a munkát. S akkor, ha türelmes és méltányos próbaidő után megbízhatatlannak bizonyultak volna, vagy képtelennek a feladatra, el kellett volna bocsájtani őket s hagyni, hogy olyan munkát vállaljanak, ahol a ballépéseik és kétbalkezességük a maguk kárára lett volna, nem az Isten ügyének rovására. {3T 86.2}
There were those who stood at the head of the business of the Publishing Association who were, to say the very least, unfaithful. And had those in particular who were associated with them as trustees been aware and their eyes not blinded and their sensibilities not paralyzed, these men would have been separated from the work long before they were. {3T 86.3}
Voltak olyanok a kiadótársulat vezetői között, akik, hogy enyhén fejezzem ki magam, megbízhatatlanok voltak. S ha a bizományosok ébren lettek volna, ha nem vakult volna el a szemük, ha nem bénult volna meg az érzékenységük, akkor az ilyen embereket sokkal hamarabb eltávolították volna a munkából. {3T 86.3}
When my husband recovered from his long and severe sickness, he took hold of the work confused and embarrassed as it was left by unfaithful men. He labored with all the resolution and strength of mind and body that he possessed to bring the work up and to redeem it from the disgraceful perplexity into which it had been brought by those who had their own interests prominent and who did not feel that it was a sacred work in which they were engaged. God's hand has been reached out in judgment over these unfaithful ones. Their course and the result should prove a warning to others not to do as they have done. {3T 86.4}
Mikor férjem felépült hosszas és súlyos betegségéből, összekuszált és adósságba keveredett munkát vett át, melyet a megbízhatatlan emberek hagytak ott. Eszének és testének teljes eltökéltségével és erejével dolgozott, hogy rendbe hozza a munkát s megváltsa azt a szégyenteljes tanácstalanságból, melybe azok taszították, akik a maguk érdekeit tartották legfőbbnek, s akik nem értették meg, hogy szent kötelességet teljesítenek. Isten keze ítélettel nyúlt ki azok fölé, akik hűtlenek voltak. Eljárásuk és eredményük legyen figyelmeztetés másoknak, hogy ne kövessék példájukat. {3T 86.4}
The experience of my husband during the period of his sickness was unfortunate for him. He had worked in this cause with interest and devotion as no other man had done. He had ventured and taken advance positions as Providence had led, regardless of censure or praise. He had stood alone and battled through physical and mental sufferings, not regarding his own interests, while those whom God designed should stand by his side left him when he most needed their help. He had not only been left to battle and struggle without their help and sympathy, but frequently he had to meet their opposition and murmurings—murmurings against one who was doing tenfold more than any of them to build up the cause of God. All these things have had their influence; they have molded the mind that was once free from suspicion, trustful, and confiding, and caused him to lose confidence in his brethren. Those who have acted a part in bringing about this work will, in a great degree, be responsible for the result. God would have led them if they had earnestly and devotedly served Him. {3T 87.1}
Férjem betegsége alatti tapasztalata rossz volt a számára. Mert azelőtt is olyan szívvel-lélekkel és odaadón fáradozott ezért az ügyért, mint senki más. Előre merészkedett és előrelátó álláspontokat foglalt el, amint a gondviselés vezette, nem törődve a gáncsoskodással, sem a dicsérettel. Egyedül állt, és egyedül verekedte át magát a testi és lelki szenvedéseken. Semmibe vette a maga érdekeit, míg akiknek Isten terve szerint mellette kellett volna állniuk, akkor hagyták magára, amikor a legégetőbb szüksége volt a segítségre. Nemcsak magára hagyták, hogy egyedül csatázzék és küzdjön, a segítségük és erkölcsi támogatásuk nélkül, hanem gyakran még az ellenségeskedésüket és zúgolódásaikat is el kellett viselnie. Az ellen lázadoztak, aki több mint tízszer annyit tett, mint bármelyikük, hogy felépítse az Isten ügyét. Mindezek leverően hatottak rá. Állandóan gyanúsítgatták őt, aki megbízott mindenkiben, hogy elvesztette miattuk testvéreibe vetett bizalmát. Akik kivették ebből a részüket, nagymértékben azok felelősek a következményekért. Pedig Isten vezette volna őket, ha komolyan és odaadóan szolgálják őt. {3T 87.1}
I was shown that my husband had given his brethren unmistakable evidences of his interest in, and devotion to, the work of God. After he had spent years of his life in privation and unceasing toil to establish the publishing interests upon a sure basis he gave away to the people of God that which was his own and which he could just as well have kept and received the profits from had he chosen so to do. By this act he showed the people that he was not seeking to advantage himself, but to promote the cause of God. {3T 87.2}
Közölték velem, hogy férjem félreérthetetlen bizonyítékot nyújtott testvéreinek, hogy szívén viseli és odaadón szereti az Isten ügyét. Miután éveket töltött nélkülözve és soha meg nem szűnő munkával, hogy biztos alapokra helyezze a kiadás ügyét, akkor odaadta Isten népének, ami az övé volt, s amit ugyanúgy magának tarthatott volna és aminek maga láthatta volna hasznát, ha azt választja. Ezzel a tettével bizonyította népünknek, hogy nem a maga javát keresi, hanem hogy fellendítse az Isten ügyét. {3T 87.2}
When sickness came upon my husband, many acted in the same unfeeling manner toward him that the Pharisees did toward the unfortunate and oppressed. The Pharisees would tell the suffering ones that their afflictions were on account of their sins, and that the judgments of God had come upon them. By so doing they would increase their weight of suffering. When my husband fell under his weight of care, there were those who were merciless. {3T 88.1}
Mikor betegség döntötte le férjemet, sokan ugyanolyan érzéketlenül bántak vele, mint a farizeusok bántak a szerencsétlenekkel és elnyomottakkal. A farizeusok azt mondták a szenvedőknek, hogy bűneik miatt szenvednek, és Isten büntetése sújtja őket. Ezzel csak növelték szenvedéseik súlyát. Mikor férjem összeroskadt a gondok súlya alatt, akadtak akkor is könyörtelenek. {3T 88.1}
