1, 2. God's Man With God's Message—God always has men to whom He intrusts His message. His Spirit moves upon their hearts, and constrains them to speak. Stimulated by holy zeal, and with the divine impulse strong upon them, they enter upon the performance of their duty without coldly calculating the consequences of speaking to the people the word which the Lord has given them. But the servant of God is soon made aware that he has risked something. He finds himself and his message made the subject of criticism. His manners, his life, his property are all inspected and commented upon. His message is picked to pieces and rejected in the most illiberal and unsanctified spirit, as men in their finite judgment see fit. Has that message done the work God designed it should accomplish? No; it has signally failed, because the hearts of the hearers were unsanctified. {2BC 1034.2}
1,2. Isten embere Isten üzenetével - Istennek mindig van embere, akit megbízhat üzenetével. Lelke munkálkodik szívükön, s kényszeríti őket a szólásra. Szent buzgalomtól indíttatva, s az isteni ösztönzés erősen rajtuk lévén elindulnak kötelességük teljesítésére anélkül, hogy józanon kiszámítanák annak következményeit, hogy szólják a népnek az Úr szavát. Isten szolgája rövidesen tudtára ébred, hogy kockázatot vállalt. Rádöbben, hogy ő is, üzenete is gáncsoskodás célpontja lett. Modorát, életét, tulajdonát, mind szemügyre veszik, megjegyzéseket tesznek rájuk. Üzenetét darabokra szedik és a legrosszindulatúbb, legszemtelenebb szellemben elvetik. Elérte-e az üzenet Isten célját? Nem érte el. Csúfosan megbukott, mert a hallgatók szíve megszenteletlen volt. {2BC 1034.2}
If the minister's face is not flint, if he has not indomitable faith and courage, if his heart is not made strong by constant communion with God, he will begin to shape his testimony to please the unsanctified ears and hearts of those whom he is addressing. In endeavoring to avoid the criticism to which he is exposed, he separates from God, and loses the sense of the divine favor, and his testimony becomes tame and lifeless. He finds that his courage and faith are gone, and his labors are powerless. The world is full of flatterers and dissemblers who have yielded to the desire to please; but the faithful men, who do not study self-interest, but love their brethren too well to suffer sin upon them, are few indeed (The Review and Herald, April 7, 1885). {2BC 1034.3}
Ha az igehirdető arca nem kova, ha nincs törhetetlen hite, rendíthetetlen bátorsága, ha nem erősíti meg az Istennel való állandó érintkezés, akkor úgy kezdi alakítani bizonyságtételét, hogy tetszetős legyen a címzett megszenteletlen fülének, szívének. Abbeli igyekezetében, hogy elkerülje a gáncsolást, elszakad Istentől, s elveszti az isteni kedvezés érzetét. Bizonyságtétele langymeleg, élettelen lesz. Rádöbben, hogy hite és bátorsága eltűnt, munkássága meg erejét vesztette. A világ telve van hízelgőkkel és kétszínűekkel, akik engedtek a kívánságnak, hogy ember kedvére tegyenek. De a hűségesek, akik nem törődnek az önérdekkel, hanem jobban szeretik embertársaikat, hogy bűnt tűrjenek meg bennük, valóban kevesen vannak. (Advent szemle és szombat hírnök 1885. április 7) {2BC 1034.3}
