16. A KEGYELEMIDŐ LEZÁRULÁSA

Senki sem tudja, mikor zárul le a kegyelemidő

Isten nem nyilatkoztatta ki számunkra, meddig hangzik ez az üzenet, vagy mikor fog lezárulni a kegyelemidő. Magunknak és gyermekeinknek azokat a dolgokat kell elfogadnunk, amelyeket kinyilatkoztattak, viszont afelől ne akarjunk tudakozódni, amit a Mindenható titokban tartott… {LDE 227.1}   

Leveleket kaptam, amiben azt kérdezték, hogy kaptam-e különleges világosságot a kegyelemidő lezárulásának idejére nézve. Én azt válaszolom, az egyetlen üzenet, amelyet közvetítenem kell, hogy most, míg tart a nappal, a munka ideje van itt, de közeleg az éjszaka, amikor senki sem dolgozhat (1SM, 1894, 191. o.). {LDE 227.2}   

A vasárnaptörvény kiadása megelőzi a kegyelemidő lejártát

Az Úr világosan megmutatta nekem, hogy a fenevad képét a kegyelemidő lezárulása előtt fogják létrehozni, mert ez lesz majd a nagy próba Isten népe számára, amely eldönti örök sorsukat (2SM, 1990, 81. o.). [Lásd az előző fejezetet, ahol a vasárnaptörvény kiadását Isten népe nagy próbájaként mutatja be a szerző.] {LDE 227.3}   

Mi „a fenevad képe” és hogyan hozzák létre? A képmást a kétszarvú fenevad készíti el, amelyet a fenevad hasonmásának is neveznek. Ahhoz tehát, hogy megtudjuk, milyen is ez a kép és hogyan formálják meg, tanulmányoznunk kell magának a fenevadnak, azaz a pápaságnak az ismertetőjegyeit. [Jelenések könyve 13. fejezete 11-17. versének kétszarvú fenevada elkészíti a Jelenések könyve 13. fejezetének 1-10. versében bemutatott fenevad képmását.] {LDE 228.1}   

Amikor az ősegyház megromlott: feladta az evangéliumi egyszerűséget, pogány rítusokat és szokásokat fogadott el – elveszítette Isten Lelkét és erejét. A világi hatalom támogatását vette igénybe, hogy az emberek lelkiismeretét irányítsa. Ennek eredményeként jött létre a pápaság, olyan egyház, amely irányította az államhatalmat, és saját céljainak előmozdítására használta fel, főképpen az „eretnekség” megbüntetésére. De hogy az Egyesült Államok megformálhassa a fenevad képmását, a polgári kormányzatot a vallás uralma alá kell vonnia, hogy az egyház az állami hatalmat is saját céljainak szolgálatába állíthassa… {LDE 228.2}   

A fenevad képe a hitehagyó protestantizmusnak azt a formáját ábrázolja, amely akkor alakul ki, amikor a protestáns egyházak dogmáik megtartatásához a polgári hatalom segítségére igényt formálnak (GC, 1911, 443, 445. o.). {LDE 228.3}   

A kegyelemidő lezárul, amikor az elpecsételés befejeződik

Közvetlenül azelőtt, hogy beléptünk a nyomorúságba, valamennyien elnyertük az élő Isten pecsétjét. Akkor megláttam, hogy a négy angyal már nem tartja vissza a négy szelet. Éhség, dögvész és fegyver – nemzet támad nemzet ellen, és az egész világon zűrzavar uralkodik (7BC, 1846, 968. o.). {LDE 228.4}   

Angyalokat pillantottam meg, akik fel és alá siettek a mennyben. Egy angyal tintatartóval az oldalán tért vissza a földről, és jelentette Krisztusnak, munkáját elvégezte: megszámlálta és elpecsételte a szenteket. Majd Jézus, aki eddig a Tízparancsolatot tartalmazó láda előtt szolgált, ledobta a tömjénezőt, és kezét felemelve hangos szóval ezt mondta: „Elvégeztetett!” (EW, 1858, 279. o.). {LDE 229.1}   

Mindössze töredéke az időnek, ami még hátra van. De miközben máris nemzet támad nemzet ellen és ország ország ellen, most még sincs általános háború. A négy szelet mindaddig tartják vissza, míg Isten szolgái elpecsételtetnek a homlokukon – és ekkor fel fogják vonultatni erőiket a föld hatalmai a végső nagy csatára (6T, 1900, 14. o.). {LDE 229.2}   

A földről visszatérő angyalok egyike jelenti, hogy munkáját elvégezte. A végső próba ráköszöntött a világra, és mindazok, akik hűnek bizonyultak az örök rendelkezésekhez, megkapták „az élő Isten pecsétjét”. Jézus ekkor fejezi be közbenjárását a mennyei szentélyben. Felemeli a kezét, és hangos szóval ezt kiáltja: „Elvégeztetett!” (GC, 1911, 613. o.). {LDE 229.3}   

