10. A NYOMORÚSÁG RÖVID IDEJE

A nyomorúság ideje

„A nyomorúság idejének kezdetén beteltünk Szentlélekkel, és ezáltal még teljesebben hirdettük a szombatot.” {LDE 143.1}   

1847-ben kaptam ezt a látomást, amikor még csak az adventista testvérek kis hányada ünnepelte meg a szombatot, és közülük is kevesen feltételezték, hogy a megtartás választóvonalat húz Isten népe és a hitetlenek között. Most kezd láthatóvá válni a látomás beteljesedése. Az itt említett „nyomorúság idejének kezdete” nem a csapások kitöltésének elkezdődésére, hanem a kitöltetésüket közvetlenül megelőző rövid időszakra vonatkozik, amikor Krisztus még a szentélyben van. Miközben az üdvösség munkája befejeződik, a földre beköszönt a nyomorúság, és megharagudnak a nemzetek, de még megfékezik őket, hogy a harmadik angyal munkáját ne akadályozzák (EW, 1854, 85–86. o.). {LDE 143.2}   

A vallásszabadság megszűnése

Isten törvényét Sátán tevékenységének eredményeként érvénytelenítik. A vallásszabadság megszűnik a szabadsággal kérkedő országunkban. A szombat kérdése kapcsán dől el az egész világot átjáró küzdelem (Ev, 1875, 236. o.). {LDE 144.1}   

Nagy válság elé néz Isten népe. Nagyon közel az idő, amikor nemzetünk megkísérli mindenkire rákényszeríteni a hét első napjának szent napként való megünneplését. Nem fognak habozni, hogy az embereket saját lelkiismeretükkel szemben kényszerítsék a nemzet által szombatnak kinevezett nap megünneplésére (RHExtra, 1888. december 11.). {LDE 144.2}   

Az adventisták vívják meg a harcot a hetedik napi szombatért folyó csatában. Az Egyesült Államok és más országok hatóságai büszkeségükben és hatalmukban felkelnek, hogy törvényeket alkossanak a vallásszabadság korlátozására (Ms, 78, 1797.). {LDE 144.3}   

Az Egyesült Államok protestánsai elsőként nyújtják át a kezüket a szakadékon a spiritizmusnak; átnyúlnak a mélység fölött, hogy kezet szorítsanak a római hatalommal, és ennek a hármas szövetségnek a befolyása alatt ez az ország Róma nyomdokaiba lép a lelkiismeret jogainak lábbal tiprásában (GC, 1911, 588. o.). {LDE 144.4}   

Egyház és állam Isten népével szemben

Akik nem hajolnak meg az országos testületek rendelései előtt, és nem engedelmeskednek a nemzeti törvényeknek sem, amelyek a bűn embere által létesített szombat magasztalását és Isten szent napjának semmibe vételét írják elő, nemcsak a pápaság elnyomó hatalmát fogják magukon érezni, hanem a protestáns világét is, amely a fenevad képmása (2SM, 1886, 380. o.). {LDE 145.1}   

Súlyos megtévesztés alatt állnak azok a vallási testületek, amelyek nem hajlandóak meghallani Isten figyelmeztető üzeneteit, és egyesülnek a polgári hatalommal a szentek üldözése céljából. A protestáns egyházak összefognak a pápasággal a törvényt megtartó nép üldözésében… {LDE 145.2}   

Ez a bárányhoz hasonló hatalom lép szövetségre a sárkánnyal, hogy háborút viseljen mindazok ellen, akik megtartják Isten parancsolatait, és akiknél Jézus Krisztus bizonyságtétele van (14MR, 1899, 162. o.). {LDE 145.3}   

Az egyház a polgári hatalom erős karjához folyamodik, és ebben a munkában összefognak a katolikusok és a protestánsok (GC, 1911, 607. o.). {LDE 145.4}   

A törvényszékek előtt

Mindazok, akik a földi történelem utolsó napjaiban élnek, megtudják majd, mit jelent az igazság ügyéért üldözést szenvedni. A törvényszékeken igazságtalanság uralkodik. A bírák nem lesznek hajlandóak meghallgatni az Isten törvényeihez hűségesek mondandóját, mert tudják, a negyedik parancsolat mellett szóló érvek megdönthetetlenek. Ezt mondják: „Törvényünk van, és a mi törvényünk szerint meg kell halniuk.” Isten szava nekik semmit nem jelent. Hiszen náluk a „mi törvényünk” a legfőbb tekintély. Azoknak kedveznek majd, akik tiszteletben tartják ezt az emberi törvényt, de akik nem hajolnak meg a bálványszombat előtt, nem találnak jóindulatra (ST, 1898. május 26.). {LDE 145.5}   

