Láttam a mennyben angyalokat fel-alá járni és hol leszálltak a földre, hol újra felszálltak a mennybe; különösen fontos eseményre készültek elő. Majd láttam, hogy egy hatalmas angyal megbízást kapott, hogy leszálljon a földre és egyesítse hangját a harmadik angyaléval és adjon nagyobb erőt és súlyt üzenetének. Ez az angyal nagy hatalmat és dicsőséget nyert, és midőn alászállt a földre, dicsősége beragyogta azt. Az angyal, kinek fényessége mindenhova elhatott, fennhangon kiáltotta: „Leomlott, leomlott a nagy Babilon s lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöcévé és gyűlöletes madarak tömlöcévé.” A Babilon bukásáról szóló mennyei üzenet, melyet a második angyal hirdetett, megismételtetik, kiegészítve mindama romlottság megemlítésével, ami 1844 óta lopódzott be az egyházakba. Az angyal munkája éppen jókor jön, hogy a harmadik angyali üzenet utolsó nagy munkájához csatlakozzék, s azt hangos kiáltássá növeli. Isten népe így készül elő, hogy megálljon a kísértés órájában, amely csakhamar eljövend. Láttam, hogy nagy világosság nyugodott meg rajtuk s mindnyájan egyesültek, hogy bátran hirdessék a harmadik angyal üzenetét. {EW 277.1}
Angyalok küldettek el, hogy a hatalmas angyalt támogassák munkájában s a következő, mindenüvé elható kiáltásra lettem figyelmessé: „Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben és ne kapjatok az ő csapásaiból. Mert bűnei az égig hatottak s megemlékezett Isten az ő gonoszságairól.” Úgy látszott, hogy ez az üzenet a kiegészítő részét képezi a harmadik angyal üzenetének és éppúgy csatlakozott ehhez, amiképpen az éjféli kiáltás 1844-ben a második angyali üzenethez. Isten dicsősége pihent meg a várakozó szenteken, akik félelmet nem ismerve hirdették az utolsó ünnepélyes intelmet és Babilon bukását. Felszólították Istennek népét, hogy fussanak ki Babilonból, nehogy részesei legyenek rettenetes végzetének. {EW 277.2}
A várakozó lelkeket körülvevő világosság mindenüvé elhatott s az egyházak azon tagjai, akiknek volt némi világosságuk, de a három üzenetet nem hallották, és nem vetették el, engedelmeskedtek a hívásnak és elhagyták a leomlott egyházakat. Sokan nagykorúakká váltak ezen üzenetek hirdetésének kezdete óta; világosság áradt rájuk és előjogukká lett, hogy élet és halál között választhattak. Néhányan inkább az életet választották, és ezek csatlakoztak ahhoz a csoporthoz, mely az Úrra várakozott és minden parancsolatát megtartotta. Most a harmadik üzenetnek kellett munkáját elvégeznie; mindenki próbára tétetett általa és drága lelkek felszólítattak, hogy lépjenek ki a vallásos közösségekből. Késztető hatalom indította az őszinte lelkeket, mialatt Isten erejének megnyilatkozása megdöbbentette s megfélemlítette hitetlen rokonaikat és barátaikat, úgy, hogy nem merték és nem is tudták visszatartani azokat, akik önmagukon érezték Isten Szentlelkének munkáját. Elhatott ez a kiáltás még a szegény rabszolgákig is és a köztük lévő kegyes lelkek felszabadulásuk elragadó reményében örömujjongva zengték éneküket. Uraiknak sem sikerült őket visszatartani; félelem és csodálat megbénították őket. Nagy csodák történtek; betegek gyógyultak meg és a hívőket jelek és csodák követték. Isten volt ebben a műben, és minden egyes szent, aki szabadon és félelmet nem ismerve hallgatott lelkiismeretének meggyőződésére, egyesült azokkal, akik megtartották Isten minden parancsolatát. Mindenütt hatalommal hirdették a harmadik üzenetet. Láttam, hogy ez az üzenet oly erővel és hatalommal végződik, amely jóval felülmúlja az éjféli kiáltást. {EW 278.1}
Mennyei erővel felruházva, ragyogó arccal és teljes odaadással mentek ki Isten szolgái, hogy a mennyei üzenetet hirdessék. Drága lelkek, akik a különböző vallásos közösségekben voltak szétszóródva, készséggel követték a hívást és kisiettek az elítélt egyházakból, amiképpen Lótot távozásra sürgették Sodomából, mielőtt a város elpusztult. Isten gyermekei annyira megerősödtek a rajtuk megnyugvó dicsőség által, hogy megállhattak a kísértés órájában. Mindenfelé ezt a kiáltást hallottam, mintha tömegek ajkáról hangzott volna felém: „Itt van a szentek békességes tűrése, itt, akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét.” {EW 278.2}