A kegyelemidő váratlanul ér véget

Amikor Jézus megszűnik közbenjárni az emberért, már mindenkinek örökre eldőlt az ügye… A kegyelemidő lezárul, és megszűnik Krisztus mennyei közbenjáró szolgálata. Ez az idő végül mindenkire hirtelen jön el, és alva találja azokat, akik elmulasztották megtisztítani lelküket az igazság iránti engedelmességben (2T, 1868, 191. o.). {LDE 229.4}   

A kegyelemidő hirtelen és váratlanul zárul le – amikor a legkevésbé várjuk. De ma még lehetséges, hogy nevünk mellett ne álljon rendezetlen bűn a mennyei feljegyzésekben. Tudnunk kell, hogy Isten elfogad-e bennünket (7BC, 1906, 989. o.). {LDE 230.1}   

A vizsgálati ítélet lezárulásakor mindenkinek eldől a sorsa, életre vagy halálra. A kegyelemidő röviddel azelőtt zárul le, hogy az Úr megjelenne az ég felhőiben… {LDE 230.2}   

Amikor Noé az özönvíz előtt belépett a bárkába, Isten lezárta az ajtót, a gonoszok pedig kívül maradtak. De az emberek, nem tudva, hogy sorsuk megpecsételődött, még hét napig folytatták nemtörődöm, élvezetszerető életüket, és kigúnyolták a közelgő ítéletről szóló figyelmeztetéseket. „Akképpen lesz – mondja a Megváltó – az ember Fiának eljövetele is” (Mt 24:39). Csendben, észrevétlenül, mint az éjféli tolvaj jön majd el a döntő óra, amelyben minden ember sorsa megpecsételődik; és Isten végleg visszavonja a felkínált kegyelmet a bűnös emberektől… {LDE 230.3}   

Miközben az üzletember elmerül a nyereséghajhászásban, miközben a szórakozni vágyó élvezetet keres, miközben a divat rabja ékességeit rendezgeti – lehet, hogy pontosan abban az órában mondja ki az egész föld Bírája az ítéletet: „Megmérettél a mérlegen, és híjával találtattál” (Dán 5:27) (GC, 1911, 490–491. o.). {LDE 230.4}   

A mindennapi élet a kegyelemidő lezárulása után

Az igazak és a gonoszok ezentúl is élni fogják halandó életüket a földön – az emberek ültetnek és építenek, esznek és isznak; mit sem tudnak arról, hogy a mennyei szentélyben már elhangzott a végső, megmásíthatatlan döntés (GC, 1911, 491. o.). {LDE 231.1}   

Amikor a szentélyben elhangzik a visszavonhatatlan ítélet, a világ sorsa örökre eldőlt, és a föld lakói nem tudnak majd erről. Továbbra is megtartják a vallás formaságait azok, akiktől Isten végleg visszavonta Lelkét, és a gonoszság fejedelme sátáni szenvedéllyel tölti be őket gonosz terveinek megvalósításához, és az Isten iránti buzgóság látszatát fogják kelteni (GC, 1911, 615. o.). {LDE 231.2}   

A búza és a konkoly „együtt nő az aratásig” (Mt 13. fejezet). Az igazak a vég idejéig érintkezésben maradnak az istentelenekkel az élet kötelességeinek teljesítése során. A világosság gyermekei a sötétség gyermekei között széledtek szét, és a különbséget mindenki jól észleli (5T, 1882, 100. o.). {LDE 231.3}   

Krisztus kijelentette, hogy amikor eljön, a rá várók közül néhányan üzleti dolgaikkal lesznek elfoglalva. Egyesek bevetik a földjüket, a többiek betakarítanak, begyűjtik az aratnivalót, és megint mások a malomban őrölnek (Ms, 26, 1901.). {LDE 231.4}   

A hitetlenség a tiltott szórakozásokkal együtt folytatódik

A keresztény világ Bibliába vetett hitét mélyen aláásta a kételkedés és az állítólagos tudomány. Boldogan elfogadják a tévelygést és a meséket, hogy továbbra is anélkül járhassanak saját vágyaik kielégítésének ösvényén, hogy figyelmeztetnék őket. Nem küzdenek azért, hogy Istent megtartsák az emlékezetükben. Ezt mondják: „A holnap ugyanolyan lesz, mint a mai nap, sőt sokkal bőségesebb.” De hitetlenségük és istentelen gyönyörkeresésük közepette egyszer csak felhangzik az arkangyal kiáltása és az Úr trombitájának szava… {LDE 232.1}   

