E korszakban közvetlen Krisztusnak a menny felhőiben történő második eljövetele előtt olyan munkát kell végezni, mint amilyen Keresztelő Jánosé volt. Isten elhív embereket, akik a népeket előkészítik az Úr nagy napjára... Abból a célból, hogy olyan üzenetet adjunk, amelyet János adott, hozzá hasonló lelki tapasztalattal kell rendelkeznünk. Ugyanaz a munka kell hasson bennünk is! Istent kell látnunk, és az Ő szemlélésében önmagunkat el kell veszítenünk. - ST 332, 333 (1904). {LDE 63.1}
Az Istennel való közösség nemesíti a jellemet és az életet. Az emberek tudomást szereznek rólunk, amint az első tanítványokról, hogy Jézussal voltunk. Ez a munkásnak oly erőt ad, amit semmi más nem adhat. Nem szabad megengednie, hogy ettől az erőtől megfosszák. Kettős életet kell élnünk; az elmélkedés és cselekvés, a csendes ima és a komoly munka életét. - MH 512 (1905). {LDE 63.2}
A gonosz elleni egyetlen védekezés az, ha Krisztus hit által lakozik a szívben, igazságban. Ha nincs élő kapcsolatunk Istennel, sohasem állhatunk ellent a szentségtelen hatásoknak - önszeretetnek, saját vágyaink kielégítésének, a bűnre való kísértésnek. Lemondhatunk számos rossz szokásról, egy időre elhagyhatjuk Sátán társaságát, de ha nincs élő kapcsolatunk Istennel, ha nem vetjük alá magunkat neki percről percre, vereséget szenvedünk. A Krisztussal fenntartott személyes ismeretség és folytonos közösség híján az ellenség kénye-kedvének vagyunk kiszolgáltatva, s végül az ő parancsait kell végrehajtanunk. - JÉ 267. {LDE 64.5}
Sohasem lesz az ember szíve boldog, ha nem rendeli alá magát Isten Lelke átalakításának. A Lélek a megújult embert hasonlóvá teszi Jézus Krisztushoz. E befolyáson keresztül az Istennel szembeni ellenségeskedés hitté és szeretetté; a büszkeség alázattá változik. Az ember megérti az igazság szépségét, a jellem kiválóságában és tökéletességében Krisztus tiszteli. - OHC 152 (1896). {LDE 65.2}
A Lélek megvilágítja sötétségünket, áthatja tudatunkat és segít sokféle szükségletünkben. De az értelemnek állandóan Isten szerint kell fejlődnie. Ha a világiasság bejöhet oda, ha nem vágyunk imádkozni, ha nem vágyunk beszélgetni azzal, aki a bölcsesség és erő forrása, a Lélek nem marad velünk. - OHC 154 (1904). {LDE 65.4}
Ez utolsó napokban kötelességünk tökéletesen megismerni az első, második és a harmadik angyali üzenet értelmét. Előadásaink legyenek összhangban Isten szavával. Az első, második és harmadik angyal üzenete a jelenések könyve 14. fejezete 6. versétől a fejezet végéig van kinyilatkoztatva. - 13MR 68 (1896). {LDE 68.1}
Sokan, akik elfogadják a harmadik angyal üzenetét, nem tapasztalták az előző kettő üzenetét. Sátán tudja ezt és gonosz szeme rajtuk van, hogy legyőzze őket; de a harmadik angyal a legszentebb helyre irányítja őket; és azoknak, akiknek tapasztalatuk volt a múlt üzeneteiben, megmutatták nekik a mennyei szentélybe vezető utat. Sokan az igazság tökéletes láncolatát látták az igazság üzeneteiben és boldogan fogadták azokat a maguk rendjében, és hit által követték Jézust a mennyei szentélybe. Eme üzenetek Isten népe számára horgonyaként lettek bemutatva nekem. Akik megértik és elfogadják, azok megmaradnak, mert sátán sokféle csalása sem sodorja el őket. - EW 256 (1858). {LDE 68.2}
Aki megengedi magának, hogy Isten szavát megkérdőjelezze, és mindenben kételkedjen, amiben csak lehetőség van a hitetlenségre, az úgy érzi, óriási küzdelmet követel, hogy hite legyen, ha jön a nyomorúság. Majdnem lehetetlen legyőzni a hitetlenségben nevelkedett értelem befolyását, mert ezen az úton a lélek Sátán kelepcéjébe van kötve és nincs ereje szétszakítani a félelmes hálót, mely egyre szorosabban tekeredik köréje. {LDE 68.3}
A kétkedés állapotában az ember Sátán erejét hívja segítségül. Aki hitetlenségben nevelkedett, annak egyetlen reménysége, hogy minden gyengeségét a Megváltóra helyezze, és gyermekként vesse alá akaratát és útját krisztusnak, hogy kihozhassa a sötétségből az Ő csodálatos világosságára. Az embernek nincs hatalma, hogy megszabadítsa magát Sátán csapdájából. Aki kételkedésben, kételyben és bírálgatásban neveli magát, az megerősödök a hitetlenségben. - Ms 3, 1895. {LDE 69.1}
Krisztus szolgáinak nem kell előre felkészülniük védőbeszéddel, ha majd hitük miatt megpróbálják őket. Nap mint nap kell készülniük Isten Igéje drága igazságainak szívükbe való elraktározása, Krisztus tanításával való táplálkozás, és az imán keresztül erősített hitük által; akkor ha a próba jön, a Szentlélek emlékezetükbe hozza a kellő igazságokat, amelyek érinteni fogják hallgatóságuk szívét. Isten eszükbe juttatja a Szentírás szorgalmas kutatása által szerzett ismeretet abban az időben, amikor az szükséges. - CSW 40,41 (1900). {LDE 69.2}