When he began to recover, so that in his feebleness and poverty he commenced to labor some, he asked those who then stood at the head of matters at the office for 40 per cent discount on a one-hundred dollar order for books. He was willing to pay sixty dollars for the books which he knew cost the Association only fifty dollars. He asked this special discount in view of his past labors and sacrifices in favor of the publishing department, but was denied this small favor. He was coolly told that they could give him but 25 per cent discount. My husband thought this very hard, yet he tried to bear it in a Christian manner. God in heaven marked the unjust decision, and from that time took the case in His own hands, and has returned the blessings removed, as He did to faithful Job. From the time of that heartless decision, He has been working for His servant, and has raised him above his former health of body, clearness and strength of mind, and freedom of spirit. And since that time my husband has had the pleasure of passing out with his own hands thousands of dollars’ worth of our publications without price. God will not utterly forget nor forever forsake those who have been faithful, even if they sometimes commit errors. {3T 88.2}
Mikor már kezdett felépülni, bár gyönge és nyomorúságos volt állapota, már valamennyit dolgozgatott, arra kérte a kiadó vezetőit, hogy adjanak neki negyven százalékos kedvezményt a százdolláros rendeléseinél. Hatvan dollárt akart fizetni a társulatnak azokért a könyvekért, melyekről tudta, hogy ötven dollár az önköltsége. Azért kérte ezt a kedvezményt, mert előzőleg sokat fáradozott és sok áldozatot hozott a kiadásért. Mégis megtagadták tőle ezt a kis kedvezményt. Ridegen azt felelték neki, hogy csak huszonöt százalékot kaphat. Férjem nagyon a szívére vette, mégis keresztény módjára igyekezett elviselni. Isten az égben feljegyezte az igazságtalan döntést, s attól kezdve a maga kezébe vette a dolgokat és visszaadta az eltávolított áldásokat, mint ahogy a hűséges Jóbnak is visszaadta. A szívtelen elutasítás óta az Úr fáradozott szolgájáért és egészségesebbé tette testileg, szellemileg és lelkileg, mint azelőtt volt. S azóta kijutott férjemnek az az öröm, hogy könyveinkből több ezer dollár értéket ajándékozott oda. Isten soha teljesen el nem feledkezik azokról, sem örökre el nem hagyja azokat, akik hűségesek voltak hozzá, még ha olykor hibát is követnek el. {3T 88.2}
My husband has had a zeal for God and for the truth, and at times this zeal has led him to overlabor to the injury of physical and mental strength. But the Lord has not regarded this as so great a sin as the neglect and unfaithfulness of His servants in reproving wrongs. Those who praised the unfaithful and flattered the unconsecrated were sharers in their sin of neglect and unfaithfulness. {3T 88.3}
Férjemben magasan lobogott a lelkesedés Isten igazsága iránt, s időnként ez a lelkesedése túl sok munkára hajszolta őt, ami megviselte testi és szellemi erejét. Az Úr mégsem tekintette ezt akkora bűnnek, mint szolgáinak azt a hanyagságát és megbízhatatlanságát, amit a helytelenségek elnézésével követtek el. Akik dicsérik a megbízhatatlanokat és hízelegnek a megszenteletleneknek, azok is bűnrészesek, a hanyagságukkal és hűtlenségükkel elkövetett bűneikben. {3T 88.3}
God has selected my husband and given him special qualifications, natural ability, and an experience to lead out His people in the advance work. But there have been murmurers among Sabbathkeeping Adventists as there were among ancient Israel, and these jealous, suspicious ones, by their suggestions and insinuations, have given occasion to the enemies of our faith to distrust my husband's honesty. These jealous ones of the same faith have placed matters before unbelievers in a false light, and the impressions made stand in the way of many embracing the truth. They regard my husband as a schemer, a selfish, avaricious man, and they are afraid of him and of the truth held by us as a people. {3T 89.1}
Isten választotta ki férjemet, ő adott neki rendkívüli minősítéseket, képességeket és olyan tapasztalatot, hogy vezesse népünket a fejlődés munkájában. Mégis akadt zúgolódó a szombat tartó adventisták között, mint ahogy az ősi Izráelben is akadt, s ezek az irigy, gyanakvó emberek a célzásaikkal és sugallataikkal ürügyet adtak ügyünk ellenségeinek, hogy ne bízzanak meg férjem becsületességében. A hasonló hitű irigyek hamis színben tüntették fel a dolgokat a hitetlenek előtt s ezek a benyomások most sokak előtt elállják az utat, hogy elfogadják az igazságot. Cselszövő, önző, kapzsi embernek tartják, tartanak tőle is, meg a népünk által vallott igazságtól is. {3T 89.1}
When the appetite of ancient Israel was restricted, or when any close requirement was brought to bear upon them, they reflected upon Moses, that he was arbitrary, that he wished to rule them, and to be altogether a prince over them, when he was only an instrument in God's hand to bring His people into a position of submission and obedience to God's voice. {3T 89.2}
Mikor az Úr korlátozta az ősi Izráel tetteit, vagy amikor bármi más kényelmetlenséget kellett elviselniük, mindig Mózest kezdték vádolni, hogy önkényeskedik, hogy uralkodni akar rajtuk, pedig ő csak eszköz volt az Isten kezében, hogy az Isten parancsa iránti alávetettség és engedelmesség álláspontjára terelje népét. {3T 89.2}
Modern Israel have murmured and become jealous of my husband because he has pleaded for the cause of God. He has encouraged liberality, he has rebuked those who loved this world, and has censured selfishness. He has pleaded for donations to the cause of God and, to encourage liberality in his brethren, has led off by liberal donations himself; but by many murmuring, jealous ones even this has been interpreted that he wished to be personally benefited by the means of his brethren and that he had enriched himself at the expense of the cause of God; when the facts in the case are that God has entrusted means in his hands to raise him above want so that he need not be dependent upon the mercies of a changeable, murmuring, jealous people. Because we have not selfishly studied our own interest, but have cared for the widow and the fatherless, God has in His providence worked in our behalf and blessed us with prosperity and an abundance. {3T 89.3}
