Chapter 33—Laboring Under Difficulties

Munka, viszontagságok között

While Paul was careful to set before his converts the plain teaching of Scripture regarding the proper support of the work of God, and while he claimed for himself as a minister of the gospel the “power to forbear working” (1 Corinthians 9:6) at secular employment as a means of self-support, yet at various times during his ministry in the great centers of civilization he wrought at a handicraft for his own maintenance. {AA 346.1}

Pál fáradozott azon, hogy a Szentírásból a megtértek elé tárja az Isten műve támogatására vonatkozó világos tanításokat. Noha mint az evangélium prédikátora, „joggal” igényelhette, hogy megélhetéséért világi foglalkozásban „ne kelljen dolgoznia” (I. Kor. 9:6), időnként mégis, prédikátori tisztsége gyakorlása közben, a nagyobb kultúr-központokban mesterségét is folytatta, hogy létfenntartását biztosítsa. {AA 346.1}   

Among the Jews physical toil was not thought strange or degrading. Through Moses the Hebrews had been instructed to train their children to industrious habits, and it was regarded as a sin to allow the youth to grow up in ignorance of physical labor. Even though a child was to be educated for holy office, a knowledge of practical life was thought essential. Every youth, whether his parents were rich or poor, was taught some trade. Those parents who neglected to provide such a training for their children were looked upon as departing from the instruction of the Lord. In accordance with this custom, Paul had early learned the trade of tentmaking. {AA 346.2}

A zsidók a testi munkát nem tartották rendkívüli dolognak vagy lealázónak. Mózes a zsidókat kioktatta, hogy gyermekeiket rendszeres mesterségre tanítsák; bűnnek számított, ha ifjaknak megengedték, hogy a testi munkát kerüljék. Sőt, ha a gyermeket szent hivatásra nevelték is, szükségesnek tartották, hogy valamilyen gyakorlati, hasznos munkát tanuljon. Minden ifjúnak, akár gazdag, akár szegény szülők gyermeke volt is, mesterséget kellett tanulnia. Ha a szülők elmulasztották gyermeküket mesterségre kitaníttatni, úgy tekintették őket, mint akik eltértek az Úr rendeleteitől. Ennek a szokásnak megfelelően, Pál is megtanulta már kora ifjúságában a sátorkészítés mesterségét. {AA 346.2}   

Before he became a disciple of Christ, Paul had occupied a high position and was not dependent upon manual labor for support. But afterward, when he had used all his means in furthering the cause of Christ, he resorted at times to his trade to gain a livelihood. Especially was this the case when he labored in places where his motives might have been misunderstood. {AA 347.1}

Mielőtt Pál Krisztus tanítványa lett, magas állást töltött be, és nem volt szüksége megélhetéséért két keze munkájára. Azonban később, miután már egész vagyonát Krisztus ügyének fejlesztésére fordította, időközönként mesterségéhez folyamodott, hogy megélhetését biztosítsa. Ezt különösen olyan helyeken tette, ahol szándékát esetleg félreérthették. {AA 347.1}   

It is at Thessalonica that we first read of Paul's working with his hands in self-supporting labor while preaching the word. Writing to the church of believers there, he reminded them that he “might have been burdensome” to them, and added: “Ye remember, brethren, our labor and travail: for laboring night and day, because we would not be chargeable unto any of you, we preached unto you the gospel of God.” 1 Thessalonians 2:6, 9. And again, in his second epistle to them, he declared that he and his fellow laborer while with them had not eaten “any man's bread for nought.” Night and day we worked, he wrote, “that we might not be chargeable to any of you: not because we have not power, but to make ourselves an ensample unto you to follow us.” 2 Thessalonians 3:8, 9. {AA 347.2}

Thessalonikában kifejtett működésével kapcsolatban olvassuk először, hogy Pál, mialatt hirdette az igét, keze munkájával kereste meg kenyerét. Az ottani gyülekezethez intézett levelében emlékezteti a hívőket, hogy „terhetekre lehettünk volna, mint Krisztus apostolai”. De még hozzáteszi: „Emlékezzetek ugyanis atyámfiai a mi fáradozásunkra és bajlakodásunkra; mert éjjel-nappal munkálkodva hirdettük néktek az Isten evangéliumát, csakhogy senkit meg ne terheljünk közületek” (I. Thess. 2:6, 9). Az apostol a hozzájuk intézett második levelében kifejti továbbá, hogy amikor ő és munkatársai náluk időztek: „sem ingyen kenyeret nem ettek senkinél, hanem munkával és fáradsággal, éjjel-nappal dolgozva, hogy közületek senkinek se legyünk terhére. Nem azért, mintha nem volna rá jogunk, hanem hogy magunkat például adjuk néktek, hogy minket kövessetek.” (II. Thess. 3:8–9) {AA 347.2}   

