A HÍRNÖKÖK

{EW 61}   

Az Úr gyakran betekintést adott nekem, hogy láthassam az elszórt drágakövek állapotát és szükségletét, akik még nem ismerhették meg a korszerű igazság világosságát s feltárta előttem, hogy a hírnököknek a lehető leggyorsabban hozzájuk kell sietni, és a világosságot eljuttatni. Sokan vannak körülöttünk, akik azonnal elfogadnák az igazságot, ha előítéleteiket eloszlatnók s a korszerű igazság mellett elfoglalt álláspontunkat a Szentírásból kimutatnánk. A hírnökök úgy vigyázzanak a lelkekre, mint akikről leszámolni tartoznak. Legyen életük a munkának s a lelkek megmentése érdekében való fáradozásnak élete, mert hisz vállaikra nehezedik Krisztus dicsőséges, de sokszor megsebzett munkájának terhe. Le kell mondaniuk földi előnyökről, és kényelemről, és legelső feladatuk legyen, hogy minden tőlük telhetőt megtegyenek az igazság ügyének előmozdítására s elveszett lelkek megmentésére. {EW 61.1}   

Ezeknek gazdag jutalmuk lesz. Az öröm koronájában azok, akiket munkájukkal mentettek meg, mint fénylő csillagok ragyognak örökre. Az örökkévalóságon át mindig meg lesz azon elégtételük, hogy megtették mindazt, amit megtehettek, hogy az igazságot a maga tisztaságában és szépségében nyilatkoztassák ki. Általuk lelkek megszerették az igazságot, megszenteltettek általa, kihasználták azt a felbecsülhetetlen kiváltságot, hogy megmosakodhattak a Bárány vérében, gazdagok lehettek és megbékélhettek Istennel. {EW 61.2}   

Láttam, hogy a pásztoroknak olyan férfiakhoz kell tanácsért fordulniuk, akik iránt bizalommal viseltethetnek, akik megérték mindhárom üzenet hirdetését, akik szilárdan vannak megalapozva a korszerű igazságban, mielőtt oly újabb pontokat is a magukévá tesznek, amelyeket meggyőződésük szerint a Szentírás tartalmaz. Akkor a pásztorok között a legteljesebb egyetértés fog uralkodni s ezen egyetértést a gyülekezetek is megérzik. Láttam, hogy ily módon szerencsétlen szakadások megakadályozhatók, s nem fenyeget az a veszedelem, hogy a drága nyáj szétszakadjon, a juhok pásztor nélkül maradjanak és szétszóródjanak. {EW 61.3}   

Láttam, hogy olyan hírnökök is vannak, akiket Isten szeretett volna munkájában felhasználni, de akik elhivatottságuknak nem tesznek eleget. Felületesek és alkalmatlanok voltak, nem tudtak jó befolyást gyakorolni a nyájra. Nem érezték át a munka fontosságát s a lelkek értékét, mint ahogy Isten hírnökeinek érezniük kell, ha eredményes munkát akarnak végezni. Az angyal így szólott: „Tisztítsátok meg magatokat ti, akik az Úr edényeit hordjátok!” Mindaddig csak kevés jót tehetnek, amíg teljesen fel nem ajánlják magukat az Úrnak, s amíg át nem érzik az utolsó kegyelmi üzenet fontosságát és szentségét, amelyet a szétszórt nyájnak vinniük kell. Sokan, akiket Isten nem hívott el, készek az üzenet hírnökeivé lenni, ám ha megértenék a munka fontosságát, ha átéreznék azt a felelősséget, amely ezzel a hivatással jár, akkor visszariadnának, s az apostollal együtt kérdeznék: „Kicsoda alkalmas erre?” Annak oka, hogy oly készséggel vállalják a munkát, az, hogy Isten nem helyezte rájuk annak terhét. Nem mindannyian, akik az első és második angyali üzenetet hirdették, hirdetik a harmadik üzenetet is, még ha azt teljesen elfogadták is. Sokan olyannyira fogva voltak a különböző tévedések hálójában, hogy csak saját lelküket menthetik meg; ha mások vezetésére vállalkoznak, akkor a rájuk bízott lelkek pusztulását eredményezik csak. Láttam azt is, hogy azok, akik a legsötétebb fanatizmus rabjai voltak, lesznek a legelsők, akik az üzenettel tovasietnek, még mielőtt Isten küldené őket, és még mielőtt tévedéseiktől megtisztultak volna. Ezek az emberek összekeverték a tévedéseket az igazsággal, s ezzel táplálták a nyájat. Ezért megbetegszik a nyáj, pusztulás és halál a következménye, ha ezek az önválasztott pásztorok továbbra is indíttatva érzik magukat. Láttam, hogy teljesen meg kell tisztulniuk ha hibáiktól szabadulni akarnak, vagy pedig sohasem jutnak be Istennek országába. A hírnökök sohasem helyezhetnek akkora bizalmat azokba a lelkekbe, akik tévedéseknek, fanatizmusnak voltak rabjai és akiknek nem volt ítélőképességük, mint azokba a lelkekbe, akik szilárdan vannak megalapozva az igazságban. Sokan azokat is rá akarnák beszélni, hogy munkába álljanak, akik csak nemrég ismerték meg az igazságot, s akiknek még nagyon sokat kellene tanulniuk és tenniük, amíg maguk megállhatnak Isten előtt, tehát nem lehetnek mások útmutatói. {EW 62.1}   

