9. A VASÁRNAPTÖRVÉNYEK

Sátán megkérdőjelezi az Úr tekintélyét

Isten vádolja Babilont, „mert az ő paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek”… {LDE 123.1}   

A Mindenható hat nap alatt teremtette a világot, a hetediken pedig megnyugodott, megszentelve azt; és szentként különítette el magának a többitől, hogy népe azt nemzedékről nemzedékre megünnepelje. De a bűn embere – Isten fölé magasztalva magát és beülve Isten templomába, hol isten gyanánt mutogatja magát – úgy véli, hogy megváltoztathatja az időket és a törvényt. Ez a hatalom azt gondolja, hogy képes bebizonyítani, nemcsak egyenlő Istennel, de fölötte is áll – így megváltoztatta a nyugalomnapot: a hét első napját helyezte a hetedik helyébe. A protestáns világ pedig szentnek tekintette a pápaságnak e gyermekét. A Szentírás ezt paráznaságnak hívja (Jel 14:8) (7BC, 1900, 979. o.). {LDE 123.2}   

Az ember boldogságának nagy ellensége a kereszténység idején a negyedik parancsolatban rögzített szombatot sorozatos támadások célpontjává tette. Sátán így szólt: „Én Isten céljaival ellentétesen cselekszem. Követőimet felhatalmazom rá, hogy félretegyék az Úr emlékünnepét, a hetedik napi szombatot. Így megmutatom a világnak, hogy a menny által megszentelt és megáldott idő megváltozott. Többé nem él ez a nap az emberek emlékezetében. Azt teszem, hogy mindenki megfeledkezzék róla. Egy olyan napot állítok a helyére, amely nem hordja magán Isten hitelesítő pecsétjét illetve nem lehet jel az Örökkévaló és népe között. Arra késztetem majd a vasárnap elfogadóit, hogy e napnak tulajdonítsák azt a szentséget, amellyel Isten a szombatot ruházta fel” (PK, 1914, 183–184. o.). {LDE 123.3}   

Szombat a nagy vitapont

Az utolsó napok háborúságaiban egységesen felsorakoznak Isten népével szemben mindazon romlott erők, akik feladták a Jahve törvénye iránti hűséget. A nagy vita a negyedik parancsolat szombatja körül forog majd ebben a harcban, mert az örök Törvényadó a szombat parancsában nevezi magát a menny és a föld teremtőjének (3SM, 1891, 392. o.). {LDE 124.1}   

„Az én szombatjaimat bizony megtartsátok; mert jel az énközöttem és tiközöttetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok… én vagyok az Úr, aki megszentellek titeket” (2Móz 31:13). Néhányan akadályokat próbálnak majd gördíteni a szombat megünneplésének útjába, ezzel az indokkal: „Nem tudod, melyik nap a szombat”, azt azonban tudni vélik, mikor van vasárnap, és rendkívül buzgók az olyan törvények beiktatásában, amelyek kötelezővé teszik annak megünneplését (KC, 1900, 148. o.). {LDE 124.2}   

A vasárnaptörvény az 1880-as években

Már évek óta tudjuk, hogy hazánkban beiktatják a vasárnaptörvényt, és most, hogy fellépett az ezt szorgalmazó mozgalom, azt kérdezzük: Mit tesz népünk ebben az ügyben? Legfőképpen keressük Istent, hogy most kegyelmet és erőt adjon népének! Él az Úr, és nem hisszük, hogy végérvényesen elérkezett volna az az idő, amikor megengedi, hogy korlátozzák szabadságunkat. {LDE 125.1}   

A próféta „négy angyalt” látott „állni a földnek négy szegletén, a földnek négy szelét tartva, hogy szél ne fújjon a földre, se a tengerre, se semmi élő fára”. Egy másik angyal, aki keletről tűnt fel, így kiáltott nekik: „Ne ártsatok, se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon” (Jel 7:1-3). Ez a jelenet megmutatja, mi a feladatunk: kiáltsunk Istenhez, hogy az angyalok tartsák vissza a négy szelet mindaddig, amíg a misszionáriusok el nem jutnak a világ minden részébe, hogy befejezhessék a Jehova törvénye iránti engedetlenségtől óvó üzenet hirdetését (RHExtra, 1888. december 11.). {LDE 125.2}   

