1. A FÖLD VÉGSŐ VÁLSÁGA

Félelem a jövőtől

Rendkívül nagy jelentőségű időben élünk. Uralkodók és politikusok, bizalmi állást és vezető pozíciót betöltő emberek, az összes társadalmi osztályból származó gondolkodó férfi és nő tekintete a körülöttük zajló eseményekre irányul. Figyelik a nemzetek egymás közötti viszonyát. Látják, hogy milyen feszültség uralkodik minden területen. Ráébrednek arra, hogy súlyos és döntő esemény készülődik, és a világ rettenetes válság előtt áll (PK, 1914, 537. o.). {LDE 11.1}   

A szárazföldön és vízen bekövetkező szerencsétlenségek, a társadalom megrendült állapota, a háborúk vészjelei rémületet keltenek. Mindezek óriási méretű eseményeket vetítenek előre. A gonoszság képviselői egyesített erővel készülnek az utolsó nagy válságra. Világunkban hamarosan fontos változások történnek, és a végső események gyorsan követik egymást (9T, 1909, 11, o.). {LDE 11.2}   

Hamarosan nyomorúságos idő jön

A vég idejéig egyre fokozódó nyomorúság közvetlen közel van, ezért nincs vesztegetni való időnk. A világot a háború szelleme hatja át. Dániel könyve 11. fejezetének próféciái már majdnem beteljesedtek (RH, 1904. november 24.). {LDE 12.1}   

A nyomorúság, „amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni” (Dán 12:1), mindjárt bekövetkezik, és olyanok vagyunk, mint az alvó szüzek. Ébredjünk fel és kérjük Jézust, hogy vegyen bennünket örökkévaló karjaiba, és segítsen az előttünk lévő küzdelem idején! (3MR, 1906, 305. o.). {LDE 12.2}   

A világ egyre féktelenebbé válik. A nemzetek között nemsokára nagy viszálykodás támad – olyan, amely Jézus eljöveteléig többé már nem szűnik meg (RH, 1904. február 11.). {LDE 12.3}   

Nagyon közel vagyunk a nyomorúságos időhöz, és az előttünk álló zűrzavar most még számunkra elképzelhetetlen. (9T, 1909, 43. o.) {LDE 12.4}   

A korszakok válságának küszöbén állunk. Isten ítéletei gyors egymásutánban következnek be: tűz, árvíz, földrengés, háború és vérontás formájában (PK, 1914, 278. o.). {LDE 12.5}   

Viharos idők előtt állunk, de a hitetlenség vagy csüggedés egyetlen szavát se ejtsük ki a szánkon! (ChS, 1905, 136. o.). {LDE 12.6}   

Isten előre figyelmeztet

Isten mindig is figyelmeztette az emberiséget az eljövendő ítéletekre. Akik bíztak az Úr koruknak szóló üzenetében, és hitüket a gyakorlatban is megélték, mikor parancsolatainak engedelmeskedtek, azok megmenekültek az engedetleneket és a hitetleneket sújtó ítélettől. {LDE 13.1}   

Noé a következő üzenetet kapta Istentől: „Menj be te és egész házad népe a bárkába, mert téged láttalak igaznak előttem ebben a nemzedékben” (1Móz 7:1). A pátriárka engedelmeskedett, és Isten megmentette őt. Lóthoz ez az üzenet érkezett: „Keljetek fel, menjetek ki e helyről, mert elveszti az Úr e várost” (1Móz 19:14). Lót a mennyei hírnökök vezetése alá helyezte magát, és Isten megőrizte őt. Ugyanígy Krisztus tanítványai is megkapták a figyelmeztetést Jeruzsálem lerombolásáról. Akik felfigyeltek az eljövendő pusztulás jeleire, és elmenekültek a városból, elkerülték a megsemmisülést. Hasonlóképpen Isten most minket is figyelmeztet Krisztus második eljövetelére és arra a megsemmisítő pusztulásra, amely a világot sújtani fogja. De akik figyelembe veszik intéseit, megmenekülnek (DA, 1898, 634. o.). {LDE 13.2}   

Tudhatjuk, mire számítsunk napjainkban

Keresztre feszítetése előtt Megváltónk elmondta, hogy meg fogják ölni, de feltámad. Angyalok is jelen voltak ennél a beszélgetésnél, hogy Jézus szavait bevéssék a tanítványok elméjébe és szívébe. [Lásd: Mk 8:31-32; 9:31; 10:32-34.] Ők azonban a földi szabadságot várták, menekülést Róma igája alól, és nem tudták elviselni azt a gondolatot, hogy akiben minden reményük összpontosul, megalázó halált szenvedjen el. Emlékezniük kellett volna Jézus szavaira, mégis elfelejtették, és a próba felkészületlenül érte őket. Jézus halála minden reményüket romba döntötte, mintha a Megváltó nem is figyelmeztette volna rá őket. {LDE 13.3}   

A próféciák nekünk is éppolyan világosan mutatják a jövőt, miként Krisztus szavai szóltak a tanítványoknak. Az Ige világosan feltárja a kegyelemidő lezárulásához fűződő eseményeket, és hogy miként kell a nyomorúság idejére felkészülnünk. Azonban az embertömegeknek oly mértékben nincs fogalmuk ezekről a fontos igazságokról, mintha Isten ki sem nyilatkoztatta volna őket (GC, 1911, 594. o.). {LDE 14.1}   

Fordítsuk figyelmünket az utolsó napok próféciáira!