Mikor világunkban mindenki tevékeny és elfoglalt, és önző nyereséghajhászásba merül bele, Jézus úgy jön el, mint a tolvaj (Ms, 1886, 15/b). {LDE 232.2}   

Amikor Isten állítólagos népe egyesül a világgal, és aszerint éli mindennapjait, ahogy mindenki más, és hozzájuk csatlakozik a tiltott szórakozásban; amikor a világ fényűzését az egyház is követi; amikor esküvői harangszó hangzik, és mindenki tartós evilági jólétben reménykedik – hirtelen, mint villámlás az égből, vége szakad ragyogó ábrándjaiknak és csalóka reményeiknek (GC, 1911, 338–339. o.). {LDE 232.3}   

Az üzlet áll a figyelem középpontjában

Lót figyelmeztette családtagjait Sodoma pusztulására, de ők nem hallgattak szavára, hanem fanatikus rajongóként tekintettek rá. Az ezután bekövetkezett pusztulás készületlenül találta őket. Így lesz majd, amikor Krisztus is eljön – a földművelőket, kereskedőket, jogászokat és iparosokat teljesen le fogja kötni az üzlet, és az Úr napja tőrként csap el rájuk (RH, 1904. március 10.). {LDE 232.4}   

A lelkészek, földművelők, kereskedők, ügyvédek, nagy és látszólag jó emberek azt kiáltják majd: „béke és biztonság”, és hirtelen következik be a pusztulás. Lukács közvetíti Krisztus szavait, hogy az Isten napja tőrként érkezik meg – mint amikor egy portyázó állat zsákmányt keres az erdőben, és íme, egyszer csak ő esik bele a madarász rejtett tőrébe (10MR, 1876, 266. o.). {LDE 233.1}   

Amikor az emberek nyugodtan élnek, szórakoznak, és figyelmüket teljesen leköti az adásvétel, akkor a tolvaj lopakodó léptekkel közeledik. Így lesz ez az ember Fiának visszajövetelekor is (Letter, 1897, 21.). {LDE 233.2}   

Nagyon derűlátóak a vallási vezetők

Amikor a filozófia okoskodása elűzi az Isten büntetésétől való félelmet; amikor a vallási tanítók hosszú, békés és virágzó korszakot ígérnek, és a világot leköti az üzlet és a szórakozás, az ültetés és az építkezés, az ünnepségek és a lakodalmak, eközben elutasítják Isten intéseit, és gúnyt űznek követeiből – akkor „hirtelen veszedelem jön rájuk… és semmiképpen meg nem menekednek” (1Thessz 5:3) (PP, 1890, 104. o.). {LDE 233.3}   

Bármikor érkezik az Úr napja, a gonoszokat mindenképpen váratlanul fogja érni. A maga változatlanságában halad tovább az élet körforgása: az embereket leköti a szórakozás, az üzlet, a kufárkodás és a pénzszerzés; a vallási vezetők dicsőítik a világ fejlődését és tudását, és az embereket hamis biztonságérzetbe ringatják – ahogy éjfélkor a tolvaj belopakodik az őrizetlenül hagyott otthonba, hirtelen akként jön el a pusztulás a gondtalanokra és az istentelenekre, akik „semmiképpen nem menekednek meg” (GC, 1911, 38. o.). {LDE 233.4}   

Sátán kikövetkezteti, hogy lejárt a kegyelemidő

A nyomorúság idején Sátán ráveszi a gonoszokat, hogy körülvegyék Isten népét, és pusztítsák el őket, miközben nem tudja, hogy a nevük mellé a „kegyelemben részesült” bejegyzés íratott a mennyei könyvekben (RH, 1908. november 19.). {LDE 234.1}   

Sátán arra késztette Ézsaut, hogy Jákób ellen vonuljon, hasonlóképpen fogja majd a gonoszokat ingerelni a nyomorúság idején, hogy pusztítsák el Isten népét… Látja, hogy szent angyalok őrzik őket, és ebből arra következtetésre jut, hogy bűneik megbocsátattak. Azt azonban nem tudja, hogy ügyük eldőlt a mennyei templomban (GC, 1911, 618. o.). {LDE 234.2}   

Az Ige utáni éhség

Most sokak nem méltányolják, nem tanulmányozzák és nem becsülik meg Isten Igéjét, amelyeket szolgái által szólt, így ezután minden okuk meglesz a keserű sírásra. Láttam, hogy az Úr az idők végeztével az ítéletben végigmegy a földön, és elkezdődik a félelmes csapások kitöltetése. Akkor azok, akik megvetették Isten szavát, kevésre becsülték és nem tisztelték azt, „vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg” (Ám 8:12). Eluralkodik az Ige hallása utáni éhség a földön (Ms, 1857, 1.). {LDE 234.3}   

