× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Chapter 1—An Appeal for Burden Bearers

LEGYETEK TERHEK HORDOZÓI

Dear Brethren and Sisters, {3T 9}

Kedves Testvéreim! {3T 9}   

I feel compelled at this time to fulfill a long-neglected duty. {3T 9.1}

Ellenállhatatlan erő késztet, hogy eleget tegyek egy régóta elhanyagolt kötelességemnek. {3T 9.1}   

For years previous to my husband's dangerous and protracted illness he performed more labor than two men should have done in the same time. He saw no time when he could be relieved from the pressure of care and obtain mental and physical rest. Through the testimonies he was warned of his danger. I was shown that he was doing too much brain labor. I will here copy a written testimony, given as far back as August 26, 1855: {3T 9.2}

Férjem veszélyes és hosszú betegsége előtt évekig több munkát végzett el, mint amennyit két embernek lehetett volna elvégezni. Nem volt ideje, hogy megnyugodhasson a gondok nyomásától, hogy szellemi és testi felüdülésben részesülhessen. Pedig bizonyságtételek figyelmeztették erre a veszélyre. Tudtomra adták, hogy túl sok szellemi munkát végez. Idézem az egyik, még 1855. augusztus 26-án kapott bizonyságtétel szövegét: {3T 9.2}   

“While at Paris, Maine, I was shown that my husband's health was in a critical condition, that his anxiety of mind had been too much for his strength. When the present truth was first published, he put forth great exertion and labored with but little encouragement or help from his brethren. From the first he has taken burdens upon him which were too taxing for his physical strength. {3T 9.3}

„Párizsi (Maine állam) tartózkodásom alatt közölték velem, hogy férjem állapota veszélyes, hogy gondjai túlterhelik erejét. Mikor először nyomtattuk ki a jelen igazságot, akkor rettentő nehéz munkát végzett és a testvérei is alig bátorították, alig segítették. A kezdet kezdetétől fogva tömérdek terhet vállalt magára, ami túlfeszítette lelki erejét. {3T 9.3}   

“These burdens, if equally shared, need not have been so wearing. While my husband took much responsibility, some of his brethren in the ministry were not willing to take any. And those who shunned burdens and responsibilities did not realize his burdens, and were not as interested in the advancement of the work and cause of God as they should have been. My husband felt this lack and laid his shoulder under burdens that were too heavy and which nearly crushed him. As the result of these extra efforts more souls will be saved, but it is these efforts that have told upon his constitution and deprived him of strength. I have been shown that he should in a great measure lay aside his anxiety; God is willing that he should be released from such wearing labor, and that he should spend more time in the study of the Scriptures and in the society of his children, seeking to cultivate their minds. {3T 9.4}

Ezek a terhek, ha testvériesen megosztják, nem lettek volna annyira fárasztóak. Férjem tengernyi felelősséget vállalt, egyes lelkésztestvérei azonban semmit sem voltak hajlandók vállalni a terhekből. S akik kibújtak a gondok és felelősségek alól, nem gondolkodtak el azon, hogy férjem mennyi terhet visel. Ők nem viselték eléggé szívükön Isten munkájának és ügyének fejlődését. Férjem látta ezt a hiányt, ezért olyan terheket vállalt, amelyek túl nehezek voltak, melyek csaknem összeroppantották. A rengeteg munkának az lett a gyümölcse, hogy több ember menekült meg, de ezek az erőfeszítések megviselték szervezetét, és megfosztották őt erejétől. Közölték velem, hogy férjem adja át másoknak gondjai java részét. Isten akarata, hogy felmentsék az ilyen fárasztó munka alól, s hogy töltsön több időt a Szentírás kutatásával és gyermekeivel, hogy nevelje gondolkodásukat. {3T 9.4}   

“I saw that it is not our duty to perplex ourselves with individual trials. Such mental labor endured for others’ wrongs should be avoided. My husband can continue to labor with all his energies, as he has done, and as the result go down into the grave, and his labors be lost to the cause of God; or he can now be released, while he has some strength left, and last longer, and his labors be more efficient.” {3T 10.1}

Láttam, nem kötelességünk, hogy egyének problémáival bajlódjunk. El kell kerülnünk a mások helytelen cselekedetei következtében felmerülő többletterhet. Férjem választhat, hogy teljes erejével tovább dolgozik és emiatt hamar sírba szállhat, akkor azonban munkássága elveszett Isten ügye számára. Másrészt könnyíthetnek a terhén, míg van valamennyi ereje, s akkor tovább élhet és eredményesebb lesz a fáradozása is.” {3T 10.1}   

I will now copy from a testimony given in 1859: “In my last vision I was shown that the Lord would have my husband give himself more to the study of the Scriptures, that he may be qualified to labor more effectually in word and doctrine, both in speaking and in writing. I saw that in the past we had exhausted our energies through much anxiety and care to bring the church into a right position. Such wearing labor in various places, bearing the burdens of the church, is not required; for the church should bear their own burdens. Our work is to instruct them in God's word, to urge upon them the necessity of experimental religion, and to define as clearly as possible the correct position in regard to the truth. God would have us raise our voices in the great congregation upon points of present truth which are of vital importance. These should be presented with clearness and with decision, and should also be written out, that the silent messengers may bring them before the people everywhere. A more thorough consecration to the essential work is required on our part; we must be earnest to live in the light of God's countenance. If our minds were less occupied with the trials of the church they would be more free to be exercised upon Bible subjects; and a closer application to Bible truth would accustom the mind to run in that channel, and we would thus be better qualified for the important work devolving upon us. {3T 10.2}

Most pedig az egyik 1859-es bizonyságtételből idézek: „Utóbbi látomásomban közölték velem, hogy az Úr azt szeretné, ha férjem jobban a Szentírás kutatásának szentelné magát, hogy eredményesebben szolgálhasson az igével és a tanítással, élőszóban és írásban. Láttam, hogy a múltban a tengernyi aggodalommal és gonddal kimerítettük magunkat, hogy helyes állapotra térítsük a gyülekezeteket. Az ilyen szerteágazó munka és a gyülekezet terheinek viselése nem szükséges, mert a gyülekezetnek kell hordoznia a maga terheit. Az a mi kötelességünk, hogy Isten szavára tanítsuk, a gyakorlati vallásosságra késztessük a gyülekezet tagjait és a lehető legvilágosabban megfogalmazzuk az igazság helyes álláspontját. Isten azt akarja, hogy a nagy gyülekezéseken emeljük fel hangunkat a jelen igazság létfontosságú pontjait illetően. Ezeket kell félreérthetetlenül és határozottan hirdetnünk, ezeket kell papírra vetnünk, hogy a néma hírnökök tárják azokat mindenfelé népünk elé. Az Úr azt várja tőlünk, hogy jobban odaszenteljük magunkat a munka elengedhetetlen részéhez, hogy buzgón éljünk Isten szavának fényében. Ha kevésbé kötik le gondolatainkat a gyülekezet problémái, akkor több időnk marad arra, hogy bibliai témakörökkel foglalkozzunk. S ha pontosabban követnénk a Biblia igazságát, akkor ezekre az elmélkedésekre szoktatnánk gondolkodásunkat, s így alkalmasabbak lennénk arra, hogy eleget tegyünk a ránk háruló fontos feladatnak. {3T 10.2}   

