Chapter 15—Delivered From Prison

Szabadulás a börtönből

This chapter is based on Acts 12:1-23. {AA 143}

{AA 143}   

“Now about that time Herod the king stretched forth his hands to vex certain of the church.” The government of Judea was then in the hands of Herod Agrippa, subject to Claudius, the Roman emperor. Herod also held the position of tetrarch of Galilee. He was professedly a proselyte to the Jewish faith, and apparently very zealous in carrying out the ceremonies of the Jewish law. Desirous of obtaining the favor of the Jews, hoping thus to make secure his offices and honors, he proceeded to carry out their desires by persecuting the church of Christ, spoiling the houses and goods of the believers, and imprisoning the leading members of the church. He cast James, the brother of John, into prison, and sent an executioner to kill him with the sword, as another Herod had caused the prophet John to be beheaded. Seeing that the Jews were well pleased with these efforts, he imprisoned Peter also. {AA 143.1}

„Abban az időben pedig Heródes király elkezde kegyetlenkedni némelyekkel, a gyülekezetből valók közül.” (Ap. csel. 12:1) Júdeában ez idő tájt Heródes Agrippa uralkodott, mint Klaudius római császár alárendeltje. Heródes egyszersmind Galilea negyedes fejedelme is volt. Állítólag a zsidó vallásra áttért, tehát prozelita volt, és látszólag a zsidó vallás ceremóniáinak betartásában nagyon buzgólkodott. Hogy a zsidók kegyeit megnyerje, és remélve, hogy ezáltal tisztségét és méltóságát megtarthatja, igyekezett óhajukat teljesíteni, amennyiben üldözte Krisztus gyülekezetét; pusztította a hívők házait és birtokait, sőt a gyülekezet vezető tagjait bebörtönöztette. János fivérét, Jakabot, elfogatta, és hóhérbárddal kivégeztette, éppúgy, miként a másik Heródes lefejeztette Keresztelő Jánost. Amikor látta, hogy eljárása a zsidóknak tetszik, Pétert is fogságba vetette. {AA 143.1}   

It was during the Passover that these cruelties were practiced. While the Jews were celebrating their deliverance from Egypt and pretending great zeal for the law of God, they were at the same time transgressing every principle of that law by persecuting and murdering the believers in Christ. {AA 144.1}

Ezek a kegyetlenkedések a húsvéti ünnepek alatt történtek. Mialatt a zsidók az egyiptomi szabadulást ünnepelték, nagy odaadást és buzgóságot mutattak Isten törvénye iránt, ugyanakkor ennek a törvénynek minden szabályát áthágták, amennyiben Krisztus követőit üldözték és megölték. {AA 144.1}   

The death of James caused great grief and consternation among the believers. When Peter also was imprisoned, the entire church engaged in fasting and prayer. {AA 144.2}

Jakab halála nagy szomorúságot és megdöbbenést keltett a hívők körében; amikor pedig Pétert is elfogták, az egész gyülekezet böjtölt és imádkozott érette. {AA 144.2}   

Herod's act in putting James to death was applauded by the Jews, though some complained of the private manner in which it was accomplished, maintaining that a public execution would have more thoroughly intimidated the believers and those sympathizing with them. Herod therefore held Peter in custody, meaning still further to gratify the Jews by the public spectacle of his death. But it was suggested that it would not be safe to bring the veteran apostle out for execution before all the people then assembled in Jerusalem. It was feared that the sight of him being led out to die might excite the pity of the multitude. {AA 144.3}

Heródes ama cselekedete, hogy Jakabot megölette, nagy tetszést aratott a zsidók között. Bár többeket bántott a kivégzés titkos módja, mert – véleményük szerint – a nyilvános kivégzés a hívőket és mindazokat, akik rokonszenveztek velük, jobban megfélemlítette volna. Tehát, hogy egy nyilvános, mindenki által látható kivégzéssel még jobban megnyerje őket, Pétert a börtönben őriztette. Kétségek merültek azonban fel, hogy a jelenleg Jeruzsálemben időző sokaság előtt végezzék–e ki az öreg, tiszteletreméltó apostolt, mivel féltek, hogy a tömegben, mialatt elővezetik, részvét ébred iránta. {AA 144.3}   

The priests and elders also feared lest Peter might make one of those powerful appeals which had frequently aroused the people to study the life and character of Jesus—appeals which they, with all their arguments, had been unable to controvert. Peter's zeal in advocating the cause of Christ had led many to take their stand for the gospel, and the rulers feared that should he be given an opportunity to defend his faith in the presence of the multitude who had come to the city to worship, his release would be demanded at the hands of the king. {AA 144.4}

