Kain eltávozott apja házából, miután Isten átka elhangzott fölötte. Először a földművelést választotta foglalkozásul, majd pedig várost alapított, melyet Hánókhról, legidősebb fiáról nevezett el (1Móz 4:17). Kain elment az Úr színe elől, és eldobta magától az Éden helyreállításának ígéretét, hogy az átokkal sújtott földön keresse a javakat és örömöket. Így annak a sokaságnak az élére állt, akik e világ istenét imádják (PP, 1890, 81. o.). {LDE 109.1}
Noé utódai egy ideig még ott laktak a hegyek között, ahol a bárka földet ért. Ahogy szaporodtak és sokasodtak, a hitehagyás csakhamar megosztotta őket. Azokat, akik el akarták felejteni Teremtőjüket, és le akarták rázni törvényének korlátait, állandóan bosszantotta az Istent szerető társaik tanítása és példája, és idővel elhatározták, hogy különválnak a Teremtő tisztelőitől. Tehát elvándoroltak Sineár síkságára, az Eufrátesz folyó partjára… {LDE 109.2}
Az élvezetek és szórakozások hajszolása a nagyvárosokban összpontosul. Számos szülő csalódik majd, aki a várost választja családja otthonául, hogy gyermekeinek előnyösebb helyzetet teremtsen. Túl késő már, hogy súlyos tévedésüket megbánják. A mai nagyvárosok rohamosan hasonlóak lesznek, mint Sodoma és Gomora volt. A sok ünnep tétlenségre ösztönöz. Az izgalmas szórakozások, úgymint a színház, a lóverseny, a szerencsejátékok, az italozás és a dorbézolás, minden szenvedélyt felkorbácsolnak. Az ifjúságot elsodorják a népszerű áramlatok (COL, 1900, 24. o.). {LDE 110.2}
A vég közeledik, és minden városon teljes felfordulás uralkodik el minden tekintetben. Az összes városban zűrzavar lesz. Minden, ami megrendíthető, megrendül, és nem tudjuk, mi jöhet még. A népeket gonoszságuk és az igazság még korábban rájuk árasztott világossága szerint érik majd az ítéletek (1MR, 1902, 248. o.). {LDE 111.3}
A legdrágább szerkezeteket láttam a tűzbiztos vagy tűzbiztosnak vélt épületekben. Mégis, ahogy Sodoma megsemmisült Isten igazságszolgáltatása lángjaiban, úgy válnak hamuvá ezek a büszke technikai eszközök is… Porba omlanak az ember nagyságának hízelgő emlékművek, mielőtt még a végső nagy pusztítás a világra szakadna (3SM, 1901, 418. o.). {LDE 111.6}
Isten visszavonja Lelkét a gonosz városoktól, melyek olyanok lettek, mint az özönvíz előtti világ települései vagy akár Sodoma és Gomora… Drága kúriák, az építészet remekművei egy szempillantás alatt pusztulnak el, amikor az Úr úgy látja, hogy tulajdonosaik túllépték a megbocsátás határát. Ahogy ezek a tűzbiztosnak tartott impozáns épületek a lángok martalékaivá válnak, azt mutatják be, hogyan fog hamarosan romokban heverni a föld összes építészeti alkotása (TDG, 1902, 152. o.). {LDE 112.1}
Az emberek továbbra is folytatják a drága, milliós összegeket érő létesítmények megalkotását. Különös figyelmet fordítanak arra, hogy az architektúra szempontjából szépek, ugyanakkor tartósak és masszívak legyenek; az Úr azonban azt az eligazítást adta, hogy a szokatlanul ellenálló voltuk és a drága külsőségek ellenére ezek az épületek is a jeruzsálemi templom sorsában osztoznak majd (5BC, 1906, 1098. o.). {LDE 112.2}
Isten nem viszi végbe haragját a kegyelme nélkül. A kezét még mindig kinyújtva tartja. Hirdessük üzenetét New Yorkban! Az embereknek meg kell mutatni, hogyan lehetséges az, hogy Isten kezének egyetlen érintésével elpusztíthat minden vagyont, amit az utolsó nagy napra készülve gyűjtöttek össze (3MR, 1902, 310–311. o.). {LDE 112.3}