A vasárnaptörvény képviselői nincsenek tisztában tetteikkel

A vasárnapmozgalom most még sötétben halad előre. Az igazi szándékot eltitkolják a vezetők, és sokan, akik csatlakoztak a mozgalomhoz, nem ismerik fel, merre tart ez a rejtett áramlat… Vakon dolgoznak. Nem látják, hogyha egy protestáns kormányzat feláldozza azt a meggyőződést, amely szabad, független nemzetté tette őket, és a törvényhozás eszközeivel olyan elveket iktatnak be az alkotmányba, melyek a pápai hazugságokat és csalásokat fogják terjeszteni, akkor fejest ugranak a sötét középkor római borzalmaiba (RHExtra, 1888. december 11.). {LDE 125.3}   

Még a vasárnapünneplés kötelezővé tételének mozgalma iránt elkötelezettek között is sokan vannak, akik nem mérik fel azokat a következményeket, amelyeket ez az intézkedés vonhat maga után. Nem látják, hogy közvetlenül a vallásszabadságot támadják. Rengetegen vannak, akik sohasem értették meg a bibliai szombat követelményeit, sem azt a hamis alapot, amelyen a vasárnap intézménye nyugszik… {LDE 126.1}   

Kevéssé tudatosul azokban, akik erőfeszítést tesznek az alkotmány megváltoztatására és egy a vasárnapünneplést kötelezővé tévő törvény kiadatására, hogy valójában mi is lesz ennek a következménye. Közvetlenül egy válság előtt állunk (5T, 1889, 711, 753. o.). {LDE 126.2}   

Serkenj föl, aki alszol!

Kötelességünk minden tőlünk telhetőt megtenni a fenyegető veszély elhárítása érdekében… Az egész országban óriási felelősség hárul az ima embereire, hogy esedezzenek a Megváltóhoz, oszlassa el a gonoszságnak ezt a felhőjét, és adjon nekünk néhány év kegyelmet, mialatt még a Mesterért dolgozhatunk (RHExtra, 1888. december 11.). {LDE 126.3}   

Akik ma megtartják a mennyei Isten törvényét, fel kell készülniük arra, hogy olyan különleges segítséget kapjanak, amit egyedül csak az Úr adhat nekik. Dolgozzanak komolyabban, hogy ameddig csak lehet, késleltessék a fenyegető csapást! (RH, 1888. december 18.). {LDE 126.4}   

A mennyei parancsolatokat megtartó nép ne legyen néma ebben az időben, mintha méltósággal belenyugodna a helyzetébe! (7BC, 1889, 975. o.). {LDE 127.1}   

Nem Isten akarata szerint cselekedszünk, ha békésen üldögélünk a helyünkön, és nem teszünk semmit a lelkiismereti szabadság megőrzéséért. Szálljon buzgó és hathatós ima az égbe, hogy ha lehetséges, még késlekedjen e csapás, ameddig az oly sokáig elhanyagolt munkát bevégezhetjük. A legkomolyabban könyörögjünk, és azután imáinkkal összhangban munkálkodjunk! (5T, 1889, 714. o.). {LDE 127.2}   

Sokan vannak, akik pihennek, akik alszanak, mintha most annak lenne ideje. Azt mondják: „Ha a prófécia előre megjövendölte a vasárnap megünneplésének elrendelését, akkor a törvényt bizonyosan be is fogják iktatni”, és e következtetésre jutva csak a pamlagukon ülnek, nyugodtan várakozva erre az eseményre, miközben azzal a gondolattal vigasztalják magukat, hogy az Úr biztosan megvédi népét a nyomorúság napján. Isten azonban nem fog megőrizni bennünket, ha nem teszünk erőfeszítéseket, hogy elvégezzük a reánk bízott munkát… {LDE 127.3}   

Mint hűséges őrállóknak látnotok kellene a közelgő ellenséget, és figyelmeztethetnétek az embereket, hogy tudatlanságukban ne járjanak olyan utakon, amit elkerülnének, ha ismernék az igazságot (RHExtra, 1889. december 24.). {LDE 127.4}   

Tollunkkal és szavazatainkkal a vasárnaptörvény ellen!