At Thessalonica Paul had met those who refused to work with their hands. It was of this class that he afterward wrote: “There are some which walk among you disorderly, working not at all, but are busybodies. Now them that are such we command and exhort by our Lord Jesus Christ, that with quietness they work, and eat their own bread.” While laboring in Thessalonica, Paul had been careful to set before such ones a right example. “Even when we were with you,” he wrote, “this we commanded you, that if any would not work, neither should he eat.” Verses 11, 12, 10. {AA 347.3}

Thessalonikában találkozott az apostol olyan emberekkel, akik húzódoztak a testi munkától. Ezekről írja később: „Némelyek rendetlenül élnek közületek, akik semmit nem dolgoznak, hanem nyugtalankodnak. Az ilyeneknek azonban rendeljük, és kérjük őket a mi Urunk Jézus Krisztusra, hogy csendesen munkálkodva, a magok kenyerét egyék.” Miközben Pál Thessalonikában dolgozott, különösen ügyelt arra, hogy az ilyeneknek igazi példaképül szolgáljon. „Mert amikor nálatok voltunk” – írja –, „azt rendeltük néktek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.” (II. Thess. 3:11–12, 10) {AA 347.3}   

In every age Satan has sought to impair the efforts of God's servants by introducing into the church a spirit of fanaticism. Thus it was in Paul's day, and thus it was in later centuries during the time of the Reformation. Wycliffe, Luther, and many others who blessed the world by their influence and their faith, encountered the wiles by which the enemy seeks to lead into fanaticism overzealous, unbalanced, and unsanctified minds. Misguided souls have taught that the attainment of true holiness carries the mind above all earthly thoughts and leads men to refrain wholly from labor. Others, taking extreme views of certain texts of Scripture, have taught that it is a sin to work—that Christians should take no thought concerning the temporal welfare of themselves or their families, but should devote their lives wholly to spiritual things. The teaching and example of the apostle Paul are a rebuke to such extreme views. {AA 348.1}

Sátán minden korszakban megkísérelte, hogy Isten szolgáinak fáradozásai elé akadályokat gördítsen, amennyiben a gyülekezetekbe a fanatizmus lelkületét vitte be. Így volt ez Pál napjaiban is; így a későbbi évszázadokban; úgyszintén a reformáció korszakában is. Wycliffe-nek, Luthernek és másoknak, akik befolyásukkal és hitükkel a világ áldására szolgáltak, harcolniuk kellett olyan csalárdságok ellen, amelyekkel az ősi ellenség megkísérelte, hogy a túlbuzgó, kiegyensúlyozatlan és megszenteletlen lelkületű tagokat fanatizálja. Tévelygő lelkek azt tanították, hogy az életszentség magaslata a lelket minden földi gond és munka fölé emeli, tehát a munka alól is mentesíti. Mások viszont szélsőséges nézeteikkel, bizonyos szövegeket félremagyaráztak, és azt tanították, hogy a munka bűn. A keresztény ne törődjön többé sem saját, sem családja jólétével, hanem egész életét szentelje lelki dolgoknak. Azonban Pál apostol tanítása és példaadása megfeddi az ilyen szélsőségeket. {AA 348.1}   

Paul was not wholly dependent upon the labor of his hands for support while at Thessalonica. Referring later to his experiences in that city, he wrote to the Philippian believers in acknowledgment of the gifts he had received from them while there, saying, “Even in Thessalonica ye sent once and again unto my necessity.” Philippians 4:16. Notwithstanding the fact that he received this help he was careful to set before the Thessalonians an example of diligence, so that none could rightfully accuse him of covetousness, and also that those who held fanatical views regarding manual labor might be given a practical rebuke. {AA 348.2}

Thessalonikában az igehirdetés közben Pál nem volt teljesen keze munkájára utalva, hogy megélhessen. Amikor később thessalonikai élményeire hivatkozik, és megköszöni a filippibeli hívők adományait, amelyekkel ottani tartózkodása alatt támogatták, ezeket írja: „Mert már Thessalonikában is, egyszer is, másszor is, küldtetek nékem szükségemre.” (Fil. 4:16) Annak ellenére, hogy ezt a segítséget kapta, a thessalonikaiaknak mégis példakép akart lenni a szorgalomban; egyrészt, hogy senki se vádolhassa jogosan kapzsisággal, másrészt, hogy példaadásával megfeddje azokat, akik a testi munka felől fanatikus nézeteket vallottak. {AA 348.2}   

When Paul first visited Corinth, he found himself among a people who were suspicious of the motives of strangers. The Greeks on the seacoast were keen traders. So long had they trained themselves in sharp business practices, that they had come to believe that gain was godliness, and that to make money, whether by fair means or foul, was commendable. Paul was acquainted with their characteristics, and he would give them no occasion for saying that he preached the gospel in order to enrich himself. He might justly have claimed support from his Corinthian hearers; but this right he was willing to forgo, lest his usefulness and success as a minister should be injured by the unjust suspicion that he was preaching the gospel for gain. He would seek to remove all occasion for misrepresentation, that the force of his message might not be lost. {AA 349.1}