Nincs részletesebb útmutatásom arra vonatkozóan, mi következik New Yorkra, mindössze ennyit tudok: az ottani nagy épületek egy napon az Úr mindent elsöprő hatalma következtében összedőlnek… A halál mindenhová elérkezik. Ez az oka mélységes aggodalmamnak – városainkat figyelmeztetnünk kell! (RH, 1906. július 5.). {LDE 112.4}
Majd a következő jelenet során egy tűzriadó tárult a szemeim elé. Az emberek felpillantottak a magas és tűzbiztosnak feltételezett épületekre, és így szóltak: „Ezek tökéletesen biztonságosak!” A házak azonban mégis úgy hamvadtak el, mintha szurokból lettek volna. A tűzoltófecskendők nem tudták megakadályozni a pusztulást. A tűzoltók képtelenek voltak az oltásra (9T, 1909, 12–13. o.). {LDE 113.2}
Azok a jelenetek is elvonultak a szemem előtt, amelyek hamarosan Chicagóban és más nagyvárosokban játszódnak le. Ahogy a gonoszság növekedik, és Isten mind inkább visszavonja védelmező hatalmát, pusztító szélvészek és viharok keletkeznek. Számos épületet tűz pusztított el és földrengés rombolt le… {LDE 113.3}
Egy kicsivel ezek után megmutatták Chicago épületeit, és azt a tervet, hogy népünk az anyagi eszközeit felhasználva ott építkezne. De a pusztulásokról szóló látomás elrettentő példa volt gyülekezeteinknek, arra figyelmeztetve őket, hogy ne fektessék vagyonuk nagyobb részét ingatlanba Chicagóban vagy bármely más városban, kivéve, ha Isten gondviselése határozottan utat nem nyit afelé, és világosan rá nem mutat a kötelességükre, hogy építsenek vagy vásároljanak, amikor ezt az emberek figyelmeztetése szükségessé teszi. A Los Angelesi építkezésekre nézve hasonló intelmet kaptunk. Isten már sokadik alkalommal parancsolta, hogy ne ruházzunk be anyagiakat drága városi épületekbe (PC, 1906, 50. o.). {LDE 113.4}
A San Franciscót ért borzalmas földrengést majd Isten hatalmának más megnyilatkozásai követik. Az emberek megszegték törvényét. A városok beszennyeződtek a bűnnel. Tanulmányozd Ninive történetét! Az Örökkévaló különleges megbízással küldte el ehhez a gonosz városhoz Jónás prófétát… Számos, hasonló üzenetet kellene átadni korunkban is, hogy a gonosz városok ugyanúgy megtérjenek, mint egykor Ninive (Ms, 1906. június 3., 61. o.). [1906. április 18-19-én a San Franciscói földrengés és tűzvész 503 halálos áldozatot követelt, és 350 millió dollárra becsült anyagi kár keletkezett.] {LDE 114.2}
Ahogy közeledünk a földi történelem végéhez, a San Franciscói katasztrófa jeleneteit láthatjuk megismétlődni más vidékeken is… Ezeket az eseményeket mindig a lehető legkomolyabban veszem, mert tudom, hogy az ítélettétel napja hamarosan elérkezik. A már bekövetkezett ítéletek figyelmeztetések, de nem is az utolsó büntetések, amelyek a bűnös városokra következnek… {LDE 114.4}
Ezeknek a jeleneteknek hamarosan sokan tanúi lesznek, pontosan úgy, amilyen világosan azok lejegyeztettek. Azt ajánlom, hogy az Írásnak ezeket a csodálatos kijelentéseit mindenki fontolja meg. Az Ótestamentumban feljegyzett próféciák az Úr utolsó napokra vonatkozó kinyilatkoztatásai, és olyan bizonyosan beteljesednek, ahogyan San Francisco pusztulását is láttuk (Letter, 1906. május 26., 154.). {LDE 115.1}