Nem dolgozhatunk azok tetszésének elnyeréséért, akik egykor majd befolyásukat a vallásszabadság visszaszorítására és olyan elnyomó intézkedések foganatosítására használják fel, melyek segítségével embertársaikat afelé vezetik vagy arra kényszerítik, hogy a vasárnapot szombati nyugalomnapként tartsák meg. A hét első napjának nincs oly tekintélye, amit tisztelni kellene. Ez hamis szombat, és az Úr családjának tagjai nem vállalhatnak közösséget azokkal az emberekkel, akik felmagasztalják ezt a napot, és Isten törvényét megsértve lábbal tiporják az Ő szombatját. Ne szavazzon a maradék nép arra, hogy ilyen emberek kerüljenek hivatalba, mert amikor ezt megteszi, részesévé válik a bűnöknek, amelyeket ezek az emberek hivatali idejük alatt követnek el (FE, 1899, 475. o.). {LDE 127.5}   

Remélem, hogy a trombita biztos hangon fog szólni a vasárnaptörvény mozgalmát illetően. Úgy gondolom, hogy legjobb lenne, ha kiadványainkban Isten törvénye örökérvényűségének tárgyát külön szakterületté tennénk… Most minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy meghiúsítsuk a vasárnaptörvény kiadását! (CW, 1906, 97–98. o.). {LDE 128.1}   

Az Egyesült Államok vasárnaptörvénye

Amikor nemzetünk már oly mértékben megtagadja kormányzásának alapelveit, hogy törvénybe is iktatja a vasárnapünneplést, akkor a protestantizmus e tettével a pápasággal fog kezet (5T, 1889, 712. o.). {LDE 128.2}   

A protestánsok minden befolyásukat és erejüket latba vetik a pápaság oldalán. A hamis szombatot kikényszerítő országos rendelettel életet és erőt visznek Róma romlott hitébe, felélesztve a zsarnokságot és a lelkiismeretet elnyomó hatalmat (Mar, 1893, 179. o.). {LDE 128.3}   

Előbb vagy utóbb elfogadják a vasárnapról szóló törvényeket (RH, 1905. február 16.). {LDE 128.4}   

Hamarosan kikényszerítik a vasárnaptörvényeket, és a bizalmi állásokat betöltő emberek megkeserednek az Üdvözítő parancsolatait megtartó maroknyi néppel szemben (4MR, 1909, 278. o.). {LDE 129.1}   

A Jelenések könyve 13. fejezetének próféciája kijelenti, hogy a bárányszarvú fenevad által jelképezett hatalom „azt cselekszi, hogy a föld és annak lakosai imádják” a pápaságot, amelyet itt a „párduchoz hasonló” fenevad szimbolizál… Ez a jövendölés akkor teljesedik be, amikor az Egyesült Államok kényszeríteni fogja lakosait a vasárnap megtartására, amelyre Róma a maga felsőbbsége elismerésének különleges jeleként tart igényt… {LDE 129.2}   

A politikai korrupció kiöli a jogosság szeretetét és az igazság tiszteletét. Még a szabad Egyesült Államokban is eljön az idő, amikor hatalmasságok és törvényhozók engedni fognak a vasárnap megtartását törvénnyel kikényszeríteni akaró tömeges igénynek, hogy így elnyerhessék a közvélemény támogatását (GC, 1911, 578–579, 592. o.). {LDE 129.3}   

A vasárnaptörvény szószólóinak érvelése

Sátán a saját magyarázatát fűzi az eseményekhez, és az emberek azt gondolják majd, amit ő szeretne: elhiszik, hogy az országot betöltő csapások a vasárnap megrontásának következményei. Abban a hitben, hogy Isten haragját lecsillapítják, ezek a befolyásos emberek törvényeket hoznak a vasárnapünneplés kikényszerítésére (10MR, 1899, 239. o.). {LDE 129.4}   

Ugyanez a csoport azt állítja, hogy a rohamosan terjedő romlottság jórészt az úgynevezett „keresztény szombat” megszentségtelenítésének tulajdonítható, és a vasárnap megtartásának kikényszerítésével jelentősen javulnának a társadalom erkölcsei. Ezt különösen az Egyesül Államokban képviselik, ahol korábban az igazi szombatról szóló tanítást széles körben hirdették (GC, 1911, 522. o.). {LDE 129.5}   

A protestánsok és a katolikusok összehangolt fellépése

A protestantizmus baráti jobbot nyújt majd a római hatalomnak. Ezt követően törvényt hoznak Isten teremtésének szombatja ellen, és ekkor jön el az ideje, hogy az Üdvözítő elvégezze majd „szokatlan munkáját” a földön (7BC, 1886, 910. o.). {LDE 130.1}   

