Chapter 58—The Church Triumphant

A diadalmas egyház

More than eighteen centuries have passed since the apostles rested from their labors, but the history of their toils and sacrifices for Christ's sake is still among the most precious treasures of the church. This history, written under the direction of the Holy Spirit, was recorded in order that by it the followers of Christ in every age might be impelled to greater zeal and earnestness in the cause of the Saviour. {AA 593.1}

Közel ezerkilencszáz esztendő múlt el azóta, hogy az apostolok megpihenhettek, munkájukat befejezték. Fáradozásaik, Krisztusért hozott áldozataik története azonban még mindig legértékesebb kincse az egyháznak. A Szentlélek vezetése alatt örökítették meg az ihletett írók a történelem ezen eseményeit, hogy Krisztus követőit minden korszakban nagyobb buzgalomra és komolyságra késztessék Üdvözítőjükért végzett tevékenykedésükben. {AA 593.1}   

The commission that Christ gave to the disciples, they fulfilled. As these messengers of the cross went forth to proclaim the gospel, there was such a revelation of the glory of God as had never before been witnessed by mortal man. By the co-operation of the divine Spirit, the apostles did a work that shook the world. To every nation was the gospel carried in a single generation. {AA 593.2}

A tanítványok teljesítették Jézus megbízását. Midőn a kereszt e hírnökei szerteszéjjel járva hirdették az evangéliumot, Isten kinyilatkoztatta dicsőségét olyan mértékben, ahogy halandó emberek még sohasem láthatták. Az apostolok a Szentlélek segítségével olyan munkát végeztek, amely a világot alapjaiban rengette meg. Egyetlen nemzedék alatt eljuttatták az evangéliumot minden néphez. {AA 593.2}   

Glorious were the results that attended the ministry of the chosen apostles of Christ. At the beginning of their ministry some of them were unlearned men, but their consecration to the cause of their Master was unreserved, and under His instruction they gained a preparation for the great work committed to them. Grace and truth reigned in their hearts, inspiring their motives and controlling their actions. Their lives were hid with Christ in God, and self was lost sight of, submerged in the depths of infinite love. {AA 593.3}

A kiválasztott apostolok szolgálata dicső eredményeket érlelt. Hivatásuk kezdetén néhányan még tanulatlan emberek voltak. Azonban fenntartás nélkül szentelték életüket Mesterüknek; tanításai által felkészültek a rájuk bízott nagy mű vezetésére. Szívükben irgalom és igazság; ezek uralták indítékaikat, ihlették eszméiket, irányították tetteiket. Életük Krisztussal volt elrejtve Istenben. Énjük beleolvadt, elmerült a végtelen szeretet mélységeiben. {AA 593.3}   

The disciples were men who knew how to speak and pray sincerely, men who could take hold of the might of the Strength of Israel. How closely they stood by the side of God, and bound their personal honor to His throne! Jehovah was their God. His honor was their honor. His truth was their truth. Any attack made upon the gospel was as if cutting deep into their souls, and with every power of their being they battled for the cause of Christ. They could hold forth the word of life because they had received the heavenly anointing. They expected much, and therefore they attempted much. Christ had revealed Himself to them, and to Him they looked for guidance. Their understanding of truth and their power to withstand opposition were proportionate to their conformity to God's will. Jesus Christ, the wisdom and power of God, was the theme of every discourse. His name—the only name given under heaven whereby men can be saved—was by them exalted. As they proclaimed the completeness of Christ, the risen Saviour, their words moved hearts, and men and women were won to the gospel. Multitudes who had reviled the Saviour's name and despised His power now confessed themselves disciples of the Crucified. {AA 594.1}