“I was shown that God did not lay upon us such heavy burdens as we have borne in the past. It is our duty to talk to the church and show them the necessity of working for themselves. They have been carried too much. The reason why we should not be required to take upon ourselves heavy burdens and engage in perplexing labor is that the Lord has work of another character for us to perform. He would not have us exhaust our physical and mental energies, but hold them in reserve, that upon special occasions, whenever help is actually needed, our voices may be heard. {3T 11.1}

Tudtomra adták, hogy Isten nem hárít ránk olyan súlyos terhet, mint amilyet korábban hordoztunk. Az a kötelességünk, hogy szóljunk a gyülekezethez, rámutassunk annak fontosságára, hogy magukért fáradozzanak. Már úgyis túl sokat hordoztuk őket. Az Úr azért nem várja el tőlünk, hogy súlyos terheket vállaljunk, mert másfajta kötelességet szabott ki ránk. Nem akarja, hogy kimerítsük testi és szellemi erőinket, hanem hogy kíméljük magunkat, hogy rendkívüli alkalmakkor, mikor igazán segítségre van szükség, akkor hallassuk hangunkat. {3T 11.1}   

“I saw that important moves would be made, in which our influence would be demanded to lead out; that influences would arise, and errors would occasionally be brought into the church, and that then our influence would be required. But if exhausted by previous labors, we would not possess that calm judgment, discretion, and self-control necessary for the important occasion in which God would have us act a prominent part. {3T 11.2}

Láttam, hogy fontos események következnek, melyekben a mi erőnk kell a vezetéshez. Mert olyan áramlatok támadnak, melyek időről időre olyan tévedéseket hoznak a gyülekezetbe, hogy akkor igazán szükség lesz ránk. De ha már előzőleg kimerítettük magunkat, akkor nem lesz meg bennünk a higgadt mérlegelés, viselkedni tudás, és a fontos alkalmakkor megkövetelt, kellő önuralom, amikor Isten azt akarja, hogy vezető szerepet töltsünk be. {3T 11.2}   

“Satan has crippled our efforts by so affecting the church as to call forth from us almost double labor to cut our way through the darkness and unbelief. These efforts to set things in order in the churches have exhausted our strength, and lassitude and debility have followed. I saw that we have a work to do, but the adversary of souls will resist every effort that we attempt to make. The people may be in a state of backsliding, so that God cannot bless them, and this will be disheartening; but we should not be discouraged. We should do our duty in presenting the light, and leave the responsibility with the people.” {3T 11.3}

Az ördög azzal gyengítette igyekezetünket, hogy úgy bomlasztotta a gyülekezetet, hogy csaknem két-két ember munkáját legyünk kénytelenek elvégezni, hogy utat vágjunk a sötétségben és hitetlenségben. S éppen ez a gyülekezet életének rendezésére fordított erőfeszítés merített ki minket, ez okozta a fáradtságunkat és gyöngeségünket. Láttam, hogy kötelesség vár ránk, de az emberek ellensége ellene szegül minden próbálkozásnak, amelyet végzünk. Lehet, hogy népünk visszaesik bűneibe, s ezért Isten nem tudja megáldani őket, ami lesújtó lesz, mégse csüggedjünk el. Mi csak végezzük kötelességünket, terjesszük a világosságot, a felelősséget pedig hagyjuk népünkre.” {3T 11.3}   

I will here copy from another testimony, written June 6, 1863: “I was shown that our testimony is still needed in the church, that we should labor to save ourselves trials and cares, and that we should preserve a devotional frame of mind. It is the duty of those in the office to tax their brains more, and of my husband to tax his less. Much time is spent by him upon various matters which confuse and weary his mind, and unfit him for study or for writing, and thus prevent his light from shining in the Review as it should. {3T 11.4}

Itt közlöm az egyik további, 1863. június 6-án írt bizonyságtételt is: „Közölték velem, hogy továbbra is szükség lesz bizonyságtételünkre a gyülekezetben, hogy kíméljük magunkat a próbáktól, s hogy őrizzük meg áhítatos gondolkodásunkat. A kiadóban dolgozók kötelessége, hogy jobban igénybe vegyék eszüket, a férjemé pedig, hogy kevésbé merítse ki magát. Mert sok időt tölt különféle ügyes-bajos dolgokkal, melyek megviselik, képtelenné teszik arra, hogy elmélyüljön gondolataiban s írjon. Így megakadályozzák, hogy a Szemlében tehetsége szintjén írjon. {3T 11.4}   

“My husband's mind should not be crowded and overtaxed. It must have rest, and he must be left free to write and attend to matters which others cannot do. Those engaged in the office could lift from him a great weight of care if they would dedicate themselves to God and feel a deep interest in the work. No selfish feelings should exist among those who labor in the office. It is the work of God in which they are engaged, and they are accountable to Him for their motives and the manner in which this branch of His work is performed. They are required to discipline their minds. Many feel that no blame should be attached to forgetfulness. This is a great mistake. Forgetfulness is sin. It leads to many blunders and to much disorder and many wrongs. Things that should be done ought not to be forgotten. The mind must be tasked; it must be disciplined until it will remember. {3T 12.1}

