× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Chapter 24

24. fejezet

6 (Proverbs 16:32). Who Am I to Raise My Hand?—The course of David made it manifest that he had a Ruler whom he obeyed. He could not permit his natural passions to gain the victory over him; for he knew that he that ruleth his own spirit, is greater than he who taketh a city. If he had been led and controlled by human feelings, he would have reasoned that the Lord had brought his enemy under his power in order that he might slay him, and take the government of Israel upon himself. Saul's mind was in such a condition that his authority was not respected, and the people were becoming irreligious and demoralized. Yet the fact that Saul had been divinely chosen king of Israel kept him in safety, for David conscientiously served God, and he would not in any wise harm the anointed of the Lord (The Signs of the Times, October 12, 1888). {2BC 1021.3}

6 (Példa 16:32). Ki vagyok én, hogy fölemeljem kezem? - Dávid viselkedése bizonyította, hogy Isten vezette, neki engedelmeskedett. Nem hagyta győzni bűnös indulatait. Tudta, hogy jobb az embernek uralkodni a maga indulatján, mintha várost venne be. Ha bűnös emberi érzések vezették volna, azt gondolta volna, hogy az Úr kezébe adta ellenségét, hogy megölje és átvegye Izrael kormányzását. Hisz Saul már eljátszotta tekintélyét, s a nép vallástalan, züllött lett De mert Isten választotta Sault királlyá, nem forgott veszélyben, mert Dávid lelkiismeretesen szolgálta Istent és nem akart az Úr fölkentjének ártalmára lenni. (Idők jelei 1888 október 12) {2BC 1021.3}