Krisztusnak a földi történelem lezárulása előtti eseményekre vonatkozó összes figyelmeztetése nagyvárosainkon most teljesedik be. Isten azért engedi meg ezeknek a dolgoknak napvilágra jöttét, hogy „könnyen olvashatókká” legyenek (Hab 2:2). San Francisco a példa, mivé is válik az egész világ. Bűnös vesztegetés, az anyagiak hűtlen kezelése, sikkasztás, tisztességtelen ügyletek olyan emberek között, akiknek hatalmában áll a bűnösök szabadon bocsátása és az ártatlanok elítélése – az ehhez hasonló gonoszság a föld más nagyvárosait is betölti, és ez világunkat az özönvíz előtti napokhoz teszi hasonlóvá (Letter, 1907, 230.). {LDE 115.3}
Sátán nagy buzgósággal dolgozik zsúfolt városainkban. Tevékenykedésének eredménye a munka és a pénz aránya közötti zűrzavar, egyenetlenség és viszály, valamint az egyházakban megjelenő álszentség… A test kívánsága, a szemek kérkedése, a magamutogató önzés, a hatalommal való visszaélés, a kegyetlenkedés és az erőszak, mellyel arra kényszerítenek embereket, hogy szövetségekbe és szakszervezetekbe tömörüljenek – amivel kévékbe kötik magukat, hogy az utolsó napok hatalmas tüzei elemésszék őket: mindezek a sátáni erők munkálkodásának eredményei (Ev, 1903, 26. o.). {LDE 116.1}
A gonosz emberek most érdekszervezetekbe, egyesületekbe és szövetségekbe tömörülnek. Semmi közünk ne legyen mindezekhez! Isten a mi uralkodónk és kormányzónk, Ő szólít fel arra, hogy jöjjünk ki a világból és különüljünk el attól: „Annakokáért menjetek ki közülük, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek!” (2Kor 6:17). Ha ellenállunk e felhívásnak, és tovább építgetjük kapcsolatainkat, ha a jövőben is földi szempontból tekintünk mindenre, mi is hasonlóvá válunk a világhoz. Ha világias eljárás jellemez, és világias eszmék uralják ügyeinket, akkor nem állhatunk meg az örök igazság magasztos és szent alapján! (4BC, 1903, 1142. o.). {LDE 116.2}
Az egész világot beborító belső sötétség fokozottabb mértékben tapasztalható a népes központokban. Az evangélium szolgája a nemzetek különböző nagyvárosaiban a legnagyobb konokságot és ínséget tapasztalja, viszont ugyanitt találhat rá a lélekmentés legnagyszerűbb lehetőségeire is. A tömegben, amely nem gondol Istenre és a mennyre, sok olyan ember is jelen van, aki világosság és tiszta szív után vágyódik. Sőt a nemtörődöm és közömbös emberek közül is sokaknak megragadhatja a figyelmét, ha feltárul előttük az Üdvözítő szeretete az emberi lélek iránt (RH, 1910. november 17.). {LDE 117.5}
Korunk intő üzenetét nem hirdetjük elég komolyan az előkelő üzleti világnak. Nap mint nap olyan emberekkel telnek meg a nagy kereskedelmi és ipari központok, akiknek szükségük lenne az aktuális igazságra, de mégsem ismerik meg az értékes megmentő elveket, mert senki nem tesz komoly, kitartó erőfeszítéseket, hogy ott érjék el ezt a csoportot, ahol vannak (CW, 1909, 14. o.). {LDE 118.2}
Most hirdessük a harmadik angyal üzenetét, és nem csupán a távoli országokban, hanem a közeli, elhanyagolt területeken is, ahol tömegek élnek anélkül, hogy bárki figyelmeztetné és megmentené őket. Városaink mindenütt őszinte, szívvellélekkel végzett munkát igényelnek Isten szolgáitól! (RH, 1910. november 17.). {LDE 118.3}