A papok és vének még attól is féltek, hogy Péter esetleg újból hatalmas beszédet intéz a néphez, amelyet már oly gyakran arra késztetett, hogy Jézus életével és jellemével foglalkozzék. Olyan beszédet, amelyet minden ellenérvükkel sem voltak képesek megcáfolni. Az a buzgalom, amellyel Péter védelmezte Jézus ügyét, már sokakat késztetett arra, hogy az evangéliumot elfogadják. A főemberek féltek, hogyha Péternek ismét alkalma lenne hitét megvallani a Jeruzsálemben ünnepet ülő nagy tömeg előtt, akkor a királytól szabadon bocsátását követelné. {AA 144.4}   

While, upon various pretexts, the execution of Peter was being delayed until after the Passover, the members of the church had time for deep searching of heart and earnest prayer. They prayed without ceasing for Peter, for they felt that he could not be spared from the cause. They realized that they had reached a place where, without the special help of God, the church of Christ would be destroyed. {AA 145.1}

Amíg különböző ürügyekkel a halálos ítélet végrehajtását húsvét utánra halasztották, a gyülekezeti tagoknak idejük volt alapos önvizsgálatra és komoly imaéletre. Szüntelenül könyörögtek Péterért, mivel érezték, hogy a mű nem nélkülözheti munkálkodását. Felismerték, hogy olyan időponthoz érkeztek el, amikor Isten segítsége nélkül Krisztus gyülekezete elpusztulna. {AA 145.1}   

Meanwhile worshipers from every nation sought the temple which had been dedicated to the worship of God. Glittering with gold and precious stones, it was a vision of beauty and grandeur. But Jehovah was no longer to be found in that palace of loveliness. Israel as a nation had divorced herself from God. When Christ, near the close of His earthly ministry, looked for the last time upon the interior of the temple, He said, “Behold, your house is left unto you desolate.” Matthew 23:38. Hitherto He had called the temple His Father's house; but as the Son of God passed out from those walls, God's presence was withdrawn forever from the temple built to His glory. {AA 145.2}

Időközben minden nép közül sok ájtatoskodó kereste fel az Isten imádására szentelt épületet. Gyönyörű látványosság volt; pazar pompája felemelő hatást váltott ki. Azonban Jehovának nem volt többé lakhelye ebben a gyönyörű palotában. Izráel népe elszakadt Istenétől. Röviddel földi tanítói működésének befejezése előtt Krisztus ily szavakra fakadt a templom épületének szemlélése közben: „Ímé, pusztán hagyatik néktek a ti házatok.” (Mt. 23:38) Eddig Atyja házának nevezte a templomot; mikor azonban Isten Fia utoljára lépett ki kapuin, Isten színe örökre elhagyta az egykor tiszteletére emelt épületet. {AA 145.2}   

The day of Peter's execution was at last appointed, but still the prayers of the believers ascended to heaven; and while all their energies and sympathies were called out in fervent appeals for help, angels of God were watching over the imprisoned apostle. {AA 145.3}

Végül megállapították Péter kivégzésének napját, de a hívők imái még mindig ostromolták az eget. Mialatt teljes szívvel-lélekkel kértek segítséget buzgóságos könyörgésben, Isten angyalai őrizték a fogoly apostolt. {AA 145.3}   

Remembering the former escape of the apostles from prison, Herod on this occasion had taken double precautions. To prevent all possibility of release, Peter had been put under the charge of sixteen soldiers, who, in different watches, guarded him day and night. In his cell he was placed between two soldiers and was bound by two chains, each chain being fastened to the wrist of one of the soldiers. He was unable to move without their knowledge. With the prison doors securely fastened, and a strong guard before them, all chance of rescue or escape through human means was cut off. But man's extremity is God's opportunity. {AA 145.4}

Heródes visszaemlékezett az apostolnak egy korábbi fogságából való eltűnésére; ez alkalommal tehát kétszeres őrizetet és óvatosságot rendelt el. Hogy teljesen lehetetlenné tegye a szökést, tizenhat katona felügyelete alá helyezte, akiknek különböző őrségekbe osztva, a foglyot éjjel-nappal őrizniük kellett. Két katona közé láncolva – kiknek csuklójához egy-egy lánc kötötte oda – feküdt cellájában Péter, és meg sem mozdulhatott anélkül, hogy a katonák észre ne vették volna. Miután a börtönajtókat biztonsági zárral látták el, és erős őrség állt előtte, a szabadítás vagy menekülés lehetősége teljesen kizárt volt. Azonban: Ahol legnagyobb a veszély, ott legközelebb a segély. {AA 145.4}   