Fel kell adnunk jogainkat olyan esetekben, amikor törvényszék elé visznek bennünket, hacsak nem kerülünk ezzel összeütközésbe Istennel. Nem a saját jogainkért esedezünk, hanem az Úr jogáért, és Ő igényt tart a mi szolgálatunkra (5MR, 1895, 69. o.). {LDE 146.1}   

Az adventisták megvetése

Még mindig arra törekszik ez a mesteri elme, amely a letűnt korokban álnok terveket szőtt a hűségesek ellen, hogy eltörölje a földről az istenfélőket és a Törvénynek engedelmeskedőket… {LDE 146.2}   

Gazdagság, szellemi nagyság és műveltség szövetkezik, hogy megvetéssel sújtsa őket. Üldöző uralkodók, miniszterek és egyháztagok esküdnek össze ellenünk. Szóval és írásban, fenyegetéssel és nevetségessé tétellel próbálják megtörni hitüket (5T, 1885, 450. o.). {LDE 146.3}   

Elérkezik az az idő is, amikor a Biblia igazsága melletti kiállásunkért árulóként kezelnek majd bennünket (6T, 1900, 394. o.). {LDE 146.4}   

A Biblia szombatjának tisztelőit feljelentik, mint a törvény és a rend ellenségeit, akik ledöntik a társadalom erkölcsi korlátait, anarchiát és erkölcsi romlást okoznak, és Isten ítéleteit vonják a földre. Lelkiismereti aggályaikat önfejűségnek, makacsságnak és a felsőbbség semmibe vételének nyilvánítják. Megvádolják őket állampolgári hűségük megszegésével (GC, 1911, 592. o.). {LDE 146.5}   

Mindazoknak, akik ebben a gonosz időben félelem nélkül szolgálják Istent a lelkiismeretük szerint, bátorságra, határozottságra, az Úr és Szava ismerésére lesz szükségük, mert akik hozzá hűek maradnak, azokat üldözni fogják, indítékaikat megkérdőjelezik, legjobb igyekezetüket félremagyarázzák, és nevüket, mint a gonoszét, megvetik (AA, 1911, 431–432. o.). {LDE 147.1}   

Különféle üldözések

Amikor Róma üldözte a protestánsokat, Jézus Krisztus vallása csaknem megsemmisült, de ezt jóval felülmúlja majd, amikor a protestantizmus és a pápaság egyesül (3SM, 1889, 387. o.). {LDE 147.2}   

Sátánnak ezer álcázott fegyvere van, amelyek Isten hűséges, parancsolatokat megtartó népére irányulnak, amivel lelkiismeretük megsértésére kényszeríti őket (Letter, 1892, 30/a). {LDE 147.3}   

Semmin sem szabad meglepődnünk, most minden megtörténhet! Ne csodálkozzunk a borzalmas fejleményeken! Ugyanaz a lelkületük azoknak, akik szentségtelen lábukkal Isten törvényét tapossák, mint akik sértegették és elárulták Jézus Krisztust. Lelkiismeretfurdalás nélkül cselekszik atyjuknak, az ördögnek a tetteit (3SM, 1897, 416. o.). {LDE 147.4}   

Sokan vágynak elméjük megújulására és az igazság megismerésére, és ezért az ősegyházzal pünkösdkor és az azt közvetlenül követő napokban történő eseményeket tanulmányozzák. Gondosan olvassuk el az Apostolok cselekedeteiben rögzített tapasztalatát Pálnak és más apostoloknak, mert napjainkban Isten népének hasonló élményeket kell átélnie! (PC, 1907, 118. o.). {LDE 148.1}   

Földi támogatásoktól megfosztottan

A felhalmozott gazdagság hamarosan értéktelenné válik. Amikor kiadják a rendeletet, hogy senki sem adhat és nem vehet, hacsak nincs rajta a fenevad bélyege. Isten felszólít bennünket, hogy most tegyünk meg minden tőlünk telhetőt a világ figyelmeztetésére (RH, 1878. március 21.). {LDE 148.2}   

Közeledik az idő, amikor semmilyen áron sem tudunk eladni. Hamarosan kiadják a rendeletet, amely megtiltja az embereknek, hogy bárkitől vásároljanak vagy bárkinek eladjanak, hacsak az illetőn nincs a fenevad bélyege. Röviddel ezelőtt ez majdnem megvalósult Kaliforniában, de csak a négy szél fújásának fenyegetése volt (Jel 7:1), mert még mindig féken tartja őket a négy angyal. Még nem készültünk el. Még mindig van munka, amit el kell végeznünk, és azután az angyalok parancsot kapnak, engedjék, hogy a négy szél fújjon a földre (5T, 1882, 152. o.). {LDE 148.3}   