Akkor láttam a harmadik angyalt is (Jel 14:9-11). A kísérő angyalom ezt mondta: Hatalmas a munkája, tiszteletet támaszt a küldetése. Ő az, aki elválasztja a búzát a konkolytól és elpecsétel, vagy kévébe köti a gabonát a mennyei tárház számára. E tanításokban teljes értelmünkkel és minden figyelmünkkel el kellene mélyednünk (EW, 1854, 118. o.). {LDE 14.2}   

A hatóságok előtt kell majd számot adnunk Isten törvénye iránti hűségünkről. Hitünket meg kell indokolnunk; emiatt szükséges a fiataloknak megérteniük ezeket az igazságokat. {LDE 14.3}   

Ismerniük kell a világ történelmének lezárulása előtt bekövetkező eseményeket, amelyek mindnyájunk végső sorsát érintik. Mind a tanítóknak, mind a diákoknak több figyelmet kellene fordítani ezekre a történésekre (6T, 1900, 128–129. o.). {LDE 14.4}   

A nagy útjelzőket tanulmányoznunk kell, amelyek megmutatják az időt, amelyben élünk (4MR, 1895, 163. o.). {LDE 14.5}   

Akik Isten ellenőrzése alá helyezik magukat, hogy irányítsa és vezesse őket, észreveszik az általa rendelt események biztos előrehaladását (7T, 1902, 14. o.). {LDE 15.1}   

Lássuk meg a próféciák beteljesedését a történelemben! Tanulmányozzuk a Gondviselés munkáját a reformáció nagy mozgalmaiban, hogy megértsük az események előrehaladását a nemzetek egymásutánjában a nagy küzdelem végső harcáig (8T, 1904, 307. o.). {LDE 15.2}   

Dániel és Jelenések könyve

Isten Igéjének sokkal szorgalmasabb tanulmányozása szükséges, különösen Dániel és Jelenések könyvére kell olyan figyelmet fordítanunk, mint azelőtt soha. A próféták Istentől kapott világossága legfőképpen az utolsó napokra adatott (TM, 1896, 112–113. o.). {LDE 15.3}   

Olvassuk és tanulmányozzuk Dániel könyvének 12. fejezetét! Ezt a figyelmeztetést mindannyiunknak meg kell értenünk még a vég ideje előtt (15RM, 1903, 228. o.). {LDE 15.4}   

Az Újtestamentum utolsó könyve telve van igazságokkal – csak meg kell értenünk azokat (COL, 1900, 133. o.). {LDE 15.5}   

Jelenések könyve előttünk álló jövendölései hamarosan beteljesednek. E próféciákat Isten népének most szorgalmasan kell tanulmányoznia, és világosan kell értenie. Ez a könyv érthetően figyelmeztet az igazságra azáltal, hogy elmondja, mit hoz a jövő (1NL, 1903, 96. o.). {LDE 15.6}   

Jelenések könyve ünnepélyes, profetikus üzenetei Isten népének elméjében az első helyen állnak (8T, 1904, 302. o.). {LDE 16.1}   

A téma feltárása

Sokan nem értik a napjainkra vonatkozó próféciákat, ezért tanítani kell őket. A lelkészeknek és a tagoknak egyaránt kötelességük, hogy a trombitát határozott hangon szólaltassák meg (Ev, 1875, 194–195. o.). {LDE 16.2}   

Az őrök emeljék fel szavukat, és mondják el a korunknak szóló igazság üzenetét! Mutassuk meg az embereknek, hogy hol tartunk a profetikus történelemben! (5T, 1889, 716. o.). {LDE 16.3}   

Isten kijelölt egy napot a földi történelem befejezésére. „És Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek, és akkor jön el a vég” (Mt 24:14). A prófécia már majdnem beteljesedett. Többet, sokkal többet kell beszélni erről a roppant fontos témáról! Közel a nap, amikor emberek sorsa örökre eldől… {LDE 16.4}   

Komoly gondot kell fordítani arra, hogy ezt a témát mindenkor elevenen tartsuk az emberek tudatában. Azt az ünnepélyes tényt, hogy az Úr napja hirtelen és váratlanul jön el, nemcsak a világ népei előtt szükséges feltárni, hanem saját egyházunk előtt is. A prófécia félelmet ébresztő figyelmeztetése minden embernek szól. Senki ne érezze, hogy biztonságban van és nem érheti meglepetés. Egy ember próféciamagyarázata sem tántoríthat el attól az Igéből nyert meggyőződésünktől, hogy e nagy esemény az ajtó előtt áll (FE, 1895, 335–336. o.). {LDE 16.5}   

A jövő valósága

Képtelenek vagyunk most azon események pontos leírására, amelyeknek a jövőben kell bekövetkezniük, azt azonban tudjuk, hogy ez az az idő, amikor vigyáznunk és imádkoznunk kell, mert az Úr nagy napja közel van (2SM, 1901, 35. o.). {LDE 17.1}   

A fenevad bélyege pontosan az, aminek kijelentették. E témát nem értjük, és nem látjuk át teljes egészében a „tekercs” felnyitásáig (6T, 1900, 17. o.). {LDE 17.2}   

Sokan majd elfordulnak a jelen kötelességeitől, vigaszától és áldásaitól, és előre aggodalmaskodnak az eljövendő válság miatt. Magatartásukkal mintha a nyomorúságot hoznák előre, viszont az ilyen idő előtti, önmaguk által előidézett nyomorult állapotért senki nem nyer kegyelmet (3SM, 1884, 383–384. o.). {LDE 17.3}   

A végső válság órája eljön Isten népére, de nekünk nem szabad ezt állandóan eléjük is tárni, és belehajszolni őket egyfajta korai nyomorúságba. Lesz rostálás a választott nép között, de ez nem az a jelenvaló igazság, amit a gyülekezetek elé kell tárni (1SM, 1890, 180. o.). {LDE 17.4}