Peter was confined in a rock-hewn cell, the doors of which were strongly bolted and barred; and the soldiers on guard were made answerable for the safekeeping of the prisoner. But the bolts and bars and the Roman guard, which effectually cut off all possibility of human aid, were but to make more complete the triumph of God in the deliverance of Peter. Herod was lifting his hand against Omnipotence, and he was to be utterly defeated. By the putting forth of His might, God was about to save the precious life that the Jews were plotting to destroy. {AA 146.1}

Péter egy sziklába vájt cellába volt bebörtönözve, amelynek ajtóit erősen bezárták és eltorlaszolták. Az őrálló katonák felelősek voltak őrizetéért. De a biztos zárak, a torlaszok és a római őrség, amelyek kizártak minden emberi lehetőséget, csak annál inkább magasztalják Isten győzelmét Péter kiszabadításánál. Heródes a Mindenható ellen emelte fel kezét, és ezért teljesen meg kellett szégyenülnie. Isten saját hatalmas kezével akarta megmenteni ezt az értékes életet, amelynek elpusztítását a zsidók tervbe vették. {AA 146.1}   

It is the last night before the proposed execution. A mighty angel is sent from heaven to rescue Peter. The strong gates that shut in the saint of God open without the aid of human hands. The angel of the Most High passes through, and the gates close noiselessly behind him. He enters the cell, and there lies Peter, sleeping the peaceful sleep of perfect trust. {AA 146.2}

Elérkezett tehát a kivégzést megelőző nap sötét éjjele... Hatalmas angyal indult útnak a mennyből, Péter megmentésére. Az erős ajtók – amelyek Isten szentjét zárva tartották – feltárultak, emberi kezek segítsége nélkül is. A Mindenható angyala keresztülhalad, és az ajtók zajtalanul záródnak be utána. Belép a cellába: Péter ott fekszik, és békésen alussza az Istenbe vetett hit nyugodt álmát. {AA 146.2}   

The light that surrounds the angel fills the cell, but does not rouse the apostle. Not until he feels the touch of the angel's hand and hears a voice saying, “Arise up quickly,“ does he awaken sufficiently to see his cell illuminated by the light of heaven, and an angel of great glory standing before him. Mechanically he obeys the word spoken to him, and as in rising he lifts his hands he is dimly conscious that the chains have fallen from his wrists. {AA 146.3}

Az angyalt körülvevő fényár megvilágítja a cellát, de nem ébreszti fel az apostolt. Csak amikor az angyal érintését érzi, és e hangot hallja: „Kelj fel hamar!” – tér magához annyira, hogy látja a cellát mennyei fényben ragyogni és a dicsőséges angyalt maga előtt. Gépiesen engedelmeskedik, és amikor a felkelésnél kezeit használja, alig ébred tudatára, hogy béklyói lehulltak csuklóiról. {AA 146.3}   

Again the voice of the heavenly messenger bids him, “Gird thyself, and bind on thy sandals,” and again Peter mechanically obeys, keeping his wondering gaze riveted upon his visitor and believing himself to be dreaming or in a vision. Once more the angel commands, “Cast thy garment about thee, and follow me.” He moves toward the door, followed by the usually talkative Peter, now dumb from amazement. They step over the guard and reach the heavily bolted door, which of its own accord swings open and closes again immediately, while the guards within and without are motionless at their post. {AA 147.1}

Ismét felhangzik a mennyei küldött parancsa: „Övezd fel magadat és kösd fel saruidat!” Péter ismét önkéntelenül engedelmeskedik, csodálkozva bámul látogatójára, és azt hiszi, hogy álmodik, vagy látomást lát. Az angyal újból ráparancsol: „Vedd rád felsőruhádat és kövess engem!” (Ap. csel. 12:7–8) Az angyal az ajtóhoz megy; a máskor oly bőbeszédű Péter ámulattól elnémulva követi. Keresztülhaladnak az őrségen és elérik az erősen elreteszelt ajtót, mely magától nyílik ki előttük, de utánuk rögtön be is zárul; miközben az őrök úgy belül, mint kívül, mozdulatlanul maradnak helyükön. {AA 147.1}   

The second door, also guarded within and without, is reached. It opens as did the first, with no creaking of hinges or rattling of iron bolts. They pass through, and it closes again as noiselessly. In the same way they pass through the third gateway and find themselves in the open street. No word is spoken; there is no sound of footsteps. The angel glides on in front, encircled by a light of dazzling brightness, and Peter, bewildered, and still believing himself to be in a dream, follows his deliverer. Thus they pass on through one street, and then, the mission of the angel being accomplished, he suddenly disappears. {AA 147.2}

