3. MIKOR LESZNEK MEG MINDEZEK?

Krisztus visszajövetele

„Bizony mondom néktek: nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik” (Mt 24:2). Krisztus sok ember füle hallatára mondta el szavait. Amikor azonban a Megváltó egyedül ült az Olajfák hegyén, akkor Péter, János, Jakab és András odament hozzá, és így szólt: „Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? És micsoda jele lesz a te eljövetelednek és a világ végének?” (Mt 24:3). {LDE 32.1}   

Tanítványainak adott válaszában Jézus nem választotta el Jeruzsálem pusztulását eljövetelének nagy napjától. E két esemény leírását összevegyítette. Igen, ha úgy tárja fel előttük az eljövendő eseményeket, ahogy azokat Ő látta, akkor a tanítványai nem tudták volna elhordozni a látványt. Irántuk érzett irgalomból a két nagy válságos időszak leírását egybeolvasztotta, és hagyta, hogy a tanítványok maguk fejtsék meg az értelmét (DA, 1898, 628. o.). {LDE 32.2}   

A pontos idő ismeretlen előttünk

A magukat adventistának nevezők közül sokan időmeghatározásokkal foglalkoztak. Egyik dátumot a másik után adták meg Jézus eljövetelével kapcsolatban, de sorozatosan tévedésbe estek. Urunk jöttének pontos ideje a halandók látóhatárán kívülre esik. Még az üdvösség örököseinek szolgáló angyalok előtt sincs kinyilatkoztatva. „Erről a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya” (Mk 13:32) (4T, 1879, 307. o.). {LDE 32.3}   

Sem a Szentlélek kitöltésének, sem Krisztus eljövetelének a pontos idejét nem tudhatjuk… Miért nem hozta Isten ezt a tudomásunkra? Ha ezt megtette volna, nem élnénk vele helyesen. E dátum ismerete csak olyan helyzetet eredményezne, amely nagyban hátráltatná Isten művét egy az eljövendő nagy napon megállni képes nép előkészítésében. Nem építhetjük életünket arra, hogy állandóan egyegy kitűzött időpont miatt izgulunk… {LDE 33.1}   

Nem mondhatod, hogy egy, kettő vagy öt év múlva jön el, de nem is késleltetheted Jézus Krisztus jövetelét mondván, csekély a valószínűsége, hogy mindez tíz vagy húsz éven belül bekövetkezik (RH, 1892. márc. 22.). {LDE 33.2}   

Közeledünk Isten nagy napjához. A jelek fokozatosan beteljesednek, mégsem kaptunk egy olyan üzenetet sem, amely Krisztus megjelenésének napját és óráját tudatná velünk. Az Úr ezt bölcsen elrejtette előlünk, hogy mindig a várakozás és az előkészület állapotában legyünk, várva a mi Urunk, Jézus Krisztus második eljövetelére a menny felhőiből (Letter, 1897, 28.). {LDE 33.3}   

Az Emberfia második eljövetelének pontos ideje egyedül Isten titka (DA, 1898, 633. o.). {LDE 33.4}   

Nem rendelkezünk időmeghatározást tartalmazó üzenettel

Nem tartozunk az embereknek ahhoz az osztályához, akik meghatározzák, hogy pontosan mennyi idő telik még el Krisztus hatalommal és dicsőséggel teljes második eljövetele előtt. Néhányan ugyanis megadtak egy időpontot, de amikor ez elmúlt, elbizakodott lelkületük miatt nem fogadták el a dorgálást, hanem mindig más és más időpontot tűztek ki. A sok egymás utáni tévedés azonban hamis prófétaként bélyegezte meg őket (FE, 1895, 335. o.). {LDE 34.1}   

Isten senkinek nem ad olyan üzenetet, hogy öt, tíz vagy húsz év múlva lezárul a földi történelem. Egyetlen embernek sem nézné el, ha késleltetné visszajövetelének az előkészületét. Senkinek sem mondaná, mint a hűtlen szolga, hogy „halogatja az én Uram az Ő jövetelét”, mert ez a nagy napra történő készülődésre adott alkalmak és előjogok hanyag semmibe vételét eredményezné (RH, 1900. november 27.). {LDE 34.2}   

