6. A MARADÉK ÉLETMÓDJA ÉS MUNKÁJA

Az önfeláldozás és szolgálat lelkülete

Isten hosszan várakozott, hogy a szolgálat lelkülete az egész gyülekezetet birtokba vehesse, és mindenki a maga képessége szerint dolgozzon. Amikor az egyház tagjai a szükséges területeken, legyen az itthon vagy külföldön, elvégzik kijelölt munkájukat, és teljesítik evangéliumi küldetésüket: ekkor az egész világ rövid idő alatt részesül a figyelmeztetésben, és az Úr Jézus hatalommal és dicsőséggel visszatér a földre (AA, 1911, 111. o.). {LDE 75.1}   

Mindenfelé hajlamosak vagyunk az egyéni erőfeszítéseket a szervezetek munkájával felcserélni. Az ember fogékony az egyesítésre, a központosításra, nagy gyülekezetek és intézmények létrehozására. Tömegek hagyják a jótékonyság tetteit intézményekre és szervezetekre; mivel felmentik magukat a világgal való kapcsolat alól, ezért szívük lassacskán kihűl. Elzárkózó és közömbös magatartás alakul ki bennük. Az Isten és ember iránti szeretet kihal a lélekből. {LDE 75.2}   

Krisztus személyes munkával bízza meg követőit – olyan munkával, amit nem lehet emberi megbízás alapján végezni. A betegek és szegények megsegítése, az evangélium eljuttatása az elveszettekhez: e tevékenységeket nem lenne szabad bizottságokra vagy jótékonysági szervezetekre hagyni. Az evangélium egyéni felelősséget, egyéni erőfeszítést és személyes áldozatot kíván (MH, 1905, 147. o.). {LDE 76.1}   

„Kereskedjetek, míg megjövök”

Krisztus így szól: „Kereskedjetek, míg megjövök” (Lk 19:13). Lehetséges, hogy még néhány röpke év, és az élettörténetünk lezárul, de addig is „kereskednünk” kell! (RH, 1896. április 21.). {LDE 76.2}   

A Megváltó szeretné, ha mindenki hozzászoktatná magát a második advent feletti csendes elmélkedésre. Mindenkinek naponta kell kutatnia Isten Szavát, és ugyanakkor nem szabad elhanyagolni a jelen kötelességeit sem (Letter, 1897, 28.). {LDE 76.3}   

Jézus Krisztus kijelentette, hogy amikor eljön, reá váró népe közül némelyek üzleti tevékenységet folytatnak majd. Egyesek vetnek a mezőn, mások aratnak vagy épp a termést gyűjtik be, megint mások pedig őrölnek a malomban. Nem az Úr akarata, hogy választottai felhagyjanak az élet felelősségteljes kötelességeivel, és valamiféle vallásos álomvilágban élve haszontalan elmélkedésnek adják át magukat (Ms, 1901, 26. o.). {LDE 76.4}   

Sűríts bele annyi jó és hasznos munkát ebbe az életbe, amennyit csak képes vagy elvégezni! (5T, 1889, 488. o.). {LDE 76.5}   

Mintha ez az utolsó napod lenne

Vigyáznunk, dolgoznunk és imádkoznunk kell, mintha ez lenne az utolsó nap, amely nekünk adatott (5T, 1882, 200. o.). {LDE 77.1}   

Egyetlen biztonságunk abban van, ha naponként elvégezzük feladatainkat. Dolgozunk, vigyázunk, várakozunk, és minden pillanatban annak az erejére támaszkodunk, aki meghalt, de ismét és mindörökké él (Letter, 1894, 66.). {LDE 77.2}   

Minden reggel szenteld magad és gyermekeidet aznapra Istennek! Ne tervezz hónapokra vagy évekre előre, azok nem a tiéid! Egyetlen röpke napot kaptál. Mintha ez lenne az utolsó földi napod, úgy dolgozz a múló órák alatt a Mesterért. Minden tervedet tárd fel a mennyei Atya előtt, hogy véghez vihesd vagy feladd őket, ahogy azt Ő javasolja (7T, 1902, 44. o.). {LDE 77.3}   

A lelkiismeretes szombatünneplés

A mindenség Teremtője a szombat megtartása által kívánja megőrizni az Ő ismeretét az emberek elméjében. Azt szeretné, ha a szombat az igaz élő Istenre irányítaná gondolatainkat, és az Ő megismerése által életünk és békességünk lenne (6T, 1900, 349. o.). {LDE 77.4}   