Ne hajszoljátok, és ne erőltessétek túl férjemet. Pihentetnie kell a gondolatait, hogy legyen ereje írni és azokkal a dolgokkal törődni, amelyekkel más nem képes. A kiadó alkalmazottai nagyot könnyítenének terhének súlyán, ha Istennek szentelnék magukat és szívükön viselnék a munkát. Ne verjen tanyát az önzés azok közt, akik a kiadóban dolgoznak. Hiszen Isten munkáját végzik, Neki felelősek indítékaikért és a munkának ezért az ágáért. Az Úr elvárja tőlük, hogy fegyelmezzék gondolkodásukat. Sokan azt képzelik, hogy nem lehet hibáztatni azt, aki feledékeny. Ez azonban súlyos tévedés. A feledékenység bűn. Sok melléfogáshoz, fejetlenséghez és helytelenséghez vezet. Nem szabad elfeledkeznünk arról, aminek az elvégzése a mi kötelességünk. Szedjük rendbe agyunkat, addig fegyelmezzük, míg csak emlékezetünk megbízható nem lesz. {3T 12.1}   

“My husband has had much care, and has done many things which others ought to have done, but which he feared to have them do, lest, in their heedlessness, they should make mistakes not easily remedied, and thus involve losses. This has been a great perplexity to his mind. Those who labor in the office should learn. They should study, and practice, and exercise their own brains; for they have this branch of business alone, while my husband has the responsibility of many departments of the work. If a workman makes a failure, he should feel that it rests upon him to repair damages from his own purse, and should not allow the office to suffer loss through his carelessness. He should not cease to bear responsibilities, but should try again, avoiding former mistakes. In this way he will learn to take that care which the word of God ever requires, and then he will do no more than his duty. {3T 12.2}

Férjemre sok munka hárult, amit másoknak kellett volna végezni, de amit nem mert rájuk bízni, nehogy hanyagságukkal olyan hibát kövessenek el, amit nem lehet egykönnyen helyrehozni, s ezzel veszteségeket okoznának. Súlyos hiba ez számára mindmáig. Aki a kiadóban dolgozik, képezze magát. Használják, gyötörjék az agyukat, mert nekik elsősorban ez a dolguk, férjemre pedig a mű több más ágában hárul felelősség. Ha valaki hibát követ el, tartsa kötelességének, hogy a maga zsebéből fedezze a kárt, ne hagyja, hogy saját hanyagsága miatt veszteség érje a kiadót. Ne hárítsa el a felelősséget, hanem próbálkozzék újra, kerülje el az előbbi hibákat. Ezáltal megtanulja, hogy gondos legyen, amit Isten szava is elvár tőle, és még ekkor sem tesz többet, mint ami a kötelessége. {3T 12.2}   

“My husband should take time to do those things which his judgment tells him would preserve his health. He has thought that he must throw off the burdens and responsibilities which were upon him, and leave the office, or his mind would become a wreck. I was shown that when the Lord released him from his position, he would give him just as clear evidence of his release as he gave him when He laid the burden of the work upon him. But he has borne too many burdens, and those laboring with him at the office, and also his ministering brethren, have been too willing that he should bear them. They have, as a general thing, stood back from bearing burdens, and have sympathized with those who were murmuring against him, and left him to stand alone while he was bowed down beneath censure, until God has vindicated His own cause. If they had taken their share of the burdens, my husband would have been relieved. {3T 13.1}

Férjemnek időt kell szakítania arra, amiről jól tudja, hogy óvná az egészségét. Már-már azt gondolta, hogy le kell ráznia a ránehezedő gondokat és felelősséget, el kell hagynia a kiadót, máskülönben belezavarodik. Közölték velem, hogy az Úr ugyanolyan félreérthetetlenül tudomására adja férjemnek, hogy felmenti felelőssége alól, mint amikor őrá hárította a mű terhét. Férjem túl sok terhet viselt, mivel a kiadó többi alkalmazottja és lelkésztestvérei boldogan ráhagyták, hogy csak viselje. Legtöbbjük félrehúzódott a teherviseléstől és azokkal tartott, akik férjem ellen voltak. Hagyták, hogy egymaga szálljon síkra, mikor lesújtották a gáncsoskodások, míg csak Isten nem igazolta férjem ügyét. Ha vállalták volna a kötelesség rájuk eső részét, sokat enyhítettek volna férjem terhén. {3T 13.1}   

“I saw that God now requires us to take special care of the health He has given us, for our work is not yet done. Our testimony must still be borne, and will have influence. We should preserve our strength to labor in the cause of God when our labor is needed. We should be careful not to take upon ourselves burdens that others can and should bear. We should encourage a cheerful, hopeful, peaceful frame of mind; for our health depends upon our so doing. The work that God requires us to do will not prevent our caring for our health, that we may recover from the effect of overtaxing labor. The more perfect our health, the more perfect will be our labor. When we overtax our strength, and become exhausted, we are liable to take cold, and at such times there is danger of disease assuming a dangerous form. We must not leave the care of ourselves with God, when He has placed that responsibility upon us.” {3T 13.2}

Közölték velem, hogy mindketten óvjuk az Úrtól kapott egészségünket, mert még nem fejeztük be a munkánkat. Még mindig bizonyságtételt kell tennünk, s bizonyságtételünknek hatnia kell a dolgok menetére. Tartalékoljuk erőnket, hogy akkor fáradozzunk Isten munkájában, mikor arra szükség van. Ne vállaljunk olyan feladatokat, melyeket mások is el tudnak végezni, és amúgy is az ő kötelességük. Ápoljuk magunkban a vidám, reményteljes, békességes gondolkodást, mert ettől függ egészségünk is. Az a munka, amit Isten elvár tőlünk, nem akadályoz meg minket, hogy gondját viseljük egészségünknek, s ezzel kirekeszthetjük az erőnket meghaladó munka rombolásait is. Minél jobb az egészségünk, annál tökéletesebb lesz munkánk. Mikor túlterheljük magunkat, mikor kimerültek vagyunk, könnyen megfázunk, s ilyenkor az a veszély fenyeget, hogy válságosra fordul betegségünk. Ne bízzuk a magunkról való gondoskodást Istenre, mert ő miránk hárította ezt a felelősséget.” {3T 13.2}   

October 25, 1869, while at Adams Center, New York, I was shown that some ministers among us fail to bear all the responsibility that God would have them. This lack throws extra labor upon those who are burden bearers, especially upon my husband. Some ministers fail to move out and venture something in the cause and work of God. Important decisions are to be made; but as mortal man cannot see the end from the beginning, some shrink from venturing and advancing as the providence of God leads. Someone must advance; someone must venture in the fear of God, trusting the result with Him. Those ministers who shun this part of the labor are losing much. They are failing to obtain that experience which God designed they should have to make them strong, efficient men that can be relied upon in any emergency. {3T 13.3}