Nem tudjuk, hogyan képes magát tisztázni a Római Katolikus Egyház a bálványimádás vádja alól… És ez az a vallás, amelyre a protestánsok kezdenek olyan nagy jóindulattal tekinteni, amely végül egyesül a protestantizmussal. Ez az egység azonban nem a katolicizmus átalakulásának eredményeként jön létre, mert Róma sohasem változik. A tévedhetetlenség igényével lép fel. A protestantizmus idomul hozzá. Elfogadja a liberális eszméket, és ezzel olyan helyzetbe kerül, hogy kezet foghat a katolicizmussal (RH, 1886. június 1.). {LDE 130.2}   

Az állítólagos protestáns világ szövetségre lép a bűn emberével, és ebből kifolyólag az egyház és a világ romlott összhangba kerül egymással (7BC, 1891, 975. o.). {LDE 130.3}   

A hitehagyó protestantizmus az Újvilágban az Óvilág katolikusaihoz hasonlóan fog eljárni azokkal szemben, akik Isten minden rendelkezését tiszteletben tartják (GC, 1911, 616. o.). {LDE 130.4}   

Rómának hódolnak a vasárnaptörvényekkel

Amikor az Egyesült Államok legjelentősebb egyházai a közösen vallott tantételekben egységre jutva arra befolyásolják az államot, hogy tegye kötelezővé rendelkezéseiket, és tartsa fenn létesítményeiket, akkor már a protestáns Amerika megformálta a római hierarchia hasonmását; aminek elkerülhetetlen a következménye, hogy a polgári hatóság büntetést mér az eltérő véleményt valló emberekre… {LDE 131.1}   

A protestáns egyházak a vasárnapünneplés erőltetésével kierőszakolják a pápaság imádását… {LDE 131.2}   

Pontosan azzal az eljárásukkal, hogy a vallási kötelezettségeket a világi hatalom erejével kényszerítik, maguk az egyházak formálják meg a fenevad képmását; ezért aztán a vasárnapünneplés törvénybe iktatása az Egyesült Államokban a fenevad és képe imádását teszi kötelezővé (GC, 1911, 445, 448–449. o.). {LDE 131.3}   

Amikor a protestantizmus a szakadékon át kinyújtja karját, hogy megragadja a római hatalom kezét; amikor átnyúl a mélység fölött és kezet szorít a spiritizmussal, amikor ennek a hármas szövetségnek a befolyása alatt országunk megtagadja alkotmányának minden elvét mint protestáns és köztársasági kormányzat, és intézkedéseket hoz a pápai hamisságok és csalások terjesztésére, akkor tudhatjuk, hogy Sátán csodálatos működésének ideje és a vég közel van (5T, 1885, 451. o.). {LDE 131.4}   

Róma visszanyeri elvesztett vezető pozícióját

A végső válsághoz egyre közeledve létfontosságú, hogy összhang és egység uralkodjon az Úr követői között. A világ zűrzavarral, háborúval és viszállyal telített. Mégis, a pápai hatalom vezetése alatt egyesülnek a népek, hogy szembeszálljanak az Úr tanúbizonyságain keresztül magával Istennel. Ezt az egységet a nagy hitehagyó teszi szilárddá (7T, 1902, 182. o.). {LDE 131.5}   

A vasárnap szombatként történő megünneplését kikényszerítő törvények eredményeként következik be a nemzeti hitehagyás – ez a köztársasági elvek elhagyása, melyekre a kormányzást alapozták. A hatalmasok elfogadják majd a pápaság vallását, Isten törvényét pedig érvénytelenítik (7MR, 1906, 192. o.). {LDE 132.1}   

A sűrű szellemi sötétség időszaka kedvezőnek bizonyul a pápaság sikereihez. De egykor azt is meg fogjuk látni, hogy a nagy értelmi világosság ideje éppoly kedvező a sikereinek eléréséhez is (4SP, 1884, 390. o.). {LDE 132.2}   

A protestánsok a pápisták nyomdokaiba lépnek azokban a mozgalmakban, amelyek most az Egyesült Államokban mindinkább afelé törekednek, hogy az egyház intézményeihez és ünnepeihez az állam támogatását biztosítsák. Sőt, mi több, kitárják az ajtót a pápaság előtt, hogy az a protestáns Amerikában nyerhesse vissza az Óvilágban elveszített vezető hatalmát (GC, 1911, 573. o.). {LDE 132.3}   

