× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Chapter 18

18. fejezet

17. Rebels Blame Others for Troubles—Those who refuse to receive reproof and to be corrected, will manifest enmity, malice, and hatred against the instrument that God has used. They will leave no means untried to cast stigma upon the one who bore to them the message. They will feel as did Ahab toward Elijah, that God's servant is the one who is the hindrance, the curse. Said Ahab, “Art thou he that troubleth Israel?” (The Review and Herald, January 8, 1884). {2BC 1034.4}

17. A lázadók mást hibáztatnak bajaikért - Akik nem hajlandók elfogadni az intést és helyesbíteni útjaikon, ellenségeskedést, rosszindulatot, sőt gyűlöletet tanúsítanak az Isten használta eszköz ellen. Egyetlen fogást sem hagynak kipróbálatlanul, hogy veszett hírét keltsék annak, aki számukra az üzenetet hozta. Úgy éreznek majd, mint Akháb érzett Illés iránt, vagyis hogy Isten szolgája a baj okozója. 0 mondta: "Te vagy Izrael nyugtalanítója." (Szemle és hírnök 1884 január 8) {2BC 1034.4}   

36-40. One Who Stood Wholly for God—God would have His honor exalted before men as supreme, and His counsels confirmed in the eyes of the people. The witness of the prophet Elijah on Mount Carmel gives the example of one who stood wholly for God and His work in the earth. The prophet calls the Lord by His name, Jehovah God, which He Himself had given to denote His condescension and compassion. Elijah calls Him the God of Abraham and Isaac and Israel. He does this that He may excite in the hearts of His backslidden people humble remembrance of the Lord, and assure them of His rich, free grace. Elijah prays, Be it known this day that thou art the God of Israel. The honor of God is to be exalted as supreme, but the prophet asks further that his mission also may be confirmed. “Let it be known this day that thou art God in Israel,” he prays, “and that I am thy servant, and that I have done all these things at thy word. Hear me, O Lord,” he pleads, “hear me.” ... {2BC 1034.5}

34-40. Aki teljesen Isten mellett állt ki - Isten a legfelsőbbnek akarja tiszteltetni magát az emberek előtt és a tanácsait is igazolni akarja a nép előtt. Illés tanúságtétele a Kármel hegyén a teljesen Isten és Isten földi munkája mellett álló ember példája. A látnók nevén nevezi az Urat, Jehova Istennek, mely nevet az Úr maga adott magának, hogy jelezze leereszkedését és szánakozását. Illés Ábrahám, Izsák és Jákob Istenének nevezi őt. Ezzel talán föl tudja ébreszteni eltévelyedett népe szívében az Úrról való alázatos megemlékezést és biztosítani tudja őket az Úr gazdag, ingyen kegyelméről. Illés így imádkozik: "Legyen tudtotokra ezen a napon, hogy te vagy Isten Izraelben, és a te szolgád vagyok és mindent a te szavadra cselekedtem. Hallgass meg, ó Uram, hallgass meg."... {2BC 1034.5}   

His zeal for God's glory and his deep love for the house of Israel present lessons for the instruction of all who stand today as representatives of God's work in the earth (Letter 22, 1911). {2BC 1034.6}

Az Úr dicsőségének féltése és Izrael házának mélységes szeretete tanítás Isten mai munkájának képviselői számára. (1911, 22 levél) {2BC 1034.6}   

42-44. Important Lessons From Elijah—Important lessons are presented to us in the experience of Elijah. When upon Mt. Carmel he offered the prayer for rain, his faith was tested, but he persevered in making known his request unto God. Six times he prayed earnestly, and yet there was no sign that his petition was granted, but with a strong faith he urged his plea to the throne of grace. Had he given up in discouragement at the sixth time, his prayer would not have been answered, but he persevered till the answer came. We have a God whose ear is not closed to our petitions; and if we prove His word, He will honor our faith. He wants us to have all our interests interwoven with His interests, and then He can safely bless us; for we shall not then take glory to self when the blessing is ours, but shall render all the praise to God. God does not always answer our prayers the first time we call upon Him; for should He do this, we might take it for granted that we had a right to all the blessings and favors He bestowed upon us. Instead of searching our hearts to see if any evil was entertained by us, any sin indulged, we should become careless, and fail to realize our dependence upon Him, and our need of His help. {2BC 1034.7}