A tanítványok olyan férfiak voltak, akik bensőséggel beszéltek és imádkoztak; akik megragadták Izráel erősségét; erősek voltak az Úr erejében. Milyen közel álltak Istenhez! Milyen szorosan egybeforrt személyes vágyuk Isten trónjával. Istenük az Örökkévaló. Dicsősége volt dicsőségük. Igazsága volt igazságuk. Minden támadás, amely az evangéliumot érte, mélyen belehasított lelkükbe, és lényük minden erejével küzdöttek Krisztus ügyéért. Bátran hirdették az élet igéjét, mert Isten onnan felülről kente fel őket. Sokat vártak el, és sokra is vállalkoztak. Krisztus kinyilatkoztatta magát előttük, és hozzá tekintettek fel vezetésért. Igazságismeretük, erejük, hogy az ellenségeskedéssel szembeszálljanak, arányban állt azzal, ahogy Isten akaratához alkalmazkodtak. Jézus Krisztus, Istennek bölcsessége és ereje, volt minden beszédük tartalma. Nevét – egyetlen nevet az ég alatt –, amely embereket üdvözíthet, felmagasztalták. Miközben hirdették Krisztus, a feltámadott Megváltó tökéletességét, szavuk szíveket indított meg, férfiakat és nőket nyert meg az evangélium számára. Egész tömegek, amelyek sokáig gyalázták a Megváltó nevét, megvetették erejét, a megfeszített tanítványainak vallották magukat. {AA 594.1}   

Not in their own power did the apostles accomplish their mission, but in the power of the living God. Their work was not easy. The opening labors of the Christian church were attended by hardship and bitter grief. In their work the disciples constantly encountered privation, calumny, and persecution; but they counted not their lives dear unto themselves and rejoiced that they were called to suffer for Christ. Irresolution, indecision, weakness of purpose, found no place in their efforts. They were willing to spend and be spent. The consciousness of the responsibility resting on them purified and enriched their experience, and the grace of heaven was revealed in the conquests they achieved for Christ. With the might of omnipotence God worked through them to make the gospel triumphant. {AA 595.1}

Nem saját erejükben végezték munkájukat az apostolok, hanem az élő Isten hatalma támogatta őket. Munkájuk nem volt könnyű. A keresztény egyházat megalapozó munka sok nehézséggel, viszontagsággal és keserű csalódással járt. A tanítványok munkájuk közben állandóan nélkülözéseket, rágalmakat és üldözéseket szenvedtek el, de életüket nem kímélték, nem volt drága előttük, örvendtek, hogy Krisztusért szenvedhettek. Határozatlanság, kétely és elvi elgyengülés ismeretlen volt előttük. Készek voltak minden áldozatra, sőt önmagukat is feláldozták. A rájuk háruló felelősség tudata megtisztította őket, és gazdagította tapasztalataikat. A menny kegyelme nyilvánult meg győzelmeikben, amelyeket Krisztusért arattak. Isten mindenhatóságával működött általuk, hogy győzelemre vigye az evangéliumot. {AA 595.1}   

Upon the foundation that Christ Himself had laid, the apostles built the church of God. In the Scriptures the figure of the erection of a temple is frequently used to illustrate the building of the church. Zechariah refers to Christ as the Branch that should build the temple of the Lord. He speaks of the Gentiles as helping in the work: “They that are far off shall come and build in the temple of the Lord;” and Isaiah declares, “The sons of strangers shall build up thy walls.” Zechariah 6:12, 15; Isaiah 60:10. {AA 595.2}

Az apostolok Krisztus által fektetett alapra építették fel Isten egyházát. Az ige a templomépítést gyakran felhasználja jelképül a gyülekezet épülésének szemléltetésére. Így Zakariás Krisztusra utal, mint Csemetére, aki megépíti az Úrnak templomát. Egyszersmind beszél a pogányokról, akik segédkeznek e munkánál: „És a messze lakók elfőnek és építenek az Úr templomában.” Ésaiás pedig kijelenti: „Az idegenek megépítik a te kőfaladat.” (Zak. 6:12, 15; Ésa. 60:10) {AA 595.2}   

Writing of the building of this temple, Peter says, “To whom coming, as unto a living stone, disallowed indeed of men, but chosen of God, and precious, ye also, as lively stones, are built up a spiritual house, an holy priesthood, to offer up spiritual sacrifices, acceptable to God by Jesus Christ.” 1 Peter 2:4, 5. {AA 595.3}

Péter mondja, amikor ezen templom építéséről szól: „Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott becses kőhöz, ti magatok is, mint élő kövek, épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek, a Jézus Krisztus által.” (I. Pt. 2:4–5) {AA 595.3}   