Egész héten át legyen emlékezetünkben a szombat, és tegyünk előkészületeket annak a törvény szerinti megtartására! Ne csupán törvényes előírásként tartsuk meg a hetedik napot! Meg kell értenünk az élet minden eseményére kiható lelki vonatkozásait!… {LDE 77.5}   

Ha így emlékezünk meg a szombatról, akkor az ideig valók nem csorbíthatják a lelkieket. Akkor nem marad szombatra egyetlen, a hat munkanapra tartozó kötelesség sem (6T, 1900, 353–354. o.). {LDE 78.1}   

Az életszükségleteket teljesíteni kell, nélkülözhetetlen a betegek kezelése és a szűkölködők ellátása. Bűnösnek tartják azt, aki megtagadja a szenvedők könnyítését szombatnapon. Isten szent pihenőnapja az emberért rendeltetett, az irgalmasság cselekedetei tökéletes összhangban állnak ezzel a szándékkal. Az Úr nem kívánja, hogy teremtményei akár csak egy órát is szenvedjenek olyan fájdalom miatt, amit szombaton vagy bármely más napon enyhíteni lehetne (DA, 1898, 207. o.). {LDE 78.2}   

Hűség a tized és az adományok fizetésében

A tized szent, Isten azt a maga számára tartotta fenn. Az Ő tárházába kell behozni, hogy abból az evangélium munkásairól gondoskodjon… Figyelmesen olvasd el Malakiás könyvének 3. fejezetét, hogy lásd, mit mond Isten a tizedről! (9T, 1909, 249. o.). {LDE 78.3}   

Az Újtestamentum nem rendeli el újólag a tized törvénybe léptetését, ahogyan ezt a szombattal sem teszi; ugyanis magától értetődőnek tekinti ezek érvényességét, miközben kifejti mély lelki tartalmukat (CS, 1882, 66. o.). {LDE 78.4}   

Az Örökkévaló most felszólítja a világ adventistáit, hogy szenteljék magukat neki, és tegyék meg – körülményeiktől függően – a tőlük telhető legtöbbet annak érdekében, hogy művéhez hozzájáruljanak. Azt kívánja tőlük, hogy bőkezű adományaikkal és áldozataikkal nyilvánítsák ki hálájukat áldásai és kegyelme iránt (9T, 1909, 132. o.). {LDE 78.5}   

A haldokló jótékonyság az élő jóindulatnak csak silány másolata (5T, 1882, 155. o.). {LDE 79.1}   

Amint az idők végéhez közeledünk, a mű szükségletei egyre inkább fokozódnak (5T, 1882, 156. o.). {LDE 79.2}   

Próbaképpen helyeztek minket ebbe a világba, hogy eldöntsék az eljövendő életre való alkalmasságunkat. Senki sem juthat be a mennybe, akinek jellemén ott éktelenkedik az önzés szennyes foltja. Ezért Isten itt próbál meg minket, és ideiglenesen javakkal lát el, mert a pénzzel való bánásmódunk megmutatja, vajon ránk lehete bízni örökkévaló javakat (CS, 1893, 22. o.). {LDE 79.3}   

Új intézmények alapítása

Némelyek azt mondhatják: „Ha hamarosan úgyis eljön az Úr, mi szükség arra, hogy iskolákat, szanatóriumokat és élelmiszergyárakat alapítsunk? Miért szükséges egyáltalán fiataljainknak szakmát tanulni?!” {LDE 79.4}   

Az az Úr szándéka, hogy a ránk bízott talentumokat állandóan tökéletesítsük. De használat nélkül ezt nem érhetjük el. A Krisztus közeli eljövetelére való várakozásnak nem lenne szabad restségre késztetnie, sőt inkább arra biztasson, hogy az emberiség áldására és javára minden tőlünk telhetőt megtegyünk! (MM, 1902, 268. o.). {LDE 79.5}   