Elérik a második, szintén kívül-belül őrzött ajtót. Ez is úgy nyílik ki, mint az első, anélkül, hogy a sarokvasak nyikorognának, vagy a reteszek bármilyen zajt okoznának. Keresztülhaladnak rajta, és ez is éppoly zajtalanul csukódik be ismét. Hasonló módon jutnak át a bejárati kapun, és már kint is vannak a nyílt utcán. Egyetlen szót sem váltanak; egyetlen lépés sem hallatszik. Az angyal kápráztató fényártól övezve halad elöl; Péter pedig zavartan, és magát még mindig álomban képzelve, követi szabadítóját. Így haladnak végig egy utcán, és azután az angyal eltűnik. Megbízatását elvégezte. {AA 147.2}   

The heavenly light faded away, and Peter felt himself to be in profound darkness; but as his eyes became accustomed to the darkness, it gradually seemed to lessen, and he found himself alone in the silent street, with the cool night air blowing upon his brow. He now realized that he was free, in a familiar part of the city; he recognized the place as one that he had often frequented and had expected to pass on the morrow for the last time. {AA 147.3}

Lassanként eloszlott a mennyei fény, és Péter ott áll a mélységes sötétben, amely csak akkor enyhül, amikor szeme már megszokta. Egyedül van a csendes utcán, és az éjjeli hűs levegő simogatja homlokát. Tudja már, hogy kiszabadult. Ismerős a városrész is. Felismerte a helyet, hiszen már sokszor járt arra, de amelyről azt hitte, hogy a következő reggel látja utoljára. {AA 147.3}   

He tried to recall the events of the past few moments. He remembered falling asleep, bound between two soldiers, with his sandals and outer garments removed. He examined his person and found himself fully dressed and girded. His wrists, swollen from wearing the cruel irons, were free from the manacles. He realized that his freedom was no delusion, no dream or vision, but a blessed reality. On the morrow he was to have been led forth to die; but, lo, an angel had delivered him from prison and from death. “And when Peter was come to himself, he said, Now I know of a surety, that the Lord hath sent His angel, and hath delivered me out of the hand of Herod, and from all the expectation of the people of the Jews.” {AA 148.1}

Megkísérelte, hogy visszaidézze emlékezetébe az előző órák eseményeit. Tudta, hogy miután saruit és felsőruháját levetette, két katona között, hozzájuk láncolva aludt. Azonban most, ahogy végignézett magán, látta, hogy teljesen felöltözve és felövezve áll. A kegyetlen béklyóktól megdagadt csuklói is szabadok. Ráeszmélt arra, hogy szabadsága nem káprázat, nem álom, nem látomás, hanem boldog valóság. Reggel akarták utolsó útjára kísérni; és íme, angyal szabadította ki a börtönből meg a halálból. „És Péter magához térve, mondá: Most tudom igazán, hogy az Úr elbocsátotta az ő angyalát és megszabadított engem Heródes kezéből és a zsidók népének egész várakozásától.” (Ap. csel. 12:11) {AA 148.1}   

The apostle made his way at once to the house where his brethren were assembled and where they were at that moment engaged in earnest prayer for him. “As Peter knocked at the door of the gate, a damsel came to hearken, named Rhoda. And when she knew Peter's voice, she opened not the gate for gladness, but ran in, and told how Peter stood before the gate. And they said unto her, Thou art mad. But she constantly affirmed that it was even so. Then said they, It is his angel. {AA 148.2}

Az apostol azonnal ahhoz a házhoz ment, ahol hittestvérei összegyűltek, és ebben a pillanatban is buzgóságosan könyörögtek érte. „És mikor Péter zörgetett a tornác ajtaján egy Rhodé nevű szolgálóleány méne oda, hogy hallgatózzék; és megismervén a Péter szavát, örömében nem nyitotta meg a kaput, hanem befutván hírül adó, hogy Péter áll a kapu előtt. Azok pedig mondának neki: Elment az eszed. Ő azonban erősíté, hogy úgy van. Azok pedig mondának: Az ő angyala az. {AA 148.2}   

“But Peter continued knocking: and when they had opened the door, and saw him, they were astonished. But he, beckoning unto them with the hand to hold their peace, declared unto them how the Lord had brought him out of the prison.” And Peter “departed, and went into another place.” Joy and praise filled the hearts of the believers, because God had heard and answered their prayers and had delivered Peter from the hands of Herod. {AA 148.3}