Amikor Pál első ízben meglátogatta Korinthust, olyan emberek közé került, akik gyanúsan fogadták az idegenek szándékait. A tengerparton lakó görögök tapasztalt kereskedők voltak. Ezek annyira begyakorolták magukat a fortélyos üzleti fogásokba, hogy végül is az volt a véleményük, hogy a haszon jelenti az üdvösséget, és a pénzszerzés minden körülmények között előnyös – akár tisztességes, akár görbe úton is. Pál ismerte jellemvonásaikat. Nem akart tehát alkalmat szolgáltatni olyan állításokra, hogy az evangéliumot pénzért prédikálja. Joggal követelhetett volna támogatást korinthusi hallgatóitól, de nem élt ezzel a jogával, nehogy prédikátori munkásságát és eredményességét az a jogtalan gyanú csorbítsa, hogy az evangéliumot nyereség kedvéért prédikálja. Szerette volna a félreértés minden alapját kiküszöbölni, nehogy üzenete veszítsen erejéből. {AA 349.1}   

Soon after his arrival at Corinth, Paul found “a certain Jew named Aquila, born in Pontus, lately come from Italy, with his wife Priscilla.” These were “of the same craft” with himself. Banished by the decree of Claudius, which commanded all Jews to leave Rome, Aquila and Priscilla had come to Corinth, where they established a business as manufacturers of tents. Paul made inquiry concerning them, and learning that they feared God and were seeking to avoid the contaminating influences with which they were surrounded, “he abode with them, and wrought.... And he reasoned in the synagogue every Sabbath, and persuaded the Jews and the Greeks.” Acts 18:2-4. {AA 349.2}

Korinthusba érkezése után nemsokára „egy Akvilla nevű, pontusi származású zsidóra talált, ki nem régen jött Itáliából és feleségére Priscillára.” Ezek „azonféle mívesek valának” mint ő. Klaudius rendeletére, hogy minden zsidónak el kell hagynia Rómát, kerültek Akvilla és Priscilla Korinthusba, ahol mint sátorkészítők telepedtek le. Pál tudakozódott felőlük. Amikor megtudta, hogy istenfélők, és igyekeznek kerülni az őket körülvevő helytelen befolyásokat, hozzájuk ment, „náluk marada és dolgozik vala... Vetekedvén pedig minden szombaton a zsinagógában és igyekezék mind a zsidókat, mind a görögöket meggyőzni.” (Ap. csel. 18:2–4) {AA 349.2}   

Later, Silas and Timothy joined Paul at Corinth. These brethren brought with them funds from the churches in Macedonia, for the support of the work. {AA 350.1}

Később Silás és Timótheus is csatlakozott Pálhoz Korinthusban. Magukkal hozták a maczedón gyülekezetek anyagi támogatását a mű fejlesztésére. {AA 350.1}   

In his second letter to the believers in Corinth, written after he had raised up a strong church there, Paul reviewed his manner of life among them. “Have I committed an offense,” he asked, “in abasing myself that ye might be exalted, because I have preached to you the gospel of God freely? I robbed other churches, taking wages of them, to do you service. And when I was present with you, and wanted, I was chargeable to no man: for that which was lacking to me the brethren which came from Macedonia supplied: and in all things I have kept myself from being burdensome unto you, and so will I keep myself. As the truth of Christ is in me, no man shall stop me of this boasting in the regions of Achaia.” 2 Corinthians 11:7-10. {AA 350.2}

A korinthusi hívőkhöz írt második levelében, miután ott már egy erős gyülekezetet alapított, Pál emlékeztette őket a köztük töltött életére. „Avagy vétkeztem-é” – kérdezte – „mikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy ingyen hirdettem néktek az Isten evangéliumát? Más gyülekezeteket fosztottam meg, zsoldot vévén, hogy néktek szolgáljak; és mikor nálatok voltam és szűkölködtem, nem voltam terhére senkinek. Mert az én szükségemet kipótolták a Maczedóniából jött atyafiak; és rajta voltam és rajta is leszek, hogy semmiben se legyek terhetekre. Krisztus igazsága bennem, hogy én ettől a dicsekvéstől nem esem el Akhája vidékén.” (II. Kor. 11:7–10) {AA 350.2}   

Paul tells why he had followed this course in Corinth. It was that he might give no cause for reproach to “them which desire occasion.” 2 Corinthians 11:12. While he had worked at tentmaking he had also labored faithfully in the proclamation of the gospel. He himself declares of his labors, “Truly the signs of an apostle were wrought among you in all patience, in signs, and wonders, and mighty deeds.” And he adds, “For what is it wherein ye were inferior to other churches, except it be that I myself was not burdensome to you? Forgive me this wrong. Behold, the third time I am ready to come to you; and I will not be burdensome to you: for I seek not yours, but you.... And I will very gladly spend and be spent for you.” 2 Corinthians 12:12-15. {AA 350.3}