Hatalmas munkát kell végeznünk az egész világon. De a végidő közelségének tudatában senki ne jusson arra a téves következtetésre, hogy nincs szükség rendkívüli erőfeszítésekre az ügy érdekében, különböző intézmények építésére… Amikor az Úr felszólít, hogy további erőfeszítéseket már ne tegyünk gyülekezetek építésére, iskolák, szanatóriumok és kiadóik alapítására, akkor jön el az idő, hogy karba tett kézzel engedjük a mű befejezését. Most azonban arra nyílik lehetőségünk, hogy megmutassuk odaadásunkat Isten és szeretetünket az emberiség iránt (6T, 1900, 440. o.). {LDE 80.1}   

Az egészségügyi missziómunka

Amikor a vallási erőszak aláaknázza és felbomlasztja nemzetünk jogait és kiváltságait, akkor a lelkiismereti szabadság szószólói igen kedvezőtlen helyzetbe kerülnek. Saját érdekükben, amíg lehetőségük van rá, el kellene sajátítaniuk a betegségek okainak, megelőzésének és gyógyításának tudományát. Akik ezt teszik, bárhol találhatnak munkát. Lesznek szenvedők – nem is kevesen –, akiknek szükségük lesz segítségre, de nemcsak a saját hitünkön lévők közül, hanem főleg azok közül, akik nem ismerik az igazságot (CH, 1892, 506. o.). {LDE 80.2}   

El kell mondanom neked, hogy lelkészként hamarosan nem lehet munkát végezni, hanem csak az egészségügy által (CH, 1901, 533. o.). {LDE 80.3}   

Isten népének egészsége

Az egészségügyi reform, amit láttam, a harmadik angyali üzenet része, és azzal éppoly szoros kapcsolatban van, mint a kar és a kéz az ember testével (1T, 1867, 486. o.). {LDE 80.4}   

A teát, kávét, dohányt és alkoholt bűnös élvezetként mutassuk be! Nem helyezhetjük ezekkel egy szintre a húst, tojást, vajat, sajtot és más hasonló élelmiszereket az asztalunkról. Nem szabad ezeket előtérbe helyeznünk, mintha ebben állna munkánk lényege. Az előbbiek – tea, kávé, dohány, sör, bor és mindenfajta szeszesital – fogyasztását nem mérsékelni kell, hanem teljesen elhagyni (3SM, 1881, 287. o.). {LDE 81.1}   

A valódi mértékletesség megtanít bennünket arra, hogy teljes egészében tartózkodjunk mindentől, ami káros, és éljünk megfontoltan mindazzal, ami egészséges! (PP, 1890, 562. o.). {LDE 81.2}   

Tiszta levegő, napfény, mértékletesség, pihenés, mozgás, megfelelő étrend, a víz használata, bizalom Isten hatalmában – ez az igazi orvosság (MH, 1905, 127. o.). {LDE 81.3}   

Bármi, ami az egészséget károsítja, nemcsak a fizikai erőt csökkenti, hanem a szellemi és erkölcsi képességeket is képes legyengíteni. Bármely egészségtelen szokás rontja a jó és a rossz közötti különbségtétel képességét, azaz megnehezíti, hogy ellenállhassunk a gonosznak (MH, 1905, 128. o.). {LDE 81.4}   

Vissza az eredeti étrendhez!

Isten megpróbál minket lépésről lépésre visszavezetni eredeti szándékához, mely szerint az ember a föld természetes termékeiből tartja fenn magát. Akik az Úr visszajövetelét várják, a hús fogyasztását végül teljesen mellőzni fogják, és többé nem lesz étrendjük része. Ezt a célt állandóan tartsuk szem előtt, és állhatatosan törekedjünk elérésére! (CH, 1890, 450. o.). {LDE 81.5}   

Komolyabb reformokat kellene már látni a Krisztus közeli visszajövetelére várók között. Az egészségügyi reform azt jelenti, hogy olyan munkát végzünk népünk között, amilyet eddig még nem tettünk. Sokaknak rá kell ébredniük a húsevés egészségkárosító hatására, mert még mindig állatok húsát fogyasztják, amivel veszélyeztetik fizikai, szellemi és lelki egészségüket. Némelyek, akik még csak félig tértek meg a húsevés kérdésében, eltávoznak Isten népétől, és nem járnak többé velük (RH, 1902. május 27.). {LDE 82.1}   

A böjt és ima ereje

Most és az idők végezetéig Isten népe mindinkább legyen komolyabb és éberebb, olyan, aki nem saját, hanem vezetője bölcsességében bízik. Különítsenek el böjt- és imanapokat. Nem kell a tápláléktól teljesen tartózkodniuk, viszont csak módjával egyenek a legegyszerűbb ételekből (CD, 1904, 188–189. o.). {LDE 82.2}   