Nemzeti vasárnaptörvény – nemzeti hitehagyás

Azért, hogy népszerűséget és pártfogókat szerezzenek, a törvényhozók behódolnak a vasárnapra vonatkozó követelések előtt… Isten parancsolatait megsértve kötelezővé teszik a pápaság intézményét, és ezzel a rendelettel nemzetünk végérvényesen elszakad az igazságosságtól… {LDE 132.4}   

Miképpen a római seregek közeledése jeladásul szolgált a tanítványok számára Jeruzsálem küszöbön álló pusztulásáról, ugyanúgy jel lehet nekünk is a hitehagyás, hogy elértük Isten türelmének végső határát (5T, 1885, 451. o.). {LDE 133.1}   

Szilárdan határozzuk el szívünkben, hogy nem fogjuk szombatként tisztelni a hét első napját, mert ez nem az a nap, amelyet Jehova megáldott és megszentelt, és a vasárnap elismerésével csak átállnánk a nagy csaló oldalára… {LDE 133.2}   

Amikor érvénytelenítik az Úr törvényét, és a hitehagyás nemzeti bűnné válik, Isten cselekedni fog hűséges követői érdekében (3SM, 1889, 388. o.). {LDE 133.3}   

Az Egyesült Államok lakossága kiváltságos nép volt, de amikor korlátozzák a vallásszabadságot, feladják a protestantizmust és támogatják a pápaságot, bűnösségük mértéke betelik, és a menny könyveibe „nemzeti hitehagyást” jegyeznek be (RH, 1893. május 2.). {LDE 133.4}   

Nemzeti hitehagyást követő nemzeti romlás

Amikor államunk a törvényhozás fórumain olyan törvényeket léptet életbe, amelyek a vasárnap megünneplését erőltetik és elnyomást alkalmaznak a szombat megtartóival szemben; amikor megkötik az emberek lelkiismeretét vallási előjogaik tekintetében, és Isten törvényét minden szempontból teljesen érvénytelenné teszik majd országunkban, akkor a nemzeti hitehagyást nemzeti hanyatlás fogja követni (7BC, 1888, 977. o.). {LDE 133.5}   

Sátán irányelveit követve az ország vezetői felsorakoznak majd a nemzeti hitehagyás idején a bűn emberének oldalán. Ekkor betelik a bűn mértéke. A nemzeti hitehagyás a nép romlásának előjele (2SM, 1891, 373. o.). {LDE 134.1}   

Az állam a római katolikus elveket gondjaiba és védelmébe veszi. Ezt a nemzeti hitehagyást gyorsan követi majd az állam veszte (RH, 1897. június 15.). {LDE 134.2}   

Amikor a protestáns egyházak egy hamis vallás fenntartására egyesülnek majd a világi hatalommal, amellyel elődeik szembeszegültek, és ezért a leghevesebb üldözést szenvedték el, akkor az egyház és az állam egyesített hatalma teszi majd kötelezővé a pápai szombatot. Nemzeti hitehagyás lesz, amely csakis az ország romlását eredményezheti (Ev, 1899, 235. o.). {LDE 134.3}   

Amikor az állam arra használja fel majd hatalmát, hogy érvényt szerezzen az egyház rendeleteinek, és fenntartsa intézményeit – akkor ezzel a protestáns Egyesült Államok kialakítja a pápaság képmását. Ezt nemzeti hitehagyás követi, amely az ország pusztulásába vezet (7BC, 1910, 976. o.). {LDE 134.4}   

Általánosan bevezetett vasárnaptörvény

A történelem megismétli önmagát: hamis vallást fognak felmagasztalni – a hét első napját, egy közönséges munkanapot, amely semmiféle szentséggel nem rendelkezik, és úgy állítják fel, mint egykor a babiloni állóképet. Majd megparancsolják minden nemzetnek, nyelvnek és népnek, hogy imádják ezt a hamis szombatot… Az a rendelet, amely kötelezővé teszi ennek a napnak a megünneplését, kiterjed az egész világra (7BC, 1897, 976. o.). {LDE 134.5}   

Amikor a vallásszabadság hazája, az Egyesült Államok egyesül majd a pápasággal a lelkiismeret elnyomásában, és arra kényszeríti az embereket, hogy hamis szombatot tiszteljenek, a föld minden népét ráveszik, hogy kövessék a példájukat (6T, 1900, 18. o.). {LDE 135.1}   