A mai Isten népe is egyre panaszkodott és irigykedett férjemre, mert az Isten ügye mellett kérlelt. Buzdított a bőkezűségre, megrótta azokat, akik a világot szeretik és felemelte tiltakozó hangját az önzés ellen. Arra szólította fel a gyülekezetet, hogy adományozzanak az Isten ügyére. S hogy serkentse testvéreiben a nagylelkűséget, bőkezű adományokkal járt elől maga is. Sok morgó, irigy ember mégis úgy értelmezte ezt, hogy személyes nyereséget akar lefölözni a testvéreitől, és hogy jól megszedte magát az isten ügye kárára. Pedig az a valódi tényállás ebben a dologban, hogy Isten összegeket bízott rá, hogy annyira az ínség fölé emelje őt, hogy ne kelljen függő helyzetben lennie ettől a zúgolódó, irigy néptől. Mivel mi ketten nem őrködtünk önzőn érdekeink fölött, hanem özvegyről és apátlan árváról gondolkodtunk, Isten gondviselése lépett fel értünk, ő áldott meg jóléttel és bőséggel minket. {3T 89.3}
Moses sacrificed a prospective kingdom, a life of worldly honor and luxury in kingly courts, choosing rather to suffer affliction with the people of God than to enjoy the pleasures of sin for a season, for he esteemed the reproach of Christ greater riches than all the treasures of Egypt. Had we chosen a life of ease and freedom from labor and care we might have done so. But this was not our choice. We chose active labor in the cause of God, an itinerant life, with all its hardships, privations, and exposure, to a life of indolence. We have not lived for ourselves, to please ourselves, but we have tried to live for God, to please and glorify Him. We have not made it an object to labor for property; but God has fulfilled His promise in giving us a hundredfold in this life. He may prove us by removing it from us. If so, we pray for submission to humbly bear the test. {3T 89.4}
Mózes is kilátásba helyezett királyságról mondott le, – a világi megtiszteltetés és fényűzés életéről a fáraó udvarában. Úgy döntött inkább, hogy együtt szenved sanyargatást Isten népével, mintsem hogy a bűn múló előnyét élvezze. Nagyobb értéknek tartotta Krisztus gyalázatát az egyiptomiak kincsénél. Könnyű, munkától és gondtól mentes életet is módunkban állt választani, mégsem ezt választottuk. Hanem a tevékeny életet az isten ügyében, a vándoréletet, annak összes nehézségeivel. Az időjárás viszontagságait inkább, mint a tétlenséget. Nem magunknak éltünk, nem a magunk örömének, hanem Istenért igyekeztünk élni, hogy az ő örömére legyünk, őt dicsőítsük. Nem tűztük ki célul, hogy ingatlanokat szerezzünk magunknak. Isten mégis beváltotta ígéretét, mert ebben az életben százannyit adott nekünk. Az sincs kizárva, hogy újra próbára tesz minket. Ha így lesz, imádkozzunk érte, hogy engedelmes alázattal elviseljük a próbát. {3T 89.4}
While He has committed to our trust talents of money and influence, we will try to invest them in His cause, that should fires consume and adversity diminish, we can have the pleasure of knowing that some of our treasure is where fires cannot consume or adversity sweep away. The cause of God is a sure bank that can never fail, and the investment of our time, our interest, and our means in it is a treasure in the heavens that faileth not. {3T 90.1}
Amíg ránk bízza a pénz és a tekintély talentumait, igyekszünk művére fordítani, hogy ha tűz emésztené vagy balszerencse vinné el azokat, akkor is örvendezzünk annak a gondolatnak, hogy ott a kincsünk egy része, ahol tűz nem érheti, balszerencse nem sodorhatja el. Isten ügye megingathatatlan takarékpénztár, mely soha csődbe nem juthat, s ha abba fektetjük időnket, szívünket és javainkat, olyan kincs az a mennyben, mely el nem veszhet. {3T 90.1}
I was shown that my husband has had threefold the care he should have had. He has felt tried that Brethren R and S did not help him bear his responsibilities, and has felt grieved because they did not help him in the business matters in connection with the Institute and the Publishing Association. There has been a continual advancement in the work of publishing ever since the unfaithful were separated from it. And as the work increased, there should have been men to share the responsibilities; but some who could have done this had no desire, because it would not increase their possessions as much as some more lucrative business. {3T 90.2}
Tudtomra adták, hogy férjemre háromszor annyi gond nehezedett, mint amennyit viselnie kellett volna. Megpróbáltatásnak tekintette, hogy R. és K. atyafiak sem segítettek neki a felelősségek hordozásában, és szomorú volt, mert nem támogatták őt a kórház és a kiadó ügyeinek intézésében sem. A kiadó megtorpanás nélkül fejlődött, mióta kitették a megbízhatatlanokat. S a munka növekedésével olyan embereknek kellett volna előállniuk, akik részt vállaltak volna a felelősségből. De akik képesek lettek volna erre, húzódoztak, mivel ez nem növelte volna vagyonukat úgy, mint más kifizetődő üzlet. {3T 90.2}
There is not that talent in our office that there should be. The work demands the choicest and most select persons to engage in it. With the present state of things in the office my husband will still feel the pressure that he has felt, but which he should no longer bear. It is only by a miracle of God's mercy that he has stood under the burden so long. But there are now many things to be considered. By his persevering care and devotion to the work he has shown what may be done in the publishing department. Men with unselfish interests combined with sanctified judgment may make the work at the office a success. My husband has so long borne the burden alone that it has told fearfully upon his strength, and there is a positive necessity for a change. He must be relieved from care to a great degree, and yet he can work in the cause of God in speaking and writing. {3T 90.3}
Jelenleg nincs megfelelő tehetség a kiadóban. A munka megköveteli a legkitűnőbb és párjukat ritkító embereket. A dolgok jelen állapota mellett a kiadóban férjemre még most is rá fog nehezedni a nyomás, mint régen, pedig nem lenne szabad többé kitennie magát ennek. Csakis Isten kegyelmének csodája, hogy ennyi időn át állni tudta a sarat a sok teher alatt. Most sok mást is számításba kell venni. Lankadatlan gondoskodásával és a munka iránti odaadásával már eleget szemléltette, hogy mit lehet elérni a könyvkiadó osztályon. Olyan emberek, akiknek megszentelt a gondolkodásuk, akik önzetlenül szívükön viselik a munkát, sikerre tudják vinni a kiadót. Férjem már annyi ideje viselte a terheket egymagában, hogy félelmetesen elhasználta az erejét, ezért feltétlenül szüksége van a változásra. Nagymértékben fel kell menteni őt a gondok alól, de azért kiveheti részét Isten munkájából igehirdetéssel és írással. {3T 90.3}