A mindenkinek ajánlható igazi böjt tartózkodást jelent mindenféle izgató ennivalótól, és egészséges, egyszerű élelem megfelelő fogyasztásából áll, melyeket Isten bőséges mennyiségben biztosított. Az embereknek kevesebbet kellene arra gondolniuk, mit egyenek és mit igyanak az ideiglenes táplálékokból, és sokkal többet a mennyei eledelre, amely színnel és élettel tölti meg hitéletüket (MM, 1896, 283. o.). {LDE 82.3}   

Az istenfélő élet kovásza nem veszítette el végérvényesen az erejét. Abban az időben, amikor a legsúlyosabb elnyomás éri és a legnagyobb veszély fenyegeti az egyházat, a világosságban járó maradék sóhajtozni és kiáltani fog az országban uralkodó utálatosságok miatt. De még ennél is komolyabban imádkoznak majd az egyházért, amelynek tagjai ekkor a világ szokásai szerint cselekszenek (5T, 1882, 209–210. o.). {LDE 83.1}   

Bizalom Istenben

Megszenteletlen munkások miatt egyes dolgok olykor tönkremennek. Sírhatsz mások helytelen tetteinek következményei miatt, de ne aggodalmaskodj! A mű a mi áldott Mesterünk felügyelete alatt áll. Ő csak annyit kér, hogy a munkások jöjjenek hozzá személyes tanácsért, és engedelmeskedjenek vezetésének. Szívén viseli a munka minden ágát: a gyülekezeteket, a missziómunkát, a szombatiskolát és az intézményeket. Miért is kellene félni? Azt az erős vágyat, hogy az élettel teli egyházat már látni szeretnénk, a Megváltóba vetett teljes bizalommal kell enyhíteni… {LDE 83.2}   

Senki ne terhelje túl erőfeszítésekkel az Istentől származó képességeit, hogy az Úr művét gyorsabb előrehaladásra bírja. Emberi erő nem siettetheti a munkát; ennek mennyei intelligenciával kell egyesülnie… Ha most a legnehezebb terheket hordozó munkásokat félreállítanák, Isten műve akkor is továbbhaladna (7T, 1902, 298. o.). {LDE 83.3}   

Családi áhítat

Esténként és reggelente gyermekeiddel együtt imádkozz Istenhez, olvassátok együttesen az Igét, és énekeljétek az Ő dicséretét! Oktasd őket, hogy kívülről ismerjék Urunk törvényeit! (Ev, 1904, 499. o.). {LDE 83.4}   

A családi áhítat időszaka rövid legyen, és érintse meg a lelkeket. Ne engedd, hogy gyermekeid vagy családod bármely tagja féljen attól unalmassága vagy az érdeklődés fenntartásának hiánya miatt. Ha hosszú fejezetet olvasol fel és magyarázod azt, vagy hosszú imát mondasz, akkor ez a máskülönben értékes szolgálat csak kifárasztja a körüllevőket, és a megszabadulást a befejezés hozza el… {LDE 84.1}   

Az apa az Igéből egy érdeklődést keltő és könnyen érthető részt válasszon; a rövid szövegrészlet is elég tanulságot szolgáltat annak megtanulásához és ismétléséhez egész napon át. Nyíljon alkalom a kérdésekre; érdemes néhány komoly, érdekes megjegyzést is tenni, vagy példaként egy rövid, odaillő történetet elmondani. Legalább néhány versszaknyi, lélekkel teli éneket el lehet még elénekelni, végezetül pedig a záró imádság legyen rövid és célratörő! Aki imádkozik, ne beszéljen mindenről, hanem egyszerű szavakkal fejezze ki kéré­seit, és hálával dicsérje a Megtartót! (CG, 1884, 521–522. o.). {LDE 84.2}   