1869. október 25-én, mikor Adams Centerben voltam, közölték velem, hogy néhány lelkipásztorunk nem vállalja mindazt a felelősséget, amit Isten őrájuk hárított. Ez a hiányosságuk többletmunkát ró azokra, akik ténylegesen viselik a terheket, különösen pedig férjemre. Némelyik lelkészünk nem vág neki, nem kockáztat semmit az Isten ügyéért és munkájáért. Igaz, hogy fontos döntéseket kell hozni, de mert a halandó ember nem látja a kezdettől a véget, némelyek visszahúzódnak attól, hogy kockázatot vállaljanak, és előre törjenek, amint Isten gondviselése vezet. Mindenkinek kockázatot kell vállalnia Isten félelmében, az Úrra bízva az eredményt. Pedig azok az igehirdetők, akik kivonják magukat az ilyen munkából, sokat veszítenek. Az ilyenek nem tesznek szert arra a tapasztalatra, amit Isten azért tervezett, hogy erős, eredményes emberekké formálja őket, akikre számítani lehet bármilyen nehéz helyzetben. {3T 13.3}   

Brother A, you shrink from running risks. You are not willing to venture when you cannot see the way perfectly clear. Yet someone must do this very work; someone must walk by faith, or no advance moves will be made, and nothing will be accomplished. A fear that you will make mistakes and mismoves, and then be blamed, binds you. You excuse yourself from taking responsibility because you have made some mistakes in the past. But you should move according to your best judgment, trusting the result with God. Someone must do this, and it is a trying position for anyone. One should not bear all this responsibility alone, but with much reflection and earnest prayer, it should be equally shared. {3T 14.1}

A. atyafi, visszariadsz attól, hogy kockázatot vállalj. Nem vagy hajlandó kockáztatni, ha nem látod egész világosan magad előtt az utat. Pedig éppen ezt kell megtenni, hittel kell járni, máskülönben soha előre nem mozdulunk, semmit el nem érünk. Attól rettegsz, hogy hibákat és ballépéseket követsz el, s azután majd téged okolnak, ez köti meg a kezedet. Azzal mented ki magad a felelősségvállalás alól, hogy hibákat követtél el a múltban. Ezért tehát a legjobb belátásod szerint törj előre, az eredményt pedig bízd Istenre. Feltétlenül ezt kell tenni, – mindenkinek nehéz helyzet ez. Nem kell egyetlen embernek viselni az összes felelősséget, hanem hosszas megfontolás és komoly ima után egyenlő mértékben vállalnotok kell ezeket. {3T 14.1}   

During my husband's affliction, the Lord tested and proved His people to reveal what was in their hearts; and in so doing He showed to them what was undiscovered in themselves that was not according to the Spirit of God. The trying circumstances under which we were placed called out from our brethren that which otherwise would never have been revealed. The Lord proved to His people that the wisdom of man is foolishness, and that unless they possess firm trust and reliance on God, their plans and calculations will prove a failure. We are to learn from all these things. If errors are committed, they should teach and instruct, but not lead to the shunning of burdens and responsibilities. Where much is at stake, and where matters of vital consequence are to be considered, and important questions settled, God's servants should take individual responsibility. They cannot lay off the burden and yet do the will of God. Some ministers are deficient in the qualifications necessary to build up the churches, and they are not willing to wear in the cause of God. They have not a disposition to give themselves wholly to the work, with their interest undivided, their zeal unabated, their patience and perseverance untiring. With these qualifications in lively exercise, the churches would be kept in order, and my husband's labors would not be so heavy. All ministers do not constantly bear in mind that the labor of all must bear the inspection of the judgment, and that every man will be rewarded as his works have been. {3T 14.2}

Férjem betegsége idején az Úr vizsgáztatta és próbára tette népét, hogy felszínre hozza, ami a szívükben van. Ezzel megmutatta nekik, ami nem volt nyilvánvaló, s ami nem egyezett az Isten lelkületével. Azok a próbára tevő körülmények, amelyekbe helyezett, azt váltották ki testvéreinkből, ami másképp soha a felszínre nem tört volna. Az Úr bebizonyította népének, hogy az ember bölcsessége balgaság csupán, s ha csak szilárdan Istenben nem bíznak, nem támaszkodnak rá, akkor terveik, számításaik nem valósulhatnak meg. Mindebből tanulnunk kell. Ha hibák történnek, vonjuk le belőle a tanulságot, de ne vezessenek a terhek és felelősségek alóli kibújásra. Ahol nagy horderejű dolgokat kell megfontolni és lényeges kérdésekben dönteni, ott Isten szolgáinak vállalniuk kell egyéni felelősségüket. Nem tehetik le terhüket úgy, hogy mégis Isten akaratát végezzék. Vannak lelkészeink, akikből hiányzik a képesség, hogy gyülekezetet építsenek fel, és az Isten ügyében sem vállalják a fárasztó munkát. Nem hajlandók teljesen a munkának szentelni magukat, egy szívvel, lankadatlan lelkesedéssel, fáradhatatlan türelemmel és szorgalommal. Ha latba vetnék ezeket a vonásokat, akkor a gyülekezetek rendezettek lennének és férjem munkája sem lenne elviselhetetlen. Nem mindegyik lelkészünk tartja folyvást a szeme előtt azt, hogy valamennyiük életének el kell bírnia az Isten felülvizsgálatát, hogy ki-ki cselekedetei szerint kap majd jutalmat. {3T 14.2}   

Brother A, you have a responsibility to bear in regard to the Health Institute. [Later Known as the Battle Creek Sanitarium.] You should ponder, you should reflect. Frequently the time that you occupy in reading is the very best time for you to reflect and to study what must be done to set things in order at the Institute and at the office. My husband takes on these burdens because he sees that the work for these institutions must be done by someone. As others will not lead out, he steps into the gap and supplies the deficiency. {3T 15.1}

A. atyafinak kórházunkban kell felelősséget vállalnia. Törd a fejed, gondolkodj a kérdéseken! Gyakran az a legalkalmasabb idő a gondolkodásra, amit olvasással töltesz. Akkor vedd fontolóra, hogy mit is kellene tenned, hogy rendet teremts a kórházban és a kiadóban. Férjem azért vállalja magára ezeket, mert látja, hogy valakinek feltétlenül végeznie kell ezt a munkát mindkét intézményünkért. Mivel más nem irányít, ő pótolja a hiányt. {3T 15.1}   

God has cautioned and warned my husband in regard to the preservation of his strength. I was shown that he was raised up by the Lord, and that he lives as a miracle of mercy—not for the purpose of again gathering upon him the burdens under which he once fell, but that the people of God may be benefited by his experience in advancing the general interests of the cause, and in connection with the work the Lord has given me, and the burden He has laid upon me to bear. {3T 15.2}