In the quarry of the Jewish and the Gentile world the apostles labored, bringing out stones to lay upon the foundation. In his letter to the believers at Ephesus, Paul said, “Now therefore ye are no more strangers and foreigners, but fellow citizens with the saints, and of the household of God; and are built upon the foundation of the apostles and prophets, Jesus Christ Himself being the Chief Cornerstone; in whom all the building fitly framed together groweth unto an holy temple in the Lord: in whom ye also are builded together for an habitation of God through the Spirit.” Ephesians 2:19-22. {AA 596.1}

Az apostolok munkálkodtak a zsidó és a pogány világ kőbányáiban, hogy onnan köveket bányásszanak ki, és a fundamentumra helyezhessék. Pál az efézusi hívőkhöz intézett levelében mondta: „Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek, kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus; akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.” (Ef. 2:19–22) {AA 596.1}   

And to the Corinthians he wrote: “According to the grace of God which is given unto me, as a wise master builder, I have laid the foundation, and another buildeth thereon. But let every man take heed how he buildeth thereupon. For other foundation can no man lay than that is laid, which is Jesus Christ. Now if any man build upon this foundation gold, silver, precious stones, wood, hay, stubble; every man's work shall be made manifest: for the day shall declare it, because it shall be revealed by fire; and the fire shall try every man's work of what sort it is.” 1 Corinthians 3:10-13. {AA 596.2}

A korinthusiaknak így írt: „Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentumot vetettem, de más épít reá. Ki-ki azonban meglássa, mimódon épít reá. Mert más fundamentumot senki sem vethet azonkívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus. Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra, kinek-kinek munkája nyilván lészen; mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg.” (I. Kor. 3:10–13) {AA 596.2}   

The apostles built upon a sure foundation, even the Rock of Ages. To this foundation they brought the stones that they quarried from the world. Not without hindrance did the builders labor. Their work was made exceedingly difficult by the opposition of the enemies of Christ. They had to contend against the bigotry, prejudice, and hatred of those who were building upon a false foundation. Many who wrought as builders of the church could be likened to the builders of the wall in Nehemiah's day, of whom it is written: “They which builded on the wall, and they that bare burdens, with those that laded, everyone with one of his hands wrought in the work, and with the other hand held a weapon.” Nehemiah 4:17. {AA 596.3}

Az apostolok a biztos fundamentomra építettek, az örök sziklára. Erre az alapra helyezték azokat a köveket, amelyeket a világ bányáiból vájtak ki. Az építők azonban nem munkálkodhattak zavartalanul. Krisztus ellenségei rendkívül megnehezítették munkájukat. Harcolniuk kellett azok vakbuzgósága, babonái, előítéletei és gyűlölete ellen, akik az ingatag alapra építettek. A gyülekezet felépítésén közreműködők közül sokakat a Nehémiás idejében épülő fal munkásaihoz lehetett hasonlítani, akikről olvashatjuk: „A kőfalon munkálkodók közül a tehernek hordói egyik kezökkel, amely a munkát végezé, rakodónak, másik kezök pedig a fegyvert tartja vala.” (Neh. 4:17) {AA 596.3}   

Kings and governors, priests and rulers, sought to destroy the temple of God. But in the face of imprisonment, torture, and death, faithful men carried the work forward; and the structure grew, beautiful and symmetrical. At times the workmen were almost blinded by the mists of superstition that settled around them. At times they were almost overpowered by the violence of their opponents. But with unfaltering faith and unfailing courage they pressed on with the work. {AA 597.1}

Királyok és kormányzók, papok és főemberek igyekeztek lerombolni Isten templomát. Azonban Isten hűséges emberei folytatták a munkát, bátran szembenéztek fogsággal, kínzatással és a halállal. Az épület készült, szépen és arányosan. Időközönként ugyan a munkásokat már-már elvakította a környező babonák köde és homálya, máskor viszont erőszakos ellenfeleik majdnem legyőzték őket. Ők azonban folytatták munkájukat rendíthetetlen hittel és tántoríthatatlan bátorsággal. {AA 597.1}   