Láttam annak szükséges voltát, hogy a hírnökök éberen ügyeljenek s azonnal lépjenek fel, ha valahol fanatizmust, üres ábrándozást tapasztalnak. Sátán minden oldalról szorongat bennünket, ha nem vigyázunk eléggé, s ha nem figyeljük nyitott szemmel csalását és csapdáit és ha nem öltjük fel Istenünk teljes fegyverzetét: a gonosz tüzes nyilai célba találnak. Isten szava rendkívül sok drága igazságot tartalmaz, de a nyájnak most a korszerű igazságra van szüksége. Nagyon veszélyes a hírnökökre, ha elhagyják az időszerű igazság egyes pontjait, és ehelyett olyan dolgokkal foglalkoznak, amelyek nem szolgálják a nyáj egységét és a lelkek megszentelését. Sátán e tekintetben mindent megragad, hogy Isten munkájának ártson. {EW 63.1}   

A szentélyről szóló tan, a 2300 napról szóló igazsággal kapcsolatban, továbbá Isten törvényei, meg Jézus Krisztus hite, oly tárgyak, melyek alkalmasak arra, hogy a Jézusvárás lefolyt mozgalmát megvilágítsák, megismertessék jelen helyzetünket, meggyőzzék a kételkedők hitét, és biztonságot nyújtsanak a dicsőséges jövőről. Számtalanszor meggyőződtem róla, hogy a hírnököknek különösen ezekkel a tárgyakkal kell foglalkozni. {EW 63.2}   

Ha az Úr kiválasztott hírnökei mindaddig várakoznának, amíg minden akadály elhárul útjukból, akkor közülük sokan egyáltalán soha nem mennének a szétszórt nyáj felkutatására. Sátán kifogásokat tár eléjük, hogy visszatartsa kötelességük teljesítésétől. A hírnökök menjenek ki Istenbe vetett hittel és bizalommal és az Úr, aki elhívta őket, majd megnyitja előttük az utat annyira, hogy a munkások javára s nevének megdicsőítésére szolgáljon. Jézus, a nagy Mester, a mi példaképünk, neki nem volt hova fejét lehajtani. Élete a nehéz munkának, a gondnak és aggodalomnak élete volt; végül Önmagát adta oda érettünk. Azoknak, akik Krisztus helyett kérik a lelkeket, hogy békéljenek meg Istennel, és akik majdan Krisztussal együtt akarnak a dicsőségben uralkodni, el kell készülniük, hogy most szenvedéseinek részeseivé legyenek. „Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd. Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő kévéit emelve.” (Zsoltár 126,5–6) {EW 63.3}   

***** {EW 64}