Isten óvja és inti férjemet, hogy őrizze meg az egészségét. Közölték velem, hogy az Úr adta vissza erejét, hogy a kegyelem csodája csak, hogy még életben van – nem azért, hogy újra magára gyűjtse a terheket, melyek alatt egyszer már összeroskadt, hanem hogy Isten népe hasznát lássa az ügy egyetemes fejlesztésében szerzett tapasztalatainak, hogy nekem is támaszom legyen abban a munkában, melyet az Úr rám bízott, annak a gondnak a hordozásában, melyet énrám helyezett. {3T 15.2}   

Brother A, great care should be exercised by you, especially at Battle Creek. In visiting, your conversation should be upon the most important subjects. Be careful to back up precept by example. This is an important post and will require labor. While you are here, you should take time to ponder the many things which need to be done and which require solemn reflection, careful attention, and most earnest, faithful prayer. You should feel as great an interest in the things relating to the cause, to the work at the Health Institute and at the office of publication, as my husband feels; you should feel that the work is yours. You cannot do the work that God has specially qualified my husband to do, neither can he do the work that God has specially qualified you to do. Yet both of you together, united in harmonious labor, you in your office, and my husband in his, can accomplish much. {3T 15.3}

A. atyafi! Legyél nagyon körültekintő, különösen Battle Creekben. Ha látogatóban jársz, tereld a beszédet a legfontosabbakra. Légy elővigyázatos, hogy példamutatással támaszd alá az elveket. Fontos küldetés ez, megköveteli a figyelmes munkát. Míg itt tartózkodsz, szakíts időt a gondolkodásra mindarról, ami elvégzésre vár, és ami megköveteli az alapos elmélyedést, gondos figyelmet és a legkomolyabb, hűséges imát. Annyira viseld szíveden az üggyel összefüggő dolgokat – a kórház ügyeit, kiadó dolgait – mint a férjem tette. Úgy viseld szíveden, mintha a magad ügye lenne. Nem tudod elvégezni azt, amire Isten külön képesítette férjemet, de ő se tudja elvégezni, amire Isten téged képesített. Mégis, ha összedolgoztok, ha összhangban fáradoztok, te az irodádban, ő meg az övében, akkor sokra mehettek. {3T 15.3}   

The work in which we have a common interest is great; and efficient, willing, burden-bearing laborers are few indeed. God will give you strength, my brother, if you will move forward and wait upon Him. He will give my husband and myself strength in our united labor, if we do all to His glory, according to our ability and strength to labor. You should be located where you would have a more favorable opportunity to exercise your gift according to the ability that God has given you. You should lean your whole weight upon God and give Him an opportunity to teach, lead, and impress you. You feel a deep interest in the work and cause of God, and you should look to Him for light and guidance. He will give you light. But, as an ambassador of Christ, you are required to be faithful, to correct wrong in meekness and love, and your efforts will not prove unavailing. {3T 16.1}

Hatalmas, nagyszerű az a munka, amelyet mindnyájan szívünkön viselünk, mégis igen kevés a hathatós, készséges, terheket vállaló munkás. Isten erőt fog adni neked fivérem, ha kilépsz a sorokból és Őt szolgálod. Erőt fog adni férjemnek és nekem is egyesült igyekezetünkben, ha mindent megteszünk dicsőségére, ami csak képességünkből és erőnkből telik. Olyan helyet kell elfoglalnod, ahol kedvezőbb alkalom kínálkozik, hogy felhasználd tehetségedet, az Istentől kapott képesség szerint. Támaszkodj teljes súlyoddal Istenre, adj neki lehetőséget, hogy tanítson, vezessen és hatással legyen rád. Szíveden viseled Isten munkáját és ügyét, – várd hát tőle a fényt és a vezetést. Ő majd világosságot nyújt neked. De, mert Krisztus követe vagy, elvárja tőled, hogy megbízható légy, szelíden és szeretettel ródd meg a hibákat, akkor nem lesz hiábavaló az igyekezeted. {3T 16.1}   

Since my husband has recovered from his feebleness, we have labored earnestly. We have not consulted our own ease or pleasure. We have traveled and labored in camp meetings, and overtaxed our strength, so that it has brought upon us debility, without the advantages of rest. During the year 1870 we attended twelve camp meetings. In a number of these meetings, the burden of labor rested almost wholly upon us. We traveled from Minnesota to Maine, and to Missouri and Kansas. {3T 16.2}

Mióta férjem megerősödött, mindketten komolyan dolgozunk. Nem nézzük a magunk kényelmét és könnyebbségét. Utaztunk és tábori összejöveteleken fáradoztunk, túlhajszoltuk magunkat, olyannyira, hogy elgyöngültünk, mert meg voltunk fosztva a pihenés előnyeitől. 1870-ben tizenkét tábori összejövetelen vettünk részt. Néhány összejövetelen csaknem teljesen ránk hárult a munka terhe. Minnesotától Maine-ig, Missouritól Kansasig utaztuk be a területet. {3T 16.2}   

My husband and I united our efforts to improve the Health Reformer [Now called Good Health.] and make it an interesting and profitable journal, one that would be desired, not only by our people, but by all classes. This was a severe tax upon him. He also made very important improvements in the Review and the Instructor. He accomplished the work which should have been shared by three men. And while all this labor fell upon him in the publishing branch of the work, the business departments at the Health Institute and the Publishing Association required the labor of two men to relieve them of financial embarrassment. {3T 16.3}

Együtt fáradoztunk férjemmel, hogy színvonalasabbá tegyük egészségügyi folyóiratunkat, érdekes és hasznos lappá, mely nemcsak népünk tetszését vívná ki, hanem a nagyközönségét is. Súlyos teher volt ez férjemnek. Igen fontos javulásokat eszközölt ki a Szemle és a Tanító lapjain is. Amit elvégzett, az három embernek is elég lett volna. S míg mindez őrá hárult a nyomdánál, a kórház és a kiadó két férfi munkáját követelte meg, hogy kimentsék őket a pénzügyi zavarokból. {3T 16.3}   

Unfaithful men who had been entrusted with the work at the office and at the Institute, had, through selfishness and a lack of consecration, placed matters in the worst possible condition. There was unsettled business that had to be attended to. My husband stepped into the gap and worked with all his energies. He was wearing. We could see that he was in danger; but we could not see how he could stop, unless the work in the office should cease. Almost every day some new perplexity would arise, some new difficulty caused by the unfaithfulness of the men who had taken charge of the work. His brain was taxed to the utmost. But the worst perplexities are now over, and the work is moving on prosperously. {3T 17.1}