When we returned from Kansas in the autumn of 1870, both of us should have had a period of rest. Weeks of freedom from care were necessary to bring up our exhausted energies. But when we found the important post at Battle Creek nearly deserted, we felt compelled to take hold of the work with double energies, and labored beyond our strength. I was shown that my husband should stand there no longer unless there are men who will feel the wants of the cause and bear the burdens of the work, while he shall simply act as a counselor. He must lay the burden down, for God has an important work for him to do in writing and speaking the truth. Our influence in laboring in the wide field will tell more for the upbuilding of the cause of God. There is a great amount of prejudice in many minds. False statements have placed us in a wrong position before the people, and this stands in the way of many embracing the truth. If they are made to believe that those who occupy responsible positions in the work at Battle Creek are designing and fanatical they conclude that the entire work is wrong and that our views of Bible truth must be incorrect, and they fear to investigate and receive the truth. But we are not to go forth to call the people to look to us; we are not generally to speak of ourselves and vindicate our characters; but we are to speak the truth, exalt the truth, speak of Jesus, exalt Jesus, and this, attended by the power of God, will remove prejudice and disarm opposition. {3T 91.1}
Mikor 1870 őszén visszatértünk Kansasból, mindkettőnknek pihenőt kellett volna tartanunk. Néhány tehermentes hét kellett volna, hogy pótoljuk kimerült erőnket. De mikor Battle Creekben csaknem elhagyottnak láttuk a fontos őrhelyet, kényszerítve éreztük magunkat, hogy megkettőzött erővel lássunk a munkához s erőnkön felül fáradoztunk. Tudtomra adták, hogy férjem ne álljon ott többé, mert lesznek olyan emberek, akik szívükön viselik az ügy hiányait és vállalják a munka terhét. Férjem egyszerű tanácsadó maradna. Feltétlenül le kell tennie a terhet, mert Isten fontos kötelességeket tartogat számára az igazság papírra vetése és szóbeli hirdetése terén. Ha a munka mezején fogunk fáradozni, akkor többet tudunk tenni Isten ügyének felépítéséért. Sokak jókora előítéletet melengetnek. Hazug kijelentések kedvezőtlen megvilágításba helyeztek minket az emberek előtt s ez állja el sokak előtt az utat, hogy elfogadják az igazságot. Ha azt beszélik be nekik, hogy a Battle Creek-i vezetők ármánykodók és vakbuzgók, abból arra következtetnek, hogy az egész mű helytelen, és hogy a Biblia igazságáról vallott nézeteink is tévesek. Ezért húzódoznak attól, hogy megvizsgálják és elfogadják az igazságot. Nem szabad arra hívni fel embereket, hogy ránk tekintsenek, ne beszéljünk magunkról, ne igazoljuk a jellemünket, hanem hirdessük és magasztaljuk az igazságot, beszéljünk Jézusról, dicsőítsük őt, s ez majd Isten hatalmával eltávolítja az előítéletet és lefegyverzi az ellenállást. {3T 91.1}
Brethren R and S love to write; so does my husband. And God has let His light shine upon His word, and has led him into a field of rich thought that would be a blessing to the people of God at large. While he has borne a triple burden, some of his ministering brethren have let the responsibility drop heavily upon him, consoling themselves with the thought that God had placed Brother White at the head of the work and qualified him for it, and that the Lord had not fitted them for the position; therefore they have not taken the responsibility and borne the burdens which they might have borne. {3T 91.2}
R. és S. atyafi szeretnek írni, a férjem is szeret. Isten ráragyogtatta világosságát igéjére és a felemelő gondolatok olyan mezejére vezette őt, amely áldás lehet Isten egész népe számára. Míg ő hármas terhet viselt, lelkésztársai hagyták, hogy a felelősség súlya az ő vállára háruljon, azzal mentegetve magukat, hogy Isten helyezte White atyafit a mű élére, ő minősítette férjemet erre, ezért nem vállalták a felelősséget és nem viselték a terheket, melyeket viselni tudtak volna. {3T 91.2}
There should be men who would feel the same interest that my husband has felt. There never has been a more important period in the history of Seventh-day Adventists than the present. Instead of the publishing work diminishing, the demand for our publications is greatly increasing. There will be more to do instead of less. My husband has been murmured against so much, he has contended with jealousy and falsehood so long, and has seen so little faithfulness in men, that he has become suspicious of almost everyone, even of his own brethren in the ministry. The ministering brethren have felt this, and for fear that they should not move wisely, in many instances have not moved at all. But the time has come when these men must labor unitedly to lift the burdens. The ministering brethren lack faith and confidence in God. They believe the truth, and in the fear of God they should unite their efforts, and bear the burdens of this work which God has laid upon them. {3T 92.1}
Olyan férfiaknak kellene előállniuk, akik ugyanúgy szívükön viselik az ügyet, mint a férjem. A szombattartó adventisták történelmében sohasem volt fontosabb időszak, mint a jelen. Ahelyett, hogy csökkenne könyvkiadásunk, hallatlanul megnőtt a kereslet kiadványaink iránt. Több lesz hát a tennivaló, nem pedig kevesebb. Eddig már annyit zúgolódtak a férjem ellen, annyi időt viaskodott már az irigykedéssel és a hazugságokkal, s annyira kevés hűséget és megbízhatóságot talált az emberekben, hogy gyanakvóvá vált csaknem mindenkivel, még lelkésztestvéreivel szemben is. Az igehirdető testvérek észrevették bizalmatlanságát s attól tartva, hogy rosszul végeznek el valamit, sok esetben semmit sem tettek. Most mégis elérkezett az idő, amikor ezeknek a férfiaknak feltétlenül össze kell dolgozniuk, hogy emeljenek a terheken. Igehirdetőinkből hiányzik az Istenbe vetett hit és bizalom. Hisznek pedig az igazságban, – ezért Isten félelmével, együttes erővel kellene húzniuk az igát és viselniük annak a munkának a terhét, amelyet Isten helyezett rájuk. {3T 92.1}