Pál megmagyarázza, hogy miért tanúsított ilyen magatartást Korinthusban. Azért, hogy „elvágjam az alkalmat az alkalomkeresők elől” (II. Kor. 11:12). Miközben mint sátorkészítő munkálkodott, az evangéliumot is hűségesen hirdette. „Apostolságomnak jelei megbizonyosodtak közöttetek sok tűrésben, jelekben, csodákban és erőkben is.” Azután hozzáfűzi: „Mert micsoda az, amiben megkárosodtatok a többi gyülekezetek mellett, hanem ha az, hogy én magam nem voltam néktek terhetekre? Bocsássátok meg nékem ezt az igazságtalanságot! Ímé harmadízben is kész vagyok hozzátok menni, és nem leszek terhetekre, mert nem azt keresem, ami a tiétek, hanem titeket magatokat... Én pedig nagy örömest áldozok és esem áldozatul a ti lelketekért.” (II. Kor. 12:12–15) {AA 350.3}   

During the long period of his ministry in Ephesus, where for three years he carried forward an aggressive evangelistic effort throughout that region, Paul again worked at his trade. In Ephesus, as in Corinth, the apostle was cheered by the presence of Aquila and Priscilla, who had accompanied him on his return to Asia at the close of his second missionary journey. {AA 351.1}

Efézusban töltött hosszabb működésének ideje alatt, ahol három éven át az egész vidéken hatalmas evangélizáló munkát végzett, szintén folytatta mesterségét. Efézusban csakúgy, mint Korinthusban, Akvilla és Priscilla társaságának örvendhetett, akik elkísérték Ázsiába is, második misszióútjának befejezése alkalmával. {AA 351.1}   

There were some who objected to Paul's toiling with his hands, declaring that it was inconsistent with the work of a gospel minister. Why should Paul, a minister of the highest rank, thus connect mechanical work with the preaching of the word? Was not the laborer worthy of his hire? Why should he spend in making tents time that to all appearance could be put to better account? {AA 351.2}

Egyesek tiltakoztak és kifogásolták, hogy Pál kézi munkát végezzen, mert azt állították, hogy ez nem egyeztethető össze az evangélium prédikátorának tisztségével. Hogy Pál, a legtekintélyesebb és legelsőrangúbb prédikátor ipart űzzön, miközben az igét hirdeti? Vajon nem méltó-e a munkás az ő jutalmára? Miért fecsérelje sátrak készítésére idejét, amikor bizonyára jobban is fel tudná használni? {AA 351.2}   

But Paul did not regard as lost the time thus spent. As he worked with Aquila he kept in touch with the Great Teacher, losing no opportunity of witnessing for the Saviour, and of helping those who needed help. His mind was ever reaching out for spiritual knowledge. He gave his fellow workers instruction in spiritual things, and he also set an example of industry and thoroughness. He was a quick, skillful worker, diligent in business, “fervent in spirit, serving the Lord.” Romans 12:11. As he worked at his trade, the apostle had access to a class of people that he could not otherwise have reached. He showed his associates that skill in the common arts is a gift from God, who provides both the gift and the wisdom to use it aright. He taught that even in everyday toil God is to be honored. His toil-hardened hands detracted nothing from the force of his pathetic appeals as a Christian minister. {AA 351.3}

Pál azonban nem tekintette ezt az időt elveszettnek. Mialatt Akvillával dolgozott, szoros összeköttetésben volt a nagy Tanítóval, és megragadott minden alkalmat, hogy az Üdvözítőről bizonyságot tegyen, és a szűkölködőkön segítsen. Vágyott állandóan újabb lelki megismerésre. Oktatta munkatársait a lelki dolgokban; egyszersmind példát adott a szorgalmas munkára és alaposságra. Ügyes, gyors munkás volt, mesterségében szorgalmas, és azt vallotta, hogy: „lélekben buzgók legyetek; az Úrnak szolgáljatok” (Rm. 12:11). Mestersége által a társadalom olyan rétegeihez is hozzáférkőzhetett, akiket egyébként nem érhetett volna el. Társainak megmutatta, hogy a kézügyesség a mindennapi foglalkozásban: Isten adománya. Isten nemcsak a tehetséget adja, hanem a bölcsességet is, hogy azt helyesen felhasználjuk. Tanította, hogy még mindennapi munkánk végzése közben is Istent kell dicsőítenünk. Munkában megkérgesedett kezei mit sem csökkentették szívhez szóló beszédének, szózatainak erejét, amelyeket mint keresztény hithirdető intézett hozzájuk. {AA 351.3}   