A találgatás hitetlenséghez vezet

Mivel az ismételten kikitűzött időpontok elmúltak, a világ hite Krisztus közeli eljövetelében mindinkább megrendült. Megvetéssel tekintenek az időmeghatározók hibáira, és mivel ezek az emberek így megcsalattak, ők is elfordulnak az Isten Igéjén nyugvó igazságtól, amely világosan állítja, hogy „a vége pedig mindennek közel van” (1Pt 4:7) (4T, 1879, 307. o.). {LDE 34.3}   

Megértettem, hogy E. P. Daniels testvér időpontot állapított meg, és azt bizonygatta, hogy az Úr öt éven belül eljön. Most csak reménykedem, hogy nem terjed el az a benyomás, amely szerint mi időmeghatározók vagyunk. Ne hangozzanak el ehhez hasonló megjegyzések! Az ilyenek semmit nem használnak. Semmiképpen ne munkáljunk ezen az alapon ébredést, gondos megfontolás előzzön meg minden kiejtett szót! Semmit ne engedjünk meg, amibe a fanatikusok beleakaszkodhatnak, hogy nyugtalanságot okozzanak, és megszomorítsák az Úr Lelkét. {LDE 34.4}   

Ne befolyásoljuk az emberek érzéseit és indulatait izgalomkeltéssel ott, ahol az érzelmek hatnak és az alapelvek nem irányadók. Érzem, hogy minden vonatkozásban szükségünk van vezetőre, mert Sátán folyamatosan dolgozik. Minden képességét latba veti annak érdekében, hogy mesterkedéseit és elgondolásait belopja közénk. Mindattól, ami izgalmat kelt, és helytelen alapon teremt feszültséget, félni kell, mert a reakció biztos (Letter, 1887, 34.). {LDE 35.1}   

Mindig lesznek az egyházban olyanok, akik hamis és fanatikus mozgalmat hoznak létre, és azt állítják magukról, hogy Isten vezeti őket – akik futnak, mielőtt küldték volna őket, és eddig be nem teljesedett próféciák bekövetkeztének napját is megadják. Az ellenségnek tetszik, hogy ebben tevékenyek, mert az egymást követő tévedéseik és a félrevezető befolyásuk zavart és hitetlenséget okoz (2SM, 1897, 84. o.). {LDE 35.2}   

1844, az utolsó idői prófécia

A jacksoni sátoros összejövetelen világosan kifejtettem ezeknek a fanatikusoknak, hogy a lelkek ellenségének szolgálatába szegődtek, és a sötétségben járnak. Szerintük nagy világossággal rendelkeznek afelől, hogy a próbaidő 1884 októberében fejeződik be. Ott nyíltan kijelentettem, hogy az Úrnak kedves volt megmutatni, hogy az Istentől származó üzenetekben nem lesz dátumszerű időmeghatározás 1844 után (2SM, 1885, 73. o.). {LDE 35.3}   

Anélkül helyezkedtünk a várakozás és a vigyázás álláspontjára, hogy birtokában lettünk volna bármilyen időre vonatkozó egyéb kijelentésnek, amely a próféciában meghatározott időszakok 1844-es lezárulása és Urunk visszajövetele között teljesedne be (10MR, 1888, 270. o.). {LDE 36.1}   

Az emberiség nem kap már más, meghatározott időt kinyilatkoztató üzenetet. Az 1842-től 1844-ig tartó időszak után (Jel 10:4-6), nem lehet pontosan meghatározni több előre megjövendölt időpontot. A leghosszabbnak számító idői prófécia 1844 őszén ér véget (7BC, 1900, 971. o.). {LDE 36.2}   