One after another the foremost of the builders fell by the hand of the enemy. Stephen was stoned; James was slain by the sword; Paul was beheaded; Peter was crucified; John was exiled. Yet the church grew. New workers took the place of those who fell, and stone after stone was added to the building. Thus slowly ascended the temple of the church of God. {AA 597.2}

A legkiválóbb építők közül azonban egyik a másik után esett el az ellenség keze által. Istvánt megkövezték, Jakabot fegyverrel ölték meg, Pált lefejezték, Pétert megfeszítették, Jánost száműzték. Mindennek ellenére a gyülekezet növekedett. Új munkások léptek az elesettek helyébe és továbbra is épült kő kőre az épület alapzatán. Isten egyházának temploma így épült fel. {AA 597.2}   

Centuries of fierce persecution followed the establishment of the Christian church, but there were never wanting men who counted the work of building God's temple dearer than life itself. Of such it is written: “Others had trial of cruel mockings and scourgings, yea, moreover of bonds and imprisonment: they were stoned, they were sawn asunder, were tempted, were slain with the sword: they wandered about in sheepskins and goatskins; being destitute, afflicted, tormented; (of whom the world was not worthy:) they wandered in deserts, and in mountains, and in dens and caves of the earth.” Hebrews 11:36-38. {AA 597.3}

A keresztény egyház megalapítását az ádáz üldözés évszázadai követték. Azonban sohasem volt hiány olyan férfiakban, akik Isten templomának építését többre értékelték saját életüknél. Róluk olvashatjuk: „Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sőt még bilincseket és börtönt is. Megköveztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfűrészeltettek, kardra hányattak, juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve, akikre nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és hegyeken, meg barlangokban és a földnek hasadékaiban.” (Zsid. 11:36–38) {AA 597.3}   

The enemy of righteousness left nothing undone in his effort to stop the work committed to the Lord's builders. But God “left not Himself without witness.” Acts 14:17. Workers were raised up who ably defended the faith once delivered to the saints. History bears record to the fortitude and heroism of these men. Like the apostles, many of them fell at their post, but the building of the temple went steadily forward. The workmen were slain, but the work advanced. The Waldenses, John Wycliffe, Huss and Jerome, Martin Luther and Zwingli, Cranmer, Latimer, and Knox, the Huguenots, John and Charles Wesley, and a host of others brought to the foundation material that will endure throughout eternity. And in later years those who have so nobly endeavored to promote the circulation of God's word, and those who by their service in heathen lands have prepared the way for the proclamation of the last great message—these also have helped to rear the structure. {AA 598.1}

Az igazság ellensége mindent elkövetett, hogy akadályozza a mű építését, amelyet az Úr építőmestereire bízott. Isten azonban „nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül” (Ap. csel. 14:17). Munkásokat ébresztett fel, akik eredményesen védelmezték a hitet, „mely egykor a szenteknek adatott”. A történelem lapjain feljegyezték e férfiak bátorságát és hősiességét. Miként az apostolok, úgy közülük is sokan elestek őrhelyükön, de a templom építése állandóan haladt tovább. Az építőket megölhették, de a munka ment előre. A valdensek, Wycliffe, Husz és Hieronymus, Luther Márton és Zwingli, Cranmer, Latimer és Knox, a hugenották, Wesley Károly és János, valamint a többiek serege, olyan anyagot gyűjtöttek az alapra, amely kitart mindörökké. A későbbi évszázadok alatt viszont mindazok hozzájárultak a mű felépítéséhez, akik nemeslelkűen közreműködve terjesztették Isten igéjét a civilizált világon és a pogány országokban is. Munkálkodásukkal utat nyitottak az utolsó nagy üzenet hirdetésének. {AA 598.1}   

Through the ages that have passed since the days of the apostles, the building of God's temple has never ceased. We may look back through the centuries and see the living stones of which it is composed gleaming like jets of light through the darkness of error and superstition. Throughout eternity these precious jewels will shine with increasing luster, testifying to the power of the truth of God. The flashing light of these polished stones reveals the strong contrast between light and darkness, between the gold of truth and the dross of error. {AA 598.2}