Nincs több ima a gonoszokért

Isten szolgái befejezték munkájukat, utoljára imádkoztak, elhullatták utolsó keserű könnyüket a lázadó egyházakért és az istentelen népért. Elmondták utolsó, ünnepélyes figyelmeztetésüket. Ó, milyen gyorsan odaadnák akkor a házakat, a földeket, a fösvényen felhalmozott pénzt – amit féltékenyen dédelgettek és szorosan markoltak azok, akik maguk is vallották az igazságot, de nem éltek aszerint – némi vigaszért, az üdvösség útjának magyarázatáért, vagy hogy lelkészeiktől egy reményteljes szót, imát vagy buzdítást halljanak! De hiába, tovább kell éhezniük és szomjúhozniuk; nem csillapul szomjuk és éhségük, semmi vigasztalást nem kaphatnak. Ügyük eldőlt, és örökre úgy marad. Micsoda félelmes, rettenetes idő! (Ms, 1857, 1.). {LDE 235.1}   

Amikor Isten ítéletei kegyelem nélkül érik a földet, a gonoszok előtt milyen irigylésre méltó lesz azok helyzete, akik „a Fenséges rejtekében” lakoznak – olyan oltalom alatt, ahol az Úr mindenkit elrejt, aki szerette őt és engedelmeskedett parancsolatainak! A bűneik miatt szenvedők előtt valóban irigylésre méltó ebben az időben az igazak tapasztalata, de a kegyelem ajtaja bezárult a gonoszok előtt. Többé már nem hangzik értük imádság a kegyelemidő lezárulása után (3BC, 1901, 1150. o.). {LDE 235.2}   

Nem kölcsönözhetsz jellemet

Hatalommal és nagy dicsőséggel jön el az Úr. Feladata szerint teljesen elválasztja az igazakat a gonoszoktól. Az olajat nem lehet átönteni azok edényébe, akik azzal nem rendelkeznek. Akkor beteljesednek Krisztus szavai: „Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik otthagyatik… Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, a mások otthagyatik” (Mt 24:40-41). Az igaz és a gonosz együtt végzi az élet munkáját. Az Úr azonban olvas a jellemükben. Meg tudja ítélni, ki az engedelmes gyermek, aki tiszteletben tartja és szereti parancsolatait (TM, 1895, 234. o.). {LDE 236.1}   

Komoly dolog meghalni, de élni még sokkal komolyabb. Ismét találkozni fogunk létünk minden gondolatával, szavával és tettével. Amivé válunk a kegyelemidő alatt, azzá leszünk az egész örökkévalóságban is. A halál oszlásnak indítja a testet, de a jellemben nem hoz változást. Jézus Krisztus eljövetele nem változtat tulajdonságainkon, de örökre rögzíti a jellemünket minden változással szemben (5T, 1885, 466. o.). {LDE 236.2}   

Újabb kegyelemidő sem győzné meg a gonoszt

Mostani lehetőségeinket a lehető legjobban kell kihasználnunk. Nem lesz másik kegyelemidő, amely alatt felkészülhetünk a mennyre. Ez az egyetlen és utolsó lehetőségünk olyan jellem kialakítására, amely alkalmassá tesz az eljövendő otthonunk számára, amit az Úr készített mindazoknak, akik engedelmeskednek parancsolatainak (Letter, 1899, 20.). {LDE 236.3}   

A Megváltó eljövetele után nem lesz több kegyelemidő. Akik azt állítják, hogy lesz, becsapottak és félrevezetettek. Krisztus eljövetele előtt ugyanolyan állapotok uralkodnak majd, mint az özönvíz előtt. Jézus Krisztus megjelenik a menny felhőiben, és ezután senkinek sem ad újabb lehetőséget az üdvösség elnyerésére. Addigra már valamennyien meghoztuk saját döntésünket (Letter, 1891, 45.). {LDE 237.1}   

Mindenkit ahhoz a világossághoz mérten tesznek próbára, amivel bírt. Nem számíthatnak második próbaidőre, akik az igazságtól a mesékhez fordultak. Nem lesz földi millennium. Ha ellenállnak az igazságnak, amikor a Szentlélek igyekszik meggyőzni a szívüket, és befolyásukat arra használják, hogy mások elől is elzárják az utat, nehogy befogadják azt, sohasem jutnak jobb belátásra. Nem keresték a nekik adott kegyelemidő alatt a jellem átalakításának lehetőségét, és Krisztus nem ad újabb lehetőséget, hogy ismét végigjárják az utat. – A döntés végérvényes (Letter, 1900, 25.). {LDE 237.2}