Péter pedig szüntelen zörget vala; mikor azért felnyitották, megláták őt és elálmélkodónak. Miután pedig kezével hallgatást intett nékik, elbeszélé nékik, mimódon hozta ki őt az Úr a tömlöcből.” (Ap. csel. 12:13–17) És Péter „kimenvén, elméne más helyre”. A hívők szíve pedig dicsérettel és örömmel telt meg, mert Isten meghallgatta imáikat, és Pétert kiszabadította Heródes kezéből. {AA 148.3}   

In the morning a large concourse of people gathered to witness the execution of the apostle. Herod sent officers to the prison for Peter, who was to be brought with a great display of arms and guards in order not only to ensure against his escape, but to intimidate all sympathizers and to show the power of the king. {AA 149.1}

Reggelre nagy embertömeg gyűlt össze, hogy szemtanúja legyen az apostol kivégzésének. Heródes elküldött a börtönbe Péterért, akit fegyveres őrök serege és kísérete közepette kellett volna előhozni. Ezt nemcsak azért rendelte el így, hogy megakadályozza az esetleges szökést, hanem főként azért is, hogy mindazokat, akik rokonszenveznek vele, megfélemlítse, és királyi hatalmát kimutassa. {AA 149.1}   

When the keepers before the door found that Peter had escaped, they were seized with terror. It had been expressly stated that their lives would be required for the life of their charge, and because of this they had been especially vigilant. When the officers came for Peter, the soldiers were still at the door of the prison, the bolts and bars were still fast, the chains were still secured to the wrists of the two soldiers; but the prisoner was gone. {AA 149.2}

Amikor a börtönőrök látták, hogy Péter kiszabadult, megrémültek. Szigorú parancsot kaptak, hogy életükkel tartoznak a rájuk bízott fogoly életéért; tehát különösen éberek voltak. Midőn a hivatalnokok megjelentek, hogy Pétert átvegyék, a katonák még a börtön ajtói előtt állottak, a zárak és reteszek helyükön voltak. A láncok is ott voltak még a két katona csuklóján – de a fogoly eltűnt. {AA 149.2}   

When the report of Peter's escape was brought to Herod, he was exasperated and enraged. Charging the prison guard with unfaithfulness, he ordered them to be put to death. Herod knew that no human power had rescued Peter, but he was determined not to acknowledge that a divine power had frustrated his design, and he set himself in bold defiance against God. {AA 149.3}

Amikor Heródes értesült Péter szökéséről, dühroham fogta el. Hűtlenséggel vádolta meg a katonákat, és kivégzésüket rendelte el. Noha nagyon jól tudta, hogy nem emberi hatalom szabadította ki Pétert, azonban nem akarta beismerni, hogy isteni erő akadályozta meg tervének kivitelét, és dacosan fellázadt Isten ellen. {AA 149.3}   

Not long after Peter's deliverance from prison, Herod went to Caesarea. While there he made a great festival designed to excite the admiration and gain the applause of the people. This festival was attended by pleasure lovers from all quarters, and there was much feasting and wine drinking. With great pomp and ceremony Herod appeared before the people and addressed them in an eloquent oration. Clad in a robe sparkling with silver and gold, which caught the rays of the sun in its glittering folds and dazzled the eyes of the beholders, he was a gorgeous figure. The majesty of his appearance and the force of his well-chosen language swayed the assembly with a mighty power. Their senses already perverted by feasting and wine drinking, they were dazzled by Herod's decorations and charmed by his deportment and oratory; and wild with enthusiasm they showered adulation upon him, declaring that no mortal could present such an appearance or command such startling eloquence. They further declared that while they had ever respected him as a ruler, henceforth they should worship him as a god. {AA 149.4}

Nemsokára Péter kiszabadulása után, Heródes lement Czézáreába. Ott nagy ünnepélyt rendezett, hogy a nép csodálatát felkeltse, és tetszését megnyerje. Jelen volt ezen az ünnepélyen az egész környékbeli mulatni vágyó lakosság. Nagy ünnepi lakomát rendeztek, és fogyott a sok bor. Heródes nagy pompával és hosszas szertartások között jelent meg a vendégek előtt, és fényes szónoklatot tartott. Arany- és ezüsttől ragyogó öltözékében, melynek redőzete a nap sugarait csillogva tükrözte vissza, valóban pompás látványt nyújtott. Egyéniségének méltósága és választékos beszéde nagy hatást gyakorolt az ünneplőkre, akik mámorosan és a borivástól már kábult fejjel, elkáprázva Heródes pompájától, elragadtatva fellépésétől és szónoki tehetségétől, vad lelkesedésükben elhalmozták hízelgéseikkel. Hangoskodva kijelentették végül, hogy ha eddig fejedelemként tisztelték, mától fogva Istenként fogják dicsőíteni. {AA 149.4}   