Az apostoli korszak óta napjainkig sohasem szünetelt Isten templomának építése. Visszapillanthatunk a letűnt évszázadokra, és láthatjuk, hogy az épület élő kövei, mint fénysugarak világítottak a tévelygés és babona sötétségén át. Ezek az értékes drágakövek az örökkévalóságon át mindig fokozódó fénnyel fognak világítani, hogy bizonyítsák Isten igazságának hatalmát. E finomra csiszolt kövek ragyogó fénye rávilágít a világosság és a sötétség, az igazság aranya és a tévelygés salakja közötti éles ellentétre. {AA 598.2}   

Paul and the other apostles, and all the righteous who have lived since then, have acted their part in the building of the temple. But the structure is not yet complete. We who are living in this age have a work to do, a part to act. We are to bring to the foundation material that will stand the test of fire—gold, silver, and precious stones, “polished after the similitude of a palace.” Psalm 144:12. To those who thus build for God, Paul speaks words of encouragement and warning: “If any man's work abide which he hath built thereupon, he shall receive a reward. If any man's work shall be burned, he shall suffer loss: but he himself shall be saved; yet so as by fire.” 1 Corinthians 3:14, 15. The Christian who faithfully presents the word of life, leading men and women into the way of holiness and peace, is bringing to the foundation material that will endure, and in the kingdom of God he will be honored as a wise builder. {AA 599.1}

E templom építésében része volt Pálnak, a többi apostolnak, valamint az összes, azóta élt igazaknak. De az épület még mindig nem kész. Ránk, akik most ebben a korszakban élünk, nagy feladat vár. Az alapzatra olyan anyagot kell raknunk, amely a tűzpróbát kiállja – aranyat, ezüstöt és drágaköveket, „a templom mintájára kifaragott oszlopokat” (Zsolt. 144:12). Akik így építenek Istennek, azokhoz Pál apostol bátorító és intő szavakat intéz: „Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi. Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül.” (I. Kor. 3:14–15) Az a keresztény, aki hűen tárja fel az élet igéjét, aki a szentség és békesség útjára vezet nőket és férfiakat, olyan anyagot helyez az alapzatra, amely mindörökké megmarad. Isten országában pedig tisztelik, mint bölcs építőmestert. {AA 599.1}   

Of the apostles it is written, “They went forth, and preached everywhere, the Lord working with them, and confirming the word with signs following.” Mark 16:20. As Christ sent forth His disciples, so today He sends forth the members of His church. The same power that the apostles had is for them. If they will make God their strength, He will work with them, and they shall not labor in vain. Let them realize that the work in which they are engaged is one upon which the Lord has placed His signet. God said to Jeremiah, “Say not, I am a child: for thou shalt go to all that I shall send thee, and whatsoever I command thee thou shalt speak. Be not afraid of their faces: for I am with thee to deliver thee.” Then the Lord put forth His hand and touched His servant's mouth, saying, “Behold, I have put My words in thy mouth.” Jeremiah 1:7-9. And He bids us go forth to speak the words He gives us, feeling His holy touch upon our lips. {AA 599.2}

Az apostolokról olvashatjuk: „Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velök, és megerősítvén az igét a jelek által, amelyek követik vala.” (Mk. 16:20) Miként Krisztus kiküldte tanítványait, úgy küldi ki ma gyülekezetének tagjait. Ugyanaz a hatalom, amellyel az apostolok rendelkeztek, számukra is létezik. Ha Isten az ő erősségük, akkor együttműködik velük, és munkájukban nem lesz hiábavaló. Ismerjék fel, hogy arra a műre, amelyben munkálkodnak, Isten nyomta rá pecsétjét. Isten mondotta Jeremiásnak: „Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mindazokhoz, akikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, amit parancsolok néked. Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged!” Azután az Úr kinyújtotta kezét, megérintette szolgája ajkát és így szólt hozzá: „Imé, az én igémet adom a te szádba”. (Jer. 1:7–9) Nekünk is parancsolja az Úr, hogy menjünk ki, és hirdessük azokat az igéket, amelyeket szájunkba ad; ajkunkon érezzük szent kezének érintését. {AA 599.2}   