A világi kapcsolatokkal szembeni elővigyázatosság

„És ezek után láttam más angyalt leszállni a mennyből, akinek nagy hatalma volt; és a föld fénylett annak dicsőségétől. És kiáltott teljes erejéből, nagy szóval mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöcévé és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöcévé. Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ővele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak” (Jel 18:1-3). Amíg ez az üzenet hangzik, és az igazság hirdettetik, nekünk, Isten hűséges őrállóinak tudnunk kell, hol a helyünk! Nem szabad szövetségre lépnünk a világi emberekkel, nehogy átitatódjunk lelkületükkel vagy összezavarodjon lelki ítélőképességünk, és a magukat kereszténynek valló egyházak szemszögéből tekintsünk az igazsággal rendelkezőkre és az Úr üzenetét hordozókra. Ugyanakkor olyanok se legyünk, mint a farizeusok, és ne tartsuk távol magunkat az emberektől (EGW ’88, 1893, 1161. o.). {LDE 84.3}   

Akik vigyáznak, és várják Krisztus megjelenését a menny felhőiben, nem vegyülnek a világ vidám társaságaiba és összejöveteleibe pusztán a maguk szórakoztatására (Ms, 1898, 4. o.). {LDE 85.1}   

Nem Isten akarata szerint járunk el, ha szerződések, társulások vagy üzleti kapcsolatok révén olyanokhoz kötjük magunkat, akik nem vallják hitünket! (RH, 1904. augusztus 4.). {LDE 85.2}   

Elveink feláldozása nélkül kell közösségben lennünk másokkal. Ez nem jelenti azt, hogy be is lépünk páholyaikba és társaságaikba, de mondjuk el nekik, hogy – bizonyos határokon belül – őszintén rokonszenvezünk velük (Te, 1884, 220. o.). {LDE 85.3}   

Kikapcsolódás – Krisztus jóváhagyásával

A keresztények kiváltsága és kötelessége, hogy lelkük felfrissülésének és testük erősítésének érdekében ártatlan kikapcsolódási vagy üdülési lehetőségeket keressenek maguknak, ami által fizikai és szellemi képességeiket Isten dicsőségére tudják majd hasznosítani (MYP, 1871, 364. o.). {LDE 85.4}   

A boldogság számos forrása áll a hívők rendelkezésére, és csalhatatlan pontossággal képesek megmondani, mi a helyes, törvényes és tiszta öröm. Olyan kikapcsolódásoknak örvendhetnek, amelyek nem züllesztik le az értelmet és nem alacsonyítják le a lelket, amelyek nem okoznak csalódást, és nincs olyan keserű utóhatásuk, ami megölné az önbecsülést és akadályozná a hasznosságot. Ha Jézust magukkal viszik, és megmaradnak az imádság lelkületében, akkor biztonságuk tökéletes lesz (MYP, 1884, 38. o.). {LDE 85.5}   

Összejöveteleinket úgy vezessük, és mi magunk is aszerint viselkedjünk, hogy otthonunkba visszatérve lelkiismeretünk ne vádolhasson, hogy megbántottuk Istent és embertársainkat; és a tudatunk se állíthassa, hogy megsebeztük vagy megsértettük bármilyen formában is a többi részvevőt, vagy káros befolyást gyakoroltunk rájuk. {LDE 86.1}   

Egyetlen olyan kikapcsolódás sem veszélyes, amihez hitben Isten áldásait kérheted és kéred, mielőtt részt veszel benne. De egyetlen olyan kedvtelés sem biztonságos, ami alkalmatlanná tesz a titkos imára, az odaszentelődésre vagy arra, hogy látogathasd a közös imaalkalmakat – sőt, nemcsak nem biztonságos, hanem még veszélyes is! (MYP, 1913, 386. o.). {LDE 86.2}   

A felemelő zene

Ahogy Izráel fiai a pusztai vándorlás során útjukat szent énekek dallamával vidították fel, úgy parancsolja Isten ma is a gyermekeinek, hogy ének hangjaival örvendeztessék meg zarándokéletüket. Kevés hatékonyabb módszert találhatunk annál, mint ha az Úr Igéjének szavait megzenésítve rögzítjük az emlékezetünkben. Az ilyen dallamoknak csodálatos hatalmuk van. Megzabolázzák a durva, nyers, faragatlan természetet, felélénkítik a gondolatokat, és gyorsabbá teszik a gondolkodást; továbbá rokonszenvet ébresztenek, előmozdítják a cselekedetek összhangját, és száműzik a homályt, bánatot és balsejtelmet, amelyek letörnék a bátorságot, és gyengítenék az erőfeszítéseket (ED, 1903, 167–168. o.). {LDE 86.3}   