Paul sometimes worked night and day, not only for his own support, but that he might assist his fellow laborers. He shared his earnings with Luke, and he helped Timothy. He even suffered hunger at times, that he might relieve the necessities of others. His was an unselfish life. Toward the close of his ministry, on the occasion of his farewell talk to the elders of Ephesus, at Miletus, he could lift up before them his toilworn hands, and say, “I have coveted no man's silver, or gold, or apparel. Yea, ye yourselves know, that these hands have ministered unto my necessities, and to them that were with me. I have showed you all things, how that so laboring ye ought to support the weak, and to remember the words of the Lord Jesus, how He said, It is more blessed to give than to receive.” Acts 20:33-35. {AA 352.1}

Pál apostol gyakran éjjel-nappal dolgozott, nemcsak saját fenntartására, hanem hogy munkatársainak is segítségére legyen. Keresetét megosztotta Lukáccsal, és segítette Timótheust is. Gyakran éhezett, csak hogy mások nyomorán enyhítsen. Önmegtagadó életet élt. Szolgálatának vége felé, Miletusban az efézusi vénekhez intézett búcsúbeszéde közben, bátran mutathatta fel kérges, barázdás kezeit, mondván: „Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam. Sőt magatok tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak. Mindenestől megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb adni, mint venni.” (Ap. csel. 20:33–35) {AA 352.1}   

If ministers feel that they are suffering hardship and privation in the cause of Christ, let them in imagination visit the workshop where Paul labored. Let them bear in mind that while this chosen man of God is fashioning the canvas, he is working for bread which he has justly earned by his labors as an apostle. {AA 352.2}

Ha Isten szolgái azt képzelik, hogy Krisztus ügyéért nehézségeket és ínséget szenvednek, gondoljanak csak arra a műhelyre, amelyben Pál dolgozott. Ne feledkezzenek meg arról, hogy Istennek ez a választott eszköze, miközben a sátorlapot szabta, a kenyeréért dolgozott, amelyet apostoli munkálkodásával már jogosan kiérdemelt. {AA 352.2}   

Work is a blessing, not a curse. A spirit of indolence destroys godliness and grieves the Spirit of God. A stagnant pool is offensive, but a pure, flowing stream spreads health and gladness over the land. Paul knew that those who neglect physical work soon become enfeebled. He desired to teach young ministers that by working with their hands, by bringing into exercise their muscles and sinews, they would become strong to endure the toils and privations that awaited them in the gospel field. And he realized that his own teachings would lack vitality and force if he did not keep all parts of the system properly exercised. {AA 352.3}

A munka áldás, nem átok. A tétlenség lerontja az istenfélő lelkületet, és megszomorítja Isten Lelkét. Az állóvizű mocsár undort kelt; ellenben a tiszta folyóvíz egészséget és derűt áraszt a földön. Pál tudta, hogy akik a testi munkát elhanyagolják, csakhamar elgyengülnek. Oktatni akarta a fiatal evangélistákat, hogy kezük munkája által, izmaik és inaik gyakorlásával erősödnek meg. Így lesznek képesek elviselni azokat a küzdelmeket és nélkülözéseket, amelyek az evangélizálás munkája közben várnak rájuk. Tudatában volt, hogy tanításai veszítenének erejükből, elevenségükből, ha szervezetét egyenletesen és kellőképpen nem foglalkoztatná. {AA 352.3}   

The indolent forfeit the invaluable experience gained by a faithful performance of the common duties of life. Not a few, but thousands of human beings exist only to consume the benefits which God in His mercy bestows upon them. They forget to bring to the Lord gratitude offerings for the riches He has entrusted to them. They forget that by trading wisely on the talents lent them they are to be producers as well as consumers. If they comprehended the work that the Lord desires them to do as His helping hand they would not shun responsibility. {AA 353.1}

A resteknek nélkülözniük kell azt a felbecsülhetetlen értékű tapasztalatot, amelyet a mindennapi élet kötelességeinek teljesítése nyújt. Nem kevesen, hanem az emberek ezrei élnek a világon, akik csak fogyasztják azokat az áldásokat, amelyeket Isten irgalma áraszt reájuk. Elfeledkeznek arról, hogy az Úrnak a rájuk bízott javakért hálaáldozatot hozzanak. Elfelejtik, hogy a nekik kölcsönzött tálentumok bölcs felhasználása által egyszersmind termelők is legyenek. Ha megértenék, hogy Isten milyen munkát kíván tőlük, mint segítőtársaitól, akkor nem vonakodnának a felelősség terhétől. {AA 353.1}   

The usefulness of young men who feel that they are called by God to preach, depends much upon the manner in which they enter upon their labors. Those who are chosen of God for the work of the ministry will give proof of their high calling and by every possible means will seek to develop into able workmen. They will endeavor to gain an experience that will fit them to plan, organize, and execute. Appreciating the sacredness of their calling, they will, by self-discipline, become more and still more like their Master, revealing His goodness, love, and truth. And as they manifest earnestness in improving the talents entrusted to them, the church should help them judiciously. {AA 353.2}