Christ has given to the church a sacred charge. Every member should be a channel through which God can communicate to the world the treasures of His grace, the unsearchable riches of Christ. There is nothing that the Saviour desires so much as agents who will represent to the world His Spirit and His character. There is nothing that the world needs so much as the manifestation through humanity of the Saviour's love. All heaven is waiting for men and women through whom God can reveal the power of Christianity. {AA 600.1}

Krisztus szent kötelességet bízott egyházára. Valamennyi tagja legyen Isten élő csatornája, amelyen keresztül eljuttatja a világnak kegyelmének kincseit, Krisztus kimeríthetetlen gazdagságát. A Megváltó legfőbb kívánsága, hogy képviselői legyünk, akik a világgal lelkületét és jellemét megismertetik. A világnak pedig legnagyobb szükséglete, hogy az Üdvözítő szeretete emberek által megnyilvánuljon. Az egész menny férfiakra és nőkre vár, akik által Isten kinyilatkoztatja a kereszténység erejét. {AA 600.1}   

The church is God's agency for the proclamation of truth, empowered by Him to do a special work; and if she is loyal to Him, obedient to all His commandments, there will dwell within her the excellency of divine grace. If she will be true to her allegiance, if she will honor the Lord God of Israel, there is no power that can stand against her. {AA 600.2}

A gyülekezet Isten eszköze az igazság hirdetésére. Isten bízta meg, hogy különleges munkát végezzen. Ha minden parancsolatát teljesíti, és hű marad hozzá, akkor az isteni kegyelem bősége árad reá. Ha engedelmesen kitart Ura mellett, ha tiszteli Izráel Istenét, a poklok kapui sem vehetnek rajta diadalmat. {AA 600.2}   

Zeal for God and His cause moved the disciples to bear witness to the gospel with mighty power. Should not a like zeal fire our hearts with a determination to tell the story of redeeming love, of Christ and Him crucified? It is the privilege of every Christian, not only to look for, but to hasten the coming of the Saviour. {AA 600.3}

Buzgóságuk Istenért és ügyéért, késztette a tanítványokat, hogy nagy erővel tegyenek tanúságot az evangéliumról. Vajon a mi szívünket ne késztesse-e hasonló buzgalom, hasonló elhatározás, hogy hirdessük a megváltó szeretetet, beszéljünk Krisztusról, a megfeszítettről? Valamennyi kereszténynek kiváltsága, hogy ne csupán várja, hanem siettesse is Krisztus eljövetelét. {AA 600.3}   

If the church will put on the robe of Christ's righteousness, withdrawing from all allegiance with the world, there is before her the dawn of a bright and glorious day. God's promise to her will stand fast forever. He will make her an eternal excellency, a joy of many generations. Truth, passing by those who despise and reject it, will triumph. Although at times apparently retarded, its progress has never been checked. When the message of God meets with opposition, He gives it additional force, that it may exert greater influence. Endowed with divine energy, it will cut its way through the strongest barriers and triumph over every obstacle. {AA 601.1}

Ha a gyülekezet magára öltené Krisztus igazságát és szentségét, ha mellőzne mindennemű közösséget a világgal, akkor fénylő és dicső nap hajnala virradna rá. Az Istentől nyert ígéretei örök időkre szólnak. Örök gyönyörre, örök örömre. Az igazság elhalad azok mellett, akik megvetik és elutasítják, de végül diadalt arat. Ha időnként látszólag feltartóztatták is, de haladását nem akadályozhatták meg. Ha Isten üzenete ellenállásba ütközik, fokozott erővel ruházza fel, hogy a befolyás annál nagyobb legyen. Hatalmat ad neki, amely a legerősebb korlátokat is ledönti, és minden akadályon át diadalmaskodik. {AA 601.1}   

What sustained the Son of God during His life of toil and sacrifice? He saw the results of the travail of His soul and was satisfied. Looking into eternity, He beheld the happiness of those who through His humiliation had received pardon and everlasting life. His ear caught the shout of the redeemed. He heard the ransomed ones singing the song of Moses and the Lamb. {AA 601.2}