A zene az Örökkévaló tiszteletének részét képezi a mennyei összejöveteleken. Ennélfogva mi is törekedjünk arra, hogy dicsérő énekeinkben – amennyire csak lehet – megközelítsük a mennyei karok harmóniáját… Az éneklés mint vallásos szolgálat éppolyan szerves része az istentiszteletnek, mint az ima (PP, 1890, 594. o.) . {LDE 86.4}   

Egyáltalán nem kifogásolható a hangszerek használata. Hajdanán is alkalmazták őket a vallásos szolgálatban. Az Isten tisztelői hárfa és cintányér hangja mellett dicsérték a Szabadítót, és a zenének helyet kell adni a mi szolgálataink között is (Ev, 1898, 500–501. o.). {LDE 87.1}   

A televízió és a színház

A kedvtelés számára legveszélyesebb eszközök egyike a színház. Ahelyett, hogy az erkölcs és az erény szolgálatában állna, ahogy azt olyan gyakran állítják róla, sokkal inkább az erkölcstelenség melegágya. Gonosz szokások és bűnös hajlamok erősödnek és rögzülnek e szórakozási formák révén. A sekélyes dalok, buja mozdulatok, kifejezések és magaviselet megrontják a képzeletet és lealacsonyítják az erkölcsöt. {LDE 87.2}   

Minden fiatal romlottá válik erkölcsi elveiben, aki szokásszerűen hallgatja az ilyen előadásokat. Földünkön nincs a színházi szórakoztatásoknál hatalmasabb befolyás a képzelet megmérgezésére, a vallásos benyomások lerombolására, és elveszi a csendes örömök jó ízét és eltompítja az élet józan valóságát. Az efféle jelenetek iránti vágy minden alkalom után csak növekszik, mint ahogy a részegítő italhoz való kötődés is erősödik annak fogyasztásával (4T, 1881, 652–653. o.). {LDE 87.3}   

Nem kérhetjük Isten áldását arra az órára, amit a színházban vagy a táncteremben töltöttünk. Egyetlen keresztény sem kívánna a halállal ilyen helyen találkozni. Senki sem szeretné, ha ott találnák, amikor Krisztus eljön (MYP, 1882, 398. o.). {LDE 87.4}   

Egyedül azok a biztonságos kedvtelések, amelyek nem száműzik a komoly és vallásos gondolatokat. Kizárólag azok a biztonságos üdülőhelyek, ahová magunkkal vihetjük Jézust (OHC, 1883, 284. o.). {LDE 88.1}   

Öltözködés és divat

Nincs szükség arra, hogy az öltözködés kérdését vallásod fő problémájává tedd. Létezik ennél értékesebb is, amiről szólhatsz. Beszélj Krisztusról, és ha a szív megtér, mindaz kihull belőle, ami nincs összhangban Isten szavával (Ev, 1889, 272. o.). {LDE 88.2}   

Keresztények vagyunk, és még akkor is követjük Jézust, ha az út, amelyen haladunk, keresztezi természetes hajlamainkat. Nem használ, ha azt mondják: ne viseld ezt vagy ne azt vedd föl! Ha a hiábavaló dolog szeretete ott él a szívedben, a díszítések levétele csak olyan lesz, mint egy fa lombozatának a levágása. A szív természetes hajlamai megint előbukkannának. Kell, hogy legyen saját lelkiismereted (CG, 1892, 429–430. o.). {LDE 88.3}   

Könyörgök népünkhöz, járjon gondosan és körültekintően Isten előtt. Csupán oly mértékben kövesd a kor szokásait, amennyiben azok az egészség alapelveivel összeegyeztethetőek! Testvérnőink öltözködjenek egyszerűen – ahogy sokan teszik is, jó és tartós anyagból legyen a ruházatuk, korunknak megfelelően, és ne engedjék, hogy a ruházkodás kérdése töltse be gondolataikat! Az egyszerűség mellett a szerénység is jellemezze őket, vegyék figyelembe a szemérem illetve a mértékletesség elvét is – és a világ számára a kegyelem belső ékességének élő példái lesznek (3SM, 1897, 242. o.). {LDE 88.4}   

A külső megjelenés a szív mutatója (1T, 1856, 136. o.). {LDE 89.1}   

A kiadványok szükségessége

A közérthető és világos nyelven írott kiadványokra van szükség, melyek a legfontosabb kérdéseket fejtegetik, és a világunkon bekövetkező eseményeket ismertetik (HM, 1890. február l.). {LDE 89.2}   