Fiatal emberek hasznavehetősége, akik úgy érzik, hogy Isten a prédikátori tisztségre hívta el őket, nagyrészt attól függ, hogy miként kezdik meg munkájukat. Akiket Isten hithirdetőkül választott ki, azok magasztos elhivatásukról bizonyságot is fognak szolgáltatni; tőlük telhetőleg igyekeznek, hogy tehetséges munkásokká fejlődjenek. Olyan tapasztalatokat szereznek, amelyek alkalmassá teszik őket a tervezésre, a szervezésre és a kivitelezésre. Méltányolva elhivatásuk szentségét, igyekeznek önfegyelem által Mesterükhöz mindinkább hasonlóvá válni; jóságát, szeretetét és igazságát kinyilatkoztatni. Miközben komolyan törekszenek a rájuk bízott tálentumokat kamatoztatni, segítse őket a gyülekezet – értelmes módon. {AA 353.2}   

Not all who feel that they have been called to preach, should be encouraged to throw themselves and their families at once upon the church for continuous financial support. There is danger that some of limited experience may be spoiled by flattery, and by unwise encouragement to expect full support independent of any serious effort on their part. The means dedicated to the extension of the work of God should not be consumed by men who desire to preach only that they may receive support and thus gratify a selfish ambition for an easy life. {AA 354.1}

Azonban ne mindenkit bátorítsunk, aki úgy érzi, hogy a prédikátori tisztségre hivatott, hogy úgy a maga, mint családja részére állandó támogatást igényeljen a gyülekezettől. Közelfekvő a veszély, hogy egyeseket – tapasztalatok híján – hízelgés és helytelen dicséret által elkényeztetnek. Ezek azután elvárják a teljes támogatást anélkül, hogy a maguk részéről komolyabban fáradoznának. Azokat az anyagi javakat, amelyek Isten műve fejlesztésére folynak be, nem szabad olyan férfiakra költeni, akik csak azért akarnak prédikálni, hogy támogatást kapjanak, és így valósítsák meg önző céljukat: a kényelmes életmódot. {AA 354.1}   

Young men who desire to exercise their gifts in the work of the ministry, will find a helpful lesson in the example of Paul at Thessalonica, Corinth, Ephesus, and other places. Although an eloquent speaker, and chosen by God to do a special work, he was never above labor, nor did he ever weary of sacrificing for the cause he loved. “Even unto this present hour,” he wrote to the Corinthians, “we both hunger, and thirst, and are naked, and are buffeted, and have no certain dwelling place; and labor, working with our own hands: being reviled, we bless; being persecuted, we suffer it.” 1 Corinthians 4:11, 12. {AA 354.2}

Azok a fiatal emberek, akik a prédikátori hivatásban óhajtják tehetségüket értékesíteni, szívleljék meg azokat a tanításokat, amelyeket Pál apostol példaadása nyújt Thessalonikában, Korinthusban, Efézusban és másutt. Noha kiváló szónok volt, és Isten rendkívüli munkára választotta ki, mégsem tartotta megalázónak a testi munkát, és sohasem szűnt meg áldozatot hozni azért az ügyért, amelyet szeretett. A korinthusiakhoz így ír: „Mindezideig éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, bujdosunk is. Fáradozunk is tulajdon kezünkkel munkálkodván; ha szidalommal illettetünk, jót kívánunk; ha háborúságot szenvedünk, békességgel tűrjük.” (I. Kor. 4:11–12) {AA 354.2}   

One of the greatest of human teachers, Paul cheerfully performed the lowliest as well as the highest duties. When in his service for the Master circumstances seemed to require it, he willingly labored at his trade. Nevertheless, he ever held himself ready to lay aside his secular work, in order to meet the opposition of the enemies of the gospel, or to improve a special opportunity to win souls to Jesus. His zeal and industry are a rebuke to indolence and desire for ease. {AA 354.3}

Pál, az emberiség tanítóinak egyik legnagyobb mestere, legmagasabbrendű kötelességei mellett a legkisebbeket is szívesen végezte. Ha az Úrért való szolgálatában a viszonyok megkívánták, készségesen dolgozott mesterségében. Egyébként pedig kész volt mindenkor világi foglalkozását abbahagyni, hogy az evangélium ellenségeinek ellenállását leküzdje, avagy megragadjon egy-egy rendkívüli alkalmat lelkek megnyerésére, Jézus Krisztus számára. Buzgalma és szorgalma tilalomfa a lustasággal és kényelemszeretettel szemben. {AA 354.3}   

Paul set an example against the sentiment, then gaining influence in the church, that the gospel could be proclaimed successfully only by those who were wholly freed from the necessity of physical toil. He illustrated in a practical way what might be done by consecrated laymen in many places where the people were unacquainted with the truths of the gospel. His course inspired many humble toilers with a desire to do what they could to advance the cause of God, while at the same time they supported themselves in daily labor. Aquila and Priscilla were not called to give their whole time to the ministry of the gospel, yet these humble laborers were used by God to show Apollos the way of truth more perfectly. The Lord employs various instrumentalities for the accomplishment of His purpose, and while some with special talents are chosen to devote all their energies to the work of teaching and preaching the gospel, many others, upon whom human hands have never been laid in ordination, are called to act an important part in soulsaving. {AA 355.1}