If, after one has done the best he can in his judgment, another thinks he can see where he could have improved the matter, he should kindly and patiently give the brother the benefit of his judgment, but should not censure him nor question his integrity of purpose any sooner than he himself would wish to be suspected or unjustly censured. If the brother who feels the cause of God at heart sees that, in his earnest efforts to do, he has made a failure, he will feel deeply over the matter; for he will be inclined to distrust himself and to lose confidence in his own judgment. Nothing will so weaken his courage and godlike manhood as to realize his mistakes in the work that God has appointed him to do, a work which he loves better than his life. How unjust, then, for his brethren who discover his errors to keep pressing the thorn deeper and deeper into his heart, to make him feel more intensely, when with every thrust they are weakening his faith and courage, and his confidence in himself to work successfully in the upbuilding of the cause of God. {3T 92.2}
Ha valamelyikünk belátása szerint megtette a tőle telhető legjobbat, s ha más valaki azt gondolja, hogy javítani lehetne a munkáján, akkor nyájasan és türelemmel segítse testvérét a meglátásával, de ne gáncsoskodjék és ne kezdje ki hamarabb szándékának tisztaságát, mint maga szeretné, ha őrá gyanakodnának, őt bírálgatnák igazságtalanul. Ha az a testvér, aki szívén viseli az Isten ügyét, felismeri, hogy lelkiismeretes igyekezete ellenére is hibát követett el, akkor nagyon meg fogja szívlelni a dolgot, mert arra hajlik majd, hogy kételkedjék magában és elveszti a maga belátásába vetett bizalmát. Semmi sem gyöngíti annyira a bátorságot és Istenhez hasonlatos férfiasságát, mintha észreveszi, hogy hibákat követett el az Isten által rábízott munkában. Abban a munkában, amelyet életénél is jobban szeret. Mennyire igazságtalan hát, ha azok a testvérei, akik észreveszik a hibáit, csak még mélyebbre és mélyebbre szúrják a tövist a szívébe, hogy még élesebben érezze, – mikor minden egyes szúrással csak gyöngítik, egyre gyöngítik a hitét, bátorságát és önbizalmát, hogy sikeresen dolgozhat Isten ügyének felépülésén. {3T 92.2}
Frequently the truth and facts are to be plainly spoken to the erring, to make them see and feel their error that they may reform. But this should ever be done with pitying tenderness, not with harshness or severity, but considering one's own weakness, lest he also be tempted. When the one at fault sees and acknowledges his error, then, instead of grieving him, and seeking to make him feel more deeply, comfort should be given. In the sermon of Christ upon the mount He said: “Judge not, that ye be not judged. For with what judgment ye judge, ye shall be judged: and with what measure ye mete, it shall be measured to you again.” Our Saviour reproved for rash judgment. “Why beholdest thou the mote that is in thy brother's eye; ... and, behold, a beam is in thine own eye?” It is frequently the case that while one is quick to discern the errors of his brethren, he may be in greater faults himself, but be blind to them. {3T 93.1}
Gyakran félreérthetetlenül meg kell mondanunk az igazságot és a tényeket a tévelygőknek, hogy felismerjék és megértsék hibájukat, s hogy megjavuljanak. Ezt azonban mindig végezzük szánakozó gyöngédséggel, ne pedig durván vagy zord szigorral, hanem a magunk gyöngeségét szem előtt tartva, nehogy mi is kísértésbe essünk. Ha valaki hibát követett el, belátja és elismeri tévedését, akkor ahelyett, hogy megbántanánk őt és felnagyítanánk a dolgot, inkább vigasztalnunk kellene őt. Krisztus a hegyi beszédében mondta: "Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéljenek! Amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fognak megítélni titeket, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is." Üdvözítőnk nem helyeselte az elhamarkodott ítélkezést. "Mit nézed a szálkát felebarátod szemében, holott a tulajdon szemedben gerenda van?" Gyakran fordul elő, hogy míg valaki gyorsan felismeri testvérei hibáit, maga súlyosabb tévedésben lehet vétkes, anélkül, hogy észrevenné. {3T 93.1}
All who are followers of Christ should deal with one another exactly as we wish the Lord to deal with us in our errors and weaknesses, for we are all erring and need His pity and forgiveness. Jesus consented to take human nature, that He might know how to pity, and how to plead with His Father in behalf of sinful, erring mortals. He volunteered to become man's Advocate, and He humiliated Himself to become acquainted with the temptations wherewith man was beset, that He might succor those who should be tempted, and be a tender and faithful high priest. {3T 93.2}
Krisztus minden egyes követője bánjék pontosan úgy a másikkal, mint ahogy ő szeretné, hogy az Úr bánjék hibáinkkal és gyöngeségeinkkel, mert hiszen valamennyien elkövetünk hibát. Mind szánalomra és bűnbocsánatra szorulunk. Jézus beleegyezett, hogy emberi természetet öltsön magára, hogy tudja, hogyan sajnálkozzék és hogyan könyörögjön Atyjánál a bűnös, tévelygő halandókért. Önként vállalta, hogy az ember ügyvédje lesz, s megalázkodott, hogy megismerje a kísértéseket, melyek körülveszik az embert, hogy azután menedékül tudjon szolgálni azoknak, akik kísértésbe esnek, – hogy gyöngéd főpap legyen, olyan, akire számítani lehet. {3T 93.2}
Frequently there is necessity for plainly rebuking sin and reproving wrong. But ministers who are working for the salvation of their fellow men should not be pitiless toward the errors of one another, nor make prominent the defects in their organizations. They should not expose or reprove their weaknesses. They should inquire if such a course, pursued by another toward themselves, would bring about the desired effect; would it increase their love for, and confidence in, the one who thus made prominent their mistakes? Especially should the mistakes of ministers who are engaged in the work of God be kept within as small a circle as possible, for there are many weak ones who will take advantage if they are aware that those who minister in word and doctrine have weaknesses like other men. And it is a most cruel thing for the faults of a minister to be exposed to unbelievers, if that minister is counted worthy to labor in the future for the salvation of souls. No good can come of this exposure, but only harm. The Lord frowns upon this course, for it is undermining the confidence of the people in those whom He accepts to carry forward His work. The character of every fellow laborer should be jealously guarded by brother ministers. Saith God: “Touch not Mine anointed, and do My prophets no harm.” Love and confidence should be cherished. A lack of this love and confidence in one minister for another does not increase the happiness of the one thus deficient, but as he makes his brother unhappy he is unhappy himself. There is greater power in love than was ever found in censure. Love will melt its way through barriers, while censure will close up every avenue of the soul. {3T 93.3}