Az első és a második angyal üzenetét 1843-ban és 1844-ben kaptuk, és most a harmadik angyal idejében járunk, mégis mindhárom üzenetet hirdetni kell… Kiadványok és tanulmányok formájában kell eljuttatnunk őket a világhoz, hogy bemutassuk a prófécia történelmének szalagján az eddig történteket és az ezután következendőket (CW, 1896, 26–27. o.). {LDE 89.3}   

Kis kiadványok és füzetek formájában kell feltárni a kendőzetlen igazságot; úgy terjesszük ezeket, ahogy az őszi falevelek szoktak szerteszóródni (9T, 1897, 230. o.). {LDE 89.4}   

A Pátriárkák és próféták, Dániel és a Jelenések könyve valamint A nagy küzdelem c. könyv soha nem volt olyan szükséges kiadvány, mint ma. Széles körben kell széthordani ezeket a köteteket, mert az igazság, amit hangsúlyoznak, sok vak szemet látóvá tehet (CM, 1905, 123. o.). {LDE 89.5}   

A kegyelemidő lezárulásáig a könyvevangélistáknak is lesz alkalmuk a munkálkodásra (6T, 1900, 478. o.). {LDE 90.1}   

Ne támadj írásaidban!

Akik kiadványainkat írják, ne intézzenek kíméletlen kirohanásokat, és ne tegyenek barátságtalan célzásokat! Bizonyosan kárt okoznak ezzel a magatartással: elzárják az utat, és akadályoznak munkánkban, amit azért kell végeznünk, hogy elérjünk minden osztályt, beleértve a katolikus embereket is. Feladatunk, hogy szeretettel szóljuk az igazságot, és ne keverjük bele a természetes szív megszenteletlen elemeit. Beszédünk közben ne érződjön szavainkon az a lelkület, ami ellenségeinket jellemzi… {LDE 90.2}   

Nem kell nyers és éles kifejezéseket használnunk – azokat hagyd ki minden cikkből és minden beszédből! Hadd végezze el Isten szava a metszést és a dorgálást; a véges ember hadd rejtőzzön el és maradjon Jézusban! (9T, 1909, 240–241, 244. o.). {LDE 90.3}   

Minden félreérthető kifejezést ki kell gyomlálni írásainkból és beszédünkből, amelyek kiragadva ellentmondani látszanak a jogszabályoknak és a rendnek! Mindent gondosan vegyünk fontolóra, nehogy szavaink alapján az országunkhoz és annak törvénykezéséhez hűtlen emberekként emlékezzenek ránk (Letter, 1895, 36.). {LDE 90.4}   

A kereszténység nem nyilvánulhat meg az ökölvívásra emlékeztető vádaskodásban és ítélkezésben (6T, 1900, 397. o.). {LDE 90.5}   

Óvakodj a megalapozatlan „új világosságtól”!

Isten nem mellőzte népét, és nem választott ki egyegy magányos férfit itt vagy amott, mint egyedül arra méltót, hogy megbízza őket igazsága hirdetésével. Ő egy személynek sem ad olyan új világosságot, amely ellentétben állna a többség megalapozott hitével. Minden reform idején felléptek már emberek hasonló állítással… Ne legyen senki elbizakodott, mintha a Magasságos különleges világosságot adott volna neki testvérei felett!… {LDE 90.6}   

Az ember elfogad egy újszerű eszmét, ami látszólag nem áll ellentétben az igazsággal. Annyit foglalkozik vele, hogy végül szépnek és fontosnak látja; Sátánnak ugyanis hatalma van, hogy hamis látszatot keltsen. Végül az egészet magába foglaló téma lesz, egyetlen hatalmas pont, ami körül minden összpontosul, és az igazság kiszakad a szívből… {LDE 91.1}   

Figyelmeztetlek, hogy óvakodj az ilyen új világosságtól, amely hajlamos eltéríteni az elmét az igazságtól! A tévelygés sohasem ártalmatlan. Soha nem szentel meg, viszont mindig zavart és egyenetlenséget szít (5T, 1885, 291–292. o.). {LDE 91.2}   

Az egységet hangsúlyozd a különbség helyett!