A Sátánnal folytatott küzdelem végső nagy összecsapásában az Istenhez hűségesek minden földi támogatást nélkülözni fognak. Mivel nem hajlandóak a világi hatalmaknak engedve az Úr törvényét áthágni, megtiltják nekik, hogy vegyenek és adjanak (DA, 1898, 93. o.). {LDE 148.4}   

Sátán azt mondja: „Az élelem és ruházat hiányától félve csatlakoznak a világhoz Isten törvényének áthágásában. A föld teljes mértékben az uralmam alá kerül” (PK, 1914, 183–184. o.). {LDE 149.1}   

Börtönbüntetés a hitért

Némelyeket bebörtönöznek, mert megtagadják az Úr szombatjának megszentségtelenítését (PC, 1907, 118. o.). {LDE 149.2}   

Az igazság egyes követőit, akik nem hajlandók megünnepelni a vasárnapot, börtönbe vetik, másokat elűznek hazájukból, egyesek pedig rabszolgasorsra jutnak. Az ember ezt most lehetetlennek tartja. De amikor Isten visszavonja mérséklő lelkét a földről, és a mennyei elveket gyűlölő ember Sátán hatalmába kerül, az események megdöbbentően fognak alakulni. A szív nagyon kegyetlen tud lenni, ha eltávozik belőle Isten félelme és szeretete (GC, 1911, 608. o.). {LDE 149.3}   

Ha felszólítanak, hogy szenvedjünk Krisztusért, a börtönbüntetést is vállalnunk kell, bízva benne, mint ahogyan egy kisgyermek hagyatkozik a szüleire. Most van az ideje, hogy gyakoroljuk az Istenbe vetett hitet! (OHC, 1892, 357. o.). {LDE 149.4}   

Kivégzések

A legjobb, amit tehetünk, hogy szoros kapcsolatba kerülünk Istennel, és ha Ő azt akarja, hogy az igazságért mártíromságot szenvedjünk, az sokak üdvösségre vezetésének lehet az eszköze (3SM, 1886, 420. o.). {LDE 149.5}   

Nem egy embert bebörtönöznek, sokan elmenekülnek a városokból és falvakból, hogy az életüket mentsék, és némelyek Krisztusért mártírhalált halnak az igazság védelmében. (3SM, 1889, 397. o.) {LDE 150.1}   

Az Isten törvényének megvédése érdekében folytonos küzdelem áll előttünk, a bebörtönzés kockázatával, javaink vagy akár az életünk elvesztésével. (5T, 1889, 712. o.) {LDE 150.2}   

Mindenkitől meg akarják követelni, hogy az isteni törvény áthágásával engedelmeskedjen az emberi rendelkezéseknek. A hűségeseket megfenyegetik, feljelentik és elítélik. „Szülők és testvérek is, rokonok és barátok is” elárulják őket, sőt halálra adják őket (PK, 1914, 588. o.). {LDE 150.3}   

Nem kell a régi mártírok bátorságával és állhatatosságával rendelkeznünk, míg olyan helyzetbe nem kerülünk, amilyenben ők voltak… Ha az üldözések visszatérnek, megadatik majd a kegyelem, hogy a Lélek minden erejét mozgósítsuk, és ezzel igazi hősiességről tehessünk bizonyságot (OHC, 1889, 125. o.). {LDE 150.4}   

A tanítványok nem rendelkeztek a mártírok bátorságával és állhatatosságával, amíg erre a kegyelemre nem volt szükségük (DA, 1898, 354. o.). {LDE 150.5}   

Szilárd kitartás az üldözés idején

Azt tapasztaljuk majd, hogy Jézusét kivéve minden kezet el kell engednünk. A barátok hitszegőknek bizonyulnak, mert elárulnak bennünket. Az ellenségtől megcsalatott rokonok azt gondolják, hogy Istennek tesznek szolgálatot, amikor szembefordulnak velünk. A legnagyobb erőfeszítéseket hozzák, hogy nehéz helyzetet teremtsenek nekünk, azt remélve, hitünk megtagadására kényszeríthetnek. De a sötétség és veszedelem közepette Krisztus kezére bízhatjuk életünket (Mar, 1889, 197. o.). {LDE 150.6}   

Az emberek csak akkor lesznek képesek szilárdan megállni a küzdelemben, ha Istenben gyökereznek és benne vesznek alapot. Úgy kell fogadniuk a valóságot, ahogy az Jézusban van. Ez csak akkor lehetséges, ha lelkük szükségleteinek megfelelően mutatják be nekik az igazságot. A megfeszített Krisztusról szóló prédikáció megelégíti a lélek éhségét. Amikor ezzel a nagy, központi igazsággal felkeltjük az emberek érdeklődését, hit, reménység és bátorság költözik a szívükbe (GCDB, 1893. január 28.). {LDE 151.1}   