Példaadásával Pál megcáfolta azt a felfogást – amely akkor terjedt el a gyülekezetben –, hogy csak azok hirdethetik eredményesen az evangéliumot, akik teljesen függetlenek, akik nem kényszerülnek testi munkára. Cselekedete gyakorlatilag szemléltette előttük, hogy mit tehetnek szent életű gyülekezeti tagok olyan helyeken, ahol az emberek még nem ismerik az evangéliumi igazságokat. Példaadása sok egyszerű munkást lelkesített, hogy Isten művének fejlesztésére minden tőlük telhetőt megtegyenek, s egyszersmind munkájukkal megkeressék mindennapi kenyerüket. Így Akvilla és Priscilla sem szentelték minden idejüket az evangélium szolgálatára, de Isten mégis felhasználta ezeket az alázatos munkásokat, hogy Apollósnak megmutassák a teljes igazság útját. A Úr, szándékának kivitelére különböző eszközöket használ fel; kiválóan tehetséges egyéneket kiválaszt, hogy minden erejüket az evangélium tanítására és prédikálására szenteljék, mindazáltal mások is, akiket bár kézrátétellel nem avattak fel, fontos munkát végezhetnek a lélekmentés terén. {AA 355.1}   

There is a large field open before the self-supporting gospel worker. Many may gain valuable experiences in ministry while toiling a portion of the time at some form of manual labor, and by this method strong workers may be developed for important service in needy fields. {AA 355.2}

Az önfenntartó evangéliumi munkások előtt igen nagy terület áll nyitva. Igen sokan, mialatt mesterségüket folytatják, értékes tapasztalatokat szerezhetnek a lélekmentés munkájában. Ily módon használható munkásokká képezik ki magukat, fontos feladatok elvégzésére az ínséges területeken. {AA 355.2}   

The self-sacrificing servant of God who labors untiringly in word and doctrine, carries on his heart a heavy burden. He does not measure his work by hours. His wages do not influence him in his labor, nor is he turned from his duty because of unfavorable conditions. From heaven he received his commission, and to heaven he looks for his recompense when the work entrusted to him is done. {AA 355.3}

Isten önfeláldozó szolgája, aki fáradhatatlanul hirdeti és tanítja az igét, súlyos terhet hordoz szívén. Munkáját nem órák szerint méri. Bére nem befolyásolja munkásságát, kötelességei teljesítését fel nem hagyja, noha körülményei kedvezőtlenek. Megbízatását a mennyből nyerte, és onnan várja jutalmát is, miután bevégezte munkáját. {AA 355.3}   

It is God's design that such workers shall be freed from unnecessary anxiety, that they may have full opportunity to obey the injunction of Paul to Timothy, “Meditate upon these things; give thyself wholly to them.” 1 Timothy 4:15. While they should be careful to exercise sufficiently to keep mind and body vigorous, yet it is not God's plan that they should be compelled to spend a large part of their time at secular employment. {AA 356.1}

Az Úr úgy rendelte, hogy az ilyen munkások a fölösleges gondoktól mentesüljenek; legyen meg minden alkalmuk, hogy megszívlelhessék Pál apostol figyelmeztetését: „Ezekről gondoskodjál, ezeken légy, hogy előhaladásod nyilvánvaló legyen.” (I. Tim. 4:15) Miközben gondoskodjanak arról, hogy elegendő mozgásuk legyen lelkük és testük egészségben, épségben tartására, de Isten nem akarja, hogy idejük nagy részét világi foglalkozásukban kényszerüljenek eltölteni. {AA 356.1}   

These faithful workers, though willing to spend and be spent for the gospel, are not exempt from temptation. When hampered and burdened with anxiety because of a failure on the part of the church to give them proper financial support, some are fiercely beset by the tempter. When they see their labors so lightly prized, they become depressed. True, they look forward to the time of the judgment for their just award, and this buoys them up; but meanwhile their families must have food and clothing. If they could feel that they were released from their divine commission they would willingly labor with their hands. But they realize that their time belongs to God, notwithstanding the shortsightedness of those who should provide them with sufficient funds. They rise above the temptation to enter into pursuits by which they could soon place themselves beyond the reach of want, and they continue to labor for the advancement of the cause that is dearer to them than life itself. In order to do this, they may, however, be forced to follow the example of Paul and engage for a time in manual labor while continuing to carry forward their ministerial work. This they do to advance not their own interests, but the interests of God's cause in the earth. {AA 356.2}