Ezernyi álcázott kísértés vár azokra, akik az igazság világosságával rendelkeznek, és bármelyikünk számára az az egyetlen biztonságos út, ha nem fogadunk el új tantételt vagy írásmagyarázatot anélkül, hogy először azt tapasztalt testvérek elé ne terjesztenénk. Alázatos, befogadásra kész lélekkel mondd el nekik gondolatodat, de ne feledkezz meg a komoly imáról! Ha ők nem látnak abban világosságot, fogadd el ítéletüket, mert „a biztonság a sok tanácsos által van”. {LDE 91.3}   

Férfiak és asszonyok lépnek fel és azt vallják, hogy valamilyen új tanítással rendelkeznek, új felfedezést tettek, vagy új kinyilatkoztatásban részesültek, amelyek könnyen elbizonytalanítanak a régi útjelzők közepette. Tantételeik nem állnak meg Isten Igéjének mérlegén, mégis lesznek olyan emberek, akik becsapják önmagukat. Hamis hírek kelnek szárnyra, és többen is csapdájukba esnek… Nem lehetünk eléggé éberek a tévelygéssel szemben, Sátán ugyanis folyton azt keresi, hogyan vonhatná el az embereket az igazságtól (5T, 1885, 293, 295–296. o.). {LDE 91.4}   

Fontos tanításként képviseljük az egységet! Nem mintha azt kellene várnunk másoktól, hogy ők is átvegyék a mi szemléletünket, de ha mindenki megtanulja Jézus Krisztus szelídségét és alázatosságát keresni, akkor létre jöhet az Ő kérése szerint a Lélek egysége (Letter, 1892, 15.). {LDE 92.1}   

Ösztönözni szeretném mindazokat, akik hisznek az igazságban: járjanak egységben testvéreikkel! Ne kínáljunk alkalmat a világnak, hogy azt mondhassák: szélsőségesek vagyunk, nincs egység közöttünk, az egyik ezt tanítja, a másik azt. Kerüljük az egyenetlenséget! (TM, 1893, 57. o.). {LDE 92.2}   

Hogyan fogadjuk a bírálatot?

Jönnek majd a gyülekezeteinkbe olyanok, akik elhagyták a hitet, és igyekeznek elteríteni figyelmünket a munkáról, amit Isten általunk véghezvihetett volna. Nem engedheted meg, hogy füledet az igazságtól a mesékhez fordítsd! Ne szakítsd félbe munkád, hogy megpróbáld megtéríteni azt az embert, aki sértő szavakat szól rólad; de engedd, hogy láthassák, téged Jézus Lelke vezet, és Isten angyalai adják majd ajkadra azokat a szavakat, amelyek elérik a téged támadók szívét! Ha ezek az emberek kitartanak nézeteik erőltetésében, akkor az érzékeny lelkűek a gyülekezetből megérthetik, a te lelkiséged magasabb szinten áll. Minden megszólalásod azt igazolja, hogy Krisztus beszél általad! (9T, 1909, 148–149. o.). {LDE 92.3}   

Magasztald Isten szavát!

Ha az érzelmek felkeltésére törekszünk, mind meglesz, amit akarunk, sőt több is, mint amit kezelni tudnánk. Nyugodtan és világosan „hirdesd az Igét”! Nem feladatunk az érzések szítása. Egyedül Isten Szentlelke képes egészséges lelkesedést teremteni. Hadd munkálkodjon az Atya; az emberi eszközök pedig járjanak szelíden őelőtte, és közben figyeljenek, várakozzanak, imádkozzanak, tekintsenek Jézusra minden pillanatban, és vezesse őket az a drága Lélek, aki a világosság és az élet! (2SM, 1894, 16–17. o.). {LDE 93.1}   

A Biblia kinyilatkoztatásaival forduljunk az emberekhez, és amikor befogadják az Igét, eljön a Szentlélek, aki mindig rábízza magát az emberek döntésére. Beszédünkben, éneklés közben és minden lelki tevékenységünk során sugározzunk olyan nyugalmat, méltóságot és istenfélelmet, ami az Úr minden igaz gyermekére hatással van (2SM, 1908, 43. o.). {LDE 93.2}   

Az Ige által – nem pedig az érzelmek vagy izgalomkeltés által – kívánjuk azt az eredményt elérni, hogy az emberek az igazságnak engedelmeskedjenek. Csak akkor állhatunk biztosan, ha megalapoztuk a Szentírás ismeretét (3SM, 1908, 375. o.). {LDE 93.3}