Ellen G. White a saját életidejére várta Krisztus visszatérését

Megmutatták nekem a konferencián részvevőket. Az angyal így szólt: „Egyeseket a férgek esznek meg, mások a hét utolsó csapás áldozatai lesznek, megint mások pedig életben maradnak, és megérik a földön azt, hogy Jézus Krisztus eljöjjön, és ők elváltozzanak” (1T, 1856, 131–132. o.). {LDE 36.3}   

Mivel az idő rövid, szorgalmasan és megkettőzött erővel kell dolgoznunk. Lehetséges, hogy gyermekeink soha nem mennek már főiskolára (3T, 1872, 159. o.). {LDE 36.4}   

Igazán nem bölcs dolog most gyermekeket vállalni. Az idő kevés, az utolsó napok veszedelmei rajtunk vannak, és a kisgyermekek javarészt még ez előtt elsodortatnak (Letter, 1876, 48.). {LDE 36.5}   

A világnak ebben a korszakában, amikor a föld történelmének jelenetei hamarosan lezárulnak, és amikor közvetlenül oly nyomorúságos idő előtt állunk, amilyen még eddig soha nem volt, minél kevesebb házasságot kötnek, annál jobb, mind a férfiaknak, mind pedig a nőknek (5T, 1885, 366. o.). {LDE 37.1}   

Eljön az óra; nincs is nagyon messze, és közülünk néhányan, akik most hisznek, életben maradnak a földön, látni fogják a beteljesedő jövendölést, és halják az arkangyal szavát és Isten trombitáját a hegyekről, a síkságokról, a tengerről visszhangozni a föld végső hatá­ráig (RH, 1888, július 31.). {LDE 37.2}   

A próba ideje éppen itt van, mivel a harmadik angyal hangos kiáltása már elkezdődött Krisztus, a bűnbocsátó Megváltó igazságosságának kinyilatkoztatásában (1SM, 1892, 363. o.). {LDE 37.3}   

A késedelem oka

A hosszú, kesergéssel töltött sötétség éjszakája megpróbáltatást jelent, de a reggel az emberek iránti kegyelemből késik, mert ha már most visszatérne a Mester, sokakat készületlenül találna (2T, 1868, 194. o.). {LDE 37.4}   

Ha 1844 nagy csalódása után az adventisták ragaszkodnának hitükhöz, egységesen haladnának a gondviselés Istentől nyíló útjain, elfogadva a harmadik angyal üzenetét, és a Szentlélek erejével hirdetnék azt a világnak; akkor meglátnák Isten üdvözítését, az Úr pedig hatalmasan együttműködne erőfeszítéseikkel: a mű lezárulna és Jézus Krisztus már eljött volna, hogy a népét magához vegye és megjutalmazza… Nem Isten akarata szerint való, hogy a Megváltó eljövetele ennyit késik… {LDE 37.5}   

A hajdani Izráelt a hitetlenség, a zúgolódás és a lázadás negyven évre kizárta Kánaán földjéről. Ugyanezek a bűnök késleltetik a ma élő Izráel bemenetelét a mennyei Kánaánba. Egyik esetben sem Isten ígéretei a hibásak. Az Úr hitvalló népe között jelenlevő hitetlenség, világiasság, szentségtelen élet és viszály tartott bennünket annyi éven át itt, a bűn és bánat világában (Ev, 1883, 695–696. o.). {LDE 38.1}   

Ha Krisztus egyháza elvégzi kijelölt munkáját az Úr rendelése szerint, akkor az egész világ korábban meghallja a figyelmeztetést, és Jézus már eljöhetett volna a földünkre hatalommal és nagy dicsőséggel (DA, 1898, 633–634. o.). {LDE 38.2}   