Gyakran elkerülhetetlen a bűn szókimondó korholása és a helytelenségek megrovása. Az ige szolgái, akik embertársaik üdvösségén fáradoznak, mégse legyenek szívtelenek a mások tévedéseivel szemben s ne csak a hibát lássák meg az emberek természetében. Ne teregessék ki és ne dorongolják le a gyöngeségeiket. Vessék fel maguknak a kérdést, hogy ha valaki velük szemben járna így el, megtenné-e a kívánt hatást? Jobban szeretnék-e őt, meghittebben viselkednének-e az iránt, aki így közszemlére tette a melléfogásaikat? Különösen az igehirdetők, akik Isten munkáját végzik, azok hibáit kell a legkisebb körön belül megtartanunk. Mert hiszen sok olyan gyönge ember akad, aki tőkét kovácsolna belőle, ha tudomására jut, hogy azoknak, akik igével és tanítással szolgálnak, gyönge oldalaik is vannak, úgy mint más embernek. Az a legkíméletlenebb, ha a hitetlenek előtt feszegetik az igehirdetők hibáit, ha az illetőt még mindig méltónak tartjuk, hogy továbbra is lélekmentéssel foglalkozzék. Az ilyen kipellengérezésből semmi jó, csakis kár származik. Az Úr helyteleníti az ilyen eljárást, mert ezzel aláássák az embereknek azokba vetett bizalmát, akiket pedig ő fogadott el, hogy fejlesszék munkáját. A lelkésztestvérek féltékenyen őrködjenek munkatársaik jó hírneve felett. Isten int minket: „Ne bántsátok felkentemet, prófétáimat ne zaklassátok.” Ápoljátok inkább a szeretetet és a bizalmat. Ha az egyik igehirdetőből hiányzik lelkésztársa iránti ilyen szeretet és bizalom, az nem növeli az efféle hiányosságban szenvedő boldogságát. S amikor testvérét boldogtalanná teszi, akkor maga is boldogtalan lesz. Hatalmasabb a szeretet ereje, mint a gáncsoskodásé valaha is volt. A szeretet utat tör a korlátokon át, de a ridegség eltorlaszolja a lélek valamennyi útját. {3T 93.3}
My husband must have a change. Losses may occur at the office of publication for want of his long experience, but the loss of money cannot bear any comparison to the health and life of God's servant. The income of means may not be as large for want of economical managers; but if my husband should fail again, it would dishearten his brethren and weaken their hands. Means cannot come in as an equivalent. {3T 94.1}
Férjemnek feltétlenül változásra van szüksége. Lehet, hogy veszteség éri majd a kiadót nagy tapasztalatának hiánya miatt, de az anyagi veszteség össze sem hasonlítható Isten szolgájának egészségével és életével. Az anyagi jövedelem talán kisebb lesz a gazdasági vezetők hiánya miatt, de ha férjem újra összeomlik, akkor elcsüggednének a testvérek, ami gyöngítené a kezüket. Nem lehet ezzel azonos szintre helyezni az anyagiakat. {3T 94.1}
There is much to be done. Missionaries should be in the field who are willing, if need be, to go to foreign countries to present the truth before those who sit in darkness. But there is little disposition among young men to consecrate themselves to God and to devote their talents to His service. They are too willing to shun responsibilities and burdens. They are not obtaining the experience in burden bearing or the knowledge of the Scriptures that they should have to fit them for the work that God would accept at their hands. It is the duty of all to see how much they can do for the Master who has died for them. But many are seeking to do just as little as possible and are cherishing the faint hope of getting into heaven at last. It is their privilege to have stars in their crown because of souls saved through their instrumentality. But alas! indolence and spiritual sloth prevail everywhere. Selfishness and pride occupy a large place in their hearts, and there is but little room for heavenly things. {3T 94.2}
Sok a tennivalónk. Hittérítőknek kellene fáradozniuk a munka mezején, s ha kell, külföldre is elmenniük, hogy hirdessék az igazságot a sötétben veszteglőknek. Mégis kevés a hajlandóság a fiatal férfiak között, hogy Istennek adják át magukat, az ő szolgálatára szenteljék tehetségüket. Nagyon is szeretnek kibújni a felelősségek és terhek alól. Nem szerzik meg maguknak a tapasztalatot a terhek hordozása vagy a Szentírás ismerete terén, hogy felkészüljenek arra, hogy Isten majd elfogadja a munkájukat. Mindnyájunk kötelessége, hogy felismerjük, mennyi mindent meg tudnánk tenni a Mesterért, aki életét adta értünk. Sokan a lehető legkevesebb munka elvégzésére törekednek, s abban a hitben ringatják magukat, hogy végül mégiscsak bejutnak a mennybe. Az a kiváltságuk, hogy csillagokat szerezzenek koronájukra, mivel a közreműködésükkel menekül meg sok ember. De jaj, lustaság és lelki tunyaság uralkodik mindenfelé. Önzés és büszkeség foglal el terebélyes helyet a szívükben, így alig marad hely a mennyei dolgoknak. {3T 94.2}
In the prayer that Christ taught His disciples was the request: Forgive us our trespasses as we forgive those who trespass against us. We cannot repeat this prayer from the heart and dare to be unforgiving, for we ask the Lord to forgive our trespasses against Him in the same manner that we forgive those who trespass against us. But few realize the true import of this prayer. If those who are unforgiving did comprehend the depth of its meaning they would not dare to repeat it and ask God to deal with them as they deal with their fellow mortals. And yet this spirit of hardness and lack of forgiveness exists even among brethren to a fearful extent. Brother is exacting with brother. {3T 95.1}
Abban az imában, melyet Krisztus adott példának tanítványai számára, ott a kérés: Bocsásd meg bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőnek. Nem ismételhetjük el szívből ezt az imát, ha ugyanakkor vesszük magunknak a bátorságot, és mi magunk csak nehezen bocsátunk meg. Hiszen arra kérjük az Urat, hogy bocsássa meg bűneinket, ahogy mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Csak kevesen értik meg ennek az imának teljes horderejét. Ha az engesztelhetetlenek megértenék az ima mélységét, szájukra sem mernék venni az imát, nem mernék azt kérni, hogy Isten is úgy bánjék velünk, mint ahogy ők bánnak halandó társaikkal. A keménységnek és engesztelhetetlenségnek ez a lelkülete mégis ott él testvéreink között, méghozzá félelmetes mértékben. Testvér könyörtelen a testvérhez. {3T 95.1}
