× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Chapter 4

4. fejezet

14. No Thirst for the World—“Whosoever drinketh of the water that I shall give him shall never thirst”—never crave the world's advantages and attractions—“but the water that I shall give him shall be in him a well of water springing up unto everlasting life” (Letter 5, 1900). {5BC 1134.1}

14. Nem szomjazik a világra - „Aki abból a vízből iszik, melyet én adok neki, soha örökké meg nem szomjazik" - sohasem vágyik a föld előnyeire és gyönyöreire -„hanem az a víz, amelyet én adok neki, örök életre buzgó vízforrás lesz őbenne." (1900, 5. levél) {5BC 1134.1}   

A Channel—You must seek to have an indwelling Saviour, who will be to you as a well of water, springing up into everlasting life. The water of life flowing from the heart always waters the hearts of others (Manuscript 69, 1912). {5BC 1134.2}

Eszköz - Az Üdvözítő benned lakozására kell minden áron törekedned, aki majd az örök életre buzgó kút-forrás lesz benned. A szívből folyó élet vize mindig megöntözi a mások szívét. (1912, 69. kézirat) {5BC 1134.2}   

A Revelation of Grace—The water that Christ referred to was the revelation of His grace in His Word. His Spirit, His teaching, is as a satisfying fountain to every soul.... In Christ is fullness of joy forevermore.... Christ's gracious presence in His Word is ever speaking to the soul, representing Him as the well of living water to refresh the thirsting. It is our privilege to have a living, abiding Saviour. He is the source of spiritual power implanted within us, and His influence will flow forth in words and actions, refreshing all within the sphere of our influence, begetting in them desires and aspirations for strength and purity, for holiness and peace, and for that joy which brings with it no sorrow. This is the result of an indwelling Saviour (Letter 73, 1897). {5BC 1134.3}

A kegyelem kinyilvánítása - A víz, melyre Jézus hivatkozott, a kegyelem kijelentése volt az Isten igéjében. Lelke, tanítása olyan kielégítő minden léleknek, mint a forrás... Krisztusban lakozik az örökkévaló öröm teljessége. Krisztusnak az igében való kegyes jelenléte folytonosan- szól a lélekhez; örök életre buzgó vízforrásnak ábrázolja őt a szomjazó kielégülésére. Előjogunk, hogy bennünk lakó élő Üdvözítőnk legyen. Ő a belénk ültetett lelki hatalom forrása, s az ő áldásos hatása szavakban és tettekben fog előbuzogni, fölüdítve körülöttünk mindenkit. Kívánságokat és ihletéseket támaszt föl bennünk erőért és tisztaságért, szentségért és békéért, azért az örömért, mely nem hoz uszályában bánatot. Ez a bennünk lakozó Üdvözítő gyümölcse. (1897, 73. levél) {5BC 1134.3}   

35. Christ Was Above All Prejudice—[John 4:35 quoted.] He here referred to the gospel field, to the work of Christianity among the poor, despised Samaritans. His hand reached out to gather them into the garner; they were ready for the harvest. {5BC 1134.4}

Krisztus minden előítéleten fölül állt - (idézi 4:35-öt) Krisztus itt az örömüzenet-hirdetés mezejére hivatkozott, a kereszténység munkálkodására a szegény, megvetett samáriaiak közt. Keze kinyúlt, hogy begyűjtse őket csűrébe, hiszen készen álltak az aratásra. {5BC 1134.4}   

The Saviour was above all prejudice of nation or people; He was willing to extend the blessings and privileges of the Jews to all who would accept the light which He came to the world to bring. It caused Him great joy to behold even one soul reaching out to Him from the night of spiritual blindness. That which Jesus had withheld from the Jews and enjoined upon His disciples to keep secret, was distinctly opened before the inquiring woman of Samaria; for He who knew all things perceived that she would make a right use of her knowledge and be the means of leading others to the true faith (The Spirit of Prophecy 2:147). {5BC 1134.5}

Az Üdvözítő minden nemzeti, népi előítélet fölött állt. Készségesen kiterjesztette a zsidók előjogait és áldásait mindenkire, aki elfogadja az általa a világnak hozott világosságot. Nagy örömére szolgált, ha akár egyetlen lelket látott őfelé nyúlni a lelki vakság sötétségéből. Amit visszatartott a zsidóktól, s amiről megparancsolta tanítványainak a titoktartást, azt nyíltan kifejtette az érdeklődő samáriai asszony előtt. Hiszen tudta, hogy az asszony helyesen fogja használni ismeretét és eszköz lesz másoknak az igaz hithez való vezetésére. (2 Jövendőmondás lelke 147) {5BC 1134.5}