Isten ígéretei feltételekhez kötöttek

Az embereknek közvetített üzeneteikben Isten angyalai az időt nagyon rövidnek érzékeltetik. [Lásd: Róm 13:11-12; 1Kor 7:29; 1Thessz 4:15-17; Zsid 10:25; Jak 5:8-9; 1Pt 4:7; Jel 22:6-7.] Nekem is mindig így mutatták be. Igaz, a várakozás időszaka hosszabbra nyúlt, mint ahogy ennek az üzenetnek a kezdeti szakaszában vártuk. Üdvözítőnk nem jelent meg olyan hamar, mint ahogy azt reméltük. De ezért mulasztás terhelné az Úr szavát? Soha! Nem szabad elfelejtenünk, hogy Isten ígéretei és ítéletei egyaránt feltételhez kötöttek. {LDE 38.3}   

Lehet, hogy Izráel fiaihoz hasonlóan még soksok évig itt kell maradnunk ezen a földön az engedetlenség miatt; de Krisztusért kérem, ne halmozzon népe bűnt bűnre azzal, hogy Istent vádolja saját helytelen eljárása következményeiért! (Ev, 1901, 695–696. o.). {LDE 39.1}   

Mire vár Jézus?

A Fiú sóvárogva várja, hogy képmása végre kirajzolódjék egyházában. Akkor jön el népéért, ha majd az már tökéletesen visszatükrözi jellemét. {LDE 39.2}   

Minden keresztény kiváltsága, hogy várja és siettesse a mi Urunk, Jézus Krisztus eljövetelét (lásd: 2Pt 3:12). Ha a Jézus nevét vallók mindnyájan gyümölcsöt teremnének dicsőségére, gyorsan befejeződne az egész világon az evangélium magvetése: az utolsó nagy termés is hamarosan beérne, és Krisztus eljönne, hogy begyűjtse a drága gabonát (COL, 1900, 69. o.). {LDE 39.3}   

Amennyiben hirdetjük az evangéliumot a világnak, úgy hatalmunkban áll siettetni Urunk visszatérését. Nemcsak várnunk kell, hanem sietve elébe is kell mennünk Isten nagy napjának (lásd: 2Pt 3:12). (DA, 1898, 633. o.) {LDE 39.4}   

Isten a hatalmunkba adta, hogy véget vessünk a nyomorúság színterének: csupán együtt kell működnünk vele. (ED, 1903, 264. o.) {LDE 39.5}   

Isten türelmének határa

A végtelen Isten még mindig tévedhetetlen pontossággal vezeti feljegyzéseit a nemzetekről. Amíg kegyelmet és bűnbánatot kínál, ez a számla nyitva marad, de amikor a számok elérnek egy bizonyos – Isten által meghatározott – mértéket, bekövetkezik haragja. (5T, 1882, 208. o.) {LDE 39.6}   

Az Úr feljegyzést készít a világ lakóiról. Az ellenük valló számok egyre magasabb értéket mutatnak a mennyei könyvekben; majd amikor törvényerőre emelik, hogy a hét első napjának megrontásáért büntetés jár, akkor betelik poharuk. (7BC, 1886, 910. o.) {LDE 40.1}   

Isten elszámol a nemzetekkel… Mihelyt eljön az az idő, hogy a gonoszság eléri a Mindenható kegyelmének megszabott határát, hosszútűrésének vége szakad. Amint a mennyei könyvekben gyarapodó számok azt mutatják majd, hogy a törvényszegés összege hiánytalan, elérkezik az Úr haragjának napja. (5T, 1889, 524. o.) {LDE 40.2}   

Bár a mennyei Atya végtelen irgalmában hosszútűréssel viseltetik a törvényszegő iránt, mégis létezik egy olyan határ, melyet bűneivel nem léphet át az ember. Amikor eléri ezt a határvonalat, Isten visszavonja a felkínált kegyelmet, és kezdetét veszi az ítélet. (PP, 1890, 162. o.) {LDE 40.3}   

Eljön az az idő, amikor az emberiség csalásaival és kihívó magatartásával eléri azt a pontot, melyen nem engedi őt túl az Úr. Ekkor megtanulják, hogy Jahve türelmének is van határa. (9T, 1909, 13. o.) {LDE 40.4}   