Some of those whose voices were now heard glorifying a vile sinner had but a few years before raised the frenzied cry, Away with Jesus! Crucify Him, crucify Him! The Jews had refused to receive Christ, whose garments, coarse and often travel-stained, covered a heart of divine love. Their eyes could not discern, under the humble exterior, the Lord of life and glory, even though Christ's power was revealed before them in works that no mere man could do. But they were ready to worship as a god the haughty king whose splendid garments of silver and gold covered a corrupt, cruel heart. {AA 150.1}

Hangok hangzottak fel ekkor egy nyomorult bűnös dicsőítésére; ezek a hangok néhány évvel ezelőtt így kiáltoztak: Vidd el ezt! Feszítsd meg! Feszítsd meg! A zsidók nem fogadták el Krisztust, kinek az út porában beszennyeződött egyszerű ruhája alatt, érettük is isteni szeretettel telt szív dobogott. Szemük nem ismerte fel a szerény külső mögött az élet és dicsőség Urát, noha Krisztus hatalma tárult fel előttük műveiben, amelyeket közönséges halandó nem végezhetett. Ehelyett azonban készek voltak inkább e gőgös királyt Istenként tisztelni, akinek ezüstből és aranyból készült pompás ruhái kegyetlen szívét takarták. {AA 150.1}   

Herod knew that he deserved none of the praise and homage offered him, yet he accepted the idolatry of the people as his due. His heart bounded with triumph, and a glow of gratified pride overspread his countenance as he heard the shout ascend, “It is the voice of a god, and not of a man.” {AA 151.1}

Heródes tudta, hogy a nép dicséretét és hódolatát nem érdemelte ki; mégis elfogadta a bálványozást, mintha megilletné. Szívét legeltette diadalán; arcán a kielégült büszkeség pírja lángolt, amikor felharsant a kiáltás: „Isten szava ez és nem emberé.” (Ap. csel. 12:22) {AA 151.1}   

But suddenly a terrible change came over him. His face became pallid as death and distorted with agony. Great drops of sweat started from his pores. He stood for a moment as if transfixed with pain and terror; then turning his blanched and livid face to his horror-stricken friends, he cried in hollow, despairing tones, He whom you have exalted as a god is stricken with death. {AA 151.2}

Egyszerre azonban borzalmas változás ment végbe; arca halotthalvány lett és eltorzult a fájdalomtól. Verejtékezett. Egy pillanatig a fájdalomtól és rémülettől szinte megkövülten állt, majd elszíntelenedett arccal fordult megdöbbent barátaihoz. Kétségbeeséstől tompa, rekedt hangon kiáltott fel: Akit ti Istenné emeltetek, a halál fia lett! {AA 151.2}   

Suffering the most excruciating anguish, he was borne from the scene of revelry and display. A moment before he had been the proud recipient of the praise and worship of that vast throng; now he realized that he was in the hands of a Ruler mightier than himself. Remorse seized him; he remembered his relentless persecution of the followers of Christ; he remembered his cruel command to slay the innocent James, and his design to put to death the apostle Peter; he remembered how in his mortification and disappointed rage he had wreaked an unreasoning vengeance upon the prison guards. He felt that God was now dealing with him, the relentless persecutor. He found no relief from pain of body or anguish of mind, and he expected none. {AA 151.3}

A legborzasztóbb kínok között vergődve vitték el a dőzsölés, öntetszelgés színhelyéről. Még néhány pillanattal előbb hivalkodva fogadta a nagy tömeg imádatát; azonban fel kellett ismernie, hogy annak az Uralkodónak kezébe esett, aki hatalmasabb mindennél. Felébredt lelkiismerete vádolta. Eszébe jutott, hogy Jézus követőit mily kegyetlenül üldöztette; Jakabot kivégeztette. Visszagondolt szándékára, hogy Péter apostolt lefejezteti, valamint esztelen bosszújára, amellyel csalódása fölötti haragjában a börtön őreit kivégeztette. Érezte, hogy Isten keze nehezedik rá. Sem testi szenvedései, sem lelki gyötrelmei nem enyhültek, de nem is várta. {AA 151.3}   

Herod was acquainted with the law of God, which says, “Thou shalt have no other gods before Me” (Exodus 20:3); and he knew that in accepting the worship of the people he had filled up the measure of his iniquity and brought upon himself the just wrath of Jehovah. {AA 151.4}