Ahogy halad az idő, népünknek egyre inkább el kell hagynia a városokat. Éveken át kaptuk azt az eligazítást, hogy testvéreink, de különösen a gyermekes családok tervezzék a városok elhagyását, mihelyt megnyílik az út előttük. Sokaknak keményen kell küzdeni azért, hogy ezt megtehessék. Amíg azonban ez nem válik lehetővé számukra – tehát addig, amíg maradnak –, folytassák a legaktívabb missziós munkát, bármilyen behatárolt is legyen a befolyásuk (2SM, 1906, 360. o.). {LDE 118.5}
Sokkal többet tehetnénk azon gyermekes családok megmentése és nevelése érdekében, akik jelenleg még nem hagyhatják ott a városokat. Ez az ügy megérdemli a legkitartóbb erőfeszítéseinket is. Egyházi iskolákat kell alapítani a városokban a kicsik számára, de gondoskodni kell a magasabb fokú képzésről is ott, ahol ezt igényik (CG, 1903, 306. o.). {LDE 119.3}
Az Úr ismét utasított minket, hogy külső központokból kell elérnünk a városokat, ahol legyenek imaházaink, amelyek az emlékművekhez hasonló szerepet töltenek be, és Istenre hívják fel a figyelmet; de a kiadóhivatal, az egészségügyi és a munkásképző intézmények [főiskolák] a városokon kívül működjenek. Különösképpen fontos, hogy fiataljainkat távol tartsuk a városi életforma kísértéseitől (SM, 1907, 358. o.). {LDE 120.1}
Mindenki szánjon időt a gondos mérlegelésre, nehogy úgy járjon, mint a példázatbeli ember, aki építkezésbe kezdett, de nem tudta befejezni. Egyetlen mozdulatot se tegyünk, csak akkor, ha azt a lépést és mindazt, ami ebből következik, alaposan átgondoltunk – vagyis már mindent mérlegeltünk… {LDE 120.2}
Semmit ne tegyünk fegyelmezetlenül! Különben a heves és meggondolatlan beszédek olyan lelkesedést és izgatottságot szíthatnak, ami nem felel meg Isten elvárásainak, és ezzel anyagi téren nagy veszteséget okoznak és komoly áldozatot követelnek. Kiegyensúlyozott mértéktartás, megfelelő mérlegelés, valamint egészséges elvek és célok hiányában az elvárható győzelem helyett könnyen kudarcot szenvedünk (2SM, 1893, 362–363. o.). [Ez az 1893. december 22-én keltezett levél a válasz egy Battle Creeki vezető írására, aki előzetesen arról tájékoztatta Ellen G. Whiteot, hogy „100 és 200 közé” tehető azok száma, akik sürgetése nyomán elhagyni készülnek a várost, és „amilyen gyorsan csak lehet”, vidékre költöznek (Lásd: 2 SM, 1893, 361–364. o.).] {LDE 120.4}
Nincs már túl messze az az idő, amikor kénytelenek leszünk a régi tanítványokhoz hasonlóan puszta és magányos helyen keresni menedéket. Ahogy a Jeruzsálemben tartózkodó keresztényeknek a római hadsereg ostroma volt a menekülés jele, úgy minket az a hatalomátvétel figyelmeztet országunk részéről, amely a pápaság szombatját kényszerítő rendeletben nyilvánul meg. Ez lesz a nagyvárosok elhagyásának ideje, még a kisebb települések elhagyása előtt – viszont majd azokat is magányosabb otthonokra kell cserélni a hegyek között, félreeső helyeken (5T, 1885, 464–465. o.). {LDE 121.1}
Bár rendelet jelöli meg azt az időt, amikor az Úr parancsolatainak megtartóit meg lehet ölni, ellenségeik helyenként elébevágnak a rendeletnek, és idő előtt megkísérlik kioltani az életüket. De senki sem törheti át a hatalmas őrzők seregét, akiket Isten a hűséges emberek köré vont. A városokból és a falvakból menekülők közül egyeseket megtámadnak ugyan, de az ellenük felemelt fegyver összetörik, és lehull, mint a gyenge szalmaszál. Lesznek olyanok, akiket harcosok alakjában megjelenő angyalok védenek meg (GC, 1911, 631. o.). {LDE 121.4}