A szombat kérdése áll annak a végső nagy összecsapásnak a középpontjában, amelyben az egész világ részt vesz (6T, 1900, 352. o.). {LDE 135.2}   

Más nemzetek is követni fogják az Egyesült Államok példáját. Bár ez az ország jár az élen, mégis ugyanaz a válság következik a világ minden részén népünkre (6T, 1900, 395. o.). {LDE 135.3}   

A dráma utolsó felvonásaként az igazat felváltják a hamissal. Amikor a csere egyetemessé válik, megnyilatkozik az üdvözítő Krisztus. Amikor az emberi törvényeket az Úr törvénye fölé emelik, amikor a földi hatalmak megpróbálják ráerőszakolni a népekre a hét első napjának megtartását, tudd meg, hogy eljött Isten cselekvésének ideje! (7BC, 1901, 980. o.). {LDE 135.4}   

A Mindenható parancsolatainak és rendeléseinek emberi törvényekkel történő helyettesítése, pusztán emberi tekintélyt felhasználva a vasárnapnak a bibliai szombat helyére emelése, az utolsó felvonás a drámában. Amikor a vasárnap felmagasztalása egyetemessé válik, Isten megnyilatkozik. Felkel fenségében, hogy rettenetesen megrázza a földet (7T, 1902, 141. o.). {LDE 135.5}   

A világ támogatása

A gonoszok kijelentették, hogy náluk az igazság, közöttük csodás események történtek, mennyei angyalok beszéltek velük és kísérték őket. Nagy erők, jelek és csodák megnyilvánulásait tapasztalták, és azt állítják, hogy elérkezett az ezer földi esztendő, amelyre olyan régóta vártak. Az egész világ „megtért”, és összhangban van a vasárnaptörvénnyel (3SM, 1884, 427–428. o.). {LDE 136.1}   

A világ felgerjed a hetednapi adventisták ellen, mert ők nem hódolnak a pápaság előtt azzal, hogy tiszteletben tartják a vasárnapot, az antikrisztusi hatalom intézményét (TM, 1893, 37. o.). {LDE 136.2}   

Akik lábbal tapossák Isten törvényét, emberi törvényeket hoznak, és azok elfogadására kényszerítik az embereket. Kigondolják, megtanácskozzák és eltervezik, mit fognak tenni. Az egész világ vasárnapot ünnepel, mondják, miért ne tartaná be az ország törvényeit ez a szám szerint kicsiny nép is?! (Ms, 1897, 163. o.). {LDE 136.3}   

A kereszténységben lesz a küzdelem középpontja

Nagy és döntő események színtere lesz az úgynevezett keresztény világ. A lelkiismeret ellenőrzése érdekében – a pápai hatalom példája alapján – törvényeket hoznak a hatalomon lévő emberek. Babilon az összes nemzetet a paráznaság haragborával itatja. Ennek kivétel nélkül minden ország részese lesz. Erről az időről jelenti ki János, a próféta (Jel 18:3-7; 17:13-14): „Ezeknek egy a szándékuk…”, az egyetemes szövetség, egyetlen nagy harmónia, a sátáni erők egyesülése. „Erejüket és hatalmukat is a fenevadnak adják.” Ekként nyilvánul meg ugyanaz az önkényes, elnyomó hatalom a vallásszabadság ellen – a szabadság ellen, hogy Istent a lelkiismeret szava szerint imádják –, amely már a pápaság idején is megnyilvánult, mikor a múltban üldözte azokat, akik vissza merték utasítani a római katolicizmus vallásos rítusaihoz és a ceremóniákhoz való alkalmazkodást (3SM, 1891, 392. o.). {LDE 136.4}   

Az egész keresztény világ részese lesz a hit és a hitetlenség között dúló nagy küzdelemnek (RH, 1893. február 7.). {LDE 137.1}   

A kereszténység két nagy csoportra oszlik: akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét, és akik a fenevadat és annak képét imádják, és annak bélyegét magukra veszik (GC, 1911, 450. o.). {LDE 137.2}   

Miután a vallásos világban mindenütt különösen vitatott kérdéssé válik a szombat, majd az egyházi és világi hatalmasságok összefognak, hogy kikényszerítsék a vasárnapünneplést, a maroknyi kisebbség az egyetemes gyűlölet tárgyává válik, mivel kitartóan elutasítja a tömegek igénye iránti engedelmességet (GC, 1911, 615. o.). {LDE 137.3}   

Amikor a rendelet, melyet a kereszténység különböző vezetői adnak ki a parancsolatok megtartói ellen, megfosztja őket a kormányzat védelmétől, és kiszolgáltatja őket a pusztulásukra törő embereknek, Isten népe elmenekül a városokból, a falvakból, és csoportokba verődve, a legelhagyatottabb, legfélreesőbb helyeken tartózkodik (GC, 1911, 626. o.). {LDE 138.1}   

Ne viselkedj kihívóan!

