1. Relation of Youth and Old Age Illustrated—The life of Samuel from early childhood had been a life of piety and devotion. He had been placed under the care of Eli in his youth, and the loveliness of his character drew forth the warm affection of the aged priest. He was kind, generous, diligent, obedient, and respectful. The contrast between the course of the youth Samuel and that of the priest's own sons was very marked, and Eli found rest and comfort and blessing in the presence of his charge. It was a singular thing that between Eli, the chief magistrate of the nation, and the simple child so warm a friendship should exist. Samuel was helpful and affectionate, and no father ever loved his child more tenderly than did Eli this youth. As the infirmities of age came upon Eli, he felt more keenly the disheartening, reckless, profligate course of his own sons, and he turned to Samuel for comfort and support. {2BC 1021.4}
1. Az öreg és ifjú kor kapcsolata - Sámuel kora gyermekségétől istenfélő, buzgó életet élt. Fiatalon Éli gondjaira bízták, s a gyermek jellemének szépsége kiváltotta a koros pap szeretetét. Sámuel szeretetteljes, nagylelkű, szorgalmas, engedelmes és tiszteletteljes volt. Szembeszökő volt az ellentét az ifjú Sámuel és Éli két fia közt. Éli nyugalmat, békét és áldást talált a rábízott ifjú jelenlétében. Egyedülálló eset, hogy a nemzet legfőbb bírája és egyszerű gyermek közt ilyen meleg barátság jött létre. Sámuel segítőkész és melegszívű volt. Soha apa gyöngédebben nem szerette gyermekét, mint Éli a fiúcskát. Amint az öregkor gyöngeségei utolérték, s egyre inkább átérezte két fiának jellemtelen viselkedését, Sámuelhez fordult vigaszért és támogatásért. {2BC 1021.4}
How touching to see youth and old age relying one upon the other, the youth looking up to the aged for counsel and wisdom, the aged looking to the youth for help and sympathy. This is as it should be. God would have the young possess such qualifications of character that they shall find delight in the friendship of the old, that they may be united in the endearing bonds of affection to those who are approaching the borders of the grave (The Signs of the Times, October 19, 1888). {2BC 1021.5}
Megható így egymásra támaszkodni látnunk az ifjú és öreg kort. Az ifjú az öregre tekint föl tanácsért és bölcsességért, az idős pedig az ifjútól várja a segítséget és megértést. Így is van ez rendjén. Isten azt akarja, hogy az ifjaknak olyan jellemvonásaik legyenek, hogy örömet találjanak az idősekkel való barátságban, s a szeretet drága kötelékei fűzzék őket a sir szélén állókhoz. (Idők jelei 1888 október 19) {2BC 1021.5}
10, 11 (Luke 12:16-21). Gain Was Nabal's God—Nabal thought nothing of spending an extravagant amount of his wealth to indulge and glorify himself; but it seemed too painful a sacrifice for him to make to bestow compensation which he never would have missed, upon those who had been like a wall to his flocks and herds. Nabal was like the rich man in the parable. He had only one thought,—to use God's merciful gifts to gratify his selfish animal appetites. He had no thought of gratitude to the Giver. He was not rich toward God; for eternal treasure had no attraction for him. Present luxury, present gain, was the one absorbing thought of his life. This was his God (The Signs of the Times, October 26, 1888). {2BC 1021.6}
10,11. (Lukács 12:16-21) Nábál istene a nyereség - Nábál minden habozás nélkül költött magára jelentős összegeket, az viszont túl fájdalmas áldozat volt számára, hogy kárpótlást adjon nyájai és gulyái védelmezőinek, bárha anyagilag meg sem érezte volna. Nábál hasonlított a példázat gazdag emberére. Egyetlen gondolata az volt, hogy Isten ajándékait önző, állati étvágyának kielégítésére fordítsa. Az adományozó iránti hálával már nem gondolt. Nem volt gazdag az Isten szemében, mert nem vonzották az örök kincsek. Jelen fényűzés, jelenlegi nyereség - ez volt élete minden mást elnyelő gondolata. Ez volt az istene. (Idők jelei 1888 október 26) {2BC 1021.6}
39. God Will Set Matters Right—When David heard the tidings of the death of Nabal, he gave thanks that God had taken vengeance into His own hands. He had been restrained from evil, and the Lord had returned the wickedness of the wicked upon his own head. In this dealing of God with Nabal and David, men may be encouraged to put their cases into the hands of God; for in His own good time He will set matters right (The Signs of the Times, October 26, 1888). {2BC 1022.2}
39. Isten rendezi az ügyeket - Mikor Dávid hallotta Nábál halálhírét, hálákat adott Istennek, hogy nem ö állt bosszút sérelméért. Abigail visszatartotta Dávidot a gonosztól, az Ur pedig a gonosz fejére hárította vissza a gonoszságot. Istennek Nábállal és Dáviddal való bánásmódja arra bátorít, hogy az Úr kezébe helyezzük ügyeinket, mert Isten a maga idején rendezni fogja ezeket. (Idők jelei 1888 október 26) {2BC 1022.2}
