10, 11. David Accepted Humiliation as Necessary—[2 Samuel 16:10, 11 quoted.] He [David] thus acknowledges, before his people and chief men, that this is the punishment God has brought upon him because of his sin, which has given the enemies of the Lord occasion to blaspheme; that the enraged Benjamite might be accomplishing his part of the punishment predicted, and that if he bore these things with humility, the Lord would lessen his affliction, and turn the curse of Shimei into a blessing. David does not manifest the spirit of an unconverted man. He shows that he has had an experience in the things of God. He manifests a disposition to receive correction from God, and, in confidence turns to Him as his only trust. God rewards David's humble trust in Him, by defeating the counsel of Ahithophel, and preserving his life (The Spirit of Prophecy 1:383). {2BC 1024.3}
10,11. Elfogadta a megaláztatást, mint szűkségeset -(idézi a két verset) Dávid tehát népe és főemberei előtt elismerte, hogy ez Isten büntetése, melyet bűnei zúdítottak rá, s büntetései most alkalmat adnak az Úr ellenségeinek, hogy gyalázzák az Urat, s a felbőszült benjánünita eleget tegyen a megjövendölt büntetésben a rá eső résznek. S hogyha alázatosan viseli büntetéseit, az Úr enyhíteni fogja lesújtottságát és áldására fordítja Sémei átkát. Dávid itt sem viselkedik megtéretlen emberkém. Isten dolgaiban való tapasztaltságát bizonyítja. Olyan beállítottságról tesz tanúságot, hogy elfogadja Istentől a fenyítést s ráhagyatkozva hozzá fordul, mint egyedüli bizodalmához. Isten megjutalmazza Dávid alázatos benne bízását, mikor meghiúsítja Akhitófel tanácsát és megóvja Dávid életét. (1 Lelki ajándékok 383) {2BC 1024.3}