Amikor a megpróbáltatás ideje eljön, a most másoknak prédikáló férfiak a jelenleg betöltött tisztségüket vizsgálva, majd nagyon sok dologra nem tudnak kielégítő magyarázatot adni. A próbáig nem tudnak nagy tudatlanságukról. És sokan vannak az egyházban, akik feltételezik, hogy értik amit hisznek, de amíg nem jön el a megpróbáltatás, nem ismerik gyengeségüket. Ha el lesznek különítve a hasonló hitűektől, és egyedül kényszerülnek megállásra és hitük magyarázására, akkor meglátják, hogy hitként elfogadott eszméik milyen kuszáltak. - 5T 707 (1889). {LDE 70.1}
Néhányan felfogják, hogy kötelességük gondolataik és képzeletük ellenőrzése. Nehéz a fegyelmezetlen elmét hasznos tárgyakra irányítani, de ha a gondolatok nincsenek megfelelően foglalkoztatva, a vallás nem tud a lélekben kivirulni. Az elmét szent és örökkévaló dolgokkal kell foglalkoztatni, különben a felületes és jelentéktelen gondolatokat fogja kedvelni. Mind a szellemi, mind az erkölcsi erőket fegyelmezni kell és azok gyakorlat által erősödnek a tökéletesednek. - OHC 111 (1881). {LDE 70.3}
A mennybe ragadtatása előtt Énókh Istennel járt 300 éven át. A világ állapota akkor sem volt kegyesebb a keresztény jellem tökéletesítésére, mint napjainkban. Hogyan járt Énókh Istennel? Arra nevelte értelmét és szívét, hogy mindig Isten jelenlétében érezze magát; és amikor tanácstalan volt, imája megtartásért szállt fel Istenhez. {LDE 71.1}
Vonakodott olyan útra térni, mellyel megbántja Istenét. Állandóan szem előtt tartotta az Urat. Így imádkozott: "Taníts engem a te utadra, hogy el ne tévedjek! Mi az akaratod engem illetően? Mit kell tennem, hogy tiszteljelek téged, Istenem?" Így formálta állandóan útját Isten parancsolatai szerint a mennyei Atya segítségébe vetett tökéletes bizalommal és hittel. Nem volt saját gondolata vagy akarata. Mindezt Atyja akarata alá rendelte. {LDE 71.2}
Énókh éppúgy megkísértetett, mint mi; az őt körülvevő társadalom éppoly barátságtalan volt az igazsággal szemben, mint amely bennünket vesz körül. A légkör ugyanúgy bűnnel és gonoszsággal volt fertőzött, mint most, s ő mégis szent életet élt. Kora bűne nem szennyezte be. Így maradhatunk mi is tiszták és romlatlanok. - 2T 122 (1868). {LDE 71.4}
Elmúlt történelmünket lépésről lépésre áttekintve jelen helyzetünkig elmondhatom: Dicsőség istennek! Amint látom az Úr tettét, csodálattal és bizalommal vagyok eltelve Krisztus, mint vezető iránt. Semmit sem kell félnünk a jövőtől, kivéve, ha elfeledkezünk az útról, amelyen vezetett bennünket az Úr, és tanításáról, amelyet elmúlt történetünk során adott nékünk. - LOS 196 (1902). {LDE 72.1}
Ha volt idő, amikor az Istent félőknek komolyan kellett elmélkedni, akkor az most van, amikor a személyes kegyesség a lényeges. Meg kell vizsgálni: "Mi vagyok, mi a munkám és küldetésem e jelen időben? Melyik oldalon dolgozom: Krisztus vagy az ellenség oldalán?" Minden lélek alázza meg magát Isten előtt, mert kétségtelen most az engesztelés nagy napjában élünk! Sokak ügye éppen most kerül Isten elé vizsgálatra, mert ők sírjaikban alusznak rövid ideig. Hited megvallása nem biztosíték ama napon, hanem a lelki állapotod! Tiszta-e a lélek temploma a szennyeződéstől? Bűneimet bevallottam-e és megbántam-e Isten előtt, hogy azok kitörölhetők legyenek? Nem becsülöm-e magam túl felszínesen? Kész vagyok-e valamit tenni, és mindent feláldozni Jézus Krisztus ismeretéért? Érzem-e minden pillanatban, hogy nem a magamé vagyok, hanem Krisztus tulajdona, hogy szolgálatom Istent illeti, akié vagyok? - MS 87, 1886. {LDE 72.2}
Ha nincs most örömünk a mennyei dolgokról való elmélkedésben; ha nem érdekel Isten ismeretének keresése; ha nem gyönyörködünk Krisztus jellemének szemlélésében; ha a szentség nem vonz bennünket - biztosak lehetünk, mennybéli reményünk hiábavaló. Isten akarata iránti teljes bizalom a magas acél, ami állandóan a keresztény szeme előtt kell legyen. Ő szeret beszélni Istenről, Jézusról, az üdvösség és tisztaság otthonáról, amit Krisztus készít az őt szeretőknek. E témáról való elmélkedést, amikor a lélek gyönyörködik Isten áldott bizonyosságában, az apostol úgy mutatja be, mint "az eljövendő világ hatalmának" ízlelését. - 5T 745 (1889). {LDE 73.4}