Egy bizonyos ponton túl az Úr ítéletei tovább már nem tarthatók vissza. (PK, 1914, 417. o.) {LDE 40.5}   

A törvényszegés megközelíti a tűréshatárt

Még egy kevés idő telik el, míg a föld lakosai gonoszságának pohara betelik, és Isten oly sokáig szunnyadó haragja felébred. Ekkor ez a föld, mely oly sok világosságot kapott, inni fog az Ő elegyítetlen haragjának poharából. (1T, 1863, 363. o.) {LDE 41.1}   

A gonoszság pohara csaknem betelt, és Isten megtorló igazsága leszállni készül a bűnösökre. (4T, 1880, 489. o.) {LDE 41.2}   

A föld lakóinak gonoszsága mármár betöltötte a törvényszegés végső mértékét. Világunk már majdnem elérte azt az állapotot, amikor Isten megengedi a pusztítónak, hogy bevégezze rajta akaratát. (7T, 1902, 141. o.) {LDE 41.3}   

A törvényszegés kis híján elérte a tűréshatárt. Zűrzavar tölti be a világot, és nemsokára nagy rémület lesz úrrá az embereken. A vég nagyon közel. Nekünk, akik ismerjük az igazságot, készülnünk kell a hamarosan e világra szakadó nyomasztó eseményekre. (8T, 1904, 28. o.) {LDE 41.4}   

Gondolkodjunk Isten nagy napjáról!

Nevelnünk kell magunkat arra, hogy gondolkodjunk az előttünk álló ítélet nagy eseményein, és ez – mivel elménkbe véssük Isten nagy napjának jeleneteit, amikor minden nyilvánvalóvá lesz – hatással lesz a jellemünkre. Egyik testvérünk a következő kérdéssel fordult hozzám: „White testvérnő, gondolod, hogy az Úr eljön tíz éven belül?” „Miért, mi különbséget jelent neked, hogy kettő, négy vagy tíz éven belül jön el?” „Nos” – felelte –, „gondolom, néhány dolgot másként tennék, mint most, ha tudnám, hogy Jézus Krisztus tíz éven belül visszatér.” {LDE 41.5}   

„Mit tennél?” – kérdeztem. {LDE 42.1}   

„Hogy mit tennék?” – kérdezte. „Eladnám a vagyonomat, és kutatnám Isten Igéjét, megpróbálnám figyelmeztetni az embereket, és igyekeznék arra is rávenni őket, hogy készüljenek az Ő eljövetelére, és könyörögnék a Mindenhatóhoz, hogy tegyen késszé a vele való találkozásra.” {LDE 42.2}   

Ekkor megkérdeztem tőle: „Ha tudnád, hogy az Úr nem jön el húsz éven belül, másképpen élnél?” {LDE 42.3}   

Azt válaszolta: „Úgy gondolom, másképp…” {LDE 42.4}   

Micsoda önző kijelentés volt, hogy más életet élne, ha tudná, hogy Ura tíz éven belül eljön! Hiszen Énók háromszáz évig járt Istennel. Ez tanulságul szolgál nekünk, hogy minden nap járjunk Istennel, és nincs biztonságunk, csak ha kitartóan várunk és őrködünk. (Ms, 1886, 10. o.) {LDE 42.5}   

Az idő rövid

Bárcsak az Úr ne adna nyugodalmat se nappal, se éjjel azoknak, akik most az ügy és Isten műve iránt gondatlanok és abban tétlenek! Az idő közel van. Ez az, amit Jézus valaha elénk tárt, az idő rövid (Letter, 1886, 97.). {LDE 42.6}   

Amikor a megváltottakkal együtt az üvegtengernél fogunk állni, aranyhárfákkal, a dicsőség koronáival és előttünk a mérhetetlen örökkévalósággal, akkor majd látjuk, milyen rövid is volt a megpróbáltatás és várakozás ideje (10MR, 1886, 266. o.). {LDE 42.7}