Ezek a hűséges munkások, noha készek az áldozatra és arra, hogy feláldozzák magukat az evangéliumért, mégsem mentesek teljesen a kísértésektől. Ha gondok nehezednek rájuk és nyugtalanítják őket, mert a gyülekezet elmulasztja, hogy kellő anyagi támogatást nyújtson nekik, igen sokan szenvednek a kísértő heves támadásaitól. Amikor látják, hogy munkájukat olyan csekélyre értékelik, levertség vesz erőt rajtuk. Igaz, hogy előretekintenek az ítélet idejére, amikor elnyerik jogos jutalmukat, és ez új erőt kölcsönöz nekik, időközben azonban családjuk élelemre és ruházatra szorul. Ha meggyőződnének arról, hogy Isten felmentette őket kötelességük teljesítése alól, szívesen élnének kezük munkájából. Azonban tudatában vannak, hogy idejük az Úré, tekintet nélkül azok rövidlátására, akiknek kötelessége volna őket elegendő anyagiakkal ellátni. Igyekeznek felülemelkedni olyan kísértéseken, hogy üzleti vállalkozásba fogjanak, amely csakhamar megszüntetné ínséges helyzetüket. Folytatják tehát munkájukat az Úr művének előmozdítására, amelyet jobban szeretnek saját életüknél. Hogy ezt megtehessék, arra kényszerülnek, hogy kövessék Pál apostol példáját, és átmenetileg mesterséget folytatnak; mialatt természetesen továbbra is végzik lélekmentő tevékenységüket. Ezt azonban nem személyes előnyökért teszik, hanem hogy Isten ügyének előmenetelét szolgálják. {AA 356.2}   

There are times when it seems to the servant of God impossible to do the work necessary to be done, because of the lack of means to carry on a strong, solid work. Some are fearful that with the facilities at their command they cannot do all that they feel it their duty to do. But if they advance in faith, the salvation of God will be revealed, and prosperity will attend their efforts. He who has bidden His followers go into all parts of the world will sustain every laborer who in obedience to His command seeks to proclaim His message. {AA 357.1}

Jönnek napok, amikor Isten szolgája lehetetlennek tartja, hogy elvégezze a szükséges munkát; hiányzanak ugyanis az anyagi eszközök a számottevő és alapos munka végzéséhez. Fél, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel nem tudja mindazt véghezvinni, amit kötelességének tart. De valahányszor hittel fog hozzá, látni fogja Isten dicsőségének megnyilatkozását, és fáradozásait siker koronázza. Ő, aki megparancsolta követőinek, hogy menjenek el e széles világra – ellátja majd minden munkását, aki parancsának engedelmeskedik, és igyekszik hirdetni üzenetét. {AA 357.1}   

In the upbuilding of His work the Lord does not always make everything plain before His servants. He sometimes tries the confidence of His people by bringing about circumstances which compel them to move forward in faith. Often He brings them into strait and trying places, and bids them advance when their feet seem to be touching the waters of Jordan. It is at such times, when the prayers of His servants ascend to Him in earnest faith, that God opens the way before them and brings them out into a large place. {AA 357.2}

Művének felépítésénél az Úr nem mindenkor világít meg mindent szolgái előtt. Néha próbára teszi gyermekei bizalmát, amennyiben olyan körülményeket enged rájuk, amelyek kényszerítik őket, hogy hitben haladjanak előre. Gyakran súlyos és kellemetlen helyzeteket teremt, és előhaladásra készteti őket, mialatt lábaikat szinte verdesi a haragos áradat. Éppen ilyen időkben küldik fel hozzá komoly imáikat; Isten pedig utat mutat nekik, és tágas terekre vezeti őket. {AA 357.2}   

When God's messengers recognize their responsibilities toward the needy portions of the Lord's vineyard, and in the spirit of the Master Worker labor untiringly for the conversion of souls, the angels of God will prepare the way before them, and the means necessary for the carrying forward of the work will be provided. Those who are enlightened will give freely to support the work done in their behalf. They will respond liberally to every call for help, and the Spirit of God will move upon their hearts to sustain the Lord's cause not only in the home fields, but in the regions beyond. Thus strength will come to the working forces in other places, and the work of the Lord will advance in His own appointed way. {AA 357.3}

Ha Isten szolgái felismerik kötelességüket az Úr szőlőskertjének még szükséget szenvedő részével szemben, és a Mester szellemében fáradhatatlanul munkálkodnak lelkek megtéréséért, akkor Isten angyalai előkészítik az utat, és gondoskodnak a szükséges eszközökről is a mű fejlesztése érdekében. Akik világosságot nyertek, azok gazdagon járulnak majd hozzá az érettük folyó mű fejlesztéséhez. Szívesen és bőkezűen tesznek eleget minden segélykérésnek; Isten Lelke pedig készteti szívüket, hogy az Úr ügyét ne csak otthon, hanem a külmisszió területein is támogassák. Ily módon jut erősítés az egyéb helyeken dolgozó munkások részére; és az Úr műve az általa tervezett módon halad előre. {AA 357.3}