Gyülekezeteink tagjaiban olyan jellemvonások élnek, amelyek – hacsak nem vigyáznak éberen – indulatossá teszik őket, mert a vasárnapi munkavégzéshez való joguk elvételét helytelenül értemezik. Ne heveskedjetek, ha erről a kérdésről esik szó, hanem vigyetek mindent imában Isten elé! Egyedül Ő tudja féken tartani az uralkodók hatalmát. Ne cselekedjetek elhamarkodottan! Senki ne kérkedjen oktalanul a szabadságával, felhasználva azt a rosszhiszeműség köpönyegeként, hanem Jézus szolgájához hasonlóan „mindenkit tiszteljetek, az atyafiúságot szeressétek; az Istent féljétek; a királyt tiszteljétek” (1Pt 2:17). {LDE 138.2}   

Igazán értékes lesz mindenki számára ez a tanács, aki szorult helyzetbe kerül. Semmit nem szabad tenni, ami kihívásnak tűnhet vagy rosszhiszeműségként lehet értelmezni (2MR, 1898, 193–194. o.). {LDE 138.3}   

Tartózkodj a vasárnapi munkavégzéstől!

A déli területet illetően olyan bölcsen és óvatosan kell dolgoznunk, amennyire csak lehetséges, és oly módon, ahogyan Jézus Krisztus is tenné. Az emberek hamar kitalálják, mit hiszel a vasárnapról és a szombatról, ezért kérdezgetni fognak. Beszélhetsz a meggyőződésedről, de ne a munkádat állítsd a középpontba! Ne te légy az, aki rontod a munkalvállalásod lehetőségét azáltal, hogy vasárnap dolgozol!… {LDE 138.4}   

Ha valaki nem dolgozik vasárnap, az még nem jelenti a fenevad bélyegének felvételét… Ahol az ellenállás annyira erős, hogy a munkavégzés üldözést támaszthatna, testvéreink tegyék ezt a napot az igazi missziómunka alkalmává! (SW, 1895, 69–70. o.). {LDE 139.1}   

Ha idejönnének, és így szólnának: „hagyd abba a munkát, és zárd be a nyomdát vasárnap”, én nem mondanám, hogy „folytasd a nyomtatást”, mert emiatt nem kerülsz összeütközésbe Isteneddel! (Ms, 1898, 163. o.). {LDE 139.2}   

Nem szabad úgy éreznünk, hogy vasárnap kötelességünk a bálványozó szomszédaink ingerlése. Nem kell a szemük láttára határozott erőfeszítéseket tennünk a munkavégzésre, hogy szántszándékkal megmutassuk a függetlenségünket. Testvérnőink ne a vasárnapot válasszák mosásra! (3SM, 1889, 399. o.). {LDE 139.3}   

Végezzünk lelki munkát vasárnap

Megpróbálok válaszolni a kérdésedre, hogy mit tégy, amikor a vasárnaptörvények hatályba lépnek. {LDE 139.4}   

Az Úrtól nekem adott világosság szerint adom meg a feleletet, amelyet akkor kaptam, mikor éppolyan válságot vártunk, mint amilyenhez ti közeledni látszotok. Ekkor az embereket egy alulról jövő hatalom arra indítja, hogy kötelezővé tegyék a vasárnapünneplést, és a hetednapi adventistáknak azzal kell megmutatniuk a bölcsességüket, hogy tartózkodnak a mindennapi munkáiktól, és missziós erőfeszítéseknek szentelik a napot. {LDE 139.5}   

A vasárnaptörvénnyel való szembeszegülés az üldözésben csak elszántabbá teszi a törvényhozást szorgalmazó vallási fanatikusokat. Ne adjatok nekik alkalmat, hogy törvényszegőnek nevezzenek titeket!… Azzal még senki nem veszi magára a fenevad bélyegét, ha tartózkodik a másokban megütközést keltő munkától, ugyanis ezzel tudja a legjobban bebizonyítani, hogy megértette a békességre való törekvés fontosságát… {LDE 140.1}   