42-44. Fontos tanítás Illéstől - Illés tapasztalatából fontos tanulságokat vonhatunk le. Mikor Kármel hegyén esőért imádkozott, az Úr próbára tette hitét. Ő ennek ellenére is állhatatosan megismételte kérését. Hétszer imádkozott buzgón, s még mindig nem látszott jel, hogy kérése meghallgatásra talált volna. Mégis erős hittel sürgette kérését a kegyelem trónja előtt. Ha a hatodik alkalommal csüggedten föladta volna, imája nem talált volna meghallgatásra. Illés azonban kitartott, mígcsak a válasz meg nem érkezett. Olyan Istenünk van, akinek föle nincs zárva kéréseink előtt. S ha próbára tesszük szavát, az Úr tiszteletben fogja tartani hitünket. Azt akarja, hogy összes célunk az ő céljával fonódjon össze. Akkor kockázat nélkül meg tud áldani minket; mivel nem magunknak tulajdonítjuk a dicsőséget az áldás elnyerésekor, hanem Istennek adózunk dicsérettel. Isten nem mindig felel imánkra, mikor előízben hívjuk őt, hiszen ha ezt tenné, akkor biztosra vennénk, hogy jogot formálhatunk a ránk árasztott összes áldásokra és kedvezésekre. Szívünk vizsgálása helyett, hogy melengetünk-e gonoszságot, vagy bűnbe merültünk-e, hanyagul megfeledkeznénk róla, hogy őtőle függünk és az ő segítségére van szükségünk. {2BC 1034.7}   

Elijah humbled himself until he was in a condition where he would not take the glory to himself. This is the condition upon which the Lord hears prayer, for then we shall give the praise to Him. The custom of offering praise to men is one that results in great evil. One praises another, and thus men are led to feel that glory and honor belong to them. When you exalt man, you lay a snare for his soul, and do just as Satan would have you. You should praise God with all your heart, soul, might, mind, and strength; for God alone is worthy to be glorified (The Review and Herald, March 27, 1913). {2BC 1035.1}

Illés megalázta magát, mígcsak olyan lelki állapotba nem került, mikor nem tulajdonítaná többé magának a dicsőséget. Az Úr ezzel a föltétellel hallgatja meg imánkat. Az emberek imádkozás-módja súlyos gonoszságot eredményez. Kölcsönösen magasztalják egymást, amivel arra a gondolatra vezetnek embereket, hogy őket illeti dicséret és tisztelet. Mikor embert magasztaltok, csapdát állítotok lelkének s pontosan az ősellenség akaratát cselekszitek. Magasztaljátok hát Istent teljes szívből, lélekből, erőből, értelmetekkel és képességetekkel; hiszen egyedül ő méltó a dicséretre. (Advent szemle és szombat hírnök 1913 március 27) {2BC 1035.1}   

43, 44. Elijah's Heart Search—The servant watched while Elijah prayed. Six times he returned from the watch, saying, There is nothing, no cloud, no sign of rain. But the prophet did not give up in discouragement. He kept reviewing his life, to see where he had failed to honor God, he confessed his sins, and thus continued to afflict his soul before God, while watching for a token that his prayer was answered. As he searched his heart, he seemed to be less and less, both in his own estimation and in the sight of God. It seemed to him that he was nothing, and that God was everything; and when he reached the point of renouncing self, while he clung to the Saviour as his only strength and righteousness, the answer came. The servant appeared, and said, “Behold, there ariseth a little cloud out of the sea, like a man's hand” (The Review and Herald, May 26, 1891). {2BC 1035.2}

43, 44. Illés szívvizsgálata - A szolga figyelt, Illés imádkozott. A szolga hatszor tért vissza, hatszor mondta: "Nem látszik semmi, nincs felhő, nincs jele esőnek." A látnók mégsem adta föl csüggedten. Végigtekintett életén, hogy hol mulasztotta el Isten tiszteletét, bevallotta bűneit, így gyötörte lelkét Isten előtt, miközben figyelt valami jelre, hogy imája meghallgatásra talált. Amint Illés a szívét vizsgálta, egyre kevesebbnek és kevesebbnek látta magát mind a maga becsülésében, mind Isten szemében. Úgy tűnt előtte, hogy ö semmi, hogy Isten a minden. Mikor elélte a maga semminek tartásának a pontját, mikor mint egyedüli erejébe és igazságosságába, a Megváltóba kapaszkodott, a felelet megérkezett. A szolga előállt s így szólt: "íme kicsinyke felhő jelent meg a tenger felől, tenyérnyi nagyságú." (Szemle és hírnök 1891 május 26) {2BC 1035.2}