Heródes ismerte Isten törvényét: „Ne legyenek néked idegen isteneid” (II. Móz. 20:3). Tudta, hogy mivel elfogadta a nép imádatát, betetőzte bűneinek mértékét, és Jehova igazságos haragját hívta ki. {AA 151.4}   

The same angel who had come from the royal courts to rescue Peter, had been the messenger of wrath and judgment to Herod. The angel smote Peter to arouse him from slumber; it was with a different stroke that he smote the wicked king, laying low his pride and bringing upon him the punishment of the Almighty. Herod died in great agony of mind and body, under the retributive judgment of God. {AA 152.1}

Péter kiszabadítására a mennyből leszállt angyal Heródesen is elvégezte a harag és az ítélet munkáját. Az angyal meglegyintette Pétert, hogy álmából felébressze; de egészen más ütést mért az istentelen királyra. Megalázta büszkeségét, és végrehajtotta a Mindenható büntetését. Isten megtorló ítélete következtében Heródes testi és lelki gyötrelmek között halt meg. {AA 152.1}   

This demonstration of divine justice had a powerful influence upon the people. The tidings that the apostle of Christ had been miraculously delivered from prison and death, while his persecutor had been stricken down by the curse of God, were borne to all lands and became the means of leading many to a belief in Christ. {AA 152.2}

Ez az isteni igazságszolgáltatás megdöbbentette a népet. Az a hír, hogy Krisztus apostola csodálatos módon szabadult ki a börtönből és halálból, viszont az üldözőt utolérte Isten méltó büntetése, elterjedt az ország minden részébe, és sokakat arra késztetett, hogy higgyenek Jézus Krisztusban. {AA 152.2}   

The experience of Philip, directed by an angel from heaven to go to the place where he met one seeking for truth; of Cornelius, visited by an angel with a message from God; of Peter, in prison and condemned to death, led by an angel forth to safety—all show the closeness of the connection between heaven and earth. {AA 152.3}

Fülöp tapasztalata, akit a mennyből jött angyal utasított arra a helyre, ahol az igazság után vágyódó lelket megtalálja; Kornélius élménye, akit az angyal keresett fel Isten üzenetével; Péter esete, akit bebörtönöztek és halálra ítéltek, de angyal megszabadította – mind-mind igazolják, hogy milyen szoros az összeköttetés a menny és a föld között. {AA 152.3}   

To the worker for God the record of these angel visits should bring strength and courage. Today, as verily as in the days of the apostles, heavenly messengers are passing through the length and breadth of the land, seeking to comfort the sorrowing, to protect the impenitent, to win the hearts of men to Christ. We cannot see them personally; nevertheless they are with us, guiding, directing, protecting. {AA 152.4}

Angyalok ilyen látogatásairól szóló feljegyzések nyújtsanak erőt és bátorságot Isten munkásainak. Miként az apostolok idejében, úgy napjainkban is angyalok vonulnak végig a földön, bejárnak minden hegyet-völgyet, hogy vigasztalják a csüggedőket, védelmezzék a megtérőket, és emberi lelkeket nyerjenek meg Krisztusnak. Igaz, hogy személy szerint nem láthatjuk őket, mindazáltal mellettünk vannak, hogy vezessenek, tanítsanak és védelmezzenek. {AA 152.4}   

Heaven is brought near to earth by that mystic ladder, the base of which is firmly planted on the earth, while the topmost round reaches the throne of the Infinite. Angels are constantly ascending and descending this ladder of shining brightness, bearing the prayers of the needy and distressed to the Father above, and bringing blessing and hope, courage and help, to the children of men. These angels of light create a heavenly atmosphere about the soul, lifting us toward the unseen and the eternal. We cannot behold their forms with our natural sight; only by spiritual vision can we discern heavenly things. The spiritual ear alone can hear the harmony of heavenly voices. {AA 153.1}

A mennyet a földdel titokzatos, láthatatlan létra köti össze; ennek alsó vége a földben gyökerezik, legfelsőbb foka azonban az Örökkévaló trónját érinti. Ezen a fényesen ragyogó létrán állandóan fel-alá járnak az angyalok, és fölviszik az Atyához a szegények és nyomorgók sóhaját, és hoznak le áldást, reményt és bátorítást az embereknek. A világosság ezen angyalai mennyei légkörrel veszik körül a lelkeket, és fennkölt magaslatokra juttatják őket. Testi szemeinkkel nem láthatjuk lényüket. Mennyei dolgok csak lelki szemekkel ismerhetők fel. Mennyei hangok harmóniáit csak lelki fülünk foghatja fel. {AA 153.1}   