Vasárnap különböző feladatokat végezhetünk az Úrért. Ezen a napon a szabadban és házaknál is tarthatunk összejöveteleket. Lehet missziómunkát végezni, házról házra járva. Akik írnak, azok cikkeik befejezésének szentelhetik ezt az időt. Amikor csak lehetséges, tartsunk vallásos szolgálatokat vasárnap! Tegyük különösen érdekessé ezeket az összejöveteleket! Énekeljünk valódi megújulási énekeket, és beszéljünk erővel és meggyőzően a Megváltó szeretetéről! (9T, 1909, 232–233. o.). {LDE 140.2}   

Vigyük ki a diákokat, hogy különböző helyeken közös alkalmakat tartsanak, és orvosi missziómunkát végezhessenek! Az embereket otthon fogják találni, és így nagyszerű lehetőség nyílik az igazság bemutatására. Az Úr számára mindig elfogadható a vasárnapnak ilyen módú eltöltése (9T, 1908, 238. o.). {LDE 140.3}   

Az ellenállás nyilvánvalóvá teszi az igazság szépségét

Az Úrnak engedelmeskedők buzgalma mind jobban növekszik majd, amikor a világ és az egyház egyesül a törvény érvénytelenítése érdekében. Az Isten parancsolatai ellen felhozott minden ellenvetés csak az igazság előrehaladásának készíti az utat, és képessé teszi védelmezőit, hogy bemutassák értékét az emberek előtt. Az igazságban szépség és erő rejlik, amit semmi sem tesz olyannyira nyilvánvalóvá, mint az ellenállás és az üldöztetés (13MR, 1896, 71–72. o.). {LDE 140.4}   

Mikor olyan nagy igyekezettel akarják kikényszeríteni a vasárnap megünneplését, ez lesz a legjobb alkalom, hogy a világnak bemutassuk az igazi szombatot a hamis ellenében. Az Úr a gondviselésében messze előttünk jár. Megengedte, hogy ezt a kérdést erővel központi problémává tegyék, hogy a törvényhozó testületek előtt alkalom nyíljék a negyedik parancsolat szombatjának bemutatására. Így a nemzet vezetőinek figyelmét az Örökkévaló szavainak bizonyságtételére irányíthatják, az igaz szombat érdekében (2MR, 1890, 197. o.). {LDE 141.1}   

Emberek helyett Istennek engedj!

Most felszólítják az igazsághoz ragaszkodókat, hogy válasszanak az Igében foglalt világos követelmény semmibevétele és szabadságuk elvesztése között. Ha feladjuk Isten szavát, és helyette elfogadjuk a világi szokásokat és hagyományokat, továbbra is az emberek között élhetünk, adhatunkvehetünk, és tiszteletben tartják jogainkat. Viszont a mennyei Atyánk iránti hűségünk fenntartása csak a társadalomban élvezett jogaink feláldozása árán történhet, mert Isten törvényének ellenségei arra szövetkeztek, hogy felszámolják a független ítéletalkotást a vallásos hit dolgaiban, és ellenőrzésük alá vonják az emberek lelkiismeretét… {LDE 141.2}   

Isten népe mindaddig Ura akaratából rendeltnek vallja az emberi kormányzatot, és szóban és példaadás által az iránta való engedelmességre mint szent kötelességre tanít, míg az a törvényes keretek között gyakorolja hatalmát. Amikor azonban igényei az Atya elvárásaival ütköznek, nekünk inkább a menny iránti engedelmességet kell választanunk, mint az emberek irántit. Minden földi törvényhozás fölött álló tekintélyként kell elfogadnunk az Üdvözítő szavát, és így kizárólag csak neki engedelmeskednünk. Az „így szól az Úr” tekintélyét nem szabad félretennünk az „így szól az egyház vagy az állam” kedvéért! Krisztus koronáját minden földi uralkodó koronája fölé kell emelni! (HM, 1893. november 1.). {LDE 142.1}   

Sátán a világ királyságait ajánlja fel az embernek, ha elfogadják fennhatóságát. Sokan engednek neki, és ezzel feláldozzák a mennyet. Jobb meghalni, mint bűnt elkövetni; jobb szűkölködni, mint csalni; jobb éhezni, mint hazudni (4T, 1880, 495. o.). {LDE 142.2}