The position that my husband has so long occupied in the cause and work of God has been one of peculiar trials. His adaptation to business and his clear foresight have led his ministering brethren to drop responsibilities upon him which they should have borne themselves. This has made his burdens very great. And while his brethren have not taken their share of the burdens, they have lost a valuable experience which it was their privilege to obtain had they exercised their minds in the direction of caretaking, of seeing and feeling what must be done for the upbuilding of the cause. {3T 95.2}
Az a hely, amelyet férjem már annyi ideje elfoglalt Isten ügyében és munkájában, különlegesen próbára tevő. üzleti érzéke és éles előrelátása arra késztette szolgáló testvéreit, hogy ők maguk elejtsék a felelősségeket, őrá hárítsák azt is, amit nekik kellene hordozniuk. Ez nagyon megnehezítette férjem életét. Azon felül értékes tapasztalatot veszítettek, pedig kiváltságuk lett volna megszerezni, ha a gondos körültekintésben használták volna eszüket, ha észrevették volna, hogy mit kell elvégezni a mű felépítése érdekében. {3T 95.2}
Great trials have been brought upon my husband by his ministering brethren's not standing by him when he most needed their help. The disappointment he has repeatedly felt when those whom he depended upon failed him in times of greatest need has nearly destroyed his power to hope and believe in the constancy of his ministering brethren. His spirits have been so wounded that he has felt justified in being grieved, and he has allowed his mind to dwell upon discouragements. This channel of darkness God would have him close, for he is in danger of making shipwreck here. When his mind becomes depressed, it is natural for him to bring up the past and dwell upon his past sufferings; and unreconciliation takes hold upon his spirits, that God has suffered him to be so beset with trials unnecessarily brought upon him. {3T 96.1}
Sok próbát hárítottak át férjemre, mert szolgáló testvérei nem álltak mellette, mikor a legégetőbb szükség lett volna segítésre. A megismétlődő csalódás, melyet azok iránt érzett, akikre támaszkodott volna s akik a legnagyobb szükség idején cserbenhagyták, csaknem felégette benne a szolgálattevő testvéreibe vetett bizalom és hit képességét. Annyira megsebezték a lelkét, hogy jogosnak tartotta a bánkódást s eltűrte, hogy gondolatai csüggedésén időzzenek. Isten azt kívánta tőle, hogy zárja el a sötétségnek ezt a folyamát, mivel hajótöréssel fenyegette. Mikor elkomorulnak a gondolatai, magától értetődő neki, hogy felhánytorgassa a múltat és régmúlt szenvedésein rágódjék. Engesztelhetetlenség ragadja magával, ezért Isten hagyta, hogy olyan próbák essenek meg vele, amelyeket elkerülhetett volna. {3T 96.1}
The Spirit of God has been grieved because he has not fully committed his ways to God and trusted himself entirely in His hands, not allowing his mind to run in the channel of doubt and unbelief in regard to the integrity of his brethren. In talking doubts and discouragements he has not remedied the evil, but has weakened his own powers and given Satan advantage to annoy and distress him. He has erred in talking out his discouragements and dwelling upon the unpleasant features of his experience. In thus talking he scatters darkness but not light. He has at times laid a weight of discouragement upon his brethren, which did not bring to him the least help, but only weakened their hands. He should make it a rule not to talk unbelief or discouragement, or dwell upon his grievances. His brethren generally have loved and pitied him, and have excused this in him, knowing the pressure of care upon him, and his devotion to the cause of God. {3T 96.2}
Férjem megszomorította Isten Lelkét, mert nem bízta teljesen Istenre útjait, nem hagyatkozott tökéletesen rá, mert megengedte, hogy gondolatai a kételkedés és bizalmatlanság kátyúiba ragadjanak bele testvérei becsületességével kapcsolatban. Azzal, hogy kétségeiről és csüggedéseiről szólt, nem küszöbölte ki a rosszat, hanem részben magát gyöngítette, részben az ellenfélnek adott előnyt, hogy bosszantsa és kétségbe ejtse. Hibát követett el, mikor kételyeit szellőztette, mikor életének kellemetlen oldalairól elmélkedett. Az ilyen beszéddel sötétséget, nem pedig világosságot terjeszt. Időnként a csüggedés terhét hárította testvéreire, ami mit sem segített rajta, de testvéreinek kezét is csak gyöngítette. El kell tökélnie, hogy nem szól kételkedőn vagy csüggedten, nem rágódik bántalmain sem. Legtöbb testvére szereti és sajnálja őt, nem is róják fel neki, mert tudják, hogy mekkora nyomás alatt él, és mennyire szívén viseli az Isten ügyét. {3T 96.2}
My husband has labored untiringly to bring the publishing interest up to its present state of prosperity. I saw that he had had more sympathy and love from his brethren than he has thought he had. They eagerly search the paper to find something from his pen. If there is a tone of cheerfulness in his writings, if he speaks encouragingly, their hearts are lightened, and some even weep with tender feelings of joy. But if gloom and sadness are expressed, the countenances of his brethren and sisters, as they read, grow sad, and the spirit which characterizes his writings is reflected upon them. {3T 96.3}
Férjem fáradhatatlanul munkálkodott, hogy a könyvkiadást jelen virágzó állapotába segítse. Láttam, hogy testvérei jobban szeretik és jobban mellette állnak, mint gondolja. Szomjasan lapozzák a folyóiratot, hogy hátha találnak benne valamit az ő tollából. Ha vidám hangon ír, ha bátorítón szól, megkönnyebbül a szívük, némelyek még sírnak is az örömtől. De ha szomorúságot és bánatot fejez ki, fivérei és nővérei arca elkomorodik, s az írás hangneme tükröződik rajtuk is. {3T 96.3}
The Lord is seeking to teach my husband to have a spirit of forgiveness, and forgetfulness of the dark passages in his experience. The remembrance of the unpleasant past only saddens the present, and he lives over again the unpleasant portion of his life's history. In so doing he is clinging to the darkness and is pressing the thorn deeper into his spirit. This is my husband's infirmity, and it is displeasing to God. This brings darkness and not light. He may feel apparent relief for the time in expressing his feelings; but it only makes more acute the sense of how great his sufferings and trials have been, until the whole becomes magnified in his imagination, and the errors of his brethren, who have aided in bringing these trials upon him, look so grievous that their wrongs seem to him past endurance. {3T 97.1}