Megbízhatatlan emberek, akikre a kiadó és a kórház munkáját bízták, önzésük és odaszenteletlenségük következtében a lehető legziláltabb állapotra züllesztették le a dolgokat. Rendezetlen ügyek vártak elintézésre. Férjem az üres helyre lépett, pótolta a hézagot és teljes erejével dolgozott. Ez a munka végül kimerítette. Bár láttuk, hogy veszély fenyegeti, mégsem tudtuk, hogyan hagyhatná abba, hacsak le nem állítják a kiadót. Csaknem minden nap új nehézségek merültek fel, amelyek a megbízhatatlan emberek miatt támadtak, akikre a munkát bízták. Férjem ekkoriban végsőkig feszítette az erejét. De a legrosszabb bajokon túl vagyunk, s a munka virágzásnak indult. {3T 17.1}   

At the General Conference my husband pleaded to be released from the burdens upon him; but, notwithstanding his pleading, the burden of editing the Review and the Reformer was placed upon him, with encouragement that men who would take burdens and responsibilities would be encouraged to settle at Battle Creek. But as yet no help has come to lift from him the burdens of the financial work at the office. {3T 17.2}

Az általános értekezleten férjem kérte, hogy mentsék fel a terhek alól, de kérése ellenére is rábízták a Szemle és az egészségügyi lap szerkesztését azzal a biztatással, hogy terheket vállaló, felelősségteljes férfiakat hoznak majd Battle Creekbe. Mindeddig azonban nem érkezett segítség, hogy levegyék válláról a kiadó pénzügyi gondjainak terhét. {3T 17.2}   

My husband is fast wearing. We have attended the four Western camp meetings, and our brethren are urging us to attend the Eastern meetings. But we dare not take additional burdens upon us. When we came from the labor of the Western camp meetings in July, 1871, we found a large amount of business that had been left to accumulate in my husband's absence. We have seen no opportunity for rest yet. My husband must be released from the burdens upon him. There are too many that use his brain instead of using their own. In view of the light which God has been pleased to give us, we plead for you, my brethren, to release my husband. I am not willing to venture the consequences of his going forward and laboring as he has done. He served you faithfully and unselfishly for years, and finally fell under the pressure of the burdens placed upon him. Then his brethren, in whom he had confided, left him. They let him drop into my hands, and forsook him. For nearly two years I was his nurse, his attendant, his physician. I do not wish to pass through the experience a second time. Brethren, will you lift the burdens from us, and allow us to preserve our strength as God would have us, that the cause at large may be benefited by the efforts we may make in His strength? Or will you leave us to become debilitated so that we will become useless to the cause? {3T 17.3}

Férjem gyors ütemben őrli fel erejét. Részt vettünk a négy nyugati sátoros összejövetelen, s testvéreink most arra kérlelnek, hogy vegyünk részt a keleti összejöveteleken is. Mi mégsem merünk további terheket vállalni magunkra. Mikor l871. júliusában hazaérkeztünk a nyugati tábori összejövetelekről, tetemes munka várt elintézésre, ami férjem távollétében halmozódott fel. Mindeddig nem láttunk lehetőséget a pihenésre. Pedig feltétlenül fel kell menteni férjemet a ránehezedő terhek alól. Túl sokan vannak, akik az ő eszét használják, ahelyett, hogy a magukét vennék igénybe. Annak a világosságnak fényénél, melyet az Úr jónak látott adni, kérlek benneteket testvéreim, mentsétek fel férjemet. Nem vagyok hajlandó vállalni a kockázatot, ha továbbra is folytatja azt a munkát, amelyet eddig végzett. Évek óta megbízhatóan és önzetlenül szolgált titeket, míg csak össze nem roskadt a ráhalmozott nyomás alatt. Akkor a testvérei, akikben megbízott, cserbenhagyták. Az én gondjaimra bízták őt, maguk pedig hátat fordítottak neki. Csaknem két éven át én ápoltam, én szolgáltam ki, én gyógyítottam. Nem szeretném, ha újra elölről kellene kezdenem az egészet. Testvéreim, vegyétek le rólunk a terheket és engedjétek meg, hogy megóvjuk egészségünket, amint ezt Isten is elvárja tőlünk, hogy az ügy javára váljunk igyekezetünkkel, amelyet az ő erejével végzünk! Vagy azt akarjátok, hogy annyira elgyöngüljünk, hogy hasznavehetetlenné váljunk az ügy számára? {3T 17.3}   

The foregoing portion of this appeal was read at the New Hampshire camp meeting, August, 1871. {3T 18.1}

A következő felhívást 1871. augusztusában olvastuk fel a New-Hampshire-i tábori összejövetelen: {3T 18.1}   

When we returned from Kansas in the autumn of 1870, Brother B was at home sick with fever. Sister Van Horn, at this very time, was absent from the office in consequence of fever brought upon her by the sudden death of her mother. Brother Smith was also from the office, in Rochester, New York, recovering from a fever. There was a great amount of unfinished work at the office, yet Brother B left his post of duty to gratify his own pleasure. This fact in his experience is a sample of the man. Sacred duties rest lightly upon him. {3T 18.2}

Mikor 1870 őszén visszatértünk Kansasból, B. atyafi súlyos, lázas beteg volt. Van Horn testvérnő ekkor távol volt a kiadótól, mert anyja hirtelen halála miatt ő is lázas beteg volt. Smith atyafi is betegszabadságon volt, Rochesterben lábadozott lázas betegsége után. Tengernyi volt a munka a kiadónál, B. atyafi mégis elhagyta kötelességének őrhelyét, hogy a maga kedvtelésével töltse az idejét. Ez a viselkedés jellemző rá. Könnyen veszi a szent kötelességeket. {3T 18.2}   

It was a great breach of the trust reposed in him to pursue the course he did. In what marked contrast with this is the life of Christ, our Pattern! He was the Son of Jehovah, and the Author of our salvation. He labored and suffered for us. He denied Himself, and His whole life was one continued scene of toil and privation. Had He chosen so to do, He could have passed His days in a world of His own creating, in ease and plenty, and claimed for Himself all the pleasures and enjoyment the world could give Him. But He did not consider His own convenience. He lived not to please Himself, but to do good and lavish His blessings upon others. {3T 18.3}