Sokan a meggyőződésük miatt veszítik el e földi otthonukat és örökségüket, de ha szívüket Krisztusnak adják, és befogadva kegyelmének üzenetét helyettesükre és kezesükre támaszkodnak, az Isten Fiára, akkor mégis örömmel telhetnek meg (ST, 1898. június 2.). {LDE 151.2}   

Az üldözés szétszórja Isten népét

Amint különböző helyen ellenségeskedés támad az Úr szombatjának megtartói ellen, szükségessé válhat Isten népe számára, hogy olyan helyekre költözzön, ahol nem annyira elkeseredett az ellenállás velük szemben. {LDE 151.3}   

Isten nem kívánja gyermekeitől, hogy ott maradjanak, ahol a gonosz emberek magatartása hatástalanná teszi befolyásukat és veszélyezteti létüket. Amikor szabadságunk és életünk veszélyben van, nem csupán kiváltságunk, hanem kifejezett kötelességünk olyan helyre menni, ahol az emberek készek az élet Igéjét hallgatni, és ahol a körülmények kedvezőbbek az igehirdetésére (Ms, 1904, 26. o.). {LDE 151.4}   

Hamarosan eljön az idő, amikor az üldözés az Úr népét sok országba szétszórja. Akik mindenre kiterjedő kiképzést kaptak, élvezni fogják ennek előnyét ott, ahová kerülnek (5MR, 1908, 280. o.). {LDE 152.1}   

Egység a maradék nép körében

Amikor az üldözés vihara valóban ránk tör, az igazi bárány meghallja a jó Pásztor hangját. Önmegtagadó erőfeszítéseket tesznek majd az elveszettek megmentésére, és sokan, akik elkóboroltak a nyájtól, visszatérnek, hogy kövessék a nagy Pásztort. Isten népe összefog, és egységes arcvonalat mutatva várja az ellenséget. Az általános veszélyre tekintettel megszűnik a hatalomért folytatott küzdelem, és nem lesz többé vita tárgya, ki számít a legnagyobbnak (6T, 1900, 401. o.). {LDE 152.2}   

A válság szembetűnőbbé teszi Isten beavatkozását

Az Úr időről időre láthatóvá tette, hogy milyen módon munkálkodik. Figyelemmel kíséri a földi történéseket. Amikor bekövetkezett egy válság, megnyilatkozott és beleavatkozott, hogy megakadályozza Sátán terveinek megvalósulását. Gyakran megengedte, hogy nemzetek, családok, egyének ügye válságba jusson, csak hogy beavatkozása szembetűnő lehessen. Azután nyilvánvalóvá tette a tényt, hogy van Isten Izráelben, aki fenntartja és megvédi népét. {LDE 152.3}   

Amikor Jehova törvényének semmibe vétele csaknem egyetemes lesz, amikor népét embertársaik szenvedésbe taszítják, Isten be fog avatkozni. Megválaszolja népe buzgó imáit, mert szereti, ha teljes szívvel keresik őt, és egyedül benne mint szabadítójukban bíznak (RH, 1897. június 15.). {LDE 153.1}   

Az elnyomóknak egy ideig meg fogja engedni, hogy diadalt üljenek azok felett, akik ismerik Isten szent parancsolatait… Végül Sátán leleplezi jellemét, mint hazug, vádoló és gyilkos. Ezáltal Isten népének végső diadala feltűnőbb, dicsőségesebb, teljesebb és tökéletesebb lesz (3SM, 1904, 414. o.). {LDE 153.2}   

A szenvedés megtisztítja Isten népét

Hamarosan nyomorúság lesz az egész világon. Mindenkinek törekednie kellene Isten megismerésére. Nincs idő a késlekedésre… {LDE 153.3}   

Isten szeretete végtelen egyháza iránt. Öröksége iránti gondoskodása nem szűnik meg. Nem szívesen engedi, hogy szenvedés jöjjön az egyházra, csak amennyiben elengedhetetlen a megtisztításához, és jelen és örök javát szolgálja. Ugyanúgy megtisztítja majd az egyházát, ahogyan megtisztította a templomot földi szolgálatának kezdetén és végén. Minden, amit megpróbáltatás és küzdelem formájában hoz az egyházára, azért történik, hogy népe mélyebb hitre jusson, és több erőt nyerjen a kereszt diadalának elhozatalára a világ minden részén (9T, 1909, 228. o.). {LDE 153.4}   

Isten azért használja fel a szenvedéseket, kísértéseket, viszontagságokat és különféle megpróbáltatások, hogy megtisztítson, megszenteljen és alkalmassá tegyen bennünket a mennyei tárházba történő egybegyűjtés idejére (3T, 1872, 115. o.). {LDE 154.1}