“The angel of the Lord encampeth round about them that fear Him, and delivereth them.” Psalm 34:7. God commissions His angels to save His chosen ones from calamity, to guard them from “the pestilence that walketh in darkness” and “the destruction that wasteth at noonday.” Psalm 91:6. Again and again have angels talked with men as a man speaketh with a friend, and led them to places of security. Again and again have the encouraging words of angels renewed the drooping spirits of the faithful and, carrying their minds above the things of earth, caused them to behold by faith the white robes, the crowns, the palm branches of victory, which overcomers will receive when they surround the great white throne. {AA 153.2}

„Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül, és kiszabadítja őket.” (Zsolt. 34:8) Isten megbízza angyalait, hogy védelmezzék választottait a veszedelemtől, „a dögvésztől, amely a homályban jár” és „a döghaláltól, amely délben pusztít” (Zsolt. 91:6). Számtalanszor beszéltek angyalok emberekkel, miként barát beszél barátjával, és biztonságba helyeztek sokakat. Angyalok bátorító szava gyakran felemelte a hűségeseket a csüggedésből, és irányította gondolataikat a magasabb rendű dolgokra. Így vált lehetővé, hogy a hívők hitben láthatták a győzelmi koronát, a pálmaágakat, a fehér ruhákat és a győzők jutalmát: Istennek ajándékát. {AA 153.2}   

It is the work of the angels to come close to the tried, the suffering, the tempted. They labor untiringly in behalf of those for whom Christ died. When sinners are led to give themselves to the Saviour, angels bear the tidings heavenward, and there is great rejoicing among the heavenly host. “Joy shall be in heaven over one sinner that repenteth, more than over ninety and nine just persons, which need no repentance.” Luke 15:7. A report is borne to heaven of every successful effort on our part to dispel the darkness and to spread abroad the knowledge of Christ. As the deed is recounted before the Father, joy thrills through all the heavenly host. {AA 153.3}

Angyalok feladata: közeledni a szenvedőkhöz, megpróbáltakhoz és megkísértettekhez. Fáradhatatlanul munkálkodnak minden lélekért, akiért Krisztus meghalt. Amikor egy bűnös Krisztushoz tér, átadja magát Neki, angyalok viszik az örömhírt fel a mennybe. Ez a mennyei seregek nagy öröme. „Nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtért bűnösön, hogynem kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre.” (Lk. 15:7) Minden eredményes fáradozásunkról – amely a sötétséget oszlatja és Krisztus ismeretét terjeszti – értesül a menny. Ha tehát ilyen cselekedetet jelentenek az Atyának, öröm tölti be az egész mennyet. {AA 153.3}   

The principalities and powers of heaven are watching the warfare which, under apparently discouraging circumstances, God's servants are carrying on. New conquests are being achieved, new honors won, as the Christians, rallying round the banner of their Redeemer, go forth to fight the good fight of faith. All the heavenly angels are at the service of the humble, believing people of God; and as the Lord's army of workers here below sing their songs of praise, the choir above join with them in ascribing praise to God and to His Son. {AA 154.1}

A mennyei fejedelmek és hatalmasságok figyelemmel kísérik Isten szolgáinak minden küzdelmét, amelyet látszólag csüggesztő körülmények között vívnak meg. De valahányszor Megváltójuk zászlaja köré sereglenek a keresztények, és felvonulnak megvívni a hit nemes harcát, mindig újabb eredményeket érnek el, és újabb dicsőséget aratnak. A mennynek minden angyala készséggel áll szolgálatára Isten alázatos, hívő gyermekeinek. Ahányszor az Úr munkásai dicséneket énekelnek idelent, az angyalok kara is átveszi odafent, hogy dicsőíttessék az Atya és a Fiú. {AA 154.1}   

We need to understand better than we do the mission of the angels. It would be well to remember that every true child of God has the co-operation of heavenly beings. Invisible armies of light and power attend the meek and lowly ones who believe and claim the promises of God. Cherubim and seraphim, and angels that excel in strength, stand at God's right hand, “all ministering spirits, sent forth to minister for them who shall be heirs of salvation.” Hebrews 1:14. {AA 154.2}

Az angyalok szolgálatát és küldetésük jelentőségét jobban meg kell értenünk, mint eddig. Gondoljunk arra, hogy Isten minden őszinte gyermeke mennyei lények segítségét élvezi. A világosság és erő láthatatlan seregei szolgálatkészen veszik körül a Föld szelídeit és alázatosait, akik hisznek ígéreteiben, és azokra igényt is tartanak. Kérubok és szeráfok, valamint erős angyalfejedelmek állnak Isten jobbján. „Avagy nem szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, akik örökölni fogják az idvességet?” (Zsid. 1:14) {AA 154.2}