Isten arra tanítja férjemet, hogy fogadja be szívébe a megbocsátás lelkületét és felejtse el a múlt sötét élményeit. A múlt kellemetlenségeinek felidézése csak megszomorítja a jelent. így csak újra átéli életének borús napjait. Ezzel a sötétséghez ragaszkodik, ami csak mélyebbre veri lelkébe a tövist. Ez a férjem hibája, ami Istennek nem tetsző. Mert ez sötétséget terjeszt, nem világosságot. Lehet, hogy pillanatnyi megkönnyebbülést érez, ha kifejezi érzelmeit, mégis csak annál élesebbé teszi azt az érzést, hogy milyen súlyos szenvedéseken és próbákon esett át, míg csak az egész meg nem növekszik a képzeletében, testvéreinek hibái pedig, akik ezeket a próbákat ráhárították, annyira súlyosaknak nem látszanak, hogy szinte lehetetlen viselni. {3T 97.1}
My husband has cherished this darkness so long by living over the unhappy past that he has but little power to control his mind when dwelling upon these things. Circumstances and events which once he would not have minded, magnify before him into grievous wrongs on the part of his brethren. He has become so sensitive to the wrongs under which he has suffered that it is necessary that he should be as little as possible in the vicinity of Battle Creek, where many of the unpleasant circumstances occurred. God will heal his wounded spirit, if he will let Him. But in doing this, he will have to bury the past. He should not talk of it, or write of it. {3T 97.2}
Férjem annyi ideje melengette már ezt a sötétséget a boldogtalan múltban élésével, hogy alig maradt ereje, hogy uralkodjék gondolatain, amikor ezekre terelődik a figyelme. Olyan körülmények és események, amelyekre valamikor föl sem figyelt volna, testvérei súlyos hibáivá nőttek a szemében. Annyira érzékennyé vált a helytelenségek iránt, melyeket elszenvedett, hogy olyan keveset kellett Battle Creek környékén tartózkodnia, amennyire csak lehetett, mert ott estek meg vele a kellemetlen dolgok. Isten meg fogja gyógyítani megsebzett lelkét, ha férjem megengedi. Ezzel azután el is kell temetni a múltat, ne beszéljen és ne is írjon erről. {3T 97.2}
It is positively displeasing to God for my husband to recount his difficulties and his peculiar grievances of the past. If he had looked upon these things in the light that they were not done to him, but to the Lord, whose instrument he is, then he would have received a great reward. But he has taken the murmurings of his brethren as though done to himself and has felt called upon to make all understand the wrong and wickedness of thus complaining of him when he did not deserve their censure and abuse. {3T 97.3}
Istennek nem tetsző, ha férjem felhánytorgatja a múlt nehézségeit és sérelmeit. Ha úgy vette volna ezeket, hogy nem őellene, hanem az Úr ellen követték el, mert ő az Úr eszköze volt, akkor nagy jutalomban részesült volna. Ő azonban úgy vette testvérei zúgolódását, mintha ellene követték volna el, s azt gondolta, hogy kötelessége mindenkinek világgá kürtölni, hogy mennyire helytelen ez a gonosz dolog, hogy panaszkodnak rá, mikor pedig meg sem érdemelte a gáncsoskodást és a rágalmakat. {3T 97.3}
Had my husband felt that he could leave this matter all with the Lord, and that their murmurings and their neglect were against the Master instead of the servant in the Master's service, he would not have felt so aggrieved, and it would not have hurt him. He should have left it with the Lord, whose servant he is, to fight his battles for him and vindicate his cause. Then he would have finally received a precious reward for all his sufferings for Christ's sake. {3T 98.1}
Ha férjem arra az álláspontra helyezkedett volna, hogy az egész ügyet az Úrra hagyhatja, hogy a zúgolódásukat és hanyagságukat a Mester, nem pedig a szolga ellen követték el, akkor nem érezte volna annyira megbántottnak magát és nem fájt volna neki a dolog. Az Úrra bízhatta volna magát, akit szolgál, hogy Ő harcolja meg a harcait, Ő igazolja ügyét. {3T 98.1}
I saw that my husband should not dwell upon the painful facts in our experience. Neither should he write his grievances, but keep as far from them as he can. The Lord will heal the wounds of the past if he will turn his attention away from them. “For our light affliction, which is but for a moment, worketh for us a far more exceeding and eternal weight of glory; while we look not at the things which are seen, but at the things which are not seen: for the things which are seen are temporal; but the things which are not seen are eternal.” When confessions are made by his brethren who have been wrong, he should accept the confessions and generously, nobly, seek to encourage those who have been deceived by the enemy. He should cultivate a forgiving spirit and should not dwell upon the mistakes and errors of others, for in so doing he not only weakens his own soul, but tortures the minds of his brethren who have erred, when they may have done all that they can do by confession to correct their past errors. If God sees it necessary that any portion of their past course should be presented before them, that they may understand how to shun errors in future, He will do this work; but my husband should not trust himself to do it, for it awakens past scenes of suffering that the Lord would have him forget. {3T 98.2}
Láttam, hogy férjemnek nem lenne szabad a múlt fájdalmas tényei felett rágódnia. Ne is írjon bántalmairól, hanem tartsa távol magát tőlük, amennyire csak lehet. Az Úr meggyógyítja a múlt sebeit, ha férjem eltereli róluk a figyelmét. "Pillanatnyi, könnyű szenvedésünk ugyanis a mennyei dicsőség túláradó, örök mértékét szerzi meg számunkra. Csak ne a láthatókra, hanem a láthatatlanra szegezzük tekintetünket. A látható ugyanis ideig tartó, a láthatatlan viszont örök." Mikor azok a testvérei, akik rosszul bántak vele, bevallják neki bűneiket, akkor el kellene fogadni bűnbánatukat és nagylelkűen, nemesen törekedni arra, hogy bátorítsa őket, akiket az ellenfél lépre csalt. Ápolja magában a megbocsájtás szellemét és ne rágódjék mások hibáin és tévedésein, mert ezzel nemcsak a maga lelkét gyöngíti, hanem azokét is kínozza, akik vétkeztek ellene, pedig később mindent elkövettek, hogy bevallják és helyesbítsék előbbi gondolkodásukat. Ha Isten szükségesnek tartja, hogy múltjuk egyes eseményei előttük legyenek, hogy megértsék, hogyan kerüljék el ezeket a jövőben, akkor ő majd el is végzi. Férjem ne bízzék magában, hogy ő tegye ezt meg. Mert ezzel csak felszínre hozza a múlt szenvedéseit, melyeket pedig az Úr el szeretne feledtetni vele. {3T 98.2}