Jókora csorbát ejtett ezzel a belé helyezett bizalmon. Milyen szembeötlően ellentétes ezzel példaképünknek, Krisztusnak a példája. A mindenható Isten Fia üdvösségünk szerzője volt. Értünk fáradozott, értünk szenvedett. Megtagadta magát, egész élete egyetlen véget nem érő, fárasztó munka és nélkülözés volt. Ha azt választotta volna, maga teremtette világon tölthette volna el idejét, könnyű élettel, bőség közepette. Magának követelhette volna mindazt az örömet és kedvtelést, amit a világ nyújtani tud. Mégsem törődött a maga kényelmével. Nem a maga örömére élt, hanem hogy jót tegyen és másokra árassza áldásait. {3T 18.3}   

Brother B was sick with fever. His case was critical. In justice to the cause of God, I feel compelled to state that his sickness was not the result of unwearied devotion to the interests of the office. Imprudent exposure on a trip to Chicago, for his own pleasure, was the cause of his long, tedious, suffering sickness. God did not sustain him in leaving the work, when so many who had filled important positions in the office were absent. At the very time when he should not have excused himself for an hour, he left his post of duty, and God did not sustain him. {3T 18.4}

B. atyafi ekkoriban lázas beteg volt. Válságos volt az állapota. Isten ügyének tisztázására meg kell mondanom, hogy a betegsége nem a kiadó iránti rendíthetetlen odaszentelődés következménye volt. Mikor Chicagóba utazott, ott balga módra megfázott, ez volt az oka hosszas, kimerítő, gyötrő betegségének. Isten nem támogatta őt, mikor otthagyta a munkát annak ellenére, hogy már úgyis jó néhányan távol voltak a kiadótól. Olyanok, akik fontos helyet töltöttek be. Pontosan akkor, amikor egy órára sem lett volna szabad otthagyni a munkát, elhagyta kötelességének őrhelyét, ezért Isten nem támogatta őt. {3T 18.4}   

There was no period of rest for us, however much we needed it. The Review, the Reformer, and the Instructor must be edited. Many letters had been laid aside until we should return to examine them. Things were in a sad state at the office. Everything needed to be set in order. My husband commenced his labor, and I helped him what I could; but that was but little. He labored unceasingly to straighten out perplexing business matters and to improve the condition of our periodicals. He could not depend upon help from any of his ministering brethren. His head, heart, and hands were full. He was not encouraged by Brethren A and C, when they knew he was standing alone under the burdens at Battle Creek. They did not stay up his hands. They wrote in a most discouraging manner of their poor health, and that they were in such an exhausted condition that they could not be depended on to accomplish any labor. My husband saw that nothing could be hoped for in that direction. Notwithstanding his double labor through the summer, he could not rest. And, irrespective of his weakness, he reined himself up to do the work which others had neglected. {3T 19.1}

Nem maradt időnk pihenésre, bármennyire is szükségünk lett volna rá. Meg kellett szerkesztetnünk a Szemlét, az Újítót és a Tanítót is. Sok levelet tettek félre, hogy olvassuk el, ha visszatértünk. Szomorú állapotok uralkodtak ekkor a kiadónál. Minden arra várt, hogy valaki rendezze az ügyeket. Férjem munkához látott, én meg segítettem, amit tudtam. Pihenő nélkül fáradozott, hogy rendbe szedje a zilált ügyeket és javítson folyóirataink helyzetén. Nem számított segítségre egyik igehirdető testvértől sem. Telítve volt a feje, a szíve, a keze. A. és C. atyafiak sem segítették, pedig tudták, hogy egyedül vállalja a terheket Battle Creekben. Mégsem támogatták. A leglehangolóbb módban írtak gyönge egészségükről, s hogy mennyire ki vannak merülve, ezért ne is számítsunk rájuk a munkában. Férjem látta, hogy mit sem remélhet erről az oldalról. Kétszeres nyári munkája ellenére sem pihenhetett meg. Gyöngeségére való tekintet nélkül nekilátott, hogy elvégezze, amit mások hanyagoltak el. {3T 19.1}   

The Reformer was about dead. Brother B had urged the extreme positions of Dr. Trall. This had influenced the doctor to come out in the Reformer stronger than he otherwise would have done, in discarding milk, sugar, and salt. The position to entirely discontinue the use of these things may be right in its order; but the time had not come to take a general stand upon these points. And those who do take their position, and advocate the entire disuse of milk, butter, and sugar, should have their own tables free from these things. Brother B, even while taking his stand in the Reformer with Dr. Trall in regard to the injurious effects of salt, milk, and sugar, did not practice the things he taught. Upon his own table these things were used daily. {3T 19.2}

Az egészségügyi lap a csőd szélén állt. Hasábjain B. atyafi Dr. Tarall szélsőséges nézeteit erőltette előzőleg. Ettől az orvos vérszemet kapott s még szélsőségesebben írt az Újítóba, mint máskülönben tette volna, a tej, a cukor és a só elvetéséről. Helyes lehet mellőznünk ezeket az élelmiszereket, mégsem jött még el annak az ideje, hogy általánosságban e mellett foglaljunk állást. S akik mégis e mellett kardoskodnak, és szorgalmazzák a tej, a vaj, a cukor teljes kizárását, azoknak nem lenne szabad a maguk asztalát sem terhelni ilyesmivel. B. atyafi, még mikor az Egészségügyi Újító Dr. Tarall álláspontjára helyezkedett a só, tej és cukor káros voltáról, akkor sem gyakorolta azt, amit hirdetett. A maga asztalára naponta felkerültek ezek a dolgok. {3T 19.2}   

Many of our people had lost their interest in the Reformer, and letters were daily received with this discouraging request: “Please discontinue my Reformer.” Letters were received from the West, where the country is new and fruit scarce, inquiring: “How do the friends of health reform live at Battle Creek? Do they dispense with salt entirely? If so, we cannot at present adopt the health reform. We can get but little fruit, and we have left off the use of meat, tea, coffee, and tobacco; but we must have something to sustain life.” {3T 20.1}

Népünk közül sokakat nem érdekel az Újító, és naponta kapunk leveleket lehangoló kéréssel: nem kérünk többé Újítót. Leveleket kapunk nyugatról is, ahol kevés a gyümölcs. Ezt kérdik: „Hogyan élnek az egészségügyi megújulás hívei Battle Creekben? Egyáltalán nem használnak sót? Ha így áll a helyzet, akkor egyelőre nem tudjuk elfogadni az egészségügyi megújulást. Gyümölcsöt alig kapni s mi már elhagytuk a húst, a teát, a kávét és a dohányt, de mégiscsak ennünk kell valamit, hogy éhen ne haljunk.” {3T 20.1}   

