× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Chapter 5

5. fejezet

29 (Matthew 9:9, 10; Mark 2:14, 15). Matthew Honored Christ Before Friends—In his grateful humility, Matthew desired to show his appreciation of the honor bestowed upon him, and, calling together those who had been his associates in business, in pleasure, and sin, he made a great feast for the Saviour. If Jesus would call him, who was so sinful and unworthy, He would surely accept his former companions who were, thought Matthew, far more deserving than himself. Matthew had a great longing that they should share the benefits of the mercies and grace of Christ. He desired them to know that Christ did not, as did the scribes and Pharisees, despise and hate the publicans and sinners. He wanted them to know Christ as the blessed Saviour. {5BC 1120.1}

29. (Máté 9:9,10; Márk 2:14,15) Máté jobban tisztelte Krisztust - Hálás alázattal Iá akarta mutatni a megtiszteltetés iránti megbecsülését,, ezért összehívta, akik üzleti ügyekben, szórakozásokban és bűnben barátai voltak, és nagy lakomat szerzett az Üdvözítő tiszteletére. Ha Jézus meghívta öt, aki oly igen bűnös és méltatlan volt, akkor bizonyosan elfogadja előbbi barátait, akik, Máté szerint, sokkal értelmesebbek voltak nála. Olthatatlan vágy égett benne, hogy ők is részesüljenek az irgalmasság jótéteményében és Krisztus kegyelmében. Szerette volna, ha látják, hogy Krisztus nem veti meg és nem gyűlöli az írástudók és farizeusok módjára a vámszedőket és bűnösöket. Azt akarta, hogy áldott megváltóként ismerjék meg Krisztust. {5BC 1120.1}   

At the feast the Saviour occupied the most honored seat. Matthew was now the servant of Christ, and he would have his friends know in what light he regarded his Leader and Master. He would have them know that he felt highly honored in entertaining so royal a guest. {5BC 1120.2}

A lakomán Krisztus foglalta el a főhelyet. Máté most már a Krisztus szolgája lett, s azt akarta, hogy barátai is tudják, milyen megvilágításban látja vezetőjét és mesterét. Tudatni akarta velük, hogy nagy megtiszteltetésnek tekinti az ilyen királyi vendég látogatását. {5BC 1120.2}   

Jesus never refused an invitation to such a feast. The object ever before Him was to sow in the hearts of His hearers the seeds of truth, through His winning conversation to draw hearts to Himself. In His every act Christ had a purpose, and the lesson which He gave on this occasion was timely and appropriate. By this act He declared that even publicans and sinners were not excluded from His presence. Publicans and sinners could now bear the testimony that Christ honored them with His presence and conversed with them (Manuscript 3, 1898). {5BC 1120.3}

Jézus sohasem utasította vissza a hasonló díszebédekre való meghívást. Mindenkor az a cél lebegett szeme előtt, hogy hintse, egyre hintse hallgatói szívébe az igazság magját, és megnyerő beszédével és magaviseletével emberekét vonjon magához. Krisztus mindent kifejezett céllal tett, s a most nyújtott tanítás is időszerű és helyénvaló volt. Jelenlétével hirdette, hogy a vámszedők és bűnösök sincsenek kirekesztve jelenlétéből. Vámosok és bűnösök tehettek tanúságot, hogy Krisztus jelenlétével tüntette ki őket és elbeszélgetett velük. (1898, 3. kézirat) {5BC 1120.3}   

30. See EGW comment on Matthew 9:11. {5BC 1120.4}

30. Lásd Máté 9:11 értelmezését. {5BC 1120.4}   

31, 32. See EGW comment on Matthew 9:12, 13. {5BC 1120.5}

31,32. Lásd Máté 9:12,13 fejtegetését. {5BC 1120.5}   

32. See EGW comment on Matthew 9:13. {5BC 1120.6}

32. Lásd Máté 9:13 kiegészítő megjegyzéseit. {5BC 1120.6}   

37, 38. See EGW comment on Matthew 9:17. {5BC 1120.7}

37,38. Lásd Máté 9:17 magyarázatát. {5BC 1120.7}