Mi volt az, ami Isten Fiát fáradságos és áldozatos életén át támogatta? Látta lelke munkájának gyümölcseit, és megelégedett. Az örökkévalóságba pillantva látta azok boldogságát, akik az Ő megalázkodása folytán bűnbocsánatot és örök életet nyertek. Hallotta a megváltottak ujjongását. Hallotta énekelni a vére árán megváltottakat. Mózesnek és a Báránynak énekét zengték. {AA 601.2}   

We may have a vision of the future, the blessedness of heaven. In the Bible are revealed visions of the future glory, scenes pictured by the hand of God, and these are dear to His church. By faith we may stand on the threshold of the eternal city, and hear the gracious welcome given to those who in this life co-operate with Christ, regarding it as an honor to suffer for His sake. As the words are spoken, “Come, ye blessed of My Father,” they cast their crowns at the feet of the Redeemer, exclaiming, “Worthy is the Lamb that was slain to receive power, and riches, and wisdom, and strength, and honor, and glory, and blessing. ... Honor, and glory, and power, be unto Him that sitteth upon the throne, and unto the Lamb for ever and ever.” Matthew 25:34; Revelation 5:12, 13. {AA 601.3}

Mi is vethetünk egy pillantást a jövőbe, szemlélhetjük a menny boldogságát. A Biblia feltárja előttünk a jövő dicsőségét. Enged látnunk Isten keze által festett képeket, amelyek nagyon becsesek gyülekezetének. Hitben ott állhatunk az örök város küszöbén, hallhatjuk a kegyes üdvözlést, amely azoknak szól, akik e földi életben Krisztus munkatársai, s kitüntetésnek veszik, ha érette szenvedhetnek. Amikor elhangzanak e szavak: „Jertek, én Atyámnak áldottai”, leteszik koronáikat a Megváltó lábaihoz és így kiáltanak fel: „Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmat... A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké.” (Mt. 25:34; Jel. 5:12–13) {AA 601.3}   

There the redeemed greet those who led them to the Saviour, and all unite in praising Him who died that human beings might have the life that measures with the life of God. The conflict is over. Tribulation and strife are at an end. Songs of victory fill all heaven as the ransomed ones take up the joyful strain, Worthy, worthy is the Lamb that was slain, and lives again, a triumphant conqueror. {AA 602.1}

Ott a Megváltottak üdvözlik azokat, akik fáradozásaik árán a Megváltóhoz vezették őket, és valamennyien egyesülnek Krisztus dicsőítésében, aki meghalt, hogy emberek az Isten életéhez hasonló, magasabb rendű életet elnyerhessék. A küzdelem befejeződött. A nyomorúság, viszontagság és harc véget ért. Az egész menny visszhangzik a megváltottak győzelmi énekeitől, midőn örömmel zengik: Méltó, méltó a Bárány, mely megöletett és él, a diadalmas győző! {AA 602.1}   

“I beheld, and, lo, a great multitude, which no man could number, of all nations, and kindreds, and people, and tongues, stood before the throne, and before the Lamb, clothed with white robes, and palms in their hands; and cried with a loud voice, saying, Salvation to our God which sitteth upon the throne, and unto the Lamb.” Revelation 7:9, 10. {AA 602.2}

„Azután látám, és ímé egy nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyiszék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak; és kiáltanak nagy szóval, mondván: Az idvesség a mi Istenünké, aki a királyiszékben ül, és a Bárányé!” (Jel. 7:9–10) {AA 602.2}   

“These are they which came out of great tribulation, and have washed their robes, and made them white in the blood of the Lamb. Therefore are they before the throne of God, and serve Him day and night in His temple: and He that sitteth on the throne shall dwell among them. They shall hunger no more, neither thirst any more; neither shall the sun light on them, nor any heat. For the Lamb which is in the midst of the throne shall feed them, and shall lead them unto living fountains of waters: and God shall wipe away all tears from their eyes.” “And there shall be no more death, neither sorrow, nor crying, neither shall there be any more pain: for the former things are passed away.” Revelation 7:14-17; 21:4. {AA 602.3}

„Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten királyiszéke előtt; és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában; és aki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát lelettök. Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tűz rájok, sem semmi hőség; mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet… És a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jel. 7:14–17; 21:4) {AA 602.3}