We had spent some time in the West, and knew the scarcity of fruit, and we sympathized with our brethren who were conscientiously seeking to be in harmony with the body of Sabbathkeeping Adventists. They were becoming discouraged, and some were backsliding upon the health reform, fearing that at Battle Creek they were radical and fanatical. We could not raise an interest anywhere in the West to obtain subscribers for the Health Reformer. We saw that the writers in the Reformer were going away from the people and leaving them behind. If we take positions that conscientious Christians, who are indeed reformers, cannot adopt, how can we expect to benefit that class whom we can reach only from a health standpoint? {3T 20.2}

Mi is jártunk nyugaton és tudjuk, hogy kevés a gyümölcs, ezért megértjük testvéreinket, akik lelkiismeretesen törekednek összhangban élni a szombattartó adventisták testületével. Némelyeket csüggedés környékezett, némelyek elhagyták az egészségügyi megújulást, attól tartva, hogy Battle Creekben túlzók és vakbuzgók ragadták kezükbe a gyeplőt. Sehol sem találunk olyan emberekre nyugaton, akiket érdekelt volna, hogy megrendeljék az Egészségügyi Újítót. Láttuk, hogy az Újító írói messzire eltávolodtak népünktől. Ha olyan álláspontra helyezkedünk, melyet lelkiismeretes keresztények, akik valóban újítók, képtelenek elfogadni, hogyan lehetünk akkor azok javára, akiket csakis az egészség szemszögéből tudunk megközelíteni? {3T 20.2}   

We must go no faster than we can take those with us whose consciences and intellects are convinced of the truths we advocate. We must meet the people where they are. Some of us have been many years in arriving at our present position in health reform. It is slow work to obtain a reform in diet. We have powerful appetites to meet; for the world is given to gluttony. If we should allow the people as much time as we have required to come up to the present advanced state in reform, we would be very patient with them, and allow them to advance step by step, as we have done, until their feet are firmly established upon the health reform platform. But we should be very cautious not to advance too fast, lest we be obliged to retrace our steps. In reforms we would better come one step short of the mark than to go one step beyond it. And if there is error at all, let it be on the side next to the people. {3T 20.3}

Nem szabad sebesebben haladnunk, mint ahogy magunkkal tudjuk vinni azokat, akiknek a lelkiismerete és gondolkozása meggyőződött az igazságról, amelyet hirdetünk. Ott kell találkoznunk az emberekkel, ahol vannak. Némelyikünknek sok évig eltartott, míg az egészségügy megújulása terén eljutott a jelen álláspontig. Megújulásunk az étrend területén lassú folyamat. Követelőző étvággyal kell szembeszegülnünk, mert a világ a has imádatának rabságában van. Ha annyi időt engednénk az embereknek, ameddig nekünk eltartott, hogy eljussanak a megújulás mai, előrehaladott állapotáig, akkor nagyon türelmesek lennénk velük és hagynánk, hogy lépésről lépésre haladjanak, mint mi tettük, míg csak szilárdan a megújulás alapzatára nem helyeznék lábukat. Nagyon vigyázzunk, nehogy túl sebesen haladjunk, nehogy majd kénytelenek legyünk visszafelé lépegetni. A megújulásoknál jobb, ha lépésnyivel lemaradunk, mintha lépésnyivel túllépünk rajta. S ha egyáltalán tévedésbe esünk, essünk inkább népünk oldalán. {3T 20.3}   

Above all things, we should not with our pens advocate positions that we do not put to a practical test in our own families, upon our own tables. This is dissimulation, a species of hypocrisy. In Michigan we can get along better without salt, sugar, and milk than can many who are situated in the Far West or in the far East, where there is a scarcity of fruit. But there are very few families in Battle Creek who do not use these articles upon their tables. We know that a free use of these things is positively injurious to health, and, in many cases, we think that if they were not used at all, a much better state of health would be enjoyed. But at present our burden is not upon these things. The people are so far behind that we see it is all they can bear to have us draw the line upon their injurious indulgences and stimulating narcotics. We bear positive testimony against tobacco, spirituous liquors, snuff, tea, coffee, flesh meats, butter, spices, rich cakes, mince pies, a large amount of salt, and all exciting substances used as articles of food. {3T 21.1}

Mindenekfölött ne javasoljunk tollunkkal olyan álláspontokat, amelyeket nem próbáltunk ki előbb a családunkban, a magunk asztalánál. Mert az ilyesmi tettetés, az álszenteskedés egyik fajtája. Michiganben könnyebben meglennének só, cukor és tej nélkül, mint sokan a távoli nyugaton, vagy a távoli keleten, ahol kevés a gyümölcs. Mégis csak kevés olyan család akad Battle Creekben, akik nem élnek ezekkel az élelmiszerekkel. Tudjuk, hogy ezeknek a bőséges használata kifejezetten árt az egészségnek és szerintünk sok esetben sokkal jobb egészségnek örvendenének, ha teljesen elállnának a fogyasztásuktól. Jelenleg mégsem ezen van a hangsúly. Népünk annyira lemaradt, hogy szerintünk csak annyit bír elviselni, hogy ártalmas falánkságuk és serkentő kábítószereik miatt fújjuk meg a riadót. Határozott bizonyságot teszünk a dohány, a szeszes italok, a tea, a kávé, a húsételek, a vaj, a fűszerek, krémes torták, nehéz kalácsok, a sok só és minden izgatószer ellen, amit fűszerként használnak. {3T 21.1}   

If we come to persons who have not been enlightened in regard to health reform, and present our strongest positions at first, there is danger of their becoming discouraged as they see how much they have to give up, so that they will make no effort to reform. We must lead the people along patiently and gradually, remembering the hole of the pit whence we were digged. {3T 21.2}

Ha olyanokhoz fordulunk, akiket nem világosított még fel az egészségügyi megújulás, és ha egy csapásra a legelőrehaladottabb álláspontunkkal hozakodunk elő, akkor az a veszély fenyegeti őket, hogy elcsüggednek, mikor látják, mennyi mindenről le kell mondaniuk, ezért meg sem kísérlik a javulást. Türelmesen és fokozatosan kell vezetnünk az embereket, nem feledve el azt a helyzetet, amelyben magunk is rostokoltunk valamikor. {3T 21.2}